Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-06-11 / 24. szám
Kenya —' afrikai utam utolsó állomása — kétségtelenül a világ egyik legérdekesebb országa. Az Egyenlítő két oldalán terül el, természeti szépségekben mérhetetlenül gazdag, es Kelet-Afrika legnagyobb idegenforgalmat lebonyolító része, ötezer méter fölötti havas {Mount Kenya), a világ második legnagyobb tava (Viktória-tó), hatalmas kiterjedésű nemzeti parkok, tele az elefántok, zsiráfok, zebrák, gepárdok, oroszlánok ezreivel és tízezreivel — mindez érthetően hatalmas vonzóerő az idegenforgalomnak. Nairobi Kelet-Afrika legszebb és legnagyobb fővárosa. Hosszú sugárútjait pálmák, virágzó fák, hatalmas parkok szegélyezik. A belváros európai színvonalú, az éghajlat is nagyon kedvező. Mivel Nairobi egy 1600 méter magas fennsíkon terül el, a hőmérséklet a legmelegebb napokon sem jut 30 fok fölé. Tél és ősz nincsen : egész évben nyílnak a virágok, zöldéi a buja afrikai növényzet; csak száraz és esős évszakok váltakoznak egymással. A vidék azonban már más képet mutat. A Vörös-agyag országutakon, a szegényes, kerek szalmakunyhókból álló falvak között néger asszonyok bőrszíjakkal a hátukra és fejükre erősítve cipelik az izzó hőségben a hatalmas vizeshordókat, gyakran 10—15 kilométerről szállítva így naponként a vizet a családnak és az állatoknak. A legtöbb törzs ma is a nomád állattenyésztésből és a föld szegényes terméséből él. A szárazKENYAI LEVÉL ság — mint ebben az évben is — mérhetetlen szenvedést, éhséget jelent a vidék számára. Közvetlenül a főváros környékén mar találkoztam az ország felszabadító harca emléKcp egy afrikai faluról keivel. Nairobi közvetlen közelében, a kikuyu-törzs területén robbant ki a veres mau- mau felkelés az angol gyarmati uralom ellen. Kenyatta, az ország mai, őszhajú elnöke, sok angol börtönt megjárt, amíg kivívta társaival az ország függetlenségét. Az egykori koncentrációs táborokba, melyek ma raktárak vagy lakótelepek, akkor válogatás nélkül bezártak mindenkit, aki a kilcuyu-törzshöz tartozott. Kenya ma sem szabadult meg Tiszta a kezed? Az ószövetségi kor történetével foglalkozó kutatók az Ótestamentum egyik legrégebbi anyagának, híradásának tartják azt a néhány rövid mondatot, amit 2 Mózes 20. fejezetének eiejen olvashatunk. Tízparancsolat ennek a szentírási szakasznak a hagyományosan elfogadott elnevezése és így látjuk mindenütt kiábrázolva ezeket a mondatokat a „két kötáblán”, s így, ezen a módon tanít bennünket Kis- és Nagykátéjában reformátorunk, Luther Márton is. Megszoktuk ezt az elnevezést, csakhogy ezek a mózesi szavak, mondatok régebbiek ennél a hagyománynál, sőt még régebbiek az ún. tízes számrendszernél is. Régebbiek, mert ezek a szavak egy ősi, egymásért élő, egymást támogató közösség ■ mindennapi, gyakorlati „élet-szabályzatából” valók. Abból az időből, amikor bárki is csak azért és úgy élhetett, mert egy egymásra utalt közösség hűséges tagja volt. így jelenthette valamikor — régen — a hetedik „parancsolat”, ne lopj! két szava azt, hogy aki az adott közösséghez tartozik, az nem fog semmit sem elvenni abból, ami közös tulajdon, ami annak a kisebb, vagy nagyobb lélekszámú emberi társadalomnak együttes vagyona. Nem egyszerűen lopásról — vagy íolvajlásról — van itt ezért szó, hanem arról, hogy ha valaki, valamit (most a legszívesebben azt írnám, hogy „eltulajdonított”, de akkor ez a szó hogy „magántulajdon” még ismeretlen volt) magához vett, akkor nemcsak azt a közösséget károsította meg, amelynek tagja volt, hanem saját magát is. Igen, saját magának is kárt okozott, mert mindaz, ami „köz vala” (a Károlyi-biblia szavaival élve), az az ő javát is szolgálta és ha ebből a javakból valami is hiányzott, akkor ez a hiány első renden az egész közösséget, de ezen belül saját magát is megkárosította. Persze ezek a közösségi viszonyok sokszor megváltoztak az azóta eltelt évezredek során, s volt idő — és sajnos ma is van még Földünkön olyan hely —, amikor és ahol. az volt az „igazi rabló” (Luther mondja ezt a Nagykétájában), akitől azok vettek el valamit, akik már nem a közösség javára, hanem másök Számára dolgoztak, és akik munkájukért semmit, vagy szinte semmit sem kaptak cserébe. EzJt panaszolja fel a Bánk bán parasztja, Tiborc is, mondván: „Ok játszanak, zabáinak szüntelen, úgy, mintha mindenik tagocska bennek egy-egy gyomorral volna áldva: nekünk kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is. Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, hová nekünk belépni sem szabad; s ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván, lesújtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek; 1 és aki száz meg százezert rabol, ( 1 bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.” Az egykori Tiborcok közül sokan még közöttünk élnek, s ők tudnák Igazán elmondani azt, hogy emberi becsületességük ellenére hányszor kényszerültek lopásra, mert „nem ment másképp”. De ők tudják igazán elmondani azt is, hogy mi minden változott meg körülöttük s körülöttünk azóta. Megváltozott úgy, hogy „magasabb szinten”, átfogóbb formában ismét a közösség — a mi közössegünk — érdeke a legfőbb parancs és ezért újból a régi értelmét kapta vissza a „ne lopj”! parancsolat. Visszakapta, mert társadalmunkban minden emberi cselekedet helyességét a közösség közös érdeke határoz meg, mert ebben a közösségben mindenkinek megvan a maga „jó helye”, mert közülünk bárki is csak azért és ügy élhet igaz emberi életet, ha ennek a közösségnek hűséges, tisztakezü tagja. Tiszta a kezed? — szoktuk étkezés előtt megkérdezni gyermekeinket. S tesszük ezt' nem valamiféle parancsolgatás szándékából, hanem az oltalmazó * szeretettől indíttatva. Ilyen oltalmazó szeretettel kérdezi naponként ugyanezt nemcsak az isteni parancsolat, hanem egész közösségünk is, amelynek akkor -vagyunk hasznos, teljes jogú tag..ai, ha tetteinkkel „igennel” válaszolhatunk. Dr. Vámos József államával — öntudatosan halad előre a gazdasági és társadalmi fejlődés útján. . Kenya egyházi élete is sokszínű, érdekes. Az anglikán, presbiteriánüs és katolikus egyház számszerűleg a legerősebbek, az evangélikusok száma elenyészően kicsi. Nairobi az egyházak életének is középpontja. Hatalmas, modem templomai közül a leginkább megragadott egy afrikai sátor-stílusban épült, modem templom. Nairobiban volt két éve a reformátusok világgyű- lése. A fővárostól alig 15 kilométerre fekvő Limuru Teológiai Főiskolán végzi tanári szolgálatát dr. Pásztor János magyar református Jelkész, akivel felejthetetlen napot töltöttünk együtt családi körben. A teológiai főiskola négy egyház lelkészeit képzi (anglikánok. presbiteriánusok, metodisták és kongregacionalisták). Húsz- huszonöt kisebb épületből áll. tanárok, diákok lakóházaival, előadótermekkel. íönyvtárral és egy modem, szép kápolnával. Református : es tvéregy házunk küldöttje érékes és megbecsült szolgálatot végez ezen a teológiai főiskolán, angol nyelvű dogmatikai és újszövetségi előadásaival. Nairobi az Afrikai Egyházak Szövetsége központja is. Canon Carr, ez az alacsony, fekete, dinamikus ember, az összafrikai egyházszervezet főtitkára és igazi motorja. Hi. hetetlen energiával dolgozd munkatársaival együtt azon hogy ezek a fiatal egyházak megtalálják útjukat, ideger gyámkodástól mentesen kialakíthassák a saját afrikai egy házi életstílusukat, teológiájukat, függetlenségüket. Fő küzdelmük ma a dél-afrikai és. e portugál gyarmati, faji elnyomás ellen irányul. Ebben mellettük áll a világ keresztvén- ségének túlnyomó többsége. Utam elsősorban egy fontos ökumenikus afrikai egyházi terv, az 1973—74. évekre tervezett összafrikai egyház szeminárium előkészítése ügyé ben vezetett Kenyába. Ez ; szeminárium — előreláthatóar a nairobi egyetem vallási ősz tályán — lelkészek, szociológusok és pszichológusok bekapcsolásával az afrikai roha mos iparosodás és nagyváro siasodás által felvetett egyhá zi kérdésekkel foglalkozik majd. A Lutheránus Világ- szövetség — együtt az Egyhá zak Világtanácsával — kezde ményező szerepet játszott en nek a magas szintű ökumeni kus egyházi vállalkozásnak ; létrehozásában. A célja énnél a tervnek az. hogy az afrika egyházak legjobb fiatal erői készítse fel az egyház társa dalmi diakóniájára. Arra. hog; az afrikai keresztyének a gaz dasági-társadalmá haladás se gitői, népük felemelkedést munkásai legyenek. Ha vala hol, ezekben a gyarmati sorul miatt a fejlődésben visszama radt országokban igazán szűk ség van arra, hogy a kérész tyének teljes erővel részt ve gyenek országuk, népük jövő jenek kialakításában. Dr. Nagy Gyula Váci Mihály: Eső a homokra Használni akartam — nem tündökölni, sem esztétikák rangsorát porolni. A halhatatlan szent tülekedésben lemaradtam — a startnál már lekéstem. Ezért a pályát messze elkerültem, a robotoló tömegbe merültem, és dolgoztam hajnaltól éjszakáig, a gondolat míg csonton átvilágít, s míg csillagok közt kószált annyi bajnok, — gürcöltem, mint egy elnyűtt hivatalnok. Nem restelltem leszállni a keresztről, ha egy paraszt kérvénnyel keresett föl; s két megváltó ihlet közti szünetben értekezleten szóltam — bár ügyetlen. Nem hittem én az elnyomott zsenikben: — ki tenni akart — az tehetett itten! — Volt mit! Mert volt kereszt is, hogy reája ■ feszüljön vagy meggörnyedjen alája. Volt pokol is — megjárni mindazoknak, kik nemcsak vonakodva tusakodtak, fennszóval áhítva a pokoljárást, vigyázva: — maguk semmibe ne ártsák. Volt itt dolog, nagy ügy, kárhozat annyi1! Lett volna — volt! — miért élni, meghalni. Voltak milliók — elhagyva ügyükben — kikért élhettünk volna vert hitünkben. Volt pálya, ügy, elhívó kötelesség, biztató kor — közülünk várva hősét. Ez az idő se nyújtott kevesebbet,- csak mi — fiai, voltunk kevesebbek: bősz nagyra várók: — lesve a csodákat: nem tettük azt, amiből csoda válhat Mert nem hiszem, hogy ne lehetett volna ‘ kitartó, csendes, hű forradalomban , élni: — szeretni, hinni a világot; tenni valamit, mivel besugárzód; melegíteni: — telet a gyertya lángja; szelídíteni: — aszályt a szik virága; rázni a világot: — szellő az erdőt; kérlelve biztatni; — karsztot a felhők; lázadni — úgy, hogy magadat naponta feláldozod, ha mégoly kis dologra; ellenszegülni; másképp nem? — parányi toporzékoló ügy nyergébe szállni; osztani magad: — hogy így sokasodjál; hallgatni őket, hogy tudd a világot, róluk beszélni, ha szólsz a világhoz. Széjjel szóródni — eső a homokra — sivatagnyi reménytelen dologra, \ s ha nyár se lesz tőled — s a táj se zöldebb; kutakká gyűjt a mély; — soká isznak belőled! Még nem hiszem, hogy ne lehetett volna élni: — lehetetlent ostromolva, hát próbálom önvesztő szerelemben mi együtt — nem lett volna lehetetlen. (A Kossuth-oíjas költő „Százhúszat verő szív” című kötetéből.) Békés szándékkal Május• 22-én a történelem során először látogatott amerikai elnök Moszkvába. És tegyük hozzá, kevés ilyen „látogatás" volt még a történelem során, ilyen nagy horderejű és ilyen pozitív. Idézzük mindjárt az amerikai elnök, Nixon szavait: „Moszkvába csak békés úton járva lehet jönni”. A látogatás és az eredmények alaphangját az elnök első napi beszédéből ez a mondat adta meg. Csak békés úton tehát és ezért tartjuk magunk is nagy jelentőségűnek a moszkvai „csúcsértekezletet’’. Mert azt világosan látta minden gondolkodó ember, hogy « „harmadik világháború kulcsa” a két szuperhatalom kezében van. Azt is világosan láttuk, hogy az elmúlt negyed évszázad alatt a Szovjetunió töretlenül békét hirdetett és békés szándékának ezernyi jelét adta. De azt is felismertük, hogy rendszerének és határainak védelme érdekében legalább olyan meretű fegyverzettel kellett rendelkeznie, mint a nyugati világ vezető államának. És ez utóbbi téren látszott kilátástalannak a helyzet napjainkban. Miért? Azért, mert a fegyverkezésben nincs megállás. Ez az a lavina, amely ha megindul, mindig csak növekszik. Sőt egy példátlan étvágyú és igényű sárkány. Ami tegnap meg újnak és jónak számított, ma már elavult és holnap ismét hatékonyabbat és tökéletesebbet produkál a felajzott tudományos technika. Ballisztikus, ördögi folyamat ez, amelyet egyszerűen fegyverkezési versenynek hívunk. a csúcstalálkozó történelmi mérföldkő a két nagyhatalom kapcsolatában. A kibontakozott kapcsolat kétség kívül kihat az egész emberiség sorsára és a jövő történelmi eseményeire. Mert a világért és a népek életéért fűtött felelősség ültette aszta\hoz a két nagyhatalmat. Az bizonyos, hogy az emberiség ezekben a napokban fellélegzett. Az is bizonyos, hogy új reménység töltötte el a szíveket és sokan sóhajtották: „milyen régen vártunk erre a pillanatra’’. < Nixon elnök moszkvai útja tehát nem egyszerűen udvariassági látogatás volt. Az idő, a történelem kényszerítő ereje vitte a szovjet fővárosba. Ennek értelmében komoly eredmények is születtek. Az eredményeket a történelem majd úgy fogja számon tartani: „moszkvai megállapodások”. Kihatása valószínűleg nagyobi) horderejű lesz, mint a jaltai, vagy potsdami megállapodásoknak. Ezeket a megállapodásokat tartalmuknál fogva három csoportba oszthatjuk: 1. tudományos, 2. gazdasági, 3. katonai. Mindhárom rendkívüli jelentőségű. Mégis mi az utóbbit emeljük ki. mint amely az egész világra, köztük elsősorban Európára bir kihatással. Ennek a katonai megállapodásnak, hosszú előzménye volt. Két főváros, Bécs és Helsinki nevéhez fűződtek a szovjet és amerikai szakértők tárgyalásai. Az ún. SALT konferenciákon tárgyalták a stratégiai fegyverzet befagyasztását és leszerelését. Az évekig tartó tárgyalássorozatot koronázta meg a két hatalom megegyezésének aláírása. Há Moszkvában semmi más nem történt volna, csak pusztán ez az egy, már akkor is érdemes volt Nixonnak elmenni oda és akkor is hallatlanul nagy eredménynek kellene tartanunk a csúcstalálkozót. DE ENNÉL JÓVAL TÖBB TÖRTÉNT. Mert magában a katonai megegyezésben is olyan lehetőségek rejlenek, amelyek, nyitva hagyták a kaput további lépések felé. Vagyis eljött annak az ideje, hogy komolyan beszélhetünk az általános és teljes leszerelésről. Eljött annak az ideje, és megalapozott lehet a. reménységünk, hogy megszűnnek a katonai tömbök. Eljött annak az ideje, hogy számvetést készíthetünk: ha a katonai költségvetések lecsökkennek, mit és mennyit fordíthatunk a népek életszínvonalának emelésére. És eljött az az idő, hogy többet lehet foglalkozni az elmaradt, fejletlen világ analfabétizmusával, éhezésével és egyéb hiányosságával. A jövőben reális alapjai lesznek a tervezésnek, és mondjuk ki, a jólétnek. Végre nem utópia a békéről álmodni és abban hinni! A megbeszéléseken hangsúlyt nyert, hogy a két fél megegyezése nem történik más népek rovására. Ezt figyelembe kell vennünk. A sok vonatkozása közül csak egyre utalunk. Földünknek még vannak beteg testrészei. Nem kell napvítöt kövünkbe venni, hogy megtaláljuk őket. A Távol-Kelet még lángokban áll. S ezt a kérdést legalább olyan sürgősen meg kell oldani, mint a stratégiai fegyverzet csökkentésének kérdését. A MOSZKVAI „CSÚCSÉRTEKEZLET” JÓ PÉLDA. És még jobb kezdet. Idézzük ismét Nixon elnök szavait: „Moszkvába csak békés úton járva lehet jönni”. Véleményünk szerint minden fővárosba így el lehet jutni. Még Hanoiba is! És mi alig várjuk a pillanatot, amikor a Távol-Kelet kérdését Párizsban, vagy Hanoiban hasonlóan, közmegelégedésre megoldják. Alig két hete az amerikai elnökkel kapcsolatban úgy írtunk, mint aki kockára tette a világbékét. Most viszont a legteljesebb elismerés hangján. Nincs valami ellentmondás ebben? Nincs! Mert nekünk van szavunk akkor, ha embertelen, népeket veszélyeztető, háború szélére sodró intézkedéseket rendel el valaki, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy legyen szavunk akkor is, ha az emberiesség, békés szándék gesztusait tapasztaljuk. Moszkvában az emberiség javáért cselekvő Nixont ismertük meg. S szeretnénk mindenkor ilyen úton látni az Egyesült Államokat. Dr. Rédey Pál Jákob és környezete mé két lábbal a félpogány mitc lógiában áll, nem beszélve At rahám egyszerű vallásosságé róL de aztán egyre finomodi a neki kinyilatkoztatott egy isten-képzet s Józsefbén má az egyistenhit szellemi és ei kölcsi magasrendűségének le hetünk tanúi. Ugyanígy fejlc dik a személyiség is: a fiaté József ■ individualista önele gültségébol, magányos álmc dozóból, környezete és nép számára hasznos, kollektí cselekedetekre képes hős, al számára önmaga már érte valóság, cselekvései céltudatc sak. és egyénisége kiforrot Tanúi lehetünk a társadalnr haladás folyamatosságának 1: ahogy a kezdeti ösztönös, no mád közösségi forma egyr inkább szervezett, politikai la; vallásilag és gazdaságilag szer vezett birodalommá les (Egyiptom), ahol a vezetői felelőssége szélesebbé, s az em berek javát szolgáló humani tása hatékonyabbá válik. A tetralógia megtartja nagy jából a Biblia történeteinél idői rendjét, természetesen al kotó fantáziával kiegészítve a alapanyagot, de a cselekmém legjobb összefoglalása mégi- az, ha elolvassuk a Biblia idi vonatkozó fejezeteit. így, ami olvasunk, nem „szép történet1 csupán, hanem hitvallás a: emberért. b. L Thomas Mann: József és testvérei A múlt „mélységes mély, feneketlen kútjából” merít az író, hogy a jelen kérdéseinek kínzó szomját oltsa. Egyre mélyebbre és mélyebbre, tovább az időben odáig, ahol az ember lényege, eredete, célja legelőször formát öltött. Így jut el ezzel a hatalmas tetralógiával a „Kezdet Könyvéig”, a Genezisig, Mózes I. könyvéhez. Ezt használja fel arra, hogy az emberi érzések megszületésével . szembesítsen: a szeretettel és a gyűlölettel, a hittel és mítosszal, így az olvasó az emberiség történeti fejlődésének menetét tartja kezében. Az emberiség feltörekvésének történetét, amely hosszú és bonyolult utakon vezet el az istenhit, a személyiség és a társadalom olyan formáihoz, amely a mi hitünk, személyiségünk és társadalmunk csirája egyben. t teljesen a gyarmati emlékektől : az angol gazdasági befolyás ma még igen erős. De az ország — együtt Tanzániával és Ugandával, a Kelet-Afrikai Államszövetség másik két tag
