Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-24 / 52. szám

E Földön békesség. y Ázsia — a világvallások bölesője * x> lene vállalnia a világ keresz- tyénségének! Áz Ázsia iránt megnyilvánuló érdeklődést mu­tatja, hogy ez évben Indoné­ziában ülésezett a Lutheránus Világszövetség és a Reformá­tus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága. 1975-ben az Egy­házak Világtanácsa világgyű­lést fog tartani a tervek sze­rint az indonéz fővárosban. Most karácsony után Bang­kokban (Thaiföld) nemzetközi konferenciát tart az Egyházak Világtanácsa Missziós és Evan- gélizációs Osztálya „Üdvösség ma” címen. Több évre szóló kutatási terv szerint vizsgál­ják teológusok a nagy indiai vallásokat és a mohamedánok­kal való együttműködés mód­ját. Egymás megértését szolgál­ják a nemzetközi dialógusok buddhisták és hinduisták meg mohamedánok részvételével. A „frontvonal” ma végighú­zódik Ázsián és a szocialista országok, a Szovjetunió, Kína, Észak-Vietnam, Észak-Korea bókekezdeményezéseikben szá­mítanak a világ keresztyénsé- gének a segítségére is. Egyhá­zunkban éppen most, kará­csony második ünnepén tar­tunk minden gyülekezetben adakozást Vietnam megsegíté­sére, felajánljuk az istentisz­teletek offertóriumát e sokat szenvedett nép javára. ferencia keretében újra és újra felemelik szavukat Ázsia béké­je ügyében. Szükség van a Távol-Ketet és a Közel-Kelet háborús tűzfészkei ügyeinek megbeszélésére, az amerikai és az izraeli csapatok visszavoná­sára, Bangladesh, a volt Kelet- Pakisztán függetlenségének el­ismerésére, Ázsia népeinek neokolonialista gazdasági ki­zsákmányolása megszünteté­sére. A VILÁG KERESZTYÉNSÉ- GÉN IS MÚLIK, hogy Ázsia 35 országa megtalólja-e a béke mellett és azzal párhuzamosan a társadalmi igazságosság útját is. A ma is éhező indiaiak vagy pápuák gyors megsegítése mel­lett az a fő kérdés, vajon si­kerül-e a többségükben keresz­tyén lakosságú gazdag orszá­goknak Európában és Ameri­kában olyan világszintű igaz­ságosabb elosztást teremteni amelyik rendszerben a mai helyzettel ellentétben a gaz­dag országok egyre nem gaz­dagabbak és a szegény orszá gok egyre nem szegényebbek lesznek. A jövő útjának Ázsia számára gazdaságilag is azt a szocializmust tartjuk, ame­lyik a világ jelentős részén és néhány ázsiai országban is már meg tudta oldani ezt a kér­dést. If j. Harmati Béla Első nagy adományok az új Teológiai Akadémia építésére Az alberti és a Deák téri gyülekezetek szép példája Az Országos Presbitérium október 17-én tartott ülésén elfogadta az új Teológiai Aka­démia és Teológus Otthon épí­tésének költségvetését. Mint egyházi sajtónk is hírül adta, az új épület felépítése 9 millió forintba kerül. Az építést segí­ti a Lutheránus Világszövetség is, amelynek első adománya már meg is érkezett az Orszá­gos Egyház pénztárába. Magától értetődően a Ma­gyarországi Evangélikus Egy­ház sem elvi, sem anyagi okok­ból nem várhatja el a Luthe­ránus Világszövetségtől, hogy az új Teológiai Akadémiát ő építse fel. Nem volna méltó egyházunkhoz, ha az új épület kizárólag külföldi adományok­ból készülne el. Mivel a lel­készképzés elsősorban a mi dolgunk, az új Teológiai Aka­démia és Teológus Otthon fel­építése is a mi feladatunk. A kiképzendő lelkészek itt, Ma­gyarországon, a mi evangéli­kus gyülekezeteinkben fognak szolgálni. Minden más szervet megelőzően, maguknak az evangélikus gyülekezeteknek az ügye, hogy a teológiai hall­gatókat megfelelő körülmé­nyek között tanítsák a pro­fesszorok jövendő szolgálatuk­ra. Tehát a gyülekezeteknek kell jelentős anyagi áldozatot vállalniuk az új Teológiai Akadémiáért. Az is világos, hogy csekély adományokkal, néhány forinttal nem tudjuk felépíteni az új Akadémiát. Olyan méretű áldozatokra van szükség, amelyet a gyülekeze­tek ténylegesen megéreznek és amelyek részükről komoly ál­dozatot jelentenek. Ezt vették 'észre elsőnek az alberti és Budapest—Deák té­ri gyülekezetek. Az alberti gyülekezet no­vember 19-re meghívta szol­gálatra D. Káldy Zoltán püs­pököt abból az alkalomból, hogy a gyülekezet lelkésze, Roszik Mihály, szolgálatának 20. esztendejéhez érkezett el az alberti gyülekezetben. Az istentisztelet végeztével a gyü­lekezet lelkésze, az egész gyü­lekezet előtt jelentette be a püspöknek, hogy az alberti gyülkezet három éven keresz­tül 10—10 ezer forintot, össze­sen 30 000,— Ft-ot ajánlott fel költségvetésileg az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építésére. Ugyanezen az isten­tiszteleten befolyt offertóriu- mot, 3000 Ft-ot szintén átad­ták a püspöknek az építkezés­re. Igen megható volt, hogy az Alberti Szeretetotthon lakói­nak adományaként egy borí­tékban több mint 500,— Ft-ot nyújtottak át a püspöknek. A Budapest—Deák téri gyü­lekezet pedig levélben közölte a püspökkel, hogy a presbité­rium az 1973-as költségvetési évben 10 000 Ft-ot ajánlott fel az új Teológiai Akadémia fel­építésére. Ezek az adományok jelzik, hogy a gyülekezetek felelőssé­get éreznek a lelkészképzésért és az új Teológiai Akadémia felépítéséért. Köszönjük az al­berti és a Deák téri gyüleke­zetek szép példáját! Arra hívjuk a gyülekezete­ket, hogy kövessék a példát és tegyék meg felajánlásaikat az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építésére. Karácsony — ahogy egy ázsiai mester látta Simon Lajos: Betlehem i Hol az úttalan utak véget érnek, hol most ágtépő szélvész háborog, Magyarországon, közepén a télnek énekelnek a csordapásztorok. Énekelnek, hogy fényesen alászáll az angyal télnek, éjnek idején ide, hol száraz kórószálat rágcsál a tűzhely, mint a tengődő tehén. Dunyha alatt hálsz, Jézus, itt az ágyon, dermesztők most az akol-jászolok. S köréd áll majd e háznép, hogy imádjon! — így kántálnak az öreg pásztorok. De a legkisebb pásztor már kigondol, költ egy máról szóló éneket: Jöjj, Jézuska, csak jöjj! A közvagyonból adunk egy göndör báránykát neked. Simon Lajos „Ügy is meghalhatunk” c. kötetéből (1972) EGYHAZAK VILÄGTANÄCSA A Világmíssziói és Evangéli- zációs Bizottság genfi igazgató­jává az ez év augusztusában I főtitkárrá választott Dr. Philip Potter helyére Emilio Castro lelkészt, Uruguay Egyesült Me­todista Égyháza elnökét válasz­tották (epd) Környezetünk karácsonya Istálló, jászol, szalma, a já­szolban fekvőre párát lehelő állatok: tehén, ökör, szamár, bárány — számtalan festő fes­tette meg nagy áhítattal. A lé­nyeglátók számára sohasem volt mindez csupán kulissza, hangulatébresztő kellék, ha­nem az inkarnáció, az Ige tes­tet öltésének környezete. Ez a környezet éppúgy hozzátarto­zik karácsonyhoz, mint a meg­nyílt ég és angyalai. Dicsőség a magasságban és békesség a földön — ez karácsony kör­nyezete. Annyira hozzátarto­zik mindkettő, hogy nélküle nem is lenne valóságos és iga­zi karácsony. MOST MÉGSEM karácsony környezetéről szeretnénk szól­ni, hanem — amint a cím is jelzi — a mi mai környeze­tünkről, ipari létesítményeink melléktermékei által szennye­zetté és ezért mind több ár­talmat szenvedő és ártalmas­sá váló természetes környeze­tünkről: a földről, vízről, le­vegőről. Jó ideig félt ezektől az „őselemektől” az ember. Most őket kezdjük félteni az ember­től, az ember önző mohóságá­tól, előre nem látó meggondo­latlanságától, kényelemszerető lustaságától. Amikor ma mind több szó esik a környezetárta­lomról, csak látszat szerint fé­lünk a technika fejlődésétől. Valójában önmagunkat féltjük hogy van-e az ember által megváltoztatott, mesterséges és mind ártalmasabbá váló környezetnek, ennek a mi mai környezetünknek karácsonya? Jön-e hozzá angyal? Mit tud mondani? Ha ugyanazt mond­ja, amit egykor a pásztoroknak mondott: Ne féljetek! — jelent ma számunkra valamit? Mit kezdjünk vele,--ha ma is a régi nótát fújják az angyalok Isten dicsőségéről a magasban és az ember békességéről a földön? A PESSZIMISTÁK azt mondják: jön angyal — nem jön angyal, egyremegy. Hiába jön. Kegyes hangon mondo­gatni ma, hogy „ne féljetek!” — felelőtlenség. Vekerdi Lász­ló „Befejezetlen jelen” című kötetében többek között a „zsugorodó földről” fr és egy amerikai közgazdászt idéz: „Számolnunk kell azzal a le­hetőséggel, hogy már néhány generáció múlva a föld lénye­gében űrhajóvá válik, s még­hozzá igen kicsiny és zsúfolt űrhajóvá, mely ismeretlen vég­zet felé rohan. Fő gond a .ta­karékos fogyasztás, nem pedig, mint ma, a fogyasztás növelé­se”. Vekerdi megjegyzi: „A fo­gyasztói társadalmak nemcsak nyersanyagokat, árucikkeket fogyasztanak, hanem környe­zetet is: levegőt, vizet, földet. Becslések szerint az USA-ban 1966-ban 94 millió tonna szén- monoxid került a levegőbe. A nagyvárosi szívhalálozási sta­tisztikák mögött tehát ilyen prózai ok is rejtőzik, nemcsak az idegesség”. AZ OPTIMISTÁK azt mond­ják: jöjjön nyugodtan az az angyal és nyugtassa meg a rossz idegzetűeket. Nem oszt, nem szoroz. A technikáról nem mondhatunk le. Az egyes em­ber közérzete itt nem sokat számít. A tudomány ad meg­oldást. Pénzkérdés az egész. Az ember alkalmazkodóképes­sége különben rendkívüli. Hoz­zászokik a magateremtette vi­lághoz. A társadalom ösztönö­sen szabályozza önmaga életét. A fejlődő, gazdaságilag elma­radt országokban egyelőre hiá­ba propagálják a születéskor­látozást, a „családtervezést”. Lám, a fejlett, sűrű népességű Európában maguktól is rájöt­tek az emberek. A technika terjedésével előállt kétségtelen problémákat a technika segít­ségével lehet és kell megolda­ni. így az optimisták! AZ ANGYAL JÖN. Ma is jön. Hívatlanul is jön. Hiszen küldött. A menny postása. Jön a pesszimistákhoz és jön az op­timistákhoz. A pesszimistáknak azt mondja: Ne féljetek! Nem a felelősségérzetet veszem el tőletek, hanem a reménytelen­séget. Feladatotok nehéz, de nem reménytelen. „Egykor, ré- ges-régen, mikor Hatalmas la­katlan földek terültek el min­denfelé, az volt az ember nagysága, ha minél többet hó­dított meg belőlük. A környe­zet akkor sík világ volt. Ma a környezet a túlzsúfolt — em­berekkel és technikával túl­zsúfolt — szocioszféra, s az a nagy nép, aki megtanulja, ho­gyan férjen el benne” (Veker­di). Figyelmeztessetek, de pá­nikot ne keltsetek. Az optimis­táknak is mondja: Ne félje­tek! Nem a technikától és a tudománytól akarlak megfosz­tani benneteket, hanem csalfa, vak reményeitektől. Attól az illúziótól például, hogy a tech­nika és a tudomány önmagá­ban, nemzetközi összefogás, mélyreható társadalmi válto­zás nélkül, a kizsákmányolás elleni küzdelemnek a termé­szetre, az emberi környezetre való kiterjesztése nélkül is megoldást hoz. Nemcsak a rossz, hanem a szép álmokból is fel kell ébredni. Ébredjetek és tervezzetek bátran, de meg­fontoltan, józanul. AZ ANGYAL JÖN. Aki sza­vát megszívleli, nem fut el a jelenből a múltba, vagy a jö­vőbe. Helyén marad. A mában él, mint éber, önálló és tevé­keny munkás. Arányérzékre tesz szert. Ez az arányérzék hatotta át például Szentágo- thai János előadását a Magyar Tudományos Akadémia köz­gyűlésének nyilvános ülésén múlt nyáron. Ezt a kérdést tet­te fel: „Az életszínvonal a mai kor érinthetetlen szentsége, de jobb-e magasabb életszínvona­lon élni rosszabb köz- és biz­tonságérzettel, vagy jobb kissé szerényebb igényekkel, de a jövő iránti nagyobb bizalom­mal építeni sorsunkat”. Elő­adását azzal fejezte be, hogy egy érlelődési folyamatra utalt, amelyen az egész társadalom­nak, de nekünk egyénileg is át kell esnünk az emberi élet­re érdemes környezet védelme és kiépítése érdekében új, magasabb rendű erkölcsi nor­mák és értékrendszer kifejlő­désével. Van-e tehát a mai veszé­lyeztetett emberi környezet­nek karácsonya? Van. Azért van, mert karácsonykor Isten az embert környezetével együtt vállalta. Az inkarnáció azt je­lenti, hogy nemcsak a festők által megfestett betlehemi kör­nyezet, hanem a „zsugorodó föld” is karácsony környezete. Az angyal ezért nem mondhat ma se mást, mint annak ide­jén: Ne féljetek! Az angyalok kara sem énekelhet mást, mint dicsőséget a magasban és bé­kességet a földön. Benczúr László Ázsiai imádság Űrünk add meg, hogy fülünk, amely dicséretedet hallotta zárva legyen a civódás és békétlenség hangja előtt, hogy szemünk, amely nagy szeretetedet látta mindig reménykedve nézzen az üdvösség felé, hogy nyelvünk, amely dicséretedet zengte mindig igazságod tanúja legyen, hogy lábunk, amely templomodban állott, mindig a világosság útján járjon, hogy testünk, amely élő testedből részesedett, mindig új életben élhessen Hála Néked — kibeszélhetetlen ajándékaidért! Ámen. V. sz.-ból való dél-indiai istentiszteleti rendből ÖSZTÖNDÍJ AS-CSERE A SZLOVÁK EVANGÉLIKUS EGYHÁZZAL Az 1971-ben hazánkban járt küldöttséggel folytatott meg­beszélés eredményeképpen a Szlovák Evangélikus Egyház­zal egyházunk ez év őszétől ösztöndíjasokat cserélt. Októ­ber végétől a Bratislavában levő Teológiai Főiskolán végez tanulmányokat Cselovszky Fe­renc bényei lelkészünk, míg Teológiai Akadémiánk Samuel Misiak bratislavai teológiai hallgatót látja vendégül. Az ösztöndíjas-csere célja, hogy egyházaink ez úton is, köze­lebb kerüljenek egymáshoz és a magyar, illetőleg szlovák nyelvet kölcsönösen elsajátít­sák, illetőleg gyakorolják. Eriről a földrészről mindent szinte csak felsőfokban lehet elmondani. A legnagyobb terü­letű és legnépesebb kontinens, közel kétmilliárd ember ottho­na. Itt találhatók a világ leg­magasabb hegyei, ősi kultúrái megmaradt emlékei előtt cso­dálattal áll meg a ma embe­re a Tigris és Eufirates men­tén, India őserdeiben vagy a kínai nagy fal tövében. TERMÉSZETI KINCSEKBEN bővelkedő országai gazdag és véres történelemre tekinthet­nek vissza. Teljhatalmú keleti nagyurak, kegyetlen hódítók uralma hozott népeinek rop­pant szenvedéseket, de voltak nyugodt és békés korszakok is, amikor csodálatos építésze­ti, kulturális és művészeti eredmények születtek. Sötét korszakot jelentettek a gyar­matosítás évszázadai, az euró­pai népek nyersanyagot és pia­cot, meg olcsó munkaerőt ke­reső háborúi, a nyomukban járó szenvedésekkel és nyo­morrai. Tízezrek haitak éíhen naponta Indiában és Kínában, mert maroknyi rizs sem jutott számukra napi fejadagként. Az időköziben sorra politikailag függetlenné váló egykori gyar­matok máig sem tudták leküz­deni a múlt átkos örökségét, a szegénységet. Ázsia a nagy világvallások bölcsője is. Konfucse, Buddha, Mohamed tanítása milliók éle­tét határozza meg. E földrész nyugati csücskén született meg Jézus is, a keresztyénség azon­ban éppen itt, Ázsiában tudja a legrosszabb számarányt fel­mutatni a lakosság között más földrészekhez viszonyítva. NINCS MÉG EGY FÖLD­RÉSZ, amelyiknek nagyobb szüksége ,volna a karácsonyi „Békesség a földön” — üzenet­re, mint éppen Ázsia, ahol ko­runk háborús tűzfészkei talál­hatók. Amíg mi Magyarorszá­gon békességben és nyugalom­ban ünnepeljük karácsonyt, ad­dig Indokínában, Vietnamban és a környező országokban a pusztítás, a háború nyomai ki­áltanak békesség után. Lebom­bázott lakóházak és iskolák, és gátak és üzemek, szüleiket vesz­tett gyermekek, földjükről el- űzöttelc kiáltanak megálljt az amerikai agresszióra. Azután ennek a földrésznek fájó sebe a Közel-Kelet is, az elűzött arab menekültek ezreivel, az állandó harci készenlétben ál­ló hadseregekkel éppen Jézus szülőföldjén. E földrész fájó sebei gyó­gyításában nagyobb részt kel­EGYHÄZÜNK KÉPVISELŐI a különböző nemzetközi egy­házi szervezetekben különö­sen is a Keresztyén Békekcm­EGYHÁZAK VILÄGTANÄCSA Az Egyházak Világtanácsa augusztusi, Utrechtben tartott központi bizottsági ülésén szervezett Indokínai Bizottság november 15-én Bangkokban (Thaiföld) ülésezett. Megtár­gyalták a Vietnamban és a szomszédos országokban szük­séges újjáépítési terveket, amelyekhez az Egyházak Vi­lágtanácsa egymillió dolláros összeget kíván adni. (epd)

Next

/
Oldalképek
Tartalom