Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-08 / 14. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1973. április 8. Ara: 2.— Forint Felkészítés Tervszerűen haladunk előre EGYHÁZUNK IDEI EVÉNEK egyik tanulmányi feladata, hogy kialakítsa a „diakóniai alapon felépült gyülekezet’ képét. Megállapítsa és a köztudatba bevigye, a gyülekezeti munkában megvalósítani próbálja azokat a gyakorlati teendőket, amelyek a szolgálat szempontjának érvényesülését biztosítják a gyülekezeti élet egészében. Mert a szakszóval meghatározott cél egyszerűbben azt jelenti, hogy a gyülekezeti élet minden részében jelentős helyet kap a keresztyén szolgálat gondolat- és feladatköre, mégpedig szóban és valóságban. EZ VONATKOZIK A KONFIRMÁCIÓRA IS. Sőt, ha kissé mélyebben tekintünk bele a konfirmáció hagyományába, rájövünk, hogy a keresztyén szolgálatra nevelés a konfirmáció mivoltából mindig is következett. A két világháború között sok vita folyt arról, mi a konfirmáció. Voltak, akik az első úr vacsoravételt állították előtérbe. Mások a fogadalomtétel jogosultságát és lehetőségét vitatták. Felesleges lenne az eltérő teológiai nézeteket felsorolnunk, hiszen abban legnagyobb részt egyek voltak, hogy a konfirmáció a „felnőtt” — mondjuk inkább:-az érett — egyháztagságra készít fel. S AZ AZ ALAPVETŐ BIBLIAI HELY (Ef 4, 11—16), amelyből a „nagykorú keresztyénség” gondolata kinőtt, így kezdődik: Isten „adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. Hogy a szenteket felkészítse a szolgálat munkájára .. .” Mai fogalmazásban: az egyház hivatásos munkásainak feladata, hogy az egyháztagokat felkészítsék a szolgálat munkájára. A konfirmációi órákon ennek a feladatnak teljesítése megy végbe az új nemzedékre vonatkozóan. A VEGE FELÉ TARTÓ IDEI KONFIRMÁCIÓI ELŐKÉSZÍTÉS bizonyára mindenütt komolyan vette ezt a feladatot. A konfirmandusok figyelmét afelé fordították a lelkészek, hogy az Isten bűnbocsátó, örök életet adó. Krisztusban megmutatott szeretetéből a hit erői fakadnak, amelyek segítenek az életben való helytállásra. Biztatnak és segítenek, hogy a hivő ember megállja helyét életsorsában, s azokban a feladatokban, amelyeket az emberi közösségek állítanak eléje, a család, a társadalom, a nemzet, az emberiség. A konfirmációi órákon szó esik arról, hogy a keresztyén ember szeretete aktív, cselekvő szeretet, s kitágul, hogy beleférjen a világ és az élet minden gondja és azok megoldásáért való erőfeszítés. > Meg kell keresni az órákon, közös beszélgetésekben a legközvetlenebb teendőket, melyeket a konfirmandusok nyomban a konfirmáció után vállalhatnának. Ötletdúsan, a gyülekezeti körülményeknek és az ő életkoruknak megfelelően lehet ilyen feladatokat találni a gyülekezeti összejövetelek, az istentisztelet körében, és — erre most különös hangsúly esik — a gyülekezet szeretetszolgálatában. Azért is lényeges ez, mert a legkisebb megbízatásnak sokszor nagyobb a nevelő ereje, mint számtalan szónak. A keresztyén élet nem elkülönült, hanem bele van kapcsolva a társadalom életébe, ezért e gyakorlati megbeszélés ablakát ki kell nyitnunk az ő mindennapi életük felé, s velük találtatni, mondatni meg, mi mindent tehetnek a gyülekezeteken kívül társaikért, családjukért, az emberekért, a hazáért, talán még a nagyvilágért is. Fontos, hogy ezeket a fel- datokat ők lássák meg, ne pusztán a felnőttől hallják a konfirmációi órán, mert annak van mozgósító, lelkesítő rugója. A GYÜLEKEZETEKNEK IS VAN RÉSZE, SZEREPE ABBAN, hogy a konfirmandusok megtalálják helyüket, feladatukat a szolgálatra állított gyülekezeti életben. Mennyi példát látnak, milyen indítást kapnak a gyülekezet tagjaitól ezek a fiatalok a szolgáló életre? Mit láthatnak otthon szüleik részéről: családjuknak élő áldozatos szeretetet, becsületes munkavégzést? Mit hallanak a felnőttektől: felelős szót a gazdasági élet, a nemzetközi ügyek napi problémáiban? Ismernek-e olyanokat a gyülekezetben, akik eljárnak önként, szívességből