Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-29 / 17. szám

Közönséges eretnekek Ha nem is voltunk hátrább sokkal a középkori Európa fej­lettebb, felvilágosultabb ál­lamainál, mégis a legsötétebb középkorra emlékeztet az a törvény, amelyet a budai or­szággyűlés 1523-ban alkotott, s amelyet a fiatal, gyámoltalan II. Lajos király megerősített. Ez a törvény 54. cikkelyként április 24-én, Szent György napján lépett érvénybe. Idéz­zük : „Ö, királyi felség mint ka­tolikus fejedelem (uralkodó), az összes lutheránust, pártfogóit és párthíveit, mint közönséges eretneket és a szentséges Szűz Mária ellenségét fejvétellel és vagyonelkobzással (jószágvesz­téssel) büntesse.” Szigorú, ke­gyetlen, véres törvény. Halálos ítéletet helyeztek kilátásba az új hit, a reformáció tanainak követőire. Külön kérdés, mi­lyen itélőszékkel óhajtották megállapíttatni a lutheránus- ság gyanúját s mivel vagyon­elkobzás is szóba kerül, kétsé­geink fűződnek a törvény igaz­ságos végrehajtásához. Ott, ahol az eretneküldözés jószág­vesztéssel párosult, mindany- nyiszor bemocskolódott az igazság gyanús anyagi érde­kekkel. De hangsúlyozom, ez csak egyik kérdéses mozzanata ennek a törvénynek. Sokkal homályosabbak azon­ban azok a körülmények, ame­lyek lehetővé tették a törvény megszületését. A wittenbergi tételek kiszögezése után kere­ken öt és fél és a mohácsi ka­tasztrófa előtt nem egészen három évvel vagyunk. E két terminus — vagyis 1517 és 1526 — döntő módon megha­tározta a történelmi helyzetet, s noha az 54. vallásügyi cik­kely papirostörvény maradt, a korabeli társadalmi viszonyok­ra hűen rávilágít. Nincs végzetesebb dolog egy nemzet életében, mint a meg­levő bajokra, az elkerülhetet­len katasztrófa megsejtésekor bűnbakot keresni, s aligha adódott betegesebb tünet ha­zánk történetében, mint ami­kor az elárult nemzet az új hit követőiben kereste a bajok gyökerét, s azokat akarta hajó­jából kidobni, hogy merülését elodázza. Mert sem az új hit követőinek halálos ítélete — akkor még igen gyéren voltak hazánkban —, sem a mellék- utakra terelt figyelem és ener­gia nem tudta megakadályoz­ni a tragédiát. Az ország nem Mohácsnál bukott el — ezt jól jegyezzük meg! —, hanem sokkal korábban. A török tör­ténelem korántsem jegyzi olyan vastag betűkkel Mohá­csot, mint mi. Nem drámai fe­jezete a muzulmán térhódítás­nak. Egy csata a sok közül, epizód, melynek kimenetele pillanatig sem volt kétséges. Viszont a magyar állam és nemzet történetében egy ural­kodó osztály, mely az uralko­dásra képtelenné vált, tett pontot saját története után s ezáltal olyan új korszakot nyi­tott, amelynek keserű kenye­rét 150 esztendeig ette az or­szág. * Társadalmi háttér Alig akadt az országban 1526 előtt gondolkodó ember, aki ne érezte volna a végzet szelét, de alig akadt olyan ember i$, aki ellene a legcsekélyebbet tette volna. Valami hihetetlen kö- ' zöny, önzés, harácsolás és kor­rupció uralkodott el — a fe­udális viszonyoknak megfele­lően —, amikor az óriásira duzzadt nagybirtokok növelése sokkalta előrébbvaló volt, mint a nemzeti érdek felmérése. Igaz az, hogy a nemzet sírját következetesen a bárók, a mammut birtokok urai ásták meg. Igaz az, hogy az a 60 csa­lád, amely egyenként legkeve­Felhívás a Békeerők Világkongresszusának támogatására A Keresztyén Békekonfe­rencia