Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-07-02 / 27. szám

f 1 Amire Isten hív és küld bennünket: bizonyságtétel Jer L 4—10 Isten nemcsak nagynevű prófétákat és apostolokat hívott el és küldött bizonyságtevő szolgálatra, hanem névtelen, egysze­rű embereket is, akiket nem jegyzett fel az egyház története, mégis bizonyságtételük nyomán cselekedhetett Isten Szentlelke az egyház életében. Nálunk sem az a döntő, hogy ki, milyen látványosan tud Krisztusról bizonyságot tenni, hanem, hogy tisztában vagyunk-e azzal, hogy ki küldött bennünket a szol­gálatra, kik vagyunk mi magunk, akik küldetünk, mit küld általunk az Isten és kiknek. A mai vasárnap igéje felel ezekre a kérdéseinkre. 1. A KÜLDŐ: ISTEN. Nem mi határozzuk el, hogy Krisztus szolgálatába állítjuk életünket, nem ts mások kényszerítenek reá. Istennek van hatalma és ereje arra, hogy mint Jeremiást, minket is elhívjon, kiválasszon, megbízzon és megerősítsen. A szolgálatba küldő Isten nemcsak parancsot ad és programot, hanem megáldja küldetésünket, Ígéretében bízva végezhetjük minden munkánkat. Kudarcok, sikertelenségek láttán nagy erő­forrás lehet arra gondolnunk, hogy megbízónk a hatalmas Is­ten, aki, mikor jónak látja, megadja az eredményt. Ugyanak­kor nagyon komolyan is kell vennünk a megbízatást, hiszen arról nem embereknek, hanem magának az élő, hatalmas Is­tennek tartozunk felelősséggel, akt számúnkén szolgálatunkat. 2. A KÜLDÖTTEK: Ml VAGYUNK. Igénk küldöttét Jere­miásnak hívták, a mai vasárnap evangéliumának küldöttét Féternek. Sok-sok kiválasztott hallotta meg azóta is a hívó és küldő szót. De a válasz is mindig hasonló volt: „Nem tudok be­szélni'’, „ifjú vagyok”, „hiába fáradtunk egész éjjel”. Mi is érezzük, hogy alkalmatlanok vagyunk Isten szolgálatára, nem lesz eredménye a próbálkozásunknak, félünk és nincsen erőnk. Isten eddig még mindig megbizonyitotta, hogy ő alkalmassá tesz a szolgálatra. S nekünk ezzel tisztában kell lennünk. Isten erejét, ügyének fontosságát aszerint mérik le és ítélik meg az emberek, ahogyan mi képviseljük azt. Nehéz, mégis szép fel­adat! Könyörögjünk azért, hogy Isten mindig tegyen reá alkal­massá bennünket. 3 A KÜLDEMÉNY: ISTEN IGÉJE. „Beszéld, amit paran­csolok néked!” — mondta Jeremiásnak Isten. S a parancs részletezve: „Gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, épité és plán­tálj!” Világos ebből, hogy Isten igéje nem puszta beszéd, élet­től idegen, száraz tanítás, hanem Isten akaratának és szerete- tének sokrétű, időszerű és gyakorlati tolmácsolása. Ügy is mondhatjuk, hogy szolgálat, hiszen Isten akaratának és sze- retetének hirdetése mindig segítés a rászorultakon, általában az embertársainkon. Nem szabad tehát nekünk sém szűklátókö­rűén és egyoldalúan felfognunk szolgálatunk tartalmát. Nem saját beszédünket, de nem is léleklelenül és szeretetlenül a Biblia szövegét kell vinnünk az emberekhez. A beszédnek bi­zonyságtevő szolgálattá kell válnia. így lesz bizonyságtételünk igazán igévé: Isten mentő szerctetének hirdetésévé. 4. A CÍMZETTEK: EMBERTÁRSAINK. Jeremiásnak így mondta Isten: „Rendeltelek a népek közé”. És hangsúlyozottan ismételte: „Menj mindazokhoz, akikhez küldetek téged.” Sza­bad nekünk ezt úgy értelmeznünk, hogy minden emberhez küldettünk, nem tehetünk kivételt. Jézus a misszió parancsban még félreérthetetlenabbül tudtára adta ezt tanítványainak. Baj volt mindig, ha kivételezett az egyház, ha nem fogadta el az Istentől rendelt szolgálati területet. Baj lenne ma is, ha be­felé fordulva, csak az azonosan gondolkodók között volnám: hajlandók végezni a szolgálatunkat. Isten Kijelöli a mi sza­munkra is azt a területet, — családban, gyülekezetben, népünk, közt — ahol küldetésünket teljesítenünk kell. Vigyázzunk, ne­hogy válogatósak legyünk! Amire Isten hív és küld bennünket: bizonyságtétel. Adjunk érte hálát örömmel, és engedelmeskedjünk felszabadult lé­lekkel! Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Urunk, köszönjük, hogy arra méltatsz bennünket, hogy mun­katársaid lehetünk. Add, hogy örömmel és hűséges engedel­mességgel tudjuk továbbadni akaratodat azoknak, akik közé küldtél bennünket. Add, hogy jó bizonyságaid legyünk min­den ember előtt, mint akik nem önmaguktól szólnak, hanem mindenre tőled kapnak indítást és erőt szent igédben. Ámen. — Szentháromság után az 5. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 5, 1—11; az igehirdetés aiapigéje: Jer 1, 4—10. — KECSKEMÉT. A gyüle­kezet újonnan megválasztott lelkészét, Tóth-Szöllős Mihály volt d imaegyhazai lekészt jú­lius 9-én, vasárnap délután 4 órakor istentisztelet keretében iktatja be szolgálatába D. Kál- dy Zoltán püspök, a Déli Egy­házkerület püspöke. — NAGYBÁNHEGYES. Az egyházmegyei területrendezés során Nagy bánhegy es—Ma­gyarbánhegyes társgvülekeze- tet. a Kelet-Békési Egyházme­gye átadta a Nyugat-Békési Egyházmegyének. Ebből az al­kalomból június 4-én Mekis Ádám esperes délelőtt a nagy- bánhegvesi, délután a magyar- bánhegyesi gyülekezetben szol­gált, és ugyanekkor elbúcsúzott a két gyülekezettől. — BALASSAGYARMAT. A gyülekezet hívei június 4-én műsoros gj-ülekezeti délután keretében emlékeztek meg Túrmezei Erzsébet húsz éves balassagyarmati szolgálatáróL A hívek kedves ajándékkal is kifejezték szeretetüket. — N AGYBÖRZSÖNY. Jú­nius 18-án, vasárnap a finnor­szági Rauma város egyházi énekkara szolgált az istentisz­teleten. Igét hirdetett D. Ko­ren Emil esperes. — MAGÁNYOS evangélikus öz­vegy háztartását vállalnám, jól fő­zök. Orosháza, Békéscsaba. Sze­ged előnyben. Cím a Kiadóhivatal­ban. — TORONYSISAKOK ujrafedé- sét, javítását, festését, díszmunkák elvégzését, tornyok generálj a vitá­sát kedvező fizetési feltételek mel­lett vállalom. Szakszerű, leinfor­málható munka. Gimesi István bá­dogos mester. Kaposvár, Arany u. 29. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonahangverseny lesz június 30-án, pénteken este fél 7 órákor a Bécsi­kapu ten templomban. Concerto a-moll Korálfeldolgozások Toccata, adagio, fúga C-dúr Fúga c-moll fúga h-moll Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadó: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12,— forint A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetén július 3- án, hétfőn este megismétlik. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. július 2-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Bizik László. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (rfiagyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. n. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Ben­czúr László. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán a. de. fél 10. Benczúr László. Cjpest de. 10. Ifj. Görög Tibor. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Szemere telep 3/48. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston, Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szita Istvánná, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánná. Óbuda. de. 9. Gö­rög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Ti­bor. XD., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács Jó­zsef, du. fél 7. id. Harmati Béla. Pesthidegkút de. fél 11. Id. Har­mati Béla. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út de. 9. dr. Rezessy Zol­tán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Megtelének Szentlélekkel! RÉGI KÍVÁNSÁGA az egy­házi zenét szerető vagy mű­velő embereknek, hogy a klasszikus zeneművek mellett mind gyakrabban szólaljanak meg mai zenei alkotások, me­lyek az evangélium talajából sarjadnak, de ugyanakkor a mai magyar zenei kincset, a Bartók és Kodály nevéhez fű­ződő zenei hagyományt tük­rözik. Mind gyakrabban jut osztályrészül egy-egy ősbemu­tató, melyen zenekari vagy kórusművek hangzanak el. Ezek sorában most új gyöngy­szemet kapott evangélikus egyházi zenénk Szokolay Sán­dortól, aki új művét a Luthe- rániai Énekkarnak és lelkes, évtizedek óta hűséggel és oda­adással szolgáló karnagyának Weltler Jenőnek ajánlotta. A mű címe: Pünkösdi ének (kantáta bibliai sorok alap­ján). Csak természetes, hogy a művet a pünkösd utáni vasár­napon tartott hangversenyén a Lutheránia mutatta be a Deák téri templomban. Az ősbemu­tató hatását még csak fokozta az, hogy két nap múlva, a Lu­theránus Világszövetség ha­zánkban ülésező bizottságá­nak záró istentiszteletén újra bemutatták és ott a külföldi delegátusokra is igen mély be­nyomást tett. Méltóbb aján­dékkal nem is lehetett volna megajándékozni a világ evan- gélikusságának követeit, mint ezzel, hogy elvigyék szívük­ben, fülükben egy mai magyar evangélikus kórusmű dalla­mait, benne a Szentlélekkel való megtelitődésnek dinamiz­musát, ezt a müvet, mely egy­aránt fejezi ki a Szentlélek Istentől eredő ajándék voltát és a gyülekezet érte mondott háláját, dicséretét. A HÁROM TÉTELES MÖ első tételében lassú, szinte nyújtott (andante) daliam raj­zolja azt a tétova bizonytalan­ságot, mely a Szentlélek kitöl­tetése előtt a tanítványokat, a gyülekezetei jellemezte. Ez­után szinte robbanásszerűen szólal meg karfúgaként a Szentlélek kitöltetése. A négy szólam a fúga szabályai sze­rint váltakozó belépéssel har­sogja és a hangszerek támo­gatják őket: „megtelének Szentlélekkel!” A zene nyel­vén csodálatos fokozásban ju­tunk el a beteljesedés bizo­nyosságáig. Jólesik a tétova bizonytalanságra a határozott isteni válasz. De ezzel nincs vége még a Cselekedetek könyve bizonyságtételének. Megszólal a csúfolódó nép hangja is: ..édes bortól része­gek tán ezek?” — majd elő­áll Péter és erőteljes, de nyu­godt. határozott bariton szó­lóban hangzik el pünkösdi prédikációja, ahogy azt a Cse­lekedetek könyve 2. fejezeté­ben olvassuk. A szólót csak egy szétszakít ja meg a nép, a kórus kérése: „Testvéreim’ Mit tegyünk?” A tétel végén az apostoli bizonyságtétellel együtt énekli a kórus is a hiegajándékozottak, a megerő- södöttek hitvallását: „a Lélek bizonyságot tett nékünk!” A MÁSODIK TÉTEL A GYÜLEKEZETEK VÁLASZA Isten Szentleiket ajándékozó cselekedetére. Korálszerű, csendes, ünnepélyes szoprán­szóló énekli a pünkösdi éne­ket, majd belekapcsolódik a gyülekezet, a kórus és viszi to­vább, hömpölyögtetí a Lélek áradása nyomán a drága eredményt: „Szent igédet tisz­tán szóljuk, hirdessük és bát­ran valljuk”! Nagy élmény a harmadik tétel, összegezés, de neon akár­hogyan. Teológiai értékelés pünkösdről. Tisztán, evangéli­kusán. hitvallásszerűen. Elin­dul onnan, hogy Jézus feltá­madott! Mert pünkösd nincs önmagában, kiemelve az ösz- szefüggéséből. Jézus feltáma­dása, az ember megváltása, megmentése és a Szentlélek ki­töltése egy vonalba tartozik Istennél, de tegyük hozzá, a mi evangélikus hitünkben is és ez csendül a zene nyelvén, emberi hang és hagszerek egy­mással ölelkező, egyre hango­sabbá váló dicsérő éneklésé­ben. Csak két dolga van a Lé­lekkel megteljesedett ember­nek: örvendezni és továbbad­ni. És mindezt „pünkösdi lé­lekkel !” Ez a lélekáradás sodró lendületével jellemzi az egész művet és ez viszi, emeli magá­val a hallgatót. A MÜVET AZ ELSŐ PRÓ­BÁTÓL KEZDVE a szerző ta­nította be. Lelkesedése és len­dülete „költözött bele” a kar tagjaiba — vagy inkább a pün­kösdi lélekáradás — és ez fű­tötte a szólistákat is. Nehéz a mű éneklésre is, de a hangsze­res letétek is. Mégis kitűnő előadás született a szerző lel­kes, fáradhatatlan munkája nyomán, Trajtler Gábor orgo­naművészünk csillogó orgona­játékának hozzájárulásával. Köszönjük a művet Szoko­lay Sándornak. Köszönjük, hogy művészi ihletével a pün­kösdi lélekáradás csodálatos erejét a szöveg és a han­gok, dallamok egységében így mondja el nekünk a zene nyel­vén és ilyen pünkösdi énekre tanít minket. Köszönjük a Lutherániának a tökéletes előadást. Köszönjük, hogy a klasszikus örökség gyakori megcsillogtatása mellett most mai korunk alkotását nyújtot­ta nekünk és éppen pünkösdi éneket, hogy ezzel tegye még jellemzőbbé azt, hogy a Lé­lek egységében lássuk zenei múltunkat és jelenünket és ezt is azt is áthassa a könyörgés: „Éltess Szentlélek! Szent Igé­det tisztán szóljuk, hirdessük és bátran valljuk!” Tóth-Szöllős Mihály — MEGVENNÉM Oravala: Pa­rasztpróféta című könyvét. Krizsán Anna, Csömör, Petőfi u. 31. — HARANGOK és orgonák vil­lamos meghajtását, továbbfejlesz­tett, biztonságosan működő szer­kezeti megoldassál váUalom. Krasz- kó Jenő villanyszerelő mester. Bé- késcsába. Gyulai űt 22. — EGYEDÜLÁLLÓ nyugdíjas nőt lakásomba fogadok. „Városmajor” jeligére a Kiadóhivatalba. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Vele!ős szerkesztő és kiadó; D. Koren Emii Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vni. Puskin u. 12. Telefon; 142—074 Csefc'icszámiaszám: SIS—20.432—vm Előfizetési ár: egy évre 90,— Fi Árusítja a Síagyar Fosta Index 25 tli 72.2250 Athenaeum Nyomda Budapest Sotácíós magasnyomáe Felelős vezető: soproni Béla vezérigazgató „Felelt neki Jézus: Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk. 9,62.) — VASÁRNAP. „Mert rész szerint van bennünk az isme­ret, rész szerint a próíétálás, de amikor eljön a teljesség a rész szerint való eltöröltetik.” (1 Kor 13,9—10 — Zsolt 94,11- 1 Pt 3,8—15 — Zsolt 27,7— 14) A rész szerint való isme­ret ténye elkísér minket a sí­rig. Hitünk tartalmáról beszél­getve más emberekkel nem állhatunk elő azzal a kijelen­téssel, hogy mi mindent bizto­san tudunk. Azt tudjuk, hogy a hirdetett ige által Jézus kö­vetésére elindultunk és azt be­csületesen vállaljuk, de a hit feszültségében haladunk afelé, ami még csak reménység. — HÉTFŐ. „Ha az evangé­liumot hirdetem, nem dicse- kedhetem, mivel erre szükség kényszerít engem.” (1 Kor 9,16 —2 Móz 15,2—Lk 9,57—62 1 Kir 18,21—40) Igazán nagy dolgok ott születnek, ahol az embereket belső szükség len­díti előre. A keresztyén élet is csak akkor eredményes, hogy­ha nem érdek, vagy számítás az indító motorja, hanem a belső kényszer, amelyen ke­resztül Isten munkálkodik. Ezért nem dicsekedhetünk ve­le, rrint sajátunkkal. — KEDD. „Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a bűnö­ket elvegye és őbenne nincsen bűn.” (1 Jn 3,5 — Zsolt 103,3 — Fii 3,12—16 — 1 Kir 18,41— 46) Isten kezében akkor le­szünk alkalmas eszközzé, aki­ket küldeni tud, amikor elve­szi a bűneinket. Az önmagát féltő, önmagát megtartani aka­ró, önző ember még a bűnei­ben él. Amikor a bűntől sza­badító Jézus elveszi a bűnein­ket, akkor tudunk elindulni naponként a szolgáló életfor­ma megélésére. — SZERDA. „Embereknél lehetetlen ez, de az Istennél nem, mert az Istennél minden lehetséges.” (Mk 10,27 — Zak 4,6— Lk 9,51—57 — 1 Kir 19,1 —18) Jézus követésére elindul­ni úgy, hogy hozzá hasonlóan feladunk minden előnyt, min­den megkülönböztetettséget, ez meghaladja emberi kezdemé­nyezésünket. Ahol mégis ezt látjuk, ott Isten letagadhatat­lan erői munkálkodnak emberi gazdagság, erő és hatalom nél­kül is. — CSÜTÖRTÖK. „Szeressé­tek őt, mert ő előbb szeretett minket!” (1 Jn 4, 19 — Zsolt 145, 8 — Ez 13, 17—23 — 1 Kir 19, 19—21) Ebben az esetben arra a szóra teszem a hang­súlyt, hogy előbb. Előbb sze­retni valakit, aki azt még nem viszonozza, előbb bízni vala­kiben, aki még semmit sem bi­zonyított, kétségtelenül nagyon nehéz. Isten mégis vállalta mindezt velünk kapcsolatban előre. Aki ezt egyszer megérti, szeretettel tudja viszonozni azt. — PÉNTEK. „Ezért többé nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, örökös is Isten által.” (Gál 4, 7 — Ézs 61, 1 — 1 Ts 2, 13—20—1 Kir 21) Mi szeren­csére már nem tudjuk érzékel­ni, hogy mekkora volt a kü­lönbség a saját fiú és a rab­szolga között. Óriási volt! Azt az örömhírt közli velünk mai igénk, hagy a Jézus által meg­szabadított emberi életeket sa­játjának tekinti Jézus már most és a távoli jövőben is. Merítsünk ebből erőt! — SZOMBAT. „A világ sze­rint alacsonyrendűeket és le­nézetteket választotta ki az Is­ten és a semmiket, hogy meg­semmisítse a valamiket.” (1 Kor 1, 28 — Jób 5. 11 — Lk 14, 25—33 — 1 Kir 22, 1—28) Isten logikája egészen más, mint a miénk. Neki jó a gyenge egész­séggel küszködő, a szegény, a magas szellemi műveltséggel nem rendelkező is. Csalt álljon bele a barázdába, csak előre nézve fogja az eke szarvát! Csak jó csatornának bizonya}- jón, akkor másokat megszé­gyenítő módon lesz eredmé­nyes az élete. Völgy es Pál Kodolányi János: Julianus barát A szerző a magyar nép tör­ténetének messze századaiba vezeti vissza az olvasót, egé­szen a XIII. századig. De nem úgy, hogy közben itt hagyná a jelenkor olvasóját, hanem kézenfogja a mai embert, a mai kérdésekkel küszködőt Hogyan is ne tenné ezt, ami­kor a regény írása a fasizmus növekedésének iszonyatára, a háború előszelének időszakára esik. Mi lesz ezzel a neppel, ezzel a hazával? Hol hibázták el egykor történelmünket, miért nem használták ki jobban a régmúlt lehetőségeket eleink? Ezekkel a kérdésekkel va­gyunk szembesítve Julianus fráter élettörténetét kísérve. Élénk és hiteles színekkel ele­venedik meg előttünk a közép­kor magyar nyelve, községei­nek, falvainak, kolostorainak élete, látjuk, mi folyik Eszter­gomban és Székesfehérvárott, amíg a kis Györk-gyerekből szerzetes válik. Miként éli át azt a kort, melyben a keresz- tyénség kezdeti lendülete ve­szendőben van, melyben az európai Jézus-hit keresztes- hadjáratai s nagy szerzetes­alakjainak fellépése mögött (Szent Ferenc és Szent Do­monkos) a vezetők érdekei s a köznép hitéletének elformali- zálódása húzódik meg. Miként befolyásolja a kor egész at­moszférája a főhős gyermek­kori álmát Magna Ungariárol, arról az országról, ahol még a honfoglalás előtti előmagyar törzsek egy része letelepedett, de azóta csak kósza hírek ér­keztek a Duna—Tisza vidéké­re a Keleten maradt, velünk egy nyelvet beszélő rokona­inkról. Ha megtérítené valaki őket a keresztyén hitre, ha hazave­zetné őket ide Nyugatra, attól lenne erős a királyság, pezs- dülne a hitélet s foglalná el Magyarország helyét Európá­ban. S ki más hajthatná végre ezt a nemes feladatot, mint egy krisztusi lelkű, művelt erős akaratú magyar szerze­tes, Julianus fráter? Az utazás megtörténte tör­ténelmileg hiteles tény. S bár 1235 már nagyon messze van, de hitüket és hazájukat szere­tők számára ma is élmény e tragikus éposz elolvasása. B. L. DÉL-AFRIKA A fajüldöző politikájáról hír­hedt Vorster miniszterelnök testvére, dr. Jacobus Daniel Vorster, a Délafrikai Holland Református Egyáz vezetője ki­jelentette, hogy az Egyházak Világtanácsa nem más, mint a világ egyik leghatalmasabb baloldali szervezete és a kom­munizmus előharcosa. Kifogá­solta, hogy az Egyházak Ví- lágtanácsa a „forradalom ideo­lógiáját” tette magáévá és a meglevő társadalmi rendek megváltoztatása érdekében harcol. A kifogások és tudatos félre­magyarázások mögött az a tény húzódik meg, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa elítélte a faj­üldöző délafrikai rendszert és a Vorster-féle politika ellen küzdőket anyagilag is támo­gatja. (epd)

Next

/
Oldalképek
Tartalom