Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-04-23 / 17. szám

t \ Aminek mindannyian Ézs 44, (6—8) 21—26a LEHET UJJONGÓ ÖRÖMBEN RÉSZE egy embernek, egy családnak, egy népnek! Nemcsak a fájdalom törhet ki a szív­ből sikoltó jajban, az öröm is megtalálhatja és kiálthatja a maga szavát! S ha ez az öröm nem is mindenkié, nem is kö­zös, mégis lehet igazi és őszinte! DE MI ANNAK AZ ÖRÖMNEK AZ OKA, amely az egész világmindenséget: eget és földet, hegyeket és erdőket kiáltozó ujjongásra indíthatja? Ezsaiás próféta mai igénkben ennek az örömnek sajátságos és egyedüli forrásáról beszél. ISTEN SZABADÍTÓ SZERETETE indítja kiáltó örömre az egész világot! Hisszük és valljuk, hogy Isten ezt a szaba­dító szeretetet Egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak emberré léteiében, halálában és feltámadásában mutatta meg. Ez az így megismert szeretet és szabadítás azonban fel nem sorolhatóan és sokféleképpen lesz valósággá és konkréttá az emberek, az egyház és a népek életében. Ez a, szeretet szabadít ki betegség­ből, bajból, bűnből, szenvedésből, reménytelenségből, békét­lenségből. Ennek a szabadító szeretetnek örömre indító kö­vetkezményeit nemcsak az anyaszentegyház múltjában láthat­juk, hanem egyházunk mostani útszakaszán is. A múlt meny­nyi megkötözöttségéből kellett és lehetett megszabadulnunk, hogy a mában és itt jövőt remélve élhet és szolgálhat egyhá­zunk. Tudunk-e igazán örülni mindennek ma élő keresztyé­nek? MÉG NAGYOBB LESZ A KIÁLTÓ ÖRÖM, ha azt is meglátjuk, hogy nemcsak egy-egy emberi életet, vagy csak az egyházat, vagy csak a népet, hanem az egész emberiséget, sőt az egész világot átfogja Isten szabadító szeretete. Minden em­bert, minden népet, minden fajt — aki élt, él és élni fog! Na­gyon sok keresztyén ember azt gondolja, hogy a keresztyének küldetése és feladata jelenlétükkel és magatartásukkal ítél­kezni a bűnös világ felett. Nagyon sok keresztyén csak a rosz- szat, a bajt, a bűnt látja — talán éppen a magáét is —, s mindettől nem veszi észre azt, ami keresztyén hitünk éltetője és keresztyén életünk mozgatója: Isten szabadító szeretetét. Vagy ha észre is veszi, csak a magáénak, vagy az egyháznak sajátítja ki! INDÍTSON HÁT EZ AZ IGE teljesebb, nagyobb, átfogóbb örömre! S adjunk hangot, mutassuk meg mindenkinek, hogy nem „világfájdalom” a bűn felett való szomorúság, a halál miatti félelem, hanem öröm, ujjongó, kiáltó öröm tölti meg szívünket! DE MI LEGYEN EZ A KIÁLTÁS, mi legyen ennek a jele? Semmi esetre sem valami külső extázis vagy különcködő ma­gatartás! Fejeződjék ki az a hitünk és örömünk, hogy Isten szabadító szeretete átfogja az életünk és világunkat, az imád­ságainkban és énekeinkben! Kölcsönözzön sugárzó derűt a családban, a munkahelyen és bárhol vagyunk emberek között! AZ IGAZI ÖRÖM AZ EMBERI SZIVET kitágítja. Családi örömünnep óráiban még a legönzöbb emberek házának ajtaja is feltárul idegenek előtt. S ha tudunk Isten szabadító szere- tetének örömében élni, minden napunk öröm napja lesz. „Szí­ves” emberekké leszünk, akik szívesen segítenek, akik tudnak együtt örülni mindenkivel, akiknek szívébe belefér sok em­bernek és az egész emberiség gondja és öröme, jövője és bol­dogulása. Kiszely Sándor IMÁDKOZZUNK Istenünk! Szerető mennyei Atyánk! Te azt akarod, hogy Benned minden ember megtalálja az öröm kiapadhatatlan for­rását és midenki örömben éljen. Légy áldott, hogy igaz örömre és boldogságra akarsz bennünket vezetni. Szabadító szereteted indítson bennünket ujjongó örvendezésre. Könyörülj a szomor- kodókon, akik nem tudnak örülni semminek, akik nem tud­nak mások örömében osztozni és nem tudnak másnak örömöt szerezni. Segíts, hogy örömöt szerezhessünk mindenkinek, mert szabaditó szereteted mindenkit átölel. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten» 1972. április 23-án Deák tér de. 9. (úrv.) Traotl-er Gábor, de. 11. (konfirmáció) dr. Kékén András — dr. Hafenscher Károly, du. 6. dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. ll. (konfirmáció) Szirmai Zoltán —i£j. Görög Tibor, du. 6. Dózsa György út de. fél 9. ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél ll. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. ll. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Sü­lé Károly. Vajda Péter u. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. ll. Baranyai Tamás, du. 5. Szeretetvendégség: Virágh Gyula Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. fél 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. (konfirmáció) Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MA V-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistern plora du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél ui. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamsr Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német) de. ll. (konfirmáció-úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6. Madocsai Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánné. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. (úrv.) D. Korén Emil. XII. Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Csengődy László, de. ll. (konfirmáció) Csengődy László, du. fél 7. Ruttíteay Elemér. Buda­keszi de. 8. Ruttkay Elemér. Pest- hidegkút de. fél ll. Ruttkay Ele­mér. Kelenföld de. 8. Reuss Ajnd- rás, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Beneze Imre. Németvölgyi út de. 9. Beneze Imre. Nagytétény de. fél 9. Vifsonffaai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Vi- sontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi- sontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. féd Hl. — TEMPLOMOK tatarozását vál­lalja Pusztavári Attila építész. Bu­dapest, II., Keleti Károly u. 43. Telefon: 352—128. — HARANG, 90—100 kg-OS. szép hangú eladó. Érdeklődni lehet: Református Egyház, Nagyszékely, Tolna m. — TEMPLOMTORONY mázolását vállalja 'Drenyovs-zki Pá.l mázoló kisiparos. NAGYTARCSA, Zrínyi u. 5. — A BUDAPEST-FASORI evan­gélikus templom oltárképéről, Ben­czúr Gyula festő: Napkeleti böl­csek festményéről . 165X100 cm nagyságú másolata kerettel 2500 forintért eladó. Érdeklődni lehet délután 5—7 óra között a 350—126 számú telefonon. — HARMONIUM, öt oktávos. erős. szép orgonahangú, regiszte­rekkel kitűnő állapotban 5500 fo­rintért eladó. Budapest, Vm„ Fu­tó u. 41. H. 7. — Húsvét után a 3. vasár­napon az oltárterítő színe: fe­hér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 16—23a; az igehirdetés alapigéje: Ézs 44, (6—8) 21—26a. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió és az URH adó. Igét hirdet DR. NAGY ISTVÁN ta­tai lelkész, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese. — LEBENY. Március 26-án böjti vallásos est volt a gyü­lekezetben, amelyen Bödecs Barnabás győri segédlelkész „Jézus a város előterében” címmel tartott előadást. Dr. Kutas Ádám és felesége Bach, Händel, Verdi, Schubert és Beethoven darabokat énekelt. Orgonán kísért Korda Tibor és Szitter Gyula. Szavaltak: Tóth Zsuzsanna, Elő Anikó, Nits Ilo­na és Folkmayer Judit. — NYÍREGYHÁZA, Március 26-án zenés áhítat volt a nagytemplomban. Az énekkar Palestrina, Schütz, Garissimi, és Bach böjti kórusműveiből adott elő. Megyer Lajosné szó­lóénekkel, Gáncs Aladár orgo- naszámokkal működött közre. Igét hirdetett Szabó Vilmos lel­kész. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel előadás-sorozat kez­dődik április 21-én, pénte­ken este fél 7 órakor a Bé­csikapu téri templomban. Korálelőjátékok Partita: „Christ, der du bist...” Partita: „O Gott, du frommer Gott...” Partita: „Sei gegriisset...” Pedal-Exercitiüm Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadó: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12,— forint — KONDOROS. Február 27-én szeretetvendégségen Kun-Kaiser József mezőberé- nyi lelkész tartott előadást. Március 5-én Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye es­perese, március 26-áin Koszo­rús Oszkár, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese hirde­tett igét, illetve tartott előadást a gyülekezetben. — KISBABOT. A gyülekezet március 26-án tatotta a kon­firmációi ünnepélyét. Ezután gyülekezeti est volt, amelyen a konfirmandusok verseket ad­tak elő, s felszólaltak a 10, 25, 50 és 60 évvel ezelőtt konfir­máltak is. Előadást tartott dr Groó Gyla teológiai akadémiai tanár. — SÁRVÁR. Március 9—12 között bűnbánati igehirdetés­sorozatot tartott és böjti sze­retetvendégségen előadással szolgált Szerdahelyi Pál csön- gei lelkész. — CSÖNGE. Március 19-én sajtóvasárnapot tartottak a gyülekezetben, amelyen Joób Olivér ostffyasszonyfai lekész, egyházmegyei sajtóelóadó szol­gált. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: O. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.1248 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs mágasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „A régiek elmúltak; ime új­já lett minden” (2 kor 5,17 — Zsolt 66,1) VASÁRNAP. — „Egyetlen megtartó Istenünknek, a mi Urunk Jézus Krisztus által di­csőség, nagyság, erő és hata­lom.” (Jud 25 — Zsolt 104,1 — 1 Pt 2,11—20 — Zsolt 66,1—12) Mi ez? Levelet lezáró dekorá­ció, mint tortán a felirat, s a felépült ház tetején a díszes fa? Dekoráció, ahol az ember úgy érzi, a fontos nem is ez, hanem mindaz, ami előtte hangzott el? Nem a 25. vers, hanem az előtte levő 24. a hit­ről, szabadulásról, épülésről, imádságról, szeretetről? Tüze­tesen szemügyre véve azt lát­juk, hogy ez a kijelentés az egész fejezet hordozója, a levél evangéliuma! Az előttünk álló héten örömünk egyetlen hor­dozója a megtartó Isten. Nél­küle mindaz, ami eddig el­hangzott, mind széthullana, s mégsem ez történik, mert Ö az „egyetlen megtartó Isten”. HÉTFŐ. — „És a hetedik angyal trombitált, s ekkor ha­talmas szózatok hangzottak a mennyből”. (Jel 11,15 — Zsolt 21,14 — Ef 4,17—24 — 1 Kor 6,12—20.) A környezetünkben bekövetkezett változásokra mindnyájan érzékenyen vála­szolunk, mint az iránytű. Ügy tűnik, hogy ez a reagálás nem­csak ránk jellemző, hanem egyetemes érvényű szabály. Mert János apostol szerint ar­ra a változásra, amelyet Isten szerzett s amelyben szüntele­nül megtart, nem marad néma az ég sem. Sőt öröm van az égben, az angyalok között. Ezt adják hírül a trombiták. KEDD. —■ „Es mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül”. (1 Jn 4,14 — Zsolt 117,2 — Jób 38,31—38 — 1 Kor 7,1—9) A népes tanítvá­nyt sereg pedig arról beszél, hogy ez nemeseik a mennyben meglevő elérhetetlen öröm, ha­nem reális valóság a földön is. Mi láttuk! Milyen fontos ez a mondat mindnyájunk számára, különösen ma, amikor szinte belefáradunk a szavak árada­tába. Szemtanúkat hallgathat­tunk, akik lépésről lépésre ott voltak az események forrásá­nál. Szemtanúkat, akik végig azt tapasztalták, hogy Jézus Isten szeretetének testet öltött, látható jele, egyetlen hatalmas pecsétje. S mert ennek az örömnek közvetlen tanúi, ezért tesznek róla bizonyságot. SZERDA. — „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (Jn 1,18 —• Jób 8,9 — ÍJn 4.7—14 — 1 Kor 7,10—16) Az igazság kérdésé­ben mindig a leghitelesebb ta­nú dönt. Nem az, aki hallo­másból emlékszik valamire, s nem is az, aki tudni, hallani, látni véli, hanem aki hallja, tudja és látja az egészet. Ilyen páratlan koronatanú Jézus, aki lezárta a hosszú, évszáza­dos Isten-vitát. S mert Ö tud­ta, hallotta, látta, ezért kinyi­latkoztatta az igazságot Isten­ről. S ez az örömteli igazság az, hogy ö „nem akarja a bű­nös halálát, hanem hogy meg­térjen és éljen”, CSÜTÖRTÖK. — „Jézusra* az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől”. (1 Jn 1,7 — Zsolt 97,10 — Csel 17,22—33 — 1 Kor 7,17—24) Tiszta! Milyen egyszerű, kelle­mes hangzású szó. Bármire al­kalmazzuk: erkölcsi életre, la­kásra, ruházatra, kézre, szívre, életre, munkára, mindig jóleső nyugalmat áraszt. Ilyen a mi ajándékba kapott örömünk! Nem kétes színű, hamis csillo- gású, gyanús értékű, hanem tiszta öröm. A bűn szennyétől megtisztított öröm. Nem mond­hatnánk, hogy nálunk tisztul, tőlünk nyeri minőségét, ellen­kezőleg, állandóan ki van téve a szennyeződés veszélyének. De Ö megtisztítja, s ez a bűn­bocsánat öröme! PÉNTEK. — „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; men­jetek eléje vigassággal.” (Zsolt 100,2 — Kot, 1,12 — Rm 8,18— 23 — 1 Kor 7, 25—40) Ahol ez az öröm elindul, ott nincs töb­bé megállás. Nincs, mert töret­len az útja hozzánk. Közös az utunk: ember és öröm együtt járnak. Nem tévednek el, nem válnak el útkereszteződések­nél, mindig együtt vannak. Közben nem egymásra kacsint­gatnak, hanem egy „harmadik­ra”, akivel az úton találkoznak. Ez a másnak szolgáló öröm. Nem velünk született örökség, de éppen ezért tett és tesz rá alkalmassá Urunk, hogy öröm­követek legyünk. Ez a gyüle­kezet feladata is: a tiszta, nyílt öröm képviselete! SZOMBAT. — „£n vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik”. (Jn 10,9 — Ézs 26,7 — Rm 1,18—25 — 1 kor 8,1—6) Bezárul a kör, s mi visszaérkezünk Jézuson keresztül egész heti örömünk forrásához, a Megtartóhoz. Nagy esemény ez a bemenetel, hiszen itt zajlik mindén. A keresők utat találnak, a szom- júhozók igazságot, s a sóvár- gók életet. S ö szüntelenül eb­ben akar bennünket megtarta­ni. Ez az „ott bent„-nek a tit­ka. Nem az, hogy bemegyek és kijövök és nem történik sem­mi, csak elmúlik egy óra, ha­nem az ajándékosztás és az ab­ban való megmaradás szünte­len folyamata. S ezt annyira komolyan vesszük, hogy egy héten, mi több, egy életen át örülünk neki! Krámer György — KISAPOSTAG. Március 26-án Görög Tibor esperes szolgált a gyülekezetben ige­hirdetéssel. A délutáni szere­tetvendégségen megbeszélést tartott a gyülekezetre vonat­kozó jövőbeli tervekről. Poncius Pilátus (Lapunk következő számaiban részleteket közlünk MIHAIL BULGAKOV (1891—1940) orosz drámaíró ,,A Mester és Margarita” című világhírű regényéből. A regényt Bulgakov ha­lála után negyedszázaddal (1966) publikálták Moszkvában. Azóta a XX. századi világiro­dalom remekei közé sorolják. Világszerte egyik legkeresettebb könyv. Magyarra Szöl- lősy Klára fordította. Az Európa Könyvkiadó­nál jelent meg. A közölt szöveget a második kiadásból vettük (1970). A regényen belül egy „betét-regény” van: Jézus története. Ebből adunk részleteket) * A tavaszi Niszán hónap tizennegyedik nap­ján, kora reggel Judea prokurátora, Poncius Pilátus, vérvörös bélésű fehér köpenyben, katonás léptekkel jelent meg a fedett oszlop- csarnokban, amely Nagy Heródes palotájának két szárnya között húzódott. A prokurátor mindennél jobban utálta a rozsaolaj szagát: a megvirradó nap nem sok jót ígért, mert ez az illat hajnal óta üldözte. Ügy rémlett, még a kert pálmái és ciprusai is rózsaolaj szagot árasztanak, s az őrség, bőr ló­szerszám — meg verejtékszagába is ez az át­kozott rózsaillat vegyül. Az udvar mélyéről, a hátsó épületekből, ahol a prokurátort Jerusalaimba kísérő kato­naság, a 12-es vlllámlégió első cohorsa volt bekvártélyozva, gyenge füstfeihő terjengett a kert felső részén át az oszlopcsarnokig, és a kesernyés füstbe — mely arról tanúskodott, hogy a hat centuria szakácsai már hozzálát­tak az ebédfőzéshez — ugyanaz a zsíros rózsa­illat keveredett. „Istenek, istenek, miért büntettek engem?... Igen, semmi kétség, ez megint az a leküzdhe­tetlen, szörnyű betegség... a migrén, a hemicrania, a féloldalas főfájás... nincs el­lene orvosszer, nincs tőle menekvés... a legjobb, ha meg sem mozdítom a fejem.. A szökőkút mellé, a mozaikpadlóra már oda­készítették a karosszéket; a prokurátor nem nézett senkire, leült és oldalvást kinyújtotta kezét. Titkára tisztelettudóan egy pergamen­lapot helyezett bejéje. A prokurátor arca fájdalmasan eltorzult, átfutotta azt. ami a pergamenlapra írva volt, majd visszaadta tit­kárának, és megszólalt — még a beszéd is ne­hezére esett: — A vádlott Galileába való? Továbbítot­ták az ügyet a tetrarchához? — Igenis, prokurátor — válaszolta a titkár. — És hogy döntött? — Nem volt hajlandó dönteni az ügyben, és a Szinhedrion halálos ítéletét önnek küldte le megerősítés végett. A prokurátor arca megrándult. — Vezessék elém a vádlottat — szólt hal­kan. És két légionárius a kert mélyéből abban a nyomban felvezetett az oszlopcsarnokba egy huszonhét éves forma férfit, és ódaállította * prokurátor karosszéke elé. Ócská, szakadó zott, világoskék chitont viselt a fiatal férfi. Feje be volt kötve, a féhér kötést bőrszíj fogta a homloka körül, s keze össze volt kö­tözve a hátán. Bal szeme alatt nagy kék főit sötétlett, szája sarkában seb, melyre rászáraűt az alvadt vér. Riadt kíváncsisággal tekintett a prokurátorra. Emez egy ideig hallgatott, majd arameus nyelven megkérdezte: — Te uszítottad a népet, hogy lerombolja a jerusalaimi szentélyt? Miközben ezt kérdezte, úgy ült, mint a kő­szobor, csak az ajka mozgott. Azért ült úgy, mint a kőszobor, mert félt megmozdítani po­koli fájdalommal lüktető fejét. A megkötözött kezű fiatal férfi kissé előre­hajolt, megszólalt: — Hidd el, jó ember... De a prokurátor, éppoly mozdulatlanul és éppoly halkan, de nyomban a szavába vágott: — Engem szólítasz jó embernek? Tévedsz. Jerusalairnban mindenki azt terjeszti rólam, hogy vérszomjas fenevad vagyok... és ez igaz. Majd éppoly monoton hangon hozzátette: — Hívják ide Patkányölő centuriót... Ügy rémlett, az oszlopcsarnok elsötétült, midőn Marcus, az első század centuriója, aki a Patkányölő gúnynevet viselte, megjelent a prokurátor előtt. Egy fejjel volt magasabb a légió legmagasabb katonájánál, és olyan szé­les volt a válla, hogy eltakarta a még alacso­nyán járó napot. A prokurátor latin nyelven szólt hozzá: — Ez a vádlott engem „jó emberi’-nek szó­lít. Vigyétek ki egy percre, és magyarázzátok ifteg neki, hogyan kell velem beszélni. De kárt úe tegyetek bénne. A mozdulatlan prokurátor kivételével min­denki tekintete Patkányölő Marcust kísérte, amint intett a fogolynak, jelezvén, hogy kö­vesse, Patkányöiőt általában mindenütt, min­denki szemmel tartotta, ahol csak megjelent, az orias termete miatt, és aki először látta, annak is feltűnt, hogy a cénturió arca el van éktelenítve; orrát szétlapította egy germás buzogány. Marcus nehéz csizmája súlyosan dobogott a mozaikpadlón, a fogoly nesztelen léptekkel követte; néma csend terült az oszlopcsarnok­ra, hallatszott, amint a kertben gerlék turbé- kolnak és a szökőkút vize dallamos, bonyolult melódiáját csobogja. A prokurátor szeretett volna felállni, ha­lántékát a vízsugár alá tartani, és úgy marad­ni sokáig, mozdulatlanul. De tudta, hogy ez sem használna. A megkötözött embert kivezették az oszlop- csarnokból a kertbe. A Patkányölő az egyik bronzszobor tövében rostokló légionárius ke­zéből kivette a korbácsot, kissé meglendítette, és a fogoly vállára csapott. Mozdulata hanyag és könnyed volt, de a fogoly azon nyomban összeesett; mintha levágták volna a lábát; lé- ' legzete elakadt, arcából kiszaladt a vér, sze­me elborult. Marcus a fél kezével könnyedén felkapta a földön fekvő embert, mint az üres zsákot, talpra állította, és düttnyögve, hibás arameus kiejtéssel odavetette: — Római prokurátort nevezni hégemon- nak (-= helytartó). Más szót nem szabad mon­dani. Vigyázzban állni. Értéd, vagy megüsse­lek? A fogoly megtántorodótt, de erőt vett ma­gán, a szín lassan visszatért arcába, nagyot lélegzett, és fátyolos hangon megszólalt: — Értlek. Ne üss meg. (Folytatjuk) ►

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom