Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-04 / 9. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM. 9. SZÁM 1973. március 4. Ara: 2.— Forint i .. ■ Emlékek között kutatva - a máról Teológus éveim legkedvesebb emlékei közé tartoznak a szupplikációk. Régi szokás ez a mi magyarországi evangélikus egyházunkban: a lelkészi hivatásra készülő fiatalok felkeresik a gyülekezeteket, ott igét hirdetnek s kérik a hívek anyagi tá­mogatását. ■ ' ■ > TUDJUK, KÉRNI MINDIG NEHÉZ s egy fiatalembernek — mint amilyen annak idején én is voltam —, még a szokásosnál is nehezebb. Mégis, most utólag is úgy érzem, úgy gondolom, eszünkbe sem jutott egy-egy ilyen alkalommal, hogy „kéregetni” mentünk volna, hogy „alamizsnáért” könyörögtünk volna a ne­künk ellátást, megfelelő körülményeket biztosító Teológus Ott­hon számára. Pedig sokszor nagyon is rá voltunk szorulva er­re a támogatásra, hiszen a háború után se az Otthon, se jóma­gunk kicsit se dúskáltunk a földi javakban. Hogy ebben a va­lóságos szükségben sem éreztük magunkat „ágról szakadt ké- regetőknek”, azt nem a magunk talpraesettsége s nem a régi szokás hagyományt őrző ereje, hanem a gyülekezetek híveinek szeretete, magától értődő segítőkészsége tette mindenek előtt. Mennyit és milyen szívesen szoktunk mi, a „szupplikációs korból” régen kinőtt lelkészek beszélni, ha véletlenül szó esik közöttünk a régenvolt gyülekezeti látogatásokról! H. Laci barátunk egyetlen „gálacipőjét” vette fel egy ilyen alkalomra — hasztalan intettük, hogy ne tegye — s csak az mentette meg a teljes csúfságtól, hogy a sáros országúton szor­galmasan kerülgetve a mély pocsolyákat felkéredzkedett egy rozoga szekérre s azon „vonult be” a vasútállomástól több ki­lométerre fekvő faluba. K. Sándor barátomat muzsikusnak nézték ugyanitt, amikor hétfőn hajnalban álmosan fázva, hó­na alatt a féltett hegedűjével megbújt a vaksötét váróterem egy védettebb zugában. S a kissé nagyétkű kollega elképedt, szinte kétségbeesett arcát sem lehet elfelejteni, amit akkor vá­gott, amikor közöltük vele, hogy most pedig egy olyan helyen tesszük le az autóbuszról, ahol a következő másfél napon csak akkor fog jóllakni, ha hozott magával valami ennivalót. Mert hát az ottani nagytiszteletű úr — Isten nyugosztalja — takaré­kos ember hírében állott... DEHAT MINEK IS FOLYTASSAM, hiszen mégsem ezek s a- hasonló kedves, az ifjúságot visszaidéző emlékek ragadtak meg bennünk leginkább, hanem az a mód, ahogyan körülvet­tek bennünket minden ilyen alkalommal, azok akikhez megér­keztünk. S most, amikor ezeket a sorokat leírom,-nem egysze­rűen a már az előbb említett szeretette, a magától értődő se­gítőkészségre gondolok, hanem arra, ahogyan bennünk, az egyetlen szép cipőt féltő, a hegedűt — amelyen Bachot próbált játszani a kollega — a hóna alatt szorongató, a gyomra jólétét erősen ápoló, meglehetősen fura, félszeg fiatalokban az evan­gélikus egyház jövendő lelkészeit látták és fogadták mindenütt, ahol megfordultunk. I Mert ezt látták, ezt figyelték rajtunk Békésben csakúgy, mint Kemenesalján, Budapesten, vagy Nógrádban s nem a szögletes mozdulatainkat, a lámpalázas dadogásunkat, és én azt hiszem, hogy ma sincsen ez másképp. És nincs az sem másképp, hogy ez a „látásmód” nyitotta meg a szíveket, ébresztette fel min­dig az egész egyházért, a magyar evangélikus egyház igeszolgá­latának jövőjéért érzett felelősség tudatát. Ez, mert a kapuvári, a gyomai vagy a csorvási gyülekezet — és sorolhatnám tovább, ahol valamikor szupplikánsként jártam — sohasem gondolta azt, hogy én vagy a társam éppen náluk leszünk majd lelké­szek, de azt tudták, hogy azok leszünk valahol másutt abban az egyházban, amely mindnyájunké: a kapuváriaké, a gyomai­aké vagy a csorvásiaké s amelyhez — mint ugyanannak a test­nek a tagjai — tartoznak — hitükkel, felelősségérzetükkel, gondoskodó szeretetükkel — az országszerte meglévő gyüleke­zetek s a gyülekezetek élő tagjai. JÖL TUDOM, hogy én — mint ahogyan a lelkészi szolgálatban álló minden más társam — már soha sem lehetek a Teológiai Akadémia, a Teológus Otthon nevében valamely gyülekeze­tünkhöz bekopogtató szupplikáns diák. Nem lehetek, meri ez a fiatalság előjoga. Ezért csak azt tehetem, hogy — mint most is — olyan szeretettel gondolok vissza a huszonegy néhány esz­tendővel ezelőtti, soha vissza nem térő alkalmakra, mint ami­lyen szeretettel fogadtak akkor engem s minden társamatMS ha ezzel az én mostani írásommal még is jelentkezem nem egyetlenegy gyülekezetben, hanem minden gyülekezetünknél, ezt azért teszem, mert minden kedves emlékem, minden jó ta­pasztalatom biztat erre. Biztat arra, hogy amikor egyházunk vezetői, az Országos Presbitérium elhatározta azt, hogy új, a mostaninál megfelelőbb hajlékot épít az evangélikus lelkész­képzés céljaira, mindnyájunk nevében én is kérjem ennek az elhatározásnak a támogatását. Kérjem úgy. mint aki tudja, hogy a holnap egyházát, a holnap gyülekezeteit azok fogják épí­teni, azok fogják pásztorolni, akik az új falak között hajolnak majd a Bibliájuk, könyveik s jegyzeteik fölé. Akiket ma is, holnap is és a mi örök nyugalomba vonulásunk után is várnak a gyülekezetek. Hogy ne várják őket hiába, az most rajtunk is múlik, mint ahogy’ mindig is a jelen egyházának hűségén múlott a jövő egyházának szolgálata. Dr. Vámos József CSEHSZLOVÁKIA Az Orosz Ortodox Egyház ve­zetője, Pimen pátriárka január 31—február 5. között látogatást tett Juvenalij és Filaret metro- politák kíséretében Csehszlo­vákiában. A csehszlovákiai egyházak meglátogatása mel­lett fölkereste a Keresztyén Békekonferencia prágai köz­pontját és fogadta a küldöttsé­get Dr. Matej Luéan miniszter­elnök-helyettes is. (cfk-inf) Új Teológiai Akadémiát építünk Magyarországi Evangélikus Egyházunk az utolsó negyed­század legjelentősebb építési vállalkozásába kezdett, amikor az Országos Presbitérium ha­tározata alapján hozzákezdett egy új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építéséhez. Köztudomású, hogy Teológiai Akadémiánk Sopronból való elköltözése óta több helyen igyekezett megoldani épület­problémáját, de azok mind át­meneti jellegűek voltak. A Bu- dapest-Fasori, majd a Lendvay utcai bérelt állami házban való elhelyezés után végülis egyhá­hogy javasolja az Országos Presbitériumnak a Teológiai Akadémia és a Teológus Ott­hon problémájának megoldá­sát Háromféle lehetőség Az egyik lehetőség az volt hogy egy teljesen új Teológiai Akadémiát és Teológus Ott­hont építtetünk a főváros va­lamelyik részében. Volt olyan javaslat, hogy az új Teológiai Akadémia épületébe kerüljön vissza az Országos Evangé­zunk központi épületében, az Üllői út 24. szám alatt nyert el­helyezésit. Kereken 10 eszten­dővel ezelőtt költözött ide a Teológiai Akadémia, korábban már a Teológus Otthon. Nem megfelelő elhelyezés Köztudomású, hogy az Üllői út 24. számú épület mintegy nagy zaj miatt alig hallották az előadásokat. A Teológus Otthont pedig három lakásból alakítottuk ki. Magától értető­dően a teológusok számára ne­héz volt a lakásokat úgy át­alakítani, hogy a szobák önál­lóak legyenek és ne kelljen rajtuk keresztül menni. Mind­annyian éreztük, hogy ez a helyzet nem tartható sokáig. Ez indította az egyházi vezető­séget arra az elhatározásra, likus Könyvtárból a Teológiai Akadémia mintegy 40 ezer kö­tetes könyvtára is. Ez termé­szetesen igényelte volna, hogy az eddiginél jóval nagyobb épületben helyezkedjék aL az Akadémia. Mérnöki számítások szerint ez a teljesen új épület mintegy 25 millió forintba ke­rült volna. Világos volt előt­tünk, hogy ilyen nagy vállal­kozásba nem kezdhetünk, még akkor sem, ha külföldi testvér­egyházaktól is kérünk segítsé­get az építéshez. Az,is fölös­legesnek látszott, hogy az Or­szágos Könyvtár egységét megbontsuk és a Teológiai Akadémia Könyvtárát onnét elvigyük. Másik lehetőségként kínálkozott magának az Üllői út. 24. sz. épületnek a moder­nizálása. Mérnöki tervek ké­szültek egy nagyszabású átala­kításra, melynek eredménye­képpen kétségtelenül jobb el­helyezést kaphatott volna a Teológiai Akadémia és a Teoló­gus Otthon. Ez az átalakítás több, mint 15 millió forintot igényelt volna. Egyfelől ez az összeg szintén nagyon magas volt, másfelől mégis csak „tol- dozása” lett volna az épület­nek. Ezek után jutott arra a gondolatra az egyházi vezető­ség, hogy Budapest területén kellene keresni egy olyan épü­letet, amely még fiatal és an­nak felhasználásával, hozzá- toldással kellene megoldani az új Teológiai Akadémia és Teo­lógus Otthon elhelyezését. így merült fel az a gondolat, hogy a Budapest—Zuglói gyülekezet területén és tulajdonában levő „Kakas Lídia Szeretetotthon”-t — amely eddig nyugdíjas lel­készek otthona volt — kell fel­használni az új épület kialakí­tásánál. A zuglói gyülekezet — amely nagyon szerette a nyug­Egyháztörténeti naptár Március 4—5. Húsz évvel ezelőtt, 1953. március 4. és 5. napjain volt Budapesten az 1948-as zsinat harmadik ülésszaka, amely há- ’ rom új törvénycikket alkotott. Ekkor rendelkezett törvényho­zásunk első ízben a felszaba­dulás után az egyházi hivatal­ról és az egyház munkásairól (V. te.), az egyház háztartásá­ról (VII. te.) és az egyház dia- kóniai szolgálatáról (VIII. te.). Ekkor alakult meg a Diakóniai Tanács is. 7. Százhuszonöt éve, 1848. március 7-én született Likéren Hörk József eperjesi teológiai tanár és kollégiumi igazgató, utóbb a pozsonyi Teológiai Akadémia tanára, számos egy­háztörténeti és homiletikai munka szerzője (tl910). 9. Hatvan éve, 1913. március 9-én halt meg D. Eberhardt .Nestle orientalista és teológiai tanár (sz. Stuttgartban, 1851- ben), akinek a nevéhez az Új­szövetség kritikai szövegkiadá­sa fűződik. Nagy jelentőségű munkáját utóbb fia, D. Erwin Nestle folytatta. 11. Százötven éve, 1823. már­cius 11-én született Rozsnyón Pákh Albert, a kitűnő író, szer­kesztő és ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagja, Petőfi egykori ba­rátja. Nemcsak lelkészcsalád­ból származott — Pákh Mihály püspök volt az édesapja — ha­nem maga is elvégezte a sop­roni Teológiai Akadémiát 12. Négyszázötven évvel ezelőtt ezen a napon, 1523. március 12-én I. Ferdinánd császár rendeletet adott ki a reformáció ellen. Sógora, II. Lajos magyar és cseh király az ezt követő napokban — Szál­kái László váci püspök taná­csára — ugyancsak szigorúan megfeddette Jihlava (Morva- Igló) városának maga elé idé­zett polgárait, amiért Luther tanításához húztak. 19. Az 1848-as nagyszerű márciusi események során a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap március 19-i száma nagy betűkkel hirdette a címlapján: a sajtó szabadságát — és kö­zölte Székács József pesti lel­kész „Ima” című alkalmi ver­sét. 23. Négyszázötven éve annak, hogy Luther Wittenbergben új gyülekezeti és istentiszteleti rendtartást vezetett be. 28. Kilencven éve, 1883. már­cius 28-án született Nádasla- dányban Czeglédy Sándor pá­pai professzor, majd győri, utóbb ceglédi lelkész, aki 1924- ben az Űjszöyetségnek, 1938- ban pedig —' Raffay Sándor evangélikus püspökkel közösen — a teljes Bibliának új ma­gyar fordítását adta. 29. Százhuszonöt éve, 1848. március 29-én halt meg Jozeffy Pál tiszakerületi püspök (sz. 1775), „...a szent istentan tu­dora ...). aki 25 évi püspöki pályája során ... hazájának és nemzetének élt, — örök béke dicső hamvaira!” Ezt jegyez­ték be róla 1848. márciusában Tiszolc (Tisovec) evangélikus egyházának halotti ar.yaköny* vébe. Jozeffy püspök felesége különben Tessedik Sámuelnek — aki szarvasi káplán és ta- ná- korában főnöke volt — fo­gadott leánya volt. De Fabiny Tibor díjas lelkészek otthonát — megértéssel fogadta az egyházi vezetőség elgondolását és hoz­zájárult ahhoz, hogy az épü­letet felhasználják az új Teoló­giai Akadémia és Teológus Ott­hon építésénél. Az új épület Az új épületnél felhaszná­lásra kerül tehát az eddigi szeretetotthon épülete. Erre ráépíttetünk még egy emeletet. Végül, kap egy hozzátoldást és így alakul ki a teljes épület. Az épületben együtt lesz a Teológiai Akadémia és a Teo­lógus Otthon. Négy tantermet alakítunk ki, melyek közül aa egyik nagyobb lesz és ünne­pélyes alkalmakkor is fel le­het használni. Dékáni szoba, tanári tanácsterem és öt tanári szoba is lesz az épületben. A legújabb teológiai könyvek számára is lesz külön helyiség, de a Teológiai Akadémia 40 ezer kötetes könyvtára az Ül­lői úton marad. A Teológus Otthonban a hallgatók számá­ra 13 lakószoba áll rendelke­zésre, melyek folyosóról nyíl­nak. A Teológus Otthon igaz­gatója számára egy kétszoba- irodás lakást alakítunk ki. Vé­gül a konyhát és ebédlőt is el­helyezzük az épületben. Kitű­nőnek látszik az elhelyezés azért is, mert a zuglói gyüle­kezet új templomát a Teológiai Akadémia is tudja használni ünnepélyes alkalmakkor. A teológus ifjúság részt vehet a zuglói gyülekezet életében és segítséget adhat a lelkésznek a szolgálatokban is. Kérés a gyülekezetekhez Az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építési költ­sége 9 millió forint. Bizony, ez is nagy összeg. A Lutheránus Világiszövetség kész segítséget adni az építkezéshez. Az el­múlt esztendőben máris meg­érkezett adományának első ré­sze és jelezték, hogy további segítségre számíthatunk. Vi­szont az is magától értetődő, hogy nem várhatjuk az épület teljes felépítését külföldi test­véreinktől. Ez nem volna méltó a magyarországi evangélikus egyházhoz. Hiszen az épület a miénk lesz és a mi egyházunk képezi ki abban az új lelkész- nemzedéket. Elsősorban ne­künk kell áldozatot hoznunk az új Teológiai Akadémiáért és Teológus Otthonért. Azt vár­juk gyülekezeteinktől, hogy felelősségük tudatában öröm­mel áldozzanak erre a célra. Máris számos felajánlás tör­tént. De kérjük az egyes gyü­lekezeti tagokat is, hogy küld­jék be adományaikat erre a szép célra. (Evangélikus Or­szágos Pénztár. Budapest 1085 Üllői út 24.) Ha Isten engedi, 1974. szep­temberében az új Teológiai Akadémián szeretnénk az 1974/75-ös tanévet elkezdeni. Segítsen meg minket az Egy­ház Ura, hogy amit terveztünk, azt véghez is vihessük. D. Káldy Zoltán STRASBOURG Á franciaországi Elszász-Lo- tharingia tartományának evan­gélikus, református és római katolikus egyházi vezetői janu­ár 24-én a Lutheránus Világ- szövetség ökumenikus Kutató­intézeti strasbourgi központjá­ban együttes ülést tartottak. A kereken 50 részt vevő megbe­szélésének témája „Feszültség az egység és a pluralizmus kö­zött” volt. A gyakorlati egyházi kérdéseket is érintő megbeszé­léseket a jövőben együttesen tovább kívánják folytatni, (lwi) másfélszázados múltra tekint­het vissza. Valóban „öreg” épü­let ez. A Teológiai Akadémia — amely a II. emeleten kapott helyet — az elmúlt évtizedben sokszor került nagyon nehéz helyzetbe, egészen odáig me­nően, hogy födémek szakadtak be és hosszú idő kellett a hely­reállításhoz. Ez zavarta a ta­nítás munkáját is. Az is jól is­mert, hogy az Üllői út Buda­pest egyik legzajosabb utcája, aminek következtében tavasz- szal és kora ősszel még az ab­lakokat sem lehetett nyitva tartani, mert a hallgatók a ANGLIA ragót szerződtetnek és külön­leges kiképzés után kezdenek neki a díszes kőfaragások pót­lásának. A munkálatok előre­láthatólag 10—15 évig tartanak majd. (epd). A 900 éves Westminster- apátság külső kőfaragványait annyira szétmállasztották a nagyváros levegőjének szeny- nyező anyagai, hogy gyors se­gítségre van szükség. 30 kőfa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom