Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-05-28 / 22. szám

Aki szelet vet... Többféleképpen lehet meg­ítélni a presbiteri tisztet. De mindig felelősséget jelent. Mi­nél aktívabb és minél seré­nyebb presbiterekre van szük­ségünk. Ezt célozta az a pres­biteri nap is, amelyet a váci gyülekezetben rendeztek május 7-én. Erre a napra hívták meg a környező gyülekezetek pres­bitereit közel tíz gyülekezet­ből, és meghívták a Déli Egy­házkerület elnökségét D. Káldy Zoltán püspököt és Szent- Ivány Ödön egyházkerületi fel­ügyelőt is, hogy igehirdetésben és előadásban szóljanak arról, hogy mit jelent ma presbiter­nek lenni és mit vár az egy­ház és gyülekezet a presbite­rektől. Áldás és szolgálat Az ünnepi istentisztelet olta­ni szolgálatát Bachát István váci lelkész végezte. Az ige­hirdetést az előírt ószövetségi textus alapján D. Káldy Zol­tán püspök tartotta. Először arról beszélt a püspök, hogy mit jelent vagy mit jelenthet az ember életében az áldás. Sok ember életében egy-egy áldás megha­tározó lehet egész életére. „Az áldás mindig az Isten jelenva­lóságát jelenti. Azért imádko­zunk és azért könyörgünk ezen a vasárnapon, hogy Isten min­dig jelenvaló legyen életünk­ben”. „Az áldás egyúttal azon­ban a mindennapi életet is je­lenti: kenyér, otthon, édes­anyánk, édesapánk, gyerek, béke.” A továbbiakban arról be­szélt a püspök az ige kapcsán, hogy mit jelent az ember éle­tében Isten jelenvalósága. Jé­zus Krisztus személyében — bűnbocsánat és a Szentlélek személyében — új élet. — Ezért imádkozunk minden va­sárnap. amikor az Ároni áldás hangzik gyülekezeteinkben. A befejező oltárt szolgálat kapcsán tettek esküt a váci gyülekezet újonnan megvá­lasztott presbiterei és a rádi gyülekezet új tisztségviselői. Pénz... pénz... pénz... Ady Endrének van egy vers­ciklusa, amelynek címe: „Mi Urunk: a Pénz”. Még ma is, ha e költeményekbe beleásom magamat, megborzadok. Tu­dom, hogy a nagy „szimbolis­ta” sorai mögött a nyomprú- ság és a nincstelenség mezíte- lenedett, mégis legtöbbet eze­kért a versekért bántották és főként ezek miatt volt hosszú évtizedeken keresztül Ady el­tiltva a középiskolások elől. A polgári álszemérem nem tud­ta elviselni Ady pénzsóvárgá­sát, szomjas lihegése zavarta azt az osztályt, amelynek megvolt az „aranya”. Lényegében Ady az örök emberi vágyat mondotta ki: azt, hogy többünk legyen. A mese motívumaitól a klasszi­kus magasságokat elért iro­dalomban (Fauszt, Tragédia, , seb.) ott szerepel az anyagi ösztönző, vagy az anyagiak­ban való gyarapodás vágya. Hallatlan áldozatok, sötétem­ben indulatok, kiapadhatat­lan szorgalmak fémjelzik a gyarapodás útját. S ezen az úton kerül mindenkor mér­legre az ember. Maga a mér­leg az erkölcsi norma, s a hozzávaló viszonyunkhoz ne­künk is van egy két szavunk. ELÖLJÁRÓBAN LE KELL SZÖGEZNÜNK: maga a gya­rapodás nem bűn. A becsület­tel megkeresett pénz, az ab­ból előállt jólét, az életszínvo­nal emelkedése nemcsak tár­sadalmi törvényszerűség, de természetes velejárója a mun­ka gyümölcsének. Mert Isten­től kaptuk erőnket (fizikai- és szellemi erőnket egyaránt) és munkánk gyümölcsét is Isten áldása kíséri. Csak örvendez­ni tudunk anna'k, ha ma több van, mint tegnap, és holnap több lesz, mint ma volt. A mi társadalmunk ezt nemcsak igényli, de biztosítja is. Tör­vény a munka, — nincs is munkanélküliség nálunk —és ösztönzi is a többletmunkát és ezáltal megadja a több kere­set lehetőségét. Persze azonnal csorbát szenved ez a tételünk, ha megkerüljük az egyenes utat. És mert a kísértés és a csábí­tás nagy, ezért ezer veszély kerülget bennünket. Azokról nem akarunk szólni, akik fel­rúgják a társadalom szabá­lyait, törvénytelen és meg nem engedett módon, bűnös úton keresik a gyarapodás le- íetőségét. A becsületes útnak is megvannak a maga veszé­lyei. Sokat emlegetett, már-már közhely számba menő kifeje­zés „a kicsi, vagy kocsi”. Mindnyájan tudjuk, mit takar e szólásmondás. A gyermek- áldás rovására megszerezni mielőbb a kocsit. De a „ko­csiálommal” együtt jelentke­zik az igények egész sora és ekkor lépünk arra az útra, amely önmagunk ellen bűn. Nem egyszer, de másfélszer, sokszor kétszer annyit válla­lunk, mint amennyit normális körülmények között teljesíteni tudnánk. Egészségünk, munka­bírásunk rovására. Nem önzet­lenül, hanem önzőén merü­lünk bele a többlet vállalásba. Ez két oldalon is megbosszul­ja magát. Egyfelől becsülete­sen és felelősen nem lehet el­látni egyszerre több munka­kört, másfelől előbb-utóbb idegösszeroppanás, szanatóri­um, szívinfarktus a végállo­más. Ki nem tudna beszélni az önkéntesen „agyonterhelt” ember magatartásáról? Ide­gessége elviselhetetlen, mun­kája pedig sokszor semmit sem ér. Pedig ő mindig túl­hajszolt. AMI PEDIG DÖNTŐ ebben a kérdésben, az az, hogy ön­magát hajszolta bele az ember ebbe az állapotba, mert egy­szerre akart elérni mindent. Az életszínvonal legmagasabb csú­csára egy lélegzettel akart fel­jutni. Az erőt Isten adta, a dol­gos munka lehetőségét a társa­dalom biztosította, melynek egészséges szelekciója révén megfelelő helyre megfelelő em­ber került képessége és tehetsé­ge szerint. S a fejlődés nyomán biztosította a megfelelő bért. Kisebb-nagyobb hibáktól elte­kintve, nagy általánosságban érvényes szabály ez. A KÍSÉRTÉSEK KÖZÖTT SZEREPEL azután a fejlett kapitalista országok lakosságá­val való összehasonlításunk. Hogy „ott” ennyi, meg ennyi idő alatt éri el munkás, pa­raszt és értelmiségi az ilyen magas életszínvonalat. Soha nem az elmaradott népek gaz­dasági színvonalával hasonlít­juk össze magunkat, — mond­juk Afrika, Ázsia népeivel, — hanem éppen Nyugattal. Meg­feledkezünk arról, hogy honnan indultunk el és pontosan ott kötünk ki, hogy egy német, amerikai, vagy svájci dolgozó­nak mennyivel többje van, mint nekünk. S ezt a mércét állítjuk magunk elé. Aztán li­hegve a megszakadásig iparko­dunk mielőbb beérni őket. Eb­ben a versenyfutásban aztán könnyen elveszik emberségünk. Könyökölve, másokat lehenge­relve, indulataink szabadjára engedése mellett igyekszünk révbe jutni. Eközben megfakul a munka szépsége és öröme, sivár, beteges, önző élet bon­takozik ki. És hogy ez bűn, ezt nekünk, keresztyéneknek kell elsősorban látni. A közösségi élet közös gazdagodásának le­hetőségei biztosítva vannak. Nem ugrásszerűen, de egyenle­tes fejlődés mellett. Az ebbe beilleszkedett higgadt, józan tempó a megelégedett élet ru­gója lehet. S ezen az úton pró­báljuk megfékezni elszabadult vágyaink paripáit és mérsékel­tebbé tenni a vagyonosodás tempóját. TEKINTSÜNK AZOKRA is, akik e versenyben már megfá­radva ülnek az útszélen, — a nyugdíjasokra —,mert lám az ő lehetőségük korlátozott, pe­dig egykor a mi jólétünkért mekkora áldozatot hoztak! A közös életnek szabályai van­nak, s akik e szabályok ellen vétenek, azokat nemcsak a tár­sadalom vonja felelősségre, ha­nem elsősorban Isten, aki az ő gyermekeit a másokért vég­zett szolgálatokra rendelte. Dr. Rédey Pál Felelősség mindenütt Az előadások sorát az isten- tisztelethez csatlakozóan Szent- Ivány Ödön felügyelő előadása nyitotta meg: a „Presbiter szol­gálata a családban és a gyü­lekezetben’’ címen Bevezető­ben elmondta, hogy azért kell ezzel a kérdéssel külön is fog­lalkozni, mert „a presbiter sem különleges ember, de fo­kozott felelősséggel élő ember. Életén keresztül ítélik meg családját és egyházát. Figyel­nek rá. életstílusára, családfor­máló életére.” Előadásának első részében végigtekintette a családi élet különböző kérdéseit és problé­máit. Ezután a gyülekezeti szolgálatra tért át. „Mire kell ma törekednie egy presbiter­nek? Dicsőségre és hatalomra? Nem, hanem szolgálatra! Szol­gálat az egyháznak, az egyhá­zon keresztül is a társadalom­nak. Szocializmust építő ma­gyar társadalmunknak és ezen keresztül az egész emberiség­nek. Mivel maga az egyház szolgáló egyház és nem hatal­mat gyakorló egyház, a pres­biterek is szolgáló presbite­rek.” Ennek a szolgálatnak a részletezését adta a továbbiak­ban a felügyelő. Kitért a fele­lősség és továbblépés szüksé­gességére, egész egyházunk gondjainak, örömeinek az is­mertetésére. A szolgálat jegyében szólt a következő előadó a diakónia szolgálatáról, célkitűzéseiről és feladatairól. Ezt az előadást Medvey Mátyás galgagyörki lelkész, a Pest megyei egyház­megye diakóniai előadója tar­totta. A közös ebéd jó alkalom volt arra, hogy a jelenlevő presbiterek egymást közt és egyházunk vezetőivel kötetlen eszmecserét folytassanak a. szolgálat néhány aktuális kér­déséről. Az egészért A délutáni programot D. Káldy Zoltán püspök előadása nyitotta meg, aki a presbiter szolgálatáról szólt az élet kü­lönböző területein: munkahely, társadalom, világ. Előadásában rámutatott arra. hogy csak az végezheti jól és előremútatóan a presbiteri szolgálatot, aki nemcsak a gyülekezet anyagi kérdéseiben mutat érdeklő­dést, hanem vállalja lelkiisme­retesen és becsületesen a szol­gálatát ott, ahová az élet állí­totta. A presbiternek — hang­súlyozta a püspök — példát kell mutatnia a jó és becsüle­tes munkában munkahelyén és az egész társadalomnak. Az utolsó előadást Detre Já­nos aszódi lelkész tartotta. Is­mertette Sajtóosztályunk mun­káját és feladatait és felhívta a presbiterek figyelmét arra. hogy nagyobb felelősségre van szükség a sajtómunka terüle­tén a presbiterek részéről, mint amekkorát eddig tapasz­talhattunk. A találkozót és az egész na­pot értékelte Detre László es­peres záró szavaiban. Többféleképpen lehet érté­kelni a presbiteri szolgálatot — írtam bevezetőmben. Ha a presbiterek úgy végzik szolgá­latukat gyülekezeteikben, aho­gyan a presbiteri konferencián az előadók elmondották, akkor egyértelműen jó és hasznos szolgálatokat fognak végezni nemcsak gyülekezeteikben és egész egyházunkban, hanem népünk és társadalmunk kö­rében is. Ifj. Kendeh György Illyés Gyula: Feleség Veled jó, veled jo a mező, a folyó, meg a szél, meg az éj, meg minden, ami él. Ha fele nem tiéd, ízetlen az ebéd, a nap, a letűnő, a harag, a jövő. Amihez csak érek, válik ketté rögtön, két részre a földön: egybefűzni véled. Ha fele nem tiéd. kevés a föld, az ég, meg a nyár, meg a tél, meg a dél, meg az éj, a múlt, a kikelet, a kisgyerek. (A Kossuth-díjas költő 1002-ben született Rácegrespusztán, 1965-ben elnyerte a Knokke,-le Zoute-i nemzetközi költői bien- nálé nagydíját. A közölt költeményt „NEM VOLT ELÉG” című gyűjteményes kötetéből vettük, mely 1962-ben jelent meg.) Egyháztörténetí kalendárium Május 1622. május 1. A három­százötven évvel ezelőtt e na­pon kezdődő kolozsvári or­szággyűlésen Bethlen Gábor mentesítette minden adó és teher alól a Morvaországból vallásuk miatt kiüldözött ana­baptista iparosokat és bányá­szokat — miután az év elején letelepedést engedélyezett szá­mukra Erdélyben — és bizto­sította szabad vallásgyakorla­tukat. 1572. május 2. Négyszáz éve ezen a napon halt meg a ma­gyar kálvinizmus kimagasló alakja, az alsó-Duna mellék re­formációjának helvét szelle­mű átszervezője. Szegedi Kis István püspök. Életrajzát ta­nítványa és a ráckevei lel­készségben utóda, Skarica Má­té írta meg azzal az igénnyel, hogy azt egyúttal az egész eu­rópai szellemi élet összefüg­géseibe is beillessze. 1622 május 5. Az északnyu­gati Felvidéken, a Vág-menti Semptén (ma: Sintava) fontos zsinatot tartottak a török hó­doltság határán levő fratemi- tások lelkészei. Az 1610-es zsolnai és 1614-es szepesvár- aljai zsinatok kánonjainak fi­gyelembevételével 20 tör­vénycikket alkottak és Brun~ szwik Tóbiás személyében szuperintendenst is választot­tak. E zsinat idején, 1622. május 16-án foglalta el a nádori széket Thurzó Szaniszló. a zsinati kánonok megerősítője, az utolsó evan­gélikus nádor (tl625). 1917. május 17. Kilencven éve, 1882-ben ezen a napon született Obál Béla volt eper­jesi teológiai tanár, haladó szellemű egyháztörténész. 1536. május 21. Genf városa ezen a napon fogadta el hiva­talosan a kálvini reformációt. A hatalmas genfi emlékmű­nek egyik részlete valamint a Szent Péter katedrális már­vány' emléktáblája is hirdeti ennek a napnak és „a négy kegyes külföldi reformátor­nak, a nagy Faréi, Froment, Viret és Calvin buzgóságának” az emlékét. 1714. május 30. Ezen a na­pon halt meg a hányatott éle­tű német egyháztörténész és szuperintendens, Arnold Gott­fried (sz. 1666), az első mo­dern szellemű német nyelvű egyháztörténeti munka, a „Felekezeti egyház- és eret­nektörténet” című nagyhatá­sú könyv szerzője. De. Fabiny Tibor Május 9-én, amikor Európa népei a második világháború végéről emlékeztek meg, az Egyesült Államok elnökének olyan bejelentése volt, amely megdermesztette az egész világot. Be­jelentésének lényege — s azóta foganatosították is szavait —.' hogy Vietnam kikötőit aknazárral veszik körül és a stratégiailag fontos helyeket, utánpótlási vonalakat korlátlanul fogják bom­bázni. A blokád és a bombázás kiterjesztése Nixon elnök sze­rint a háború gyors befejezését célozná. A VILÁG SZINTE GOMBNYOMÁSRA feljajdult. London. Párizs, Róma és a nyugati világnak valamennyi fővárosa rend­kívül súlyosnak ítélte meg a helyzetet, de az Egyesült Államok­ban magában is — ahol pedig Nixon egységre hívott fel a viet­nami háború érdekében — a társadalom véleménye drámai módon megoszlott. Amerika nagy városaiban és egyetemein az­óta is naponként zajlanak le véres tüntetések s a rendőrség nem tud mit kezdeni az elemi erővel feltörő tiltakozással. Könnygázbombák és gumibotok, vér. könny és börtön lesz Amerika legjobbjainak becsülete ezekben a válságos napok­ban. DE VAJON A VIETNAMI HÁBORÚNAK, ennek a „had­üzenet nélküli háborúnak" természetes velejárója-e ez a leg­utóbbi intézkedés? Jogos és a nemzetközi szabályok, törvé­nyek értelmében járt-e el a világ egyik első számú nagyha­talma? Megteheti-e azt önkényesen, hogy a semleges vizek szé­lén aknákat telepít le Vietnam körül? Gondoljuk el, hová ve­zethet ez a lépés? Hát valóban „csendőre” akar lenni a népek­nek? Tulajdonképpen már akkor végzetes lépésre szánta magát, amikor a demokratikus Vietnamot minden „bejelentés”, vagy­is a nemzetközi jog és szabályok értelmében, hadüzenet nélkül bombázni kezdte. Nem volt ok nélküli a világ felháborodása és tiltakozása, valamint súlyos elmarasztalása ezért a tényért. Mert az Egyesült Államok a mai napig nem áll „hadban, háború­ban” Vietnammal. Ezért bombázásai „kalózbombázások”, táma­dásai „merényletek”. Magatartását egyszerűen erkölcstelennek bélyegzi meg a világ. Ezzel az erővel a világ bármely államát, amelynek kormánya, vagy társadalmi rendszere nem tetszik íz Egyesült Államoknak, ma éjjel, vagy holnap délelőtt bom­bázhatná. Mindezen túlmenően kellene szólnunk a vietnami nép elképesztő szenvedéséről. ÉS MOST, MÁJUS 9-TŐL még további lépésekre szánta magát Nixon elnök. Lezárta a kikötők felé vezető tengeri utat. Ezen a tengeri úton — így indokolta Nixon — kapta Vietnam a hadiutánpótlást. Ez igaz. De tengeri úton kapott élelmet és iparához nyersanyagot is. És vajon lehet-e joga egy nagyhata­lomnak a 20. század végén egy szegény országot, kis népet, melynek szabadságszeretetét, függetlenségi vágyát megtörni nem tudta, most éhezésre és munkanélküliségre kényszerí­teni? És számol e azzal az Egyesült Államok elnöke, hogy Viet­nam gazdasági kapcsolatban volt a szocialista államokon kívül egész sor el nem kötelezett és kapitalista állammal? Most talán úgy gondolja, hogy senki be nem teheti tengeri úton lábát Vietnam földjére? És úgy gondolja, hogy ezt természetesnek veszi majd a világ? TÚL A MEGGONDOLATLANSÁGON, félelmetesnek ítéljük ezt a lépést. A lavinát elindította. Aki szelet vet, vihart arat, A tiltakozásnak olyan méreti hulláma csapott végig a világon, imilyenre az elnök maga sem számított. Ez pedig csak a kezdet. Mert az a véleményünk, hogy a „blokádpolitika” az a súlyos bumeráng, amely hamarosan visszaröppen. Mert az egy pillanatig sem vitas, hogy a háború kiszélesíté­sének veszélye hallatlanul megnőtt. Az is igaz. hogy Vietnam erejét ezen az úton nem tudja megtörni. Arról is meg lehe­tünk győződve, hogy a testvéri népektől továbbra is változat­lanul meg fogja kapni Vietnam a segítséget. De a szenvedés megnöveléséért, a kalandor politikáért, as erkölcsileg megve­tendő lépésért hordoznia kell az Egyesült Államoknak a fele­lősséget. NÉHÁNY HETE ARRÓL IRTUNK, hogy az Egyesült Álla­mok evangélikus egyházai szót emeltek a társadalom egysé­géért: mi lenne a legdöntőbb szolgálata napjainkban a keresz­tyén egyházaknak Amerikában? Mivel tudnának segíteni a ve­szélyes vizekre kievezett amerikai politikának és népnek? Vé­leményünk szerint nincs döntőbb feladata, szolgálata, mint visszatéríteni a józan útra. Ez a szemlélet csírájában megvan az amerikai társadalom haladó rétegében. Magától értődő és hu­mánus, de olyan biblikus is hirdetni azt, vagy állást foglalni amellett, hogy tárgyalóasztal mellé üljön ismét Amerika! Egyetlen megoldás lehet csak: asztalhoz ülni és megkeresni a módját, útját a megoldásnak. Előremutató, életmentő, veszélye­ket elhárító szolgálat a tárgyalásokra való felhívás. Mi ezt vár­juk a hitben testvéreinktől. Az egyházakra, így az amerikai egyházakra is most igen éberen figyel a világ. Tud-e segíteni, van-e prófétai szava? A huszonnegyedik órában várjuk, az ö szavukat és Isten ál­dása kísérje helyes döntésüket. — VASAS-MARÄZA. i gyülekezetben szokásos tavasz csendesnapokon Simonfay Fe renc bokodi lelkész végzett ige hirdetési szolgálatokat áprili 18—20-án. — MOHÁCS. A gyülekeze április 9-i szeretetvendégségéi dr. Holtai Margit orvosnő, ; gyülekezet régi tagja tartót előadást szép műsor keretében — MEZÖBERÉNY II. f gyülekezet április 16-i szeretet vendégségén dr. Groó Gyűlt teológiai tanár szolgált előa­dással. A LUTHERÁ NI A május 28-án, vasárnap délután a 6 órai istentisztelet keretében EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart. Liszt: B-A-C-H Szokolay: Pünkösdi ének (Bemutató) Bach: dór tokkáta Bach: 76. kantáta Vezényelnek: Szokolay Sándor ,. és Weltler Jenő Orgonái: Trajtler Gábor Igét hirdet- D. KÁLDY ZOLTÁN püspök HÍREK — GÖDÖLLŐ. A tavaszi sze­retetvendégségen Detre János aszódi lelkész „Petőfi iskolája” címen tartott előadást és ige- magyarázattal szolgált. A hely­beli trió és Magyar János ze­neszámokkal, Túrái Zsuzsi és Bájtjai Évi szavalatokkal tet­ték színessé ezt az alkalmat — BÖKÖD. Április 9-én, a konfirmációt követően délután hálaadásra gyűltek össze a 25, 50 és 75 évvel ezelőtt konfir­máltak. A hálaadó istentiszte­let szolgálatát Missura Tibor vasasi lekész végezte. — MEZÖBERÉNY. A II. ke­rületi gyülekezet április 16-án tartott szeretetvendégségén dr. Groó Gyula teológiai akadé­miai tanár tartott előadást „A holnap egyháza” címmel. A gyülekezet tagjai, köztük az aznap konfirmált gyermekek is, gazdag, színes műsorral szolgáltak. — GYULA. Április 23-án rendezett konfirmandus-szere- tetvendégségen Povázsay Mi­hály békéscsabai másodlelkész tartott előadást „A hit ereje” címen. —■ KÉTY, A gyülekezetben Kantate vasárnapján Lackner Aladár keszőhidegkúti lelkész végzett igehirdetői szolgálato­kat, \ JP A „Áldjon meg tégedet az Ur...44 Presbiteri nap Vácon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom