Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-18 / 11. szám

A szolgáló Úr szolgáló egyháza Kol 1, 24—29 Láttunk már talán falujából messzi városi üzembe, távoli gyárba szakadt munkást látogatóba visszatérve boldogan be­számolni arról a munkáról, amelyet kitanult és végez. Nem a régmúlt kis „Háry Jánosaira” gondolok, hanem a sorsukkal, szolgálatukkal megelégedett öntudatos és széles látókörű mai emberekre. Mintha az ő csillogó szemük, örömtől sugárzó ar­cuk, boldogságtól átmelegedett hangjuk mutatkozna és szólalna meg itt megsokszorozott mértékben. Egy szolga beszél örömte­li boldogsággal szolgálatáról. Pál apostol az ő apostoli küldeté­séről, sőt az egész egyház küldetéséről. Úgy. olyan hangon, hogy még az is, aki nem túlságosan gondolkodik el súlyos mély értelmű mondanivalóján, megérzi, hogy valami igen szépet, ko­molyat mond. Szavaiban kirajzolódnak előttünk a szolgáló egy­ház arcának vonásai. 1. A KIJELENTÉS HORDOZÓJA. „Titokról” beszél az apos­tol, ami kezdettől fogva nem volt nyilvánvaló, elrejtett volt, de most kijelentetett. Az evangélium titkáról, ami Jézus Krisztus­ban jelent meg és lett nyilvánvaló. Ezt emberi bölcsesség, ér­telem és készség el nem érte, előre nem láthatta. Mi módon is tudhatnánk, vagy ismerhetnénk meg azt magunktól, hogy Isten Őbenne, keresztjének vére által békéltette meg a világot, ma­gával? Hogy általa állítja helyre a világnak eredeti teremtés­ben állapotát, a vele való közösséget? Olyan titok ez, mint má­sutt írja, amely nem csupán az ember számára volt az, hanem még az Ö angyalai előtt is. Isten pedig ezt a nagy titkot, ame­lyet Jézus Krisztusban kijelentett, rábízta egyházára, hogy hordozza és hirdesse az egész világnak. Csak végtelen nagy csodálattal, csupa túláradó Kifejezéssel lehet erről szólni. Nagy és csodálatos a szolgálat, amelyre rendeltetett, mert igen­igen nagy és csodálatos az evangélium titka, melyet hirdetnie kell, ■2. A SZOLGAI FORMA. Pál apostol magát is szolgának ne­vezi. Nemcsak szava, de egész hangja, magatartása is erről ta­núskodik. A Krisztus testének, az egyháznak tagja, s egész va­lójában együtt van a fővel, aki a Krisztus. Ö pedig ezt mondta: „Olyan vagyok, mint aki szolgál”. Az Ür szolgájáról Ezsaiás könyvében található csodalatos próféciák azért mondanak olyan sokat, jövendölnek olyan világosan és hatalmas erővel az Eljövendöröl, azért mutatnak rá olykor világosan, mert az ö szolgai formáját, sőt szenvedő voltát világítják meg. Az igazi szolgasághoz ugyanis bizonyos értelemben mindig hozzátarto­zik a szenvedés is. Mindenképpen önmegtagadást, áldozatot je­lent. Végeredményben arról van szó, hogy Urának a szeretete indítja arra, hogy a világért akár magát feláldozva mindent megtegyen. Végtelen különbség van a két szócska között: miatt vagy -ért. Az egyik okolódást, rossz szájízű meghasonlást és zúgolódást takar, a másik felszabadultságot, szeretetet és bol­dog örömet. A Krisztus útja ez volt s egyházáé, ha hű Urához, szintén, cscilc 6Z 3. SZOLGÁLATÁNAK EGYETEMES ÉRVÉNYŰSÉGE. Ez a szeretet nemcsak minőségben, de kiterjedésben is végtelen. Be­lefér az egész világ, minden ember. Nincsenek határai. Ezért, mert nem volt határa Izrael néprajzi határa, ragyoghatott fel az evangélium dicsősége más népeknek. Ezért, mert nem volt határa vallási közösség határa, ragyoghatott fel a pogányok- nak, mint azt a mai oltári ige, a kananeus asszony története is mutatja. Ország és néprajzi határokon túl, egyháztestek hatá­rain túl terjedhet és érhet ez a szolgálat. Hányán kérdezték már: hozzátartozik-e a Világméretű diakónia — az elnyomott, kizsákmányolt népek, vagy fajok kérdése, az elmaradt országok sorsa, a béke, vagy háború kérdése, stb. — az egyház szolgála­tához? Bizony hozzá. Szolgálatunk nem érhet véget a gyüleke­zet, vagy hazánk határánál éppen úgy, mint szeretetünk sem. Pál apostol végtelen szeretetének a láthatáron feltűnő végső nagy célja minden ember, az egész világ üdve. A szolgáló egyház arcának vonásait szemléltük. Eközben ön­kéntelenül is feltűnt annak az Egynek, az Ür igaz szolgája ar­cának egy-egy vonása. És ez igy van jól. Az Ö testének, az egy­háznak valami módon Öt kell megjelenítenie e világon. Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK Hálát adunk neked. Mennyei Atyánk, hogy Jézus Krisztus­ban, a Te egyetlen igaz Szolgádban kijelentetted magadat és aka­ratodat a világnak. Áldunk az evangélium jó híréért, melynek szolgálatát egyházadra bíztad. Engedd, hogy felszabadultan és boldog örömmel járhassuk azt az uiat, amelyen ö járt, hogy alázatosan vállaljuk azt is, ami önmagunk megtagadását jelen­ti. Kérünk, add nekünk Szentlelkedet. hogy így lehessünk egész életünkkel és valónkkal boldog és örvendező szolgái és tanúi e világon. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. március 18-án Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, de. 11 (úrv) D. Káldy Zoltán, du. 6 Trajtler Gá­bor. Fasor áe\ 11 Szirmai Zoltán, du. 5 Szeretetvendégség: Szalatnai Rezső. Dózsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Veö- reös Imre, du. 5 Szeretetvendég­ség: dr. Selmeczi János. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. Ő (úrv.) Boros Károly. Gyar­mat u. de. fél 10 Bizik László. Fóti út de. 11 Kertész Géza, du. 5 Szeretetvendégség. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár- újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10 Schrei­ner Vilmos. Rákospalota MAV-te­lep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákoszentmiiiály de. fél ll Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél ll. Cinkota de. fél 11, du. 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél ll (német), de. ll (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9 Szita Istvánné. Óbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csengődy László, de. ll Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél ll Ruttkay Elemér.' Modori u. 6. de. 10 Filip- pinyi János. Kelenföld de. 8 Ben- cze Imre, de. ll (úrv.) Bencze Imre. du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvolgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. — Böjt 2. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Mt 15, 21—28; az igehirdetés alap­igéje: Kol 1, 24—29. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió és URH adó. Igét hirdet KARL BÉLA nagymányoki lel­kész. — DIÓSGYÖR-VASGYAR. A gyülekezet örökös tisztelet­beli felügyelővé választotta Andrássy István debreceni ny. városi főmérnököt, aki egy­kor — Istenben boldogult édesatyjával, a gyülekezet első gondnokával együtt — fiatal építészmérnökként irányította a vasgyári templomépítést. Űj presbiterek lettek: Boros Géza és Subert Ferenc. — KELENFÖLD. Böjti sze­retetvendégség lesz március 18-án, vasárnap délután 5 óra­kor a farkasréti protestáns ká­polnában (XI. Németvölgyi .út 138.) Igét hirdet Komjáthy Aladár református esperes, előadást tart D. Koren Emil, a Budai Egyházmegye esperese „A mi Madáchunk” címmel. — A MISKOLCI gyülekeze­tek méltó módon emlékeztek meg Duszik Lajos egykori fő­esperesről, halálának 10. évfor­dulója alkalmából. — BÉKÉSCSABA. Március 4-én, vasárnap délelőtt isten- tisztelet és közgyűlés kereté­ben iktatta be Mekis Ádám es­peres a gyülekezet új lelkészét, Kutyej Pál volt ambrózfalvai lelkészt. — AZ ORSZÁGOS EGYHÁZ jogügyi tanácsosa, dr. Szegedi József jogügyi tanácsos közli, hogy minden hónap első és utolsó péntekén délután 4—5 óra között jogi tanácsadás cél­jából fogadóórát tart a Buda­pest, VIII., Üllői út 24. I. 27. sz. alatti helyiségben. — ANGYALFÖLD. A feb­ruári szeretetvendégségen az öregek és az öregség kérdései­vel foglalkoztak „Otthont a ha­zában” címmel. Kiindulásul az Evangélikus Életben közölt cikkek szolgáltak. Vers, sta­tisztika, irodalom, vallomások, még némi humor is, mind azt a célt szolgálták, hogy növe­kedjék az idős emberek iránti felelős szeretet és hogy az öregség jelenségeivel küszködő ember belsőleg erősödjék. Az együttlét elején megemlékez­tek Kölcsey Ferencről, a Him­nusz keletkezésének 150. évfor­dulója alkalmából. Felolvasás­sal, versmondással a gyüleke­zet idősebb és fiatal tagjai kö­zösen szolgáltak. — Többször tapasztalta a gyülekezet, hogy egyházi sajtónk jó indítást és használható anyagot nyújt a szeretetvendégségek program­ja összeállításáh.íz. Október­ben például újonnan megjelent imádságos könyvünk: „Ma így imádkozzatok!” állt a szeretet­vendégség központjában. A gyülekezet egyik tagja, Lete- nyei Mária, mindenki figyel­mét megragadó és helyénvaló megjegyzésekkel olvasott fel szemelvényeket az új kiad­ványból. Egy szép Tolsztoj el­beszélés, fiatalok által válta­kozva mondott zsoltár, szemé­lyes bizonyságtételek hozták közel a szeretetvendégség té­máját, az imádságot. Már itt elhatározták, hogy a januárban tartandó imahét offertóriumát Teológiai Akadémiánknak ajánlják fel, egy hivatására imádságos lélekkel készülő hallgató megjutalmazására. Az összegyűlt 600 Ft-ot azóta meg is küldték. — Jó, ha a gyüle­kezet néha külső előadó nél­kül. egy megadott közérdekű téma köré csoportosítva, maga állítja össze szeretetvendégsé- ge programját és a program megvalósításába minél többe­ket von be. — A legközelebbi szeretetvendégségen, március 18-án, vasárnap du. 5 órakor Szabó József ny. püspök Ma- dáchról tart előadást. Minden pénteken este fél 7 órakor a böjti estek „Rólunk van szó” címen Jézusnak a kereszten mondott hét szavával foglal­koznak. i „Az Űr Isten megnyitotta fülemet, hogy hallgassak, mi­ként a tanítványok; és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam” (Ezs 51, 4—5) VASÁRNAP. — „Asztalt te­rite nékik és egész házanépé- vel együtt örvendezett, hogy hitt az Istennek” (Csel 16, 34 — 1 Móz 32, 10 — Mt 15, 21— 28 — Zsolt 25, 6—14). Az Is­ten felé fordult ember örven­dező életet él. Ennek áldásait legközelebbről a család tagjai érzik. Valóban öröm az, ami­kor a hivő ember életéből a szeretet, a szelídség, a békes­ség, a mértékletesség, a szol­gálatkészség árad szét a csa­ládra. De még nagyobb öröm az, amikor a család tagjai is ráállnák erre az életformára! HÉTFŐ. — „Térjetek hoz­zám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mondja a Seregeknek Ura” (Zak 1, 3 — 1 Ts 1, 9—10 — Jn 7, 14—18 — Lk 17, 20—37) Jézus eljövete­le óta módosult Isten szava: Jézus Krisztusban igazán hoz­zánk fordult, szeretettel kö­zénk jött Isten. Ezzel azt akar­ja elérni, hogy mi is rátalál­junk az Istenhez és az egy­máshoz vezető jó útra. S ezen az úton úgy járhatunk, ha mindenben Istenhez igazo­dunk, ahogy Jézus tette, ahogy Jézustól tanultuk! KEDD. — „Monda József az ő testvéreinek: ne háborogja- tok az úton” (17 Móz 45, 24 — Kol 3, 13 — Csel 5, 17—29 — Lk 18, 1—8). Fékcsikorgás. A járókelők felkapják a fejüket: mi történt?! Nem történt „semmi”, csak a fékezés volt „merész” és a gumiabroncs „háborog”. Mégis, emberek élete forgott kockán! Az élet- útat hányszor járjuk így: ha­ragszom, gyűlöllek, irigyke­dem, hűtlenkedem. Azt kérde­zed: ki figyel erre? Nem is gondoljuk, mennyien! Jézus mellénk szegődik és azt mond­ja most: békességben menje­tek. megbocsátásban éljetek — amíg az úton vagytok! SZERDA. — „Csendes életet folytassatok, a magatok dolgát végezzétek, tulajdon kezetek­kel munkálkodjatok, amint rendeltük néktek” (1 Ts 4, 11 — Préd 9, 10 — 1 Sám 3, 1— 10 — Lk 18, 9—17). A zajos életű, nagyhangú ember min­den tevékenységével önmagá­ra akarja terelni a figyelmet. Jézus követése csendes életet kíván. Így lehet figyelni Isten útbaigazító szavára. De az élet eseményeit is csak így le­het nyomon követni. S a sze­retet sem igényel „hangos rek­lámot”. A Jézust követő szol­gáló élet helyettünk beszél majd. De nem rólunk, hanem Isten dicsőségéről! CSÜTÖRTÖK. — „Jobb ke­ze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik annak léikét” (Zsolt 109, 31 — Zsid 13, 3 — Jer 20, 7—11 — Lk 18, 18—30). „A szegénység nem szégyen, csak kellemetlen” egy finomságok alatt roskadozó lakodalmi asz­tal mellett mentege tődztek így a szülők. A világban van­nak valódi szegények, akik nagyon ismerik ezt a szót: nincs! Nincs kenyér, nincs ott­hon, nincs szeretet, nincs társ! Mi hányszor álltunk az ilye­nek mellett „bal kezük” felől, elítélve, vádolva?! A „jobb kéz” felől állás a szeretettel segítő helye! PÉNTEK. — „Mert nem tisz- tátalanságra, hanem szentség­re hívott el minket az Isten. Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Is­tent, aki Szent Lelkét is közié velünk” (1 Ts 4, 7—8 — Ézs 1, 16 — Ézs 41, 8—13 — Lk 18, 31—43). Az otthonunk tisztasá­gát jelzi a rend: minden a he­lyén van, gondozottan, ápoltan. Ez némán ugyan, de beszél arról is, aki vigyáz a rendre, szereti a rendet és fáradozik a rendért. A szavaink, a csele­kedeteink és a góndolataink az életünk tisztaságát vagy tisztá- talanságát jelzik. A Jézust követő szolgáló élet nyomán a szeretet rendjét munkáljuk, s ezért Istent dicsőítik majd az emberek. „Kérlek, halálod óra rajtam ne vesszen kárba!” SZOMBAT. — „Velem van az Ür, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt 118, 6 — 1 Ts 3, 2—3 — Mt 21, 33— 46 — Lk 19, 1—10). Amikor Jézus követését egyértelműen a szeretet útján járásban je­löljük meg, a hivő embernek nem az a gondja: mit szólnak majd ehhez mások? Isten min­dig a szolgáló életformát meg­valósító ember oldalán áll! Detre János — ROZSAK legszebb fajtáiról küld díjtalan árjegyzéket PALIOÖ kertész. 1155 Budapest. XV. Csil­lagtfürt u. 8. — HARANGOK, orgonák villamo­sítását jótállással, korszerű meg­oldással vállalom. Kraszkó Jenő villanyszerelő mester. 5600 Békés­csaba. Gyulai út 22. — HARMONrUM, öt oktávos, három sípsoros. 13 regoszteres, új állapotban jutányosán eladó. 1082 Budapest Vin.’Futó u. 41. IX. 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest Vin., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VU1 Előfizetés) ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.0786 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás. Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Vidovszky Béla „Non moriar, sed vivam” — idézte régi la­tin mondásként temetésén a pályatárs búcsúz­tatója. Mi pedig folytatjuk a zsoltáridézetet: „et narrabo opera Domini” (Zsolt. 118, 19): nem halok meg, hanem élek s hirdetem az Úr­nak cselekedeteit. VIDOVSZKY BÉLA FESTŐMŰVÉSZ egész­séges realizmusa törés és kalandozások nélkül egyenletesen emelkedett s hirdeti a világot, — természetet, városokat, ódon várakat, hangu­latos épületeket, az otthonok melegét, fényt, színeket, ködöt és napsütést, vibráló fényszi­lánkokat átszűrt viszfényeket —, mint Isten teremtő, életet és szépséget lehelő, alkotó ere­jét. Az élettelen tárgyakon is megtalálta az Is- ten-rejtette élet mozgását. Kora magyar festészetének legnagyobbjai méltatták és emelték maguk mellé: Ferenczy Károly, Szinyei Merse Pál, Edvi Illés Aladár ... A barát koporsójánál képzőművészetünk élő legnagyobbjai búcsúztak megrendült arccal: Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Pátzdy Pál... Fél Európát bebarangolta s állt meg a leg­híresebb művek előtt. Rembrandt és Velaz­quez hatottak rá mélységesen s az impresszio­nisták szabtak irányt művészetének. „Azt festem amit érzek” — mondotta 75 éves korá­ban is, fiatalosabban, mint valaha, önarcké­pén fejének keretet a külső napfény ad, de arcára, madáchi boltozatos homlokára, voná­sainak egyensúlyos, az emberség méltóságát és tartását rögzítő nyugalmára a kezében tar­tott paletta veti a viszfényt. GYOMÁN SZÜLETETT 1883-BAN. De bim­bózó életének melege Szarvas és Békéscsaba volt. Nagyanyját Békéscsabán egykor Munká­csi Mihály anyjaként szerette, apjának játszó- pajtása volt. Őt magát rajzra Szarvason ,.Lá­nyi bácsi”, a rajztanító bíztatta, s első olajké­pét csabai osztálytársáról, Gyóni Gézáról fes­tette. (Később a csabai gimnáziumnak aján­dékozta.) Hatan voltak testvérek. Közülük ma már csak húga él: özv. Veres Jenőné. Testvéréről, a tragikusan elhunyt országos hírű lelkészről, Vidovszky Kálmánról festett Luther-kabátos, életnagyságú képe élete egyik legszebb portré­alkotása. A SZÁZAD ELSŐ EVEIBEN INDULT, s kerek hetven évre tágult aktív művészi tevé­kenysége alatt bejárta Európa jelentős festő­gócait, tanult és dolgozott, Münchentől Rómá­ig, Párizstól a svájci múzeumokig. Itthon ti­zenhat olyan város, vagy tájegység szerepel életrajzában, ahol többször töltött hónapokat, festve a magyar tájakat, várakat, városokat, otthonokat, nem is szólva a szolnoki művész­telepről. amelynek 1912 óta törzstagja volt, s megéledt ecsetje alatt a magyar festőművé­szet egyik legrangosabb feladata: a sivárnak tartott Alföld színpompás, idilli gazdag vilá­ga. 1953-ban a „hazánk új tájai” pályázaton első díjat nyert „Komlói táj” c. képével. Egyetlen oltárképe is ehhez a tájhoz fűző­dik. Szolnoki templomunk oltárára festette meg a magához hívogató Jézus alakját, szőke göndör fürtökkel, kissé nőiesen, de olyan gyö­nyörű alföldi réten, ahol minden virág külön- külön s mégis együtt él, s olyan tündöklő kék égbolt alatt, amilyet csak ő tudott színeivel elprédikálni. Transzcendens képletek iránt nem volt érzéke a realista Vidovszky Bélának, de egeinek kékjén örökkévaló fények, tiszta­ság. erkölcsi szépség és ragyogás vilióznak. Ez a kép a hyború alatt tűnt el a kirabolt templomból, a szarvasi Placskó-leány által ké­szített gyönyörű békésszentandrási .oltársző­nyeggel s az Alexander család által adomá­nyozott két súlyos ezüst gyertyatartóval együtt. Megmentette-e valaki a képet, vagy megsemmisült, ki tudja? Vajon előkerül-e egyszer valamelyik szolnoki otthon féltve őr­zött titkai közül, vagy a háború esztelen rom­bolásának lett a martaléka — mint sok más képe is a szolnoki művésztelepen? TEMPLOMKÉPEK IS FORMÁLÓDTAK művészi ecsetje alatt. Az ősi pátriának, Békés­csabának két monumentális templomát hatal­mas kompozícióban festette meg az egykori Szeberényi-parókia kertvégéből, (Réti István magántulajdonában van.) A kolozsvári Far­kas utcai templomot kétszer is megfestette, s a szószéket külön is. Az egyik ezek közül ott függ László Dezsőnek, Vidovszky Béla unoka- húga férjének Farkas utcai parókiája falán. Testvérének említett portréja mellett az ő ecsetvonásaival a hajszálerekig pontosan ki­dolgozva függ a csabai lelkészek képsorában a gyülekezeti terem falán Koren Pál esperes képe. GYÓNI GÉZA PORTRÉJA volt az első olajképe. Aztán másik osztálytársát: apámat kezdte festeni, de nem fejezte be. Tanúja vol­tam annak a beszélgetésnek, amikor hatvan év múlva szólt édesapámnak: „te, Emil, add ide azt a képet, hadd, fejezzem be.” így lett készen apám diákköri portréja — 78 éves ko­rában. Megrendítő emlékeim közé tartozik az az öt évvel ezelőtti nyári délután, amit a 85 éves Vidovszky Bélánál édesapámmal Visegrádon töltöttünk. Elnéztem és elhallgattam a két öreget, amint beszélgettek. Apám lassú sza­vakkal inkább a múltba révedezett, Vidovszky Béla friss ütemű szavakkal beszélt irodalom­ról, a mairól, s a klasszikus zenéről, amit na­gyon szeretett. Ebben egy témán voltak: Vi­dovszky Béla diákkorában hegedűművész sze­retett volna lenni, mérnök apám pedig egy­kor szépen zongorázott. Chopin és Schubert volt a témájuk. Vidovszky Béla akkor csont­törés miatt magaszerkesztett alumínium tá­masztóinstrumentumot tolva maga előtt járt, de hallatlan életakarás feszítette alacsony alakját. Csodálva dicsértem érte, mire szinte kizökkenésként odavetett egy mondatot: „te fogsz eltemetni”. Ez volt az egyetlen szomor­kás mondat, amit valaha is hallottam tőle. De máris két egyszerre készülő képét mutatta: a visegrádi nyaraló ház kert felőli oldala regge­li napfényben, s alkonyaikor, amikor lebukik a fény. A fények játékát szerette nagyon. Ketten maradtak az egykor együtt érettsé­giző társak közül: Vidovszky Béla és apám. Az osztályban apám volt a legfiatalabb, Béla bácsi a legidősebb. Végül is ő maradt egye­dül. — Bélát, látogasd meg! — intett apám egy évvel ezelőtt, a halálos ágyán. VIDOVSZKY BÉLA VÉGTELENÜL SZE­RETTE AZ ÉLETET, s hallatlan önfegyelem­mel tiltakozott a halál ellen. Nem akarta tu­domásul venni és nem akarta láttatni teste összeomlását. Már beszélni nem tudott, de szeretteitől kemény kézszorítással búcsúzott. 90 éves volt. Utolsó képét ülve festette. 1971- ben. Virágcsendélet. Az egyik gyönyörű virág a levegőben áll. „Elfelejtett” szárat festeni hozzá, „Már nem tudott szegény figyelni” — mondták könnyesen szerettei. Én azt hiszem, az örökkévaló szépséget fes­tette meg, ami nincs a földhöz kötve. A szár már nem volt fontos. „Non moriar, sed vivam, et narrabo opera Domini!" D. Koren Emil

Next

/
Oldalképek
Tartalom