Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-11-12 / 46. szám

/ Madách örökmécses Nehéz megilletődés nélkül írni arról az élmény gazdagság­ról. amelyben a napokban ré­szem volt. Még most is zson- ganak lelkemben a Tragédia sorai, amelyek elkerülték fi­gyelmemet akkor, amikor „kö­telező olvasmány” volt, vagy amikor lenyűgöztek a tizenöt szín grandiózus díszletei. Tér és idő rögzítése a színpad, a fényfüggöny mögött; ritkán sejtjük meg az embert, aki sokszor vérébe mártott tollal ír. Pedig így született nemze­tt kincsünk egyik legszebb gyöngyszeme. S most hallom, mintha a vajúdó költő maga mondaná. Alig száztíz eszten­deje gyönyörködhetünk benne, de ezalatt bejárta az egész vi­lágot. Diadalútjának nagy állo­másain időzhetünk, a világ fő­városainak színpadain bábeli hangon szólhatott hozzánk. S hány ember gondolkodott el a súlyos szavakon, hány embert inspirált, ki tudja már? De a Tragédia eljuttatta e kicsiny ország üzenetét távoli világré­szekre, s felfedte, hogy az em­beri sorssal, a világ nagy és bonyolult kérdéseivel itt is foglalkoznak, méghozzá nem is akármilyen szinten. Az egyetemes kultúra erős lánc­szemévé vált, 26 nyelven, 67 fordításban, 99 kiadásban lép újra meg újra színre, hogy ki­harcolja a maga helyét és hir­desse diadalmasan: Ember, küzdj és bízva bízzál' Ä Palóc-múzeum Két szerény szobája Nógrád nagy szülöttének, Madáchinak és Mikszáthnak nyújt szállást. A múzeum szobái aligha len­nének alkalmasak arra, hogy e roppant szellemeket falaik közé zárják. Régóta, igaz, hogy Madách és Mikszáth a magyar nép szívében lakozik, otthona minden magyar hajiéit Balas­sagyarmat csak néhány dara­bot tud emlékeik közül őrizni, de a teljes Madách, a teljes Mikszáth otthona az egész or­szág, a magyar nép és annak szíve. Október 8-án a Palóc-mú­zeum nagyobb vállalkozásba kezdett. Nagytermét bocsátot­ta J rendelkezésül, hogy Szabó József nyugalmazott püspök, balassagyarmati lelkész Ma- dách-gyűjteményéből kiállítást rendezzen. Már csak képről láthattam a töfneget, amely a termet ostromolta, amikor a városi tanács elnöke megnyi­totta a kiállítást. De a képről rám néző tekintetek arról ta­núskodtak, hogy Madáchról még többet akartak tudni, hogy az olykor gyengén pislá­koló mécsest lángolni akarják látni. Szabó József gyűjteményé­ből állítottak ki tehát egy nagyteremre valót. Szerényen kér, hogy róla semmit, de an­nál többet írjunk Madáchról. Hangja szelíd-csendesből ha-- tározott-erőssé emelkedik, be­tölti a termet, mint templo­mát, amikor egy-egy szeretett darabhoz fűz magyarázatot. Szeme fátyolos olykor, amint megsimogatja az üveg alá he­lyezett kéziratokat, könyveket. Kt tudja, mit érezhetett ép­pen? Régi vágyak, ambíciók, megvalósulások erőszakoskod­tak fel az emlékezés mélysé­geiből. Tény. hogy a gyűjtés munkája meghaladta a fél év­századot, s szenvedélye egy pillanatig sem lohadt, és úgy tekint vissza, mint aki majd­nem elérte a csúcsokat. A gyűjtemény Páratlan gyűjtemény, egye­dülálló a világon a maga ne­mében. Igen céltudatos, alapos, mindenre tekintő, rendsze­res. Szabó József soproni „li- cista” kora óta szentelte ide­jét erre. Akkor érettségi téte­le volt Madách, és amikor Nógrádba szólította őt egyhá­zi szolgálata, földrajzilag egé­szen közel került Madáchhoz, szenvedélye ezáltal is csak nőtt. S ma ott tart, hogy Ma- dách-anyaga 95 százalékos, vagyis gyakorlatilag teljes. Gyűjtése három területre ter­jed: 1. A Madách-irodalom ha­zai és külföldi kiadásai, 2. Madáchról megjelent tanul­mányok, kritikák, újságcik­kek és 3. Az ún. járulékos anyagra, kéziratokra, plaká­tokra, fényképekre, illusztrá­ciókra. A mintegy 6000 különböző Ez is lelkéssi munka A hét végén mindent rend­behozott az otthon elmaradt munkákból Nyugodtan indult munkahelyére, hogy elkezdje a héli munkát. Talán jó is volt bemennie, vágyódott a rend­szerességre. Jó volt a reggeli friss levegő is. Végiggondolta a. kora regge­li tennivalókat és az egész nap­ját. Belenyilalt a gondolat: ,.valakinek” ma nagy napja van. „valakinek" ma nagy hi­vatali csatát kell vívnia. Har­colnia kell feletteseivel, de közvetlen munkatársai közö­nyével is szembe kell néznie. Tudta, hogy ez nem lesz „szá­mára" könnyű feladat, hiszen ismerte jól, szerette is. Sok meghitt percet, közös gondot éltek át évek alatt. Legkedve­sebb kolléganője volt. Nagyon sajnálta és féltette öt. Tudta, hogy a nap folyamán többször is gondol majd rá. Közben felvette fehér köpe­nyét. A ruha tiszta illata jó­zanabb gondolatokat ébresztett benne. A patika ajtaján kopog­tak: jöttek a többiek. Majd nyolc óra lett, és az egyik re­ceptet a másik követte. Dél­utánra már nagyon elfáradt. Talán türelmetlenebb is volt a munka vége felé. A mosdóban ismét a kollé­ganőjére gondolt, a tárgyalás Icimenetele, eredménye foglal­koztatta. Szegény, vajon győz­tesen került-e ki a csatározás­ból, vagy visszahúzódásával hagyta magát megint legyőz­ni? „Templomos ember", nem beszélt soha a hitéről, de az emberszeretetéből, lelkes mun­kájából látszik „valami". A templom jutott az eszébe, ahová ő szokott, járni. Vett egy szál szegfűt, és elhatározta, hogy az oltárra teszi hálaadás­sal, kéréssel. A templomhoz ért. de zárt kapukat talált. Ez meglepte, érthetetlen volt szá­mára. Bizalmatlanul nézett be a templom melletti kapun az udvarra. Egy kedves ősz néni biztatta, hogy menjen csak bel­jebb, egészen nyugodtan. Jól esett neki ez a kedvesség. Bement az udvarra, tanács­talanul állt, kezében a virág­gal. Nem volt barátságtalan az udvar, de idegen. Furcsa volt számára ez a környezet, de nem akart dolgavégezetlenül továbbmenni. Sajnálta, hogy nem jutott be a templomajtón. Egyedüllét szakadt rá, és már semmit nem látott, csak az ud­varon álló szobrot a zöld nö­vények között. Valami meg­nyugtató csendesség kezdte a hatalmába keríteni, már nem a ház körfolyosója alatt állt, hanem egy gondolatbeli oltár előtt, és a könnyek a torkába, majd a szemébe tolultak. Is­tenre gondolt, majd a bajban levőre. A virágot két cserép között akarta elhelyezni, de közben könnyeit is törölgetnie kellett. Az emeletről egy Luther-ka- bátos férfi szólt le: „tessék várni, mindjárt kinyitom a templomot”. Olyan egyszerűen hangzott, és mégis, annyi meg­értés volt benne. „Jaj, ne, ne­kem, egyedül csak nekem, ne!" Menekülni kezdett, töröl- gette a szemét és kisietett az utcára, de szívét valami kü­lönös, nagyon jó érzés járta át. Ö más ügyéért kereste Istent és Isten segítségét, és ott egy EMBERREL találkozott, aki segíteni akart neki előzékeny­ségével, megértésével, olyan nagyon magától értődön, olyan egyszerűen. Neki, aki nem is evangélikus, aki hétfőn akart egy zárt templomba bemenni, akiről