Munkabizottsága Moszkvában 1973. március 20—23-ig tartott rendes ülésén hálával, elismeréssel és he­lyesléssel vette tudomásul va­lamennyi békeerő világ- kongresszusa előkészítésére Moszkvában 1973. március 16—18-ig tartott nemzetközi konzultatív találkozó eredmé­nyeit. ahogyan azokat e kon­zultáció felhívása és kommü­nikéje tartalmazza. A Keresztyén Békekonfe­rencia azok közé a békeerők közé tartósuk, amelyek részt vesznek a világkonresszus előkészítésében, előmozdításá­ban és támogatásában. A Munkabizottság, csatla­kozva a hozott határozatok­hoz, felszólítja az összes egy­házakat, az összes ökumeni­kus szervezeteket, valameny- nyi keresztyént és minden jó- akaratú embert, hogy készít­sék elő és vegyenek részt a Moszkvában 1973. október 3—7-ig tartandó Békeerök Világkongresszusán. amely­nél! célja a nemzetközi biz­tonságért és leszerelésért, a nemzeti függetlenségért, az együttműködésért és békéért munkálkodni, s erre szeretet­tel meghívja őket. A keresztyének számára a földi béke nem csupán em­beri szükséglet, hanem Isten parancsa is. A békéért min­denkor és mindenütt számos keresztyén munkálkodott, har­colt és imádkozott. Számos egyház, ökumenikus szervezet és keresztyén ember támogat­ja és köszönti örömmel az európai biztonsági és együtt­működési konferencia össze­hívását. Az egész világon számos keresztyén jelenti ki szolida­ritását azokkal a népekkel és emberekkel, akik ma még a kolonializmus és a neokolo- nializmus igája alatt szen­vednek és száll síkra minden emberi elnyomás megszünte­téséért. Számos keresztyén ismerte fel ma, hogy a háborúkat az emberek okozzák s azok bűnt jelentenek. Az egész világon számos keresztyén szállt sík­ra azért, hogy Vietnamban létrejöjjön a béke. A keresztyének önmaguk­ban nem érhetik el azokat a békecélokat, amelyeket ma meg kell valósítani a világ­ban. Ezért vesznek részt min­den jóakaratú emberrel együtt a közös harcban a háború, az éhség, a kizsákmányolás és a rasszizmus ellen, a béke, a megértés, az emberek és né­pek közötti barátság és a megbékélés jobb világáért. Örömmel köszöntjük a vi­lágkongresszus egybehívását, amely ki fogja nyilvánítani az egész emberiségnek a vi­lág békéje megvalósítására irányuló akaratát. Múzeumi továbbképző tanfolyam a .Nemzeti (.aleriabait A Művelődésügyi Miniszté­rium Múzeumi Főosztálya újabb egyhetes továbbképző tanfolyamot rendezett az egyes egyházi gyűjtemények munkatársai részére. Ez a tanfolyam már a harmadik abban a sorban, amelynek ke­retében állami szerveink se­gítséget és szakmai tovább­képzést nyújtanak az egyházi gyűjtemények múzeumi fele­lőseinek. A március 26—30 között, a Magyar Nemzeti Galéria elő­adótermében tartott előadá­sokon országos és európai hírű előadók ismertették a ma­gyarországi művészet törté­netének egyes korszakait. A vetített képekkel kísért, ma­gas szintű előadások jó bete­kintést nyújtottak egy-egv korszak társadalmi, politikai és gazdasági életébe, aho­gyan az a művészet sajátos formanyelvén is kifejeződött. A mintegy 40 főnyi résztve­vő délutánonként meglátogat­ta a Nemzeti, Szépművésze­ti, Iparművészeti Múzeumot és a Nemzeti Galériát. Ezek­ben nemcsak a kiállításokat nézhettük végig, hanem a raktáraikat és restauráló mű­helyeiket is. Csak népünk felszabadulá­sával jutottunk abba a hely­zetbe mi magyar protestán­sok, hogy felkutassuk és összegyűjtsük saját egyházi művészetünk még rejtett kin­cseit és az eddiginél gondo­sabban ápoljuk őseinktől örö­költ és reánk bízott értékein­ket. A tanfolyamon egyházunk részéről dr. Fabiny Tibor, a múzeumi ügyekkel megbízott teológiai tanár és Keveházi László pilisi lelkész, a Déli Egyházkerület gyűjteményi előadója vett részt. K. L. sebb 40 helységgel rendelke­zett, az Üjlakiak, Garaiak, Csákiak, Károlyiak, stb. osz­tályhelyzetükből fakadóan nem a köz-, hanem magán­ügyeikkel voltak elfoglalva, s a szennyes politikai áradat ál­tal felszínre dobott Bakócz, Szálkái, Szatmári, Werbőczy, Zápolya sem az országmentést tartották fő érdeküknek, ha­nem egyéni hatalmuk növelé­sét. A lejtőre került állami élet egyik vaskos fogaskerekét ké­pezték tehát a bárók. Az álla­mi élet a feudális anarchia el­lenére is bonyolultabb lett. A királyok, II. Ulászló és II. La­jos gyengesége oda vezetett, hogy hivatalnok kormányzat alakult ki, melyben a központi hatalmat nem a bárók, hanem a kancellárok vitték. Ba- kóczot a velencei követek „az ország második királyá­nak” neveztél!, II. Lajos alatt Szatmári Györgyöt az „ország kormányzójának”, Szál­kái Lászlót „Magyarország korlátlan urának” tekintették. A hivatalnok kormányzat, jól­lehet a felsorolt kancellárok jobbágy és polgár családokból kerültek az ország élére, való­jában a bárók érdekében is állottak. A velencei követ, mi­közben azt jelentette róluk, hogy „kormányozni és igazgatni nem tudnak”, belső kjikkhar- caikban a Habsburgok trón­igényét támogatva, külpoliti­kájukban a német terjeszkedés szálláscsinálói voltak. Bakócz úgy jellemezte őket, hogy „a legfőbbek természetüknél fog­va németek”. Bakócz még hoz­záfűzte, hogy a magyar urak pénzzel megvesztegethetők. (Róla csak annyit, hogy egész életében Velence zsoldjában állt.) Szatmárit a Fuggerek pénzelték, Szálkái V. Károly császárválasztásánál 3 ezer fo­rintot kapott, Werbőczy ugyan­ennyit Ferdinándtól. Herber­stein császári követ azt írta: „nem volt olyan gonosz ügy, melyet két vagy három ember megvesztegetésével ne lehetett volna megnyerni.” íme, a má­sodik fogaskerék! A bárói, hivatalnoki korrup­ció, anarchia külpolitikájában előkészítője volt tehát a német térhódításnak. Velük szemben az ún. „másik oldal”, a harma­dik fogaskerék állt. Heves, ki­élezett harcban állt a közép nemesség, amely a bárói ököl­jog alatt nyögött és amely vál­lalta a nemzeti ideológiai hor­dozását. A középnemesi párt­nak is megvoltak a neves sze­mélyiségei. A Szobi, Paksi, Bo- dó, Werbőczy’, Zápolya nevek közül sok ismert előttünk s Werbőczy ennek a pártnak az ideológiáját fogalmazta bele hírhedt Hármaskönyvébe. Eszerint az államhatalomnak nemcsak részese, de forrása is a nemesség, mivel a király ha­talmát a nemességtől kapja választás és koronázás útján. Ne bonyolódjunk az osztály­harc kérdésébe. De ha van pozitívum a nemesség küzdel­mében e történeti szakaszban, akkor ez kizárólag német elle­nes külpolitikájában keresen­dő. Egyebekben ez az osztály is hasonló volt törekvésében, mint a főúri, bárói osztály. Ami pedig az udvart illeti. Jagelló Lajossal a trónon, itt már fél lábbal benn voltak a Habsburgok. Felesége, Mária Habsburg lány volt és olyan megállapodások voltak érvény­ben, amelyek a magyar király­ságot biztosították a Habsburg családnak. A királyi udvarban, a tanácsosok között már meg­jelentek a szálláscsinálók, a po­litikával foglalkozó főrendek pedig a Délről leselkedő ve­szedelem elhárítását nyugati segítségben látták. Nem így a középnemesség. Ez az osztály elsősorban saját politikai hatalmát akarta meg­erősíteni és minden eszközt igénybe vett, hogy törvényesen biztosítsa jogait. Ideológiája szerint szabad királyválasztást igényelt, s adott esetben sorai­ból kívánt királyt választani. Törvényen kívül Ebbe a rendkívül súlyos helyzetbe kell beleillesztenünk az 1523 évi 54. tc.-t. Luthernek ez időben alig tudunk követői­ről hazánkban. Habsburg Má­ria viszont és német udvartar­tása szimpatizált a reformátor tanaival. Az igaz, hogy a ki­rálynő a nemesi gyűlölet per­gőtűzében állt. Az is igaz, hogy a pápai átokbullának Magyar- országon ez időben nem volt foganatja. A kancellária egy­házi vezetőinek kisebb gond­ja is nagyobb volt annál, mint­hogy eretneküldözéssel foglal­kozzanak. A feudális osztály­küzdelem még nem szimatolta meg a valláskülönbségben rej­lő nagy lehetőségeket. A bárói osztály nagyfokú közömbössé­get tanúsított ez időben a re­formációval szemben. Viszont vitathatatlan az, hogy a közép­nemesség, mint ennek a tör­vénynek előkészítője, ezzel a német érdekeknek akart gátat vetni. A reformációt Szüklátó- körűségében „német üggyé" tette, s halált kívánt az új hit követőire. Perdöntő ebben a helyzet­ben az, hogy a nemzeti ka­tasztrófa előestéjén olyan tör­vény megszavasázához járult hozzá, amely évszázadokra megbélyegezte a reformáció gyermekeit s törvényes létbi­zonytalanság állapotába sodor­ta. Aligha kell ezek után külö­nösebben éles szem annak meglátásához, hogy a kilenc évvel korábban hozott job­bágytörvény, ( drámaian össze­cseng a lutheránusok ellen ho­zott törvénnyel: „a lázadó pa­rasztokat lefejezni”, vagy „a legnagyobb kínzásokkal meg­ölni”. Az már ezek után vég­kép nem véletlen, hogy a re­formáció a későbbiek során a „törvényen kívüliek” hite lett elsősorban akik egyfelől osz­tályhelyzetük, másfelől hitük miatt álltak szüntelenül a fő­vesztés pallosa alatt. E fekete törvény végigkísérte őseink hitéletét. És milyen nagy volt ez a hit! És milyen nagy volt az isteni gondviselés! A sötét századok ellenére éltünk, voltunk és el­jutottunk abba a jelenbe, ami­kor már csak keserű emlék­ként idézzük fel 450 év távla­tából. Dr. Rédey Pál Pákolits István: Post Festa Pirosbetűs napjaink múltán kívül-belül hidegebb van és egyre fogy fogy ogat a sürgő gondoskodással dagasztott a jóakaratú szeretet melegével puhára bélelt a szív béli jószavakkal fényesített ünnepi fonottkalács Legalább morzsáit csipegethetnénk a megfogyatkozott szeretet hétköznapjaiban (A József Attila díjas költő „Zöldarany” című 1973-ban meg­jelent kötetéből.) DIAKONIAI KÜLDÖTTSÉGÜNK HAZAÉRKEZETT NDK-BELI ÚTJÁRÓL A Virágh Gyula esperes, dia- kóniai egyvivő lelkész veze­tésével az NDK-ban hivatalos látogatást tett diakóniai kül­döttség április 8-án hazaérke­zett. A küldöttség felkereste az evangélikus egyházak több szeretetintézményét, megbe­szélést folytatott a diakóniai szolgálat vezetőivel. Fogadta a küldöttséget többek között Giencke és Rathke püspök is. Küldöttségünk tapasztalatairól lapunk későbbi számában szá­molunk be. A Keresztvén Békekonferencia «/ moszkvai üléséről A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKABIZOTT­SÁGA az Orosz Ortodox Egyház meghívására 1973. március 20—23-ig Moszkvában tartotta ülését. Vendégként részt vettek a tanácskozásokon az Orosz Ortodox Egyház és Keresztyén Békekonferencia más szovjetunióbeli tagegyházainak képvise­lői. Az ülés résztvevőit Juvenalij tulai és belegi metropolita. az Orosz Ortodox Egyház Külügyi Hivatalának elnöke köszön­tötte, aki átadta az összegyűlteknek Pimen, Moszkva és egész Oroszország patriarchája, legjobb kívánságait és szívélyes kö­szöntését. A Munkabizottság ülésének részűvevőit vendégül lát­ta az Evangéliumi Keresztyén Baptisták moszkvai gyülekezete, s az ülés befejezése után a résztvevőknek fogadást adott Pimen. Moszkva és egész Oroszország patriarchája, amelyen a moszk­vai vallási és közélet számos személyisége is részt vett. A Keresztyén Békekonferencia elnökségének tagjait március 20-án fogadta a Kremlben A. P. Sitikov, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke és az Európai Biztonság Szovjet Bizottságának elnöke. A látogatás alkalmá­val folytatott eszmecsere során utaltak a társadalmi erőknek, közöttük a keresztyéneknek a különböző társadalmi berendez­kedésű államok együttélése és együttmunkálkodása megvalósí­tásáért kifejtett erőfeszítései fontosságára. Nyikodim leningrádi és novgorodi metropolita, a KBK elnö­ke, az európai fejlődés új szakaszáról szólt az összegyűlteknek. amely sajátos feladat elé állítja az egyházakat és a keresztyé­neket is és különleges felelősséget kíván meg tőlük. Elemezte többek között azt, hogyan reagált az európai biztonság és együttműködés kérdésire a római katolikus egyház, az Egyhá­zak Világtanácsa, az Európai Egyházak Konferenciája és a Ke­resztyén Békekonferencia mozgalma A MUNKABIZOTTSÁG ÜLÉSÉNEK FŰ TÉMÁJA „A ke­resztyén békemunka feladatai az európai béke és enyhülés korszakában” volt. Előadást tartottak a fő témáról N. E. Poljanov, az. Európai Biztonság Szovjet Bizottságának helyettes elnöke, az Izvesztija című napilap helyettes főszerkesztője, valamint dr. Herbert Mochalski lelkész (NSZK), a Keresztyén Békekonferencia al- elnöke'. Poljanov referátumában rendkívül szemléletesen mu­tatott rá arra, hogy egy évtized alatt milyen pozitív eredmé­nyeket értek el a különböző társadalmi berendezkedésű álla­mok közötti kapcsolatokban Európában. Dr. Mochalski előadásában megállapította, hogy a Keresztvén Békekonferenciának egyrészt ki kell építenie az együttműkö­dést más békeerőkkel, különösen a Béke-Világtanáccsal, az európai biztonságért és együttműködésért való fáradozásban, hogy ebben a kérdésben további előrehaladás legyen elérhet ”, másrészt örömmel állapította meg, hogy „érveink, meggyőző tevékenységünk, határozataink nem maradtak hatás nélkül az egyházi szervezetekre”. A VITÁBAN ALÁHÚZTÁK, hogy egy összeurópai biztonsá­gi konferencia előkészítése megfelel Európa és az egész világ népei valóságos érdekeinek. A'Keresztyén Békekonferenciában együttműködő egyházak és keresztyének a maguk részéről a jövőben is hozzá fognak járulni ahhoz, hogy létrejöjjön egy ilyen konferencia. Az. eszmecsere során hangsúlyt nyert, hogy milyen messzemenő kölcsönhatásban van az európai jószom­szédi együttműködés a világ más részein tapasztalható élet­fontosságú jelenségekkel. A Munkabizottság külön határozat­ban fejezte ki, hogy mennyire szükséges az európai biztonság támogatása az egyházai! és keresztyének részéről is. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA TEVÉKENYSÉGÉ­RŐL, tapasztalatairól és további feladatairól dr. Tóth Károly főtitkár adott jelentést, s ebben elsősorban annak szükséges­ségét mutatta ki, hogy az egyházak és keresztyének teológiai­lag közelítsék meg a béke kérdéseit. A főtitkár hangsúlyozta minden békeerőnek, keresztyéneknek és nem keresztyéneknek szükséges együttmúnkálkodását a világbéke feladatának meg­oldásában. A Munkabizottság a mozgalom különböző kezdeményezései­ről több mint húsz jelentést hallgatott és vizsgált meg. Megállapítást nyert, hogy a Keresztyén Békekonferencia mozgalmánál! munkája kibővült és elmélyült az utóbbi időben. A MUNKABIZOTTSÁG TOVÁBBI KEZDEMÉNYEZÉSE­KET vitatott meg. Határozatot hozott arra nézve, hogy ima- napot rendez az ENSZ munkájának lelki és erkölcsi támogatá­sára: egy Afrika-vasárnap megtartását kéri a keresztyén egy­házaktól a rasszizmus, az apartheid és a kolonializmus elleni harc problémáinak tudatosítására: további erőfeszítéseket tesz­nek az indokínai béke helyreállításával kapcsolatban Vietnam anyagi 'megsegítésére. Ezen kívül a Munkabizottság a katolikus békeszervezetekkel való együttműködés lehetőségeiről is tárgyalt, továbbá elkészí­tette a mozgalom legszélesebb vezető testületének, a Folytató­lagos Bizottság ülésezésének programját, amelyre 1973. május 20—29-ig Zagorszkban (Szovjetunió) kerül sor ezzel a témá­val: „Emberi szolidaritás — a keresztyének feladata az ínség ellen és a világbékéért vívott harcban”. A Munkabizottság köszönetét nyilvánította a vendéglátó egy­háznak és a Keresztyén Békekonferencia elnökének, nem csu­pán a meghívásért, hanem a moszkvai ülés kitűnő megszerve­zéséért is. Jelentkezés kántori tanfolyamokra Az Országos Evangélikus Kántorképesítő Bizottság a nyár folyamán Foton a következő időben rendez kántori tanfolya­mokat : I. tanfolyam június 25-töl július U-ig II. tanfolyam augusztus 13-tól 24-ig A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek teljesen kezdők­nek (korhatár nélkül), részben továbbképzés a már végzettek számára, illetőleg azoknak, akik szolgálatban állnak, de nincs bizonyítványuk, vagy oklevelük. Karvezetés. Énekkari munka. RÉSZVÉTELI RlJ: 400.— Ft tandíj és teljes ellátás. Ez ösz- szegből 50,— Ft jelentkezési díj, amely jelentkezéskor piros postautalványon küldendő 2151. Főt, Mária u. 3. címre, a 350,— Ft pedig megérkezéskor a helyszínen fizetendő. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: mind a két tanfolyamra má­jus 17. JELENTKEZÉSI ClM: Országos Kántorképesítő Bizottság. 1088, Budapest. VIII., Puskin utca 12. JELENTKEZÉSKOR MELLÉKELNI KELL: 1. lelkész: aján­ló levelet. 2. rövid életrajzot. 3. hatósági orvosi bizonyítványt. A felvételről részletes felvételi értesítést küldünk. ORSZÁGOS KÁNTORKÉPESÍTÖ BIZOTTSÁG KOPERNIKUS KONFERENCIA Hétszáz lengyel lelkész vett gának korabeli jelentőségé!. részt azon a kétnapos konfe- valamint tudományos és tá"sa- rencián Pelpinben. amely érté- dalmi hatásait. (Die Kirche) kelte a nagy tudós munkássá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom