Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-31 / 53. szám

Kéty—Zomba—F elsőnána Valamikor három különálló, tekintélyes anyagyülekezet volt. Ma három kis gyülekezet úgy bújik össze, egymást ki­segítve, mint jó kis testvérek, A felsőnánai templom hiszen cssak együtt tesznek ki egy gyülekezetét. Először Zom­ba esett áldozatául még 1733 előtt Berényi pécsi püspök erő­szakos katolizáló i törekvései­nek. Aki nem tűrte, hogy a ka­tolikus Jobaliázi—Dőry család birtokán evangélikus gyüleke­zet éljen. Ekkor menekültek el a zombai evangélikusok a mai Orosháza területére és alapították meg az ottani gyü­lekezetét. Kisebb részük pedig Sárszemtlőrinere ment. Kéty és Felsőnána pedig a második világháború utáni német kitelepítés idején vesz­tette el népét nagy részben. A megmaradt töredékeik társítás útján váltak egy gyülekezet­té. Erre máradt Kétyen is, Felsőnánón is egy-egy szép templom. Az előbbit már korábban renováltatta a gyü­lekezet, a felsőnánai nagyon szép műemléktemplom re­noválása azonban olyan nagy terhet jelentett, amit elein­te nem tudott vállalni a kis gyülekezet Ez a templom tipikus, példája az ún. tolnai stílusú templomainknak. Kör­befutó kórusa, oltár felet­ti szószéke, díszes faragott ol­tára, a kórus mellvédjén kör­befutó bibliai jelenetek kép­sora érdekes hatásúak. Talán legkülönösebb egy evangélikus templomban szokatlan fest­mény a kórus mellvédjének el­ső tábláján. II. József király képe. Így értjük meg, milyen nagy örömet jelentett a Tü­relmi Rendelet kiadása a sokat A i Alberti Szeretetotthon jubileuma Ünnepi harangszó hívogatta október 15-én du. 5 órára is­tentiszteletre az alberti gyü­lekezet tagjait, a szeretetott­hon lakóit és dolgozóit. A gyü­lekezet területén működő sze­retetotthon 30 éve nyitotta meg kapuit 1942. október 27-én megfáradt, magukra maradt idős nőtestvérek előtt. Az Al- bertin élő Kozma család hagy­ta az evangélikus egyház egyik intézményére. bér 1-től az irányítást az al­berti gyülekezet lelkésze és presbitériuma vette át. Pri­mitív körülményekkel kellett felvenni a küzdelmet. Roszik Mihály elmondta, hogy né­pünk felemelkedésével lépést tartva céljává tette, hogy a szegényház nyomasztó állapo­tából kivezeti, korszerűvé, ott­honossá igyekszik tenni azt. Örömmel számolt be a fejlő­désről, a 25 személyt befoga­szenvedett gyülekezeteinknek, ha hálából annak a királynak képét, aki ezt kiadta, a tem­plomukban is ki tették. Ennek a templomnak teljes renoválása adta az alkalmat, hogy Sólyom Károly esperes felkereste mindhárom gyüle­kezetét és istentisztelet kere­tében szolgált közöttük. Elő­ször Kétyen, majd Zombán, délután pedig Felsőnánán a gyülekezetekhez mért népes részvétellel ünnepeltek a hí­vek. Az igehirdetésben az esperes arra intett, hogy a temploma megújulásán örvendező gyü­lekezet figyeljen Isten szavá­ra. Ne feledje múltját, hiszen az Isten hűségének bizonyíté­ka. De a jelenben is öntse ki szívét Isten előtt, hiszen ő ké­rést meghallgató Ür. így lesz a számunkra menedék, védelem, erős vár. De nem arra, hogy bezárjon a falai közé, hanem hogy áldást vigyen az élet köz­napjaiba. Vigyen áldást a gyü­lekezet, a falu, a családok éle­tébe, hogy megújult templom­ban, megújult életek, szolgáló életek magasztalják az Urat. A hálaadó istentisztelet vé­gén Andorka Sándor, a gyüle­kezet lelkésze ismertette a gyü­lekezet rövid történetét, va­lamint a templomrenoválás krónikáját. Nagyon kedves színfoltja volt az alkalomnak, hogy az orgonista szolgálatát a felsőnánai önálló gyülekezet utolsó, ma már nyugdíjas lel­késze, Kiss Ferenc végezte. A hófehéren álló megújított felsőnánai templom a jövő ígérete. Ebben a jövőben pedig együtt fáradozunk népünk, ha­zánk szebb életéért, további felemelkedéséért, békességéért. — m. — y Csanádi Imre: Hónap-soroló Új év, új év, új esztendő! Hány csemetéd van'.' Tizenkettő! Jégen járó Január, fagyot fújó Február rügy-mozdító Március Április, füttyös, fiús, virágtékozló víg Május, kalász-konyító Június, kasza-suhíntó Július, aranyat izzó Augusztus, szőtő-szagú Szeptember, levelet-ontó Október, köd-nevelő November, deres-darás December. A József Attila-díjas költő „Csillagforgó” című, 1966-ban megjelent kötetéből. ÜLÉSEZETT AZ EGYHÁZTÖRTÉNETI SZAKCSOPORT A halaadő istentiszteleten ,Virágh Gyula esperes, az Or­szágos Diakóniai Osztály ügy­vivő-lelkésze hirdette az igét. Igehirdetésében arról beszélt, milyen nagy dolog az, hogy az itt élő Kozma családot Isten arra indította, hogy családi há­zukat jótékony célra szánják. Ez a hit gyümölcse volt éle­tükben, hogy jót tegyenek és ennek az irgalmas cselekedet­nek élvezői lettek azok az idős nőtestvérek, akik 30 év óta otthont, gondtalan életet és lel­ki nyugalmat találtak. Isten megáldotta ezt az elhatározást. Működése óta hivatását be­töltve szolgál az életük alko­nyán, egyre gyengülő öregek között. Jó helyzetben van aza gyülekezet —■ mondotta —, melynek alkalma nyílik csele­kedettel is bizonyítani Ura iránti szeretetét. A szeretet nem kérdezi kivel cselekszik jót, nem bírálgatja a szülőt vagy gyermeket, aki otthonba kényszerül elhelyezni kedve­sét, hanem nyílt szívvel segít „érte semmit sem várva”. Az istentisztelet után ünne­pi közgyűlésen ismertette Ro­szik Mihály alberti lelkész, igazgató a szeretetotthon tör­ténetét, Az egyszerű falusi épületnek a megnyitásakor egy lakója volt, Molitorisz Ma- tild személyében. Később négy, lassan tíz gondozottja lett. El­ső időszakában intézeti támo­gatásban részesült. 1951-től át­vette a Pestmegyei Egyházme­gye. Krecsák János irsai lel­kész naplószerűen vezetett fel­jegyzéseiből ismerjük a gond, küzdelem és felelősségvállalás időszakát, de egyben az irsai lelkész komolv. áldozatos mun­káját. Az egyházmegye vezetői szívügyüknek tekintették fenn­tartását és támogatását a gyü­lekezetek részéről. 1952, oktő­dő, sóik teíkdníetben korszerűsí­tett otthonról. Az Országos Egyház elnök­sége és a külföldön tartózkodó D. dr. Ottlyk Ernő püspök kö­szöntését Virágh Gyula espe­res tolmácsolta további áldott szolgálatot kívánva. Detre László esperes a Pest­megyei Egyházmegye támoga­tó gyülekezeteinek nevében mondta el köszöntését és kí­vánt erőt a szeretetszolgálat további ellátásához. A szeretetotthont leghatha- tósabban támogató, pilisi gyü­lekezet lelkésze, Keveházi László elmondotta, hogy bár­mikor hoztak természetbeni adományt, ők mentek el meg­gazdagodva. Élményt jelentett a pilisi híveknek a szeretet­otthon lakóival való találko­zás. Írásban küldte el üdvözletét D. Káldy Zoltán püspök, Me- kis Ádám püspöikhelyettes és Dedinszky Gyula nagybörzsö­nyi lelkész. A közgyűlést Csernák Ká­roly felügyelő zárta be. Mindenki örömére szolgált, hogy az ünnepségen részt vett Kovács Erzsébet nyugalmazott otthonvezető és Kesjár Erzsé­bet nyugalmazott munkatárs. Az otthon lakói örömteli Vá­rakozással fogadták körükben a vendégeket és hallgatták meg Virágh Gyula esperes meleg szavait a 63. Zsoltár mondani­valóján keresztül. Szerető szó­val fejezte ki elismerését az otthon dolgozói, Roszik Mi- hályné otthonvezető és Simó Pál gondnok felé. Roszik Mihály igazgató kö­szöntötte a kedves vendégeket és elmondta, milyen kedvetle­nül is vette fiatalságában ezt a szolgálatot és Isten 20 év múltán szívébe zárta az ott­hont öregjeivel együtt. Az Országos Egyház Üllői-úti tanácstermében november 30- án és december 1-én tartotta 9. munkaülését az 1968-ban ala­kult Egyháztörténeti Szakcso­port. Dr. Fabiny Tibor profesz- szor vezetésével előbb az 1972- ben folytatott egyéni tudomá­nyos munkásságokról hallgat­tak meg beszámolókat a 15 fő­nyi közösség élénk eszmecsere keretében, majd készülő közös tanulmányuk szempontjait vi­tatták meg „A magyar evangé­likus egyház történetének alap­vonalairól”. A második napi ülésen ki­értékelte a Szakcsoport a „Hi­tünk — Életünk” című népsze­rű szórványhittankönyv egy­háztörténeti. anyagát, és az 1973. év feladataival foglalko­zott. Ezek között kiemelkedő helyet foglal el egyházunk 450 éves jubileuma, a Petőfi-év és Budapest centenáriuma. Meghívott vendégként részt vett ezen az ülésen Bartha Zsu­zsa iparművésznő — D. Dr. Bartha Tibor református püs­pök leánya — is. A szakcso­porttagok közül ugyanis töb­ben bekapcsolódtak valamelyik egyházi gyűjteményág — könyvtár, levéltár vagy múze­um — munkájába; ez utóbbi keretében pedig igen jelentős­nek és ígéretesnek mutatkoz­nak Bartha Zsuzsa feltűnően szép ötvösmunkái. A gyüleke­zeteink számára is hasznos, a templomtér belső kiképzését modern eszközökkel és magas színvonalon tovább fejlesztő tervek a múlt, jelen és a jövő összefüggéseiben kerültek ki­értékelésre. Ezek ismertetése és a megkapöan szép iparmű­vészeti tárgyak méltatására utóbb még visszatérünk. F. T. Galgóczi Erzsébet: Nádtetős szocializmus Irodalmi értékű riportok, szociográfiák és szociografikus fogantatású írások gyűjtemé­nye ez a könyv. Már a cím is jelzi, hogy ezek az írások a szocializmusban élő parasztság sorsával és változó, fejlődő sor­sának alakulásával foglalkoz­nak. Természetes, hogy min­den író arról ír, amit a leg­jobban ismer, amihez érzel­mileg a legtöbb köze van, amiért a legnagyobb felelőssé­get vállalja. Galgóczi Erzsébet, aki egy nyolcgyermekes pa­rasztanya hetedik gyermeke­ként született, aki húszéves ko­ráig falun élt, akinek ma is ott laknak rokonai, aki ma is olyan eleven kapcsolatban van a faluval, mint mikor ott élt — természetes, hogy a pa­rasztság sorsával foglalkozik, mégpedig szenvedélyes hang­vétellel. az óiért, a jobbért mozgósító hangon. Az elmúlt huszonhét évben óriási változások történtek tár­sadalmunkban. de a változás­nak leginkább kitett, legna­gyobb tömegű réteg a paraszt­ság volt. A 45-ös földosztásiban még a polgári forradalom mu­lasztásait kellett pótolni, sálig tizenöt évvel később, 59—60- ban a termelőszövetkezetek megszervezésével már a szo­cializmus alapjai teremtődtek meg a falun Is. Ezt a forradal­mi változást, fejlődést — amely nem volt híjával az el­lentmondásoknak sem — kí­séri nyomon az író riportjai­ban és szociográfikus írásai­ban. Arról ír könyvében, hogy a falu korszerűtlensége tűnő­ben van, életmódban, szemlé­letben, erkölcsben a régi átad­ja helyét az újnak. Nemcsak szenvedéllyel ír Galgóczi, hanem pontos preci­zitással is. Hetipiac című ri­portjában utána jár, mennyi emberi munka fő a vasárnapi levesben. A parasztember pén­tek reggeli előkészületeitől pontosan, részletesen nyomon követi azt a paraszti munkát, míg vasárnap megfő a városi ember ebédje. Ilyen pontos precizitással és részletesen kí­séri nyomon az író a paraszt­ság utolsó huszonhét esztendei sorsát is Könyvének előszavát így fe­jezi be: „Művészi kvalitáso­mat megítélni nem az én dol­gom. De hogy jó ügyben és nem hasztalan emésztem az erőmet^ ezt teljes bizonyosság­gal tudom. Szeretném hinni, hogy az olvasóim is így gon­dolják.” Aki elolvassa könyvét és ismeri életművét — így gon- doljao M. L. Egyháztörténet! kalendárium December S. Hetvenöt éve, 1897. de­cember 5-én a Torontál me­gyei Ujsándorüalván született a két világháború közötti er­délyi evangélikus szellemi-lel­ki élet pásztori lelkű és prófé­tai látású irányítója, Járási Andor. 1920-tól kolozsvári lel­kész, majd 1941-től az erdélyi evangélikus egyházmegye es­perese volt. A „szegények és üldözöttek prókátora” a hábo­rú vérzivatarában halt meg 47 éves korában, 1944. december 26-án. Emlékét hálás szeretet­tel őrzik mindazok, akik íst merték — de azok is, akik csak közvetve hallottak rend­kívüli egyéniségéről, 13. Hétszáz éve, 1272. de­cember 13-án halt meg szülő­városában a középkor nagy hatású igehirdetője, a ferences Regensburgi Berthold, aki ha­zánkban is több helyen meg­fordult. Prédikációi a német nyelvű irodalom gyöngyszemei közé tartoznak. 15. Négyszáz évvel ezelőtt, 1572. december 15-én halt meg Debrecenben a magyar református egyház nagy szer­vező püspöke, a Somogy me­gyei Horhi szülötte, Melius Ju­hász Péter. Nemcsak a teoló­giai irodalom terén fejtett ki hatalmas tevékenységet, ha­nem maradandót alkotott a bo­tanika-, a gazdaság- és orvos- tudomány területén is. Az újabb kutatások szerint való­színűleg azonos lehetett Somo­gyi Péter egykori vágsellyei is­kolamesterrel, a neves fogsági naplóíróval is. Mielőtt debre­ceni prédikátor lett, 1558-ig a lutheri reformáció hive és ter­jesztője volt. 20. Négyszázhúsz éve, 1552. december 20-án hunyt el Tor- gau városában 6 évi özvegység után Luther Mártonná Bora Katalin. A gyermekei által emelt szép sírkövön, ahol alak­ja Bibliával a kezében látha­tó, alábbi a felirat: „Anno 1552. december 20. Itt Torgauban az Istenben csendesen elszende- rült dr. Luther Mártonnak hát­rahagyott áldott özvegye, Bora Katalin”. 23. Háromszázhetvenöt éve, 1597. december 23-án született a sziléziai származású német énekköltő, Opitz Márton (fl639). Az 1624-ben megjelent híres „Prosodia germanica” szerzője egyben neves iroda­lomtanár is volt és az erdélyi szász Weissenburg városában is tanított. 26. Kétszázötven éve, 1722. karácsonyán halt meg a Győr megyei Egyeden télekesi Tö­rök István táblabírő, kuruc hu­szárezredes, . a dunántúli evan- gélikusság nagy patrónusa. Mint Rákóczi szenátora, nagy szolgálatot tett hazájának és egyházának. Amikor 1723 ta­vaszán a vadosfai templom kriptájába eltemették, Torkos András győri lelkész és Tóth Sipkovits János téti alesperes — utóbb püspök — vezetésé­vel 40 evangélikus prédikátor kísérte utolsó útjára. Több ku­ruc evangélikus tábori lelké­széről tudunk. Egy ideig kas­télyában volt házi prédikáto­ra Wásonyi Márton is. F. T. EVANGÉLIKUS TAGOK A REFORMATUS DOKTOROK KOLLÉGIUMÁBAN t BÁRTFAI LAJOS ........................................................• - — La pzárta után kaptuk a hírt, hogy Bártfai Lajos mezőtúri lel-, kész, a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye esperese súlyos betegség után december 14-én elhunyt ÜLÉST TARTOTT A GYAKORLATI TEOLÓGIAI SZAKCSOPORT A Gyakorlati Teológiai Szakcsoport november hó 22— 23-án tartotta ez évi második munkaülését, A Szakcsoport meghallgatta és megbeszélte az istentisztelet mai kérdései­vel foglalkozó előadás-vázlato- ,'kat. Ezzel az anyaggal a gyü­lekezeti estek rendezésében szeretnének segítséget nyújta­ni úgy, hogy négy mai meg­fogalmazású és hangvételű előadás-vázlatot készítettek a fent említett témáról, mind­egyikhez csatolva az irodalmi szemléltető anyagot (versek, elbeszélések, újságcikkek stb.) Ezután megtárgyalta a Szak­csoport a temetési gyakorla­tunkat felmérő kérdőívek szö­vegét. A beérkezett anyag fel­dolgozásával és ennek összesí­tett és kiértékelő közzétételé­vel temetési szolgálatunk jobb végzését szeretnék elősegíte­ni. Végül foglalkozott a mun­kaülés egy keresztelési köny­vecske tervezetének összeállí­tásával, amit a szülők, kereszt- szülők kezébe lehetne adni Javaslat készült célszerű ke­resztelési emléklap készítésé­re is. A munkaülést Dr. Groó Gyula professzor vezette. (G.) —- A karácsony utáni vasár­napon az oltárterítő színe: fe­hér. Ä délelőtti istentisztelet oltár» igéje: Gál 4, 1—7; az igehirdetés alapigéje: Mk 11, 24—26. — Óév este az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltár» igéje: Lk 12, 35—40; az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 4, 15—18.-i- Üjév napján az oltárterí­tő színe: fehér. A délelőtti is­tentisztelet oltári Igéje: Lk 2, 21; az igehirdetés alapjgéjjs: Csel 4, 1—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 31-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet D. KÁLDY ZOLTÁN püspök, a Déli Egyházkerület püspöke. — CSCJGLE. Advent első vasárnapján a gyülekezet egy­kori lelkésze, dr. Fabiny Tibor teológiai tanár igehirdetésével, úrvacsoraosztással és előadás­sal szolgált Csöglén. Adorján- házán, Kispiriten és Nagypiri­ten. A gyülekezet gyermekei ádventi verseket szavaltak, a nagypiriti asszonyok pedig — köztük több egykori konfir­mandus tanítvány — szeretet- vendégséggel kedveskedtek volt lekészüknek. — HEGYESHALOM. No­vember 19-én emlékezett meg a gyülekezet temploma felszen­telésének 122. évfordulójáról. Az ünnepi istentiszteletein Bő- ró ez Enikő teológus hirdette az igét és ismertette a Teológus Otthon életét. A délutáni sze- retetvendégségen Csergő József református lelkipásztor igehir­detéssel, Böröcz Enikő előadás­sal szolgált. Szavalt Bedö Gyöngyi, énekelt Reisinger Hedvig és Reisinger Éva. A vendég a délelőtt folyamán Le­vélen szolgált az aratási hála­adó istentiszteleten és a gyűj­tött adományokat a lelkész­képzés céljaira. — OROSZLÁNY’. November 12-én egyházzenei áhítatot tartottak a gyülekezetben. Közreműködtek: a gyülekezet énekkara, Sztruhár András (orgona-kontinuo), Bálint László (oboa-szóló), kísért és az orgonaművet előadta Gerő Erik. Vezényelt: Nagy Dániel. Igét hirdetett Magyar László szendi lelkész. — SZOMBATHELY. Soko­ray Miklós, a gyülekezet má­sodlelkésze november 26-án töltötte be 70. életévét, s eb­ből az alkalomból szeretettel és áldáskívánással köszöntötte őt a gyülekezet , ­Az alberti szeretető jfhva A Magyarországi Református Egyház megalkotta a Magyar Református Teológusok Dokto­rainak Kollégiumát. A Zsinati Tanács megválasztotta a Dok­tori Kollégium elnökségét és tagjait. Evangélikus részről D. Káldy Zoltán püspök, a Ma­gyarországi Református Egyház tiszteletbeli doktora és dr. Fa- biny Tibor, a Budapesti Refor­mátus Teológiai Akadémia doktora lettek tagjai a Dokto­rok Kollégiumának.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom