Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-11 / 45. szám

A bibliakiadás hazánkban E15ző heti, bibliavasámapi számunkban dr. Tóth Kálmán és dr. Pröhle Károly profesz- szorok tollából rövid beszámo­lót közöltünk az új magyar Biblia fordításának munkájá­ról. Az alábbiak során, az im­már nyomtatásra kész új for­dítás kiadásának gondjairól kértünk tájékoztatást az Öku­menikus Tanács által létrehí­vott kiadói bizottságtól, köze­lebbről a kiadás szolgálatával megbízott Református Sajtó- osztály képviselőjétől. Igen kevesen vannak még a „bennfentesek” között is, akik a Biblia kinyomtatásának bo­nyolult technikai oldalát is­mernék. Különösen nagy munkát, technikai előkészítést igényel az új fordítású Biblia első ki­adása. Éppen ezért a Magyar Az Egyezmény jubileuma elé A megítélt régi és az új kezdet AZ ÁLLAM ÉS EGYHA­ZUNK között 1948. december 14-én — 25 évvel ezelőtt — megkötött Egyezmény olyan alapokmány, amely nagy táv­latban rendezte az állam és egyház viszonyát. Egyházunk részéről az Egyezmény az első kiemelkedő döntés volt a szo­cialista társadalom mellett. Az Egyezmény adta meg a beren­dezkedést a szocialista pers­pektívára. A Horthy-korszak és a háború poklából érkezett evangélikus egyháznak nagy belső átalakuláson kellett át­mennie amíg megérett a hely­zet az Egyezmény aláírására. A HORTHY-KORSZAKBAN a haladás szavát nem értő, a haladásnak hátat fordító or­szágvezetés katasztrófába vit­te a népet. Hosszú folyamat zá­rult le ekkor: bebizonyosodott a nagybirtok, nagytőke rend­szerének tarthatatlansága. Az „ezeréves” úri osztály a hala­dó erőktől való félelmében kész volt a fasisztákkal, nyilasok­kal szövetkezni, csakhogy meg­állíthassák a történelem folya­matát. Az ország tönkretevése volt az ára ennek a kalandor­politikának. A MÁSODIK VILÁGHÁBO­RÚ BEFEJEZÉSE rendkívüli horderejű politikai és társadal­mi változások kiindulásává vált. Ez tette lehetővé, hogy a felszabadult országban elemi erővel törjenek fel a forrada­lom negyedszázaddal koráb­ban föld alá szorított erői. A néptömegek kezükbe vették a kezdeményezést, megteremtet­ték hatalmi szerveiket. Az első és legnagyobb hord­erejű forradalmi lépés a „föld­reform” néven lett ismertté. A felszabadulást követő ma­gyarországi földreform a leg­radikálisabb földreformok egyike volt. Az 1945-ös demok­ratikus agrárátalakulás meg­szüntette a feudális eredetű agrárstruktúrát, helyette de­mokratikus agrárszerkezetet hozott létre. A FORRADALOM LAVI­NÁJA ezzel nem állt meg. A bankok, a finánctőke államo­sítását megelőzte a bányák és az ipar államosítása. A forra­dalom gazdaságpolitikai intéz­kedései társadalmi gyökerűek voltak, a gazdaságban beállt változások pedig gyökeresen megváltoztatták a társadalom struktúráját. Az átalakulás, haladás, társadalmi fejlődés, struktúraváltozás sok nehéz­séggel járt. A TÁRSADALMI FORRA­DALOM, változás az egyház közreműködése nélkül ment végbe. A forradalmi átalakulás első robajos lépteit az egyház „ájultan” szemlélte, sőt azok miatt az emberek miatt, akik vereséget szenvedtek, akik sér­tettek voltak, akik fékezték a haladást, maga az egyház nagy része is az ellenvélemény szó­csövévé vált. Az ellenvélemény hangját először a római ka­tolikus egyház mondta ki. A kisebb egyházak kezdetben észrevétlenül, később egyre erőteljesebben támogatták ezt a politikát, amely nyílt törés­re vezetett 1948-ban. AZ EVANGÉLIGUS EGY­HÁZ 1948-ban próbált először magához térni ájultságából. A reformáció havában, egyhá­zunk felszabadulás utáni leg­válságosabb idejében jelent meg Dezséry László Nyílt le­vele. Ez volt az első olyan ter­mészetű megnyilatkozás, amely egyházi oldalról felismerte azt a társadalmi közeget, amely­ben a jövendő egyházának funkcionálni kellene. A Nyílt levél a szocialista átalakulás felé nyitotta meg az eszmél- kedést. A BONBÁNAT meghirdeté­se átfogta mindannak az elíté­lését, amit Isten a történelem viharában oly nyilvánvalóan kárhoztatott. A bűnbánatra hí­vás konkrét vonásokat nyert. Mindenekelőtt az egyház tár­sadalmi felelősségére mutatnak rá, amelyben elhanyagolta a nép egyszerű fiai érdekének szolgálatát. A bűnbánatra esz- méléssel egyidőben a felszaba­dulás után megindult a teoló­giai eszmélődés, az új helyzet egyházi értékelésére és felmé­résére. A Horthy-korszakban annyira elnyomták, vagy elszi­getelték a haladó hangokat, hogy ez még a felszabadulás utáni időre is kihatott. Lénye­gében készületlen volt egyhá­zunk az új helyzetben. Lassan indult meg a tájékozódás a gyors változásokhoz képest. A FOKOZATOSAN TISZ­TULÓ gondolatok jegyében je­lentkezik az a törekvés, hogy felül kell vizsgálnia az egyház­nak az elnyomottak, a szegé­nyek, az alsóbb társadalmi osz­tályokhoz való viszonynak a korábban kialakult helyzetét. Az egyház nem állhat a gaz­dagok oldalára, mert a Szent­írás éppen a társadalmi igaz­ság megvalósítása irányában ad biztatást. Ha a nagybirtok és nagytőke Magyarországában nem is, de a nép felszabadult Magyarországában már meg­szólal az evangélium szociális igazságra mutató ereje. ERKÖLCSILEG tisztább helyzetbe kerültünk. A felsza­badulás ténye új helyzetet te­remtett egyházunkban. Elmúlt annak a veszélye, hogy a há­ború támogatásának magatar­tását várták tőlünk, elmúlt an­nak is a veszélye, hogy a fő­úri egyházvezetés szempontjai­nak kellett helyt adni, az alap­vető erkölcsi leterhelés veszé­lye megszűnt. Az új helyzet­ben új gondolatok támadtak. Természetesen az új helyzet kezdet kezdetén álltunk akkor, ezért a frissen előjövő gondo­latok közül van, amit igazolt az idő, van, ami téves volt. TEOLÓGIAILAG világos volt, hogy nem tanbeli reform­ra van szükség, nem kell meg­változtatni egyházunk ősi ta­nítását, hanem a magatartás­nak, a gyakorlati életfolytatás­nak kell megváltoznia. Az a történelmi lecke, amit Isten feladott a felszabadulás utáni korszakban, az volt, hogy egy­házunk megkeresse útját az új társadalmi viszonyok között. Nehéz feladat volt, mert még nem alakult ki világosan az új társadalom életrendje, de az irány mégis határozott volt: a fejlődés gyökeresen szakított a régi világgal, amit a háború katasztrófa-politikájába fulladt Horthy-rendszer, majd nyilas világ jelentett, s alakultak a nép államának körvonalai. A fejlődés iránya és vezető ereje már kezdetben is a kialakuló szocializmus volt. Ha az egy­ház ebben a helyzetben akar­ta útját megtalálni, a kiindu­lópont kétségtelen volt: nem lehetett követni a régit, el kel­lett határolnia magát attól, el­lent kellett mondania a régi hibáknak. AZ ÜJ KEZDET JEGYÉBEN óvatosan indultak azok a gon­dolatok, amelyekben már fel lehet fedezni későbbi haladó teológiai felismeréseinket. Ezek abból a szellemi-teológiai fel- szabadulásból táplálkoztak, hogy már nem kell, mint ré­gen, az egyháznak visszahú­zódnia a belső hitéleti körre, hanem szava átfogó is lehet, a haza, az emberiség, a világ kér­déseihez is bátran hozzászólhat a jobb és igazabb elérése érde­kében. Az útkeresés körvonalai ez­zel már kibontakoztak, noha még igen sok bizonytalanko­dást kellett leküzdeni. D. dr. Otílyk Ernő Bibliatanács Budapestre 1970. november 10—14. napjára szé­les körű ökumenikus konzul­tációt hívott össze a Biblia­társulatok Világszövetségével karöltve. Ezen az ökumenikus konzul­táción részt vettek a külföldi magyar nyelvű protestáns egy­házak képviselői is Csehszlo­vákiából, Brazíliából, az Egye­sült Államokból, Argentíná­ból, Jugoszláviából, az NSZK- ból és Hollandiából. Az egyik albizottság foglal­kozott a bibliakiadás gyakor­lati kérdéseivel. Az 1973. január 10-én újjá­alakult Magyar Bibliatanács kiadói bizottságot hozott lét­re, amely a tagegyházak kép­viselőiből áll, és az új alap­szabály értelmében a biblia- kiadás munkáját a jövőben irányítani fogja. Megerősítet­ték a bibliakiadással kapcso­latosan azt a korábbi gyakor­latot, miszerint a református egyház sajtóosztálya látja el továbbra -is a bibliakiadással járó teendőket. Ez a kiadói bizottság 1973. augusztus 17-én a Szabadegy­házak Tanácsa székházában ülést tartott a kiadás techni­kai kérdéseiről. Teljes új szövegű Biblia ki­adásról lévén szó, a Magyar Bibliatanács ügyvezető elnöke D. dr. Bartha Tibor reformá­tus püspök a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csa tagegyházainak vezetőihez levelet intézett, amelyben ja­vaslatokat tett a kiadással kapcsolatos kérdésekben és a tagegyházak vezetőinek véle­ményét kérte. A döntésre váró problémák között volt a Biblia alakjának, tükrének, versbeosztásának meghatározása. A bizottság szem előtt tartotta az 1970 no­vemberében tartott ökumeni­kus bibliafordítási konzultáció javaslatait. Formátum Az első kiadás esetében a középméretű formátum (kb. 10X17 cm) ajánlatos, hogy a későbbiek során a kréta-le­nyomatról különböző nagysá­gú Bibliákat lehessen foto­technikai úton előállítani. Tükör A szövegbeosztás kérdése okozta a legnagyobb gondot. Nyomós érveket lehet felhozni mind a kéthasóbos, mind az egyhasábos tükör mellett. Fi­gyelembe véve a legmoder­nebb bibliakiadás tapasztala­tait (The New English Bible, 1970) az látszik kívánatosnak, hogy a szedéstükör egyhasá­bos legyen. Élőfej Az élőfejet nem választja el lénia a szövegtől, csak spáci­um. A lap felső, külső sarkán álljon a fejezet- és vensszám, a kötésben (Bund) a pagina­szám és a kettő között közé­pen a könyvmegjelölés. A könyvek címét rövidített for­mában, de teljes értelmet adó módon kell feltüntetni, tehát nem az utalási legrövidebb rövidítést kell alkalmazni (pl. nem „Ef”, hanem Efézus) az élőfejben. Értelmi szakaszok Az értelmi szakaszokat kurzív szedésű szakaszcímmel ellátva külön tömbökbe kell nyomtatni. A versszámok a szöveg köz­ben kurzív szedéssel legyenek pont mellőzésével nem emel­ten. A szám előtt és után hé­zag hagyandó. A bibliai szö­vegben előforduló számadatok betűvel írandók. Az értelmi szakaszok címei alatt foglaljon helyet az uta­lás arra, ha egy-egy azonos történet (pl. a Királyok és Krónikák könyvében, vagy a szinoptikus evangéliumokban) több könyvben is előfordul (a revideált Károli Biblia mintá­jára). A bibliai idézetek A bibliai idézetek jelölésé­nél az 1970 novemberi konzul­táció javaslatát fogadta él a kiadói bizottság. E szerint a fejezet és versszám közé ne kettőspont, hanem vessző ke­rüljön, pl. 2 Móz 19,5—6, 1 Pt 2,9. A bibliai könyvek rövidítése A bizottság öt bibliai könyv legrövidebb rövidítését, ahol a legtöbb javaslat hangzott ed a következőkben határozta meg: Zsoltárok könyve — Zsolt. Énekek Éneke — Énekek. Siralmak könyve — JSir Apostolok Cselekedetei — ApCsel Péter levele — Pt. a többi rövidítést az 1970-es konzultáció ajánlata szerint fogadta el. Jegyzetanyag Mivel a jegyzetanyagot a szövegtől külön gépelten ké­sőbb kell a nyomda rendelke­zésére bocsátani, a Bizottság úgy döntött, hogy erről a Bi­zottság egy újabb ülésén fog dönteni. A Bibliáról tudjuk, hogy te­kintélyes terjedelmű könyv, de tudjuk-e, hogy a magyar szövegű Biblia 5 048 576 öt­millió-negyvennyolcezer-öt- százhetvenhat betűből, illetve betűhelyből áll? Másképpen számítva 2805 kettőezer-nyolc- százöt gépírásos oldalt tesz ki. Ekkora mennyiségű szöveg be­tű kiszedése, többszöri átolva­sása és az anyag betördelése sok ember részéről rendkívül sok időt kíván. Elmondhatjuk, hogy a kéz­irat nyomdába kerülése nap­jától legalább egy évi intenzív nyomdai és lektori munka kell ahhoz, hogy a Biblia a bekö­tésig eljusson. Rigó István Bartalis János: Holdtalan februári éj Holdtalan februári éj. Felhők lógnak az égen. Csillag nincs. Szívemben egy kiáltás: Kongótól Laoszig emberjaj sikolt. Vérázott földön fekete tamtamok . dalai zengnek. De ne féljetek! Földek bilincsei szakadnak. Hű emberi szívek riadnak. Népek rettentő ereje árad. 1961 Nesztorait köszöntötte a kelenföldi presbitérium AZ ŰJ GYÜLEKEZETI MUNKAÉV KEZDETÉN fehér asztalok körül jöttek össze a kelenföldi presbiterek és fe­leségeik szép számmal szep­tember egyik szombat dél­utánján. Ünnepi és mégis csa­ládias volt a hangulat. A be­vezető áhítat után először nestorait, korelnökeit köszön­tötte a gyülekezet vezetősége. A fiatalok és középkorúak mellett három olyan, már év­tizedek óta hűségesen szolgáló tagja van ennek a közösség­nek, akik idén töltötték be 85. életévüket: id. dr. Fabiny Ti­bor, Mészáros István és Sere­gély Géza presbiterek. Felé­jük fordult a szeretet és kö­szöntés szava, s ők megható- dottan adtak hálát Isten meg­tartó kegyelméért. A CSALÁDIAS EGYÜTT- LÉT MÁSODIK RÉSZÉBEN a presbiterek tisztéről, munká­járól, s arról, hogy mit vára gyülekezet presbitereitől, folyt kötetlen beszélgetés. Kari Ká­roly felügyelő bevezető sza­vai után többen mondták el gondolataikat, tapasztalataikat és javaslatukat. Az édesapja kíséretében jelenlevő ifj. dr. Fabiny Tibor teológiai tanár is bekapcsolódott a beszélge­tésbe. B. I. Mit jelent nekem a béke szolgálata Lapunk jelen száma anya­gának nyomdába adása idején még folyik a világ békeerői­nek soha nem látott méretű és aktivitású „közgyűlése” Moszkvában. Nemcsak a hazai tömegkommunikációs eszkö­zök, de a világ valamennyi tá­jékoztatási szerve és eszköze ezekben a napokban „beállt Moszkva hullámhosszára.” A bőségben érkező hírek arról máris meggyőznek mindenkit, hogy a világ jóakaratú, békét kívánó emberei és szervezetei olyan hatalmas kórusba álltak össze, amelyben minden nyelv, minden szín az összhangot erősíti. A békéért fáradok (munka ez a javából!) között ott van­nak a különböző egyházi szer­vezetek képviselői is, akár mint annak küldöttei, vagy népük, társadalmuk megbí­zottai. Mint többször is hírt adtunk róla, ott van D. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-el­nöke is. Hogy milyen szívvel és tettel, arról már nemcsak mi kapunk híreket, hanem magas értékeléssel ad róla hírt szinte naponta a sajtó, rádió és televízió is. Nem rejtett iz­galommal várjuk hazaérkezé­sét s beszámolóját, ennek a mi lapunknak, az ő kedves lapjá­nak a hasábjain is. Várjuk, mert úgy van, ahogy jeleztük elmenetelekor, hogy mostani szolgálata mögött is ott van egyházunk egész né­pének igenje is. Hogy ez való­ban így van, azt jelzik azok a levelek, egyéni és közösségi- vallomások is, amelyek el­jutnak szerkesztőségünkbe. A beszámolóra várva adunl^ közre néhány részt Szent- 1-vány Ödönnek, a Déli Egy­házkerület és a Deák-téri gyü­lekezet felügyelőjének sorai­ból, amely szépen fo-gja át hittestvéreink és gyülekezete­ink gondolatait a béke keresz­tyén szolgálatáról. KIKlVÁNKOZIK BELŐLEM SZÓLNI arról, hogy mit jelent nekem, egyszerű keresztyén embernek a béke szolgálata. Nyíl­tan ki merem mondani, hogy önző érdekem is. Megéltem Isten kegyelméből a második világháborút és öntudatlanul az elsőt is. Elegem volt a borzalmakból és egy békés világban boldog jö­vőt akarok építeni. Azt akarom, hogy a gyermekeim biztonság­ban éljenek és végezzék tanulmányaikat, majd munkájukat a társadalom és a maguk javára. S azt. hogy utódaik is így élhes­senek. Perspektívát és az emberiség jólétét akarom. Mondhatná valaki, hogy ez ösztönös szándék és kívánság. Igen, ez így van. Azokkal érzek együtt, szólok, követelek, dolgozom, akik ugyan­ezt akarják. MI KÖZE VAN EHHEZ A KERESZTYÉN HITNEK? A józan, békés és szabad életet nemcsak keresztyének kívánják. Ezt kí­vánja minden józan, békeszerető ember színre, nemre és fajra való tekintet nélkül, mert ez az érdekünk. Egyedül nem tudjuk megvalósítani céljainkat, tehát össze kell fognunk. Nem kívánok most kegyeskedő szólamokat szólni, csupán azt gondolom, hogy a keresztyén hivő embernek nem is lehet más szándéka, mint azokat támogatni, akik akarják a békét. Erre indítja a hit is. Engem lelkesít, hogy világméretű közösségben lehetek keresz­tyénekkel és nem keresztyénekkel, arabokkal és feketékkel és külön is hangsúlyozom: kommunistákkal. Lehetnek közöttünk világnézeti különbségek, de ez nem választhat el attól, hogy együtt járjunk kéz a kézben a világ békéjéért és még sok min­den másért. Ügy tapasztaltam viszont, hogy sajnos vannak olyan keresz­tyének szerte a világban, akik ugyan hívőnek mondják magu­kat, de valahogy rosszul hisznek. Elégedettek, hogy rendezték belső kapcsolatukat Jézussal. Nem akarom bántani ezeket a testvéreimet. Szeretettel, de nagyon határozottan nyugtalaní­tani kívánom őket, amikor úgy gondolok rájuk, mint akik im­produktív lelkibékességgel rendelkeznek. Azt vallom, hogy kel­lemes lehet az a tudat, hogy áldásnak érzik saját belső békessé­güket, de sajnálom, hogy nem váltak áldássá embertársaik számára. Jézus hitre hívó felszólítása „Kövess engem” a hit tartalmát fejezi ki: a szolgáló életet. Jézust ezen az úton lehet követni és ezen az úton találhatjuk meg a szolgáló, hivő élet produktív lelki békességét. ENNEK A SZOLGÁLÓ ÚTNAK EGYIK ÁLLOMÁSA A BÉ­KE SZOLGÁLATA. A diakóniai magatartás vállalása mindig konkrét. Nem langymeleg. A békepolitika is diakónia, társa­dalmi diakónia. Csak konkrét diakóniának van helye, mert ha nein így cselekszünk, ha csak frázisokat mondunk, úgy az nem diakónia, csak álszentesség. Jézus Krisztus szembeszállott nyíl­tan a farizeusokkal, a törvényeskedőkkel. Hinni és szolgálni egymásból eredő cselekmény. EZ ARRA INDÍT, HOGY A KERESZTYÉN HIT ÉS SZOL­GÁLAT azok mellé állítson, akik elnyomottak, szegények, éhe­sek, betegek. Sajnos még mindig sok példát sorolhatnék. Most csak néhányat: Chile népe mellett, az elnyomott munkások mel­lett, de semmi esetre sem a vérengző fasizmus mellett, Izrael agressziója ellen, a vietnami béke megerősödése mellett. Hitemmel és egyházammal együtt a szabadságáért harcoló angolai nép, a rhodéziai eltaposott, jogokat nem élvező fekete emberek mellett állok és nem a magukat keresztyénnek meg­játszó fehér zsarnokok mellett. MONDHATNÁ VALAKI, MIT TEHET AZ EGYHÁZ a béke érdekében, a szabadságot adó béke védelmében, vagy kiharco­lásában? A szolgáló magatartás meggyőződésével emeli fel sza­vát ezekért a célokért és tudja, hogy nem egyedül teszi ezt. Én hiszek az ima erejében és meghallgatásában, de az egvház nemcsak imádkozik, hanem a világ fórumain szavát hallatja és hív Krisztus szavával mindenkit azoknak a céloknak a szolgá­latába, amelyek a világ, az emberiség jólétét és békéjét bizto­sítják. Mindegy, hogy valaki vezető, vagy egyszerű tagja az egyháznak, sugározza ezt a magatartást magából. Mert a diakó­niai magatartás ima, hit és szolgáló cselekvés. Amikor e sorokat írom, túl vagyunk az Országos Békekong­resszuson és a moszkvai nagy Béke Világkongresszuson. Egy­házunk képviselői is ott voltak a küldöttek között, személy sze­rint országos püspök-elnökünk, elnöktársam a kerületben. Ez így van jól. Engem is, mindannyiunkat képviseltek ott. Mi, magunkat hivő keresztyénnek valló, és szolgálni akaró emberek hitből, szeretetből és szívből mondjunk rá Igent és Áment! Szent-Ivány Ödön JAPAN VENDEGEK MAGYARORSZÁGON A Keresztyén Békekonfe­rencia szervezésében jelenleg európai körutat tevő nyolcta­gú japán küldöttség (leikészek és pedagógusok) október 1—5- ig hazánkban tettek látogatást. A japán vendégek találkoztak D. Káldy Zoltán evangélikus és Szamosközí István reformá­tus püspökkel, valamint Palo- tay Sándorral, a Szabadegyhá­zak Tanácsának elnökével, lár togatást tettek többek között a budapesti evangélikus és re­formátus teológiai akadémiá­kon is. VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Lutheránus Világszövetség lágszolgálati Osztály igazgató­segélyprogramja keretében az ja szeptember elején Genfben amerikai bombázások követ- bejelentette, hogy eddig 162' keztében jelentős károkat ezer dollár áll rendelkezésre szenvedett Haiphong városá- erre a célra és az első kórházi ban egy 250 ágyas szülészeti berendezési szállítmányok ok­klinikát építenek újjá először, tóberben érkeznek meg Hai- Dr. Bruno Muetzelfeldt, a VI- phongba. (Iwi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom