Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-28 / 4. szám

,,lm5 előtted leborulok... Jób 42, 1—6 Egy istenfélő ember — Jób — megpróbáltatásos életszakasz után, alkalmat kapott arra, hogy Istennel beszéljen. Isten meg­szólította, ö pedig válaszolt. Jóbnak ez a válasza a mai vasár­nap igéje. Belőle nyilvánvaló, hogy milyen a kapcsolat Isten és a benne hivő ember között, milyen az Istennel közelről találko­zó ember magatartása. Jób CSODÁLATTAL nézett Istenre. „Csodadolgok ezek né­kem, fel nem foghatom” — mondta. Mi késztette csodálkozásra? Jóbot sok csapás érte. Semmi nem mutatta életében azt, hogy Isten, akiben ő olyan töretlenül hitt, hatalmas, erős lenne. Most ■mégis a hatalmáért csodálta: „Te mindent megtehetsz.” Szere- tetének is ellene mondott a látszat, Jób mégis, megtapasztalt szeretetéért is csodálta. De legfőképpen arra döbbent rá, hogy emberi gondolkodásmóddal Isten cselekedeteit sem meg nem érthetjük, sem meg nem magyarázhatjuk. Csak figyelhetjük „fülünkkel, szemünkkel”, s amit tapasztalunk, az csodálatra késztet. Mit tapasztalunk? Azt, hogy Istennek mindenre van hatalma és szeretete, de nem mindig olyan formában gyakorolja ezt, ahogy mi logikusnak tartanánk. Az ésszerű az lenne, hogy Isten megbüntet bűneinkért, a tapasztalat pedig az, hogy erőt ad munkánkhoz, megáldja családi életünket, lehetőséget kapunk a szolgálatra népünk és embertársaink között. Az a baj, hogy mi ezt megszoktuk, túlságosan természetesnek tartjuk. Pedig boldogabbak azok, akik napról-napra csodáim tudják Isten ránk áradó szeretetét. Jób nem rekedt meg a csodálkozásnál, hanem IMÁDSÁGGAL fordult Istenhez. Mi késztette könyörgésre? Mi adott szájára ilyen szavakat: „Hallgass, kérlek, hadd beszéljek!” Ahogy ha­talmát szemlélte, ez nem elriasztotta Istentől, hanem felismerte azt, hogy a porszem szólhat a teremtett világ Urához, mert az szereti őt. Ez a felismerés rádöbbentette tudatlanságára: meny­nyire félreismerte Istent ő eddig! Most tárult fel előtte Isten titka, mind többet szeretne ismerni belőle, ezért imádkozott •így: „Taníts engem!” De erőtlensége is ránehezedett: beteg volt, sem magára, sem családjára, sem barátaira nem számíthatott. Egyetlen lehetősége az imádság maradt, s ezt az Istenhez kö­tődő kapcsolatot féltve őrizte, mert ha ez is elszakad, vége min­dennek. De amíg ez megvan, újra és újra könyöröghet, hogy láthasson meg minél többet Istennek vele való akaratából. Is­tennek a világot vezető bölcsessége, velünk való akarata sok­szor kérdéses előttünk is. Ilyenkor az a feladatunk, hogy őt ma­gát kérjük imádságunkban: világosítsa meg azt, amit tesz ve­lünk, vagy amit vár tőlünk szolgálatként egyházunkban, társa­dalmunkban, vagy akárhol embertársaink között Jób végül eljutott oda, hogy imádságában BÜNBÁNATTAL borult le Isten előtt. Milyen bűnt kellett megbánnia, hiszen lát­ványos vétkeket nem követett el? Amikor világos lett előtte Isten mindenható szeretete, akkor értette meg, hogy ez megvolt eddig is, csak ő nem vette észre. Megszégyenült. Föltárult té­vedése, bizalmatlansága. Nyilvánvaló lett, hogy nem érti Isten akaratát. Mindez aktív bűnbánatra késztette, tehát nemcsak mondta, hogy bánja bűneit, hanem „porban és hamuban”, halá­losan komoly, teljes bűnbánatot tartott. Aki rádöbben arra, hogy őt Isten akkor is szereti, amikor ennek éppen az ellenke­zőjét gondolja, az nem tehet mást, mint bűnbánattal leborul előtte. Aggódtunk mi is önmagunk, családunk, egyházunk és né­pünk felől. Isten újra és újra megmutatta, hogy ő hatalmasabb és bölcsebb, mint mi gondolnánk. Ezért nem engedi azt sem, hogy akár imádságunkban, mi diktáljunk őneki. Sokszor meg kellett látnunk tévedésünket, s bűnbánattal újat kezdenünk. De az ilyen bűnbánat termékenyítő erő: kiindulhat belőle új, fel­szabadult, engedelmes szolgálat. Isten hatalma és szeretete nekünk Jézus Krisztusban még inkább érthető és kézzelfogható lett, mint az ótestamentumi Jóbnak. Benne valóban „szemünkkel láttuk” az Isten üdvözítő kegyelmét, s általa „megérthetjük” akaratát. A csodálaton, kö­nyörgésen és bűnbánaton túl, boruljunk le ezért hálaadással is a világ Ura előtt! Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Csodálattal, könyörgéssel és bűnbánattal borulunk le előtted. Hatalmadért imádni, szeretetedet há­lálni, bölcsességedet örömmel elfogadni és akaratodat telje­síteni taníts meg bennünket. Nyisd meg szemünket annak meg­látására, amit ajándékozol nekünk, de láttasd meg velünk feladatunkat, a szolgálatot is, amit vársz tőlünk. S a bűn­bánattól a hálás szolgálatig mindenre te adj nekünk erőt Szentlelked által. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. január 28-án Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kefceai András, de. 11. (úrv.) dr, Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9 Szirmai Zoltán. Üllői út M. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Sülé Károly. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. lö Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rá­kospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston.. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél íi, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csaá Miklós, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) D. Korén Emil, du. 6 D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9 D. Koren Emil. Óbuda de. 9 Tur- chányi Sándor, de. 10., Turchányi Sándor. XJI. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt- kay Elemér, du. fél 7. Gsengődy László. Budakeszi de. fél 9 Csen- gődy László. Pesthidegkút de. fél 11 Muncz Frigyes. Modori út 6. de. 10 Filippdnyi János. Kelenföld de. 8 (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) Ben>9ze Imre. Nagytétény de. fél 9 Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5 Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. D. dr. Ottlyk Ernő. — Vízkereszt után a 4. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 8, 23—27; az igehirdetés alapigéje: Jób (38, 1—11) 42, 1—6. — PESTÚJHELY. Február 4-én, vasárnap délután 5 óra­kor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen ifj. Harmati Béla külügyi titkár tart előadást „A világkeresz- tyénség gondja és öröme” cím­mel. — PESTERZSÉBET. Január 7-én szeretetvendégségen dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója angliai ta­nulmány út járói tartott él­ménybeszámolót. — NAGYTARCSA. Az óév esti és az óév éjféli istentiszte­let között szokásos program­ban a többi közt megemlékez­tek Petőfi Sándorról is. A nagy