Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-01 / 13. szám

Tevékeny ünneplés

Ha egy napon valahol évekig tartó háború után Végre elhallgatnak a fegyverek — ha egy napon a történelem egyik súlyos pusztítását az építés ideje váltja fel, — ha egy napon az asszonyoknak már nem kell rettegniük, hogy távollevő fiuk vagy férjük temetője a harcmezö lesz —, akkor az a nap bizonyosan ünnepnap.

Ha a háború befejezése egyúttal felháborító és gyászos történelmi kaland megérdemelt vége, — ha a háború befejezése azt jelenti, hogy már nincs szükség az igaz ügyet védelmezők millióinak áldozatára, — ha a háború befejezése azt jelenti, hogy a hamis ügy nem szed többé milliókat áldozatul se erőszakkal, se félrevezetéssel —, akkor a háború utolsó napja bizonyosan ünnepnap.

Háború, ilyen háború végét hozta el nekünk, magyaroknak 1945 — részben ezért ünnepünk minden évben április negyediké.

DE TÖBB EZ A NAP SZÁMUNKRA, mint csak egy értelmetlen háború befejezése, több mint egy szomorú történelmi korszak tragikus vége. Magyar népünk és sorsáért aggódó, felelősséget érző hazafiak úgy várták ezt a napot, mint új, a régiekkel szakító kezdet lehetősegét. Ügy érezték, és így is cselekedtek, itt az alkalom, hogy a magyar népet — Petőfi szavával élve — Kánaán felé vezessék: ahol a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ahol a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, ahol a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán ...

Nem polgárháborúban, mégis harccal és erővel, — nem magától, hanem tudatos intézkedések sorával megindult egy óriási társadalmi átalakulás, mely teljesen új alapokra helyezte az ország gazdasági, társadalmi és politikai rendjét. Megindult a szocialista társadalmi rend építése. A történelmi helyzet azoknak kedvezett, akik nagyon helyesen felismerték, hogy a technikai forradalomban a magántulajdon rendszere méltánytalan kiváltságokat biztosit és az egyéni érvényesülést mindenek fölé helyezve képtelen az egész társadalom számára az emberi élet sokoldalú kibontakozását lehetővé tenni — ezért tehát menthetetlenül eljárt felette az idő. A társadalmi rend tudatos átalakítását gyors eredmények követték: megszűnt a munkanélküliség, széles tömegek ösztönzést és lehetőséget kaptak a tanulásra, fejlesztették és kiterjesztették az egészségügyi ellátást és szociális gondoskodást, saját családi otthont teremthettek maguknak olyanok, akik azelőtt erről álmodni se mertek. Mindezt akkor tudjuk igazán megbecsülni, ha a hasonló fejlettségű és jövedelmű országokkal hasonlítjuk össze magunkat. Eközben egyre változott az ország gazdasági szerkezete: azelőtt csak mezőgazdasági termelők és iparcikkvásárlók voltunk, most jelentőssé vált az ipari termelés is. Segítettek ebben a barátainktól kapott nagyszabású megrendelések és a tőlük vásárolt nyersanyagok és berendezések.

A fejlődés nem volt töretlen. Voltak hibák és ellenséges mesterkedések is. Gondoljunk csak az ötvenes évek torzulásaira és az azt követő restaurációs kísérletre. Illúzió és ezért megtévesztő lenne azt hinni, hogy a tulajdonviszonyok megváltoztatásával egyszerre minden megoldódott. Az eredményekre jóleső érzéssel tekinthetünk, de még nincs itt a „Kánaán”. Az elmúlt idő az új társadalmi rendnek az alapjait vetette meg, melyre jelentős ráépítés is történt, de ezt szorgalmas munkával tovább kell építeni. Jogos tehát az ünneplés, mert van mire visszanézni. Az ünnep után viszont várnak a feladatokkal teli hétköznapok. Jó a további fejlődést sürgető türelmetlenség is, mert hosszú az előttünk álló út. Erre a türelmetlenségre van szükség viszont a még több munka, a még nagyobb feladatok és a felelősség vállalásában is.

A FELADATOK BONYOLULTAK, mert az emberrel, az emberi élet teljességével és értelmével kapcsolatosak. Arról van szó, hogy magas tisztséget viselőknek és beosztottaknak meg kell tanulniuk a kollektív tulajdon felelős használatát; — hogy növekvő anyagi lehetőségeink mögött ne maradjanak le kulturális és erkölcsi igényeink és fokozódjék szellemi igényességünk is; — hogy helyesen kell élnünk és élnünk kell demokratikus jogainkkal, amikor felelősen gyakoroljuk választó jogunkat, amikor a köz érdekében véleményt nyilvánítunk vagy javaslatot leszünk; — és hogy általánossá váljék a kulturált beszéd, a magas szellemiség, a tiszta erkölcs, az igaz emberiség.

A FELSZABADULÁS ÉS A NAGY TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS az egyházat Magyarországon is a kiváltságosok oldalán találta és joggal a vádlottak padjára ültette. S őszintén el kell ismernünk, a felszabadulás sokak számára az egyház hatalma alól való várt szabadulást is jelentette. Az új társadalom eszméltette és eszmélteti ma is az egyházat, hogy létét ne világi hatalomra, hanem egyedül Krisztus evangéliumának szíveket hóditó, szeretetve indító erejére és az emberek szolgálatára alapozza, Minket, evangélikus keresztyéneket tehát mind a józan ész, mind az evangélium arra indít, hogy együtt örüljünk azokkal, akiknek emberibb lett az élete, és hogy együtt fáradozzunk azokkal, akik másokért munkálkodnak.

Reuss András

„Nagyobb szolgálatot, munkát veszek magamra...“

Esperesbeiktatás a Bács-Kiskun Egyházmegyében

A finn egyház nemrég létesített nemzetközi ügyek hivatala élére a 41 éves dr. Fredric Clevet választották meg. Cleve a tamperei svéd gyülekezet

lelkésze és a tul'kui svéd nyelvű Abo-Akadémiáh a rendszeres teológia docense, (lwp.)

A NÉGEREK JOBB BÉREZÉSÉÉRT

tézmény a Lutheránus Világ- szövetség segítségével hozzájárul az afrikai fiatalok magasabb műveltségéhez és ezzel segíti őket, hogy magasabb képzettségüknek megfelelően joggal követelhetnek magasabb jövedelmet is.

Kecskemétre mindig nagy örömmel megyek. Lehet, hogy azért, mert lelkészi szolgálatom megkezdésekor ez volt az első szolgálati helyem, és ez a tény ilyen mély nyomot hagyott az életemben. De lehet, hogy azért is, mert Kecskeméten mindig nagyon sok kedves ismerőssel találkozom.

A Bács-Kiskun Egyházmegye egyhangúlag megválasztott új esperesét. Tóth-Szöllös Mihályt még a középiskolából ismerem. De nem ismeretlen számomra az egyházmegye sem. Jó néhány gyülekezetében szolgáltam már. Az egyházmegye jellemzője a sok szórvány. De nyugodtan lehetne ellentétek egyházmegyéjének is nevezni abban az értelemben, hogy ebben az egyházmegyében van az ország lélekszám

szerint harmadik legnagyobb gyülekezete, Kiskőrös, az ugyancsak nagy lélekszámú Sol tvad kert, de itt vannak a kis szórványgyülekezetek is: Baja, Bocsa, Kiskunhalas.

Amint az autóbusz elhagyta Budapestet, s közeledett Kecskemét felé. úgy szaporodtak meg az egymástól távoleső, magányos tanyák, gémeskutak. És ahogy egyre beljebb értem a számomra ismerős alföldi tájba, eszembe jutottak a megye szülöttének. Petőfi Sándornak a sorai: „Szép vagy Alföld, legalább nekem szép / Itt ringatták bölcsőm, itt születtem ...” „Lenn az alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn, ott az én világom ...”

De alig volt időm az elmélkedésre, máris Kecskemétre érkeztem. A templomot szép

Népírontvezeíők találkozása egyházi vezetőkkel

Mint napilapjaink is közölték. Kállai Gyula a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke március 14-én Budapesten a Hazafias Népfront Belgrád-rakparti székházában fogadta a magyarországi egyházak vezetőit és felelős tisztségviselőit. A találkozáson résztvett Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, S. Hegedűs László és Szentistvá- nyi Gyuláné titkárok. Az Állami Egyházügyi Hivatal részéről jelen volt Miklós Imre államtitkár, elnök, valamint Balló István elnökhelyettes.

A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről D. Káldy Zoltán, az országos egyház püspök-elnöke és D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke vett rész a találkozáson.

Kállai Gyula elvi jelentőségű tájékoztatást adott a legfontosabb belpolitikai és külpolitikai kérdésekről. Tájékoztatásában kiemelte, hogy a munkásosztály a társadalom vezető-ereje, melynek irányításával folyik a szocialista társadalmi rend építése. Az MSZMP X. kongresszusán mind elvi, mind gyakorlati vonatkozásban megállapították a szocialista építés jelenlegi szakaszának legfőbb tennivalóit. Kiemelte, hogy a munkásosztály a szövetségi politika alapján a szocialista társadalom építését együtt végzi a parasztsággal és az értelmiséggel. Hangsúlyozta a népfrontmozgalom jelentőségét, melyen belül párttagok és párton kívüliek, hívők és nem hívők együtt munkálkodhatnak a nagy célok megvalósításáért. Beszélt az állam és az egyházak világosan tisztázott kapcsolatáról. Kiemelte, hogy az egyházakkal való együttműködésnek nem az „ideológiai egység” az alapja, hanem a különböző világnézetű emberek közös összefogása az egész nép fejlődése érdekében. A Hazafias Népfront továbbra is munkálkodni fog a politikai egység megszilárdításáért és széles tömegeket kíván mozgósítani a szocializmus teljes felépítésére. Ebben a nagy munkában továbbra is számít az egyházi emberek, a hívők közreműködésére.

A tájékoztatót követő nyílt beszélgetésen felszólalt dr. Ijjas József, kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, dr. Horváth Richard, templomigazgató, dr. Ferencz József unitárius püspök, Palo- tay Sándor a Szabadegyházak Tanácsának elnöke és dr. Tim- kó Imre, a Hajdúdorogi görög-katolikus egyházmegye káptalani helynöke.

Evangélikus egyházunk részéről D. Káldy Zoltán püspök mondotta el, hogy milyen megtiszteltetés egyházunk számára, hogy a Hazafias Népfront vezetői püspökeinket erre a magasszintű találkozásra meghívták. Ez is bizonyítja — mondotta a püspök —, hogy államunk és a Hazafias Népfront képviselői a legjobb értelemben vett munkatársaknak tekintik az egyházak képviselőit és a hivő embereket. Nem „másodrendű állampolgároknak” minősítenek bennünket, hanem olyan egyenrangú állampolgároknak, akik a munkásosztály vezetésével együtt, építik a szocialista társadalmat. Az evangélikus vallású állampolgárok ugyanakkor elfogadják és igénylik a munkásosztály vezetését. Nagyra értékelik, hogy a munkásosztály vezetésével a szocialista építés már eddig is rendkívül nagy eredményeket ért el és minden biztosíték megvan arra, hogy az építés munkája még gyorsul is. Az evangélikus egyház is úgy látja, hogy „ideológiai egység” nem szükséges a közös építő munkához. A világnézeti kölönbözőség nyilvánvalóan fennáll. Viszont a politilcai egység jegyében az evangélikus egyház tagjai minden erejükkel részt kívánnak venni a társadalom építésében. A munkásosztály programja ma már nemzeti programmá lett és ennek a nemzeti programnak a megvalósításáért fáradoznak az evangélikus hívek is a maguk munkahelyén. Noha az egyházak a két világháború között igen sok hibát követtek el, de az elmúlt negyedszázadban jobban felismerték a maguk igazi céljait és így megtisztultan, jelentős erkölcsi erő birtokában eredményes szolgálatot tudnak végezni az egész nép javára. Segíteni tudják a társadalmat az erkölcsi normák érvényesítésében, az igazi hazafiságra, a széles ölelésű internacionalizmusra, a családi élet megbecsülésére, a jó munkára való nevelésben.

E helyen is ki kell emelnünk, hogy evangélikus egyházunk milyen nagyra értékeli Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének elvi jelentőségű tájékoztatását és azt is, hogy a Hazafias Népfront vezetősége ilyen szép és minden bizonnyal gyümölcsöző alkalmat adott az egyházi vezetőkkel való találkozásra. Ügy gondoljuk, hogy ilyen alkalmakat a jövőben is kérnünk kell, mert azokból jó gyümölcsök érlelődnek egész népünk javára.

számmal megtöltötték a vendégek. az egyházmegye gyülekezeteinek küldöttei, a kecskeméti hívek.

A beiktatás

A beiktató istentiszteletet az egyházmegye presbitériumának felkérésére D. Káldy Zoltán püspök, Déli Egyházkerület püspöke végezte Sólyom Károllyal, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperesével és Sárkány Tibor hartai lelkésszel.

Böjtben jöttünk össze — kezdte igehirdetését a püspök

A Bács-Kiskun egyházmegye térképe

— és ebben az időben nehéz embert állítani a középpontba. Ilyenkor a kereszt áll előttünk. Isten igéje (1 Pt 1,18—21) megszólítja az új esperest és azt mondja: drága vagy. Drága Isten szemében, mert drága véren, Krisztus vérén váltattál meg. De drága Isten előtt az egyházmegye, annak minden gyülekezete, és drága minden ember is. Isten itt a földön támasztotta fel egyszülött Fiát, s Krisztust meg is dicsőítette. Azt a szolgálatot, amit Istentől kaptunk, itt a földön kell elvégeznünk felelősséggel.

Az igehirdetés után került sor a beiktatásra. Ekkor már az oltár előtt állt Tóth-Szöllös Mihály mellett dr. Rajnai Károly egyházmegyei felügyelő is, akit az egyházmegye bizalma most a negyedik alkalommal választott meg újabb hat esztendőre az egyházmegyei felügyelői tisztre.

A közgyűlés

Az egyházmegyei közgyűlést dr. Rajnai Károly egyházmegyei felügyelő nyitotta meg, s szeretettel köszöntötte a vendégeket: D. Káldy Zoltán püspököt. a Déli Egyházkerület püspökét és feleségét, Szent- Ivány Ödönt, a Déli Egyház- kerület felügyelőjét, Fekete János egyházügyi tanácsost, Fehér Sándort, a Hazafias Népfront képviselőjét, dr. Balogh László református esperest, Kovács István római katolikus prépostot.

Dr. Rajnai Károly egyház- megyei felügyelő a néppel ösz- szeforrott szolgáló egyházról szólt és emlékeztetett egyházunk négyszázötven éves múltjára. Megállapította, hogy az egyház mindig akkor járt a helyes úton, amikor az evangélium szolgálata mellett megtalálta a módját a nép szolgálatának is.

Az esperest székfoglaló

Tóth-Szöllös Mihály esperes székfoglalóját hálaadással és köszönettel kezdte.

Ez a mai nap az egyházmegye élére szólít és tudom, hogy ez nem az élenjárás tündöklését, nem dicsfényt jelent számomra, hanem nagyobb szolgálatot. Ügy veszem tehát, hogy nagyobb szolgálatot, munkát veszek magamra abban az értelemben, ahogy azt Zsinatunk Ünnepélyes Nyilatkozatával én is vallom: „a Magyarországi Evangélikus Egyház a teljes Szentírás kinyilatkoztatása. valamint az egyetemes és az evangélikus hitvallások bizonyságtétele szerint Isten igéjét tekinti hite, tanítása és szolgálata forrásának és mértékének és ennek alapján az Űr Jézus Krisztustól kapott feladatának vallja az ige hirdetését és a szeretet munkáját hazánk népe és az emberiség javára.” Nem közhelyként ismételem, hanem vallomásként mondom ki, hogy egyházunk diakóniai útját, a szolgáló egyház koncepcióját becsülettel vállalom, Istentől egyetlen útként adott útnak látom, melyen egyházunkat a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban vezeti — és abban látom feladatomat, hogy ezt magam is odaadással járjam és másokat is erre segítsek az egyházmegyében.

Az utóbbi időben sokat beszélgetünk az egyházban arról, hogy a diakóniai magatartás milyen strukturális követelményeket von maga után a gyülekezeti életben. Jó, hogy végre így látjuk, hogy gyülekezeteinknek szolgáló közösségekké kell formálódniok. De ha ez áll a gyülekezetre, mennyivel inkább áll az egyházmegye közösségére, mint a gyülekezeteket összefogó közösségre? Mit értsünk azon, hogy egyházmegyénk élete diakóniailag strukturált legyen?

Elsősorban is azt jelenti, hogy legyünk nyitottabbak egymás felé. Végleg lejárt az az idő, amikor egy gyülekezet bezárkózhatott, kerítése mögé húzódhatott és ott élhette a maga belterjes életét.

Az egyházmegyei közösségben lehet individuális beállítottságú emberekből kollektív, közösségi emberekké formálódnunk. nem magunkat, a magunk hasznát néznünk, hanem másokért élő életet folytatnunk. Azért imádkozom, hogy az egyház Ura ilyen értelemben formáljon bennünket mindig erősebben közösséggé, közösségi magatartásé emberekké.

Ennek kialakításában van döntő szerepe igehirdetésünknek. Már sokszor megmondtuk, hogy nem individuális keresztyéneket akarunk kitenyészteni, az igehirdetés nem egyéni fürdőzés Isten kegyelmében, hanem Jézussal és az ő élő testével, az anyaszentegyházzal való közösségbe segítés, abban való megtartás.

Egyházmegyei szolgálatomat a diakónia jegyében szeretném folytatni lelkésztársaim között. Tudom, hogy senki nem erőltetheti magát a másikra lelki tekintetben, mint tanácsadó vagy együtt tusakodó. Mégis azt kérem, hogy bizalommal jöjjetek a felmerülő problémákban, bajokban és örömökben, hogy együtt kereshessünk megoldásokat és megoszthassunk örömöt és terhet egyaránt lelkipásztori segítéssel.

Egyházmegyei szolgálatomat nem légüres térben, hanem Bács-Kiskun megyében kell végeznem. Ez a megjelölés pedig arra mutat, hogy a szocializmust építő Magyar Népköz- társaság legnagyobb területű megyéjében, ahol szórványban szétszórtan, vagy nagy tömbben együtt élő gyülekezeti tagjaink napi munkájukkal segí(F oly tatás a 2. oldalon)

A FINN NEMZETKÖZI EGYHÁZI ÜGYEK ÜJ ELŐADÓJA

Sigfrid B. Sandvik, a rhode- siai evangélikus egyház püspöke Bulawayoban egy ifjúsági központ felavatásán követelte, hogy a négerek jobb bérezésben és magasabb jövedelemben részesüljenek. A püspök annak a reményének adott kifejezést, hogy az új in-