az emeletről látni sem lehetett, hogy mit akar. Valahogy hirtelen gazdag lett, ujjongani, nevetni szere­tett volna. Nem baj, ha látják mások is, nem baj. ha megfor­dulnak utána. Nagy dolog tör­tént vele egy rövid mondat­tól! Egy „idegen’’ megértette őt. egy „idegen" megérzett va­lamit az ő bajából! Ettől már teljesen biztos volt abban is, hogy a kolléganője ügye is rendeződött, már minden rendben lehet. De tudta azt is, hogy ettől kezdve, hu este nyolckor, vagy nyolc után érkezik hozzá vala­ki recepttel a jövőben, még akkor is, ha a legszívesebben már öltözne és sietne haza, mindig kedvesen, olyan termé­szetesen, mosolyogva fogadja majd. Mátrai Gabriella könyv, tanulmány stb. között számtalan unikum is van. Olyan művek, amelyekben Madách személyes margó­jegyzeteit, korrekcióit olvas­hatjuk. vagy neves színházi rendezők, műfordítók bejegy­zései szerepelnek. Japán, arab, héber kiadások között, a világ nagy nyelvein megjelent pél­dányok. Természetesen ..pre­mier plánban” mindig a Tra­gédia, Madách főműve. Izgal­mas epizódok tesznek egyes darabokat még érdekesebbé. S ezeket az epizódokat talán már csak maga a gyűjtő ismeri. Itt van pl. egy Tragédia-példány. Ütja hasonlít Linklater Gyáva Angelójának Madonnájához. A második világháború után orosz hadifogolytáborban han­gosan Olvasva tanulták szere­püket a foglyok. S a világon talán itt, egyetlenegyszer ját­szotta Évát egy 18 éves fiú. A ..siker” a fogolytáboron kívül is nagy volt. Vagy egy másik: a 19. század második felében a keresztyén szóban a „t” és „ty” változat határozottan megkülönböztette a katoliku­sokat a protestánsoktól. Ma­dách a konstantinápolyi jele­netben kétszer alkalmazta a keresztény kifejezést „t”-vel, és éppen nem kedvező össze­függésben. De már nyomtatás­ban, szedők, vagy lektorok közreműködésével a kevésbé használt protestáns változat, a „ty” látott napvilágot. Parányi, rejtett hitvita a múlt század­ban! A gyűjtő Nemzeti kincsünk szeletét őrzi a balassagyarmati papiak, S aki fáradhatatlanul rakja elénk az újabb és újabb anya­got, albumokban, könyvekben. folyóiratokban. evangélikus lelkész. Neve máris ott van a Tessedikek, Győryek és a töb­bi nagy neveit között, akik a nemzeti kultúra, az ország és nép szolgálatát vállalták Isten szolgálata mellett. Szíve azon­ban hangosabban ver, hangja is elcsuklik, szeme is fátyolos lesz, amikor egyházáról szól és arról a boldogságról, ha egyháza népe is megbecsüli munkáját. Nagy dolgot tett Szabó József. Igazi, szép ügyet képviselt. S ma sehol a vilá­gon. idehaza és külföldön nem „nyúlnak” Madáchhoz nélkü­le. Ö volt az a „másoló barát”, alti ismeretlenségben, cellája mélyén gyűjtötte, másolta a nemzet kódexébe Madáchot. vagy töltötte fel a Madóch- örökmécsest. amikor apadni lát­szott olaja. Az biztos, hogy az utókor az ő kezéből fogja át­venni a teljeset, a hiánytalant. Most éppen sajtó alatt áll a Tragédia helyreállított szöve­ge. Szabó József készítette en­nek a munkának a textológiai utóiratát. „Hibátlan Madách- kiadásunk sohase volt” — ír­ja. Valóban, a Tragédiába be­lejavított Arany János, maga a szerző, rendezők és szinte mindenki. Nem volt Szentírás, kanonizált szöveg, de a Ma­dáchhoz fűződő hűség, vala­mint az ügyszeretet megköve­teli, hogy egyszer eredeti szö­veg kerüljön kezünkbe. Szabó József erre törekedett Bálint György illusztrációival ez lesz az első színes képű kiadás. Sárga falevelek peregnek a nógrádi őszben. A papiak ud­varát vastag avarszőnyeg bo­rítja. Parányi erdő, vagy an­nak részlete. S a tölgyek kö­zött felcsillan, egyre nagyobb fénnyel, a Madách-örökmé- cses. ár. Rédey Pál Simon Lajos: Az emberséget miért kell magyarázni? Ö. nektek, akik már értitek, miként szakadnak ránk a nagy bajok: , a lázadások, ellenforradalmak, kormányválságok, tábornoki puccaok, határviták és végül — háborúk! Es védhetett en elemi csapások; tüzek, aszályok, árvizek... * Ó, nektek. akik már annyi hétsovámy esztendőt értetek meg, az emberséget miért kell magyarázni, akár az egyszeregyet? Simon Lajos „Ügy is meghalhatunk” emui kötetéből (1972) Somvirág A D, Káildy Zoltán püs­pök által szerkesztett és vá­logatott, és a Sajtóosztály kiadásában 1966-ban megje­lent, s azóta már mind a 2000 példányban, elfogyott „Som- virág” című kötet előszavá­ban. ezt írja a szerkesztő: „Magyarországi evangé­likus lelkészeit még nem ad­tak ki szépirodalmi antológiát. Ez az első ilyen kiadvány... Kötetünkben nemcsak elbe­szélések vannak, hanem em­lékezések, kis krónikák, tár­cák. elmefuttatások, színes cikkek és versek is. Sokfélék ezek az írások, 'mint azok az evangélikus lelkészek is, akik azokat írták: Nincs idejük arra, hogy csak irodalommal foglalkozzanak, hiszen vasár­naponként és gyakran hétköz­napokon is szószékre hívja őket templomuk harangja és közülük nem is egy hosz- szú szórványutakat jár meg, hogy az evangéliumot a „messzire levők”-nek is el- vihesse. Ezért azután nem marad elég idejük arra, hogy írásaikat még nagyobb mű­gonddal készítsék el. Minden­esetre törekszenek arra, hogy mondanivalójukat irodalmi formába öntsék és ez több esetben igen jól sikerült is. Ezek a szépírások elsősor ban valláserkölcsi jellegűek és maiit ilyenek a lelki pász­tori munka folytatói irodalmi formában. A lelkészek azon­ban a legtöbb esetben nem törekedték mesterkélten arra, hogy „prédikáció jellegű” el­beszéléseket, tárcákat, vagy verseket Írjanak, hanem en­gedték, hogy az irodalmi mű szabadon és „önmagától” fa­kadjon ki belőlük, mint a ta­vaszi napsütésre a somvirág. Ha pedig a belső „ösztönös- ség” mögött Isten indító keze is qtt volt, akkor megszület­hettek az olyan írásművek, amelyek magukon hordják az írói szabadság és az Istenhez való kötöttség letagadhatatlan jeleit. Ezért vált lehetségessé, hogy a „Somvirág” néhány szépírása valóban irodalmi mű és ugyanakkor igehirdetés is legyen. A kötet írásain az is meg­látszik. hogy azok a lelké­szeit, akik azokat írtált, an­nak a magyarországi evangé­likus egyháznak a tagjai, a-meiy megtalálta helyét és szolgálatát az új Magyaror­szágon, és egyben annak az egyháznak a képviselői, amelynek tagjai évszázadokon keresztül összeforrtok magyar népünkkel. Hisszük, hogy azok az ol­vasók, akik végigolvassák a kötetet, nemcsak a magyar- országi evangélikus egyház tagjaival tudják es vallják egynek magukat, hanem a szocializmust építő magyar népünkkel is. H. L. ADDISZ ABEBA A Bibliatársaságok Világszö- között világgyűlasét. Ezen a vétségé 70 ország küldötte Biblia fordításának, kiadásá- részvételével az etióp főváros- nak és terjesztésének kérdéseit ban tartotta szeptember 25—30 vitatták meg. (epd) Csat; kirívó esetek? A római katolikus és protestáns egyházak egymáshoz való viszonya bizonyára nem a kölünböző egyházi lapokban megje­lenő egymásnak címzett reagálásokon fordul meg. Ehhez lényegesen nagyobb és átfogóbb döntéseknek kell megszület­nek. Mégsem kívánjuk szó nélkül hagyni az „Üj Ember” szep­tember 24-i számában „Katolikus szemmel” összefoglaló cím alatt megjelent cikknek azt a részét, amely érzelgősen reagál a Theológiai Szem-le július-augusztusi számában dr. Baross Géza tollábái megjelent, a római katolikus vegyesházassági gyakorlatot elemző cikkére. Azért nem, mert a megnyilatkozás hamis beállítottságú és megtévesztő. A II. Vatikáni Zsinat alkalmával felröppentett hatalmas lég­gömb a római katolikus egyház egységkeresési szándékáról az idők folyamán nagyon kicsire zsugorodott össze. A nagy erő­feszítések a világszövetségek szintjén, hogy az egység kérdésében némi előrehaladást sajtoljanak ki, nem mindig érthető, vagy nagyon is érthető célok érdekében, semmi számottevő ered­ményt nem hozgtt. Azok a rendelkezések pedig, amelyekre lap­társunk céloz (a szentszék és nyomában a Magyar Katolikus Püspöki Kar intézkedései a vegyesházasságok kérdésében) amellett, hogy a maLnapig nem jutottak el a széles nyilvános­ságig, lényegében véve aligha mennek tovább annál, hogy kozmetikázni próbálják ezt a régóta alcut ügyet. A DOLGOK HÁTTERÉBEN AZ VAN. hogy Róma lényegé­ben véve a reformáció óta semmit sem változott. A reformáció által kifogásolt tanbeli és gyakorlati tények változatlanul fenn­állnak. Ami pedig a nagy hangon beharangozott egységtörek­vés ügyét illeti, Róma változatlanul kívülről és felülről kíván nyomást gyakorolni a ma ugyan már nem eretnek, de minden­esetre eltévelyedett testvérekre. HOGY PEDIG MI VAN A MINDENNAPOK GYAKORLA­TÁBAN arra nézve mi gyakorló lelkészek nem néhány kirívó esetet tudnánk elsorolni, hanem bőségesen tudjuk igazolni a dolgok változatlanságát. Míg egyházaink belső természetüknél és történelmi tapasztalataik alapján kialakult célkitűzéseik nyomán szívesen vállalták az 1949-ben rögzített, s a jelen év­ben tovább fejlődő magyar Alkotmánynak a lelkiismereti és vallásszabadságra vonatkozó törvényét, addig a római kato­likus egyház részéről tovább folyik az a gyakorlat, amely oly sok család életét keserítette meg és nyugalmát dúlta fel a ko­rábbi időben a reverzálisok. a házasságok törvényessége, a halottak eltemetése és meg a keresztelések érvényessége tekin­tetében is. Mi ezeknek az ügyeknek a sokaságát a nagyobb összetar­tozás nyugalmának az érdekében nem tálaltuk rendszeresen a nagy nyilvánosság elé és a mailünk körén belül szolgálatunk belső erejével és törvényes eszközeivel kívántuk a sebeket orvosolni. Hogy kit hol. hogyan ért sérelem, ezt a tények dön­tik el és nem a nagy közönséget megtévesztő érzékeny hang. AMI PEDIG AZ EGYSÉG KÉRDÉSÉT ÉRINTI, van olyan tapasztalatunk is, hogy ami nem ment egészen fülűiről, ex katedra, azt most megpróbálják alulról, a nemzeti egyházakon és az egyszerű tájékozatlan hivőkön keresztül elérni. A fejlődő ökumené számottevő eredményei között talán az egység dol­gában megtévesztett néhány lelkész és elenyésző számú római katolikus és protestáns hivő hiszékenységét számolja el a cikk szerzője. A római katolikus egyház és a protestáns egyházak közötti egység számottevő eredményéhez sokkal nagyobb, lényeges szemléletbeli változásokra és az azokat követő radikális gya­korlati intézkedésekre van szükség Róma részéről. A REFORMÁCIÓBAN KIALAKULT HITBELI DÖN­TÉSÜNK és az évszázadok során a tapasztalatok alapján kia­lakult állásfoglalásunk éppen a fenti ökoknál fogva egyelőre nem szorul korrekcióra. A népünket és embervilágunkat érintő nagy kérdésekben pedig változatlanul szívesen munkálkodunk együtt azokkal a római katolikus lelkészekkel és hívekkel, akik velünk együtt felismerték a nagyobb ökumenét szolgáló felelősségüket. VI. Gusztáv Adolf svéd ki­rály szeptember 8-án kinevezte Olof Sundby váxjöi püspököt a svéd evangélikus egyház ér­sekévé. Az új érsek 55 éves és korábban a lundi teológiai fa­kultáson volt segéd-professzor, J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI Címmel orgonahangverseny lesz november 17-én, pén­teken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Preludium és fúga C-dúr Hat korái (Schübler) Tizennyolc korái Kánon-variációk Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára 12, — forint A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetén, novem­ber 20-án, hétfőn este meg­ismétlik. majd gyülekezeti lelkész Lund- ban és 1970-ben Växjö püspö­ke. Beköszöntő nyilakozatában a következő évek legnagyobb föladatának az állam és az egyház kapcsolatának új svéd­országi szabályozását emelte ki. (Iwi) CHILE Bizonyosra vehető, hogy Al- lende elnök szocialista kormá­nya Chilében nem fog semmit sem az egyházak ellen tenni. Ezt á véleményét fejtette ki Helmut Frenz, a chilei evan­gélikus egyház püspöke a nyu­gatnémet Lutherische Mo­natshefte című újságnak adott nyilatkozatában. Allende kor­mánya jól tudja, hogy szüksé­ge van az egyházak támoga­tására, és hasznos párbeszéd­ben igyekeznek tisztázni a kérdéseket. A chilei, többségé­ben német származású csalá­dokból álló evangélikus egy­ház helyzetét magyarázva Prenz püspök elmondta, hogy túlnyomó többségben helyeslik a Chilében bevezetett szocia­lista reformokat. (Iwi) EVANGÉLIKUS—ANGLIKÁN PÁRBESZÉD A Lutheránus Világszövetség és az Anglikán Egyház együt­tes tárgyalásokra kiküldött nemzetközi bizottsága négy ülés után befejezte munkáját. A párbeszéd záró megállapodá­sai szerint az anglikánok és evangélikusok számára az együttes úrvacsorázást meg kell engedni, illetve az egyhá­zaknak az egyes gyülekezetek­ben erre kell bátorítani a hí­veket. A kölcsöífös elismerésen felül a jövőben a nemzetközi és helyi együttműködés foko­zását határozták el. A két ki­küldött bizottság vezetője evangélikus részről Gunnar Hultgren nyugalomban élő svéd érsek és az anglikánok részé­ről R. R. Williams angol püspök (Leicester) volt. i) EGYESÜLT ÁLLAMOK Az Egyesült Államokbeli szí­nes bőrű iskolás gyermekek majdnem ugyanabban a beteg­ségben szenvednek, mint a ná­ci koncentrációs táborok fog­lyai. Lelkiállapotukat a féle­lem és a tehetetlenség önmar­cangoló gyűlölete jellemzi, Ezt állapította meg D. K. Meers iskola-pszichológus abban a tanulmányában, amelyet a Christian Century c. folyóirat­ban tett közzé. A szerző mi­közben élesen bírálja orszá­gának a színes bőrű gyereke­ket sújtó iskolarendszerét, a keresztyén egyházak és állam­polgárok felelősségérzetére hi­vatkozva sürgeti a tarthatatlan helyzet megváltoztatását. OLOF SÜNDBY AZ ŰJ SVÉD ÉRSEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom