Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-18 / 7. szám
% rfflÄK Példát adtam nektek... Jn 13, S—17 Minden cselekvésünk mögött boldogságkeresésünk rejtőzik. Hogyan lehet boldog az ember Jézus szerint? HA MEGÉRTI A MÁSIKAT. Különös, ahogy igénkben Jézus Péterrel beszél. Az utolsó vacsora után lábmosás közben a a tanítványok közül az első megszégyenítve érzi magát. Mestere a legalacsonyabbrendü ember munkáját végzi, nem méltó ez az 0 Urukhoz. Jézus megérti Péter tiltakozó mozdulatát, ismeri szíve rejtett szándékait, s ugyanakkor figyelmezteti, hogy a közös cselekvés a vele való közösségvállalás aktusa. Megérteni a másikat: részt vállalni sorsában. Benne élni abban az élethelyzetben, amelyben ő él — amennyire csak lehetséges. Ezt várjuk mi is a másiktól, hogy gondfelhőink mögül előbb ragyogjon fel a Nap. Ezt várják tőlünk mások, hogy derűsebb legyen az élet, oldódjanak a feszültségek, tűnjenek gondok, s szűnjenek viszályok. A Jézustól tanult megértés megvalósítása közben egy részt vállalunk a másik életéből, s közben minket is vállalnak; boldogítunk és minket boldogítanak. HA SZOLGÁL SZÍVESEN. A lábmosáskor Jézus szolgál tanítványai között. A gall és ír egyház liturgiájában ma is az istentisztelet szerves részeként szerepel a lábmosás. A legfontosabb azonban az, hogy az életünk legyen szolgáló élet. Péter és a többi tanítvány az Atyától kapott hatalom megvalósítását várták Uruktól, ök maguk is ebben a hatalomban és uralkodásban akartak részesülni. Tombol bennük — mint mindenkiben kimondva vagy kimondatlanul — a hatalomvágy. Megjelenik a basáskodó férj, uralkodó feleség, parancsoló gyerek, felnőtt gyermekei között a kormányzói székbe ült szülő, a világ eseményei között mindent jobban tudni akaró egyház és földi hatalomra törő keresztyénség szerepében. Urunk pedig szívesen szolgál. A rabszolgamunka végzésével példát ad, s meg akar tisztítani minden uralkodási hajlamtól, hatalomra törő életcéltól. Aki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája. Aki nagy akar lenni, legyen nagy a szolgálatban. Amíg hatalomvágy feszül bennünk, elégedetlenek vagyunk a magunk sorsával, mások döntéseivel. Ha szolgálni akarunk szívesen, mi leszünk úrrá a körülményeken, s azt keressük, hol van szükség a mi szolgálatunkra, mi az, amit jó szívvel végezr hetünk s segíthetünk. \ Ha az egyház múltbeli hatalomratörő lehetőségeit siratja, s megkeseredetten éli „lelki” életét, a vert csapat taszító képét mutatja. Jézus mai keresztyénségünket is a szívesen szolgáló tanítványi sereg vonzó gyülekezetévé akarja formálni. HA SZERET HATÁRTALANUL. A tanítványait jól ismerő Jézus újra odafordul övéihez. Nem szűnik meg szerető szándéka és haláláig tart határtalan szeretete övéi iránt. Pedig sokszor lett volna oka tanítványait szerte küldeni. Hányszor kiábrándító a magatartásuk: a gyermekeket elküldik tőle, sütkérezni akarnának dicsősége fényében; elalusznak, amikor Mesterük imádkozik;" megtagadják, amikor róla kellene tanúskodniuk. Jézus pedig mindvégig kitartóan szereti őket, feltételek nélkül — határtalanul. Ma is ezt teszi. Odafordul hozzánk és bennünket is ilyen szeretet megvalósítására bátorít. Mi szeretetünknek határt szabunk. Ezt még legfeljebb megteszem .. ., eddig még hajlandó vagyok elmenni... Jézus pedig további mérföldekre küld. Példát adott: megértésével, szolgálatával, szeretetével — a boldog életre. Keressük életünk boldogságát Jézussalí „Ez a szeretet az élet, Minden jóban ez a lélek, Az egy szükséges dolog. Nélküle nincs semmi érték Es hiányos minden mérték S üresek az aeonok.” • (Clerveauxi Bernát himnusza) Szebik Imre Közöttünk szolgainak Még néhány évig szeretnék szolgálni Nagy művészek nem szeretik a csodagyerekeket. Beethoven már nem hallott, amikor a kis Liszt Ferencet eléje állították, hogy bemutassa tudományát. A mester az ujjak mozgásából ítélte meg, hogy nagy jövő vár a gyermek Lisztre, Éppen két évtizede Tamásiban jártaim. Az istentiszteleten vak orgonista muzsikált. Számomra megrázó élmény volt, hogy valakit úgy vezettek az oi'gonapadhoz, de ott a billentyűk ipegmozdultak, mindig tökéletesen a helyükön szólaltak meg, s az ujjak lágy simogatásától harmónia támadt, melódia született. A lélek játszott a hangszeren. Magaim sem hiszem ázt, hogy „csodagyerekek” vannak, de hiszek abban, hogy a muzsika szeretete csodákat művei. S akiken ez a csoda erőt vett, azoknak tisztelettel adózom, sőt bámulom képességeiket, néha rabszolgai türelmüket, amellyel akaratos ujjaikat ‘ engedelmességre kényszerítik. A MUZSIKÁS ZERETET TETT CSODÁT dr. Jónás Dezsőn, aki 37 esztendeje kántora a rákoszentmihályi gyülekezetnek. Belelapozok az életébe. Izgat az elindulás, az 'első alkalom, amikor egy fiatal mérnök orgonapadhoz ül. Milyen erők vették hatalmába, hogy vasárnap délei öttjeit szakadatlanul a fehér és fekete billentyűkért feláldozza? Mi volt a varázsa a tercek- nek, dominánsoknak, a korá- lok sokszor egyszerű hangszerelésének? A titok nyitja egy evangélikus család, ahol a melegszívű édesanya szerette ezeket az egyszerű énekeket, nagyon szerette, és ahol a házi csendet gyakori énekszó verte feL Énekelték a Dunántúli éne- keskűnyv meleg, fülbemászó dallamait, a Térj magadhoz drága Siont, a Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát, és a diák gyermek együtt énekelt anyjával. (Mennyire hiányoznak ezek a családi éneklések!) Még mit sem tudott arról, hogy a dallamokat rögzíteni lehet kottákkal, hogy a zenének szabályai vannak, mint a nyelvtannak, és hogy a zene tudomány, mint a mérnöki, amelyre a diák készült. És amikor ebbe belekóstolt, amikor a muzsika tündére megérintette, Jónás Dezső „tudósa” akart lenni a muzsikának. ÖKUMENÉ-ELLENES JELEK A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI RÓMAI KATOLIKUSOKNÁL A nyugat-németországi római katolikus püspökségek Würzburgban január végén tartott együttes zsinatán az ol- denburgi evangélikus püspök, D. Hans-Heinrich Harms szerint ökumenéellenes szóhasználat volt megfigyelhető. A megfigyelőként jelen levő evangélikus püspök kifogásolta, hogy a sok római katolikus szónok az evangélikus egyházakat csak „egyházi közössé- gek”-nek értelmezte. A lekicsinylő és a római hatalmi igényeket magában fglaló megjelölés régebben általános volt a római katolikus egyházban, de az ökümenikus közeledés legutóbbi évtizedeiben eltűnt a szóhasználatból. Mostani használata más, az evangélikus egyházakkal való együttműködés egyéb területeken történő elutasítása mellett annak a jele, hogy erősödik'-a római egyház ökumenéellenes csoportja, (epd) INDIA Az Egyházak Világtanácsa szárazsága miatt 200 millió fölhívta tagegyhazait India embert fenyeget az éhhalál megsegítésére. Az indiai kor- India 21 tartományából 14 tar- mány szerint az elmúlt időszak tományban. (epd) Petőfi nyomában Válaszúti tragédia A MEZŐBERÉNYI KRÓNIKÁK csendjéből egyre inkább a sors óramű-vének halk, de írtóztató lüktetése hallatszik te. Lassan, de egyre rossza&b hírek érkeznek Petőihez. Már átjárta szívét, lelkiét a főváros elfoglalása, Haynau közeledése. Az események drámai gyorsasággal peregnek. A mezőberényi utolsó napokban egyre nyugtalanabb. A békés magányt mór nem találja oly békésnek. Félteni kezdi övéit. Jön Haynau, a pokolbeli vitézt Ránehezedik a bizonytalanság. A hírek ellenőrizhetetlenek, egymásnak ellentmondanak. Minden kusza, zavaros. Valóban szörnyű idő. FORR MÁR BENNE IS MINDEN. A múlt, a jelen. A szabadságharc, a béke vágya. A küzdelem és az elvo- - nulás. Forradalmár ő. Forradalmár lelke a békés elvonultságban nem is annyira lártja, mint érzi, hogy a magyar szabadságharc elbukott. Agyában egy gondolat: menjen-e és merne? Ezt nevezik a Petőfi kutatók közül többen is a mezőberényi dilemmának és ami körötte történik: a mezőberényi' nagy pöm-ek. A tusét végsősorban önmagával vívta. De mit tett az asz-ony, a hitves, mit a barát. a rokon? Engedték? Visz- szatartani . karták? Mit jelentett és jelenthetett volna egy-egy szó? Nagy pör ez. Ahány krónikás, ahány tanú, annyi igazság. VANNAK, AKIK SZERINT FELESÉGE, barátai, rokonai mind igyekeztek lebeszélni az erdélyi útról. Talán nem is ment volna, ha __ Ka Bonyhai Benjáminnal. meaye akkori szám ve 17-ÉN KORA REGGEL a fuvaros megindította a lovakat, azok aizoniban megbokrosodtak, elragadták a kocsit, áiüri, a kocsi rúdja és lőcse. Petries Sámuelné és Csipkár Pál sírkövei a Mezőberény II. kerületi templom falában, amelyek az ótemető megszüntetése után itt kerültek elhelyezésre. vőjévéi elmegy Gyulára. Bony- hai felkeresi Petőfit, hogy menjen vele Gyulára a barátokhoz: Szakáihoz és Sárosi- hoz. Petőfi ment is volna, de a Ms Zoltán olyan nyűgös volt éjszaka, hogy amiatt nem ment. Ha el tud indulni Aradra. Petőfi terve az volt, hogy a vörössipkás hőshöz, Damja- nichhoz megy Aradra, melynek vára* bevehetetlennek tartották. Felfogadta Csipkár Pál fiatal szűcsmestert, aki alkalmi fuvarosként vállalta az aradi utat tíz vártóforin- tért oda és vissza. Másnapra halasztották az utazást és másnap reggel Csipkár újra ott állott az udvaron. Már indultak is volna Aradra. Ha nem érkezett volna meg Egressy Gábor és Kiss Sándor ezredes. Orlay kiáltotta érkezésük hírét a másik szobában levő Petőfihez, aki csodálkozva kérdezte, hol a pokolban járnak azok itten? EGRESSYÉK BEMTŐL HOZTAK LEVELET Petőfinek, hogy menjen hozzá Erdélybe. Erről maga Egressy is így ír ke "óbb; hogyha Be- rénybe félórával később . érA magánút hosszú volt. S ő a mérnöki hivatás mellett ezt a hosszú utat választotta. Magaslatokra érni ezien az úton csak hihetetlen szorgalommal lehet. Szorgalom és akarat kell a „hivatásosok” szintjére emelkedni. Jónás Dezső meg nem állt, míg felért. AZTÁN JÖTT AZ ELSŐ ALKALOM, a „debütálás”, 1936-ban az orgonapad mellett rosszul lett a kántor és Jónás Dezső „beugrott”. Lámpalázzal kényszerítette remegő ujjait a billentyűkre és „kisérte” a gyülekezetét. Ettől kezdve jegyezte szolgálatainak számát. Rákosszentmihály és Sashalom, összesen 4016 istentisztelet; egyéb helyeken 170 orgonálás. Még kimondani is sok ekkora számot. De hiszen közel négy évtized áll már mögötte. Ő ugyan még fiatalos, bár haja hófehér. A galambősz fej derűs mosollyal néz rám. 67 évéből több, mint a felét egyházi szolgálatban végezte. „Hiszlek abban, aimit csinálok, — mondja szerényen — hiszek abban, hogy a gyülekezet énekelni akar. Hiszek abban, hogy valaki kísér és. mindig velem van. Egyetlen egyszer sem hiányoztam még a templomból; nem wd&tmm beteg.” S aztán halkan, suttogva hozzáfűzi: „Ez nem a» én érdemem.” AZ EMLÉKEK FELBUKKANNAK A LÉLEK MÉLYÉRŐL. A légiriadók sa- rénázásai miatt megszakad* istentiszteletek, a négy évtized alatt kicserélődött gyülekezet, az eltemetett barátok, templomépítés Rákoeszientmi- hályon, lelkészek, akikkel, együtt szolgált Renoválások, orgonaépítés, nagy ünnepségek és szerény istentiszteletek. A ködből előbukkanó emlékek. Mindezt párhuzamosan végezte hivatásával. Megbecsült dolgozója volt a magyar társadalomnak, a mezőgazdasági tudományok doktora, most nyugdíjas. De szívét forráság tölti él, amikor a gyülekezetének, egyházának megbecsüléséről szól. Amatőr kántor és mégis hivatásos, megválasztott szolgája volt az egyháznak, mégis szerétéiből, — rendszerint díjazás nélkül — végezte munkáját. S amikor terved felé irányítottam gondolataink szekerének rúdjáit, csak eny- nyit mondott: még néhány évig szeretnék szolgálni. Dr, Itédey Pál kezeim, ez véle nem történik. Ha — teszik fel többen a kérdést — Szendrey Júlia ellene mond az erdélyi útnak — nem tett volna-e megmentve Petőfi Sándor? És mondják erre mások, akkor talán 14-en lettek volna az aradi tizenhármak. A döntést maga Petőfi úgy okolta meg Orlaynak: Nálam minden a pillanat szüleménye. Mire rögtön határoztam magamat, még mindig jól ütött te. Különben is barátom, fátum szerint kell történnie mindennek; azért mindegy, akár fontolgatunk, akár nem! ES FÉLÓRA MÚLVA a kocsi rúdja Várad felé volt fordítva. Csipkár Pál ül a bakon ugyanazon tíz forintért mintha Aradra ment volna. A költő, a féleség, a kis fiú elindulnak Mezőberényből a választott, tragikus úton. Csipkár Pál 1899-ben, 78 éves korában azt mondta: Szomorú volt ekkor Petőfi nagyon, szavát se vettem az egész úton. Arany János így ír: ez' hozzám utolsó levele Petőfinek. Mezőberényből Váradra, s onnan Erdélybe ment, hogy Bemhez csatlakozzék, de útját nem Szalontának, hanem Ugrának vette, mely falu attól oldalvást esett. Ott a papnál volt szállva, s a pap néhány sorban megírta nekünk, az ő megbízásából, hogy köszönt és, hogy megy Erdélybe. Ez volt az utolsó üzenete. Fábry István Nem alszik! Néha, amikor baj van, számon kérik az emberek Istent: hol van? miért alszik? Máskor pedig azt szeretnék, ha aludna inkább és nem zavarna senkit Ez utóbbi helyzet alakult ki Salamon halála után. Salamon uralkodása végén letért a jó útról. Kár — mondod, s igazad van. A Biblia mégis őszintén megírja. Nem szépíti a dolgot, még ha Salamonról van szó, akkor sem. Uralkodása végén a felhők gyülekezni kezdtek. Amikor szemét lehunyta, kitört a vihar. Fia, Roboám követte a trónon. A nép azt várta új királyától, hogy enyhítsen az adóterhen. Jeroboámot visszahívták Egyiptomból, megkérték, hogy ő tolmácsolja a nép kérését. Roboám azt mondta: majd három nap múlva megadom a választ. Először a tapasztalt vénekkel tanácskozott. A vének ezt tanácsolták: ha megérted a nép kérését és jó szót adsz nekik, szívesen szolgálnak néked. De Roboám megvetette a vének tanácsát. A fiatalok biztatására kemény választ adott Jero- boámnak a harmadik napon, így szólt: az én kisujjam vastagabb az én atyám derekánál. Ha ő nehéz igát vetett rátok, én még nehezebbé teszem igátokat Ha Salamon ostorral fékezett titeket, én majd skorpiókkal ostorozlak benneteket. A nép meghallotta Roboám válaszát. Elkeseredett. Elpártoltak tőle. Csak Jeruzsálem és környéke maradt mellette, az északon lakozó tíz törzs Jeroboámot választotta királlyá. Az ország két részre szakadt. Az északi részt nevezték Izrael országnak, vagy Samáriának. A déli részt Jeruzsálem körül Juda országának. Sajnos, Jeroboám se becsülte meg magát. Látta, hogy a nép továbbra is elmegy” Jeruzsálembe. a templomba. Ez zavarta őt. Két aranyborjút öntetett. Az egyiket Béthel városában, a másikat Dánban állíttatta fel. Ezt mondta népének: ne menjetek Jeruzsálembe. Messze van. íme, itt vannak a te isteneid, akik kihoztak titeket annak idején Egyiptomból. Jeroboám megerősítette országát. De milyen áron! Utódai még növelték a bajt. Leggonoszabb volt közfcttük Ákháb király. A gazdagság, a hatalom az ő uralkodása idején is nö-1 vekedett. De milyen áron! Jerikóban várat épített. A pogá- nyok szokása szerint két fiát feláldozta, testüket beleépítette a íundamentomba és a falakba. Feleségül vette a szomszéd országnak, Sidon királyának lányát, Jezábelt. Ez jch üzlet is volt. Jezabel révén sok arany és drága áru jött be az országba. Izrael tovább erősödött és gazdagodott. De milyen áron! Jezabel nem csak pénzt, hanem idegen szokásokat, idegen gondolkozást és idegen isteneket, bálványokat hozott magával. Jezabel imádta a hatalmat, az erőszakot, a pénzt. Ezt a bálványt nevezték Boáinak. A másik bálvány hűtlenségre, testi fegyelmezetlenségre, divatőrületre szabadította rá a fiatálokat. A szerelem istene volt. Astarténak vagy Aserának nevezték. Akháb kedvezni akart feleségének. Templomokat épített Baálnak és Astarténak. Hozzászoktak az emberek. Nem bántott senkit. Mindenki csak a meggazdagodással törődött. Az élő Isten, aki azt mondta: ne tegyen más istened! — csak zavarta volna biztonságérzetüket Nem szólt tehát senki semmit. De ebben az időben egy vidékről jött ismeretlen férfi tűnt fel. Illésnek hívták. Már a névé is azt jelenti: az Űr az Isten. Próféta volt. A vidám beje huják lármáiéba beleszólt dörgő szava: El az Ür, Izrael Istene! Akik meghallották. Dávid 121- ik zsoltárára emlékeztek visz- sza: Íme, nem szunnyad és nem alszik Izraelnek őriző je! — Te is erre gondolj! Bálint Endre kiállítása a Műcsarnokban NEMZETKÖZI HÍRNEVÉT népszerűvé vált kisméretű, fára és vászonra festett olajképeivel és montázsaival szerezte. Fiatal korában még nem tellet , mint ma már, nagy műteremre és Párizsban is — ahol hat évet töltött — csupán padlásszobában alkothatott. Kényszerűségből megszokta, később pedig — a ma is divatos képóriások visszahatásaként is — megszerette a kicsi képmezőt. Így érvényesíti bizonyára leghitelesebbem egyénivé kialakult eredeti stílusával „jelképi”-vé sűrített, gondolattá átértékelt átéléseit. A színben és formában rendkívüli gondossággal tedolgozott képi látvány, a maga egyszerűségében hat a nézőre, aki töprengés nélkül, belemagyarázás és címfejtés helyett kitalálja, mit fejez te a mű. BÁLINT ENDRE NAGY SIKERŰ KIÁLLÍTÁSA arról is tájékoztatott. hogy kitűnő illusztrátor is. Többek között „Az ember tragédiája” díszpéldányát, valamint a jeru~ zsálemi bibliát Bálint illusztrációi díszítik, H. G,
