Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-18 / 46. szám
ORSZÁGOS EVAN G É LIKUS HETILAP XXXVIII. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1973. november 18. Ara: 2,— Forint Amikor október 25-én a magyar delegáció tagjaként elfoglaltam helyemet a Kreml Kongresszusi Palotájának nagytermében és láttam a több mint háromezer embert, Bar- talis János, a jeles erdélyi költőnek verssorai jutottak eszembe: „Földek bilincsei szakadnak, Hű emberi szívek riadnak, Népek rettentő ereje árad”. A költő ezeket a sorokat abban az összefüggésben írta, hogy a földön még sok a probléma, sokszor háborúk robbannak ki, több helyen még folyik a gyarmatosítás, de a népek összefogása erősödik, „hű emberi szívek riadnak” és megerősödik egységük a jóért, a békéért és az igazságosságért való küzdelemben. Nincs szándékomban, hogy a békeszerető erők október 25 —31. között Moszkvában tartott világkongresszusáról részletesen beszámoljak. Ezt megtették napilapjaink, a rádió és televízió. Inkább azokat a mozzanatokat emelem ki a világkongresszus munkájából, amelyek számomra és mások számára is élményt jelentettek és sokáig felejthetetlenek maradnak. A világ népeinek első közgyűlése A világkongresszus a társa-, dalmi erők eddigi legnagyobb tanácskozása volt. Minden várakozást felülmúlt az érdeklődés és a részvétel. Az elmúlt években részt vettem a Béke Világtanács helsinki és berlini világkongresszusán, de azok sem méreteikben, sem hangulatukban és összetételükben nem közelítették meg a moszkvai világkongresszust. Ez elsősorban abból adódik, hogy az előző kongresszusok csak a Béke Világtanács kongresszusai voltak — amelyeknek jelentőségét nem szabad kisebbíteni — most pedig már az előkészítésben is részt vettek olyan békemozgalmak és szervezetek, amelyek korábban nem voltak hajlandók a közös munkára. A moszkvai világkongresszuson 3200 küldött volt jelen, ezenkívül több mint 500 újságíró és riporter. A küldöttek 144 országból jöttek. 1100 nemzeti és 121 nemzetközi szervezetet képviseltek. Politikusok, tudósok, munkások, parasztok, közéleti személyiségek, pátriárkák, püspökök, szerzetesek, művészek, írók ültek egymás mellett a kongresszuson. Nemcsak „rajongó békeharcosok” — akiket gyakran „naiv” szóval szoktak illetni bizonyos körökben —, hanem aktív miniszterek, mintegy 200 parlamenti képviselő és a különböző pártok munkájában dolgozó emberek ültek össze közös tanácskozásra. A jelenlevők között sok különbség volt, hiszen eltérő ideológiai nézetű, különböző pártállású emberek jöttek össze: kommunisták, keresztyén demokraták, liberálisok, parasztpártiak, szocialisták, szociáldemokraták, keresztyének, buddhisták, mohamedánok. De a különbségek ellenére az alapvető kérdésekben egyetértettek. Egyetértettek a béke megerősítésének, a biztonság megszilárdításának, az antiimperialista harc további fokozásának kérdésében. Éppen ez a legfontosabb. Va- lóbigaz, hogy ez a világ- ko gr,,sszus a legnagyobb és legátfogóbb béke seregszemle volt. A magyar delegáció A magyar delegációt 36 személy képviselte. Volt a delegációban Kossuth-díjas akadémikus. tanár, főorvos, bsz-el- nök, főszerkesztő, vájár, olimpiai és világbajnok, a szocialista munka hőse, Ganz Má- vag ifjúmunkás, közgazdász, 99 Népek rettentő ereje árad... A Békeszerető Erők Világkongresszusa 99 nek, amelyeket a Szovjetunió kifejtett és kifejt gz igazságos és demokratikus politikai rendezés érdekében. Megerősítette, hogy Közel-Keleten is nem a fegyvereknek kell átadni a szót, hanem a politikai rendezés útjára kell lépni. Izraelnek végre kell hajtania a Biztonsági Tanács 1967-es határozatát, majd a tűzszünetre vonatkozó határozatait. Ugyanakkor Közel-Keleten minden népnek biztosítani kell nemzeti létét, beleértve a palesztinai népet is. A beszédet hallgatva, szinte hallani lehetett az óriási teremben a „fellélegzést”, tudva, hogy a Szovjetunió türelmes és következetes békepolitikája újra megőrizte a világot egy olyan újabb válság kimák és emberi jogok, együttműködés a kormányközi és nem-kormányzati szervezetek között, Dél-Amerika. Én magam a közel-keleti bizottságban vettem részt, ahol mintegy 400 ember volt jelen és 150 felszólalás hangzott el. Az a megtiszteltetés ért, hogy magyar részről én képviseltem kormányunk és népünk álláspontját a közel-keleti helyzettel kapcsolatban. Elítéltem Izrael agresszióját és a tűzszünet megsértését. Ugyanakkor hangsúlyoztam, hogy Izrael nemzeti létét nem az biztosítja, ha újabb és újabb területet próbál elfoglalni, hanem, ha kivonul a megszállt arab területekről és politikai rendezés útján jut megegyer zésre szomszédaival. Emlékezetes marad számomra ebben a bizottságban végzett szolgálat. De emlékezetes marad számomra az is, hogy ebben a bizottságban több Izraelből érkezett küldött nyíltan megmondotta, hogy nem értenek egyet kormányuk politikájával és hogy általában az izraeli társadalom egyre inkább az arabokkal való békés megállapodás szükségességét sürgeti. Egyháziak a világkongresszuson Igen nagy örömöt jelentett számomra, hogy a világkongresszuson nagy számmal vettek részt egyházi emberek. Voltak közöttük pátriárkák, püspökök, lelkészek, egyszerű hívők, diákok és különböző egyházi világszervezetek képviselői. Elsősorban a szocialista országok egyházainak képviselői voltak jelen. A szovjetunióbeli ortodox egyházat első helyen Pirhen pátriárka képviselte, de rajta kívül több metropolita és püspök is jelen volt. A bolgár ortodox egyházat is pátriárka kéviselte. Romániából egy metropolita volt jelen. Jó volt felfedezni Matulis lett, Tooming észt, Michal- ko szlovák evangélikus püspököket is. Ott láttuk Gienke NDK-beli evangélikus püspököt. Magyarországról ott volt Dr. Ijjas József római katolikus érsek, Dr. Timkó Imre görög katolikus káptalani hely- nök, Dr. Várkonyi Imre kanonok. A református testvéregyház részéről Dr. Bartha Tibor püspök. Külön is ki kell emelnem, hogy a magyar egyházak AZ EGYHAZAK VILÁGTANÁCSA A CHILEI ESEMÉNYEKRŐL Az Egyházak Világtanácsa főtitkára, dr. Philip Potter szeptember 14-én táviratot intézett a chilei katonai junta vezetőjéhez, Pinochet tábornokhoz. Ebben követelte, hogy használjanak fel minden lehető eszközt arra, hogy megakadályozzák a bosszúállást és „biztosítsák a keresztyén közösség és a chilei nép biztonságát általában, bármilyen politikai beállításúak és bármilyen politikai hovatartozásúak is azok tagjai”. Potter főtitkár a továbbiakban a délamerikai politikai menekültek menedékjogának Chile által történő további elismerését is kérte, (öpd) Amint arról lapunkban már hírt adtunk, az Evangélikus Ovambokavango Egyház Oniipa-i nyomdáját terroristák fölrobbantották, mert az ottani kiadványok támadták a délafrikai kormány fajüldöző politikáját. Július végén sokszorosított formában újra megjelent az „Omukwetu” című újság, amelyik kommentárjában rámutat, hogy bár a merénylők neve ismeretlen, de mégis bizonyos, milyen körök bíztatására és felbujtására vállalták a robbantást. A lap nemcsak egyházi híreket közöí, hanem általános tájékoztatást is nyújt és ez a szolgálat állandó tiltakozásra adott okot a hatóságok körében. A kommentárt közlő oldalon Luther híres énekének, az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű éneknek 4. versét is leközölték, amelyik így kezdődik: „E világ minden ördöge, ha elnyelni akarna.. (epd) I (■ Elnöki Tanács-tag, szövőmunkás, római katolikus érsek, református és evangélikus püspök. Delegációnk összetételében is tükrözte azt az egységet, amelyben idehaza élünk. Mert mindannyian egyek vagyunk népünk fejlődésének segítésében, a szocializmus építésében, világviszonylatban a béke és biztonság megerősítésének szükségességében és elkötelezettnek tudjuk magunkat e célok megvalósításáért való fáradozásban. A delegációban számps kitűnő szakember volt, akik igen nagy segítséget nyújtottak a világ- kongresszus sikeres munkájához. Mindenki erejét, tudását és szakértelmét építette bele a világkongresszusba. Külön is ki kell emelnem azt ' az őszinte és családias légkört, amely a magyar delegációban uralkodott. Jól esett az a megtiszteltetés, amellyel a Magyar Béketanács bennünket, egyházi embereket is a delegáció tagjaiul megválasztott és a bizalom, amellyel munkánkat a világkongresszuson kísérte. Hadd idézzem a Magyar Nemzet november 4-i számából Dr. Ijjas József kalocsai érsek nyilatkozatának egy szakaszát. Szól arról, hogy „kiemelt megtiszteltetést” kaptak az egyházi résztvevők: „a magyar delegációból katolikus érseket választott be az elnökségbe, magyar református püspöknek adta a vezető szót az európai biztonság és együttműködés bizottságában, evangélikus magyar püspök kapta a rendkívül felelősségteljes feladatot: a .napjainkban legégetőbb gondot jelentő Közel- Kelet forró helyzetének tárgyalását.” Osztozom Ijjas érsek megállapításában, hogy mindez számunkra valóban nagy megtiszteltetés volt. Október 26: történelmi pillanat A világkongresszuson résztvevők nem fogják elfelejteni október 26-át, amikor is elhangzott Ueonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára két és félórás beszéde. A beszéd valóban történelmi pillanatban hangzott el. Köztudomású, hogy ebben az időpontban a Közel-Keleten létrejött tűzszünetet az izraeli kormány és hadsereg megszegte és tovább folytatta a háborút. Ennek következtében olyan válság alakult ki a világpolitikában, amelyet egyesek a Karib-ten- geri válsághoz próbáltak hasonlítani. Az Egyesült Államok — elsősorban Európában — hadseregét „készenléti álla- pot”-ba helyezte. A hidegháborús gépezet is megindult Nyugaton egyes területeken kifejezetten pánik hangulat lett úrrá és egy újabb világháború kitörésének lehetőségéről kezdtek beszélni. Ebben a kritikus helyzetben lépett a világkongresszus szónoki emelvényére Ueonyid Brezsnyev. A teremben mindenki érezte, hogy ami most történni fog, az meghatározza a történelmet is. Leonyid Brezsnyev rendkívüli nyugalommal, erőt sugárzó magatartással mondta el beszédét. Beszédében utalt azokra az eredményekre, amelyek a mögöttünk levő időszakot jellemezték: a vietnami háború befejezésére, a szovjet—amerikai megállapodásokra, az európai biztonsági és együttműködési konferencia elkezdésére és még számos jelenségre, melyek jelzik, hogy a világpolitikában az enyhülés fólyasokszor 300—500 ember vett • részt. Mindenki szabadon el- < mondhatta véleményét, kifejt- < hette álláspontját1 világunk ; valamennyi égető kérdésével i kapcsolatban. Igazi dialógus folyt a bizottságokban. Nem a demonstratív jelleg volt a lényeges, hanem a párbeszéd. Magától értetődő volt, hogy ahol különböző ideológiájú és pártállású emberek gyűlnek össze, ott „nem pendülnek egyhúron”, hanem sokszor nagyon is ellentétes álláspontok [ jutnak kifejezésre. Szükség is volt erre a nyílt párbeszédre, [ mert csak így ismerhették meg jobban egymás álláspontját a J jelenlevők és így lehetett közelíteni egymáshoz a különbö- ' ző békemozgalmakhoz és pártokhoz tartozó emberek né- _ mata lett a fő irányvonal. Szólt a nemzetközi helyzet áttekintése kapcsán az országok közötti kapcsolatok kedvező alakulásáról, a békés egymás mellett élés szellemében. Különösen nagy figyelmet szentelt a közel-keleti helyzetnek és azoknak az erőfeszítésekDinamikus munka a bizottságokban t- A világkongresszus munkája ezt követően 14 bizottságban folytatódott. A bizottsá- . gokat azonban úgy kell érteni, hogy egy-egy bizottságban A Kongresszusi Palota Moszkvában robbanásától, amelynek következményei beláthatatlanok lettek volna. Leonyid Brezsnyev beszédé nek második felében vázolté azokat a tennivalókat, amelyek a további enyhülést és ; béke megszilárdítását hozhat ják a világba. Mint mondotta „mindannyiunk által akar béke” biztosítása érdekébei fel kell számolni a még meglevő fegyveres konfliktusokat kollektív biztonsági rendszer kell megteremteni Európában majd Ázsiában, meg kell szüntetni a nukleáris és másfajta fegyverkezési hajszát, végű ki kell építeni a különböze társadalmi rendszerű országok között, a gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködést. Mindehhez hozzá kell tennem. hogy ez a beszéd, megadta a világkongresszus alaphangját és egyben olyan segít séget adott a kongresszus é. a bizottságok munkájához ami nélkülözhetetlennek bizonyult. zetét. A viták során — és ez a leglényegesebb — kitűnt, hogy világunk mai nagy problémáinak megoldásában, a főbb kérdésekben egyetértés van a különböző ideológiájú és felfogású emberek között. Az is ki- ■ tűnt, hogy készek egységes fellépésre a legfőbb célok : megvalósításáért: a béke megerősítéséért, a leszerelésért, a nemzeti függetlenségért • és , együttműködésért. Becslések , szerint a 14 bizottságban ösz- szesen mintegy 1500 felszólalás hangzott el. A 14 bizottság témája pontosan jelzi az emberiség nagy családjának legégetőbb mai kérdéseit: békés egymás mellett élés és nemzetközi biztonság, Indokína, Közel-Kelet, európai biztonság és együttműködés, leszerelés, ázsiai béke és biztonság, nemzeti felszabadítás — harc a ko- lonializmus és rasszizmus ellen, fejlődés és gazdasági függetlenség, együttműködés a környezet védelmében, együtt- : működés a nevelés és a kultúra területén, gazdasági, tudományos és technikai együttműködés, társadalmi probléképviselő\ jól tudtak együttműködni a világkongresszuson az emberiség nagy családja érdekében. Az is jó volt, hogy elküldte képviselőjét megfigyelőként az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, az Európai Egyházak Konferenciája, a Keresztyén Békekonferencia, a Baptista Világszövetség. Risto Lehtonen az LVSZ képviseletében nagyon jelentős felszólalást tartott. Az egyháziak számárá külön találkozó volt Zagorszk - ban, az ortodox egyház ősi kolostorában. Ezen a találkozón mintegy 300 ember vett részt. Ez azt jelentette, hogy a világkongresszus küldötteinek 10 százaléka egyházi ember volt! A találkozón Pimen pátriárka tartott előadást. Örömmel hallgattuk itt Dr. Ujjas József kalocsai érsek latin nyelvű felszólalását és Dr. Bartha Tibor püspök állásfoglalását. A zagorszki alkalmon kívül az egyházi emberek Moszkvában részt vehettek egy ökumenikus istentiszteleten, Pimen pátriárka pedig vendégül Ijátta a Keresztyén Békekonferencia képviselőit. A i'ilágkongtesszuson újra megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy a keresztyén egyházaknak teljes szívvel támogatniuk kell a tömegek harcát a békéért és bele kell adniuk ebbe a harcba a maguk sajátos egyházi hozzájárulását. Felhívás a világ népeihez A világkongresszus felhívási adott közre, melyben kéri a világ népeit, hogy az igazságos és tartós béke szavatolása érdekében egyesítsék erőfeszítéseiket, követeljék a nemzetközi biztonság és kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló békés együttélés érvényesítését, szorgalmazzák a fajüldözés, a gyarmatosítás és a neokolonializmus felszámolását. Követeljék az általános és teljes leszerelést, a katonai támaszpontok és szövetségek felszámolását, a nukleáris fegyverek alkalmazását, gyártását, kipróbálását és felhalmozását eltiltó nemzetközi konvenciók elfogadását, az agresszió összes formáinak beszüntetését. Követeljék, hogy a háborús célokra előirányzott összegeket fordítsák a nyomor megszüntetésére, az írástudatlanság felszámolására, az oktatás, az egészségügy fejlesztésére. Követeljék az igazságtalanság kiküszöbölését, valamint azt, hogy minden nép saját belátása szerint használja fel nemzeti erőforrásait. D. Káldy Zoltán DÉL-AFRIKA