hős költőt gyöngéd és tettre- kész szeretete oldaláról mutat­ta be a sok elmondott verse: szerelmi, családi, hazafias és az emberiség iránti vonatko­zásokban. Megdöbbentő volt megismerni azt a gyakorlati szeretetet, amely minden te­kintetben arra törekedett, hogy önmagát áldozza, fel másokért; inkább maga szenvedjen, csak másoknak ne okozzon fájdal­mat. A költeményeket a gyü­lekezet ifjúsága adta elő, az összekötő szöveget a gyüleke­zet lelkésze, Győri János mondta. — CSESZTVE. A gyülekezet 1972. november 12-én ünnepel­te templomszentelési évfordu­lóját. A templomát újjáépítő gyülekezetei meglátogatta dr. Nagy István esperes, a Gyüle­kezeti Segély egyházkerületi előadója és igehirdetéssel szol­gált. A zsúfolásig megtelt tem­plomban meleg szavakkal kö­szöntötte az esperest Krupa Katalin, valamint a gyüleke­zet gondnoka: Bajnóci János. Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen az anyagyülekezet lelkésze, Záborszky Csaba ol­vasta fel a gyülekezet történe­tét Verset mondott Volánt Éva. — SZENTES, 1972. decem­ber 10-én Trajtler Gábor lel­kész, orgonaművész szolgált a gyülekezetben. Délelőtt igét hirdetett, a délutáni zenés áhí­taton ádventi és karácsonyi orgonaszámokat játszott. Sza­valattal Simon Albert presbi­ter, igehirdetéssel Halasy End­re lelkész szolgált. — Szent­este műsoros estet tartot­tak az ifjúság részvételével. Szavalt Szabó Ágnes, Szabó Gabriella, Pető Pál és Halasy Márta. A gyermekek az éne­keskönyv új részének egyik énekét mutatták be. Igét hir­detett Halasy Endre lelkész. — TISZAFÖLDVÁR. Ad­vent második vasárnapján Fo­dor Ottmár szolnoki lelkész, egyházmegyei sajtó-előadó tartotta sajtó-estet a gyüleke­zetben. Szemelvények felolva­sásával ismertette egyházunk kiadványait. Útjára elkísérte Szabó László, a szolnoki gyü­lekezet felügyelője. — CSÖNGE. Az elmúlt év­ben a gyülekezet a hívek ön­kéntes adományaiból mindhá­rom harangját villanymeghaj- tásúra szereltette át. — No­vember 26-án gyülekezeti es­tet tartottak, amelyen Lehel Ferenc szombathelyi lelkész tartott vetítettképes előadást finnországi útjáról. — Decem­ber 16-án Szabó Lajos kőszegi lelkész, a Vasi Egyházmegye esperese látogatta meg a gyü­lekezetét és esperes! hivatal­vizsgálatot tartott. Ádventi szolgálatokat végzett az anya­gyülekezetben és a kenyéri szórványban. — A szentestén és a karácsony első ünnepén tartott két gyülekezeti esten gazdag műsor keretében a gyü­lekezet kicsinyei és konfirman­dusai szolgáltak. — HARTA. A gyülekezetben ádventi esti istentiszteleteken igét hirdetett Szabó István dunaegyházi lelkész. „Mit re­mélek?” összefoglaló címmel. „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csodálatosak az ő cse­lekedetei az emberek fiain.” (Zsolt 66, 5.) VASÁRNAP. — „Hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; nein ke- gyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagy­tok.” (1 Pt 2, 10 — Zsolt 100, 3 — Mt 8, 23—27 — Zsolt 93.) Bírósági végzés. Izgalommal várjuk: ellenünkre szól, vagy javunkra. Isten végzését közli ez az ige. Végzése olyan, mint amikor váratlanul nagy örök­ség hu ÍJ az ölünkbe. A gazdag Isten gazdag népe vagyunk. Kegyelembe fogadottak. Jézus Krisztusért Isten javunkra for­dította végzését. Csak ne pi­henjünk meg ezen a boldogító valóságon. A gazdag Isten né­péhez tartozni kötelezettséget is jelent. Az evangélium gaz­dagságával és abból táplálko­zó hitünkkel, szeretetünkkel segítve, gazdagítva éljünk. HÉTFŐ. — „Monda Simon Jézusnak: a te parancsolatod­ra bevetem a hálót.” (Lk 5, 5 — 2 Erőn 18, 4 — 4 Móz 22, 21— 35 — Lk 7, 18—35.) „Nem érde­mes, belefáradtam, nincs ér­telme ...” Valaki talán száz lépést tett. Még egyet kellene. De arra az egyre már nem fut­ja erejéből. Rossz tapasztala­tok, kudarcok megbéníthatnak, holtpontra vezethetnek. Van-e erő, amely képes kimozdítaini bénultságból, csüggedésből, te­hetetlenségből? Micsoda hatal­mas erő rejlik Jézus szavában! Pétert is kimozdította a holt­pontról. Jézus szava ma is „élő és ható”. Csak mondjunk rá igent! KEDD. — „Megvigasztalom és felvidítom őket az ő bána­tukból.” (Jer 31, 13 — Rm 8, 18 — Jer 8, 4—7 — Lk.7, 36— 50.) „Mikor a lelkem roska­dozva vittem. Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten” — vallotta meg Ady Endre. Ez az Isten van jelen minden olyan „átölelő” mozdulatban, ahol könnyet törölnek, sebeket gyó­gyítanak, segítenek terhet hor­dozni, ahol a társtalan társra, testvértelen testvérre talál, az örömtelen örömre hangolódik. Isten ilyen „átölelő karja?!” vagyunk-e. SZERDA. — „Jézus mondja: Mindent nékem adott az én Atyám.” (Lk 10, 22 — Dán 3, 33 — Jer 5, 20—22 — Lk 8, 1—15.) A hatalom jó dolog, ha nem élünk vele vissza, hanem szolgálatra használjuk. A ma­ga helyén mindenkinek van több-kevesebb hatalma. Jézus nagy hatalmat kapott áz Atyá­tól. Hatalma a szeretet hatal­ma, uralma a szeretet uralma. Szeretettnek hatalmába vonz. Ö rendezte viszonyunkat Isten­nel, hogy fiai legyünk, egy­másnak pedig testvérei. CSÜTÖRTÖK. — „Bizony nincs messze egyikünktől sem. Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Csel 17, 27—28 — 5 Móz 32, 1— Dán 6, 11—19 —Lk 8, 16—21.) Hol van az Is_ ten? Mindenütt! Ahogyan a levegő láthatatlanul, de való­ságosan körülvesz bennünket* úgy vesz körül Isten valóságá­val. Ahogyan életelemünk a levegő, úgy keresztyén életünk éltető ereje Isten. Jézus Krisz­tusban közel jött hozzánk. Igé­jében halljuk őt, érezzük szíve dobogását. Közelsége bűnök­ből tisztít, fegyelmez, rendbe tesz. Csoda-e, ha a zsoltáríró így kiált fel: „Isten közelsége oly igen jó nékem.” PÉNTEK. — „Nem tudjá­tok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dol­gai?” (Lk 2, 49 — Zsolt 84, 4 — Dán 6, 20—28 — Lk 8, 22—25.) Ha valaki valamilyen tudo­mánnyal foglalkozik, pl. az or­vostanhallgató az orvostudo­mánnyal, azt nem a maga kedvtelésére teszi. Azért fog­lalkozik vele, hogy később tu­dományával gyógyítson, beteg­ségeket megelőzzön. Jézus az Atya dolgaival foglalkozott. Érettünk, életünkért, üdvössé­günkért. Az Atya dolgaival való ilyen jókedvű foglalatos­kodásra serkent ez az ige. Templomozásunk, igehallgatá. sunk, Isten akaratának tuda- kolása ne legyen üres vallá- soskodás. SZOMBAT. — „Felvevé *Iz- réelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.” (Lk 1, 54 —> És 41, 14 — Hős 2, 20—22 —> Lk 8, 26—39.) Hivatalokban sok ember ügyét veszik fel és intézik. . De az emberség gya­korlása túlnő a hivatalos tevé­kenységen. Mennyi emberi ügy vár emberére, aki felveszi azt — szerétéiből. Az irgalom Is­tene felvette ügyünket. Jézus Krisztusban megbocsátott* megbókült velünk. A szegé­nyek, elnyomottak, kifosztot­tak, erőtelenek oldalára állt Észrevette az emberi élet min­den szükségét. Ez a Krisztus él-e a keresztyénségben? En­nek a Krisztusnak a szeretet» szorongat-e bennünket jó és igaz ügyek felvételére és tevé­keny segítésére?! Povázsay Mihály evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest vm„ Puskin u. 12. Telefon: 142—07« Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft * Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.0238 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató FŐMÜVÉT, AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁT gyakran ösz- szevetik a világirodalom egyéb nagy drámai költeményével. Byron „Kain”, Goethe „Faust”, Milton „Elveszett Paradicsom” című művével. Némely fontoskodó tudálé­kos még azt is bogarássza, hogy ezek a valóban jeles al­kotások hol, miben hatottak Madáchra. Holott csak arról van szó, hogy „a nagy szelle­mek találkoznak”, mert a kor­eszméket hordja-viszi a törté­nelem áramló szele, mint ta­vasszal a termékenyítő virág­port a szellők és méhecskék. A közös forrás egyébként is a biblia, s ha valóban van ha­sonlóság Az ember tragédiája és az említett művek között, az éppen azt bizonyítja, hogy Madách mondanivalója túlnő határainkon és az egész em­beriség közös kincse. NAGY , IVÁN, A NEVES GENEALÓGUS, mikor értesült, hogy Arany János elismeréssel nyilatkozott Az ember tragé­diájáról, 1861. október 21-én kelt levelében így gratulált Madáchnak: „ ... Nem Nóg- rád, — a haza dísze vagy te már ...” Egy hónappal később újabb levélben írja sztregovai barátjának: „... Soraid bizo­nyossá tőnek ama erős és kelle­mes hitemben, hogy Az ember tragédiája jeles szerzőjéül tisz­telhetlek és tisztelhet a vi­lág ... (a kiemelés Nagy Ivá­né) ... műved német vagy egyéb nyelvre lefordítva, mi okvetlen meg fog történni, biz­tosan világhírűvé váland, és epochát fog csinálni a világ- irodalomban .. Nagy Iván jóslata hamarabb bevált, mint gondolta. Az ember tragédiája 1861-es címlapi dátummal, de 1862. ja­nuár 16-án jelent meg nyom­tatásban. Tíz nap múlva, 1862. január 26-án, a Pester Lloyd már részleteket kezd belőle kö­zölni Dux Adolf fordításában. A február 2-i és február 9-i szám folytatja a közlést. 1865-BEN PEDIG MEGJE­LENT AZ ELSŐ, TELJES NÉ­MET NYELVŰ FORDÍTÁS, Dietze Sándor, a fasori gimná­zium Magdeburgból származó tanára műveként. Külföldi szakirodalom meg­állapítása, hogy „Az ember tra­gédiája a legvilágirodalmibb magyar alkotás”. Öröm ideje­gyezni az alábbi statisztikát. Madách főműve ez ideig 27 külföldi nyelven, 68 fordítás­Madách — nemzetközi ban, 99 kiadásban jelent meg. Angol, hat fordítás; arab, bol­gár, két fordítás; cseh, két for­dítás; dán; eszperantó, két for­dítás; észt; finn; francia, öt for­dítás; héber; holland; horvát; japán; latin; lengyel, három fordítás; mongol; német, tizen­négy fordítás; olasz, öt fordítás; orosz, öt fordítás; örmény; ro­mán; ruszin; szerb, három for­dítás; szlovén; svéd; ukrán; yiddis. Hírünk van arról, hogy ké­szül a grúz, spanyol, norvég, török, s hamarosan a második finn fordítás is. KÖZTUDOMÁSÚ, HOGY GORKIJ, a nagy orosz realista író is felfigyelt Madách reme­kére. Neves műfordítóval, Zi­naida Krasenyinnyikovával oroszra fordíttatta és kiadását vállalta. Gorkij a Tragédia felismert értékét nemcsak azzal fémje­lezte, hogy oroszra fordítását szorgalmazta, hanem azzal is, hogy híres nagy művében, a Klim Szamginban pozitív érté­keléssel hivatkozik rá, sőt „Cselovek” című művébe gon­dolati elemeket vesz át a Tra­gédiából. A Szovjetunióban egyébként ez idő szerint tizenhét külön­böző nyelven olvasható Ma­dách főműve. Ez páratlan je­lenség Az ember tragédiája vi­lágát jának egy országbeli sza­kaszán. Madách drámájának súlyos mondanivalói külföldi színpa­dokon és rádióadásokban is gyakran hangzanak. London, Moszkva, Tallinn, Róma, Ham­burg, Prága, Frankfurt, Bern, Párizs tapsai vallják: a Tragé­dia kemény igazságai egyete­mes igényűek és érvényűek. Száguldott velünk a moszk­vai expressz Leningrád felé. Szép reggel volt s egyszercsak — már Leningrád térségében — kísérőnk kimutatott a vo­natablakon: „Arra van Cse- repovec.” Mikor látta, hogy nem értem, mit akar ezzel mondani, szavaiból színháztör­téneti unikum bontakozott ki. A MÁSODIK VILÁGHÁBO­RÚBAN sok ezres hadifogoly- tábor volt Cserepovecben. Sok­nyelvű, bábeli társaság. Volt köztük 300 magyar is. A ma­gyar részlegben akadt színész, rendező, festőművész, muzsi­kus. Gondoltak merészet; a tá­borparancsnok biztatására és engedélyével előadták Az em­ber tragédiáját — magyarul. A siker óriási volt, az előadást többször meg kellett ismételni, hogy kilencszázanként lehető­leg mindenki láthassa. A szov­jet táborparancsnokság tisztjei és családtagjaik is részt vettek az előadáson s azt a város kő­színházában is előadták a ma­gyar hadifoglyok. A más nyel­vűek persze nem értették a szöveget, de „a nyelvi idegen- ségben áttűzelt a dráma belső értelme s egyfajta profán pün­kösd lélekmély' rezonanciájá­val mégis mindenki értette a lényeget”. E rendhagyó Tragédia-elő­adás páratlan érdekessége, hogy a női szerepeket is férfi hadifoglyok játszották; Évát egy 18 éves munkaszolgálatos fiú. Ma pécsi tanár az illető. Az előadás szereplői, rende­zője, „műszaki” közreműködői ma is élnek, egyikük-másikuk fontos pozícióban. Az elmúlt évben sikerült egybegyűjtenem a cserepoveci Tragédia-előadás hazahozott dokumentumait. Őrzöm az elő­adás egyetlen rendezői példá­nyát, amelyből a rendező sze­mélyenkénti memorizálással tanította még a szerepeket; a szovjet táborparancsnokság eredeti igazolását az előadás sikeréről; idegen nyelvű tiszt­hadifoglyok elragadtatott nyi­latkozatait az élményről; a rendező és a tábor magyar tisztfelelőseinek közlését arról, hogy a szovjet táborparancs­nokság mindenben mennyire segítette az előadást; a díszle­tek miniatűréit, a három fő­szereplő visszaemlékezéseit stb. HERMANN RÖBBELING, HÍRES OSZTRÁK RENDEZŐ, a bécsi Burgtheater fényes színpadán, ragyogó díszlete- zéssel, élvonalbeli színészgár­dával, 1934-ben Madách mű­vének olyan német nyelvű elő­adását nyújtotta, hogy a szín­háztörténet ezt tartja a Tragé­dia legsikerültebb külföldi elő­adásának. A cserepoveci magyar hadi­foglyok azonban, egyszerű kö­rülmények között úgy tették Madách művét magyarul nem­zetközivé, hogy az egyben csüggedező emberek biztatója lett. Szeretetszolgálat volt nem­zetközi szinten. Szabó JÓBsei

Next

/
Oldalképek
Tartalom