Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-11-26 / 48. szám

Nem a mi dolgunk! Máté 13, 36b—43 Amikor Jézus a szántóföld konkolyáról szóló példázatot megmagyarázta, nemcsak tanítványai kérésének akart eleget tenni. Szavaival mindnyájunk gyakori magatartását vette cél­ba, hiszen ‘szívesen és sokszor ülünk bírói székekbe. Mind­nyájunkban felismerhető a megfellebbezhetetlen ítéletmondás szándéka. Gondolatainkban, beszélgetéseinkben, a másik em­ber felé irányuló tekintetünkben állandóan ott lapul és érvé­nyesülni akar a tévedhetetlennek és illetékesnek hitt biró. 1. JÉZUS ARRA AKAR MEGTANÍTANI, hogy életünk még nem a végső ítéletmondás ideje. Az ítélet mindig lezár vala­mit és ezzel véglegesíti az ügyet. Az ítélkezésben mindig az a megdöbbentő, hogy pontot tesz a folyamat végére: ezt tetted, ezért a következő büntetést kapod ...Az ítélet mindig visszafelé tekint és aszerint értékel. Nem feladata a jövőbe nézés. Aki embertársairól ítéletet mond, az a gondolatai mélyén megta­gad tőle minden lehetőségek Ezzel pedig nem segíti, hanem, akadályozza. Nem javát szolgálja, hanem a vesztét készíti elő. Nem szolgáló testvérként áll mellette, hanem rosszat akaró el­lenségként követi. Isten azonban másképpen cselekszik. A ma­gunk életében is. ö nem merevít meg semmit sem véglegessé. Azon van, hogy újra és újra a megváltozás, az újra kezdés le­hetőségével találjuk magunkat szembe. Ezért keresi Jézusban az elveszetteket. Ezért hív magához mindenkit. És ezért akar gátat vetni emberek meggondolatlan és felelőtlen ítélkező in­dulatának ... V JÉZUS ARRA AKAR RÁDÖBBENTENI, hogy az ítélke­zés Isten elleni lázadás. Abban a szándékban, amely a másikat Ítélni akarja, a Sátán áítal életre-lobbantott vágy lapul: „Olya­nok lesztek, mint az Isten!” Ítélkező magatartásom nem az Is­ten előtti engedelmesség megnyilvánulása, hanem a Gonosz által sugallt ellenszegülés. Amikor tehát mélységes megbotrán­kozással szemlélem valamelyik embertársam életét és megal­kotom róla a magam véleményét, nem mindig a szent Isten bajnoka vagyok! Ilyenkor — be nem vallottan — az a gondolat vezet, hogy Isten valahogyan nem csinálja jól a dolgokat. Én magam jobban tudnám, határozottabban csinálnám, méltóbban szereznék érvényt az igazságnak. A trónfosztások mindig úgy kezdődtek, hogy egyesek vallották: ők jobban intéznék az ügyeket. ítélkezéseinkkel így fosztjuk meg trónjától Istent! 3. JÉZUS ARRA A FELISMERÉSRE AKAR ELVEZETNI, hogy a másokat megítélő ember önmagát ülteti a vádlottak padjára. Az ítélkező embernek érdekes természetrajza van: biztos abban, hogy belőle hiányzik, amit a másikban megítél. Isten igéje viszont arról tesz bizonyságot, hogy önmagamat is megítélem azzal, amit a másik szemére vetek. Végzetes ez az út, ez a magatartás: vakká, elfogulttá tesz saját bűneim iránt. Nem látom a bűnömet, ezért közömbössé lesz előttem a bűn­bocsánat üzenete. Így miközben sokakat a vádlottak padjára ültetek, egyszercsak magamat találom — és lehet, hogy min­den reménység nélkül — a vádlottak padján! Hagyjuk az Ítéletet Istenre! Nem a mi dolgunk: célját el nem ért, visszaröppenő bumerángként minket találhat el a legna­gyobb erővel. Bohns Imre Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. november 2€*áa Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6 Bach H-moll mi­se. Igét hirdet: D. Karen Emil. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9 Ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák) Solymár János, de. 12 (ma­gyar). Tiialy Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veö- reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 Bo­ros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11 Kertész Géza. Váci út de. 8. Benczúr Lász­ló. Frangepán u. de. fél'10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9 Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. féL 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11 (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6 Maöoosai Miklós. Torockó tér de. fél 9 r>. dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9 Görög Tibor, de 10 Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Ruttikay Elemér, de. ll Ruttkay Elemér, du. fél 7 Csengődy László. Budakeszi de. 8 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél ll. Turcsányi Károly. Modort u. 6. de. 10 Filip- pinyi János. Kelenföld de. 8 (úrv.) Reuss András, de. 11 (úrv.) Reuss András, du. 6 Berucze Imre. Né­metvölgyi út de. 9 (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9 Visontad Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Budaörs du. 3 Vteontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. Egyháztörténeti kalendárium November 4. Huszonöt' éve, 1947. no­vember 4-én hunyt el a két vi­lágháború közötti magyar evangélikusok egyik szellemi vezetője, D. Raffay Sándor bá­nyakerületi püspök, Deák téri lelkész, volt pozsonyi teológiai akadémiai tanár, Üjszövetség- fordító, lapszerkesztő és kiváló szónok (sz. 1866). Egyházpoli­tikai és irodalmi tevékenysége mellett jelentős tette volt, hogy elsők között vette fel a kapcso­latot a világ liptheranizmusá- val. 6. Háromszáz éve, 1672. no­vember 6-án halt meg a 17. század egyik legnagyszerűbb egyházi zeneszerzője, a thürin- giai származású Heinrich Schütz (sz. 1585). „A protestáns egyházzene atyjáról” idei nap­tárunkban és lapunk március 5-i számában is megemlékez­tünk. 12. Százhuszonöt éve, 1847, november 12-én hiút meg Pes­ten a győri születésű nagy evangélikus esztéta, nyelvész és író és nevelő Schedius Lajos egyetemi tanár (sz. 1768). Gaz­dag pedagógiai munkássága, irodalmi tevékenysége és leve­lezése mellett számunkra egyik legjelentősebb munkája az 1816-ban evangélikus iskoláink számára készített tantervé volt, amely a neohumanizmus törek­véseit tükrözi. 24. Négyszáz éve, 1572. no­vember 24-én halt meg Edin- burgban Knox János, Skócia reformátora, Stuart Mária nagy ellenfele (sz. 1505). Több évig a genfi gyülekezet lelkésze is volt, ott fordította angolna a híres „genfi bibliát”. Ezért is egyik fő alakja a nagyszabású genfi reformáció emlékműnek. Dr. Fabiny Tibor EVANGÉLIKUS ELET IMÁDKOZZUNK Ür JóZus Krisztus! Áldunk, hogy még nem hoztad ei ránk az ítélet idejét. Köszönjük, hogy inkább magadra vetted ítéle­tünket. Megvalljuk neked, hogy szünet nélküli és szeretetlen ítélgetés az életünk. Könyörülj rajtunk, hogy megszabadul­junk ettől a hajlamunktól — és örökké tartó elítéltetésünktől, ámen. — SZERETNEK. Október 31­én délelőtt igehirdetéssel szol­gált a gyülekezetben Hernád Tibor gyenesdiási igazgató lel­kész, délután pedig Szőkeden- csen végzett igehirdető szolgá­latot. Egyúttal gyűjtést vége­zett a gyülekezetekben a gye­nesdiási szeretetotthon támoga­tására. — OROSHÁZA. Október Sí­én igehirdetéssel és előadással szolgált a gyülekezetben Rutt­kay Mikliari Géza gyóni lel­kész. — 1RSA. A reformáció heté­ben igehirdetés sorozatot tar­tottak a gyülekezetben, mely­nek szolgálatait Lupták Gyula nyáregyházai lelkész végezte. — Szentháromság után az utolsó vasárnapon az oltárte- rítő színe: zöld. A délelőtti Is­tentisztelet oltári igéje: 2 Pt 3, (3—7) 8—14; az igehirdetés alapigéje: Mt 13, 36b—43. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 3-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió és az URH-adó. Igét hirdet BODROG MIKLÓS gyulai lelkész. — CSENGŐD. A nagy kiter­jedésű gyülekezetben először tartották a gyülekezetek közö­sen a reformációi ünnepélyt Felolvasást dr. Vincze Ferenc református lelkész, igehirdetést Huley Alfréd evangélikus lel­kész tartott. Énekelt Kurucz Ist­vánná, Drobinn Ferencné, Ro- hoska Sándomé és Kastély Jó­zsef né, szavalt Túri Julianna és Huley Alfrédné. Kis János gyülekezeti munkás a Bibliával kapcsolatos élményeit mondta el. — KISKŐRÖS. November 2­án az esti istentiszteleten Trajt- ler Gábor Deák téri lelkész I szolgált igehirdetéssel. A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztö Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vin. Puskin u. ÍZ. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VHJ Előfizetési ár: egy évre 90,— 14 Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 ® 72.2927 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Övezzétek fel a derekato­kat és lámpásotok égjen.” (Lk 12,35) VASÄRNAP. — „Bizony, bi­zony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van; s nem megy az ítéletre, hanem átment a halál­ból az életre.” (Jn 5, 24 — Jer 22, 29 — 2 Pt 3, 3—14 — Zsolt 50, 1—15) Nem szabad elsza­lasztani, most van! Olcsó árú, bő választék. S rohanunk: mi legyünk az elsők. Aki élni akar, annak jó érzékkel meg kell ra­gadni a „van”~t. Volt, lesz ... — az bizonytalan. Valóban, aki él­ni akar, jól akar élni, meg kell ragadni az isteni „van”-t. Örök életetek van! — hirdeti Jézus. S ez most van, vigyázzatok ne­hogy elsealasszátok. Legyetek elsők, az örök életet most lehet megragadni. Aki hisz Jézusban, annak már most örök élete van. HÉTFŐ. — „Ha bűneink elle­nünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert te­mérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened.” (Jer 14, 7 — Kol 2, 14 — Lk 12, 35—40 — 2 Pt 1, 1—15) Egyszer ránk kerül a sor. S kénytelenek le­szünk leszállói a bírói székből a vádlottak padjára. A „mi bű­neinkről”, a mi vétkeinkről fognak szólni. Jeremiás úgy látja, hogy ez temérdek. Való­ban így látjuk a magunk éle­tét is? Nem az imádságaink­ban, de a hétköznapok parázs vitáiban, amikor mindig iga­zunk van: gondolunk-e rá? A mi bűneinkre, amiről Jeremiás azt mondja: temérdek. KEDD. — „És titeket, akik halottak voltatok a bűnök mi­att, a testetek körülmetélet- lensége miatt, ővele együtt megelevenített és megbocsáj- totta nekünk minden bűnün­ket.” (Kol 2, 13 — Ézs 60, 10 — Zsid 12, 12—17 — 2 Pt 1, 16— 21) Tökéletes! Majdnem meg­szólal! Az ember azt hinné __ De hiába, rájövünk, hogy élet­telen, sosem szólal meg, mert játékbaba, csupán utánzat, s így a tökéletességet is csak má­solja. Hiányzik belőle az ele­venség „tökéletlensége”. Ez az elevenség hiányzik hitünkből is. Csak a komolyan vett bűn­bocsánat eléveníthet meg! Egyéni és gyülekezeti életünk­ben. E nélkül csupán másola­tok lehetünk, mely sosem szó­lal meg, s melyről az ember azt hinné... De hiába — csak másolat... SZERDA. — „Azért övezzé­tek fel elmétek derekát és mint józanok, tökéletesen remény­kedjetek abban a kegyelemben, amely nektek Jézus Krisztus megjelenésekor adatik.” (1 Pt 1, 13 — Zak 1, 17 — Jel 3, 7—13 — 2 Pt 2, 1—11) Hóbortosok? Szent őrültek? Sajnálatra mél­tó álmodozók? Nem; józanok, akik komolyan veszik Jézus Krisztus szavát Akik számol­nak vele: Jézus visszajön. Akik tudnak Isten jóindulatáról, mely egyszer már nyilvánvaló­vá lett a történelemben, s amely ismét egyértelmű lesz, ha Jézus visszajön. Hóborto­sok? Sajnálatra méltó álmodo­zók? Igen. Mindazok, akik keresztyénnek vallják magu­kat, de n^m veszik komolyan Jézus szere tétét CSÜTÖRTÖK. — ;rA tanít­ványok pedig megdöbbentek az ő beszédén, de Jézus újra meg­szólalt és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz — azoknak akik a gazdagságban bíznak — az Isten országába bejutni” (Mk 10, 24 — 1 Kir 8, 61 — Mt 25, 14—30 — 2 Pt 2, I— 11) Gazdagok: rabszolgatar­tó, földbirtokoso, gyártulajdo­nos...; öröklakása, bankbetét­je, villája, autója van. Ezek nem juthatnak be könnyen. De mi, akiknek csak egy kicsivel kéne több havi fizetés, néhány négyzetméterrel nagyobb lakás, alig pár száz négyszögöl telek, mi igen, bejutunk a mennyek országába. Ti sem! — mondja Jézús. Akik még mindig azt hiszik, hogy csak egy „kicsivel” több már elég lenne a boldog­sághoz, nem mehetnek be... „akik a gazdagságban bíznak, nehezen jutnak be Isten orszá­gába.” PÉNTEK. — „A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki jót végez felőlem.” (Zsolt 57, 3 — 1 Kor 15, 58 —Lk 22, 31—38 — 2 Ft 3, 1—10) Rólam dönte­nek — nélkülem. Felháborító! Alapvető emberi jogom, hogy ott legyek, hogy ne nélkülem. Mégis így történt. Döntésem nélkül határozott Isten életem­ről. S milyen jó, hogy ő döntött; aki a „magasságból” tovább lát a pillanatnyi tempó-fórnál, s látja a véget is. Rólam, nél­külem. Köszönöm Isten, hogy így történt. Szerettél, mielőtt megérdemeltem volna. SZOMBAT. — „Jöjjetek én- hozzám mindnyájan, akik meg­fáradtatok és meg vagytok ter­helve, és én nyugodalmat adok nektek.” (Mt 11, 28 — Ézs 29, 19 — Jel 21, 1—9 — 2 Pt 3, II— 18) Segítünk, de csak né­hánynak, akik nem egészen magatehetetlenek, akikben van még fantázia. De mindnek, vá­logatás nélkül’ — azt nem! Hová jutnánk? Talán egészen hasonlók lennénk Krisztushoz! Ö mindenkinek az ügyét fel­vette. ö mindenkit hív. Meg­terhelt, megfáradt embereket. Ma azt mondanánk specialista, jó szociális érzéke van. Akkor csak rámutattak: „Íme az em­ber”, „íme az Isten báránya, aki elhordozza a világ bűnét”. Ö az, aki ma is vállalja, hordozza az elesetteket. Kertész Géza Finnországi útibeszámoló III. AfinűveltségrőJ A művészet ugyanúgy mint a tudás nem lehet differenciáló erő, hanem kohéziós erő kell, hogy legyen. Ezért állottam meg megil- letődötten egy egyszerű parasztember száz évvel ezelőtt épített faházában. E. Kanajärvi kerített háza a természet viszontagságaival szembeni védekezés erőfeszítéseire mutat. Egészen Szalafőn éreztem magam, hisz ott a „Szekereken” fent az erdők között ilyen kerí­tett házakkal védekeztek a farkasok ellen. Kanajärvinak hatszáz értékesebbnél értéke­sebb könyve volt, amelyeket ma a helsinkii egyetemi könyvtár őriz és a kutatóknak fel­becsülhetetlen értéke. A tanulási vágy azonban nemcsak a múlté. Megismertem egy Saarinen nevű parasztem­bert. Dolgozószobája tele volt szakkönyvek­kel, de egyéb könyvekkel is. Éppen akkor jártam az egyik finn mezőgazdasági kutató- intézetben, ahol a finn Nobel-díjas Virtanen- nek a silózás terén elért kutatási eredménye­iről beszélgettünk. Saarinen barátunknak mindez a kisujjában volt. Nem egy hétezer literes tehene volt. A hétből öt ilyen volt. Egyébként magyar import takarmánnyal is dolgozott és azt jónak tartotta. Tagja a közsé­gi mezőgazdasági bizottságnak. Mikor meg­tudta. hogy még nem láttam Hümeenlinnában Sibelius szobrát és az iskolát, felajánlotta, hogy kocsiján elvisz. Csoda-e, hogy 3—i ezer lelkes községek könyvkereskedéseket fenn tudnak tartani? Megnéztem egy pár ilyen könyvkereskedést. A szakirodalom és a szép- irodalom egyaránt keresettek. Ügy elgondolkoztató azért egy s más szá­momra! A mezőgazdasági kutatás kérdésé­ben nem lehet kisebbrendűségi érzésünk. Nagy múltra tekint vissza a magyar mező- gazdasági tudomány. Tessedik Sámuel ma­gyar evangélikus lelkész az úttörők közé tartozik. Az ö tanácsára és elvei szerint indí­totta el Európában először 175 évvel ezelőtt Festetich Keszthelyen a Georgicont. (Az ere­deti épületet diafelvételröl be is mutattam a Finn—Magyar barátsági esten) Nagy dolog volt ez a felsőoktatási intézmény, hisz a híres bécsi és müncheni gazdasági főiskola 100 év­re, s a hallei tudományegyetem gazdásági fakultása is csak 110 évre tekint vissza. A Georgicon napok ma világviszonylatban is jelesek. Tudományos felismeréseink kutató gazdaságokban be is válnak. Figyelemre méltó eredményeket is érnek el. (A szombat- helyi állami gazdaságnak is vannak 6000 li­teres tehenei.) Mégis úgy látom, hogy a kuta­tás és gyakorlat közötti kapcsolat Finnország­ban valóságosabb; mint nálunk, magasabb le­hetne nálunk a hozam még akkor is, ha több termelőszövetkezetünk van, melyek a tehe- nenkénti 10 évvel ezelőtti hozamot megdup­lázták, s a termelőszövetkezeti tagok háztáji birtokában levő tehenekre is érvényes ez. Nyugtalankodni kellene azért, ez legyen az első gondunk, s az életszínvonal kérdését ez már magával hozza. Kezdünk már olvasó nép lenni, rentábili­sak lehetnének a könyvkereskedések is, illet­ve szép könyvtáraink anyagai kopottabbak le­hetnének. A múltból felénk hangzó követelésnek még jobban kellene eleget tennünk, hogy még kiművelíebbek legyenek a magyar fejek. A szociális kérdéssel kapcsolatban figye­lemre méltónak találtam azt, hogy 4 ezer lelkes falvak szociális otthonnal rendelkeznek, 40—43 férőhellyel. Ezeknek mintegy fele el­fekvő, a másik fele az egészséges, magányos öregeké. Az a lutheri gondolat ez, hogy min­den község maga oldja meg szociális kérdéseit. Településhálózatunk a mind nagyobb kon­centráció jegyében ment végbe, ellátási köz­pontok alakultak ki, ez otthoni igényeket is, kielégíthet, melyet társadalmi összefogással is lehet segíteni. Természetesen Finnország­ban a szociális otthonoknál egy férőhelyhez nem járul úgy hozzá a társadalom, mint ná­lunk (nálunk egy gondozott hozzájárulásának háromszorosát adja a társadalom). Az önkölt­ség kérdését valamelyest is megközelítjük, mi is sokkal előbbre lehetnénk a szociális ott­hon hálózatunkkal. Az élet által felvetett problémák Az egyház számára a társadalmi struktú­rák alakulása által felvetett feladatokon jó elgondolkozni. Két város kérdéseinek tükrében igyekez­tem ezt a kérdést közelebbről megismerni. Lahti és Tampere esetében. Itt is érvényes az, ami egyébként rend világviszonylatban: mind több a városlakó és mind kevesebb a falun lakó, még ha az alapos megfontolás nyomán lelassított folyamat is (Pälkäne kb. 4000 lel­kes falu s a további elvándorlás megakadá­lyozására három üzemet telepítettek ide.) Hadd juttassam kifejezésre e rendet finn vonatkozásban: 1968-ban a lakosság 50%-a városlakó, 50%-a falun élt, 1972. január else­jén már 55% a városlakó. Lahtiban 91 ezer ember lakik, három év alatt több mint 4000- re nőtt a város. Tampere lakosainak a száma 160 ezer, három évvel ezelőtt 10 ezerrel keve­sebb. Ez a bizonyos eltömegesedés is több problémát vet föl. Szóljunk csak most az elválásokról. Lahti­ban meglátogattuk Weckrot lelkészt. Szako­sított szogálata van: házassági tanácsadó. Jártunk barátságos otthonában, négy ara­nyos gyermekük van, Mukkulában Lahti Ta- piolájában, az alsóvárosban, vagy ha tetszik a bolygóvárosban. Aranyosak voltak ezek a gyermekek, meg­fogták a kezünket, csak húztak, húztak ben­nünket, meg akarták mutatni Finnország leg­modernebb játszóterét, ahol a gyermekek szabadon, szinte felügyelet nélkül játszanak, labdáznak, tornáznak, barkácsolnak, építenek s pingálják a maguk készítette bungalókat. Csak úgy sugárzott az édesapa tekintete, ahogy szemeivel simogatta az önfeledt, bol­dog gyereksereget. Nyilvánvalóan gyermeke­inek játszópajtásai, azok boldogsága késztette őt a házassági tanácsadói szolgálatra. Hány, de hány gyermek kap egy életre gyógyítha­tatlan sebeket, ha hiányzik az otthon melege, illetve a harmonikus családi élet, ha szétvá­lik a szülők életútja. Az elválások 35%-a házassági konfliktusra, 15%-a alkoholizmusra vezethető vissza. Érthető, hogy az alapos munkához szakmai tanácsra is, tehát pszi­chológusra, illetve az alkoholizmus esetében pszichiáterre is szükség van, hogy az eseteket meg kell konzultálni, estleg a konzultánsokat be kell a beszélgetésbe vonni. Komoly segít­séget jelent neki — mint mondotta — egy munkatársi gárda. Komoly munkát is kell végezni, de van a munkának etosza, van örö­me. Humorizálva mondtam neki: Leino lelkész nagyvonalúan felajánlott nekünk egy kis tavat a 60 000 tó egyikéből. Én erről lemondok, de Weckort lelkészt szívesen importálnám, mert sajnos a mi magyar népünk válások tekinte­tében a Finnországgal szomszédos Svédor­szágot is elkerüli. De nélküle is megtehetjük a magunkét! E házassági tanácsadó barátunk svéd nevében benne van az ébreszt szó. Ébreszthetjük mi a lelkiismeretet, sőt hívó szó is jutott el már hozzánk ebben a tekintetben, úgy hogy össz­társadalmi problémáról van szó. Nemrégiben Szombathelyen a művelődési házban két alkalommal 1000-1000 ember néz­te végig „Az alkohol a vádlottak padján” cí­mű rendezvényt, s a tárgyalást vezető bíró az alkoholt, illetve az alkohollal élni nem tu­dókat éppen az elválások kérdésében is el­marasztalta. E tárgyaláson hívta fel mind­azokat felelős cselekvésre, akiknek az emberi szemlélet formálásában lehetőségeik vannak, s itt néven nevezte az egyházak lelkészeit is. (Folytatjuk Lehel Peren«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom