Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-10-29 / 44. szám
Másokért, mindig csak másokért FH 1, 3—11 • Nem minden ember számúm természetes az, hogy másokért is van. Gyakran esünk mi is abba a bűnbe, hogy a magunk személyét helyezzük előtérbe, saját magunknak akarunk nagyobb anyagi javakat, kényelmet, gondtalan életet biztosítani. Szinte ■minden emberrel megtörténik ez ideig-óráig. Ez azonban nemcsak. korunk jelensége, hanem már Pál apostol idejében is így volt. Ezt próbálja feloldani, megvilágítani saját életével, példaadásával. Nem dicsekszik, hanem hálát ad mások hitéért, törekvéseiért, cselekedeteiért. Nézzük meg mi, mai keresztyének, hogy tudunk-e az ige alapján másokért imádkozni, dolgozni és élni. MÁSOKÉRT IMÁDKOZNI. Szoktunk-e egyáltalán imádkozni, ha igen, akkor nemcsak önmagunkért, vagy a legközelebbi hozzátartozóinkért tesszük-e ezt? Másokért imádkozni azt jelenti, hogy részt vállalunk a másik terhéből, közösséget vállalunk azzal, akiért imádkozunk. Pál apostol másokért imádkozik, másokért ad hálát Istennek. Mindezt örömmel teszi, mert tudja, hogy nem hiábavaló az ő imádsága. Tudjuk-e mi is másokért kinyitni szívünket Isten előtt? Tudunk-e imádkozni az elesettekért, a háborúban szenvedőkért, a világ békéjéért? Tudunk-e imádkozni ellenségeinkért? Pál apostol azonban nem csak imádkozik, hanem másokért munkálkodik is. MÁSOKÉRT MUNKÁLKODNI. A ma embere, aki bölcsességét, erejét sok esetben saját céljainak elérésére fordítja, szeret elfeledkezni arról, hogy azt a bölcsességet, erőt Istentől kapta tálentomként, hogy azzal sáfárkodjék. Sáfárkodjék, de nem kizárólag a maga hasznára. Mi lett volna velünk, ha a feltalálók, tudósok találmányaikat, felfedezéseiket nem adták volna közre. Másokért munkálkodtak. Értünk! Munkálkodjunk ■másokért, mindenki a saját területén: az ország vezetésében, egyházunkban, gyárakban, a szántóföldeken. Szép példa volt a másokért való munkálkodásra a nyári betakarítás, amikor az egész nép megmozdult a mindennapi kenyér megmentéséért. Szép példa, amikor egy-egy gyülekezeten belül tudunk másokért munkálkodni, akár egy beteg testvérünk megsegítésével, akár pedig magának a egyháznak megsegítésével. Ne cseleked- jük ézt a munkát dicsőségért, anyagi javakért, hanem embertársaink boldogításáért Isten dicsőségére. Jó ereznünk azt, hogy ezt a másokért való munkálkodást nem egyedül kell végeznünk, hanem MÁSOKKAL MÁSOKÉRT. A nagy tiszai árvíz idején, amikor éjszaka a gátakan dolgoztunk, soha nem kérdeztük meg a mellettünk levőktől, hogy kicsodák, hogy hivök-e, vagy hitetlenek. Az sem volt téma, hogy kikért vetjük latba erőnket. Másokért, egy-egy faluért vagy városért, egy országrészért. A némaságban azonban a lelke mélyén minden ember érezte, hogy végső soron a másik emberért való fáradozása meghozza a gyümölcsöt, nem lesz hiábavaló a fáradozásunk. Munkánk befejezésekor senki nem várta azt, hogy valaki megköszönje fáradozásunkat. Mindenki tudta, hogy ezt MÁSOK JAVÁRA TETTE. Egy pszichológus az emberi életről ezt írja - „Az életet kétféleképpen lehet szeretni: vagy azért szeretem, amit kapok benne — így lehet sokszor keservesen, csalódni —. vagy azért, amit adok vagy adhatok benne, így megmarad mindig szépnek.” Mi keresztyének nem azért munkálkodunk mások javára, hogy nevünk fennmaradjon, hanem azért, mert az igazi hit tettekben nyilvánul meg. Nem lesz nehéz másokért élnünk, imádkozni és dolgozni, ha Jézus Krisztusra tekintünk, ö egész életében ezt tette másokért. Értünk! Kutyej Pál LEMONDOTT A NORVÉG ÉRSEK Fridtjov Birkeli, Oslo püspöke és a norvég evangélikus egyház vezetője szeptember 3- án lemondott hivataláról betegsége miatt. Utódja megválasztására valószínűleg 1973 elején kerül sor. (lwi) A béke és nemzetközi biztonság megteremtéséért A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának üléséről hangsúlyt nyert az a megállapítás, hogy nem lehet ellentét az európai békés együttélés és a harmadik világ társadalkifejezte reménységét az ENSZ munkája iránt és biztosította támogatási készségéről. A Munkabizottság örömmel állapította meg, hogy erősödnek a mozgalom kapcsolatai ezzel a világszervezettel. A KBK Munkabizottsága külön köszönő levelet küldött Urho Kekkemen köztársasági elnöknek és Kalevi Sorsa külügyminiszternek azért, hogy látogatásukkal megtisztelték * az ülést és Isten áldását kérte a finn kormánynak a népek békéjéért és együttműködéséért végzett fontos munkájára. A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERTNCIA vezető testületé, a Munkabizottság, ez évi második ülését a mozgalom finnországi előkészítő bizottságának meghívására, szeptember 29—október 2-ig a Helsinki melletti Espooban tartotta. AZ ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ ÜLÉSEN részt vett Urho Kekkonen köztársasági elnök és Kalevi Sorsa miniszterelnök, aki a finn kormány részéről köszöntötte a Munka- bizottságot, Többek közölt ezeket mondotta: „Igen fontos, hogy a keresztyén egyházak kivegyék részüket va korunk sürgető kérdéseiért hordozott felelősségből és aktívan fáradozzanak a béke és nemzetközi biztonság megteremtésén. A finn kormány békés viszonyban kíván élni a szomszédos államokkal és elő akarja segíteni azokat a tényezőket, amelyek az európai nemzetközi kérdések békés megoldásához nyújthatnak segítséget. Reméljük, hogy az európai biztonságról és együttműködésről folytatandó tárgyalásokhoz SZ első konkrét lépést itt, Finnországban fogják megtenni alig két hónap múlva, 1972 novemberében. Reméljük, hogy ez új korszak kezdetét jelenti majd Európában.” A Munkabizottság megnyitó ülésén vendégként jelen volt számos ország diplomáciai képviselője. Helsinki új püspöke, dr. Aimo Nikolainen tolmácsolta a Finn Evangélikus Egyház köszöntését, dr. Mikko Juva pedig a Lutheránus Világszövetség nevében köszöntötte az ülést. A KBK finn előkészítő bizottsága részéről dr. Heikki Waris professzor üdvözölte a Munkabizottság tagjait és a vendégeket. Az ünnepélyes megnyitó ülés áhítatát a KBK egyik alelnöke. dr. Partha Tibor püspök végezte. Előadást tartott Nyikodim le- ningrádi és novgorodi metro- polita, a mozgalom elnöke. A MUNKABIZOTTSÁG FINNORSZÁGI ÜLÉSÉNEK fő témája „Európa békés jövője és annak jelentősége az egyházak számára” volt A fő- témáról dr. Osmo Apunen, a finn külügyminisztérium munkatársa és dr. Witold Bene- dyktoveicz , professzor (Lengyelország)', a Munkabizottság tagja, tartott előadást. Az előadásokat követő élénk és mélyreható vitában kirajzolódtak azok a feladatok, amelyekét a keresztyéneknek kell elvégezniük az európai béke és biztonság szolgálatában. Külön mi igazságosságért küzdő népeinek érdekei között. DR. AIMO NIKOLAINEN PÜSPÖK FELSZENTELÉSÉRE október 1-én, a Munkabizottság ülésének idején került sor a helsinki dómban. A felavatási szolgálatot dr. Simojo- ki, Finnország érseke végezte, s az istentiszteleten jelen volt a Munkabizottság valamennyi tagja. Az istentisztelet utáni fogadáson Nyikodim metropo- lita, a mozgalom elnöke fejezte ki a KBK jókívánságait Nikolainen püspök és a vendégek előtt. A KBK Munkabizottságát október 2-án a finn külügyminisztérium fogadta, ahol a mozgalom képviselői barátságos beszélgetést folytattak R. Töttermann államtitkárral. A FŐTÉMÁRÓL TARTOTT ELŐADÁSOKON KlVÜL szerepelt a Munkabizottság napirendjén a mozgalom főtitkárának jelentése is. aki elsősorban a keresztyén békeszolgálat teológiai alapvetésével foglalkozott. Terveket dolgoztak ki a folyó év hátralevő hónapjaira és a jövő évre. A Folytatólagos Bizottság az orosz orthodox egyház meghívására 1973 májusában a Szovjetunióban fog ülésezni. A Munkabizottság az európai biztonság és együttműködés kérdésén kívül megvitatott más égetően fontos nemzetközi kérdéseket is. Külön határozatot fogadott el az indokínai háborúról, amelyben kifejezésre juttatta felháborodását a háború egyre növekvő borzalmai miatt. A KÖZEL-KELETI HELYZETRE NÉZVE a Munkabizottság megállapította, hogy semmilyen terrorcselekmény — amit mélységesen fájlalunk — sem feledtetheti el velünk, hogy Izraél még mindig megszállva tart arab területeket, hogy az ENSZ 1967 november 22-i határozatát még mindig nem hajtották végre, hogy ezrével élnek és szenvednek Palesztinái menekültek embertelen körülmények között. A KBK Munkabizottsága kife- fejezte mélységes aggodalmát amiatt, hogy újabban izraeli csapatok tömegesen hatoltak be libanoni területre. AZ ENSZ NAGYGYŰLÉSÉNEK 27. ÜLÉSSZAKA alkalmából a KBK levelet intézett dr. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz, amelyben Amikor még kicsi voltál, neked is mondták talán: tök- mag. Szerettél volna játszani a focicsapatban, de nem vettek be. A nagy lányok nem engedtek maguk közé. amikor összesúgtak-búgtak. Menj innen, te kis tökmag! Lenéztek, semmibe vettek. Lehet, hogy most már te is így bánsz a kicsikkel, mióta nagy lettél. Mindnyájan ilyenek vagyunk. A nagyot, a mutatósat szeretjük. Azt választjuk. Isten ebben is más. A nagyokat sokszor elveti és a kicsiket választja ki. Az öregedő főpapot, Sámuelt, ez nagyon meglepte. Saul. akit királlyá tett Izrael felett, hősies csatákat vívott. Megszabadította népét ellenségeitől. Dicsősége, nagysága azonban elvakította. Engedetlenné vált Isten iránt. Isten ezért elvetette. Mást szemelt ki királynak. Sámuel nem értette Iste» viselkedését. Szo- morkodott. „Meddig bánkódol Saul miatt?” — kérdezte tőle Isten. „Én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izrael felett. Töltsd meg szarudat olajjal. Menj el Betlehembe. Ott lakik Isai, akit Jessének is neveznek. Az 5 fiai közül választottam magamnak királyt.” Sámuel így válaszolt: „Hogy menjek el? Ha meghallja Saul, megöl engem.” Az Űr ezt mondta neki: „Vigy magaddal egy borjút, és mondd, hogy áldozatot szeretnél bemutatni az Úrnak. Hívd meg az áldozat után ebédre lseit. Majd ott megmutatom neked, hogy kit kenj fel számomra királlyá.” Sámuel megtette, amit az Űr mondott neki. Amikor megérkezett Betlehembe, a falu vénei elébe menték és ijedtem kérdezték: Valami baj van? Békességes a te jöveteled? Ö így felelt: Békességet hozok nektek. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Jöjjetek el az áldozati lakomára. Isait és fiait külön is meghívta. Amikor Sámuel meglátta Isai fiai között Eliábot, azt gondolta: biztosan őt kell királlyá kennem. Isten azonban így* szólt: „Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Űr azt nézi, ami a szívben van.” Isai ezután sorban előszóií- totta fiait. Sámuel azonban azt mondta: nem ezek közül választott az Űr. Végül megkérdezte : Mind itt vannak fiaid? A legkisebb még nincs itt.. Kinn a mezőn őrzi a juhokat — felelte Isai. Küldj érte gyorsan — kérte a főpap —, .mert amíg nem jön, nem ülünk •le enni. Végre meghozták Isai legfiatalabb gyermekét, a kedves tekintetű Dávidot. Az Űr ekkor szólt Sámuelnek: „Kelj fel és kendd fél, mert ő az.” Sámuel elővette erre az olajos szarut és királlyá kente Dávidot testvérei között. Ettől a naptól kezdve az Ümak a Lelke Dávidra szállt es vele volt ezután is. Az ember válogat. Sámuel is válogatott Isai fiai között Isten nem válogat. Isten kiválaszt. De akit ő kiválaszt, azt Leikével erősíti és vezeti, még ha olyan kisfiú is, mint arrú- nő Dávid volt. Luther szegény bányász- szülők gyermeke volt. Mégsem a gazdag, hatalmas római papát, hanem őt választotta ki Isten. Általa, a kis semmibe vett ember által mutatta meg Isten szeretetének nagyságát, evangéliumánál?: erejét. Jézus egyszer egy tökmagnál is kisebb magot, egy mustármagot vett kezébe és azt mondta: ilyen az Isten országa. A kicsiket választja ki, hogy7 a nagyokat megszégyenítse. A szegényeket felemeli és a hatalmasokat ledönti. Isten ismeri és nem veti meg a te kicsinységedet! GYERMEKEKNEK Tökmag |KM9> »SXXMkKK >»J*:» X lm: SÍM1 »■ Petőfi Ostffyasszonyfán Kölcsönhatás van Petőfi és Ostffyasszonyfa között, mert ez a falu is Petőfi emlékét hordozza. Sokan nem tudják, hol van ez a falu. de hogy Petőfivel kapcsolatos, azt legtöbben mindjárt szóvá teszik. Vas megye északkel éti sarkában, a Kemenes-hát peremére épült. Igaz, csak egy része büszkélkedik a „Cseren”, a Petőfi emléktábla többi megbújik a „dombal- lán”, és az alsó mezőn, amely a Rábáig nyúlik. Bozontos, szertelen, vadregónyes falu. Petőfi neve a képzeletben is azzá teszi az idegen számára és továbbszínezve tündérkertté, álommá varázsolja. És — különös — közeljár a valósághoz, mert Petőfi számára az volt, rövid álom, hamar elveszett tündérkert. PETŐFI 1839 NYARÁT TÖLTÖTTE OSTFFYASSZONYFÁN. Mint 16 éves diák, ittvakációzott. Viharos, megtépázott életében úgy tekinthetünk erre a boldog nyárra, Petőfi nyomában mint nehéz, sötét felhőkkel árnyékolt vidéken messze egy foltnyi napsütésre. Intermezzo volt ez, szelíd közzene élete drámai vonulása, viharai között. Pihenő után kilépni a viharba rosszabb, mint azelőtt benne járni, különösen ha olyan hirtelen kerül dermesztő szélbe az ember, mint Petőfi az ostffyasszonyfa: vakáció után. Viharba beleszületett ember sorsa ez, nyílvesz- szőként kilőtt élet, próféták, költőit, apostolok sorsa. Az ostffyasszonyfai szünidő nem kárba veszett kitérő a rövid életúton. hanem érés, han- golódás, érzelmi mélyülés kora. Amikor a viharba újból kilépett, személyes életében ez akkor törésnek látszott, de visszatérés volt ez a vakáció élményeivel gazdagodva abba az életbe, amely egyedül tehette hitelessé népi, forradalmi költészetét. Az Aszódon eminens diák tanulmányait Selmeczen folytatta, s itt 'többféle csalódás éri. Ugyanakkor kapcsolatba kerül a színészekkel, színjátszással és lelkesedik értük. 1839 februárjában elhagyja Selmecet, Pestre megy, ahol nagy nélkülözések között bujkál haragvó apja elől és Ró- nafi néven statiszta szerepeket játszik a Nemzeti Színházban. Itt bukkant rá egyik rokona, Salkovics Mihály, aki magával vitte Székesfehérvárra, hogy a kallódó fiút felkarolja és jó útra térítse. Ezt nem csupán rokoni jóérzésből tehette, hanem azért is, mert a fiú apjával szemben olyan kötelezettsége volt, amelyet másképp nem tudott törleszteni. A taníttatását sem tudta maga vállalni, ezért az ifjú Petrovicsot vagyonosabb testvérére, Salkovics Péterre bízta, aki Ostffyasszonyfán jó hírben álló, vagyonos mérnök volt A HAGYOMÁNY SZERINT AZ IFJÜ KÖLTŐ Kiscelltöl gyalog jött Ostffyasszonyfára, végig a Cseren. így érkezett meg a csontos, lobogó hajú diák kis batyuval a hátán a gazdag rokonhoz. Salkovics Péter késznek mutatkozott arra. hogy vállalja a patrónus szerepét. Másik két rokon diákot is hozott Sopronból haza a szünidőre, akikhez az indulás előtt így szólt: „ott fogjátok találni Petrovics Sándort is. Legutóbb Selmecen járt iskolába. de az ott időző színészekkel annyira összepajtásko- dott, hogy miattok iskoláját elhanyagolta ... ha látom, hogy színészi ábrándjaival fölhagy, szándékom taníttatni, s ha majd ősszel visszamentek Sopronba. őt is elküldöm oda veletek. Kár volna őt elvonni az iskolától, mert kitűnő eszű gyerek. Jól beszél németül, a latin klasszikusokat úgy érti, mint a magyar írókat, csinosan rajzol, írása kitűnően szép, zongoráz egy keveset és verseket is csinál...” A KÉT SOPRONI DIÁK KÖZÜL az egyik Orlay Pet- rich Soma volt, Petőfi másodunokatestvére. ő írta le ezeket Vele és Salkovics Károllyal töltötte az ostffyasszonyfai vakációt a jó módú Salkovics házban gondtalanul. A még meglévő Ostffy-vár romjai, a Lanka patak füzesei, a Rába hídjánál épült Ragyogó nevű csárda és a vadászatok romantikus környezetet teremtettek. A fiatal diákok együtt lelkesedtek, ábrándoztak. Petőfi egyszer arról beszélt társainak, hogy ha az ókorban élt volna, római szeretett volna lenni, de így. hogy most. él. azt szereti legjobban, hogy magyar. Nagyon érdekelték őt a várak. Arról álmodozott, hogy majd várkastélyt építtet, ahol Orlayval együtt fognak lakni. ÜGY LÁTSZOTT, HOGY A KÖRNYEZET és a barátok ió hatással vannak a szilaj ifjúra. Belül azonban ezután is égett, lángolt. Nemcsak a várak, csárdái betyárok tüzelték csapongó képzeletét, hanem egy lányka Szépsége is lángra lobbantotta gyúlékony szívét. A szomszéd faluból. Csöngéről való Csáfordi Tóth Ferenc birtokos katonatiszt Róza nevű lánya volt ez, akiről azt mondják, nagyon szép lány volt. Salkovicsék rokonságban is voltak Tóthékkal és gyakran összejöttek. Petőfi csak Rózát nézte, s féltékenyen hallgatta Orlay gitározását és énekét. Egyszer meg is fenyegette érte mitsem sejtő barátját Igazi romantikus szerelem volt ez. nem vallotta be senkinek, csak versírással enyhítette a magaba zárt titok édes fájdalmát. Róza ne fuss! ne siess! ah, várj egy pillanatig csak, Lásson az ifjú még mennyei álmok ölén! — olvassuk egyik töredékében. Verseit a legenda szerint egy téglalábon álló malomkövein írta, amely most is ott fekszik a ház udvarán. A legendává színeződött Petőfi-emlékek közül nem lehet megállapítani, melyikben mennyi a történeti mag. Tálán az Ostífyasszony- fán írt versei szomorú sorsáról szóló szójhagyomány mindenestől költött, kitalált, mégis olyan kedves, falusi élettel teli. mintha maga Petőfi írta volna. A Salkovics-házban pogácsát sütöttek a szénakaszálóknak. Túlságosan befűtöttélc a kemencét, s hogy el ne égjenek ä finom pogácsák, bevált módszerrel papírt akartak ráteríteni. Hamarjában nem találtak más papírt, mint a Petőfi fölakasztott kabátja zsebéből kikandikáló papírokat az itt írt szerelmes versekkel. így menekültek meg a pogácsái? az elégéstől, és így vesztek el a Rózához írt versei. Néhány mindenesetre megmaradt, sőt Rózához is eljutott. A baj csak az volt, hogy a lány apjának kezébe is jutott belőle, aki felháborodásában Petőfi „gaztettét” nyomban megírta Salkovics Péternek, aki éppen a Rábaközben tago- sított. Salkovicsra hatással Volt a Petőfiről írt lesújtó vélemény és az esetet a felelőtlen, könnyelmű életbe való Visszaesésnek látta és — mintha csak számított volna erre — minden támogatást, taníttatást hiábavalónak ítélt. Meg is írta ezt Petrovics Istvánnak, s 3 költő apja számára ez az utolsó csepp volt a pohárban. Haza is megírta feleségénei? Ostffyasszonyfára. Salkovicsné kedvelte a fiút, de férjével együtt ő is kerülte a nyílt beszédet. Hogy férje döntését Petőfi tudomására hozza, asz- szomyi fortéllyal a zongorán felejtette a levelet éppen ott kinyitva, ahol ez állt: „Samut és Károlyt küldjétek el Sopronba. Sándornak azonban adj egy pár forintot, s menjen ahová tetszik, belőle úgy sem lesz egyéb komédiásnál.” Petőfi napjában többször a zongora mellé ült. Amikor észrevette a levelet, abbahagyta a játékot és remegő kézzel, sápadtan hozta ki, hogy Orlay- nal? megmutassa. A hátralevő pár napban rosszkedvű és hallgatag volt. A viszonzásra nem talált szerelem és a kivetett- ség egyszerre zúdult lelkére. Ebből a fájdalomból fakadt 1839 szeptemberében Osíffy- asszonyfán írt két költeménye, mindkettőnek Elválás a címe. Az egyik versszak: Szűm nyugalmát, Ismét hői találja, Messze tőled Keblem ideálja? Honnan int a Csendes béke réve, Honnan int a Bujdosó elébe? Elutazásuk előtt így szólt barátjához: „Határoztam, veletek megyek Sopronba és beállók katonának.” Sopronban nemsokára valóban megjelent a Gollner gyalogezred sárga- pitykés egyenruhájában. ÍGY ÉRT VÉGET PETŐFI OSTFFYASSZONYFAI VAKÁCIÓJA. diákköri ábrándjainak, tiszta szerelmének álomvilága. A selmeci, pesti, majd a * soproni megpróbáltatások hányódások között sziget v " ez, s olyan pihenő, melynr. élménye egész életében végigkísérte. Jeób Olivér
