Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-05-21 / 21. szám

Isten vonzásában Jn 6, 44—47 JBZUS NEM VITATKOZIK. Beszélgető partnerei (az előző versekben) isteni küldetését vitatják, de Jézus nem megy be­le a vitába. A hivő ember sem gondolhatja, hogy neki a vita feladata lenne. Istenhitünket érvelés, rábeszélés, ellenvetés, vitatkozás útján nem kényszeríthetjük rá senki embertársunk­ra. Ez különösen is pünkösdi igazság. „Senkisem jöhet hozzám, csak ha az Atya vonja” — .mondja itt Jézus. Istennek ön­magához, Krisztushoz vonzó belső, megfoghatatlan, csak az eredményében, a hitben, megmutatkozó vonzás olyan pünkösdi tény, mely figyelmeztethet bennünket, mai keresztyéneket, né-* hány dologra. HÍVŐK ES NEM HÍVŐK PÄRBESZEDE, akár csak beszél­getése, de az egyház munkája — bárhol végezzék iá — nem lehet alkalom keresztyén emberi erőlködésre, a hit mester­séges terjesztésére. Az egyház sokat hibázott, sőt vétkezett e tekintetben története folyamán. A lelki erőszak még szá­zadunkban is nem egyszer az egyház eszközei közé tarto­zott. Sokkal inkább ámulva, csendben kell megállnuhk Isten Igeikének titokzatos munkája előtt, hogysem azt képzeljük, a mi vitakészségünkön, elmés válaszainkon, sarokba szorí­tani próbálkozó kérdezésünkön dől el Isten ügye. Másról van szó: * Hallani Istenről — ennyi ami emberi síkon történhet. S ez a cselekmény, adott pillanatban, amikor Istennek tetszik, a lelkűnkben Istentől való hallássá válik. Már nem csupán róla hallunk, hanem őt halljuk, amint megszólít bennün­ket, személy szerint, szól nekünk szeretetéről, bűnbocsána­táról a feltámadásról és az örök életről. Az egyház istentisztele­tének ez az értelme: Róla és hozzá hangzik minden imádság, ének, Róla szól az igehirdetés, s mindez a mai pünkösd ígérete és reménysége jegyében: hátha közben.Tőle jövő halk belső szó­vá válik ez egyik-másikunk lelkében, 1 S EZ A HALK, BELSŐ isteni szó, „az Atya vonzása” Jé­zus Krisztushoz kapcsolja hitünket. „Mindenki, aki hallott az Atyáról, énhozzám jön.” Krisztushoz „menni” — annyi, mint őbenne hinni, a Megváltóban, aki életével, halálával, feltámadásával Isten örök szeretetének, bűnbocsátó, gondviselő, üdvözítő szeretetének kijelentőjévé és ajándékozójává lett. Nem valami különleges lelki élményről van szó. De alap­jában véve az Isten magához vonó mozdulata nem más, mint az egyszerű, sokszor ugyan kételyekkel küzdő, fogyó, fakuló, majd újra megerősödő, halálunkig megmaradó hit a Krisztusban. ISTEN SOHASEM ELSZIGETELTEN von magához bennün­ket, hanem egész világunkkal, minden feladatunkkal együtt. Pünkösd nem marad meg lelkünk legbensőbb ügyének, ha­nem kitágul egész életünk ügyévé. Életünk pedig ezer szál­lal van hozzákötve mások életéhez, az emberi közösséghez, a társadalom, a háza, az emberiség sorsához. Isten vonzá­sában nem elvont lényemmel állok, hanem mindazzal az öröm­mel és gonddal, felelősséggel és reménnyel együtt, • amely fog­lalkoztát, vagy kell, hogy foglalkoztasson. Így gondolunk most ezen a pünkösdön „Isten vonzásában” hétköznapi munkánkra, szeretteinkre, a hazai gazdasági, tár­sadalmi és kulturális feladatokra. Tekintetünk az újságok, a rádió, a televízió napi hirei -nyomán végigfut az egész vi­lágon, s nem kívül reked hitünkön, hanem belesűrűsödik a jelen: az indokínai háború, a közel-keleti feszültség, szá­mos nép igazság és emberi életkörülmények utáni vágya, a békéért való egyetemes erőfeszítések. Isten vonzásában a hivő ember az élete és korunk min­den kérdésében bíztatást kap a cselekvő szeretetre. Veöreös Imre IMÁDKOZZUNK Köszönjük, Istenünk magadhoz vonó szeretetedet. Nálad bűnbocsánatra, békességre, erőre, a halálon is áttörő remény­ségre lelünk. Vonj bennünket közelebb magadhoz, ismertesd meg velünk mélyebben Jézus Krisztust. És küldj bennün­ket szíreteteddel az életünk s világunk feladatai közé, hogy cselekvőén tegyük embertársaink javára, amit Tőled tanul­tunk. Amen. GREIFSWALD ÜJ PÜSPÖKE A Német Demokratikus Köz- denst, Horst Gienke-t válasz­társaság Greifswald! Tartómé- tották a nyugdíjba vonult myi Egyháza új püspökévé a 42 Krummacher püspök utódjául, éves schwerini szuperinten- ' (epd) Istentiszteleti rend Budapest, 1972. május 22-én, pünkösd ünnepén Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gá­bor, de. 11. (úrv) dr. H^fenscher Károly, du. 6. Trajtler 1 Gá­bor. Fasor de. ll. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9. (úrv) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11. (úrv) dr. Rédey Pál. Kőbánya dé. 10. (úrv) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv) Sülé Károly. Vajda Péter u. de: fél 12. (úrv) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákos- falva de. 8. (úrv) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Boros Károly. Fóti út de. 11., Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Ta­más. Frangepán u. de. fél 10. Bara­nyai Tamás. Üjpest de. 10. Blázi La­jos. Pesterzébet de. 10. Virágh Gyu­la. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest- Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél ll, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv). du. 6. To- rockó tér de. fél 9. öbuda de. 10. (úrv) Görög Tibor, du. 5. Görög Tibor. XIL Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. 5. Szeretet - vendégség. Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de fél ll. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) Reuss András, de. 11. (úrv) Reuss András, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert'. Budafok de. 11.' Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Ró­bert. Törökbálint du. fél 5. Vison­tai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv). Budapest, 1972. május 22-én, pünkösd 2. napján Deák tér de. 9. (német úrv) .Re­uss András, de. 11. (úrv) dr. Ké­kén András, du. 6. (úrv) dr. Ha­fenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv) Ifj. Görög Tibor. du. 6. Szir­mai Zoltán. Karácsony Sándor u. du. 6. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) Solymár János. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál: Kőbánya de. 10. du. 7. Zugló de. 11. (úrv) Bizik László, Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Pest­újhely du. 6. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Becsikapu tér de. ll. du. 6. .Óbu­da de. 10. (úrv) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. Rutt­kay Elemér, ,'du. fél 7, Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. Trajtler Gábor. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Pünkösd ünnepén az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Csel 2, 1—13; az igehirde­tés alapigéje: Jn 14, 16—21. — Pünkösd 2. napján az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Csel 10, 42—48a; az igehir­detés alapigéje: Jn 6, 44—47. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 21-én, pünkösd vasár­nap reggel 7 órakor az evan­gélikus egyház félóráját köz­vetíti a Petőfi rádió és az URH-adő. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ, az Északi Egyházkerület püspöke. — PÄPA. A gyülekezet egy­kor nagy hírű énekkara újjá­alakult és munkáját Síkos La­josáé vezetésével végzi. Már a karácsonyi, újévi, nagypén­teki és húsvéti istentiszteletek áhítatát is' gazdagította a négyszólamú vegyeskar. , A gyülekezet, azt szeretné, ha mind többen bekapcsolódná­nak az énekkar szép szolgá­latába. — V A NY ABC. Kantáié va­sárnapján egyházzenei áhítat TELJESEN egyedülálló nőt csa­ládtagként teljes ellátással szoba­társként magamhoz vennék cse­kély segítség ellenében. „Szeretet, megértés” jeligére a Kiadóhivatal­ba. ZONGORA olcsón eladó. Alois Kern gyártmányú, bécsi, egyenes- húros. 190X140 cm, kifogástalan ál­lapotban. Reegen Gertrud. Buda­pest, VIII., Kőris u. 6. III. Cl. keretében a gyülekezet ének­kara Schütz kórusműveket adott elő. Az énekkart Schultz Jenőné vezényelte, aki húsz éve végzi a gyülekezetben a kántori és karvezetői szolgála­tot. — KÖBÄNYA. A gyülekezet áprilisi szeretetvendégségén Bolla Árpád dunakeszi lekész szolgált előadással. — HIBAIGAZItAs. Lapunk május 44-i számának 3. olda­lán Váci Mihály: Válasz egy kritikára című versének mot­tója helyesen: „Igazat kér. de igazában sok a követelők túl­zása.” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarország) Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felesós szerkesztő és kiadó; O. Koren Emi! Szerkesztőség és kiadóhivatal ; Budapest, vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: S16—20.412—vm. Előfizetési ár; egy érme 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25 211 @ 72.1666 Athenaéum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Nem erővel és nem hata­lommal. hanem az én Lelkem- mel, ezt mondja az Úí.” (Zak 4, 6) PÜNKÖSDVASÁRNAP. — „Az Ür pedig a Lélek és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabad­ság.” (2 Kor. 3,17 — Ez 34,27 — Csel 2,1—18 — Zsolt 118,24— 29) Milyen szabadságot ad az Űr Lelke? A korlátlan önzés szabadságát? A senkire és semmire nem tekintő törtetés szabadságát? A haszonszerzés szabadságát? A felebaráttól, a társadalomtól való elszakadás szabadságát? Dehogyis! Isten Lelke arra tesz szabaddá, hogy bátran összekösd sorsodat a felebarátodéval. Megszabadít az önzéstől, hogy egynek tudd magad a jóért küzdő, felelős­séget hordozó emberek milliói­val. HÉTFŐ. — „Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, mint aki ezt írta: Hittem, azért szóltam — mi is hiszünk és azért szólunk.” (2 Kor 4,13 —Zsolt 40,4 — Csel 10,34 — 36; 42—48 — Zsolt 106, 1—12) Mennyi probléma szár­mazott időnként abból, hogy keresztyének elkezdték vizs­gálni és kétségbe vonni egy­más hitét! Amikor bátran hi­vő emberek másképpen, más szóval és más összefüggések­ben vallották meg hitüket, mint az elődök, vagy a'kortár­sak zöme. Újszerű, sablontól eltérő, de igazi hittel tett hit­vallás a Szentlélektől szárma­zik. Ö nem frázisokat, merev szokásokat, „szentesített” for­mákat őrizget, hanem a szol­gálat új és új útjaira indít. KEDD. — „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnök­től szabadíts meg engem!” (Zzolt 19,13 — 1 Kor 6,11 — Csel 2,42—47 — 1 Kor 14,13— 19) Tévedni emberi dolog. Csak a holtak nem tévednek, pa­ponként vizsgáljuk meg ma­gunkat Isten színe előtt, hogy a téves hitet, gondolatokat és terveket elhagyhassuk. A té­vedéseket igazolni akaró szán­dék rögeszmévé válik és titkos bűnökhöz vezet. A titkos bűn burjánzik, gyarapszik és pusz­tít, mint a rák. Családot for­gácsol szét, bizalmat rendít meg, életeket tesz tönkre. Ne várjuk meg, amig a tévedésből bűn lesz! A bűn csak annak titok, aki elköveti. Isten látja és a felebarát szenved miatta. SZERDA. — „Jézus pedig azt mondta nekik: én vagyok az életnek kenyere; aki pedig hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha.” (Jn 6,35 — Ézs 49,10 — Csel 3,1—21 — 1 Kor 14,20— 25) Csak a testnek van szük­sége táplálékra, ételre-italra? Silány élet az, amit csak testi­leg táplálnak! Azért van olyan sok éhező még mindig a vilá­gon, mert mások, akiktől függ­tek és függnek, a maguk fizi­kai létét, megélhetését ezersze­resen biztosítva, de lélek nél­kül éltek. Elhárítottak minden szót, ami a lélekhez szól, hogy az önzetlen szolgálatra táp­lálja fel és összekösse a fele-' baráttal. Jézus úgy elégít meg, hogy ez a megelégítés nem má­sok rovására történik. Megta­nít úgy élni, hogy ne mások ellen, mások rovására, hanem másokért éljünk. CSÜTÖRTÖK — „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de éle­tét elveszíti?” (Mk 8,36 — Csel 4,8—31 — 4 Móz 22,18 — 1 Kor 14,26—40) A Sátán az egész vi­lágot felkínálta Jézusnak a megkísértéskor. Nem meg­ajándékozni akarta Jézust, ha­nem elpusztítani. Sok ember abba rokkan bele, testileg — de még sokkal inkább lelki­leg —, hogy belehajszolja ma­gát' a szerzés bűvöletébe. Le­het milliókat érő vagyona, de már nincs emberi szava, érzé­se, gondolata. Képtelen min­den emberi kapcsolatra. És ta­lán túl későn jörf rá, hogy a mániákus haszonszerzés a leg­haszontalanabb dolog. PÉNTEK. — „Ragaszkodjatok szilárdan az élet beszédéhez” (Fii 2,16 — Zak 8,23 — Ef 2,17­22 — 1 Kor 15,1 — 11) A ta­nítványok azért ragaszkodtak Jézushoz, mert az örök élet be­szédét hallották tőle. Nem ál­általában az élethez ragasz­kodtak, hanem ahhoz az élet­hez, amit Jézus kínált nekik. Az élet teljességét nála talál­ták meg. Minden gondjával, feladatával, lemondásával, ál­dozatával és örömével, boldog­ságával. A Jézus hirdette élet beszéde nem görcsös élniaka- rást diktál, hanem önzetlen szolgálatot. SZOMBAT. — „Isten pedig, aki az Urat feltámasztotta, minket is fel fog támasztani a maga hatalmával”. (1 Kor 6,14 — Zsolt 68,21 — Jn 20,19— 23 — 1 Kor 12—19) Nem tud­juk, hogyan történik a feltáma­dás. Isten nem elmagyarázza, hanem megcselekszi a feltá­masztásunkat. Jézus Krisztus feltámadott és él.. Velünk együtt akar élni itt, a földi éle­tünkben és örök életét velünk akarja eltölteni Isten országá­ban. Azért támaszt fel ben­nünket is Isten, mert Jézus örök életet szerzett nekünk. Ö az első feltámadott, de nem az egyetlen. Mi is követhetjük őt a feltámadáson át az örök életbe. Baranyai Tamás — VÖNÖCK. Húsvét 2. nap­ján emlékezett meg a gyüle­kezet istentisztelet és ünnepi közgyűlés keretében Kiss Gyu­la lelkész szolgálatának negy­venéves évfordulójáról. Az ünnepi alkalmon Szabó La­jos esperes szolgált és köszön­tötte Kiss Gyulát. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök táviratban kö­szöntötte a jubiláló lelkészt Poncius Pilátus (Részlet Mihail Bulgakov. „A Mester és Margarita” című regényéből) Ki tudja, mi történt. Judea helytartójával, de arra vetemedett, hogy fölemelje kezét, mintha a napsütés ellen akartja védekezni,, és tenyere védőpajzsa mögül intő, figyelmez­tető pillantást küldjön a rab felé. — Válaszolj tehát — folytatta,: — Ismersz-é egy bizonyos Keriáth-béli Júdást, és beszéltél-e vele a császárról vagy bármi egyébről? A fogoly készségesen válaszolt: — A dolog úgy történt, hogy tegnapelőtt es- _ te a templom előtt megismerkedtem egy fia­talemberrel, aki magát Júdásnak nevezte, s úgy mondta, Keriáth városából származik. Meghívott házába az Alsóvárosban, megven­dégelt. .. — Jó ember? — kérdezte Pilátus, és sze­mében sátáni tűz villant meg. — Nagyon jó ember, és igen tudni vágyó — erősítette meg a fogoly. — Nagy érdeklődést tanúsított eszméim iránt, szívesen fogadott __ — Lá mpást gyújtott... — vetette közbe Pi­látus Halkan, a fogoly hanghordozásához al­kalmazkodva, és szeme ismét megvillant. — Igen, lámpást is gyújtott — hagyta rá Jesua, kissé meglepődve a helytartó tájéko­zottságán. — Kifaggatott, mi a véleményem az államhatalomról. És ez a kérdés roppantul ér­dekelte. — És mit mondtál neki? — kérdezte Pilá­tus. — Vagy most azt fogod válaszolni, hogy elfelejtetted? — És hangjából már reményte­lenség csendült ki. — Többek közt azt mondtam neki, hogy minden hatalom erőszakot tesz az embereken, és eíjövend az- idő, amikor nem lesz sem csá­szár, sem semmiféle más központi hatalom. Az emberiség az igazság és méltányosság bi­rodalmába jut, ahol már semmiféle hatalomra nem lesz szükség. — Tovább! — Tovább nincs — mondta a fogoly. — Ek­kor emberek szaladtak be, megkötöztek, és a börtönbe vittek. A titkár erősen figyelt, nehogy egyetlen szót is elszalasszon, s közben gyorsan jegyzett a pergamenre. Pilátus fáradt, fátyolos hangja hirtelen meg­nőtt, megerősödött. — Nincs, nem volt, és nem lesz a földön nagyobb és az embereknek kedvesebb hata­lom, mint Tiberius császáré! És a helytartó gyűlölködő tekintettel súrolta a titkárt, meg a kísérő katonákat. Majd egy­re emeltebb hangon folytatta: — Nem a te dolgod, hogy ítéletet mondj fölötte, te esztelen bűnöző. — Rárivalt a kísé­rő katonákra: — Takarodjatok innét! — Majd titkárához fordult: — Hagyj magamra a vád­lottal, itt államügyek forognak kockán. A katonák vállukra tették a lándzsájukat, és ütemesen dobogva megvasalt caligájukkal, elhagyták az oszlopcsarnokot. Utánuk a titkár is kiment. A hallgatást egy ideig csak a szökőkút cso­bogása törte meg. Pilátus elnézte, ahogy a cső felett víztányérka keletkezett, .megdagadt, szélei letöredeztek, és sugárban hullottak alá. Elsőnek a fogoly szólalt meg: — Ügy látom, valami baj lett abból, hogy én ezzel a keriáthi if júval elbeszélgettem. Úgy sejtem, hégemón, hogy azt a Júdást hamaro­san szerencsétlenség éri, és szívből sajnálom őt. A helytartó sokatmondóan mosolygott. — Azt hiszem, van a világon valaki, akit, jobban sajnálhatnál, mint azt a Keriáth-béli Júdást, s akinek sokkal rosszabbra fordul a sorsa ... Nos, teszerinted tehát Marcus, a Pat­kányölő, a hidegvérű és lelketlen gyilkos, mindazok, akik mint látom — s a prokurátor Jesua véraláfutásos arcára mutatott —, össze­vertek téged a beszédeidért, Dismas és Gestas, a latrok, akik cimboráikkal négy katonát meg­öltek, végül Júdás, az aljas áruló... szerinted ezek mind jó emberek? —' Igen — felelte a rab. — És eljö az igazság országa? — Eljő, hégemón — felelte határozottan Jesua. — Sose jön el! — üvöltött fel Pilátus olyan félelmetes erővel, hogy Jesua hátrahőkölt. így üvöltötte sok évvel azelőtt a Lidércek Völgyé­ben lovaskatonáinak: „Üssétek! Vágjátok! Mentsétek meg a Patkányölőt!” Most még job­ban fölemelte vezényléstől berekedt hangját, hogy odakint a kertben is meghallják: — Bű­nös vagy! Bűnös! Bűnös! — Majd halkan meg­kérdezte;; — Jesua Ha-Nocri, hiszel te valami­féle istenekben? — Egy az Isten — felelte Jesua. — őbenne hiszek. — Akkor imádkozzál hozzá! Imádkozzál! Különben — s hangja elfúlt —, amúgy sem, segít... Van feleséged? — kérdezte hirtelen; maga sem értette, mi ütött belé. — Nem, nincsen. Magam vagyok. — Gyűlölöm ezt a várost ........mormolta ma­gá ban a prokurátor, és válla megrándult, mintha a hideg rázná, kezét ősszedörzsölte, mintha mosná. — Jobb lett volna neked, ha előbb szúrnak le, mielőtt azzal a Keriáth-bé- livel találkozol. — Bocsáss el engem, Hegemon — kérte a rab váratlanul, és hangjából aggodalom 'csen­dült ki. — Látom, hogy meg akarnak ölni. — Azt hiszed, szerencsétlen, hogy a római császár helytartója szabadon bocsájt valakit, aki azt mondotta, amit te mondtál? Ó, iste­nek, istenek! Vagy azt képzeled, hogy hajlan­dó vagyok a helyedbe állni? Én nem értek ve­led egyet! És jól vigyázz: ha mostantól fogva még egy szót is szólsz, ha bárkivel beszélsz, velem, gyűlik meg a bajod! Ügy vigyázz ma­gadra! — Hégemón. .ÍZ — Halgass! — rívallt rá Pilátus, és dühön­gő tekintettel követté a fecskét, amely ismét ott cikázott az oszlopok között. — Ide hozzám! — szólította azután az őrséget. És mikor a kísérő katonák meg a titkár visszatértek, Pilátus kijelentette, hogy hely­benhagyja a halálos ítéletet, amelyet a Kis Szinhedrion hozott a Jesua Ha-Nocri nevű vádlott ügyében; a titkár pedig gondosan föl­jegyezte a helytartó szavait. A következő pillanatban már ott állt előtte Marcus, a Ptkányölő. A prokurátor elrendel­te, adja át az elítéltet a titkosszolgálat pa­rancsnokának azzal a szigorú paranccsal, hogy Jesua Ha-Nocrit különítsék el a többi rabtól, továbbá, hogy a legsúlyosabb büntetés terhe mellett meg van tiltva, högy Jesuával bármi­ről is szót váltsanak, vagy kérdéseire válaszol­janak. Marcus intésére a kísérő katonák körül­fogták Jesuát, és elvezették az oszlopcsarnok­ból. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom