Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-20 / 20. szám

Hitből fakadóan Csel 8, 19—22 Az első keresztyének egy része Samáriába menekült, ahol sok emberi nyomorúsággal találkoztak, démonhittel, félpogány sötétséggel. Sokan űzték a mágiát is. Az igénkben szereplő Si­mon mágus tekintélyes ember volt, akire sokan feltekintettek. Filep és a tanítványok találkoztak a varázslóval, Jézus Krisz­tus nevében ők is gyógyítottak az Uruktól kapott erővel (Szentlélekkel). Simon felfigyel a „konkurrenciára”. Ügy mutat­kozik ott, mint aki hisz és meg is kereszlelkedett. Ahogy igénk­ből kiderül, Filepnek később tapasztalnia kellett, hogy farkas került a nyájba. SIMON MÁGUS NEVE FOGALOMMÁ LETT az egyházban — „simónia”. Ezzel a szóval foglalták össze az egyházon belül elkövetett anyagi visszaéléseket, a pénzért vett egyházi méltó­ságokat. Ha vizsgáljuk Simon üzletkötési szándékát, valóban igaz, hogy benne van a Szentlélek vásárlásában a haszonlesés is. Ha a Lélek erejével ő is olyan csodákat tud tenni, mint az apostolok, e hatalmat saját érdekében is felhasználhatja. Újra teljes fényében ragyog régi tekintélye, s talán még több tiszte­lője lesz. Van igazság tehát abban, amikor az egyházon belüli kor­rupciót az ő nevével jelölték. „Nincs részed, sem örökséged e dologban”, mondja Filep Si­monnak! Mi is ez a dolog? Sok mindent lehet tenni az egy­házban, sok mindenben bennfentes lehet az ember. E dolog több mint liturgika, retorika, hymnológia, teológia, e dolog a megtalálása annak, amit sem pénzen nem lehet megvenni, sem tanulással nem lehet elsajátítani, meditációval sem lehet előbá­nyászni a telkemből. E dolog a Szentlélek csodája az életem­ben, amit nem pótol a pénz. Ez hiányzott Simon életéből. Kérd Istent! Ez az, amit nem vagy képes megtenni a magad erejé­ből. Talán megbocsát neked. Ez az, amit nem lehet mechani­káim, automatizálni. A megtérés személyes kapcsolat az élő Jé­zus Krisztussal2 ÉLŰ URUNK SZOLGALATRA HÍV minket. A szeretet pa­rancsának megélésére, arra szólít fel, lépj oda a másik ember mellé, a bajba jutott mellé, a reményt vesztett mellé szolgáló szeretette).! A keresztyén életet a keresztyén ember diakóniá- ját az jellemzi, hogy adni akar, nem kapni. Nemcsak meglát­ja a nyomorúságot, hanem keresi a segítés módját, s a benne munkálkodó szeretettel meg is találja azt. A diakónia szolgá­latát csak hitből fakadóan lehet végezni. A szolgálat Ura ad erőt is e munkához. így vallott erről egykor Fái: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Téged is meg­erősíthet. Alkalmassá tehet a sokakért, az emberekért való sze­retetszolgálatra. Abba a szolgálatba állít bele, melyet Ö maga is végzett, melyben példaként elöl járt. Nem elég mindezt tud­nunk, cselekednünk kelL A MA KERESZTYÉN EMBERE ÜGY VÉGEZHET DIAKÓ- NIÁT és csakis úgy tud, ha a legnagyobb diakónusra, az Ür Jézus Krisztusra tekint. Aki azt mondotta: ingyen kaptátok, ingyen adjátok. A mi szolgálatunk a Krisztussal való közösség­ből fakad. Ő a forrás, éltetője a mi diakóniai szolgálatunknak. Aki az egyházban a diakóniai szolgálatot nem hitből fakadóan végzi, az a „simónia” kísértésébe esik. A diakóniát végző nem keresi és nem is kívánja a maga dicsőségét. De ahogy együtt tud sírni a síréval, együtt szeretne és együtt akar örvendezni a másikkal, s ezért az igaz örömért fáradozik. János apostol int: hFiacskáim, ne szóval szeressétek egymást, hanem cselekedettel és valósággal.’’ Ez a cselekedettel való szerelés a diakónia. Molnár Jenő 99 * Zengedeszetek az Urnák... 99 Körkapcsolás... Kantate vasárnap az ének­lés vasárnapja. Ilyenkor meg­mozdulnak a gyülekezetek, hogy állandó vagy alkalmi énekkaraik szolgálatával emel­jék istentiszteleteink szépsé­gét, egyházzenei esteket tartsa­nak. Vannak gyülekezeteink, amelyekben az énekkar szol­gálata szervesen hozzátartozik a gyülekezet életéhez, s több énekkarról lapunkban is na­gyon sokszor olvashatunk. Kantate vasárnapján körkap- csolásszerűen szeretnénk be­mutatni több gyülekezeti énekkarunk szolgálatát, hogy hűséges és szép példájuk nyomán más gyülekezetben is megkezdődjék az énekkari munka. ' Nyíregyháza A vegyeskar 1918-ban ala­kult. Jelenleg mintegy 40 tag­ja van. Az átlagos életkor 30 és 40 év között mozog. így le­hetségessé vált, hogy az ének­karon belül egy fijúsági ka- marakórus is működjék A munkaévük szeptembertől júliusig tart, heti két próbával. Évi szolgálataink száma át­lag 30. Fő célunk a művészi és liturgikus kívánalmak össze­egyeztetése. Ezért igyekszünk beilleszkedni az egyházi esz­tendő menetébe, de évente van 5 olyan zenés áhítatunk, ahol hangverseny jellegű programot nyújtunk. Itt említem meg, hogy már több ízben előad­tuk Bach 6. Kantátáját, és most a János passióból tanu­lunk részleteket Célunk a lutheránus egyhá­zi zene sajátos értékeinek a megbecsülése (Walther, Präto- rius, Schütz, Bach). Évente többször is előadjuk az eredeti lutheri vesperát. Nemcsak a „nagytemplom­ban” szolgálunk rendszeresen, de járjuk a környék gyüleke­zeteit és tanyavilágát is. Ezek a kiszállások különösen is ked­ves színfoltjai énekkarunk éle­tének és elképzelhető egy-egy kis tanyai gyülekezet öröme, amikor kedves énekeit több- szólamúan, hangszeres kíséret­tel hallhatja. Kiskőrös Egyházi életünk középpont­jában foglal helyet az ének. Mi evangélikusok különösen is szeretünk énekelni. Luthertől vettük át és szüntelenül átél­jük azt, amit ír az énekről: „az ének a szomorú ember legjobb orvossága, melytől a szív újra megbékül„feléled és megújul!” Érezzük nem Istennek van szüksége énekünkre, hanem nekünk magunknak. Ezért ala­kult meg a gyülekezetben már régen 1930-ban az énekkarunk. Létszáma változik. Nagy mun­kaidőben bizony nehéz a pró­bákat megtartani. Sokszor egyenesen az üzemből, vagy a szőlőkből jönnek be az ének­kar tagjai, fáradtan, de örven­dező szívvel. Nagy ünnepein­ket el sem tudnánk képzelni az énekkar szolgálata nélkül. Mindig kedves visszatérő al­A Déli Evangélikus Egyházkerület felhívása Az ambrózfalvai (Csongrád m.) evangélikus gyülekezet lelké- szi állása más gyülekezetbe való elpályázás következtében megürült. A Déli Evangélikus Egyházkerület elnöksége kéri azokat a lelkészeket, akik készek volnának a gyülekezet lelké­sz! állását elfoglalni, jelentkezzenek levélben az Egyházkerület Püspöki Hivatalában. (1088 Budapest, Puskin u. 12.) A lelké- szi fizetés az országos átlagnak megfelel. A szlovák nyelv is­merete előnyt jelent A szórványszolgálathoz gépkocsi rendel­kezésre álL ' Szép gyakorlat több gyülekezetünkben, hogy a Kantate vasárnapi offertóriu- mot a kántorképzés céljára ajánlják fej. Ez az önkéntes ado­mány elsősorban a fóti Mandák Intézetben folyó munkát segí­ti, ahol egyházunk jövendő kántorai készülnek fel a szolgálat­ra. Foton most fejeződött be a 29. tanfolyam, amelyen húszán tettek különböző szintű vizsgát és jelenleg folyik a nyári tan­folyamok előkészítése. Egyházunk e fontos szolgálatának támo­gatását szeretettel ajánljuk a gyülekezetek figyelmébe. Ä hasai reformáció nyomában A reformáció kezdete Sopron környékén kálóm: a konfirmandusok nagy seregének ünnepélyes felvétele a gyülekezet felnőtt tagjai közé — ez évben 116 —, de ez a nagy esemény mindig azzal lesz teljessé, hogy az énekkar megszólal. Az idősebb nemzedék — leg­inkább földműves emberek — még nem ismerik a kottaolva­sást. A fiatalabbak már tanul­ták az általános iskolában a hangjegyeket, azokkal köny- nyebben megy a szólampróba. Hetenként egyszer tartunk próbát. Most különösképpen is felkészül énekkarunk, hiszen május 20-án kiskőrösi templo­munkban tartjuk országos egyházi ünnepélyünket Petőfi születésének 150 éves évfordu­lója alkalmából, s szolgálni kíván ezen az* emlékünnepen énekkarunk is. A mintegy negyven tagot számláló ének­karunk igényes; művészi szin- vonalra törekedik a művek ki­választásában, valamint a fel­készülésben is. Célunk az, hogy minden hónap egyik vasárnapján legalább szolgál­junk, s minden szeretetven- dégségen. Minden évben ven­dégszolgálatra is felkészülünk, valamint minden évben temp­lomunkban is tartunk egyház­zenei * hangverseny t. Balassagyarmat Balassagyarmati evangélikus gyülekezetünkben már 20 éve végzi szolgálatát kb. 20 tagú vegyes kamarakórus. Az ünne­pélyes félévben, ádventtól pünkösdig meg-megzendülnek istentiszteleteinken a hívek áhítatát emelő szebbnél-szebb énekek: Bach-, Mozart-, Ko­dály-, Sulyok-művek. Karvezetőnk és kántorunk, Zólyomi Pálné, szívét-lelkét és minden művészi adottságát beleviszi gbbe a munkába, S mennyi szabad idejüket áldoz­zák a próbákra a kar tagjai, valamennyien dolgozók vagy diákok, többgyermekes édes­anya is van közöttük. De kész- szé teszi őket erre az áldozat­ra a Krisztus és egyháza irán­ti szeretet Alkalmanként zenés templo­mi áhítatokat is rendez ének­karunk vendég orgonista köz­reműködésével. Oroszlány A gyülekezet énekkara 1962- ben alakult Jelenleg 40 tagja van. Az énekkar szerves alko­tóeleme a gyülekezeti isten- tiszteletnek. Minden vasárnap szolgál egy vagy két számmal. Elmélyíti áz istentiszteletek komolyságát és meleg, családi légkört teremt az Istennel és az egymással való együttlét számára. átlag 20 istentiszteleti szolgá­latunk van. Ezenkívül kará­csony este több csoportban énekelve megszólaltatjuk a karácsonyi örömhírt, minden evangélikus háznál. A szomszédos gyülekezetben évente 3—4 alkalommal szol­gálunk vagy az egyházi év idő­szakának megfelelő műsorral, vagy egy adventtól ádventig című sorozattal. Gondunk az, hogy a falusi élet megkívánja, hogy nyáron szüneteljen az énekkari munka, s így minden ősszel újra kell szervezni az énekkart Nehéz próbákat tar­tani, mert a falu lakóinak egy része másutt dolgozik és csak a hét végén jár haza. Remé­nyünk, hogy ezután is lesz­nek, akik tudnak időt és fá­radságot áldozni arra, hogy ilyen kis faluban is felhan­gozzék továbbra is az egyhá­zi ének és zene sok szép dal­lama. Kelenföld Az elmúlt évben ünnepelte énekkarunk fennállásának, működésének 40 éves jubileu­mát, amint erről az Evangéli­kus Élet is megemlékezett. A „Lutheránia” országos hírű karnagya: Weltner Jenő volt akkor a szervező és az első si­kerek munkálója. A negyven év alatt az énekkar tagjai ter­mészetesen kicserélődtek, de néhányan még élnek azok kö­zül, akik az indulásnál részt vettek. A régi, nagy templomi hang­versenyek és „zenés áhítatok” helyett ma inkább az a cél, hogy a kórus az istentisztele­teken szolgáljon rendszeresen. így ádvent és böjt vasárnap­jain, ünnepeken és egyéb al­kalmakon énekelünk, az el­múlt 16 istentiszteleti szolgálat mellett két zenés áhítatunk volt. s Több mint húsz éve Sulyok Imre zeneszerző a karnagya az énekkarnak. Irányításával na­gyobb hangsúly esett a sajáto­san magyar egyházi zenemű­vek megszólaltatására és be­mutatására. Az elmúlt vasár­napon is, szokásos tavaszi ze­nés áhítatunkon a régi meste­rek mellett Kodály-, Gárdonyi- és Sulyok-művek voltak a,mű­soron és közreműködött még a zenekarunk is. Purcell g- moll fantáziáját játszották. Gondunk, hogy az énekkar kis létszámú, alig 30 állandó tag­ja van, s különösen a férfiszó­lamokban volna szükség után­pótlásra. Reméljük, hogy a Kantate vasárnapi közös egy­házmegyei éneklésnek lesz ezen a téren is gyümölcse! Budahegyvidék Sopron „szabad király vá­ros”. Van rangja, tekintélye, gazdagsága. Vannak birtokai: Ágfalva, Balf, Harka, Kóphá- za, valamint a mai Ausztria területén Klimpa és Megy- gyes. Van kegyura is, maga a Király: a tragikus sorsú 1L Lajos és az első Habsburgok; Ferdinand, Miksa és Rudolf. Az egy Miksa kivételével mindegyikről elmondható, hogy nem barátja a Witten­bergi Szerzetesnek és induló mozgalmának. Nincs kellő alapja tehát annak a gyakori állításnak, hogy a reformáció azért terjedhetett el olyan gyorsan az országban, mivel a földesurak támogatását élvez­te. A reformáció kezdetére vo­natkozólag alig maradtak fenn adatok. így annál értéke­sebb számunkra az a néhány feljegyzés, mely arról beszél, hogy 1524-ben és 1526-ban nemcsak Sopronban járnak a király vizsgálóbiztosai, hanem a nyomozást kiterjesztik az egész soproni esperesség terü­letére is. Az eredmény aligha nyugtatja meg az illetékese­ket: számos lutheránus iratot találnak és koboznak eL Fer­dinand 1551-es rendelete már azon háborog, hogy „az egész vármegyében sok az eretnek”. Más töredék adatok is akad­nak e korból, melyek a refor- soproniak beteg vezető lelké- máció nagymérvű előretörésé­ről beszélnek. A Sopron föl- desurasága alá tartozó falvak, közül Agfalvára vonatkozólag található a legkorábbi doku­mentum: az 1552-ben más fa­luba költöző Floder Márton lelkész számára kéri a még általa elvetett gabona kiadá­sát Breyner Fülöp földesúr á soproni tanácstól. Ugyancsak Ágfalvával kapcsolatos az a nem sokkal későbbi hirdetés is, mely szerint lelkészük: Schüher György 1573 őszétől 1574 tavaszáig helyettesíti a szét, Musaeus Jónást. Harka (Magyarfalva) legré­gibb adata 1571-ből való: Sal- linger Ábel végzi ekkor a papi szolgálatot a gyülekezet­ben. Utódai közül nem keve­sebb, mint négy lelkész nevét ismerjük az 1584-ig terjedő időszakból; különböző ügyes­bajos dolgaik intézése kap­csán emlékeznek meg róluk a soproni tanács számtartó könyvei és egyéb okmányai A balfi gyülekezet meglété­re mutat az az 1578-ból való dokumentum, mely szerint Braun Erasmus, Magyaróvár katonai parancsnoka azt kéri a városi tanácstól, hogy a bal­tiak Péter nevű papját enged­je el tábori lelkésznek Tatára. A kérést a tanács legfeljebb átmeneti időre teljesítette, mert 1583-ból megtudjuk, hogy hat fuvar tűzifát rendel Balfra ugyanennek a Péter papnak. A török elől 'menekült hor- vát telepesek között Kópházán viszont nem alakul ki önálló gyülekezet; az evangéliumi hit hivei kevesen vannak. A soproni lelkészek járnak ki hozzájuk időnként. Dragonus Gáspár (1576—1582) panaszol­ja, hogy a horvátok kevés haj­landóságot mutatnak az evan­gélium befogadására. Későbbi (1616) adat ugyan, de így is sokat mond, hogy a soproni tanács határozata szerint „a kópházi templomban misézhet akár szerzetes, akár plébános és ha az evangélikusok saját lelkészt akarnak, ez is szaba­don prédikálhat”. A 400.—450 éves dokumen­tumok igen fontos tanulságok­kal szolgálnak. Megmutatják mindenekelőtt azt, hogy a reformáció első­rendűen a nép ügye volt, nem a nép uraié. Csak így érthető meg, miért terjed megyeszerte olyan viharos gyorsasággal Luther tanítása. A magyará­zat aligha vitatható: a soproni bormérőhelyeken fennhangon olvasgatott „lázító iratok” nemcsak a városkapukig ver­nek visszhangot, hanem utat találnak az ágfalvi, harkai és balfi szőlőművesek szívéhez. A riadt főurak félelmetes ren­deletéinek és ismétlődő nyo­mozásainak korlátain, mint valami vízáradat rohan át és terjed szét az elfelejtett, az igazán nem ismert és mégis sóvárogva várt evangélium. Meglepő, de tény, hogy Sop­ron környékének az evangé­liumi hit elfogadását mutató legrégebbi adatai — a XVI. század közepéről — egészen „hétköznapiak”, Nincsenek- „ünnepélyes átlépési nyilat­kozatok”, templomfoglalások, papelkergetések; nincsenek látványos jelek, melyek gyö­keres fordulatról beszélnének. Egyszerűen „kiderül”, hogy már vannak lutheri szellemű prédikátorok és vannak evan­gélikus gyülekezetek. S ki- érezzük az élet lüktetését a fakult írásokból. Egy pap ép­pen szolgálati helyet változ­tat: kéri az általa elvetett földnek a termését Egy másik éppen beteg kollégáját helyet­tesíti. A harmadiknak éppen a fajárandóságáról intézked­nek. A negyedik éppen eskü­vőjét tartja, s a város saját zenekarát küldi a lakodalom­ra. Ezek az adatok önmaguk­ban nem elegendőek ahhoz, hogy egy-egy gyülekezetünk akkori történetének folyama­tát kiábrázolják, összességük­ben azonban alkalmasak arra, hogy a reformáció megszilár­dulását hitelesen igazolják. S végül azt sem engedik feledésbe merülni, hogy a re­formációnak sodró ereje volt, — az erőszak hiányzott belőle. Sopron Árpád-kori templo­mában békében megfértek egymás után tartott istentisz­teleteiken a „pápás” és a „lutheránus” hívek, s a fe­rences szerzetesek miséi is zavartalanul folytak a város főterén álló templomban. Kópháza horvát telepeseit sem zaklatják amiatt, hogy elzár­kóztak az evangéliumi tanítás elől. így van ez rendjén! Mert a megértett, befogadott evan­gélium a türelemben és a be­látásban — ma így monda­nánk: a humánumban — is felismeri a lélek nélkülözhe­tetlen kincsét, s az evnagéli- ummal együtt ezt is szétsugá­rozza maga körül. Magaasy Sándor A megtanult több, mint 300 kórusműben a reneszánsz, ba­rokk és klasszikus, valamint a modern zeneszerzők művei ta­lálhatók. Külön öröme az énekkarnak az évi 4—5 egy­házzenei áhítaton műsorra ke­rülő Bach-kantáták, Kodály Genfi zsoltárai, valamint Gár­donyi Zoltán és Sulyok Imre művei. Egyéb szolgálatok: szeretet- vendégségeken rendszeresen; esküvőn, temetésen időnként. Az énekkar meghívásra szí­vesen szolgál más gyülekezet­ben is. Gondolunk az énekkari szolgálat mellett egy állandó jellegű zenekar létrehozása. Nagy örömmel készülünk arra, hogy június 17-én elő­adjuk Bach János passióját. Vanyarc A vanyarci gyülekezet ve­gyeskara 25 éve működik. 21 éve vezeti Schultz Jenőné, a gyülekezet kántora és papné- ja. Mint ifjúsági énekkar in­dult. Azután tagjainak egy ré­sze férjhez ment, megnősült, de sokan ezek közül úgy meg­szerették a kórusban való éneklést és a szolgálat örömét, hogy családalapítás után Is tagjai maradtak az énekkar­nak. Énekkarunk kb. 32 tagú. Évente van lemorzsolódás, de eddig minden évben sikerült az elmaradók helyett új tago­kat szerezni. Az énekkar tag­jai mind fizikai dolgozók. örülünk, hogy a nehéz fizikai munka után felüdülést talál­nak az egyházi zenében, átélik és élvezik szépségét, örömöt találnak az együtt éneklésben. Néhány nehezebb művet is si­került már előadnunk. Évente Az énekkar 1937-ben alakult meg és Rezessy László kar­nagy vezetésével néhány év alatt a budapesti evangélikus énekkarok egyik nagyon jó együttesévé fejlődött, miként erről különböző egyházi ének- versenyeken nyert díjak ta­núskodnak. A gyülekezeti is­tentiszteleteken végzett szoká­sos szolgálaton kívül évente több ízben tartunk gazdag és szép programmal zenés áhíta­tokat. Kezdettől fogva részt vesz a Budai Egyházmegye Kantate vasárnapi zenés áhíta­tain. Az 1960-as évektől kezd­ve az énekkar történetében ne­hezebb Időszak következett be. A taglétszám a korábbi 50—60 főről a felére csökkent, de nagy öröm volt, hogy a lelkes együttes — Mossóczy Vilmos karnagy vezetésével — olyan műveket is megszólaltatott, mint Bach: Karácsonyi orató­riuma I. részét, vagy Händel: Messisából a Halleluját, sőt Bach: János passiója jelentős részét. Bár karnagyhiány és egyéb okok miatt 1967—68-ban az énekkari munka a minimá­lisra csökkent, 1969 óta — előb Gárdonyi Hajna, majd 1972 óta Veöreös Enikő vezeté­sével újra szép fejlődés követ­kezett be, 25 fő körüli lét­számmal, évente 12—15 szol­gálattal, közülük 2—3 önálló zenés áhítattal. Szoros kapcso­lat alakult ki — a kölcsönös segítség jegyében — a budavá­ri Schütz-kórussal. Az énekkar szolgálata nemcsak .saját gyü- lekeztünkre terjed ki, hanem esetenként más gyülekeztekre is. Az énekkar — házigazda­ként — örömmel készül az idei, jubiláris, 20-ik Kantate vasár­napi egyházmegyei zenés est­re!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom