Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-05-14 / 20. szám

XXXVI!. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1972. május 14, Ära: Z.— Forint D. Káldy Zoltán püspök felszólalása a kongresszuson Pünkösd előtt Ez a vasárnap az üdvösségtörténet hét fontos eseménye közé ékelődik. Néhány nap telt el mindössze azóta, hogy az egyházi esztendő rendje szerint, mennybemenetel ünnepére gyülekez­tünk templomainkba, hogy közös hitvallással megváltjuk hi­tünket: „fölment a mennyekbe, ott ül Istennek a mindenható Atyának jobbján, ahonnan eljön ítélni élőket és holtakat”. S alig egy hét választ el bennünket pünkösd ünnepétől, amely az üdvösségtörténet összefüggésében egyik legnagyobb ünne­pünk, hiszen a Lélek megjelenésével, jelenlétével kapcsol össze magával — a hit csodálatos kötelékével — mennyei Urunk. E KÉT ÜNNEP KÖZÖTT szerényen húzódik meg a mai vasárnap. De éppen az előbb említett két esemény közt — ta­lán jobban, mint máskor — mélyebben tudjuk megérteni a Szentlélek munkáját. Ugyanis a pünkösd egyenes következ­ménye Jézus Krisztus mennybemenetelének. Egy helyen ezt mohdfá: „Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha én nem megyek el nem, jön el hozzátok a Vigasztaló, há pedig elme­gyek, elküldöm őt hozzátok” (Jn 16, 7). Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusnak el KELLETT mennie, hogy a Vigasztaló — Isten Lelke, a Szentlélek — eljöjjön közénk s minket „min­denre megtanítson". De ugyanakkor jelenti azt is, hogy míg Urunk az Atya jobbján ül, az ö jelenléte a Lélek által reali­zálódik. ISTEN LELKE VEZET MINKET egyéni, családi, közösségi életünkben, hogy az Atya akarata és tetszése szerint éljünk, ő az, aki megnyitja előttünk Isten igéjének gazdagságát s mindig azt az „arcát” fordítja felénk, amely számunkra éppen a „leg­izgalmasabb”. A LÉLEK NINCS HELYHEZ, IDÖHÖZ KÖTVE! Jézus meg­ígérte a Szentleiket, Jeruzsálemben az első pünkösdkor ezrek életét formálta át, itt és most ugyanezzel az intenzitással vezet, irányít, erősít és szentel meg. Egyéni keresztyén életünk ellcépzelhetö-e a Lélek naponta megújító munkája nélkül? Tudnánk-e hinni az élő Istenben, aki világteremtő és fenntartó Atya, gondviselő szeretetével át­szövi életünket, kezének gazdagsága megszégyenítően pazarol­ja ránk áldásait. Vétkezem ellene, Ö megbocsát, aggodalmas­kodom, ő meggazdagít; félek a haláltól, ö megnyitja előttem országának kapuját. Mennyire szegények lennénk, ha Isten Leikével nem támasztana bennünk hitet, amely emberi termé­szetünk' miatt olyanná lesz,__ „mint változó hold”, de amelyet éppen a Szentlélek ereje újít meg naponta. „Földiekkel játszó égi tünemény”-nek véli Csokonai a re­ménységet. De a Szentlélek által a reménység elitújitó való­ság. A betegségek ezernyi formája közt, a halálfélelem közt, az emberi bűn életeket, országokat, világot pusztu­lásba vivő gonoszsága láttán, Isten Szentlelke olyan erővel vési szívünkbe a reményt, hogy az cselekvésre ösztönöz, megerősít, vigasztal s egyetlen Vigasztalóként kerít bennünket hatalmá­ba, hogy a keresztyén hit minden áldásával hirdessük csele­kedetben, életfolytatásban, szolgálatunkban az ember élni- akarását és a jó győzelmének a reményét. ISTEN LELKE NÉLKÜL SZÉP, DE TELJESÍTHETETLEN lenne a nagy parancsolat mindkét tétele. „Szeresd a te Ura­dat, Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes el­médből ... szeresd felebarátodat, mint magadat”. A Szentlélek ismertet meg bennünket a szeretet tiszta valóságával, hogy Is­ten szerétéiből áldozta értünk szent Fiát. Ezóta tudja az ember, hogy mi igazán a szeretet! EGYHÁZI ÉLETÜNKET SEM LEHETNE ELKÉPZELNI Isten Lelkének jelenléte és meggazdagitó áldásai nélkül. Nem­csak azért, mert az egyház a Lélek „produktuma”, hanem azért sem, mert enélkül a termékenyítő erő nélkül az egyház, mint emberi közösség, csak önmaga felé tudna fordulni, lemaradva kullogna a gyorsan változó világ után s nem tudná szolgálatá­val méggazdagítani az emberi közösségek összességét. Isten Lelke megtermékenyíti az egyház szolgálatát. Kitárja annak kapuit a világ felé, szolgálatába beöleli az egész teremtettsé- get. Egyszóval; csak a Lélek által lesz egyházzá az egyház! Ta­nítványt közösség, amely Istentől kapott felelősséggel hórdozza az egyén, a család, a társadalom s az egész emberiség ügyét. Istennek adunk hálát, hogy a mi egyházunk nem fáradt bele a Szentlélekért való könyörgésbe. MÁR A MAI VASÁRNAPON is ezzel a tudattal készüljünk pünkösd ünnepére, amely újra alkalom lesz arra, högy mind személyes keresztyén hitünk, mind pedig egyházunk egészé­nek a szolgálatára kérjük Isten Szentleikének erejét. Karner Ágoston Együttműködés saját hitbeli alapjainkon D. Káldy Zoltán püspök felszólalása a Hazafias Népfront V, Kongresszusán A haladó elődök nyomdokain Igen. tisztelt Kongresszus! • A magyar protestantizmus — közelebbről, az evangélikus, református és szabad egyhá­zak — nevében azért szólok, hogy megmondjam: elkötele­zettnek tudjuk magunkat né­pünk szolgálatára, vállaljuk a nagy országépítő munkában a ránk eső részt és segítjük azo­kat a szellemi, fizikai és anya­gi erőfeszítéseket, melyek a szocializmus teljes felépítésé­re irányulnak hazánkban. Meg­győződésünk szerint, amikor ezt tesszük, azoknak a protes­táns elődöknek példáját kö­vetjük, akik Bocskay István, Bethlen Gábor és a Rákócziak vezetésével harcoltak és dol­goztak népünk szabadságáért és függetlenségéért, annak a Petőfinek és Kossuthnak nyomdokaiban járunk, akik nemcsak szép zengő szóval, hanem életükkel és cselekede­teikkel a nép ügyét, a nemzet előrehaladását szolgálták és annak a Dévai Biró Mátyás­nak, Szkárosi Horváth And­rásnak, Sztárai Mihálynak, Szegedi Kiss Istvánnak, Ko­máromi Csipkés Györgynek, Károli Gáspárnak, Bornemi­sza Péternek, Balassi Bálint­nak, Berzsenyi Dánielnek, Arany Jánosnak, Ady Endré­nek és Móricz Zsigmondnak útmutatását követjük, akik nemcsak irodalmi munkássá­gukkal, hanem egész életük­kel összenőttek népünkkel, an­nak művelődését, kultúrájá­nak gyarapítását és társadal­mi előrehaladását tekintették életcéljuknak. Tőlük is azt ta­nultuk. hogy — egy mai költő: Garai Gábor szavával élve — népünk „ügyéhez egész lé­tünkkel van közünk”. És ez nemcsak nincs ellentétben egyházaink teológiájával, ha­nem éppen abból következik, hiszen szolgálatra, a nép szol­gálatára hívattunk el. Ma többről van szó Tudjuk és napról napra ta­pasztaljuk, hogy hazánkban ma sokkal többről, van szó, mint amiért a múltban né­pünk legjobbjai harcoltak és amiről legkiválóbb költőink és íróink prófétáltak. Minőségi­leg és célkitűzéseiben többről: a szocializmus felépítéséről. Mi ma ezért a többért folyó óriási erőfeszítésekhez adjuk oda a magunk erejét és szol­gálatát. Mi is a nép ügyével Való azonosulásban fárado­zunk a közös haza boldogsá­gáért. Valljuk, hogy a „nép ügyével való azonosulás” ma nem jelenthet kevesebbet, mint a szocialista célkitűzések segítését. Szívből örülünk, hogy ezeknek a célkitűzések­nek jelentős része máris meg­valósult hazánkban és annak nemcsak élvezői, de munkálói is lehettünk és lehetünk. Nyugati országokban a progresszív egyházi erők a magyarországi protestáns egy­házaknak Népköztársaságunk­hoz és a szocialista társadalmi rendhez való viszonyát gyak­ran jelölik meg a „lojális” szóval. Köztudomású, hogy az általános szóhasználatban a „lojalitás” valamilyen politi­kai rendszerhez való hűséget, vele kapcsolatos jóhiszeműsé­get jelent. Mi azt valljuk, hogy a „lojális” szó nem mindenes­től fejezi kj egyházainknak és benne a hivő embereknek ál- lamunkhÓ2 és társadalmunk­hoz való viszonyát. A „lojali­tás” iba ugyanis még belefér­ne, hogy egy kicsit „messzi­ről”, égy kicsit „kívülről” le­gyünk lojálisak társadalmunk­hoz. Ezzel szemben mi nem­csak tudatosan benne vagyunk és benne is akarunk lenni szocializmust építő társadal­munkban, hanem a munkás- osztály vezetéséi elfogadva és támogatva, dolgozunk egész népünkkel együtt a szocializ­mus teljes felépítéséért. A „lo­jális” szónak inkább az ere­deti értelmét — ti. „becsüle­tes”, „őszinte”, — szeretnénk együttműködésünk közben iga­zolni. Együttműködés saját hitbeli alapjainkon Az őszinte együttműködést segíti az a tudat is, hogy mi­közben a szövetségi politika jegyében együtt dolgozunk á szocializmus felépítéséért — elfogadva a társadalom vezető erejének: a munkásosztály marxista—leninista pártjának irányítását — nem kell világ­nézeti alapállásunkat felad­nunk. Ezt nem kívánják tő­lünk azok, akikkel együttmű­ködünk. De fogalmazhatok még jobban: egyházaink saját hitbeli alapjaikon állva és azokból folyóan, politikai és cselekvési egységben munkál­kodnak együtt más világnéze­tű emberekkel olyan célok megvalósításáért, amelyek az egész nép javát, tehát a hívő­két és nemhivőkét egyaránt szolgálják. Az sem zavarhatja ezt az együttműködést — és ennek kimondását a becsüle­tesség és az őszinteség követe­li meg — hogy nem az összes cél érdekében való együttmű­ködésről van szó. Egyfelől ugyanis a pártnak , vannak olyan céljai is, melyeknek segí­tését az egyházaktól — tekin­tettel azok hitelveire — nem igényli, másfelől az egyházak­nak is vannak olyan feladatai, melyek a szocializmus építésén túl utalnak. Viszont ezeken kívül olyan széles az a terű­iét, amelyen az együttmunkál- kodás nemcsak lehetséges, ha­nem szükséges is, hogy bőven van közös munkánk. Az együttműködés formái Örömmel olvastuk a Haza­fias Népfront Országos. Taná­csának jelentésében, hogy „bő­vültek a közös munka, a jó együttműködés formái a ma­gyarországi egyházakkal.” Ar­ra is utal a jelentés, hogy a „hagyományos békemunkán kí­vül az egyházi személyek és vallásos emberek belekapcso­lódtak a város- és községpo­litikába, továbbá a művelődési célok megoldásába.” Ezen a helyen is szeretném megköszönni protestáns egy­házaink nevében is, hogy a Hazafias Népfront a szocialis­ta demokrácia jegyében a kö­zös munka kibővítését bátran és leleményesen segítette. Bár­mennyire fontosnak tartjuk a békemunkát — hiszen béke nélkül nincs élet, kenyér, épí­tés és jövendő — mégis, szí­vesen szolgálunk népünknek más területeken is. Örülünk, hogy a Hazafias Népfront a községekben, a városokban és a fővárosban más állampolgá­rokkal együtt fórumot és cse­lekvési lehetőséget biztosít a lelkészeknek és más vallásos embereknek, hogy elmondhas­sák véleményüket és segítő javaslataikat a községek és városok fejlesztésével, a helyi politikai, gazdasági és kultu­rális feladatok megoldásával kapcsolatban és dolgozhassa­nak is azökért. Ezzel erősíti a Hazafias Népfront a lelkészek­ben és általában a vallásos emberekben az állampolgárok egyenlőségének tudatát, más­részt jelentős rétegeket von be ezzel a közügyek intézésé­be. A protestáns egyházak a ma­guk körében is feladatuknak tekintik, hogy ébresszék a val­lásos emberekben a közügyek iránti felelősségei, a „saját ke­rítésen” való tűllátást, az or­szágos és nemzetközi össze­függésekben való gondolko­dást és segítsék legyőzni a szűklátókörűséget, az emberek önmaguk körül való forgását és a provincializmust. Arra is szorgalmazzuk lel­készeinket, hogy adjanak se­gítséget az „Oli'asó népért”- mozgalomnaií és tanítsák sa­ját körükben is az embereket a Jó könyvek olvasására és a helyi könyvtárak fejlesztésére. Hiszen, ha ezt teszik, azoknak a magyar reformátoroknak nyomdokain járnak, akik há­tukon cipelték nyomdájukat és maguk terjesztették az ak­kori magyar irodalmat. Serkentjük lelkészeinket szép és édes anyanyelvűnk haszná­latára és művelésére, emlékez­tetve őket arra, hogy Károli Gáspár által magyar nyelvre fordított úgynevezett Vizsolyi Biblia évszázadokon keresztül, egészen Ady Endréig, megter­mékenyítette a magyar nyel­vet. Ilazafiság Feladatuknak tekintik a ma­gyar protestáns egyházak azt is, hogy segítséget adjanak társadalmunknak a szocialista hazafiság ébresztésében, táplá­lásában. Valljuk, hogy ennek az igazi hazafiságnak magába kell ölelnie a múlt haladó ha­gyományait, drága múltbeli értékeinket és kincseinket és vele együtt a ma nagy kin­cseit, szocialista vívmányaink szeretetét és védelmét, minde- nekfelett pedig a haza boldo­gulásáért való hűséges mun­kát! Mi is ápoljuk az igazi hazafisággal együtt a nemzet­köziség érzését, amelynek men­tesnek kell lennie minden kozmopolitizmustól, ellenben indítania kell arra, hogy meg­becsüljük más népek értékeit, miközben a magunk • kincsei­vel szolgáljuk az emberiség nagy családját. Erkölcsiség Szívesen végzünk társadal­munkban olyan szolgálatokat is, melyek a család és a csa­ládi élet, a házasság, az édes­anyák és édesapák, a tanárok és tanítók, az állami és társa­dalmi élet vezetői, az öregek és magukramaradottak, a mun­kás emberek — tiszteletét és megbecsülését célozzák. Segí­teni akarjuk azokat a fárado­zásokat, amelyek az erkölcsi normák érvényesítéséért, a közélet tisztaságáért, a mun­kamorál erősítéséért és a tisz- takezűségért folynak. Meggyő­ződésünk szerint, éppen ezek azok a területek, melyeken egymás iránti kölcsönös biza­lommal együtt dolgozhatnak egyfelől a keresztyen humaniz­mus, másfelől a szocialista hu­manizmus alapján álló állam­polgárok és közösségek. Amivel nem értünk egyet Azok a nagyszerű eredmé­nyek, melyeket népünk a szo­cializmus építése során elért és az a célkitűzés, hogy to­vább építsük és erősítsük a szo­cializmust, lehetővé és köte­lességünkké teszi, hogy éles szemmel felfigyeljünk azokra a negatív jelenségekre, ame­lyek társadalmunkban még előfordulnak. Gondolunk a há­zassági válások nagy számára, az abortus elburjánzására, és az alkoholizmusra. Egyes körök szerint, hovatovább már az lesz a normális, ha valaki el­válik és az lesz az „álszent”, a konzervatív, aki nem válik el. Pedig az a normális, ha a házasságban egy életre szóló közös elkötelezés történik. Ez alól lehetnek kivételek, ami­kor a véglegesen elromlott há­zasságot fel kell bontani és ebben az esetben helyes is, hogy felbontják a még na­gyobb baj elkerülése végett. De az embernek nemcsak arra van szabadsága, hagy az el­romlott házasságot felbontsa, hanem arra is van szabadsá­ga, hogy a hibákat kijavítsa. Nem lehet a szabadsággal visszaélni és az elválásból kul­tuszt csinálni. Ez áll az abor- tusra is. Azzal is segíteni akarjuk kormányunkat és társadal­munkat, hogy velük együtt küzdünk a cinizmus, a nihiliz­mus, a kozmopolitizmus és a dekadencia ellen. Köztudomá­sú. hogy a cinizmus szó a gö­rög „küón” szóból származik, ami „kutyá”-t jelent. A ciniz­mus tehát kutyahitűség. A ci­nikus ember mindenbe bele­mar. ami szent és szép. Itt-ott vannak olyan cinikusaink, akik belemarnak mindabba, amit népünk óriási erőfeszíté­sekkel negyedszázad alatt el­ért. Nekik ez mind semmi, azt lekicsinylik, a szocialista esz­ményekkel együtt, ugyanakkor a kozmoplitizmus megszállott­jaiként, szinte vallásos tiszte­letben részesítik mindazt, ami nyugati, ami a kapitalizmus sajátja. Segíteni akarunk en­nek a mételvező magatartás­nak a felszámolásában, ered­ményeink meobecsültetésében és eszményeink magasra eme­lésében. Nemzetközi szolgálat Mint eddig is, feladatunk­nak tekintjük, hogy nemzetkö­zi, világi és egyházi fórumo­kon támogassuk kormányunk békepolitikáját, a népek békés együttélését, a társadalmi igaz­ság és a faji egyenlőség meg­valósítását. Mi is küzdünk a vietnami nép függetlenségéért és szabadságáért, az arab né­pek jogaiért, Európa békéjéért és biztonságáért. Ott vagyunk az antiimperialist a fronton a szocializmust építő népekkel és a világ minden jó akaratú emberével együtt. Hálásan köszönöm a protes­táns egyházak nevében az ál­lami és társadalmi szervek­nek, a tanácsoknak, hogy szol­gálatainkat segítették és azok­ra lehetőséget adtak. Külön is köszönjük a Hazafias Népfront bennünket is felölelő szerete­tét és bizalmát. Felajánljuk további szolgálatunkat egész népünk javára. Megismétlem: tudjuk, ..népünk ügyéhez egész létünkkel van közünk”. A nép ügye: a szocializmus felépíté­se, benne népünk boldogsága. HOLLANDIA A Holland Református Egy­ház (Gereformeerde Kerken) zsinata március közepén 38 szavazattal 29 ellenében elve­tette az Egyházak Világtanácsa faji megkülönböztetés elleni programjának támogatását. A határozat, amellyel a Holland Református Egyház a legkon­zervatívabb egyházakkal ke­rült egy sorba, magában az egyházban is nagy visszatet­szést váltott ki. Az amszterda­mi egyetem 100 teológusa kö­zölte a zsinattal, hogy a hatá­rozat „igen meglepte őket és mélyen szégyenük magukat” azért, (epd) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom