Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-09 / 49. szám

A teljesség Lk 31,25—36 Nehéz beszéd ez, kérdésekre ösztönző. AZ ELSŐ KÉRDÉS-CSOPORT: hogyan értsük? Mint az Űr Jézus dicsőséges visszajövetelének fizikai leírását? „Eljön a fel­hőkben?” Vagy jelképesen, mint korabeli fogalmakkal kifejtett bibliai jövendőlátást.? S ha így értjük, fenyegető jóslat arról, hogy eljön a vég, életnek, keresztyénségnek, emberiségnek, vi­lágnak a vége? Vagy inkább reménységet ébresztő prófécia? Én, megvallom, így értem Jézus Urunk szavait. A MÁSODIK KÉRDÉS-CSOPORT: mikor s hogyan jön el a teljesség? — A halálunk pillanatában —, mikor átköltözünk e múlandó létből az örök és boldog és „teljes” életbe? Vagy úgy, hogy a föld és az ég elmúlik, de Isten új eget és új földet te­remt? Vagy egyszerűen a történelemben jön el a teljesség? „Nem múlik el ez a nemzetség, míg mindezek meg nem lesz­nek.” Ne kritizáljunk, s ne is vitatkozzunk. Kérjük Isten se­gítségét, hogy ezek közül valamelyikben reménykedni tudjunk. A HARMADIK KÉRDÉS: van-e alapja ennek a reménység­nek? Jézus Urunk felhoz egy negatív érvet: kibírhatatlanná vá­lik a szorongás a veszély miatt. Jól kell értenünk ezt az érvet. A veszélyben kihívás is van. Szakadék szélén nemcsak ez a lemondó szó hangozhatik el: végünk van! — hanem ez is: még­is élni akarunk! Van Urunknak pozitív érve is: rügyek, leve­lek a nyár kezdetét jelzik. Ki merné azt mondani, hogy ilyen jelek nincsenek történelmünkben?! De ha valakit nem éb­reszt fel a veszély, az emberiség fizikai, erkölcsi és szellemi pusztulásának a veszélye, s ha valaki mégse lát semmi biztató rügyet, az is ráépítheti reménységét Jézus Urunknak erre a sza­vára: Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. S az ő beszédének lényege, központja, egyetlen mély tartalma: a teljesség ígérete. Jn 10,10: Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek. Mi tapasztalatok nélkül is, sőt tapasztalatok ellenére is merünk reménykedni Jézus sza­vában, Jézus ígéretében. S VAN MÉG EGY BEFEJEZŐ KÉRDÉS: addig mit tegyünk? Urunk válasza ez: vigyázzunk! Vigyázzunk a szó egyszerű értelmében: életünkre, kenye­rünkre, becsületünkre, józan értelmünkre. Az élet veszélyes ka­land. s a kísértések nagyok. Vigyázzunk a szó erkölcsi értelmében: azokra, akikért felelő­sek vagyunk. Szeretteink boldogságára, népünk előmenetelére, az emberiség kenyerére és békéjére. Koncentrikus körök mód­ján tágul felelősségünk köre. s ki merné mondani, hogy a legtágabb közösség sorsa már nem tartozik rá?! S vigyáznunk kelt olyan módon is, hogy „vigyázó szemünket” Jézusra vetjük. Számunkra ő aZ egyetlen modell, egyetlen mér­ték. Csak így találhatjuk meg életünk értelmét, s a helyünket, örök helyünket a „teljesség” eljövendő világában, az Isten Or­szágában. Dr. Kékén András IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk, kérünk, Te vigyázz reánk, hogy el ne ve­szítsük bizalmunkat, mikor szenvedések terhe alatt kínlódunk. Te emelj fel. ha elesünk az úton. Te világosítsd meg, ha körül­vesz a kísértés sötétsége. Te adj erőt a munkára, ha megfára­dunk, s a szeretetre, ha rosszat kapunk a jóért. S ha eljön az utolsó óra. tartsd kezedben életünket, s ments át minket az iga­zi és teljes életre. Jézusért, a mi Urunkért kérünk. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. december 9-én désbe lép az a „másik” áram­— HALÁLOZÁS. Sin Ist­vánná sz. Fehér Julianna, a kardoskuti gyülekezet hosszú időn át példamutatással szol­gáló presbitere, egyben gond­nokának felesége, 67 éves ko­rában november 15-én el hunyt. Ravatalánál Koszorús Oszkár esperes hirdette a fel­támadás igéjét. — Gurzó János, a békéscsa­bai gyülekezet tagja életének 85. évében november 14-én el­hunyt. Temetése november 17- én volt a békéscsabai tabáni temetőben. — HALÁLOZÁS. Kovács Ilona a nyíregyházi énekkar hűséges tagja életének 45. évé­ben rövid szenvedés után vá­ratlanul elhunyt. „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját”. — TEMPLOMI PADOK villamos- fűtés szerelését — e célra kifejlesz­tett zártrendszerű csó-infrasugár- zókkal — három évi jótállással vállallom. Kérésre tájékoztatót küldök. Megrendelőimet konkrét esetben díjtalanul felkeresem. Szabó Sándor villanyszerelő mes­ter. 7621 Pécs, Zrínyi u. l. Tele­fon: 19—574. Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Haíen- scher Károly, du. 5. Trajtler Gábor, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Ké­kén András. Fasor de. 11. (úrv.) Gabányi Géza, du. 6. Adventi est: Szirmai Zoltán. Dózsa György u. 7. de. fél 9. Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57,/b. de. 10. (szlovák) Solymár Já­nos, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Bo­ros Károly. Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Ujtelep de. fél 9. Pest­lőrinc de. 11. Matúz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretetvendégség: dr. Sólyom Jenő. Rákospalota Máv Telep de. 8. Rákospalota Kistemp- lom de. 10, du. 3. Rákosszentmi­— Advent 2. vasárnapján az oltárterítö színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Rm 15,4—13; az igehirde­tés alapigéje: Lk 21, 25—36. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangé­likus egyház félóráját közve­títi a Petőfi rádió. — ZUGLÓ. A gyülekezet október 14-i szeretetvendégsé- gen Muntag Andor monori lel­kész, a Teológiai Akadémia tanszékhelyettesítője szolgált előadással. Előadásának elme: „Egyházunk szolgálata Ámós próféta könyvének tükrében.” Általános ismertetésen kívül szólt az előadó arról, hogy a próféta hogyan foglalt állást a maga korában a sokat idézett izraeli hagyományok tekinte­tében. Ezzel összefüggésben szólt egyházunk hagyományai­nak értelmezéséről, nem azok megfagyasztásáról, hanem az azokból való életet és szol­gálatot hangsúlyozta mai éle­tünk konkrét kérdéseiben. — Befejező áhítatban — melynek textusa szintén egy ámosi rész volt — arról szólt, hogy a ke­resztyéneknek — együtt érezve az emberek minden problémá­jával — hittel kell a közben­járó imádság és az aktív segí­tés szolgálatát végezniük. — KELENFÖLD. December 9-én, délután 6 órakor egy­házzenei áhitat lesz a temp­lomban (XI. Bocskai út 10.), amelyen előadásra kerül Bach 166. Kantátája is. — SZÉKESFEHÉRVÁR. A gyülekezet november 18-án istentisztelet keretében ünne­pelte lelkészének Nagy Tibor­nak beiktatása 25 éves évfor­dulóját. Ebből az alkalomból Csermát Kálmán felügyelő, Zugor Ernő, Szokodi Sándor és dr. Molnár Gyuláné köszöntöt­ték a gyülekezet lelkészét. hály de. fél 11. Karrier Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. з. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma­docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (urv) D. Koren Emil, du. 6. Ádventi est. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. Turchá- nyi Sándor. XII. Tartsay Vilmos и. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Ta­kács József. Budakeszi de. 8. Ta­kács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modor! u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reuas András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — HATVAN. A gyülekezet Isten iránti hálával emléke­zett meg hűséges felügyelőjé­nek, Szkokán Lajosnak tíz­éves szolgálatáról. Pásztor Pál esperes, aki általános esperesi vizsgálatot végzett a gyüleke­zetben, az egyházmegye nevé­ben köszöntötte az ünnepeltet. — SÄTORALJAÜJHELY. a kis gyülekezet tavasztól őszig tartó renoválási munkálatok során teljesen megújította templomát és parókiáját, ez­zel egyidejűleg olajkályhával fűthető istentiszteleti helyisé­get és mellette új lelkészi iro­dát alakított ki. Az éneklés vezetését a téli időszakban új elektromos harmonium látja el. A munkálatok sikeres be­fejezése Nagy Ilona lelkészi munkatárs búzgóságát dicséri. Az ünnepélyes átadás alkal­mából Pásztor Pál esperes szolgált, Megyer Lajosné szó­lóénekkel gazdagította az együttlétet. ö mutatta be az új hangszert is a gyülekezet­nek. EVANGÉLIKUS ELET A Maevarorszáej Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII., Puskin u. 12 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.41?—Vili Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 73.3659 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek lel és emeljétek lel a ti fejeiteket, mert elközelgett a ti váltságo- tok” (Lk. 21, 28) VASÁRNAP. — „De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örök­kévaló király.” (Jer 10, 10—Lk 21, 26—27 — Lk 21, 25—33 — Zsolt 77) A váróterem nehéz­kes levegőjét megtölti a vára­kozók ideges kérdés-gondola­ta. Miért késik? Jön-e már? Akik a mai, ádventi váróte­remben öt várják, azoknak élete kell, hogy bizonyságot tegyen arról, hogy ö, az érke­ző igaz, élő és örök. HÉTFŐ. — „És lakozik a farkas a báránnyal, a párduc a kecskefival fekszik, a borjú és az oroszlánkölyök és a kö­vér barom együtt lesznek és egy kisgyermek őrzi azokat.” (Ézs 11, 6 — Jn 12, 13 — Ézs 26, 1—12 — Zak 5) Folytassuk csak: az ember békességben a másik emberrel, a fekete a fe­hérrel. a férj a feleségével, a -zülő gyermekével. Érről szól Ézs 26, 1—12. Élhetünk-e ád- ventben más várakozással? Semmiképpen! De azt is kell tudnunk, hogy az érkező Mes­siás minket akar felhasználni a jövendő békesség munkálá- sában. így lehet a „kisgyer- mek”- keresztyénség karöltve minden emberrel az Isten or­szágának megteremtője. KEDD. — „Az Úr Isten bölcs nyelvet adott nékem, hogy tud jam erősíteni a meg­fáradtat beszéddel.” (Ézs 50, 4 — Jn 6, 68—2 Pt 1, 2—11 — Zak 6,1—8) Milyen sokszor be­szélünk, javasolunk, tanácso­lunk! Milyen sokszor mon­dunk hamis bókokat, rosszin­dulatú megszóláfiokat, kétér­telmű mondatokat, sértő rá­galmazásokat. Mennyi meg­bántott, megfáradt emberrel találkozunk. S mennyien vár­nak többet az udvarias kö­szöntésnél. Isten beszéde élő és haló — az érkező Jézus sza­vával gyógyított. A mi beszé­dünk is csak akkor lesz több üres szavaknál, ha bölccsé, élővé segítő életünk teszi. SZERDA. — „Valaki azért vallást tesz énrólam az embe­rek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.” (Mt 10, 32 — Sof 2. 11 — Jel 2, 1—7 — Zak 6, 9—15) Mit ér a feszültség, ha nem lesz belőle áramlás? Mit ér a világítás, ha eltakarják? Mit ér a fűtés, ha a kályhát elszige­telik? Semmit. Értelmetlenné válik. Hasonlóképpen nem ér semmit az élet sem, ha magá­ban marad. Szükség van áramlásra, mert mit ér a hit, ha nem vallom meg, nem áramlik tőlem a másik ember felé? Ha ádventi várakozá­sunk idején bekapcsoljuk azt az áramkört, amelyet hitval­lásnak nevezünk, akkor műkő­kor is. CSÜTÖRTÖK. „Tanuljátok a jót tenni; törekedjetek az igazságra” (Eas 1, 17—3 Jn 11 — Mk 13, 5—13 — Zak 9, 9 — 12) Egy gyermekolvasmányban kérdi édesapjától a kisfiú: Mi a jó és mi a rossz? Csak a gyermek kérdése ez? A fel­nőttek mäh pontosan tudnak különbséget tenni jó és rossz között, s tudnak mindig a jó mellett dönteni? Sokszor meg­buktunk a jó és a rossz isme­retének tantárgyából. Az ige mondja; tanuljátok a jót, ne csak ismerni, hanem élni. PÉNTEK. „Abban dicsőítte- tik meg az én atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek és le­gyetek nekem tanítványaim.” (Jn 15, 8 Zsolt 104, 13 — Lk 17, 20—25 — Zak 14, 1—11) A templomban a „Dicsőség mennyben Istennek” című éneket énekelték. Az ének be­fejeztével mindenki igyekezett haza. Az Istent dicsérő ének utolsó hangjai megrekedtek az egyik sarokban, majd vissz­hang formájában igyekeztek utolérni a csendet. Vajon ez volna Isten igazi dicsőítése? Milyen dicsőség az, amely pil­lanatokon belül összeolvad a poros csenddel? Napok múlva egy férfi keresi a lelkészt. Há­lásan és örömmel mondja el, hogy a vasárnapi prédikáció hatására sikerült legyőznie hiúságát, és megbékült hara­gosával. A lelkésznek eszébe jut az ének, hangjai átalakul­tak gyümölcstermő életté. SZOMBAT. — „Távoztassá- tok el telhetetlenséget; mert nem vagyonnal való bővölkö- désben van az embernek az él^te.” (Lk 12, 15—2 Móz 23, 8 — Jel 3. 14—22 — Mal 1, 6— 14) Minden jó megrontója a telhetetlenség, mértéktelen- ség. Jézus arra tanít, hogy a telhetetlenség nemcsak az egyént teszi tönkre, hanem az igazságot is elfordítja. Életel­lenessé válik a vagyon, mi­helyt önnmagunknak-élővé tesz. Győri János Sámuel KARÁCSONYI ORGONAZENE lesz december 16-án, vasár­nap délelőtt a 11 órakor kezdődő istentiszteleten a Bécsi kapu téri templom­ban. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY orgonaművész Daquin-, Pachelbell-, Bach-, Frank-, Antalffy-, Gárdo­nyi-, Böelmann-művek. Közreműködik a Budavári 3chütz-kórus. Vezényel: Csorba István Igét hirdet: D. KOREN EMIL esperes I w/MmÉmm. Egy kétszáztiz éves Tessedik-emlék Tíz évvel ezelőtt kerekebb számú évfordulón lehetett vol­na bemutatni ezt az emléket. Ez méltóbb is lett volna. De akkor csak a szöveg ismereté­ben szólhattunk volna a 200 évvel azelőtti beiratkozásról. Missura Tibor vasasi lelkész erlangeni tanulmányútja tette lehetővé, hogy most már egy kép is előttem van Tessedik Sámuel életének egyik fontos eseményéről. Kérésemre volt szíves fényképet készíttetni az erlangeni egyetem beiratkozá­si anyakönyvének arról a lap­járól, amelyen a híres szarvasi lelkész sajátkezű bejegyzése olvasható. Igen, a bejegyzés­nek elsőrendű értéke, hogy Tessedik Sámuel kezétől szár­mazik, egy vagy két adatot nem számítva. Meglehet, hogy ez a legrégibb fennmaradt sa­játkezű írása! Érdemes lenne ilyent keresni pozsonyi és deb­receni tanulóéveiből. De még az sem ismeretes, milyen egy­korú iratokban s milyen tar­talommal maradtak fenn róla emlékek a pozsonyi evangé­likus iskolában és a debrece­ni református kollégiumban. A BEJEGYZÉS SZERINT TESSEDIK SÁMUEL 1763. no­vember 28-án iratkozott be az erlangeni egyetemre, a teológi­ai karra, a téli félévben nyol­cadikként, 22 éves korában; pátriájának Csabát írta be; megfizette a tandíjat. Minden­esetre az erlangeni tanulás megkezdése a legfontosabb. Azonban van más érdekessége is az emléknek. A közismert keresztnév, a Sámuel előtt egy i-nek vagy j-nek olvasható betű áll, és az a Johannes-János név rövidí­tése. Így értelmezte A betűt az a könyv, amely az erlangeni egyetem régi idejéből a diákok névmutatóját tartalmazza. És ezt az értelmezést megerősíti egy szomorú adat Tessedik családjában. A híressé vált Sámuel elsőszülött testvérének János Sámuel volt a neve a galgagyörki evangélikus ke­resztelési anyakönyv tanúsága szerint. 1739-ben született, és a rá következő évben kilenc- hómapos korában meghalt, ugyancsak Galgagyörkön. Az­tán egy leány született, Mária Eszter, 1740-ben, már Alberti­ben, ahova átment az apa. lel­készi szolgálata folytatásakép­pen. 1742 tavaszán megint fiú született a családban, és most már tudjuk, hogy ez a fiú új­ra azt a nevet kapta, amelyet az elvesztett elsőszülött kapott. Ennék a teljes bizonyosságát a keresztelési anyakönyvi be­jegyzés adná meg, de ez még nem volt fellelhető. Az alberti keresztelési anyakönyvben nincsen benne. Ezt azzal szok­ták magyarázni, hogy az apa a nagy örömben elfelejtette a keresztelést feljegyezni. De legalább ennyire gondolhatjuk azt, hogy az apának fájt volna újra beírni, habár egy más gyülekezet anyakönyvébe. a János Sámuel keresztnevet. Nemrég olvashattuk lapunk­ban Weöres Sándor versét: Ábrahám áldozása, és benne a mélyen igaz sort: „és meghal, aki e világra kijő”. Segít e sor, hogy megértsük: talán a ha­láltól féltés miatt hiányzik az anyakönyvi sor Tessedik Sá­muel születéséről. De csak talán. A teljesebb ismerethez hozzátartozik egy másik hiány, és ez csak szán­dékos elhallgatással magyaráz­ható. Tessedik Sámuel 1767- ben a lelkészavatási anya­könyvbe jegyzett önéletrajzába a szokástól-szabálytól eltérően nem írta bele születésének sem helyét, sem idejét. Bizonnyal magyarázatra szorulónak érez­te volna születésének helyét, hogyha az más volt, mint szü­leinek a lakóhelye. Talán az volt akkor az illendő, hogy az anya a családi fészekben hoz­za világra gyermekét. Azt fel­jegyezte, hogy az apja akkor, vagyis születésekor alberti pap volt, és szokatlanul azt is. hogy Pozsonyból való az édesanyja. Ezt az egyaránt szokatlan hi­ányt és többletet szükséges nyilván tartanunk, még akkor is, ha jobb s hitelesebb isme­ret híján azt kell ismételnünk, amit Tessedik maga írt a szü­letéséről 76 éves korában: Születésem helye Alberti, Pest megyében, ahol 1742. április 20-án láttam meg a napvilágot. VISSZATÉRVE A TESSE­DIK JÁNOS SÁMUEL NÉV­RE, az a veszély már nem fe­nyegeti, hogy utólag reá erő­szakoljuk a János keresztnevet is. De igenis jelentkezhetik a kísértés, hogy a családi neve írásában törvénnyé tegyük a képen látható írásmódot. Többféleképpen írta a nevét. Nem állapodott meg annak egyféle írásánál. Ügy látszik, az az érdek vezette, hogy he­lyesen ejtsék a nevét; ezért írta gyakran sch-val az abban levő „s” hangot. Ezt minden­esetre röviden kell ejteni, még ha egy fajta hagyományos-ré­gies móddal írjuk is, épp úgy, mint Kossuth nevét. \ Mindennél mélyebben ta­nulságos a negyedik rovatban talált bejegyzés: Tessedik Csa­báról valónak írta be magát. Vagyis békéscsabainak. Mind­össze néhány évig élt ott. gyer­mekkorában, 1744-től 1749-ig. Igazában csak négy évet töl­tött ott, mert hatéves korában szülei egy évre a Pozsony mel­letti Modorba küldték, bizo­nyára rokonokhoz, talán a Hajnóczyakhoz. A nyolcadik évében volt, amikor édesapja, a békéscsabai gyülekezet pap­ja meghalt, 39 éves korában. Néhány hét múlva utána halt egy fiúgyermek, a kilenchóna- pos János Kristóf. Aztán há­rom megmaradt árvájával az özvegy Pozsonyba költözött, ott nevelte gyermekeit. Onnan ment Sámuel egy évre Debre­cenbe, majd 1763-ban Erlan­gen be. És lám mégis Csabát írta be „pátriájául”! Ez átté­telesen Petőfinek a szülőföld­jéről írt nyilatkozatához is ta­nulság. Azonban most arra fi­gyeljünk, hogy Tessedik onnan jöttnek mondta magát, ahol az apja utoljára végezte az ige­szolgálatot, ahol meghalt és eltemették. Ebben közrehathatott a né­hány héttel korábban beirat­kozott Gyurcsek János be­jegyzése: a békési Csabáról jött. Valószínű, hogy az akkor Békéscsabán működő Gyur­csek János lelkésznek volt a fia. Ez pedig a szolgálatában ugyanazt az utat járta meg. mint . amelyet az 1749-ben meghalt Tessedik Sámuel. Szintén Galgagyörkön kezdte. Albertiben, folytatta, onnan ment Csabára, öt az alberti lelkészek sorában Georgiades György fia néven találjuk. El­képzelhető, hogy Tessedikünk a beiratkozáskor látta néhány sorral feljebb a „békési Csaba” helységnevet, és ekkor hatá­rozta el, hogy szintén oda­valónak vallja magát, és nem pozsonyinak, az édesanyja la­kóhelye szerint. Ez azonban csak futólagos feltevés. Mélyebb értéket ad a vallomásnak Tessedik további életútja: 'az a tény, hogy haza­térve Szarvason készült fel szolgálatára, és 1768-tól halá­láig, több mint fél évszázadon át élt ugyanott, tehát Békés megyének eme másik híres helységében. Onnan osztogatta szét „éltének dús kincsét”. Amikor odament, hazament. Ennek a drága szónak nála annál szebb a fénye, minthogy külföldi tanulmányútja végén megkísértette a szándék, hogy „hátat fordítson hazájának”. Ö maga írta így papavatási önéletrajzában. Hazajött; ha­zája javára fordította, amit odakint látott és tanult. Mit látott, mit tanult, ez már nem fér bele emlékezésünkbe. Bi­zonyos, hogy diákköri külföldi útja sokkal jelentősebb, mint ahogy ezt életrajzírói értékel­ték. Ott és akkor kapta a döntő élményt: a lendületet, hogy a nép tanítója legyen. Sólyom Jené

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom