Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-11 / 6. szám
/ 'WMK Ki nagyobb? Lk 22. 24—27 Nem vitás, hogy általános emberi gondolkodás szerint mi a felelet a Jézus által feltett kérdésre, ki nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, akinek megvan a módja és lehetősége, hogy más emberekkel kiszolgáltassa magát, akinek minél több pénze, vagy anyagi lehetősége van arra, hogy kiélvezze az élet őroméit. HA FIGYELEMBE VESSZÜK az igénkben adott helyzetet, a képlet nem ilyen egyszerű. Mert itt a tanítványok ülnek az asztalnál és Jézus, a Mester — vagy amint mi mondjuk és hisszük, a világ Ura és Megváltója — kiszolgálja őket. Igénk szerint csak az ételi hordja fel, de János evangéliuma szerint elvégzi a rabszolgák számára fenntartott szolgálatot is: megmossa tanítványai lábát. S ha innen nézzük a dolgot, akkor egyszeriben másképpen felelünk Jézus kérdésére. Mert az igazi nagyság nem az, hogy elfogadjuk, vagy esetleg kikényszerít- jük mások szolgálatát, hanem az, hogy önként, szerétéiből szolgálunk másoknak. Ezért volt nagy Albert Schweizer, akinek megvolt a lehetősége, hogy hazájában, vagy az egész kultúr-világban karriert csináljon, ő mégis Afrika őserdőit választotta, hogy — ha csak egy cseppként is a tengerben — segítsen felszámolni az afrikaiak. elmaradottságát, nyomorúságát. Ezért volt nagy Martin Luther King, akinek szintén megvolt a lehetősége, hogy lepak- táljon népe gazdag vezetőivel, s akkor emberileg kényelmes lett volna az éle(e. De Ő a harcot választotta népe szegényeiért, elnyomottaiért, s tudjuk hogy ez a harc életébe került. A JÉZUS Által FELTETT KÉRDÉS tehát csak szónoki kérdés, s igénk üzenetének, s egyben az egész keresztyénség lényegének a summája nem is e kérdés körül található meg, hanem Jézusnak ebben a kijelentésében: Nem lehet a tanítvány nagyobb az ő Mesterénél, sem a szolga az ő Uránál. Vagy, amint János evangéliumában mondja: példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek másokkal! LEHET A SZOLGÁLATOT KÉNYSZERŰSÉGBŐL, fogcsikorgatva „rabszolga módra’’ végezni. Akik így szolgálnak, — pedig de sokon vannak közöttünk ilyenek — soha nem tapasztalnak meg semmit a szolgálat öröméből, sem a keresztyénség lényegéből. Sokan gondolják úgy, hogy egyházunk is így végzi szolgálatát társadalmunkban, népünk körében. Rá van kényszerítve, mert nem tehet mást. Lehet, hogy Isten a történelem kényszerítő helyzetével is hozzájárult ahhoz, hogy meglássuk és megtaláljuk utunkat társadalmunkban. Azonban rálépve a szolgálat útjára egyre inkább rájöttünk arra, hogy ez az igazi és az egyetlen út. Mert csak így lehetünk Jézus követői, igazi egyház, ha önként, örömmel járunk Urunk nyomában, a szolgálat útján. Mert ez létünk egyetlen célja és értelme. Dr. Selmeezi János INDIA Az Evangélikus Tamil Egyház vezetője, A. John Satya- nadhan, akit egy évvel ezelőtt iktattak be egyházvezetői tisztjébe, most az esztendő elején kifejtette, hogy tervei szerint az egyházban elsősorban a belső élet erősítésére helyeznek majd hangsúlyt. A gyülekezeti bibliatanulmányokra, a gyermek és ifjúsági munkára azzal is föl akarják szabadítani a lelkészeket, hogy leveszik vállukról az egyházi iskolák felügyeletének kötelességét. Lépéseket tesznek Dél-India Egyesült Egyháza nevű egyházi tömörüléshez fűződő jó kapcsolataik erősítésére és saját, „indiai” liturgia bevezetésére, (lwi) A diakónia a mindennapi munkában A keresztyén egyház szolgálatának, a diakóniának nem valami külön színtere van, hanem ezt a szolgálatot az élet egész területén végezzük. A diakóniai teológia nem elméleti fejtegetés és különböző gondolatoknak felsorolása, hanem a mindennapi életben, az embereknek a munkához való viszonyában valósul meg. Mi magyar keresztyének olyan államban, társadalomban élünk, amelynek alapja a közösségben, a közösségért végzett becsületes munka. Szívesen és jó lelkiismerettel veszünk részt mindabban a törekvésben és munkában, amely ezt a szocialista társadalmat építi. ISTEN EGÉSZ ÉLETÜNKNEK URA, ezért nem kétféle életünk van, egy „vallásos, ünnepi”, meg egy „hétköznapi”. A reformáció egyik, ma is nagyon aktuális felismerése az volt, hogy a munka istentisztelet, vagyis a keresztyén ember, amikor mindennapi munkáját végzi ugyanolyan értékű szolgálatot végez Isten előtt, amint amikor imádkozik, vagy részt vesz az istentiszteleten. Így tanulta meg egyházunk népe a munkát nagyrabecsülni. Ott van a helyünk azok között, akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ne selejtet gyártsanak, akik szakmájuk „mesterei” akarnak lenni, akik a tudomány és technika eszközével és fáradságos munkájukkal fejleszteni akarják mező- gazdaságunkat, akik a legkorszerűbb ismeretekkel akarják felkészíteni ifjúságunkat az életre, akik becsülettel megállják helyüket a legkisebb posztokon is. A munka ilyen nagyra becsülése azt jelenti, hogy azoknak a sorába állunk, akik Egészséges gyermekek a beteg gyermekekért A NAGYTARCSAI IMAHÁZBAN van egy falipersely.. Két évtizede készítette a gyülekezet lelkésze. Rajta különböző színekkel festve a fenti cím. Húsz év alatt sok áldás nőtt ki ebből a kezdeményezésből. Nemcsak az, hogy egészségesek hála-fillérjei gyűlnek bele a Bp-hűvösvöl- gyi, nyomorék gyermekeket gondozó intézményünk számára. Hosszú évek óta a karácsony előtti napon özv. Kiss István- né fáradságot nem ismerő vezetésével felkerekednek az önként jelentkezett nagytarcsai asszonyok ennek az otthonnak a meglátogatására. Eleinte évenként öten, azután tízen. Az idén tizennégyen. Finom házi süteményeket készítenek. Minden évben mások és egyre többen csatlakoznak Kiss- néhez. Az idén több mint félmázsa süteménnyel keresték fel december 23-án az Otthon lakóit. Nem a puszta kíváncsiság vitte őket. Szívük szeretető szorított időt számukra az ünnepek előtti elfoglaltság között és adott szárnyakat a terjedelmes kosarak cipeléséhez. Az utóbbi két évben részt vettek a gondozottak megható, öntevékeny karácsonyi ünnepségén is. Hazajövet beszámoltak élményeikről. A szeretet mosolyára indítóan bájos, ami ilyenkor — úgy mellesleg — kiderül. Hátukon a nagy batyuk. De útközben összevásároltak sok kilónyi szaloncuk- ________ ✓ rő t, almát, édességet. Mert hát a nagy kosarakat lerakták az Otthon hivatalában és amikor megtekintették a gyermekeket: „Hát csak nem mehetünk üres kézzel!” — ez a szeretet jelszava ... így nemcsak személytelenül lerótt adomány érkezett az Otthonba, hanem felébredt a személyes érdeklődés, imád- ságos hordozás és szövődtek a szeretet szálai intézmény és gyülekezetek között. AZ ELMÚLT ŐSZÖN az Otthon egészséges öregjei — az „öregek klubja” gyülekezetlátogatásai során — felkeresték Nagytarcsát is Fiiippinyi János lelkész vezetésével. Miután idejük kevésnek bizonyult a sok látnivaló megtekintésére, meghívták egy ádventi szolgálatra a nagytarcsai lelkészt. Ugyancsak kedves nagytarcsai szolgálati szokás szerint egy presbiter, Kiss István kísérte el autóján lelkészét december 6-án erre a szolgálatra. Ekkor tekintette meg az „öregek klubja” a nagytarcsai gyülekezet tavalyi, 250 éves jubileumára készült — részben színes — dokumentum filmjét, amelyet Győri János Sámuel készített. Az immár hagyományossá lett diakóniai szolgálatban sok áldással örvendeznek együtt gondozottak és gyülekezeti tagok a nagy Diakonos, Isten karácsonyi Ajándéka, az Úr Jézus szeretetében. Gy. akkor is becsületesen és jól akarnak dolgozni, ha nem ellenőrzik őket. A MI TÁRSADALMUNKBAN Isten megtanított minket arra, hogy a munkát necsak egyéni munkaterületként lássuk, hanem nagyobb összefüggéseiben is. Megtapasztaltuk: ahhoz, hogy országos célokat megvalósíthassunk, sokaknak, a közösségnek egybehangolt munkájára van szükség. Együtt kell terveznünk és a tervet végrehajtanunk. Egyéni érdekeket sokszor alá kell vetni a közösség érdekeinek. Ez azonban nenj' ez egyénnek és az egyén munkájának lebecsülése. Ez a közös munka éppen arra épül, hogy mindenki a maga helyén a tőle telhető legjobb munkát végezze a közös célt szem előtt tartva. A közösségbe beleilleszkedni, a közös célt szem előtt tartva együttdolgozni nem mindig könnyű. Az önzés és az anyagiasság sokszor akadályozza ezt. Hányszor határozza meg a pályaválasztást a remélt nagy jövedelem, hányari vannak, akik anyagi előnyökért egyik munkahelyről a másikra vándorolnak, hányán vannak, akik gépiessé vált, lelkesedés nélkül végzett munkájukkal rossz példát mutatnak. Ezeken a területeken mindannyiunknak nagyon sok feladata van. Szóval és példamutatással, egymás terhének, gondjának hordozásával, egy test tagjaiként küzdj ünk azért, hogy ki-ki megtalálja helyét a közös célért végzett munkában. REFORMÁCIÓI ÖRÖKSÉGÜNK az a felismerés is, hogy Petőfi nyomában 1849. JÚNIUS—JÚLIUS HAVÁBAN szinte az egész ország utazik. Az utakon menekülték karavánja. A minisztérium, a képviselők Szegedre költöznek. Kossuth Lajos Ceglédre utazik, hogy Perczel Mórral tárgyaljon egy sebtiben gyűjtendő sereg felől. Arany János Szalontára megy családjához. Petőfi éppen ellenkezően családját viszi Békés megyébe, Mezőbe- rénybe. Július 3-án indult Pestről. Szarvason a Bárány fogadóban Sárkány János evangélikus lelkésszel találkozik, akivel egy ideig együtt tanultak. Útja Gyomán visz keresztül, ahol amikor megtudják, hogy Petőfi Sándor kér tőlük: a város lovain viszik el Mezőbe- rénybe. Itt vetik fel előtte a Békés megyei gyomai" kerület képviselőségének problémáját. Július 5-én érkezik meg Petőfi Sándor feleségével, Zoltán fiával és annak szoptatós dajkájával Mezőberénybe és ott természetesen Petries Sámuel házában száll meg. Orlay azt írja, hogy amikor az országgyűlés Szegedre költözött, Petőfi elkeseredett a haza ügyei ziláltsága felett és elhatározta, hogy egy ideig a rég nélkülözött családi örömöknek fog élni, a forradalom zajától valamennyire ment helyen, Mezőberényben. Lemondott már őrnagyi rangjáról, visszaküldte azt a 200 forintot, melyet Bem küldött neki, hogy Erdélybe utazzék és így hárította el a meghívást: én nem lehetek többé katona. Elvonultan akar élni. Családi körben. Kisfiával, feleségéri .. • 1 ^ ozornyu idő vei. Feleségének két új ruhát csináltat. Kedvenc színeit: egy rózsaszínűt és egy halványkéket. És boldog akar lenni a karcsú asszony mellett. Ügy látszik terve sikerül. A háromnyelvű község őt is, Orlay ecsetje elé ül. A festő képe oly jellemző. Ez Petőfi utolsó arcképe. Fekete pantallóban van, ingujjban, finom kidolgozású, szép ing van rajta. A katonazubbonyt levetette. Jobb keze pipát enged a földA Mezőberény II. kerületi templom mint sok más menekültet magába zárja. Rokonok között van. Nemcsak a Petricsek és sógoraik, de az ugyancsak itt élő Salkovicsok, a jeles tímárok is Petőfi közeli rokonai. Július 11-én levelet ír Arany Jánosnak, melyben elmondja Pest-Buda hegedűszó melletti kiürítését. Majd arról ír, hogy a békési magányba bújdokolt azzal az óhajjal, hogy soha többé a nyilvános életnek még csak a küszöbére se lépjen, s most „itt vagyunk, s amely percekben végképp felejtem, hogy hazám van, tökéletesen boldog vagyok,”» re, balja könyvön pihen. A háttérben az alföldi róna egy tájképe. Festés közben gyerekek ugrálnak köröttük a kertben. Zajonganak. Orlay hiába csendesíti őket. Petőfi felkel, kihoz egy verses kötetet, a gyerekek kezébe adja, hogy szép csendesen olvasgassák. Ám azok nemcsak, hogy nem olvassák, de dobálódzni kezdenek vele. Ekkor Petőfi felugrik és rájuk ver néhányat. A nevezetes személy későbbi, kedves, jó ízű komikus: Virág Gyula. Hiszen ezzel sem diesekedhé- tik mindenki. Közben lássan, nehezen hírek jönnek, Július 11 -en az osztrákok, 13-án az orosz hadak bevonultak a fővárosba. Petőfi ír. Hozzákezd a Ka- raffa dráma írásához. Nagyon lassan, nála szokatlan lassan halad. Közben hír érkezik: jön a kegyetlen, véres kezű Hay- nau! Nem maradhat Berényben. Tovább kell mennie. Nem várhatja be Haynau seregét éppen ő, aki versben és kiáltványban hívta harcba népét az átkos király ellen. Mit tegyen? Mi lesz családjával? Milyen idő. Nehéz idő. Ez a mezőberényi dilemma. A békesziget álom lett. Az Alföldet is elözönli az ellenség. Petőfi nem akar öngyilkos lenni, nem képmutató. Forradalmár. Nem akarja fejét Haynau hóhéra elé tenni. De mi lesz övéivel, szeretteivel? Szörnyű idő! így született meg utolsó verse. Petőfi az öreg Petries kis kertjét járja lecsüggedt fővel és hátratett kezekkel, mialatt kis bajszának a fúvó lélegzetében megrezegtetett szálai alatt mormolgatta magában: Sörnyü idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő! A sorok úgy nyílnak ki és úgy zsugorodnak össze, hogy a költő izgatott magánbeszéde egy-egy tétova rímnek ütközik neki: Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy íog maradni valaki? Leírni e Vad, fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad. Eltudja e gyászdolgokat. Beszélni, mint valának? S ha elbeszéli úgy, amint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higgyjen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült rérríü- lésteli Zavart ész meséjének? Fabry István a munka másokért végzett szolgálat. Sokun azt mondják, hogy könnyű volt Luther idejében az embernek közvetlenül látni munkája eredményét; a pék tudta kinek süti a kenyeret, a cipész, hogy kinek készíti a cipőt, a kereskedő, hogy kinek ad jó árut vagy kit csap be. De ma az, aki egy laboratóriumban kísérleteket végez, nem tudja, hogy mikor lesz eredménye és milyen haszna lesz munkájának, vagy aki egy életen át egy irodában számoszlopokat ad össze, nem érzi, hogyan kapcsolódik ez egy másik ember életéhez. Ezért válik sok ember munkája személytelenné és mechanikussá, így munkájának egyetlen értelmét abban látja, hogy azzal pénzt keres és ezzel családját eltartja. FEL KELL FEDEZNÜNK ÚJRA, hogy minden munka az embertársainkért, az embertársaink javára végzett szolgálat. Ezt nemcsak az orvosnak, pedagógusoknak kell látniuk, hanem azoknak is, akik talán soha nem tudják meg ki az, akinek személy szerint használnak munkájukkal, vagy ártanak rosszul végzett munkájukkal. Fel kell fedezni minden munkában azt — hogyha nem tudjuk is kinek —, de valakinek örömöt szerzünk, vagy bosszúságot okozunk, ha rosz- szul, felületesen csináljuk; életét meghosszabbíthatjuk, kényelmesebbé tehetjük, vagy éppen megmenthetjük. Vagyis: munkánk értelme sokkal több, mint az, hogy megélhetünk belőle. Embereknek, felebarátunknak szolgálunk vele. Muntag Andov Életszínvonal Biztosan hallottad már ezt az érdekes, összetett szót: élet- színVonal. Ahol bölcsen kormányozzák az országot és az állampolgárok szorgalmasan dolgoznak, emelkedik a jólét, az életszínvonal. Salamon uralkodása idején egyre növekedett Izrael népének az életszínvonala. Országa megerősödött és gazdagodott. A király bölcsességével megerősítette a békét országán belül és a környező népekkel is. Ez tette lehetővé az építő munkát és a kereskedelem megélénkülését. Üj városokat épített, hajói bejárták a, mesz- szi tengereket. Vitték és hozták a sok árut. Évente háromszor is égő és hálaáldozatot mutatott be Salamon a templomban Istennek. Amíg hálája nagyobb volt büszkeségénél, nem is történt semmi baj. Híressé vált mindenütt az ország fejlődése és királyának bölcsessége. Közeli és távoli országok uralkodói keresték fel Salamont, hogy megismerjék bölcsességét és megcsodálják alkotásait. Arábiából eljött Sé- ba királynője is. Fényes kísérettel, számtalan tevével jelent meg Jeruzsálemben. A tevék abban az időben olyan szerepet töltöttek be, mint ma a teherautók. Ritka keleti fűszereket, aranyat és drágaköveket hoztak. A kíváncsiság késztette Séba királynőjét, hogy felkeresse Salamont. Nehéz kérdéseket tett fel. Mindegyikre bölcsen válaszolt a király. Megnézte a templomot, az újonnan épült palotákat, de még az is érdekelte, hogy milyen lakásokban laknak a király szolgái. Miután mindent alaposan megnézett, még a lélekzete is elállt és így szólt Salamonhoz: Mind igaz, amit országodról és bölcsességed felől hallott arrt. Boldogok az emberek, akik országodban élnek és hallják bölcsességedet. Legyen az Ür, a te Istened áldott, aki kedvelt téged és Izrael királyi székébe ültetett. Uralkodása végén a dicsőség, sajnos, megszédítette Salamont A napkeleten uralkodó pogány királyok mintájára sok feleséget vett magához. A néptől is egyre több adót követelt. Nemcsak új palotákat épített, hanem új templomokat is. Ezek azonban bálványtemplomok voltak. Idegen országból hozott feleségeinek akart kedveskedni velük. Salamon egyik főembere, Jeroboám, ekkor szembeszállt a királlyal. Azért tette, mert egy alkalommal kint a mezőn összetalálkozott egy prófétával. akit Ahijának hívtak. Űj köpeny volt Jeroboám vállán. Ahija' levette róla és tizenkét részre szakította. Éppen ennyi törzsből állt Izrael népe. Így szólt Jeroboámhoz: Végy magadhoz tíz részt, mert Isten elszakítja a tíz nemzetséget Salamontól és neked adja. Csak Juda nemzetségét és Jeruzsálemet hagyja meg utódainak. Mindezt azért teszi, mert Salamon nem járt tovább az úton, amelyen Dávid, az ő édesapja. A prófécia beteljesedett. Salamon halála után két részre szakadt az ország. Északon tíz törzs alkotta Izrael országát. Délen Jeruzsálem körül alakult ki Juda országa. Salamon utódai csak Júdeábán uralkodtak. Ugye elgondolkoztató történet? Figyeld meg: Isten nem irigyli tőlünk, ha jól megy dolgunk és boldogok vagyunk. De az baj, ha jó dolgunkban el- bizakodottakká és hálátlanokká válunk. WORMS Ernst Gander, aki a római katolikus egyházhoz tartozik és már 1971. áprilisában, a Luthert elítélő wormsi birodalmi gyűlés évfordulóján Luther pápai kiátkozásának visszavonását követelte, most januárban nyílt levélben fordult egyházához. Szemére veti a nyugatnémet római katolikus püspöknek, hogy az ökumenikus közeledés vonalán nem léptek előre. Tudósít arról, hogy 1970. októberében egy párizsi dominikánus kolostorban titkos '•ó- mai katolikus Luther-konfe- renciát tartottak és ezen megvitatták Luther kiátkozása visszavonásának lehetőségét. A konferencia akkor azt javasolta a pápának, hogy ne vonja vissza az átokbullát, (lwi) NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Német Evangélikus Egy- i lázak Szövetsége vezetősége íz Észak-Vietnamban felújított ' x>m búzások áldozatainak meg- : segítésére az előző tekintélyes adományokon félül egy millió márkát adományoztak, (epd)
