Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-10 / 23. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1973. június 10. Ára: 2,— Forint Az Ür nagyszerű dolgai CHILEI NAPOK A Szentlélek korszakaként határozzák meg a teológusok azt az időt, amely az első Pünkösdtől Jézus Krisztus visszajövete- léig tart. A mennybement és ezért számunkra testileg láthatat­lanná vált Jézus Krisztus a Szentlélek által van jelen és mun­kálkodik ebben a világban, míg a hitben való „látást” felváltja majd újra a szemtöl-szemben való látás. JÉZUS KRISZTUSNAK A SZENTLÉLEK ÁLTAL VALÓ JE­LENLÉTE a világban formailag más, de tartalmilag ugyanaz, ami éolt akkor, amikor testben közöttünk járt. „Az enyémből vesz és jelenti meg néktek” ígéri Jézus tanítványainak a Szent- lélekről (Jn. 16, 15). S azt is, hogy a Szentlélek majd „eszükbe juttatja mindazt, amit Jézus mondott nékik". A Szentlélek mun­kássága tehát kapcsolódik a földön járt Jézus tevékenységéhez, mintegy folytatása annak. A SZENTLÉLEK MUNKÁJÁBAN ezért azokat a vonásokat ismerhetjük fel, amelyek ismertté lettek Jézus Krisztus földi éleiében, testben végzett megváltói szolgálatában. Az első ezek közül és a legfontosabb a mennyei Atya szeretetének kinyilvá­nítása és továbbadása az embervilágnak, gyermekeinek. A bűn- bocsánatot hordozó evangélium, amely felold az engedetlenség köteléből és leoldja a bűn terhét, a halált és kárhoztató ítéletet és a szeretet lehajló, felemelő, talpraállító mozdulata, amely megszabadít a félelemtől, a lehetetlenségtől, a betegségtől, a békétlenségtől, a rossz beidegződöttségektöl és felszabadít a jónak, igaznak, szépnek, emberségesnek a jókedvű, bátor és re­ménykedő szolgálatára. KRISZTUS DIAKÓNIÁJÁT FOLYTATJA TEHÁT A SZENT­LÉLEK ebben a világban. Isten hatalmát az ember javát, földi boldogságát és örökkévaló üdvösségét szolgáló szerete.tben mu­tatja fel és adja tovább minden kor emberének, a kor adottsá­gainak és az ember valóságos helyzetének és szükségleteinek megfelelően. AZ IGEHIRDETÉS SZOLGÁLATÁN KERESZTÜL végzi elő­ször is a Szentlélek diakóniai szolgálatát. A Krisztus „beszédei” megszólaltatásában és megértetésében, amely egyúttal a meny- nyei Atya szava a világhoz az emberhez. (Jn. 14, 24). Ez a be­széd nem elvont monológ, vágy ‘sZár'dz dogmatikus tanítás, ha­nem az élet beszéde. Beleszólás, hozzászólás az ember valósá­gos életéhez. Feddés, helyreigazítás, útmutatás, tanítás, tanácso­lás, vigasztalás és bátorítás az életnek azokban a kérdéseiben és ügyeiben, amelyek az embert a mindennapjaiban, munkájá­ban és pihenésében, egészségében és betegségében, örömében és bánatában, magánéletében és társadalmi összefüggéseiben, anyagi érdekeltségében és politikai felelősségében foglalkoztat­ják, véleményalkotásra, döntésre és tettre késztetik. Nem kí­vülről vagy felülről szól bele az ember és a világ életébe a Szentlélek annak a Krisztusnak a szeretetével, aki részt vett a világ, az ember teremtésében és meggazdagításában hanem belülről, mint aki valóságos emberként maga is szembetalál­kozott az emberi életnek mindig újra ismétlődő és a maga kora által meghatározott kérdéseivel és ügyeivel. Ügy mint, aki ma is hű testvér, együtt éli és együtt érzi át velünk és minden ma élő emberrel az élet valóságát Európában vagy Afrikában, Vi­etnamban vagy Santiagóban. BELÜLRŐL BESZÉL A SZENTLÉLEK olyan az életben két lábbal benne élő embereken keresztül, akik megértették és to­vábbmondják a „mennyei” beszédet, a földön minden ember számára legérthetőbb nyelven — nem angyalokén vagy démo­nokén —, hanem az emberszeretet nyelvén. A SZERETET DIAKÓNIÁJÁN KERESZTÜL folytatja tovább a Szentlélek Krisztus szolgálatát. Az embert megértő, vele együtt érző és közösséget vállaló szolgálat útján. Ott akarja magát megjeleníteni, tevékenységbe lendülni és tevékenységre sarkallni, ahol jó hírre, kenyérre, megelégítésre vár a szegény, ahol reményt vesztett betegek, öregek, gyászolók és utat vesz­tettek gyógyításra szorulnak, ahol üldözött, fogságba vetett, zsarnokság, elnyomás, kiuzsorázás alatt szenvedők döngetik a szabadság ajtaját, ahol a tudatlanság, megtévesztettség homályá­ban tapogatóznak az igazság napsugara után, ahol testileg-lelki- leg meggyalázottak, megalázottak kiálltának emberi élet, meg­becsülés, egyenlő jogok és lehetőségek után. Egy szóval itt, a mi világunkban ösztönöz diakóniára a Szentlélek, ahol még min­dig milliók éheznek, népbetegségek pusztítanak, erőszak gyö­tör embertömegeket, agresszió keres újabb népeket áldozatául, faji gőg tapos mások becsületébe, emberek vívják magukra hagyva egyéni küzdelmüket. Itt a mi világunkban, ahol az em­beri élet értékét és elkötelezettségét felismert jószándékú em­beriség zászlót bontott a régi, megítélt, az emberiségnek sok fájdalmat, szenvedést, veszteséget és gyalázatot okozó világnak. AZ EGYHÁZBAN ÉS AZ EGYHÁZON KERESZTÜL akarja folytatni Krisztus diakóniáját a Szentlélek. Olyan emberek ál­tala elhívott és összefogott közösségen keresztül, akik meg­értették Isten mára szóló beszédét és vállalják a ma élő ember és emberiség szolgálatát. Akik Isten nagyságának a dolgát nem az egyház mindenekre kiterjesztett hatalmában, jól bebiztosí­tott egzisztenciájában, kötelező tekintélyében látják, hanem abban az egész lényüket igénybe vevő mindennapos, jól át­gondolt istentiszteletben kívánják szolgálni, amelyben napon­ként megújulva Krisztus testeként végzik Istennek az egész emberiség számára jó, kedves és tökéletes akaratát a Szentlé­lek által. A Szentlélek korszaka így egyúttal az egyház korszaka is az első Pünkösd óta, amely akkor zárul, amikor a hazatérő Ür számonkéri, hogy a kezünkbe letett szerétéiből: kenyérből, ott­honból, gyógyírból, békéből, szabadságból és reménységből — az ö nagyszerű dolgaiból — mit adtunk át nevében, Leikétől indíttatva embertársainknak. Mezősi György Az Evangélikus Teológiai Akadémia június 15-én, pénteken délelőtt fél 11 órakor tartja tanévzáró istentiszteletét és ünnepélyét. Igét hirdet D. dr. Ottlyk Ernő püspök. Minden érdeklődőt szeretettel vár az akadémia tanári kara. Lapunk már hírt adott ar­ról, hogy a Lutheránus Világ- szövetség Egyházi Együttmű­ködési Bizottsága — mely az elmúlt év tavaszán Kecskemé­ten ülésezett —, május 3—11. között Chile fővárosában, San­tiago de Chilében tartotta ren­des évi ülését. Mint a bizott­ság tagja voltam jelen az ülé­sen. Bármennyire kicsivé lett a világ a nagy technikai fej­lődés következtében, mégis hosszú az út Chiléig. A közel 14 000 km-es út megtételéhez több mint harminc óra szük­séges (beszámítva a várako­zásokat is). Chile Dél-Amerika délnyugati ré­szén, a Csendes-óceán partján fekvő Chile Allende elnök ve­zetése óta a világ érdeklődé­sének a középpontjába került. Az ország területe kilencszer akkora, mint hazánké. Alakja olyan, mint egy hosszú és kes­keny szalagé; hosszúsága 4300 km, míg szélessége csak 150— 200 km. Az Andok-, sokszor 7000 m magas hegylánca és a Az Egyházak Világtanácsá- naik elnökei, mint minden év­ben, idén is pünkösdi üzenet­tel fordultak valamennyi tag­egyházhoz: ,.A püskösd a zsidó hagyo­mányban annak a döntő tör­ténelmi pillanatnak az ünne­pe, amikor Isten a Sinai he­gyen kinyilatkoztatta törvé­nyét és megkötötte szövetségét Izrael népével. A hívők ámu­latba estek, hálát adtak Isten­nek és dicsőítették őt a ke­gyelemnek azért a cselekede­téért, amely életüknek értel­met adott és világos irányt mutatott: nagyságos dolgokat cselekedtél, kicsoda hasonló hozzád, oh Isten?! (Zs 71, 19). A pünkösdi esemény az Új­szövetségben azt az örömhírt közli velünk, hogy Isten még nagyobb dolgok megtételére kész az ő gyermekeiért. Az emberek, akik sok nemzetség- bői gyűltek össze, hallgatták az apostolokat, akik arról az új dologról beszéltek, amit Is­ten munkál közöttük. Megré­mültek, megdöbbentek és így szóltak egymáshoz: halljuk, amint szólják a mi nyelvün­kön az Istennek nagyságos dolgait (Cs 2, 11). Péter előállt, hogy ezt a nagy tettet meg­magyarázza, és hogy Krisztus életéről, haláláról és feltáma­dásáról, a Szentlélek kitölteté­séről beszéljen. Isten folytat­ja az ő üdvtervét és bevégzi azt. A Sinai hegyen kötött el­ső szövetség egy új szövetség­ben teljesedik be, aminek kö­vete, kezese és közvetítője Jé­zus Krisztus. Ennek a szövet­ségnek univerzális dimenziója van. A Szentlélek, aki pünkösd Csendes-óceán között fekvő országot a spanyolok 1535-ben foglalták el és tették gyarmat­tá. Közel háromszáz éves gyar­mati uralom után 1810-ben kiáltották ki függetlenségét. Lakossága kb. 10 millió. Ás­ványkincsekben rendkívül gaz­dag ország. Réz- és salétrom- termelésben a világ élvonalá­ban áll. A bányákat eddig kül­földi monopóliumok aknázták ki, éspedig úgy, hogy a nyers­anyagot jórészt feldolgozatla­nul szállították külföldre. Me­zőgazdasági területei — me­lyek a keskeny tengerparti sávban és a hegyláncok közöt­ti völgyekben vannak — fél- feudális jellegű nagybirtokok voltak. Ä szántóföldek 70%-a néhány ezer nagybirtokosé volt, és csak 30%-a volt kis- parasztok kezében. Allende el­nök irányításával az utolsó két esztendőben — részben koráb­ban is —, nagy változások tör­téntek : a nágy rézbányákat ál­lamosították, a nagybirtokokat szintén államosították és fel­osztották. Elkezdték a szocia­lizmus felépítését, több vonat­kozásban más módozatokkal, mint az a szocialista orszá­napján az apostolok által szólt, legyőzte a nyelvi és kulturá­lis különbségeket, mivel azok­ról a lényeges és alapvető dol­gokról szólott, amelyeket Is­ten tett és tesz. Vajon nem azt kell-e ebből megtanulnunk, hogy az igaz egységet ma csak akkor találjuk meg, és meg­osztottságunkat csak akkor tudjuk legyőzni, ha eltökélten ragaszkodunk az apostoli hit alapvető igazságaihoz, azon igazságokhoz, melyek Isten nagy cselekedeteit tanúsítják? Nem kell aggódnunk az egy­ház jövőjéért és az egyházi egység ügyéért, ha újra és új­ra készek vagyunk a pünkösdi tanúbizonyságot meghallani. A mi világunk joggal elvár­ja, hogy a keresztyén egyhá­zak hangos szóval és közösen beszéljenek Isten nagy csele­kedeteiről. így értendő az is, amit Péter mond: a ti ifjaitok látásokat látnak és a ti vénei­tek álmokat álmodnak — ál­mokat, amelyek azonban nem illúziók, hanem Isten tervét teszik felismerhetővé. Könyörögjünk a Szentlélek kitöltetéséért, és próbáljunk segíteni azokon, akik testi-lel­ki bajokban szenvednek, hogy reménységben és bizonyosság­ban éljenek: Isten nem bont­ja fel az emberrel kötött szö­vetségét. Dr. W. A. Visser’t Hooft tiszteletbeli elnök (Genf, Svájc), dr. Kiyoko Takeda Cho (Tokio, Japán), German szerb pátriárka (Belgrád, Jugoszlá­via), Hans Lilje (Hannover, NSZK), dr. E. A. Payne (Pits- ford, Anglia), dr. J. C. Smith (New York, USA). A. H. Zulu püspök (Eshowe, Dél-Afrika).” gokban végbemegy. Természe­tesen az érdekelt külföldi mo­nopóliumok és a chilei vissza­húzó erők az eddigi eredmé­nyeket szeretnék megsemmisí­teni és a szocializmus építését meggátolni. Mind a kormá­nyon belül, mind a parlament­ben és a felsőházban Allende elnöknek és munkatársainak, továbbá a munkásoknak és földhöz jutott parasztoknak meg kell küzdeniük az elért eredmények megtartásáért, és a fejlődés gyorsításáért. Ép­pen ott-tartózkodásunk idején — láttuk a gazdasági és poli­tikai nehézségeket, melyeket részben külföldről, részben hazai körökből szítanak és hoz­nak létre. Mi csak azt kíván­hatjuk a chilei népnek, hogy a szocializmus építését sikerrel tudja folytatni. Evangélikus Egyház Latin-Amerikában és Chilében Latin-Amerikában (tehát nemcsak Dél-Amerikát, hanem az ún. „Közép-Amerikát” is beszámítva), összesen egymil­lió evangélikus él. A világ­rész területét és lakosságát nézve, ez kicsi szám. Latin- 'Amerikában 21 olyan országot tartunk számon, melyben van­nak evangélikusok is. A leg­többen Brazíliában vannak, ahol számuk 814 000. Tehát a latin-amerikai evangélikusok 85%-a él Brazíliában. Nagyobb tömbök vannak Argentínában (87 000), Mexikóban (8300), Ve­nezuelában (3300), Guyanában (13 200). Viszont csak néhány száz van Costa Ricában, Ku­bában, El-Salvadorban, Uru- guayban. Brazíliában a portu­gál nyelvet használják, a többi országban a spanyolt. Az an­golt beszélik Guyanában. Itt kell megjegyeznünk, hogy néhány helyen vannak ma­gyar nyelvű evangélikus gyü­lekezetek is (Argentína, Bra­zília, Venezuela). A latin-amerikai evangéli­kus gyülekezetekre jellemző az is, hogy igen sok szervezetben, széttagoltan élnek. Az egymil­liós evangélikusság, mintegy 50 féle evangélikus „egyház­testet”, vagy szervezetet alkot. Ez nehezíti a közös munkát, amely elé a nagy távolságok amúgy is sok akadályt gördí­tenek. Ez a széttagoltság jelen­tős, részben adódik abból, hogy az evangélikus gyüleke­zeti tagok nagy része külföld­ről vándorolt Latin-Ameriká- ba, és hozta magával hazai egyházi szokásait és rendtar­tásait (német, skandináv stb.), másrészt egyes missziói cso­portokkal tartják a kapcsola­tokat, melyek többször „külön szín”-t képviselnek. Magában Chilében több mint 25 000 evangélikus él. Ez azt jelenti, hogy Latin-Ameriká­ban Brazília és Argentína után a harmadik helyet foglalják el az evangélikusok létszámát il­letően. Származásuk szerint az evangélikusok nagyobb része német, de vannak köztük chi­leiek is. Püspökük, Helmut Frenz Santiago de Chilében székel. A lelkészek között van­nak chilei „bennszülöttek”, és bevándoroltak egyaránt. San­tiagóban találkoztam Schalter István lelkésszel, aki Jugo­szláviából származik. Jól be­szél magyarul. Gyülekezetében szolgáltam. Arra kértek, hogy magyarul beszéljek. Schaller István fordított spanyolra. Az volt a tapasztalatom, hogy Chilében az evangélikus egy­ház létszámánál, nagyobb te­kintéllyel és súllyal rendelke­zik. Ez elsősorban Frenz püs­pöknek köszönhető, aki jó kap­csolatokat tart fenn nemcsak a különböző egyházi, hanem állami és társadalmi körökkel is. A püspök — aki egyébként tavaly Kecskeméten is jelen volt az ülésen —. nagyon ér­deklődik az egyháznak a szo­cialista társadalomban való szolgálata iránt. Az ülés ide­jén, külön vitaestet rendezett gyülekezetében ezen a címen: „Az egyház a szocialista társa­dalomban”. Sőt egy politikai jellegű vitaestet is rendezett — az Egyházi Együttműködési Bizottság tagjainak jelenlété­ben —, melyre meghívta a kü­lönböző politikai pártok egy- egy képviselőjét is. Amikor a vitaestet meghirdette, ezt mondta: „Remélem, hogy az LVSZ Egyházi Együttműködé­si Bizottságának tagjait nem­csak Chile egyházi problémái érdeklik, hanem államunk po­litikai gazdasági és társadal­mi kérdései is.” A vita rend­kívül érdekes és tanulságos volt. Az Egyházi Együttműködési Bizottság ülése A bizottság ülését Josiah Ki- bira tanzániai püspök, a bi­zottság elnöke istentiszteleti szolgálattal nyitotta meg. Ezt követte az ő elnöki beszámo­lója, majd Hellberg igazgató­nak részletes beszámolója a Genfben székelő osztály műkö­déséről. Nagyon kiemelte, hogy az egyháznak a „feleba­rát minden szükségével foglal­koznia kell”. Nagyon elevenek voltak az ún. „területi titká­rok” beszámolói az Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában és Európában folyó munkáról. Jó betekintést kaptunk a kon­tinenseken élő evangélikus egyházak együttműködéséről, eredményeiről és problémái­ról. Az európai egyházak hely­zetéről — köztük a szocialista országokban élő evangélikus egyházakról szóló — jelentést D. Paul Hansen titkár terjesz­tette elő. A Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcso­latban kiemelte annak eleven teológiai és gyülekezeti mun­káját. Külön szólt arról, hogy egyházunk új Teológiai Aka­démiát és Teológus Otthont épít. Ez az ülés tárgyalta a kü­lönböző egyházaktól beérkezett segélykérvényeket. Egyházunk kérvényét — mely építkezési támogatást kért az új Teoló­giára — magam terjeszthet­tem elő. Kérésünket a bizott­ság elfogadta. A záró istentisz­teletet Hübner kiéli püspök tartotta. Fogadás a Magyar Nagykövetségen Chilei tartózkodásom idején Perczel László, hazánk santia­gói nagykövete fogadást adott. Nagy öröm volt mindannyiunk számára, hogy eljött Hortensia Bussi de Allende asszony, a köztársasági elnök felesége. Ott volt Luis Orlandini külügymi­niszter-helyettes, a Santiagóba akkreditált több nagykövet és a chilei politikai és társadalmi élet számos kiemelkedő szemé­lyisége. A fogadáson megjelent Andre Appel, az LVSZ főtit­kára, Hellberg igazgató, D. Paul Hansen titkár, a genfi központból, Kibira püspök, bi­zottságunk elnöke, továbbá a bizottság valamennyi tagja. Je­len volt Helmut Frenz, chilei evangélikus püspök, Schaller István, santiagói lelkész. A fogadás alkalmával a ma­gyar Béketanács megbízásából három békehareosnak átadtam az Országos Béketanács kitün­tetéseit. Allende asszonynak pedig a Béketanács ajándékát: egy óvodai felszerelést, örül­tem, hogy egyházi szolgála­taimmal párhuzamosan ezt a szolgálatot is elvégezhettem. Ezek is erősítik a magyar és chilei nép barátságát. D. Káldy Zoltán Pünkösd Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi körlevele I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom