Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-05-21 / 21. szám

1 Pünkösd .János 14,16—21 EGYEDÜL! Á megkönnyebbülés felkiáltása is lehet ez; a zajgo tömegből magányra, csendre vágyó ember örömteli só­haja. talán egy erdei tisztáson, ragyogó tavaszi napon: Végre, egyedül! De lehet a magára maradt, elhagyott emoer kétség- beesett sóhaja is, akire rászakadt a modern eltömegesedett es éppen ezért néha oly félelmesen magányos ember árvasága. 'SZÜKSÉGE VAN az embernek a társra, a másikra, valakire, aki vele van s alánéi ő is menedéket talál, akire számíthat s akitől segítséget, tanácsot s legfőképpen szeretetet varhat. „Nem jó az embernek egyedül lenni”. — ez az ősi, bibliai igazság, amit a tapasztalat sokszorosan igazöl. nem csupán a házasságra érvényes, hanem általában is. A házastársi közös­ség — Pál apostol szerint nagy titok ez! — modellje egyúttal, őssejtje az egyéb emberi kapcsolatoknak. A TANÍTVÁNYAITÓL BÚCSÚZÓ JÉZUS azt ígéri a riadt kis seregnek; Nem hagylak titeket árvául, eljövök hozzátok! Jézus tudja: személyé, jelenléte, barátsága, szeretete, hatalma és vezetése a titka e tanitványi sereg együttlétének és létének. Az egyház szerkezete. — ahogy később majd nevezi őket —. sokféleképpen változik s változhat is a századok során s ki tudja, miként fog még változni. Valósága, életének és külde­tésének értelme azonban ebben lesz és marad mindvégig: eb­ben a Jézushoz kötöttségben, az ö követésében, ebben a leg­szorosabb Jézus-közösségben. „Ti enbenrtem és én tibennetek”, tgéri a Mester tanítványainak. De hogyan, amikor éppen el­hagyni készül őket? A SZENTLÉLEK érkezése, jelenléte ennek a módja. így van és marad mindörökké nálunk Jézus. Szemmel láthatatlanul, füllel nem hallhatóan, érzékszerveinkkel felfoghatatlanul, még­is valóságosan. Szívbeli magasztalás módján. Erre a boldog megtapaszlalusra jutottak a tanítványok a pünkösdi esemé­nyekben; a Lélek megszólaló szavában ráismerlek a ríragc. jól ismert hangra, a Jézuséra. Jézus él. szava most bennünk hangzik, — ez volt a pünkösdi nagy élmény. DE HOGYAN különböztetjük meg a Szentlélek szavát a szivünk csendjét felverő egyéb hangoktól? Régi es nehéz kér­désé ez a keresztyénségnek. Hiszen bárki hivatkozhat egy „bel­ső hangra", mint a Lélek sugallatára. S mily félrevezetők le­hetnek e hangok! A közismert mondás is: ..A lelkiismeret szava. Isten szava”, mennyi tévedésnek, sőt szörnyű, veteknek is lett már forrásává. Pedig Jézus világosan megmondotta: A Szentlélek öróla tesz majd tanúságot, az ö igéit juttatja a tanítványok eszébe s azokat értelmezi és világosítja meg. Éppen arról ismerhető fel és különböztethető meg a Lélek hangja, hogy benne a Jézus jól ismeri szavára ismernek majd. JÉZUS SZAVÁT HONNAN ISMERJÜK? A SZENTÍRÁS- BÓL! Ez is ősi tapasztalata a keresztyénsegnek: A Szentlélek munkája a Biblia szövegéin keresztül érvényesül. S persze fordítva is érvényes a tétel: A Szentlélek munkája, nélkül a Biblia nem válik Isten megszólító igéjévé számunkra. Nem emberi önkény, hanem Isten akarata kötötte a Lélek bennünk szólását a „külső igéhez”, ahogyan Luther a Szentírást és az igehirdetést nevezte. Ezért nélkülözhetetlen drága kincse a reformáció egyházának a Biblia és Isten áldott szerszáma az istentiszteleti prédikáció s persze minden testvéri szó is. VIGASZTALÓNAK, IGAZSÁG LELKÉNEK nevezi Jézus a Szentleiket. S ezzel munkájának jellegét jelzi. Tanácsol, ma­gyaráz, mellénk áll, megvilágosít, vezet, utat mutat, bátorít, felemel — mindez benne van az eredeti újtestamentomi görög kifejezés gazdag tartalmában. Legfőképpen meggyőz Isten sze- retetéröl és Jézus szeretetére indit. És Jézust nem lehet más­képpen szeretni, mint úgy, ha, szót fogadunk neki. S neki igazában egyetlen nagy parancsolata van: az amellyel oda­fordít a másik ember felé. A felebarát szeretete a bizony­sága annak, hogy munkálkodik bennünk a Lélek. PÜNKÖSD AZ EGYHÁZ ÜNNEPE. A Lélek első műve az volt, hogy csüggedt, széthúzó, megfáradt emberekből bá­tor. boldog és szolgálatra kész közösséget kovácsolt. A Lélek mindig gyülekezetét teremt. Ebben a gyülekezetben nem le­hetnek elhagyatottak, szűkölködők. vigasztalanok, mert testvér­szivek és testverkezek emelik fel és ölelik át egymást. S ez a szeretetközösség. ha igazi, kisugárzik a környezetbe; hiszen azért is van. hogy javára, üdvére legyen mindazoknak, „akik a házban” vannak, vagyis az egész lakott földkerekségnek, min­den embernek. I Dr. Groó GyuU Faluról városba kerüli fiatalok Rettenetes az egész. Ki érti ezt ? — teszi fel önmagának a kérdést a ..sötétkék ruhás fiú ’, Fejes Endre: Jó estét nyár. jó estét szerelem című regényé­nek főszereplője. Ki érti azt. hogyan lesz gyilkossá egy kis­sé félszeg. furcsa fiatalember, aki a boldogságot hamis úton keresve, mások hiszékenységét és nyárspolgári vágyait ki­használva. lépésről lépésre ha­lad tragédiája felé.. Nem hat­borzongató krimi, hanem tár­sadalmi dráma bontakozik ki előttünk ebben a filmre vitt regényben. Egy olyan drámáé, amelynek nemcsak egyszerű szemlélői vagyunk. hanem közvetlenül vagy közvetve „mindannyian érdekelve va­gyunk a kínos ügyben, ülnök­ként vagyunk híva” perére, ahogyan talalóan mondja egyik napilapunk kritikusa ..Jó éjszakát, közöny-’ című értékelő kritikájában. Búcsút kell • mondanunk a felelőtlen közönynek a társadalmi kér­désekben. Hiszen ez a faluról, paraszti sorból a fővárosba felkerült fiatal lakatos, aki munkáját jól végzi, de helyét a társadalomban nem tudja megtalálni — ..egyszerre bű­nös és áldozat”.­Faluról városba A FALURÓL VAROSBA kerülő fiatalok száma igen je­lentős. Az elmúlt másfel-két évtizedben a fiatalok aránv- számukat messzemenően meg­haladó mértékben vándorol­tak el a faluból. Ma az 1 mil­lió 400 ezer 14—26 év közötti magyar fiatalnak kb. a fele él falun. A falun élők kb. fele nem a mezőgazdaságban dol­gozik, hanem ipari munkás, városokba bejáró „ingázó” stb. Tehát a városokban élőés dol­gozó fiataloknak egy jelentős része falusi származású. Ez nagyjából megfelel az általá­nos európai fejlődésnek, s po­zitívan értékelhető. A faluról városokban megtelepedő fia­talok többségükben megtalál­ják számításaikat. S legtöbb­ben jól megállják helyüket a munkában és az emberségben is. Vannak problémák A VÁROSOKBAN LETE­LEPEDŐ fiatalok beilleszke­dése új környezetükbe azon­ban nem mindig probléma­mentes. Vannak objektív ne­hézségeik is, pl. a lákasker- dés. Sokan nem tudnak ma még bejutni az egyre szebb és modernebb munkásszállókba, hanem néhol primitív körül­mények között, albérletek es ágybérletek egészségileg és er­kölcsileg fertőző légkörében kénytelenek meghúzni magu­kat. Az anyagi függetlenség egyeseket megszédít, meggon­dolatlanná vagy fölényessé tesz — bár a pár napig „urat játszó görög diplomata”, aki a hónap többi részében szilvát eszik és koplal, csak szélsősé­ges kivétel. Inkább sokan egész keresetüket magukra költhetik, mert otthonról el­látják őket élelemmel. NEM MINDENKI ismeri fel a városok adta kulturális többlet lehetőségeit, s a divat szélsőségeiben véli megtalálni a fejlődést és „városiasodást”. Veszélyként fenyegethet az egyéniség gyengülése, az ott­honi jó hatások elveszítése, a csak kapni-akarás az adni- tudás öröme nélkül, új és ked­vezőtlen hatások felvétele, galerikbe tömörülés, az erköl­csi érzék gyengülése vagy tel­jes elveszítése. Persze, téve­dés lenne a „bűnös .várost" szembeállítani a „tiszta falu­val'. hiszen mindkét közössé­gi formának megvannak a maga sajátos veszélyei és po­zitívumai is. Mint ahogyan igazságtalan az egész faluról városra kerülő ifjúságra rá­sütni a ..talajvesztés” elma­rasztaló bélyegét. A falusi fia­talok sok jó új színt, haladó népi hagyományt is jelente­nek a városi fiatalok életében. A bajokra és problémákra olykor azért figyelünk fel job­ban. mert szeretnénk megóvni tőlük a többieket. Ahogyan a kisebb gennyes gócokat az egész testünk egészségének az érdekében keressük és igyek­szünk megszüntetni. Mit tehetünk? Mit tehetünk mj, falun élő keresztyén szülők és felnőttek a városba kerülő fiatalok ér­dekében? Mindenekelőtt igye­keznünk keli otthont teremte­nünk gyermekeink számára. A szerető, családias otthon le­vegője megőrizhet a fiatalság „magányérzetének” ferde úton való kielégítésétől. Várjuk örömmel hazalátogató fiatal­jainkat. s igyekezzünk, hogy jó . emlékeket vigyenek ma­gukkal hazulról. Már kisko­ruktól kezdve neveljük őket életre, a bizalom légkörében. Merjenek és tudjanak hozzánk fordulni esetleges gondjaik­kal. de terveikkel es örömeik­kel is. Igyekezzünk megmutat­ni nekik az élet igazi értékeit. Ne önző. bezárkózó, csak ma­gukkal törődő, hanem közös­ségi emberekké neveljük őket. Igyekezzünk úgy' formálni őket. hogy legyen erkölcsi tar­tása gondolkodásuknak, cse­lekvésüknek. Tanulják meg a munka és a másokért való áldozathozatal örömét és szép­ségét. Ne legyünk féltékenyek ba­rátaikra, de ösztönözzük őket, hogy legyenek igényesek a A türelem rózsát terem — mondja a közmondás. Egy má­sik közmondás szerint viszont: nincsen rózsa tövis nélkül. A következő történetből meglát­hatod, mennyi türelemmel ve­zette isten Izrael népét az ígé­ret földje felé, de azt is. hogy Izrael népe Isten szeretetére mennyi türelmetlenséggel, sér­téssel, hántással válaszolt. Ez a tövis. Elindult a vándor sereg Élimből a Sinai hegy felé. Az út ismét kopár pusztaságokon át haladt. Majdnem két hó­napig meneteltek. Türelmüket, vesztették. Zúgolódni kezdtek Mózes és Áron ellen: „Egyip­tomban húsos fazék mellett ül­tünk, jóllakhattunk kenyérrel. Csak azért hoztatok ide, hogy éhen vesszünk.” Mózes és Áron Istenhez for­dult. Isten így szólt „Mint az eső, úgy hullik majd nektek kenyér az égből. Csak ki kell mennetek és felszedni a föld­ről. A hetedik nap ne menje­tek ki szedni, de előző nap kétszer annyit szedhettek. Majd meglátom ezután, kész e engedelmeskedni nékem ez a r.ép.” Mózes és Áron mindent el­mondott Izrael népének. „Is­ten hallotta zúgolódásotokat — mondta Mózes. Nem ellenünk, hanem öellene zúgolódtok. De azt akarja, hogy megtudjátok, hogy ő az Isten, alti kivezetett benneteket Egyiptomból. Ezért, reggel kenyeret, este pedig húst ad nektek eledelül.” barátok megválogatásában A szülőkhöz és felnőttekhez való helyes viszony kialakítása se­gítségükre van az új környe­zetükben való beilleszkedé­sükben is. Hordozzuk, imádsá­gainkban tőlünk távol élő fia­taljainkat. Az imádságos lel­kűiét megőriz a törvényeske­déstől. a szeretetlen Ítélkezés­től. de a rosszul értelmezett, bűnöket, tévedéseket takarga­tó álszeretettől is. A VAROSBAN ÉLŐ testvé­reink pedig egyengessék sze­retettel hplyes irányban , falu­ról közéjük kerülő fiataljain­kat. hogy megtalálják helyü­ket új környezetükben. A fő­városi gyülekezetekkel való kapcsolat is segíthet az evan­gélikus fiataloknak. Ügy történt, ahogy az Űr megígérte. Este csapatostul lepték el fürjek a vidéket. A fürjek valamivel kisebbek a galambnál. Nem tudnak jól repülni. Hamar kifáradnak. Csak össze kell szedni őket. Ehettek tetszésükre. — Reggel viszont mintha harmat hullott volna az égből, fehér darasze­rű magvak borították be a föl­det. „Mi ez?” kérdezték az iz­raeliták. „Ez az a kenyér, amelyet az Űr ad nektek — válaszolt Mózes. Szedjetek be­lőle, mindenki egy korsóval." Mózes óvta őket a kapzsi­ságtól. Egyesek mégis többet szedtek a szükségesnél. A kö­vetkező napra is biztosítani akarták eledelüket. Rosszul jártak, mert másnapra meg- büdösödött és ehetetlenné vált. Voltak olyanok is ,akik mo­hóságukban a hetedik napon is kimentek gyűjteni ,de nem találtak semmit. Nem bíztak Isten szavában, ezért lettek engedetlenekké. Azt a különös kenyeret, amellyel Isten táplálta Izrael népét a pusztában mannának nevezték el. Negyven évig ván­doroltak az ígéret földje felé, de' Isten mindennap gondosko­dott róluk, amíg a Kánaán ha*- tárához nem értek. Jegyezd meg: amikor zúgo­lódsz, duzzogsz szüleid ellen, te nem ellenük, hanem Isten el­len zúgolódsz. Minden sértő, bántó szó egy-egy tűszúrás, tö­vis. Ne felejtsd: Isten neked is megadja a mindennapi kenye­ret. sőt ennek az egész türel­metlen, zúgolódó világnak odaadta Jézust, hogy éljünk általa. Ezért mondta Jézus: Én vagyok az életnek kenyere. Gondolkozz el azon, hogy miért kellett Jézüsnak. az élet kenyerének tovískoszorüt hor­dania. .. IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Kérünk, teljesítsd rajtunk ígéretedet, küldd el Szcntlcikcdet, világosítsd meg értelmünket, ébreszd hitün­ket, növeld szeretetünket, erősítsd akaratunkat a jóra, és ve­zess egyetértésre mindnyájunkat az Űr Jézus Krisztus által, ámen. Sárkány Tibor Türelem A budapesti Gcllérl-szobor Bevezetés helyett • Nem egyháztörténelmet írok, csak „meditativ riportokat ", elmélkedésekkel elegyített tu­dósításokat a három város — Pest, Buda, Óbuda — keresz­tyén múltjáról, evangélikus je­lenéről. Mozaiklapokat fara­gok, hátha összeáll belőlük va­lami egységes jellegű és jelen­tésű kép?! A múltat is faggatni fogjuk. De nemcsak 1872-ig megyünk vissza, nem is 1517-ig nem is 1000-ig, hanem a második ke­resztyén évszázad elejéig. Hi­szen akik azóta keresztyének­ként éltek s haltak fővárosunk területén, nekünk is elődeink, fővárosi evangélikusoknak. Még valamit az első riport i címéről. „Vizek városa” — mit Nyolc riport a fővárosi evangélikussá gr ól Két keresztelés a Vizek Városában jelent ez? Budapestet jelenti. Pest nevében nincs benne .a „víz”, de Pest határában fo­lyik a „nagy folyó”, mely ..tán honunk könnye volt”, s Pest alatt is rengeteg a forrás. Bu­da neve valószínűleg a szláv „vodu” (víz) szóból ered, s az egészen biztos, hogy a régi vá­rosnak. Aquincumnak a neve azt jelenti: a Vizek Városa. (A latin aqua magyarul víz.) Keressielésck Kr. u. 170 körül a Dunától északra s keletre élő nomád törzsek betörtek Pannonia provincia, a mai Dunántúl te­rületére. Körülfogták — halá­los szorítással — Marcus Au- rélius császár légióit, köztük az Aquincumban székelő „Legio TI. adiutrix” katonáit is. A ró­mai sereg vize elfogyot, a ku­darc elkerülhetetlennek lát­szott. Ámde akkor megeredtek az ég csatornái, egy régi legen­da szerint azért, mert a ke­resztyén légionáriusok imád­ságát meghallgatta az Isten. A legenda értékes adatot tartal­maz: az évszázad elején ala­pított Aquincumban keresztyén katonák, s a táborerőd melletti kolóniában keresztyén csalá­dok éltek. A régészet is igazol­ja ezt. Kiásták Óbudán, az ókori temető mellett, a ..Cella Triphora” — lóhere alakú óke­resztyén kápolna — funda­mentumát. ősi sírokra is rá­akadtak. köveiken Krisztus- monogram, kereszt. Keresztyé­nek éltek s haltak már a ró­mai korban fővárosunk terüle­tén. És születtek is gyermekek, akiket megkereszteltek. Vagy otthon, vagy a Dunaparton. vagy a kápolnában. Kereszt elés-kényszerből Négyszáztól ezerig nincs adat és lelet. Nem tudjuk, eltek-e ebben az időben városunk te­rületén keresztyének. De 1000 körül már a magyaroké, kö­zelebbről a fejedelmi törzsé volt ez a vidék, s akkor már István volt a király, és Anasz- táziusz az esztergomi érsek. István térítő eszköze nem a meggyőzés volt. hanem a pa­rancs. Elrendelte a templo­mok, plébániák felépítését, a kötelező papi tizedet, a köte­lező templomba-járást, és ter­mészetesen a kötelező megke- resztelkedést. Anasztáziusz a maga egyházmegyéjének terü­letén könyörtelenül érvényt szerzett a királyi akaratnak. Megint kereszteltek a Vizek Városában. Lehet, hogy a Duna partján, lehet, hogy abban a templomban, melyet az aquin­cumi romok közelében elteme­tett Árpád fejedelem sírja fölé emeltek Szűz Mária tiszteleté­re. Micsoda szimbólum: po­gány sír fölött keresztyén templom, — de így is értel­mezhető: keresztyén felszín mögött pogány mélység. Sokan m egk eresz tel kedtek. de nem kockázatot is vállaló hitből, hanem királyi parancsra, ér­seki fenyegetésre. Ez a kényszer évszázadokon keresztül éreztette a maga romboló hatását a magyar ke- resztyépségben, a pest-budai­ban is. íme, két szomorú kö­vetkezmény. mindkettő pest­budai vonatkozású. Az egyik: halál a vízben Gellért püspök haláláról van szó. Ö igazán a szeretet és lelki meggyőzés embere volt. Béke­követségben ment az 1064-i pogánylázadás alkalmából a székesfehérvári 'királyi udvar­ból az Árpadfiak pogány sere­ge elé. A róla elnevezett he­gyen egy. pogány csapat meg­rohanta a követséget, s Gel- lértet is megölték: előbb ösz- szeszurkálták, azután a hegy­ről a Dunába gurították. A Du­nába, melynek vizével sok tíz­ezer embert megkereszteltek — kényszerből. Ha nem is ilyen tragikus végződéssel, de az egyháza kényszer ellen lá­zadó indulatok máskor is ki­törtek Pest-Budán. Az Árpád­ház kihalása után az Anjouk is bejelentették igényüket a ma­gyar trónra. A pápa is őket támogatta. Az Anjou-sereggel együtt a pápai legátus is meg­érkezett Buda alá. Ámde a bu­dai polgároknak nem kellett Károly, makacsul védelmezték városukat. A legátus erre ki­átkozta a budai keresztyéne­ket, ők pedig — egy Lajos ne­vű pap vezetésével — ünnepé­lyes egyházi átkot mondtak a papára és legátusára. Az átkot később visszavonták, de a szí­vekben megmaradt a rebellió. A kényszer-keresztelések másik következménye: élet. de csak a Szigeten. II. Endre a Nyulak szigetén ( a mai Mar­gitszigeten) apátságot alapí­tott, később rendház is alakult. A tatárjárás után IV. Béla sze­líd és kedves leánya, Margit, visszavonult a szigeti apaca- zárdába. Vele együtt sok fő­úri özvegyasszony és árvaleány keresett vigasztalódást és bé­kességet a szigeti zárdában. De nem csak ott. Mátyás alatt a három város tele volt templo­mokkal, plébániákkal, kolosto­rokkal. Ezeken a helyeken belül élt a hit, mélységes volt az evangéliumi alázat és pél­damutató az ön megtagadás. De mi volt ezeken kívül? A budai zsinatok témái árulkodnak : ha­talmi pozíciókat hajhászó fő­papok, tudatlan papok, pogány erkölcsű nép. Egykorú német förrás adatai: a magyarok in­kább csak félpogányoknak ne­vezhetők, mint keresztyének­nek. Ulászló 1514-ben levelét írt a pápához, ebben panaszkodik: a lázadó parasztok a püspökö­ket, papokat, szerzeteseket is halomra gyilkolják. S ha már Dózsánál tartunk, éppen ebben az évben meg kell említenünk, hogy forradalmának tüze nem jutott el Pest-Budára. De Pest­től nem messzire volt egv fi- gyelő-hadteste, Száleresi And­rás pesti polgár vezényelt alatt: mit tesz a királyi udvar? Az udvar remegett. De remegve lesték a híreket a pest-budai papok es szerzetesek is. a kol­duló rendek tagjainak kivéte­lével, mert ők népszerűek vol­tak. S ez a remegés arra mu­tat, hogy a középkori egyház cl felejtkezett arról, hogy a,ke­nyértől és jogtól megfosztott embermilltók számára Isten a kenyérben és jogban is inkar- nálódni akar — egyháza révén. * Gellert püspök szobrát is­merjük. Szeretem ezt a szob­rot., de fogva tart az a gon­dolat, hogy a kereszt, amelyet a püspök kezében tart, s a róla szóló szent evangélium ereje altkor került a magasból á „mélybe”, templomok tornyá­ról a szívekbe, szigetekről a közösségi élet sodrába mikor félezer év múltán Pest-Budá­ra is elérkezett a reformáció, De erről már következe cik­künkben lesz szó: Ami tűzze! kezdődött. Dr. Kékén András I t

Next

/
Oldalképek
Tartalom