Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-02-20 / 8. szám
4 • • Ördögűzés az atomkorban? Lk 4, 31—37 Sokan talán egy kicsit kényszeredetten, kicsit fanyalogva olvassuk, vagy hallgatjuk ezen a vasárnapon — ezt a Jézus hatalmáról szóló evangéliumot. Rettenetesen naivnak, szé- gyellnivalóan együgyűnek látszik ma, „ördögi lélektől megszállott” emberről beszélni. S az „ördögűző Jézus” képe — valljuk be őszintén — mindnyájunk számára szintén szokatlannak, valószínűtlennek tűnik. Hova vezet minket ez a történet? Az emberiség babonás múltjának mitologikus mesevilágába? A XX. század végén ezt mi már reges rég magunk mögött hagytuk! Jézus sohasem „vissza”, de most is „előre” akar vezetni bennünket! JÉZUS SZAVA MA IS SZABADÍTÓ ERÓ. A 2000 év előtti Kapernaumban — ahol Jézus igéjének gyógyító hatalma felragyogott — valóban nem látták még azokat az okokat és indítékokat, melyek az ember életét szétzilálná, önmagából kivetközötté, néha egészen a tudathasadásos összeomlásig rombolhatják szét. Nem ismerték az emberi ideg- és agyműködés titkait, sem pedig azoknak a hatásoknak a szerepét, melyek a család közvetlen környezetéből kiindulva, egészen a minket körülvevő gazdasági és társadalmi életformáig — az embert az egészséges „élet-egyensúly” felé, vagy a széthulló, elem- bertelenedő élet felé befolyásolják. De nem ismerték a természetben rejlő irtózatos energiák, pusztításra, vagy alkotásra felszabadító erejét sem. S amit akkor a babonák, varázslatok sötét ködével eltakarva csak sejtett az emberiség, ma — modern ismereteink fényénél — még döbbenetesebben felismerhető az emberi bűn önmagunkat s másokat is megrontó hatalma. Ezért a felelősségünkéit önmagunkért, embertársainkért és világunkért; a felelősségünket vétkeinkért — amiket ezek ellen elkövettünk —, egyre szaporodó emberi ismereteink nemhogy kisebbítenék, hanem éppen megsokszorozzák! — Jézus szavának szabadító ereje éppen ezért ma még csodálatosabb, mint akkor volt Kapernaumban. Mert bűnbocsátó szereteté- vel ma is képes meggyógyítani, s „egészségesen” visszabocsá- tani családom, hazám s az egész emberiség alkotó szolgálatára. MEGSZABADÍT ÉLŐ ISTEN-HITRE. Életünk alapvető „rontása” önmagunk imádata. Amikor terveimnek és érzéseimnek, akaratomnak és cselekedeteimnek nincs más mércéje. mint a magam önzése. — Urunknak kereszten elmondott áldott szava: „Elvégeztetett” s érettünk hozott szeretet-áldo- zata megtanít minket hittel kimondani ezt a szót: Atyám! S önmagunk istenítése helyett késszé tesz, hálásan odaáldozni magunkat a „Szeretet Istenének” engedelmes szolgálatára. MEGSZABADÍT HELYES EMBER- ÉS VILÁGLÁTÁSRA. A másik „rontása” rajtunk a bűnnek, hogy mélységesen el tudunk idegenedni egymástól. S a „nekem teljesen mindegy” közönyével tudunk nézni embervilágunk eseményeire. Így lesz idegen számunkra nemcsak egy távoli — háború, vagy éhség, kizsákmányolás sújtotta nép — hanem gyakran saját gyermekünk, vagy édesapánk, a gyár, vagy a tsz, ahol dolgozunk, a lakók a közös bérházban, s némelyikünknek még a hazája is, amiből pedig csak egy van minden ember számára. — Jézus Krisztus keresztje megtanít kimondani egy másik szót is: Testvérem! S világunk, ahova szent vére hullott — többé soha sem lehet „idegen”, „közömbös” a számunkra! MEGSZABADÍT ÁLDOZATOS SZERETETRE. S végül az is a bűn „rontása” rajtunk, amikor néma marad a szánk és tétlen a kezünk. És nem tudunk kimondani egy kedves, biztató, vagy vigasztaló szót; nem tudunk megtenni egy segítő, emberséges mozdulatot a másik ember, vagy a minket körülvevő emberi közösségek érdekében. — Jézus keresztjének önmagát feláldozó erőfeszítése kilendít minket a tétlenség holtpontjából és beledob a magamat teljesen a felebarátomért áldozó, szolgáló szeretet életritmusába. Csizmazia Sándor IMÁDKOZZUNK Áldunk és magasztalunk téged Urunk, hogy meghaltál értünk. Keresztedről szóló evangéliumod erejével meggyógyítasz, megszabadítasz minket önzésből szeretetre; közönyből, áldozatot is vállaló szolgálatra. Kérünk azért Krisztusunk, láttasd meg velünk vétkeinket; adj igaz bűnbánatot. Szentlelked által pedig vezess olyan hitre, mely engedelmesen kész, gyógyító akaratod eszközévé lenni ebben a világban. Ámen. előadást „Istentiszteletünk megújulása” címmel, a délelőtti istentiszteleten pedig igehirdetéssel szolgált. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. február 20-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Haíenscher Károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Egyházzenei áhítat — D. Káldy Zoltán. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. if j. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11. dr. Ródey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Foltin Brúnó teol. .Váci út de. 3. Foltin Brúnó teol. Frangepán u. de. fél 10. Foltin Brúnó teol. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kam-er Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fel 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (űrv.) D. dr. Otítlyk Ernő, de. fél 1.1. (né- met-úrv.), de. 11. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. (úrv.) Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Ben- cze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezes-sy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visomtai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. „Segítségül hív engem, azért meghallgatom őt.” (Zsolt 91, 15.) VASÁRNAP. — „Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben, a tisztaságban.” (1 Tim 4, 12) Ha csak hallgatjuk Isten igéjét, de nem tartjuk meg, akkor nem az Űjtestá- mentum igazságai buknak meg, hanem miattunk csorbul a hitele. Tudnunk kell, hogy prédikáció az is, amit a családi környezetünkben, a munkahelyünkön, vagy bárhol cselekszünk. Tetteink beszélnek. HÉTFŐ. — „Ezt a parancsolatot is vettük tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1 Jin 4, 21) Istenszeretet vagy emberszeretet? Nem kell, nem szabad szétválasztanunk soha. Istent a teremtményeiért érzett felelősségben is kell, kötelező szeretni. Ellenkező esetben a „teremtést” kritizálnánk. Nem vethetünk meg senkit, mert Isten teremtményét vetnénk meg. KEDD. — „Erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet.” (Zsid 6, 18) Vigaszra van szükségünk és ezt ne szégyelljük, hanem köszönettel és hálával vegyük, hogy van is vigasztalásunk. Mert Istentől kaptuk az „előttünk levő reménységet”. „Használjuk” ki ezt a felkínált lehetőséget és éljünk vele most is, de mindenkor. Olyan „súlyos” ez az ajándék, hogy néha alig érezzük, alig veszünk róla tudomást SZERDA. — „Ha valakit valami bűn megejt is, ti lelkiek igazítsátok útba az olyatasze- szelídségnek leikével és ügyelj magadra, hogy te magad is meg ne kísértessél.” (Gál 6, 1) Igyekezzünk másoknak segíteni, lehetőleg azzal a „tudással”, — KÉT ÉVES gyermek mellé 7—117 óráig megbízható, gyermek- szerető felügyeaőnőt keresünk heti öt napra. TeLeton; ISO—339. A LUTHERÄNIA február 20-án, vasárnap délután a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban SCHÜTZ, BACH, GÁRDONYI műveiből egyházzenei áhítatot tart. Közreműködnek; Sándor Judit, Faragó Laura, Iglódy Károly, Berczelli István, Jánossy Péter és Mezőfi Tibor. Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: D. KÁLDY ZOLTÁN püspök A templomot fűtjük! amit az igéből kaptunk. De szeretettel tegyük azt és ne visszataszító módon, ne hivő gőggel, amit nem az igéből tanultunk. S amit megtanulhattunk (megtanultuk-e?), azt magunkra is alkalmazzuk, mert reánk is kötelező. Szolgálat a szelídség leikével. CSÜTÖRTÖK. — „Mert a világosság gyümölcse mindaz, ami jó, igaz és helyes, és ne légyen közösségetek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel.” (Ef 5; 9. 11) Nehéz mindig egyértelműen elválasztani a jót a rossztól, mert általában nem találkozunk a mindennapi életben olyasmivel, ami (vagy aki) csak jó, csak rossz lenne. De kaptunk az Urunktól olyan „mérték- egységet”, aminek a segítségével valamennyire mégis megtehetjük. Istentől kérjünk is ehhez erőt. PÉNTEK. — „Szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gál 5, 13) Nagyon sokat hallott mondat, sajnos kicsit már megúntuk. De azt még nem úntuk meg, hogy másképpen cselekedjünk és úgy tegyünk, mintha még nem is hallottuk volna. Nemcsak azért kellene ezt a felszólítást követnünk, mert esetleg hasznos, hanem mert Jézus Krisztus parancsolta meg & egyidejűleg élte is, gyakorolta is ezt a parancsolatát. Szolgálat másoknak és a szeretet motiválja ezt a tevékenységünket, ami tanít- ványságunkból kell, hogy fakadjon. SZOMBAT. — „Jézus morddá: Én vagyok a világ világossága.” (Jn 8, 12) Hálát kell adnunk azért a csodálatos lehetőségért, hogy nem vakon botorkálunk, hanem világosságot kaptunk. Világosságot, ami (helyesebben: alki) mindig eligazít bennünket, ha őszintén és kellő lelkülettel mérjük hozzá magunkat. Isten maga jött, hogy világosságunk legyen. Azt is meg kell köszönni, hogy most is jött, egész héten, s ígérete szerint ezután is. Ezzel a reménységgel mérünk elindulni minden új héten és ezzel fejezzük is be. Ribár János EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vttt Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.0685 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — Böjt első vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Kor 6, 1—10; az igehirdetés alapigéje: Lk 4, 31—37. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 20-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet MEKIS ÁDÁM békéscsabai esperes, püspökhelyettes. — NAGYKANIZSA. Az egyetemes imahét keretében január 17—18-án Solymár Gábor celldömölki segédlelkész igehirdetéssel szolgált. — CSABACSÜD. A január 30-án tartott szeretetvendég- ségen Aradi András Szarvasúj templomi lelkész előadással szolgált. — ALBERTI. Az egyetemes imahét keretében a következők végeztek szolgálatokat a gyülekezetben az előírt textusok alapján -.Keveházi László pilisi. Tóth Károly pilisi, Cse- lovszky Ferenc bényei, ifj. Kendek György egyházkerületi lelkész és ifj. Harmati Béla külügyi titkár. Minden esti alkalmon a gyülekezet vegyeskara is szolgált Roszik Mi- hályné vezetésével. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Péter Jenő fancsali lelkészéknek 1971. december 23-án második gyermekük született. Neve: ATTILA. — HALÁLOZÁS. Dr. Kemény Sándor festőművész, a fasori gyülekezet tb. felügyelője 87 éves korában rövid szenvedés után január 27-én elhunyt. Temetése január 29- én volt a rákoskeresztúri temetőben. „Én vagyok a jó Pásztor és ismerem az enyéimet és engem is ismernek az enyéim”. — Dr. Lányi Márton a volt békési egyházmegye hosszú időn át volt felügyelője, a Budai Szeretetotthon közel tíz éven át volt lakója január 2-án 90 éves korában elhunyt. Magas korában is testi és lelki frisseségben a szeretetott— TAKÄCSI—GECSE. Február 13-án a takácsi templomban iktatta be Ittzés Jánost, a gyülekezet egyhangúan megválasztott lelkészét Síkos Lajos a Veszprémi Egyházmegye esperese. — BÉKÉSCSABA. A február 4-én rendezett férfi sze- retetvendégségen Fábry István Mezőberény II. kerületi lelkész szolgált előadással. —■ VESZPRÉM. Január 30-án dr. Fabiny Tibor teológiai tanár hirdetett igét a gyülekezetben és a balatonalmádi fi- liában,este pedig előadást tartott a Veszprém megyei evan- gélikusság 18. századi történetének — levéltári kutatásai által most feltárt — eddig ismeretlen fejezetéről. A gyülekezeti alkalmon részt vett Anna-Liisa lso-Hirveld finn ösztöndíjas teológusnő, a helsinki teológiai fakultás egyháztörténeti tanszékének asz- szisztense is, aki magyar nyelven szólt a gyülekezethez. — NAGYKANIZSA. A gyülekezet január 30-i szeretet- vendégségén Turmezei Erzsébet végzett szolgálatokat. Verseiből olvasott fel, diaképekkel illusztrált élménybeszámolót tartott finnországi útjáról, végül igemagyarázattal szolgált honi közösség tiszteletben álló tagja volt. Temetése január 27-én volt a Farkasréti temetőben. „Az Ür kegyelme legyen vele”. — Jemey Pál gazdasági tanár, a Magyar Agrártudományi Egyesület ny. titkára, a budavári gyülekezet hűséges presbitere január 26-án hirtelen elhunyt. — Szarvason született 1896-ban. Tessedik Sámuel szellemében élt és dolgozott egyházáért és a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásáért. A „Tessedik-emlék- érem” átadását, eredményes munkájának elismerését már nem élhette meg. — Koporsója mellett Pál apostol igéiben szólalt meg Isten vigasztaló üzenete, hitünk reménysége: „Hittem, azért szóltam...” Különös emlékezés Mikszáthról (Folytatás a 2. oldalról.) A további elemzés és értelmezés szükségét fenntartva, már most kívánatos felhívni a figyelmet az újonnan közzétett szöveg néhány részletére. Furcsa mondat benne: „Nem vagyunk holt rácok, akik a templom körül feküsznek, s ezzel betelik örök rendeltetésük”. Mire utalt e mondattal az író? Nagy valószínűséggel a budapesti egykor Bástya, ma Szerb utcában levő szebb ortodox templom kertjében elte- metettekre. Tudjuk, hogy Mikszáth egy időben a Bástya utcában lakott. 1873 tavaszán egyik levelére a Bástya utca 12. szám alatti lakására várta a választ. Akár a Szerb utcában, akár a mai Bástya, egykor Külső Bástya nevű utcában lakott, mindenképpen az említett templom közelében volt a lakása, tehát maradandó élménnyé vált benne a temető maradványa a templomkertben. Az szintén magyarázatra szorul, hogy miben látta letűnt évszázadok árnyképeit. Aligha másban, mint a beszéde előtti években mutatkozó veszedelemben: kiújulnak a felekezetközi harcok, a magyar protestantizmust fenyegető római katolikus egyházi hatalmaskodások. 1907-ben a „Ne temere” kezdetű dekrétummal a római pápa megkísérelte Magyarországra is kiterjeszteni teljes igényét a vegyes házasságok dolgában. Aztán csitult a vihar, de az érzelmek felborzolód- tak. Mikszáth jól érezte, hogy késznek kell lenni a védekező harcra. Egy évtizeddel utóbb a római katolikus egyház Kánonjogi Könyvével nagy támadás indult; fellángolt az úgynevezett reverzális-harc. _____ Mi kszáth a védekező harcban való részvételének a készségét azzal nyomatékosította, hogy a lónyabányai és turopolyai lutheránus papok dédunokájának mondta magát. Nos, ennél a mondatnál igazán szükség volt a napilapbeli hír helyreigazítására, mert az csak Lónyabányát nevezte meg a lelkészősökre utaló mondatban. Mikszáth dédapja ugyanis nem ott, hanem az akkor Túrmezőnek is nevezett Turopolyán működött evangélikus lelkészi szolgálatának a végén. Annak az egyik testvére volt a lónyabányai lutheránus pap Mikszáth Dániel személyében. Ez eddig is elegendően tisztázódott a Mikszáth- irodalomban. Lapunk is az író születése napjának a dátumával megjelent számában, Szalatnai Rezső írásában helyesen emlékezett meg Mikszáth egyenes ágbeli papi őseiről. De róluk is rejtegetnek még közismertté nem vált adatokat a levéltárak és egy alig hasznosult tanulmány. Az író első ismert papi őse, Mixadt Mátyás eddig is tudottan 1707. március 22-én részesült az igehirdető szolgálatra kibocsátásban. Az apjának szintén Mátyás volt a neve, de az avatásról fennmaradt feljegyzés nein mond többet róla, az anyjának pedig éppen csak a keresztnevét őrizte meg. Katalin volt. Tanult Korponán, Lőcsén és Eperiesen. Szolgálatát a Zemplén megyei Pazdicson kezdte. Qnnan 1709-ben a Sáros megyei Komlóske^ resztesre ment át. 1719-ben jött át Nógrád megyébe, és itt először Nagykürtösön, majd Polichnón (Parlagoson), végül az akkor Sá- somházának nevezett Sámsonházán működött. A felesége Egyedi Erzsébet volt. Fia, Sámuel még az ország északkeleti részén született, de már gyermekkorában Nóg- rádba került. 1743. augusztus 21-én a polich- nói gyülekezetbe avatták fel lelkészül. Onnan 1749-ben ment át Turopolyára, és ott szolgált haláláig, 1771-ig. Ennek a Sámuelnek három papfia volt. Sámuel 1769. december 8-án kezdte el igeszolgálatát, és végezte azt Felsősztregován, Nagy- Iámon, végül Turopolyán. Ott halt meg 1785. március 4-én. Az egyik öccséről, Jánosról csak annyi volt a könnyen elérhető ismeretünk, hogy szintén lelkészként működött. Nos, azt is tudhatjuk róla, hogy avatásától, 1783-tói fogva a Nógrád megyei Dobrocs volt működésének a helye. Sőt egy levéltári emlékből még azt is, hogy 1770-ben királyi engedélyt kapott (több evangélikus és református diákkal egyszerre), hogy külföldi akadémiára mehet. Az író dédapjának másik öccse volt a már említett Dániel, a lónyabányai pap, akinek a révén az iró a köztudatban a lónyabányai papok ivadéka lett. Pedig nem az volt, hanem a turopolyaiaké (túr- mezeieké). Érdekes, hogy az író özvegyének az emlékezetében is elsőbbségük volt a turopolyai elődöknek. Mikszáth Kálmánná így írt Visz- szaemlékezéseiben a budapesti Deák téri ünneplésről: A pesti ágostai evangélikus egyház április 12-én tartotta meg Mikszáth-ünnépségét. Kálmán örömmel ment oda, és amikor visszajött, igen emelkedett hangulatban volt. — De gyönyörű beszédek voltak, — mondta. Nagy szónokok és jó hazafiak ezek a mi papjaink. Egészen megfogták a szívemet, úgy annyira, hogy beszédem végén ezt mondtam: Szívemből kívánom, hogy az egyházban állandó legyen a béke, de ha mégis felbukkanna a múlt rémes idő kísértő árnyéka, én nem fogok félni. Meglehet, hogy eljön még az az idő, mikor nekem is elő kell vennem az én kis acélfegyveremet, --a tollat, és akkor nem fogom megtagadni, hogy a turopolyai és lónyabányai papok ivadéka vagyok. Az április I2-i időpont tévessége is figyelmeztet, hogy az özvegy az 1910-es jubileumi kiadásban közzétett beszédvázlatot vette alapul, viszont az attól eltérés erősen bizonyítja, hogy a család jól tudta: a turopolyai papok ivadéka az író. A papi ősökről emlékezés, lám, szintén különössé vált azon a réven, hogy az visszavitt bennünket a Rákóczi vezette szabadságharc korába, — akárcsak a most sokat látott-hallott és olvasott Mikszáth-regény: A fekete város. Mixadt Mátyást 1707-ben bocsátotta ki az igeszolgálatra Zabeler Jakab püspök. És ez az év mindjárt a rózsahegyi „forradalmi” zsinatot juttatja eszünkbe. Sólyom Jea& — MISKOLC. Február 6-án szeretetvendégség volt a gyülekezetben, amelyen dr. Groó Gyula teológiai tanár tartott