egy-egy magára maradt idős beteg gondozására? „Egyszemélyes” gyülekezeti munkát látnak-e, vagy számos fáradozó hívőt a lelkész mellett? A GYÜLEKEZETI ÉLET DIAKÓNIAI IRÁNYVÉTELE ünnepélyesen is kifejezésre juthat: a konfirmációi istentisztelet igehirdetésében, szeretetvendégségen az egyházközségi felügyelő vagy presbiterek felszólalásában a megkonfirmáltakhoz. A lélekben nagykorú egyháztagságot — minden konfirmáció szent reménységét — az érett, tudatos hit és a tevékeny szeretet, a gyülekezetnek saját kis részmunkájával való építése és a világ felé odaforduló áldozatos felelősségvállalás jellemzi. Ennek jegyében konfirmál egyházunk: azaz erre „erősíti meg” fiatal tagjait. Veöreös Imre RÉSZVÉTELÜNK A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKÁJÁBAN A Keresztyén Békekonferencia Ifjúsági Bizottsága a Bolgár Ortodox Egyház meghívására április 3—5. között Szófiában tartotta ülését. Egyházunk képviseletében Baranyai Tamás domonyi lelkész vett részt a konferencián. Az Európai Béke és Biztonság Kérdéseivel Foglalkozó Bizottság a Német Demokratikus Köztársaságbeli békekonferenciái Nemzeti Bizottság meghívására Buckowban ülésezett A malaysiai és singapuri egyháztanács V. D. P. Pilláit (Kuala Lumpur) választotta főtitkárává, aki számos nemzetközi konferencián képviseláprilis 3—5. között. Ezen az ülésen Dr. Vámos József professzor, a Teológiai Akadémia dékánja képviselte egyházunkat. A Faji megkülönböztetés Elleni Harc Bizottsága április 9— 12. között Nyugat-Berlinben ülésezett a Békekonferencia ottani tagszervezete meghívására. Egyházunk küldötteként Dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója vett részt a konferencián. te egyházát, így legutóbb a Lutheránus Világszövetség Együttműködési Bizottságának Villachban (Ausztria) tartott konzultációján. (Iwp.) Március 21—23. között tartotta az országgyűlés tavaszi ülésszakát. A szokottnál is jobb légkörben folyt a munka. Nem „kinyilatkoztatások” és nagy kijelentések hangzottak el, hanem igazi munkaműhely- lyé vált a Parlament ország- gyűlési terme. Szinte kézzel- foghatólag érzékelhető volt, hogy nem egyszerűen a kormánynak, vagy éppen a miniszterelnöknek az ügye és feladata az országépítés, hanem ennek az országnak minden lakosa felelős azért a maga helyén. Az országgyűlési képviselők mindannyian nemcsak a maguk álláspontját fejtették ki, hanem minden esetben azoknak a választópolgároknak a hangját is hallatták, akik őket az országgyűlésbe küldték. A figyelem középpontjában Fock Jenő miniszterelnök beszámolója volt a kormány kétéves munkájáról. Arról adott számot, hogy miképpen hajtották végre 1971-ben adott kormányprogramot. Ez a miniszterelnöki beszámoló józanul mérte fel az eddig elért eredményeket és ugyanakkor nem fedte el a hiányosságokat. Bőven szólt arról, hogy milyen szép eredményeket értünk el a szocialista társadalom építésében és őszintén beszélt arról, hogy milyen lehetőségeink vannak a tovább építésében, egyes pontokon milyen akadályok merülnek fel a fejlődésben. A szövetségi politika A miniszterelnök egyértelműen juttatta kifejezésre, hogy társadalmunkban a munkás- osztály a vezető erő. Ez a munkásosztály az elmúlt 28 esztendőben megbizonyította, hogy alkalmas a vezetésre, helytállt a munkában és fő védelmezője volt az építés során elért eredményeknek. Mi egyházi emberek a miniszterelnöknek ezt a megállapítását nemcsak elfogadjuk, de magunk is igazoljuk. Ugyanakkor örülünk annak, hogy hangsúlyt kapott ismételten a szövetségi politika is. A munkásosztály a parasztsággal és az értelmiséggel együtt építi társadalmunkat. Igényt tart a társadalom valamennyi rétegének szellemi és fizikai munkájára a nagy célok megvalósítása érdekében. Sokszor elmondottuk, de most megismételjük, hogy a társadalom különböző osztályaiban és rétegeiben ott vannak a hivő emberek is, akik szívük és tudásuk szerint osztoznak az építés munkájában és az elért eredményekben az ő tetteik és erkölcsi erejük is benne van. Mi hivő emberek nem „kívülről" nézzük a nagy országépítő munkát, hanem annak részeseként egész népünk javára dolgozunk. A gazdasági fejlődés Országunk gazdasági fejlődését mutatja, hogy a nemzeti jövedelem évről-évre nő. Minden jel azt mutatja, hogy a negyedik ötéves tervet népünk tudja teljesíteni. Szembetűnő a fejlődés a mezőgazdaságban és az iparban. A kormány olyan ütemű fejlő,dést akar biztosítani, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres növelését, élet- körülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását. Ennek az eredménye az, hogy a negyedik ötéves terv első két évében az átlagkeresetek 9,4 %-kal nőttek. Noha kül- és belkereskedelmi okoknál fogva a fogyasztói árszín-, vonal is növekedett, ennek ellenére az életszínvonal emelA MALAYSIAI ÉS SINGAPURI EGYHÁZTANÁCS ÜJ FŐTITKÁRA kedése biztosított volt és a jövőben is az lesz. A gazdasági fejlődés érdekében kétségtelenül nagy szükség van a tudományos technikai forradalom eredményeinek hasznosítására, még jobb üzemszervezésre és még nagyobb munkafegyelemre. Többször érte az egyházat korábbi magatartása miatt az a vád, hogy „csak a lelkiekkel foglalkozik” és a földi élet hiámegegyezik az ipari munkásság számával. Tehát igen nagy a szám. A kormány tudatosan törekszik az öregek, a nyugdíjasok megbecsülésére. A legutóbbi években nyugdíjba került lakosok megfelelő nyugdíjat élveznek, a régebbi nyugdíjtörvény alapján megállapított nyugdíjak színvonala viszont jelentősen elmarad a jelenleg megállapított nyugdíjak összegétől. A miniszterelnök nyosságainak kipótlását a „túlvilágra” halasztotta. Kétségtelenül a múltra nézve több esetben jogos volt ez a kritika. Mi ma világosan látjuk, hogy az egyházaknak is a maguk szolgálatában mindig az egész embert kell szem előtt tartaniuk. Azt az embert, akinek nemcsak lelke van, hanem akinek anyagi igényei is vannak, hiszen ezen a földön él, otthona és családja van és szüksége van a mindennapi kenyérre is. Ezért mi magyar evangélikusok szívből örülünk annak, hogy kormányunk minden erejének megfeszítésével fáradozik az életkörülmények javításáért, az életszínvonal emeléséért és rendkívül körültekintő munkával győzi le azokat a nehézségeket, amelyek a fokozatos fejlődés útjában állnak. Új otthonok A kormány 1960-ban 15 éves lakásfejlesztési tervet dolgozott ki, amely 1975-ig egymillió lakás felépítését tűzte ki célul. Az eddigi eltelt 12 év alatt 774 000 lakást építettünk fel, melyből 165 000 a legutóbbi két évre esett. A miniszterelnök bejelentette, hogy a még hiányzó 226 000 lakást a hátralevő 3 évben felépítjük. Mindannyian jól tudjuk, hogy egyfelől a háború pusztítása miatt, másfelől az iparosodás és ezzel összefüggésben a városba költözés miatt milyen óriási lakás-problémákkal kellett megküzdenünk és még most is milyen sok lakásprob léma van. Mégis, igen nagy az örömünk, hogy a lakásépítés területén a rendkívül nagy erőfeszítések már eddig is milyen nagyszerű eredményekre vezettek. Köztudomású, hogy megfelelő és nyugodt családi otthon nélkül milyen nehéz a mindennapi munka és . a lakáskérdés meg nem oldása milyen nagy problémákat okozhat a családok életében és hangulatában is. Ezért .látjuk mi is igen fontosnak a lakás- problémák megoldását, a lakásépítés ütemének gyorsítását. Minden jel azt mutatja, hogy belátható időn belül a lakásépítési gondok legalábbis túlnyomó része megoldódik. Gondoskodás bejelentette, hogy „a különböző időpontokban nyugalomba vonultak nyugdíja közötti különbség mérséklődésére törekszünk.” Ezt a bejelentés nagy örömmel vesszük tudomásul, mert mi sem tartjuk helyesnek, hogy az ún. „régi nyugdíjasok” hátrányban részesüljenek az új nyugdíjasokkal szemben, hiszen a régiek is ezért a népért dolgoztak és túlnyomó részük már új társadalmunk építésében is részt vett. A család megbecsülése Rendkívül nagy figyelemmel hallgatta az országgyűlés mindazt, amit a miniszterelnök az anyák és általában a családok megbecsüléséről mondott. Élesen tiltakozott az ellen, hogy egyesek a „családok felbomlását” úgy tüntessék fel, mint a szocialista társadalom velejáróját. Ez a nézet teljesen téves. Majd ezt mondotta: „Munkánk középpontjában az anyaság megbecsülése, a gyermekáldás és a nevelés, a család intézményének védelme és erősítése áll.” Beszélt arról is, hogy biztosítani kell a népszaporulat kedvezőbb alakulását. A tudatos családtervezés továbbra is a népesedés politikai alapja. Ugyanakkor fokozottabb felelősséget követelnek meg akkor, amikor az új élet kialakulása már megkezdődött. Számunkra, egyházi emberek számára különösen is örvendetes az, amit a miniszter- elnök az édesanyák és a család megbecsüléséről mondott. Az egyház az egész társadalom érdekében kész segíteni azoknak az erkölcsi normáknak az érvényesítését, amelyek a család intézményének védelmét és erősítését szolgálják. D. Káldy Zoltán az oresekn A statisztikák alapján ismeretes az a tény, hogy Magyar- országon a nyugdíjasok száma A szeretet harmóniája Kedves és bensőséges ünnepe volt március 4-én a veszp- rémvarsányi gyülekezetnek. Régi vágya vált valóra, amikor éveken át e célra történt takarékoskodása eredményeként új, elektronikus orgonát vásárolhattak templomukba. Ötvened-vasárnap, a délelőtti istentisztelet keretében adta át a szolgálatra Síkos Lajos, a veszprémi egyházmegye esperese. AZ ESPERES IGEHIRDETÉSÉBEN ' rámutatott arra, hogy mi nem tudunk Isten dicsőségére úgy áldozni, hogy Ö azt sokszorosan vissza ne szolgálná. Az Ür szolgál nemcsak az igével és szentségekkel, de ő szolgál az orgona eszközével is. Nem is csak úgy, hogy a zene nyelvén kifejezi az emberi szóval kifejezhetetlen érzéseket: könnyek siralmát, örömök vigadozását, sóvárgó könyörgést és buzgó hálaadást. Istenhez vágyódást a már megtalált boldogság hallelujáját. De belekapcsol a gyülekezet közös éneklésébe is. Sokszínű emberi hang egyetlen harmóniában egyesül! A harmónia Isten akarata. Diszharmóniával nem lehet Istent imádni és szolgálni. Ez intés is, amely az életre kihat. Legyen az egész életetek harmonikus, szép, tiszta együtténeklés! Férjen bele ebbe a harmóniába, szerető szívetekbe, az egész falu, sőt az egész világ is! Lehetséges ez? Az elektronikus orgona szolgálatához nem elegendők az emberi kezek s ujjak működése, hanem kell, hogy bekapcsolt legyen az áramforrásba. A szeretet harmóniájával szolgáló élet forrása: Jézus. Ez orgona is Öt prédikálja, a Szolgát és szolgálatra képesítőt.” A PRESBITERI ÖSSZEJÖVETELEN megható volt az öregek és fiatalok példás együttérzése országos egyházunkkal. Amikor az esperes szólt többek közt az új Teológiai Akadémia építéséről, elhatározták hogy kiveszik belőle részüket! Melegen érdeklődtek az új teológus és lelkésznemzedék felől is. Fokozta az örömünnep családiasságát a gyülekezet egykori levita-kán tortanítójának, a nyugdíjas éveit messzebb töltő* Bognár László jelenléte is, aljit mint rég nem látott atyjukat ölelték keblükre „fiai és leányai”. A VASÁRNAP ÜNNEPI SZOLGÁLATA este, a sikátori anyagyülekezetben ért véget, ahol asszonyok és leányok sokasága töltötte meg a lelkészcsalád otthonát. Itt az esperes igehirdetéssel, felesége énektanítással szolgált, a helybeliek pedig versmondással. A SIKÁTORI ÉS VESZP- RÉMVARSÁNYI gyülekezet, fiatal gondnokával, ugyancsak fiatal kántorával, fiatalos lendületű presbitereivel, nyugdíj felé közeledő lelkipásztorával, tevékeny papnéjával és példásan buzgó tagjaival, nem ragadt bent a múltban. Szorgalmas életükkel úgy építik a jelent, hogy már a jövőt is látják. Síkos Lajos SUNDBY SVÉD ÉRSEK NYUGAT-BERLINBEN Olof Sundby svéd érsek február 25-én részt vett a Berlin — Brandenburgi tartományi egyház (NSZK) Berlin- Span- dauban tartott zsinatán és szorgalmazta a svéd és NSZK- beli evangélikus egyházak közötti kapcsolatok elmélyítését. Az érsek felszólalásában szólt arról a törekvésről is, amely Svédországban az államegyház intézményének felszámolására irányul. (Iwp.)
