Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-21 / 3. szám

„Erejük szerint, sőt erejük felett is. a ## December 3-án sűrű ködbe» burkolózott a táj és mint sej­telmes látomás, úgy bontakoz­tak ki közeledtünkre Várpalo­ta épületei is. Még a vár zö­mök és sötét tömbje is — amely ideérkezésünkkor min­dig el szokott igazítani ben­nünket — elveszett a ködben. A VÁR, MELYNEK BÁS­TYÁIT EGYKOR vitézül véd­te a török ellen Thury György várkapitány, ma idegenforgal­mi érdekesség és jelképe a vá­rosnak. A 16. században a fa­laihoz támaszkodva állt egy épület, mely közös imaháza volt a századfordulóig evangé­likusoknak és reformátusok­nak. Innen datálódik az öku- mené Várpalotán a két pro­testáns felebezet között, mely napjainkban csak erősödik és mélyül. Ennek szép jele volt a közös úrvacsoravétel is a hálaadó istentisztelet végén. A földbirtokos rendeletére 1700 körül a két gyülekezet különvált és az evangéliku­sok nyolcvan évvel később en­gedélyt kaptak Mária Teré­ziától egy toronynélküli temp­lom építésére. Negyedszázad telt el, mire torony is épülhe­tett a templom mellé. A MÚLTBA TEKINTVE sok erőfeszítésébe került a kis gyülekezetnelt fölépíteni és csaknem kétszáz éven át fönn­tartani ezt az épületet. Ez a tekintélyes idő és a második világháború okozta kár a templom tetőszerkezetében olyan sérüléseket idézett elő, hogy 1971-ben életveszélyessé vált az épület. Illetékes szer­vek elrendelték a tetőszerke­zet mielőbbi kicserélésiét és a belső tér felújítását. Ez a sürgető feladat óriási teherként nehezedett Németh Ferenc lelkészre és a gyüleke­Megúju't templom Szentesen 1905. OKTÓBER 29-ÉN szen­telte fel Bac hát Dániel volt bányakerületi püspök a szen­tesi evangélikus templomot. Az elmúlt 67 év, de különösen a második világháború erősen megrongálta a templomot kí­vülről és belülről is. Égető szükség volt, hogy a külső re­noválást és a belső festést mi­előbb elvégezze a gyülekezet. Augusztus hónapban a tem­plom külső részén a keramit burkolatot tettük rendbe, majd szeptember második felében hozzáfogott a gyülekezet a templom belső kifestéséhez. Két . hónapi kemény munka után elérkezett a hálaadás napja, NOVEMBER 19-ÉN, VA­SÁRNAP reggel a templom előtt várta a presbitérium tag­jaival a gyülekezet elnöksége az egyházkerület püspökét, D. Káldy Zoltán püspököt, aki Ifj. Kendeh György egyházke­rületi lelkész Kíséretében ér­kezett, hogy a hálaadás szol­gálatát elvégezze. Dr. Besse­nyei Kálmán, a gyülekezet fel­ügyelője meleg szavakkal kö­szöntötte a püspököt. A gyü­lekezet szeretetének kifejezé­séül két kisleány viágcsokrot adott át a vendégeknek. Az istentisztelet előtti né­hány percet arra használták fel a vendégek, hogy megte­kintsék a gyülekezet újonnan vásárolt parókiáját és megis­merkedjenek az új otthonnal. AZ EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKE az 50. zsoltár 14. verse alapján hirdette Isten igéjét. „Hálával áldozzál az Is­tennek, és teljesítsd a felsé­gesnek fogadásidat.” Az Isten iránti hála egyik kifejezési formája az, — mon­dotta a püspök —, ha a gyüle­kezet megújítja templomát, arról nem feledkezik el. Haj­landó érte áldozatokat hozni, de mégis a legszebb áldozat az, amikor a gyülekezet nem feledkezik el a felségesnek tett fogadásairól, különösen azok­ról, amelyeket Isten hajléká­ban tesz. A legszebb áldozat, a legszebb fogadás az, amikor Istennek szánja oda egész éle­tét az ember. Ennek az „odaszán ásnak” a hétköznapi életünk’ kell megvalósulnia a barát iránti szeretetben, önzetlen szolgálatban, tágkörű- felelős­ségvállalásban. Az istentisztelet egyik ked­ves színfoltja volt a gyüleke­zet, legifjabb tagjának a meg- keresztelése a püspök szolgá­latával AZ ISTENTISZTELET UTÁN RÖVID KÖZGYŰLÉS következett, amelyen a gyüle­kezet lelkésze ismertette a gyülekezet több mint 200 éves történetét. Elmondta, hogy a tatarozás kb. 80—90 000 Pt-ba kerül —. ezt teljes egészében a régi kisajátított parókia el­adási árából fedezték. A gyü­lekezet tagjai is kivették ré­szüket az áldozatvállalásból és az önkéntes munkából. A jövő feladatai között szerepel a ha­rang villamosítása, amelyhez most a tatarozás előtt bevezet­tek a három fázist A közgyűlés a testvér egy­házak képviselőinek, az egy­házmegye jelenlevő gyülekeze­teinek és végül is D. Káldy Zoltán püspök köszöntő sza­vaival ért véget. Ezután igen meleg hangú és baráti találkozóra került sor a lelkészlakáson, ahol jelen volt a városi tanács és a Hazafias Népfront képviselője is. H. E. zetre egyaránt. De a templom­hoz való hűség és Isten iránti szeretet példás áldozatkész­ségre indított fiatalt és öreget. A gyülekezet összefogása meg­ható volt és talán nem túlzás az, ha azt mondjuk, hogy az áldozatkészség erőn feletti. Közel négyszázezer forint készpénzt és társadalmi mun­kát fektettek bele az építke­zésbe. A munkálatok során csak a torony és a hajó ma­radt érintetlenül. A finom pasztellszínekkel kiemelt dí­szítőelemek, a restaurált ol­tár és padok, az új világító- testek világossá, otthonossá és széppé varázsolták belülről a templomot. NEM MARADT EL A KÖZ­EGYHÁZ SEGÍTSÉGE SEM, mely közel 300 ezer forintot tett lei és államupk az Orszá­gos Műemléki Felügyelőségen keresztül 100 ezer forinttal segítette a munkálatokat. A gyülekezet számos tagja és a presbitérium népes csar pata a templom előtt gyüle­kezve várta D. dr. Ottlyk Ernő püspököt és kíséretét, hogy vele együtt vonuljanak be a vendégek számára meglepe­tést tartogató épületbe. ■ Az istentisztelet ünnepé­lyességét a közbeiktatott ének­számok is emelték, amelyeket a gyülekezet saját énekkara adott elő mindenki tetszésére. A püspök igehirdetésében többek között hangsúlyozottan utalt a gyülekezet tagjainak a mindennapi élet területén végzendő szeretetgyakorlására, ipert az ilyen gyülekezet teszi igazán az Űr házává a temp­lomot AZ ISTENTISZTELET UTÁNI KÖZGYŰLÉSEN Né­meth Ferenc lelkész röviden visszatekintett a templom és gyülekezet múltjára és a fel­újítási munkák eseményeire. Megemlékezett mindazokról, akik ebben a hatalmas vállal­kozásban segítségükre voltak. Többek között arról a helybeli református építészmérnökről is, aki köszönet fejében készí­tette el a munkálatok terveit. „Istennek legyen hála, igen sokan voltak, akik templomuk iránti szeretetüket nem ajku­kon hordozták, hanem tettek­re váltották.” A köszöntések során a püs­pök utalt arra a jelentős tá­mogatásra, melyet államunk, nyújtott a templom építésére. Buzdított népünkkel való együttmunkálkodásra. Ezen keresztül válik gyakorlativá és nyilvánvalóvá a nemzett egység ténye. így szolgáljuk haladó hagyományainkat a szocializmust építő hazánkkal együtt. Utalt arra, hogy a jö­vő esztendőben Nagygeresden a hajdani egyezmény szelle­mében kívánjuk megújítani az evangélikus-református együttműködést. SÍKOS LAJOS ESPERES Istenre irányította a figyelmet, akinek ez az ünnep köszönhe­tő. Ö áldotta meg a várpalo­taiak egyetértését és szerete- tét. Ez pedig olyan érték, amit pénzben nem lehet kifejezni. Dr. Fejes Sándor helybeli református lelkész gyülekeze­te- jó kívánságait tolmácsolta. A délutáni órákban a telje­sen felújított orgonáé volt a szó. A meffszólaltatója oedig Trajtler Gábor orgonaművész volt, akinek útmutatásai sze­rint végezték el a hangszer javítását. Vele érkezett Vároa- lotára Kovács Erzsébet éne­kesnő. A zenés áhítatra szép számmal összegyülekezett hí­vek az ő énekszámaiban is gyönyörködhettek. Erejük felett való volt a fel­adat, amelyet a várpalotai gvülekezet és lelkésze a tem­plomáért vállalt, de Isten Szentlelke megáldotta az ösz- szefogást és a lelkesedést. Kőszeghy Tamás Pákolitz István: Se több, se kevesebb Belefáradsz a prédikálásba. Mit érsz vele? Nagyon makacs a gonoszság. S a szónak alig van hitele. De hallgathatsz, ha szólnod adatott? Bólinthatsz a csalaitatásra? Ami látszatra fölösleges, mégse történik hiába. S az igaz is igazabb lesz, ha szépen mondod. Se több, se kevesebb: ennyi a dolgod. („Ami lehet” című kötetből, amely 1969-ben jelent meg.) ARGENTÍNA Egyháztörténeti naptár Január Leskó Károly lelkész felesé­ge, sz. Szén Irén rövid, de sú­lyos betegség után november 1-én, 52 éves korában elhunyt. Temetése november 3-án volt az argentínai Trés Arroyos vá­ros dán-evangélikus temetője kápolnájából, a gyülekezeti te­metőbe. Az igehirdetést Juan Cobr- da, az Argentin Evangélikus Egyház elnöke és a Lutherá­nus Világszövetség alelnöke tartotta. A lelkészi szolgálat többi részeit az elhunyt férje, Pereyra és Pietrantonio lelké­szek spanyolul, s az elhunyt sógora, Leskó Béla, magyarul végezték. A helyi holland re­formátus gyülekezet énekkara énekelt s a gyülekezet magyar, spanyol és dán egyházi éne­kekkel vett részt a szertartás­ban. Leskő Károlyné Hétfalun született, Magyarországon ment férjhez, s ott születtek gyermekei is. Argentínában lett papné előbb a magyar, ké­sőbb a dán-argentin gyüleke­zetben. Gyászolják Argentíná­ban leányai, vejei, két unoká­ja, sógora és családja, és ott­hon a Szén és Leskó rokonság. Egy áldott élet fejeződött be, tele bizonyságtevéssel és hit­tel, egészen a halálos ágyig. Hitéért, bizonyságtevéséért, so­kakat bátorító és vigasztaló életéért dicsérjük az Urat. Cobrda egyházelnök igehir­detésében megemlékezett Les­kó Lajos, a soroksári gyüleke­zet felügyelőjének, Leskó lel­készek bátyjának, röviddel ez­előtti elhunytáről is. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG t DR. WOLF-DIETER MARSCH 3. Négyszázötven évvel ez­. előtt ritka eseményt jegyzett j fel a nürnbergi birodalmi gyű- ; lés krónikása. Chieregati nun- cius 1523. január 3-án VI. Had- • riánnak — X. Leó 1522-óén ] megválasztott, de már 1523-ban el is hunyt utódjának, az utol­só nem itáliai, utrechti szár­mazású pápának — nagy feltű­nést keltő bűnvalló nyilatko­zatát olvasta fel az összegyűlt rendek előtt Az egyházban keletkezett válság okát a ró­mai'’ egyházfő „a pápák, pre- látusok és papok bűneiben” vélte felfedezni: megvallotta, hogy „ezek miatt terjedt át az egyház betegsége a főről a ta­gokra”. 6. Négyszáz évvel ezelőtt, 1573. január 6-án látott nap­világot a reformáció korának egyik nagy jelentőségű öku­menikus dokumentuma, az ún. Varsói Konföderáció. Ez a részbén Laski János lengyel reformátor korábbi fáradozá­sainak eredményeként szüle­tett okmány — amelyet egy római katolikus püspök is aláírt — teljes vallásszabad­ságot biztosított a bármely telek evethez tartozó nemes­ségnek. Ettől kezdve Lengyel- ország királyai esküvel fo­gadták, hogy biztosítani és vé­deni fogják a különböző fe­lekezetek közötti vallási bé­két. 11. Kétszázötven éve, 1723. január 11-én született Érsek­újváron Pray György történet­író, a magyar kritikai törté­netírás megalapítója, az Egye­temi Könyvtár első őre, nagy­váradi kanonok, ö adta ki el sőnek az utóbb róla elneve­zett kódexben felfedezett Ha­lotti Beszéd egy részletét és í Margit-legendát. 11. Kilenceven éve, 1887 január 11-én született Sajó- gömörön dr. Deák János teo­lógiai tanár, aki 1923—194Í között az ószövetségi tanszél professzora volt a Sopron Teológiai Fakultáson. 15. Huszonöt évvel ezelőtt i Magyar Evangélikus Lelké­szek Egyesülete (MELE) 1948 január 15-i gyűlésén lelkész karunk elhatárolta magát c politikai rekaciótól és Mind- szenty hercegprímás egyház- politikai irányvonalától Sür­gette a zsinat Összehívását ét a személyi kérdések megoldá­sát, ezzel nagymértékbe! hozzájárult a továbbá kibon­takozáshoz. 19. Százötven éve, 1823. ja­nuár 19-én született Dunaegy- házám Sárkány Sámuel, a: egykori Bányai Egyházkerüle: püspöke, pilisi lelkész, Petői: Selmecbányái iskolatársa és hűséges barátja. (+ 1911). 30. Negyed évszázada an­nak, hogy Mohandász Karam- csand Gandhit, az indiai nemzeti felszabadító mozga­lom kiemelkedő vezetőjét és nagy szellemét (sz. 1869), egy imagyűlásen 1948. január 30- án orvul meggyilkolta egyik ellenfele. A-z erőszaknélküliség nagy hindu harcosának emlé­ke előtt őszinte tisztelettel hajt fejet az egész világ, F. T, Ä faéttíiziapk iiazaftsága Tizenhat éves leányom van, olyan — ahogy’ mondani szokás — mint a többi mai fiatal. Becsülettel végzi a munkáját, komo­lyan veszi a dolgát, azt, ami éppen reá van bízva. A maga és a körülötte levő világ problémáit kritikus szemmel figyeli, s ha úgy látja jónak, akkor határozottan mondja el a véleményét — lett légyen az dicsérő vagy elmarasztaló. Viszont van egy jellemvonása — ami persze megint nemcsak az ő sajátossága — és ez különösen ezekben a hetekben kerül néhanapján előtérbe. Ezekben a hetekben, amikor Petőfire, a márciusi fiatalokra, az 1848—4.9-es szabadságharc eseményeire emlékezünk. Félig tréfásan, félig komolyan azt szokta ilyenkor mondani: mennyivel könnyebb volt akkoriban a fiataloknak! Könnyebb, mert forradalomban éltek, a forradalomért, a népért. Ma viszont ez a forradalomért való élés azt jelenti, hogy jobban tanulok, napról napra pontosabban végzem a munkámat, szó­val nem élek olyan „látványosan”, mint éltek Petőfiék, Tán- csicsék, Vasváriék és a többiek mind, akik akkor és később vál­lalták a harcot, a küzdelmet, ha kellett, a szenvedést is és a ha­lált is. Azután végzi tovább a maga munkáját és hogy milyen jól, azt az is mutatja, hogy amikor ezeket a sorokat papírra vetet­tem, akkor tette elém a tiszta jeles bizonyítványát. A probléma azonban, amit az előbbi módon felvetett és amit mások ugyan­így megfogalmaznak, az érdekes, izgalmas marad és nemcsak az ifjúság, hanem mindnyájunk számára. Ha magamnak, magam előtt kell megfogalmaznom, akkor azt-mondom: milyen különös és egyúttal milyen megragadó az, hogy hazámat, népemet ko­ronként, történelmi időszakonként másképp és másképp szeret­hetem; javáért, előbbrehaladásáért másképp és másképp lehet helyesen cselekednem. Ha kell, akkor éppen úgy, ahogy ezt az előttünk járt márciusi fiatalok tették, vállalva a harc, a küzde­lem ezernyi terhét és )negpróbáüatását. Máskor pedig úgy. hogy megfogom a „munka végét”, s a magam helyén, a rám bízott feladattal nemcsak megbirkózom, hanem „pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen”, úgy dolgozom. Ez a „hétközna­pok hazafísága”, a mi mostani napjaink forradalmának jellem­ző vonása. Ennek szépségéről sokszor kevés szó esik közöttünk, szóljunk hát többször róla Szóljunk dicsérettel azokról, akik egész emberként, egész emberségükkel hajolnak a munkapad, az íróasztal fölél Szól­junk szép szavakkal azokról, akiknek a munka nemcsak kenyér- kereset. hanem hivatás! Szóljunk azokról, akiknek ereje, gondo­lata, cselekedete által megy előbbre a jó úton hazánk, népünk, szocialista társadalmunk! S ha megtettük és megtesszük ezt, akkor nemcsak érezni, sejteni, hanem tudatosan tudni is fogjuk azt. hogy ma az az igaz hazafi, igazi forradalmár, aki igazán él, dolgozik — mindnyájunk javára és hasznára. Valahogy úgy, ahogyan ezt hazánkban sokmillióan napról napra megteszik. Dr. Vámos József AZ EGYHÁZI VILÁGSZERVEZETEK VEZETŐINEK KONFERENCIÁJA A felekezeti egyházi világ- szövetségek főtitkárai 1972. no­vember 27—29. között Géni­ben tartották évi ülésüket. A 12 egyházi világszervezet kép­viselői és a megfigyelőként je­len levő vatikáni és egyházak világtanácsabeli (képviselők meghallgatták John Weller (Bibliatanácsok Világszövetsé­ge) és dr. Hans-Ruedi Weber (Egyházak Világtanácsa) elő­adását a Bibliának az egyhá­zak életében való szerepéről és megvitatták az együttes ten­nivaló kérdéseit. Dr. Nils Ehrenström (Egyházak Világta­nácsa) és Dr. Günther Gass- mann (Lutheránus Világszö­vetség) beszámoltak a külön­böző felekezetek között folyó párbeszédekről. Dr. P Lana- rés (Adventisták Világszövet­sége) pedig jelentést tett a vallás szabad gyakorlásának kérdéseiről egyes országokban. A konferencia harmadízben is az eddigi vezetőt, Dr. Andre Appel lelkészt, a Lutheránus Világszövetség' főtitkárát vá­lasztotta meg elnökévé. (Iwi) KERESZTYÉNÜLDÖZÉS NEPÁLBAN A nepáli kormány új rende­letet bocsátott ki és ennek ér­telmében mindazok, akik ér­deklődést mutatnak a keresz- tyénség után, és Bibliát olvas­nak, 100 rúpia büntetést tar­toznak fizetni. Ez az összeg körülbelül egy segédmurikás egy havi bérének felel meg. Aki keresztyén hitre tér, azt egy évi börtönre, aki másokat térít, azt három évi börtönre ítélik. Nyilvános prédikáció vagy keresztelés büntetése hat évi f egy ház. A szigorú törvény a buddhista többségű ország­ban a vezetők sajnálatos vallá­si türelmetlenségét bizonyítja. (EPD—CH) CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Valtinyi Gá­bor soproni segédlelkészéknek november 30-án második gyermekük született. Neve: LÁSZLÓ. — SZÜLETÉS. Ifj. Kendeh György egyházkerületi lelké­széknek január 4-én második gyermekük született. Neve: TAMÁS. — házassági évfordu­ló. Lehoczky János és felesé­ge, sz. Karkus Judit házasság- kötésük 25. évfordulója alkal­mából gyermekeik, rokonaik és barátaik közösségében a tót- komlósi templomban adtak há­lát Istennek Az igehirdetés szolgálatát Koppány János lel­kész végezte. — HALÄLOZÄS. Mesterhá- zy Jenő, lapunk hűséges olva­sója életének 73. évében de­cember 24-én a szombathelyi kórházban elhunyt. Temetése december 28-án volt Mester­házán. „Most tükör által ho­mályosan látunk, aíkkor pedig színről-színre. — Bárdossy Dénes, a csön- gei gyülekezet évtizedeken át hűséges presbitere hosszas be­tegség után. életének 75. évé­ben január 1-én elhunyt. Ja­nuár 3-án temették el a gyü­lekezet nagy részvéte mellett. Az elhunytban Bárdossy Tibor kisvárdal lelkész édesapját gyászolja, — HALÄLOZÄS D. Argay Györgyné, szül. Bohus Jolán, D. Argay György kolozsvári evangélikus püspök felesége 1972, december 19-én életének 72. és boldog házasságának 52. évében elhunyt. Temetése a kolozsvári Házsongárdi teme­tőben volt 1972. december 22- én. Gyászolják férje, három gyermeke, négy unokája és a kiterjedt rokonság. „Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent sze­retik, minden javukra van.” — HALÁLOZÁS Dr. Mo- ravesik Gyula, a Magyar Tu­dományos Akadémia rendes tagja, Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatának, a Munka Ér­demrend arany fokozatának tulajdonosa, a budapesti Eöt­vös Loránd Tudományegyetem görög filológiai tanszékének nyugalmazott tanára életének 81. évében 1972. december 10- én elhunyt. Temetése decem­ber 29-én volt a Farkasréti te­metőben. — Hütter Keresztély debre­ceni egyházközségi és hajdú­szabolcsi egyházmegyei fel­ügyelő életének 76. évében 1972. december 14-én elhunyt. Temetése december 23-án volt. — özv. Menthy Ferencné, sz. Heiner Zsófia, a mendei evangélikus gyülekezet volt felügyelőjének özvegye életé­nek 79. évében 1972. december 10-én Budapesten elhunyt. De­cember 17-én Csöngén temet­ték el nagy részvét mellett „Tudom, hogy az én Megvál­tom él, és utoljára az én po­rom felett megáll”» sebb egyházak 90 ezer tagot számlálnak. A lelkészek száma 4630 az evangélikusoknál, 1450 a római katolikusoknál és 330 a többi egyházaknál, (epd) A legújabb egyházi statiszti­kai adatok szerint 9 és fél mil­lió a protestánsok, 1,3 miliő pe­dig a római katolikusok száma a Német Demokratikus Köz­társaságion. A különböző ki­baleset áldozata lett. A 44 éves professzor rendszeres teológiai és szociáletikai munkássága révén világszerte ismert volt. (epd) A nyugat-németországi Münster egyetemének társada­lomtudományi intézetének igazgatója, Dr. Wolf-Dieter Marsch professzor november 23-án Köln mellett közlekedési

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom