Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-11-12 / 46. szám

Amiből nem lehet erőltetett elmélet Lukács 30, 34—40 Nevetségessé alcarták tenni a szadduceusok Jézust? Vagy a maguk hitetlen igazának tudatában fogant képtelen akadékos­kodásuk: kinek lesz a felesége a feltámadás után olyan asszony, akinek e világban hét férje volt? Komoly kérdésük ez, vagy Jé­zus bizonyságtételének „komolytalanságát” akarták csak bizo­nyítani? Ki tudná ezt ma megítélni! Jézus válasza nem keresi a kérdés indítékait. Öt nem érdek­li, hogy miért kérdezik, de halálosan komolyan veszi, amit kér­deznek tőle. XJgy válaszol, hogy válaszában benne van közeli halálának tudata, Istenbe kapaszkoló reménységének ereje és a végső győzelem bizonyossága: A halál után van feltámadás! A halál után van élet! 1. A FELTÁMADÁSSAL KEZDŐDŐ ÉLET azonban nem a földi „jó napok” felfokozott mértékű megismétlődése és a vég­telenbe való meghosszabbítása. Jézus kortársai így hitték, mi magunk is valahogy így gondoljuk. Sok öröm bánat nélkül, ál­landó örvendezés üröm nélkül, sikerek sora kudarcok nélkül, újból és újból átélt győzelem a lehetséges vereség félelme nél­kül. „Ama világ” élete elképzelhetetlen. Egészen más, mint az itteni. Kár vitatkozni róla, mibenlétét felesleges feszegetni. Képzelődhetünk felőle, kiszínezhetjük, itteni kérdéseinket „át­tehet jük” oda: biztos, hogy tévedünk. Nincs az a fantázia, amely nyomába léphetne annak az életnek, amely az angyalokéhoz hasonló! 2. JÉZUS VALAMIT MÉGIS MEGSEJTET VELÜNK: az az élet nem a halál jele alatti élet. Evilági éleünk mindig magán hordja a halál bélyegét. Úgy születünk a világra, hogy születé­sünk pillanatában megindulunk a halál felé. Azért van szükség a férfi és nő kapcsolatára, hogy induló életek sokasága betömje emberi közösségek halál-ütötte réseit. Az a sógor-házasság, amelyre kísértő kérdésük megfogalmazásakor a szadduceusok gondolnak, sikertelen kísérlet a halál kijátszására. Hogy is lehet a benne jelentkező problémát a feltámadás utánra vetíteni! Hi­szen a „feltámadás fiai” nem halhatnak meg többé! 3. AZOK LESZNEK „MÉLTÓK” „AMA VILÁG” ELVÉTE­LÉRE, akik halálra adják önmagukat. Ez nem azt jelenti, hogy „ama világ” életének reménységében csendes megnyugvással hajtsunk fejet a kikerülhetetlen halál előtt! Itt arról van szó, hogy állandóan át kell magunkat adnunk a hálálnak, napon­ként meg kell öldökölnünk ó-emberünket, aki önző marad ak­kor is, amikor a feltámadás felé tekintget. Azt az embert kell legyűrnünk magunkban, aki mindent a maga hasznának szem­szögéből étrékel és ítél meg, *nég a hitet, a reménységet, magát Jézust is! Azt a valakit kell önmagunkban semmivé tipornunk, aki sértődékeny és ingerelhető, érzékeny és hamar megbánt­ható, de ugyanakkor számító és érzéketlen, szívtelen és közöm­bös. Énünknek azt a felét kell naponként halálra adnunk, aki lélegzetelállító problémákat talál ki elméletben, (ahogyan a szadduceusok tették a hét férj — egy feleség feltámadásának látszatproblémájával), de elmulasztja a mindennapok gyakor­latában megvalósítani az „Istennek való élet” egyszerű, kicsi, jelentéktelennek tűnő tennivalóit. Milyen lesz a feltámadás utáni élet? A válasz nem érdekes. Kié lesz a feltámadás utáni élet? Azé, aki vállalja nagyon „kedves” felének, ó-emberének halálra taszítását. Amit ezért teszünk, vagy elmulasztunk, végzetesen komoly következmé­nyekkel jár valamennyiünkre nézve. Bohus Imre IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Megköszönjük az életet, amelyet Jézus ha­lálával elérhetővé tettél. Valljuk, hogy ezt az életet önzésünk­kel erötelen elméletté nyomorítottuk és így sokak Hozzád ve­zető útját eltorlaszoltuk. Segíts, hogy magunkat megtagadva Néked éljünk és a feltámadás fiaiként embertestvéreinket éle­tet jelentő szeretőiedhez elsegíthessük. Ámen. EGYHAZAK VILÄGTANÄCSA Először kapott alkalmazást az egyházi világszervezetek történetében a Német Demok­ratikus Köztársaság egyházai­ból valaki a genfi központban. Dr. Johannes Althausen lel­kész, a berlini Ökumenikus Intézet vezetője szeptembertől az Egyházak Világtanácsa „Képzés és Kommunikáció” fő­osztályának munkatársa. Ezzel a világszervezetek központjá­ban az európai szocialista or­szágok hivatalos képviselőiként a világszervezetek munkatár­si gárdájában dolgozók száma dr. Nagy Gyula (Lutheránus Világszövetség) és Vitalij Bo- rovoj (Egyházak Világtanácsa) mellett háromra bővült, ami a számarányokat tekintve bizony igen kevés, (epd) Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. november 12-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen­scher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tibor. du. 5. Trajtler Gá­bor, du. 6. S?eretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Fasor: de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Ifj. Görög Tibor. Dózsa György üt de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllőt út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de, 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Sü­lé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László, du. 4. Szeretetrven- dégség; Harkányi László. Rákos­falva de. 8. Boros Károly. Gyar­mat u. de. fél 10. (úrv.) Bizik Lász­ló. Fóti út de. 31. Kertész Géza. Váci út de. 3. Benczúr László. Fran- gepán u. de. fél 10. Benczúr Lász­ló. Üjpest de. 10, Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pcstlörnic de. 11. Matuz László. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. ~ Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Ko­ren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. D. Korén Emil. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánná. Óbuda de. 9. Görög Tibor. Xn. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csen- gődy László. Budakeszi de. 3. Csen- gödy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengödy László. Modor! u. ti­de. 10. dr. Lehel László. Kelen­föld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zol­tán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zol­tán. du. 6. Reuss András. Német­völgyi út de. 9. Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Visontai Ró­bert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 34. vasárnapon az oltárterítö szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Kol 1, 9—14; az igehirdetés alapigéje: Lk 30, 34—40. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 12-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH adó Igét hirdet SÍKOS LAJOS pá­pai lelkész, a Veszprémi Egy­házmegye esperese. — TÉS. A gyülekezet orgo­nája után harangjait is villa- mosíttatta. A harangvillamosí­tás szerelési munkáját Kajos János nagyvelegi lelkész irányí­totta. — SZENTGOTTHÁRD. a templomépítés 60. évfordulója alkalmából október 22-én, dél­után ünnepély volt a gyüleke­zetben. Nyirő József lelkész imádsággal, igeolvasással, há­rom konfirmandus versmon­dással szolgált. Joób Olivér ostffyaasszonyfai lelkész Isten házanépe' címmel tartott elő­adást és bemutatta a Sajtóosz­tály kiadványait, amelyekből sokan vásároltak. — SZOMBATHELY. Október 22-én a délelőtti istentisztele­ten Joób Olivér ostffyasszony- fai lelkész, egyházmegyei saj­tó-előadó szolgált. Ismertette az Evangélikus Életet és Saj­tóosztályunk kiadványait. A Sajtóosztály nevében köszöne­tét mondott Molnár Lajos pres­biternek és ajándékot adott át hűséges iratterjesztői munká­jáért. A templomajtóban el­adásra kerülő Evangélikus Élet példányok száma az utóbbi időben hétről tizenhétre emel­kedett. — KÖSZÖNET. Károlyi Zol­tán és felesége, Giczi Zsuzsan­na, ezúton köszönik hálás sze­retettel a házasságkötésük al­kalmából küldött jókívánságo­kat. — OROSHÁZA. A gyüleke­zet július—október hónapokban havonta nívós egyházzenei es­tet rendezett mindenkor nagy érdeklődés mellett. Az1 orgona­szólókat dr. Kovács Béla, Tóth Lenke, Papp Sándomé zeneta- námő játszotta, Papp Sándor és Pechan Zoltán hegedűn, il­letve gordonkán játszott. Al­kalmi vonóskvartett is szolgált, a gyülekezeti énekkvartetten kívül két ízben Kovács Erzsé­bet is közreműködött énekszó­lóval. Szokolay Bálint vezény­letével a helyi Madrigál Kórus Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző „Temetési kórus a Hamletból” című művét ad­ta elő. Az összekötőt Benkő István igazgató-lelkész és Ko­szorús Oszkár esperes mondta. Az estek rendezője Csepregi Sándor volt. Az offertorium több mint 5000,— Ft-ot tett ki, amit az orgona felújítására fordítanak. — SZÜLETÉS. Tarpataki Pál gépészmérnöknek és fele­ségének, Fecske Katalin okle­veles közgazdásznak október 3-án második gyermekük szü­letett. Neve: NOÉMI. A ke­resztelést a gyermek nagyapja, Fecske Pál nagyszénási lelkész végezte. — BIBLIÁK, lexikonok, Bron- field. Csathó. Dumas. Makkai, Zi- lahy és egyéb könyveimet elad­nám. Katalógust küldök. Cím: Bp. 76. Pcjstafiök 10. A LUTHER AM A november 19-én, vasárnap délután 6 órakor istentisz­telet keretében, a Deák téri templomban előadja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: László Margit, Sándor Judit, Keré- nyi Mária, Korondy György, Berczelly István, Mezőfi Tibor és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő A templomot fűtjük! Az előadást november 26-án megismételjük. „De aki mindvégig állhata­tos, az megtartatik” (Mt 24,13). VASÁRNAP. — „Megvi­gasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból.” (Jer 31, 13 — 1 Ts 5, 9 — 1 Ts 4, 13—18 — Zsolt 124.) Nem tudok felejte­ni, pedig milyen jó lenne. Leg­alább néhány napra, vagy órá­ra semmiről nem tudni. Ezért szól sokszor a zene, hangver­senyen, lemezen, rádióban. Ezért a szórakozás: minden nyomasztót elhagyni, egy kis vidámság könyvben, filmen, televízióban, társaságban, po­hárban. Kevés! Jeremiás töb­bet kínál: felejtés helyet vi­gasztalást, fájdalomcsillapító helyett gyógyulást. HÉTFŐ. — , ,Az Ür az én örökségem, mondja az én lel­kem, azért benne bízom.” (Jer Sir 3, 24 — Kol 1, 17—18 — Mt 24, 1—8 — 2 Tim 4, 5—22) Érték? — talán. Század elejei kisipari széria munka. Máktö­rő mozsár, lekváros köcsög, rokka, mángorló. Örökségünk. Nagyszüleink örömmel vásá­rolták az újat: darálót, kész fonalat, s padlásra került a ré­gi, ami most szobánk dísze, örökségünk. Érték? — most igen, mert a divat azzá teszi. Valójában ez az örökségünk alig ér valamit. Használhatóbb­ra, értékesebbre van szüksé­günk, amit* érdemes örökölni; nem dísztárgyként, hanem va­lódi, hasznos örökségként. „Az Úr az én örökségem.” Ö volt támasza őseinknek, ezt kéül örökölnünk. KEDD. — „És ő ezt mondta nekem: Elég neked az én ke­gyelmem, mert az én erőm erő- telenség által jut el céljához.” (2 Kor 12. 9 — 2 Krön 14. 11 — Mt 24, 9—14 — Tit 1) Növe­kedési mániában szenvedünk. Kétségbeesve nézzük, ha a gra­fikon egyenletes emelkedése egyszerre egyenesen halad to­vább. Hol az elég? Egyre ne­hezebb meghatározni a szót: elég. Pál ismeri s ma újra hir­deti nekünk: Isten szeretete elég nekünk is. SZERDA. — „Azután meg­térnek Izrael fiai és keresik az Urat, az ő Istenüket, és re­megve folyamodnak az Úrhoz és az ő jóságához utolsó időkben.” (Hős 3, 5 — Fii 2. 12—13 — Mt 24, 29—35 — Tit 2, 1—10) A választott népről beszél! Nem pogányokról, ide­gen népekről. Egyszer az iga­zak is megtérnek. Nem idegen istenekhez, hanem saját Iste­nükhöz, Akivel annyit dicse­kedtek, olyan büszkék voltak rá. Mikor!? „Az utolsó idők­ben.” Ennél lesújtqbbat nem is lehetne mondani a választott népről. Vajon Krisztus népéről mit mondana a próféta? És ró­lunk? CSÜTÖRTÖK. — „A világ szerint bolondokat választotta ki az Isten, hogy megszégye­nítse a bölcseket.” (1 Kor 1.27 — Ézs 11,4 — Mt 24,36—42 — Tit 2,11—15) „Az ész ereje győz” — mondja a haldokló Toldi Miklósnak a király, Arany János költeményében,, Természetes az ésszerű terve­zés. Csak azt szabad tenni, ami észszerű. így szervezzük meg az > ország életét, így küzdünk a bűnözés ellen. Aki nem tud lo­gikusan érvelni, az elveszett Istennek mégis tetszett, hogy ne a bölcsek, hanem a bolondok vigyék Krisztus ügyét a világ elé. Nem sok egy kicsit az ész életünkben és kevés az ember- mentő bolondság”? PÉNTEK. — „Jézus mondja® Én ismerem őket és ők követ­nek engem. És én örök életet adok nekik és soha el nem vesznek és nem ragadja ki sen­ki őket a kezemből.” (Jn 10, 27—28 — Zsolt 121, 8 — 2 Ts 2, 1—17 — Tit 3) Születési anyakönyv, óvodások névsora, iskolakötelesek névsora, lakó- nyilvántartó köny, megszám­lálhatatlan lajstrom, ahol nyil­vántartják az embert. Mégis hányán vesznek el közülük. Elsodorja az élet, elviszi a ha­lál. Egyetlen hely, ahonnan „nem ragadja ki senki” az em­bert: Isten szeretete. Jézus is­mer, számon tart, megőriz té­ged is. SZOMBAT. — „Tekirate azért Isten a földre, és imé meg van romolva, mert minden test megrontotta az ő útját a föl­dön.” (1 Móz 6, 12 — 2 Kor 5, 19 — Mt 24, 43—51 — Filemon) Szavatosság: három nap, S ha a negyedik nap még árulják, reklamálunk, vagy otthagyjuk, nehogy romlottat vigyünk ha­za. Kínosan ügyelünk a higié­niára. Nehogy romlottat együnk. Ezért forralunk és hű­tünk, kezet mosunk és fertőt­lenítünk. De belül! Ott, a szí­vünkben, ha úgy tetszik, a gondolatunkban, indulataink­ban is minden „higiénikus”? Vigyázunk eléggé arra, hogy ne vigyünk sehova romlott gon­dolatokat? „Meg van romol­va” — hangzik a lesújtó íté­let. Miért nem élünk gyakrab­ban a „fertőtlenítés” lehetősé­gével? Jézusnál sokan megta­lálták az „egészséges beszédet”, a tisztulás nagyszerű ajándé­kát. Kertész Géza EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördel ő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest, vm Puskin u. IS. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vnr Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.3925 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Finnországi útibeszámoló I. Ez év júliusában három házaspár — Jávor Pálék Ceglédről, dr. Hafenscher Károlyék Bu­dapestről, mi Szombathelyről — három hetet töltöttünk Finnországban a Lutheránus Vi­lágszövetség Finn Nemzeti Bizottságának meg­hívottjaként. Azóta ugyan máir több idő telt el, az emlékek azonban nem szürkültek el, és nem is fognak. Ott látjuk magunk előtt az első ismerkedé­si est résztvevőit Helsinkiben: az őrökké mo­solygó Soisalon-Soininen professzort, aki ki­tűnően beszél magyarul, a széles tájékozott­ságé barátságos Erkki Kario-t és munkatár­sát, s a szervezésben és figyelemben szinte utolérhetetlen Marita Vaala-t, aki a három család háromhetes finnországi útjának legki­sebb részleteit is kidolgozta, figyelmét a sza­bad időre is kiterjesztve. Ott látjuk magunk előtt a búcsú est kedves házigazdáját meleg otthonában Aurenen asszonyt, Ahti Auranen doktort, aki budapesti Akadémiánk tiszteletbe­li doktora, munkatársával, Höysniemi titkárral. Persze finnül, magyarul, svédül, németül, angolul, és mégis mintha egy nyelvet beszél­tünk volna. Emlékszem, az egyik üzlet készséges eladó lánykájára, ki mikor megtudta, hoey maw -- rok vagyunk, olyan lelkesen szavalta Petőfit finnül, hogy meghatódtunk. Hogyan szürkülhetnének el a benyomások, hisz még ott látom magam előtt Erkki Saraste Iittalai gimnáziumi igazgató kisfiát amint a saját maga által készített magyar zászlóval integetett utánunk. Közös benyomásunk az volt, hogy utunk nemcsak sok jó teológiai be­szélgetésnek és az egyházi kapcsolatok mélyü­lésének volt alkalma, hanem a finn és magyar nép kapcsolata is mélyült. Jobban betekinthettünk egymás életébe és láthattuk közös felelősségünket is. Finn test- vémépünket minden érdekli, ami múltunkkal és jelenünkkel kapcsolatos. Természetesen minket is érdekel történelmük, egyházi éle­tük, kultúrájuk, művészetük, építészetük, sőt 216 diafelvételt készítettem. Nézzünk körül Helsinkiben! Helsinki Itt töltöttünk néhány napot, ahol a nagy műveltségű Marita Vaala kisasszony kalau­zolt minket. Váratlanul előtermett Martti Voi- pio lelkész is, a magyarul tudó nagy magyar­barát, de a finnbarát kis magyar csoportun­kat a fáradhatatlan Vető Béla veszprémi lel­kész is erősítette, aki Helsinkiben volt ösz­töndíjas. Helsinkiben — észak fehér városában — vi­lágviszonylatban is figyelemre méltó a klasz- szicista stílusban épült egységes dómtér. A magasan kiemelkedő székesegyházzal, az egye­temmel, a szenátusi palotával, a könyvtárral valóban lenyűgöző. Engel tervei szerint ké­szült a múlt szárad elején. A nemzeti romantikus stílus egyik alapító­jának. Saarinen-nek hatalmas műve a pálya­udvar. ö forradalmasította a továbbiakban az amerikai felhőkarcoló építészetet. Az állomástéren szerényen húzódik meg a nemes vonalú Nemzeti Színház, ahol megragad­ta figyelmemet a műsorhirdetés. Balzac, Anou- li, Csehov, Ibsen darabjaival együtt megy Örkény István Macskajáték-a, amely geronto­lógiai problémákat tárgyal, s mellette Inkeri Kilpinen jeles finn írónő ugyancsak egy ge­nerációs problémát, a fiatalok problémáit bontja ki nagy belső megértéssel egyik darab­jában, a Teuva Maailma-ban. Ránki Dezső magyar zongoraművész is épp akkor szere­pelt Helsinkiben. Igen örültünk e bővülő kulturális kapcsola­toknak, mint ahogy finn barátaink is szívből örülnek annak, hogy a Kalevalán kívül — melynek első magyar fordítása már 101 évvel ezelőtt megjelent —, 22 finn irodalmi alkotás érhető el magyarul. Az úttörő Kivin kezdve, ki­nek szobra az említett Nemzeti Színház előtt áll, Linnén, Sillanpään, Waltarin keresztül Me- rlig. Apropos, Kalevala! Sokunk kezében volt már a Kalevala százéves jubileumára megje­lentetett (Vikár Béla-féle) kiadás Gallen Kal- lela híres finn művész képeivel. Nem gon­doltam volna, hogy e nagyszerű romantikus realizmus jegyében született alkotásokat ere­detiben is láthatom ... nem is messze a Nem­zeti Színháztól, az Ateneumban. Édenfeld és mások műveivel a nagy franciák anyaga, Cha­gall-, Gauguin- és Rodin-gyűjtemény mellett. De itt egy meghökkentő, csupa mozgalmassá­got kifejezésre juttató, művészien ügyes vilá­gítástechnikai útkeresés tanúi lehettünk. Nem felejtkezhetünk meg a mély értelmű szimbolikus SíBELíUS-emlékműről. Láttuk Tapiolát, Helsinki alvó városát, a jövőbe ki­helyezett várost. De ebben az alvó városban igen éberen őrködik Alvar Aalto afelett, hogy a természeti környezet mélységes tiszteletben részesüljön. Egyébként megcsodálhattuk Aal­to sok-sok alkotását a Műegyetemtől Finnlan- diáig, nem hiába büszkék rá a finnek, hisz épületei Bagdadtól kezdve Basochesig nagy elismerést arattak. Egyike a legsokoldalúbb embereknek, gyönyörű bútortervei mellett az Iittalai üvegcsodákban is megmutatkozik mű­vészi készsége. Jó biológus is lehetett, mert tudta, mit jelent a fény az ember életében ott, ahol az életét leéli. Fény ... mindaz, ami ter­mészet, elválaszthatatlan az embertől, ezért nem szabad az erdőket, a sziklákat eltüntetni a jövő városaiban. A finn építészek ezen kö­veteléseit figyelembe veszik. Meghökkentő a helsinki Taivallahtai szikla­templom. A maga fenséges zordságában és zord fenségében. Valahogy az első és második hitágazat közötti felismerés is rejtőzködhet mögötte. Vannak templomok az erdő közepén is, csu­pán csak üvegfal választja el, de egyben ösz- sze is köti a gyülekezetei Isten csodálatosan szép teremtett világával. Ilyen felfogásban épül Lanti Salpasselkä-i temploma. A természet és az ember kapcsola­tát juttatja kifejezésre a Tampere Pynikki szabadtéri színpad, elliptikus auditóriumában 800 néző számára van hely, amely a hallgató­sággal 360 fokos mozgást végez. Itt játszódik le a játék a természet egyedülálló kulisszái előtt. Kifejezésre juttatja ez azt is, hogy egy- egy történésnek nem lehet csupán szemlélője az ember Piscator szellemében nem marad­hatunk mozdulatlanságban. Épp Linna Isme­retlen katona c. darabja ment, mely a béke ügyében kíván mozgósítani. Ha tetszik, ha nem. a Pynikki színpad megmozgatja a hall­gatóságot. (Folytatjuk) Lehel Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom