Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-20 / 20. szám

Nincs megállás az énekkari munkában sem Egy hét évtizedes énekkarról A Lutheránia énekkar szol­gálata nagyon sok ajándékot adott már hallgatóságának. Lapunk olvasói is több alka­lommal olvashattak az ének­karról, de a megjelent cikkek, beszámolók, tudósítások csak egy-egy pillanatképet villan­tottak fel az énekkar munká­járól. Nehéz is lenne a hét év­tized munkáját, örömeit és fel­adatait egy cikkben összefog­lalni, így most sem vállalko­zom erre. Ennek ellenére sze­retném bemutatni a Deák-béri gyülekezet énekkarát. A Lu- theránia szolgálata azonban túlnőtt a gyülekezeti kerete­ken, ott van egyházunk min­den jelentős eseményén, s nyugodtan mondhatjuk, hogy egyházunk egészének szolgál. KANTATE vasárnapja előtt néhány héttel a műhelyt, az énekkari próbát kerestem fel. Egyszerre megelevenedett előt­tem az énekkar múltja, jelene ás jövője. Weltler Jenő karnagy, aki fáradhatatlan lendülettel végzi munkáját, a próba elején visz- szatekmtett az elmúlt hetek szolgálataira. Virágvasárnap és nagyszom­baton adta elő ismét a Luthe» ránia Bach passióját. Ez utób­bi a huszonötödik előadása volt ennek a hatalmas alko­tásnak. De nem lehet elmenni a János-passió előadása mel­let anélkül, hogy ne emlékez­nénk arra, hogy kétszázötven évvel ezélőtt hangzott el elő­ször a János passió. Minden elfogultság nélkül elmondhat­juk, hogy a János passiónak évről évre két alkalommal tör­ténő megszólaltatása a szá­mon tartott budapesti zenei események soráha tartozik. Az idei két igen nívós előadás is az egyházi zenének két ki­emelkedő eseménye volt. S nemcsak az énekkar adta bele minden lelkesedését, tudását a két előadásba, hanem a szó­listák is: László Margit (szop­rán), Sándor Judit (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczelly Ist­ván (basszus) Mezőfi Tibor (basszus) és Trajtler Gábor (orgona). Ezek nélkül az évről évre visszatérő alkalmak nél­kül szegényebb lenne egyház­zenei életünk, de szegényebb lenne a két előadás igen nagy számú hallgatósága is. A két passióelőadás között sem pihent az énekkar. Nagy­csütörtökön, nagypénteken, húsvét ünnepein sem. álltak meg egy percre sem. De az ün­nepek szolgálatát követte az egyháziunk négyszázötvenéves jubileuma alkalmából tartott ünnepi országos közgyűlésen való szolgálat, s másnap a Teológiai Akadémián a tiszte­letbeli doktorok avatásának énekkari szolgálata, (Amint hallgatom Weltler Jenő karnagy szavait, megele­venednek előttem a közeli na­pok, hetek szolgálatai. De nincs megállás, mert a múlt után máris a jövő következik.) AZ ÉNEKKAR legközelebb a konfirmációi istentiszteleten szolgál. Ez is beletartozik szol­gálatába, hiszen azóta, amióta elkészült a templom új orgo­nája, a Lutheránia minden vasárnap szolgál a 11 órás is­tentiszteleten. A következő szolgálati alkalom május 20- án Kiskőrösön lesz egyházunk Petőfi emlékünnepélyén, aho­va az énekkarnak alig csak a fele, körülbelül harmincán utazhatnak. Ezt követi június 10-én, a pünkösd vasárnapi egyházzenei áhitat, amikor Bach Magnjficat-ja és Szoko- lay Sándor Pünkösdi éneke kerül előadásra, majd a sop­roni riapok keretében július 14-én szerepel az énekkar. (A próba alatt egy kissé el­gondolkozom. Az énekkar nem dobogón szolgál, nem azért énekelnek, hogy lássák őket, hanem a templom karzatán, szinte a gyülekezet háta mö­gött. Azért énekelnek, mert munkájukban Isten és az egy­ház szolgálatát látják.) De nem lehet elkalandozni még gondolatban sem. Nincs megállás. A múltait és a jövőt összeköti a jelen. S máris fel­csendül a következő vasárnapi szolgálat énekkari száma, s ez visszaparancsol a mába. Figyelem az énekkar tagjai­nak arcát. Diáklányok, érettsé­gire készülő fiatalok, édes­apák és édesanyák, hajlott hátú öregek közös munkával, szív- vel-lélekkel együtt énekelnek. Jó elnézni ezeket az önfeledt éneklő arcokat, ragyogó sze­meket, tekinteteket. A NÉHÁNY PERCES szü­netben megtudtam Weltler Je­nő karnagytól, hogy a közel­múltban felhívta őt telefonon egy számára ismeretlen édes­anya. Elmondta hogy annak idején ő is részt vett a Luthe­ránia szolgálatában, s kérte hadd vehessen részt ebben a számára oly feledhetetlen munkában a • kislánya is. Örömmel mondott igent a ké­résre, s a kislány azóta is egyik igen lelkes tagja az énekkar­nak. — Szintén a szünetben hívta fel a figyelmet az alt szólam egyik tagja valakire, aki már régebben nem látogat­ja az énekkari próbákat, s olyan híreket hallott róla, hogy az illetőnek problémái van­nak, jó lenne felkeresni, mert bizonyára jól esne a segítség neki. Milyen szép példája ez is az egy közösségen belüli fe­lelősségérzetnek, s mennyire megvan az énekkarnak az egy­másért felelősseget hordozó közösségformáló ereje is. Találomra megszólítottam néhány énekkari tagot, hogy szóljanak az énekkar munka- járói. Íme, a válaszok énekka­ri szólamok szerint, SZOPRÁN. M. S. raktáros, 1939 óta vesz részt az énekkar munkájában, s ez számára boldogságot, az éneklés szere- tetét és élvezetét jelenti. — Sz. I-né könyvtáros, kb. 18 éve énekek „A Lutheránia terjesz­tője, megszerettetője a komoly, szép egyházi zenének”. — B. E. tanár több mint tíz éve éne­kel: „Nagyon hangulatosak a vidéki utak, s mindenütt a gyülekezetek nagy-nagy ven­dégszeretetével találkozunk. — M. K. elektroműszerész: „A Lutheránia számára Isten szol­gálatát, sok szép mű megis­merését jelenti. A gyülekezetei a jó, nívós zene szeretetére neveli. T. M.. export-import előadó: „A zene (és Jenő bá­csi) jó közösséget kovácsolt belőlünk”. — K. G-n-eköny- velő: „Nemcsak szép szolgá­lat ez, hanem-az egyházi ze­nét kedvelőknek hozzáférhető­vé teszi, hogy meghallgathas­sák azokat a műveket, amelye­ket csak ritkán hallhatnak élő előadásban... A komoly ze­nét megkedveltet! azokkal is, akik addig még nem hallották ilyen előadásban, s nem érdek­lődtek utána”. — V. V. forgal­mi ügyintéző: „A Lutheránia fejlettsége és aktivitása na­gyon jelentős... mozgósítási képessége pl. egy nagyobb mű előadásához szinte hihe- hetetlen.” ALT. B. K. műszaki ügyin­téző: „Szeretnék még sok-sok , évig énekelni és gyűjteni a csodás élményeket”. — T. V. tanár: Fáradság mellett is pi­henést, kikapcsolódást jelent.” — H. M. tanuló: „Nagyon jó, hogy sok fiatal van az ének­karban ... Jó a hangverse­nyek elején és a próbák végén tartott rövid áhítat.” — M. A. főiskolai hallgató; „Az énekkar munkájában , való részvétellel egy közösségbe tartozom, amelyben szeretek lenni.” — S. L. védőnő hall­gató: minden egyes próba fel­vidít, boldoggá tesz... A Lu­theránia kedves kis közösség amelyben jól érzem magam.” — V. H. óvónő: „Egyházi mű­vek gyülekezetben! megszó­laltatásában ez a kórus adta számomra az első szép élmé­nyeket.” TENOR. H. G. tanuló: „Sze­retek énekelni, szívesen szol­gálom Isten ügyét... A Lu­theránia hibájával és pozitívu­mával jó közösség, megállja helyét az előadásokon.” BASSZUS. A. G. nyugdí­jas, aki életének nyolcvanas esztendeit tapossa, 1947 óta vesz részt az énekkari mun­kában: „Szeretem a szép mu­zsikát, szeretettel vagyok tág­ja az énekkarnak, amíg kon­dícióm megengedi,” H. E. nyugdíjas húsz éve énekel: „A Lutheránia hangversenyei na­gyon jók, szinte művészi mun­kát tud végezni az énekkar.” Őszinte megnyilatkozások, vallomások az énekkari mun­káról ... Arról, ami sokszor bizony szorgalmas, kemény munkát, de sok időt is köve­tel. Mert a vasárnapi szerep­léseken kívül hetenként két alkalommal van 2—2 órás próba is. De annak ellenére, hogy a próbák, a vasárnapi szolgálatok, az egyházzenei áhítatok, a hangversenyek gyors egymásutánjában nincs megállás, a Lutheránia min­ded tagja odaadással és hű­séggel, nagy lendülettel és igen jó kedvvel vesz részt ebben a szolgálatban. Isten áldja meg a Lutherá­nia énekkar szép szolgálatát és az énekkar minden tagját! Harkányi László Pakolitz István: FESTETT Mindenáron másnak akarsz Játszani. S ez annyi időt, energiát fölemészt, • hogy istenigazából ki is cserélhetnéd magad. Kölcsönkért kellékeid - látványos-petárdás ügyeskedések; árnyulatukban is őrzik a számodra fontos, vagy kevésbé fontos személyiség adakozó gesztusát Lelkésziktatás Békéscsabán A nyugdíjazások következ­tében megürült lelkészi állá­sok betöltése jelentős mozgást váltott ki lelkészi karunkban. Több fiatal lelkészünk került parókiára vagy nagyobb gyü­lekezetbe. Ezek közé tartozik Kutyej Pál lelkész is, aki kö­zel hétévi ambrózfalvai szolgá­lat után lett a békéscsabai gyülekezet egyik lelkésze a Békéscsaba-Erzsébethelyi kör­zetben. Deme Károlyt követi a szolgálatban, aki a kondoros! gyülekezetnek lett a lelkésze. A BÉKÉSCSABAI GYÜLE­KEZET az egyházi kerület el­nöksége iránti bizalomból le­mondott lelkészválasztói jogá­ról és D. Káldy Zoltán püspö­köt kérte, hogy küldjön olyan lelkészt, aki jó szolgálatokat tud majd végezni a gyüleke­zetben. Kutyej Pál beiktatása már­cius 4-én volt a Békéscsaba- Erzsébethelyi templomban. Az iktatás szolgálatát Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyház­megye esperese végezte. A szolgálatban segédkezett Kiss György és Tábor szky László békéscsabai lelkész. A beik­tató igehirdetést Mekis Ádám esperes végezte. Igehirdetésé­ben szólt a lelkész és gyüleke­zet felelősségéről, majd a szol­gálat szépségeiről és nehézsé­geiről. Végül Isten áldását kér­te az új lelkészre és a gyüle­kezetre. A beiktatás után Kutyej Pál lelkész prédikált magyar és szlovák nyelven. Igehirdetésé­ben arról a szolgálatról szólt, melyet vállalt a gyülekezet­ben. Szolgálatát úgy szeretné végezni — mint igehirdetésé­ben mondotta — hogy abból ne csak a gyülekezetnek, hanem az egész városnak és egész tár­sadalmunknak áldás és jó fa­kadjon., ISTENTISZTELET UTÁN ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS volt Köszöntötték az új lelkészt: Mekis Ádám esperes, dr. Pé- terfy Gábor egyházmegyei fel­ügyelő, Kiss György békéscsa­bai igazgató-lelkész, Mecskó György a békéscsabai gyüleke­zet felügyelője, Deme Károly volt erzsébethelyi lelkész. A közgyűlésen felolvasták D. Káldy Zoltán püspök levelét, melyben Isten áldását kérte az új lelkész és gyülekezet együt­tes szolgálatára. Köszöntötte még a lelkészt Czabarka And­rás ambrózfalvai felügyelő, Mázán Mátyás, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának titkára. *. Minden várható fordulatra készen van előregyártott mosolyod, biggyesztésed; a többrendbeli Talán, a sokféle csomagolású Lehetséges. Lényeg híján összetákolod szedett-vedett lényegedet Még uralkodni is tudsz magadon: visszafojtod a sírást — Elkenődnék arcodon a festék. (A József Attila-díjas költő „Zöldarany” című 1973-ban meg­jelent kötetéből.) Új doktoraink az Ökumenikus Tanácsnál AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE április 25-én testvéri találkozón fogadta az evangélikus egyházunk két új tiszteletbeli doktorát és külföldi vendégeinket: D. dr. Janis Ma tulist, a lett evangélikus egyház érsekét és D. dr. Hanfried Krügert, az NSZK-beli EKD ökumenikus központjának főtit­kárát, egyházi főtanácsost, továbbá D. dr. Jan Michalkot, a szlovák evangélikus egyház egyetemes püspökét, dr. Albert Kleint, a romániai szász evangélikus egyház püspökét, dr. Juro Struharikot, a jugoszláviai szlovák evangélikus egyház püspö­két, valamint Szedressy Pált, a romániai ágostai hitvallású evangélikus zsinat-presbiteri egyház puspökhelyettesét és Janis Liepins lett evangélikus prépostot. Az ökumenikus Tanács el­nöksége nevében Szamosközi István alelnök köszöntötte a ven­dégeket és adott tájékoztatót a hazai ökumenikus élet alapvető szempontjairól. Dr. Prőhle Károly főtitkárnak az ökumenénk felépítését és munkáját ismertető beszámolója után testvéri légkörben lezajlott beszélgetés keretében vitatták meg az öku­menikus élet időszerű «— nemzetközi és helyi szintű elvi és gyakorlati problémáit. Közelebb a világbékéhez AMIKOR A VILÁG ELSŐ MUNKÁSÁLLAMA megalakult, a világ munkásosztályának teendő igazságtevés célja mellé mind­járt odahelyezte a világbéke akkor még nagyon távolinak tűnő .célját is. Az elmúlt 55 esztendő — miközben az akkor záródó első világháború, majd a későbbi még borzalmasabb második és több helyi háború, mint a nemrég befejeződött vietnami még mérhetetlenül sok szenvedést, anyagi és erkölcsi vesztesé­get okozott o világ népeinek — igazolta a fenti célkitűzés re­ménységeit. EURÓPA A TÁVOLI ÉS KÖZELI VÉRES MÜLT megdöb­bentő tapasztalatai birtokában keresi egyre határozottabban a békés egymás mellett élés és együtt munkálkodás lehetőségeit. Vietnamban a háborús agresszor támadásai meghiúsultak a nép hősi ellenállásán és a világbékéért küzdő államok és töme­gek nyomására. Egyre erősödik azoknak a tábora is, akik a Közel-Keleten politikai rendezést követelnek. És minden vi­szonylatban megnőtt a népek békéjéért, barátságáért és a bá­ladásért küzdők száma. NEM MAGÁTÓL JÖTT KÖZELEBB hozzánk a világbéke lehetősége. A történelmi valóság mély igazságát fogalmazta meg Leonyid Brezsnyev, az SZKP Lenin-békedíjjal kitünte­tett főtitkára május 1-i beszédében: a szocializmus és a béke elválaszthatatlan egymástól. Akár Európára tekintünk, akár a világ egészére a békét sürgető és előmozdító erők megnöveke­dése és hatékonysága összefüggésben van a szocializmus esz­méjének előretörésével, a társadalmi igazságért küzdő haladó erők térnyerésével. TERMÉSZETESEN TARTOZIK EHHEZ az a tudatos és kö­vetkezetes külpolitika, amit a Szovjetunió és a többi szocialis­ta ország, közöttük hazánk kormánya is folytat, amikor az erőszak háttérbe szorításával a szocializmus feltartóztathatat­lan tovaterjedésére, a béke és haladás belső erőire, az együtt­es egymás mellett élés közben kialakuló versenyre bízza a cél­hoz való közelebb jutást. ÍGY HOZZA MOST KÖZELEBB A VILÁGBÉKE LEHETŐ­SÉGÉT elsősorban a Szovjetuniónak az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal, Japánnal és más kapitalista államokkal kiépített és rendezés alatt álló kapcsolatai. És ezek az államok a realitások alapján kényszerülnek elöbb-utóbb a kinyújtott kezet elfogad­ni. * HAZÁNK FELELŐS KORMÁNYTÉNYEZŐINEK ÉS NÉ­PÜNKNEK e politikát helyeslő és támogató elhatározását fe­jezte ki Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke is a wrocla- wi értelmiségi konferencia jubileumával kapcsolatos üdvözle­tében is, amikor megállapította: „A magyar nép országépitö munkával, békeakaratának kifejezésével igyekezett méltókép­pen kivenni részét a békéért folyó világméretű küzdelemből. Így cselekszünk a jövőben is." EBBEN AZ IGYEKEZETBEN BENNE VAN EGYHÁZUNK és más hazai egyházak tevékenysége is. Szeretnénk a jövőben mi is még többet tenni a világ békéjéért és reménységünk sze­rint Európa és a világ keresztyén egyházai is mind többet fog­nak tenni a világ összes népének tartós békéje és barátsága érdekében együtt a békéért és haladásért küzdő erők mind szé­lesebb táborával. . Mezősi Gy8rgy Petőfi emlékünnepély Kiskőrösön A Magyarországi Evangélikus Egyház Petőfi Sándor születé­sének 150. évfordulója alkalmából május 20-án Kiskőrösön az evangélikus templomban •— ahol Petőfi Sándort megkeresztel­ték ünnepélyt rendez. Ez alkalommal a megnyitót D. Kál­dy Zoltán püspök, az ünnepi előadást Szalatnai Rezső író tartja. Petőfi-verseket mond Bánffy György, érdemes mű­vész, Németh Judit pedig Túrmezei Erzsébet „Petőfi-szonett” című költeménysorozatát adja elő. Énekel a Lutheránia Ének­kar és a Kiskőrösi Evangélikus Gyülekezet Énekkara. Az ünnepély délután 3 órakor kezdődik. Az érdeklődőket szeretettel hívja az Országos Elnökség. Húsz Kantate vasárnap Budán Három budai kórus három karmestere fogott össze kere­ken húsz évvel ezelőtt, hogy egymást erősítve a gyülekezeti énekkarok termékenyítsék a „Kantate — Énekeljetek’’ va­sárnap jelentőségét, s adjanak bíztatást a kisebb gyülekezeti énekkaroknak. A húsvét utáni negyedik vasárnapot azóta a Budai Egyházmegyében, min­dig más gyülekezetben, közö­sen tartott egyházzenei áhítat­tal ünnepük meg. Az idén tartják a huszadik ilyen alkalmat, ezúttal a buda- hegyvidéki gyülekezetben, ahol eddig még nem volt, pedig az énekkar az alapítók között van. A három budai kórus: a ke­lenföldi, a budahegyvidéki, s az óbudai. Az első közös Kan- tate-estet 1954-ben tartották a kelenföldi templomban. Sulyok Imre, Gyimesy Károlyné és Arany Sándor vezénylésével. Ezekről a hagyományossá vált alkalmakról az adatok ma­guk beszélnek. A három ének­kar mellé hamar felcsatlako­zott Budavár is. Az utóbbi években viszont elmaradt Óbu­da. A zenés Kantate-áhítatokat váltogatva tartották Kelenföl- dön, Budavárán, Óbudán. Egy­szer Budafokon is voltak, ami a kies gyülekezetben rövid ideig működő kis énekkart is termett. Egy alkalommal az oroszlányi énekkar is vendég­szerepeit a kollektívában. Az évente egyszer így ösz- szevont énekkar 70—80 tagú szokott lenni. Legnagyobb lét­számú akkor volt, amikor más­fél évtizeddel ezelőtt Budafo­kon énekeltek. 150-em voltak. Három évben Kantate va­sárnapi kórusmű-pályázatot is írtak ki, ami a sok befutott pályamű kö,zül tizenegy díja­zott művel gazdagította evan­gélikus kórusirodalmunkat. A díjnyertes darabok Gárdonyi Zoltán, Kapi-Králiik Jenő, Su­lyok Imre, Rezessy László, Csorba István müvei. Két leg­ismertebb közöttük Sulyok: Fa­rizeus és vámszedő, valamint Gárdonyi: Magasztaló ének c. darabja. Húsz év alatt 92 különböző művet szólaltattak meg. Túl­nyomó részt magyarokat. A pálmát előadásszámban Ko­dály: 121. zsoltár-a viszi. Kül­földi szerzők közt Bach és Schütz dominálnak. Olykor a budai gyülekezetek, tagjaiból alkalmilag összehí­vott zenekar is segítette az énekkarokat. Orgonistaként — szóló számokkal is — rendsze­resen Peskó György orgona­művész szolgált. A gondolat egyszer átsugár­zott a Pesti Egyházmegyébe is, ahol a pesti énekkarok — a Lutheránia kivételével, hogy el ne nyomja a kisebbek nemes versenyét — a fasori templom­ban Kantate-estet tartottak. Erre az alkalomra íródott Gár­donyi: Szelíd szemed Ür Jézus című művészi feldolgozása. Ma három állandó gyüleke­zeti énekkar működik a Budai Egyházmegyében: a kelenföldi, a budahegyvidéki s Bécsika­pu téren a Budavári Gyüleke­zet Schütz kórusa. K. EL A BUDAI GYÜLEKEZETEK ÖSSZEVONT ÉNEKKARA május 20-án, vasárnap délután 6 órakor a budahegyvidéki gyülekezet templomában (XII., Tartsay Vilmos u. 11.) tartja a húszadik CANTATE VASÁRNAPI ÉNEKKARI ÁHÍTATOT Igét hirdet: ' D. Korea Emfl esperes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom