Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-09-24 / 39. szám
0 R S Z A G O S E VA N G É LIK U S H ETI LA P XXXVII. ÉVFOLYAM :)9. SZÁM 1972. szeptember 24. Ára: 2.— Forint Arafás «Ián Bejárta a kép az egész országot: müncheni olimpikonjaink részére gyönyörű friss, új lisztből készült kenyeret nyújtanak át. Mintegy bejelentve ezzel azt az örvendetes tényt, hogy itt az új kenyér, befejeződött az aratás. Gyülekezeteinkben ez időtájt adunk hálát Istennek, hogy az elmúlt esztendő munkáját megáldotta és a legnehezebb munkában, az aratásban megsegített bennünket. Dicsérjük Istent, hogy biztosítva van jövő évi kenyerünk, mindennapi táplálékunk. Régi szép hagyomány, hogy minden gyülekezetben hálaadó istentisztelet keretében történik a megemlékezés. Az aratás végeztével, visszapillantva az elvégzett munkára és ismeretében az eredménynek, örömmel mondhatjuk: Isten megáldotta munkánkat, nem hiába verejtékeztünk, a föld termést, új kenyeret adott. Dicséretünkben együtt kiálthatjuk Isten felé a zsoltárossal: „Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal és a te nyomdokaidon kövérség fakad.” De éppen most, az ezidei aratás után nem lehet egyszerűen, az elvégzett munka sikerének tudatában, szó nélkül elpihenni. Kiemelkedett ennek a nyárnak a munkája, küzdelme a soksok évi aratás közül. Nagyon meg kellett küzdenünk a kenyérért, soha nem látott összefogásra, és évtizedek óta nem tapasztalt akadályok leküzdésére volt szükség. Hogy mégis elégedetten szelhetjük meg kenyerünket, annak két fő tényezője van: Isten áldása és az emberi szolidaritás, segítőkészség, a köz iránti felelősség kimagasló példája. HARC A HOLNAP KENYERÉÉRT! Nyár elején minden a legnagyobb rendben volt. Régen látott nagyhozamú termés ígérkezett. Elégedetten láthattuk a gyönyörűen érő, aratásra váró búzamezőket. A felkészülés is elkezdődött. Minden jel arra mutatott: ez idén nem lesz nagy gond a betakarítás. A mezőgazdaság gépellátottságának magas szintje, üzemeinek szervezettsége, s az ígérkező termés mind azt sejttette, hogy nagyon áldott aratás előtt állunk. Mégsem ment simán, nem így történt ... Közvetlenül az aratás ideje előtt és alatt egyik napról a másikra egészen kétségbeejtő lett a helyzet. Viharos erejű, monszun-szerű eső áztatta napról-napra földjeinket Orkán tépte a búzatáblákat, földön hevert a holnap kenyere. Ügy látszott, hiába minden: hiábavaló volt az egész évi megfeszített munka. Hiába a modern gépesített gazdálkodás, hiába a szervezett felkészülés. A földek áztak, az aratás megállt. Sem ember, sem gép nem tudott tovább küzdeni. A Tiszántúlon ekkor már jórészt befejeződött a munka, a betakarítás. A Dunántúlon azonban az ország kenyerének nagy része halálra volt ítélve. Világos lett: Dunántúl egyszerűen képtelen megküzdeni az egyre sokasodó gonddal és megpróbáltatással. A veszteség egészen elkeserítőnek látszott. Ekkor történt az, ami még soha. Olyan méretű szolidaritás, emberi segítőkészség, és a köz javáért való felelősség indult meg spontán természetességgel, mely szivünk mélyéig meghatott valameny- nyiünket. ÖSSZEFOGÁS, FELELŐSSÉG KÖZÖS JAVUNKÉRT! Szinte pillanatok alatt olyan országos mozgalom és összefogás alakult ki, mely életünkben eddig példa nélküli. Ahol befejezték az aratást, onnan azonnal indult a segítő gép és emberkéz oda, ahol veszélyben volt az aratás. Napról-napra érkeztek Dunántúlra a kombájnok, arató-cséplőgépek és az emberek százai. Segíteni, megosztani a nagy terhet, együtt menteni kenyerünket. Az ország különböző részeiről, a legkülönfélébb módon szállították a mezőgazdasági gépeket. Szinte ki sem hűltek a kombájnok az egyik helyen elvégzett munka után, máris mentek a veszélyezteteti területekre. Emberek százai, ezrei gigászi küzdelmet folytattak, szemüket sem tudták lehunyni. Nincsen hivatalos adat, de több mint félezer kombájn és közel ezer gépkezelő munkás indult el messzi vidékekről segíteni, a bajban levőknek testvér és munkás kezet nyújtani. A szocialista mezőgazdaság, a népünkért való együttes fáradozás talán most, ebben a nagy küzdelemben és példátlan ösz- szefogásban ért a csúcsra. Kézzel foghatóvá vált mezőgazdaságunkban és egész országunkban: ma már „közös szemmel és közös kézzel” látjuk és intézzük „közös ügyeinket”. Ez az aratás mutatta meg, hogy megérett bennünk az egyéni érdekkel szemben a közös ügyért, célért való felelősség érzése. Az összefogás, a nagyszerű közös helytállás országos gondót enyhített. Ezek ellenére kárt is szenvedett az ország. Van veszteségünk. Aratás előtt nagyon nagy termés ígérkezett. A meny- nyiségen túl a minőség is sokat ígért. 25—30 mázsás átlagtermésre számítottunk. A veszélyeztetett területeken bizony 5—6 mázsával kevesebb lett a termés. Az állandó esőzés, a vihar okozta károk a minőségnek is rovására ment. A kár tetemes, de nemcsak ez volt a gond. A learatott és kicsépelt búza nedves, tárolásra alkalmatlan volt. A gabonaszárítók nem győzték a nagy mennyiségű szemes termés szárítását. A szinte ronggyá ázott szalmával nem lehetett mit kezdeni, az agyonázott földeket nem lehetett előkészíteni megfelelően a következő munkákra. Van gond, van veszteség, de az ország majdnem felének a holnapi kenyerét megmentettük, és bízva nézhetünk előre: Isten megadja ma és holnap is a mindennapi kenyeret. HÁLA LEGYEN AZ ISTENNEK! Hála Istennek, hogy ma már az új kenyeret tehetjük asztalunkra. Hála neki, hogy az emberfeletti erőfeszítést megáldotta. Hála neki. hogy kilátástalan helyzetben is tudott győzni az emberi összefogás, a mások segítése és a közös felelősség érzése. Akkor, amikor istentiszteleteinken dicséretet énekelünk és összekulcsolt kézzel köszönjük meg a Teremtenek gondviselését, akkor ezidén ezt úgy tegyük, hogy egészen különös kegyelmet kaptunk. Amikor naponta megszeljük a friss kenyeret, akkor gondolatban szorítsunk kezet azzal a sok száz nagyon elfáradó munkás kézzel, akiknek hallatlan áldozata, erőfeszítése sült bele kenyerünkbe! Ha nagy küzdelem árán is, de a terinés betakarítva, a mezők learatva hirdetik: nem volt hiábavaló a munka, a föld Isten kegyelméből megadta gyümölcsét. Istennek népe hálát zenghet Urának, mert: „A föld megadta az ö gyümölcsét: megáld, minket az Isten, a mi Istenünk!" (Z*üb S3, U. Salymar Péter A közös felelősség jegyében Megtartotta közgyűlését a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa A MAGYARORSZÁGI PROTESTÁNS ÉS ORTODOX EGYHÁZAK testvéri összefogása, az Ökumenikus Tanács. mint azt D. dr. Pálfy Miklósnak. a Tanács főtitkárának lapunk olvasói számára adott tájékoztatója már jelezte, szeptember 8-án az Evangélikus Országos Egyház Üllői úti dísztermében az összes tagegyház képviselőinek részvételével megtartotta rendes közgyűlését. ' A KÖZGYŰLÉS JELENTŐSÉGÉT nemcsak az adta meg, hogy legutóbb 1970 szeptemberében volt ilyen széles körű tanácskozás és most az elnökség, amely a ráruházott jog és feladat alapján folytatta a közbeeső időben a tagegyházak közötti kapcsolatok építését, valamint a közösen vállalt szolgálatokat, beszámolt a végzett munkáról. De meghatározta a közgyűlés hangulatát és felelősségét, hogy a világot, benne népünket és egyházunk tagjait is foglalkoztató, jelentős események közelségében folyt. Ezek közül is kiemelkedett egész magyar társadalmunknak a vietnami nép igazságos harcát támogató megnyilatkozásait átfogó szolidaritási hét. A KÖZÖS SZOLGALAT SOK JÓ TAPASZTALATA alapján jelentős határozatokat hozott a közgyűlés az együtt- munkálkodás további gyümölcsöző kibontakozása érdekében. Végül ez utóbbi szempontot figyelembe véve történt meg a közgyűlés tagjainak. a tisztikarnak és a bizottságok tagjainak megválasztása. Hálás emlékezés D. dr. Vető Lajos ny. evangélikus püspöknek, a Tanács tiszteletbeli elnökének bevezető imája és igeolvasása után dr. Bartha Tibor református zsinati elnök, az ökumenikus Tanács elnöke az őszinte kegyelet szavaival emlékezett meg a legutóbbi közgyűlés óta földi pályafutásukat befejezett munkatársak és barátok ökumenikus szolgálatáról. Külön is kiemelte dr. Erdei Ferencnek, a Református Egyház Zsinata volt világi elnökének munkásságát, aki 12 évi ökumenikus tanácsi tagsága alatt, az egyházak életében bekövetkezett korforduló idején nagy értékű szolgálatot végzett és jelentős segítséget nyújtott ahhoz, hogy a magyarországi egyházak megtalálják helyüket az új világban és a szocializmust építő társadalomban. Emléke segít a keresztyén hitet az emberért és jövőjéért végzett szolgálattal párosítani. Hasonlóképpen emlékezett meg az elnök Dusicza Ferenc református zsinati tanácsosról, az ökumenikus Tanács elnökségének tagjáról, valamint dr. Módis Lászlóról, a debreceni Református Kollégium főigazgatójáról, közgyűlési tagról. Külön is megemlékezett dr. Olivier Beguin, a Bibliatársulatok Világszövetségének főtitkára munkásságáról. aki legutóbb is magyar származású feleségével járt hazánkban és akitől a magyar nyelven megszólaló ige sok támogatást kapott. Megnőtt a tagegyházak ökumenikus tevékenységi Dr. Bartha Tibor püspök elnöki beszámolójában utalt arra, hogy még a közgyűlés ösz- -szehív-ása is azért váratott magára, mert mind az Ökumenikus Tanacs aktivitása, mind a tagegyházak ökumenikus tevékenysége, többek között saját hitvallásos területük körén belül nagymértékben megnövekedett. Az Elnökségi Tanács és az általa létrehívott tanulmányi csoportok a magyar Ökumene minden jelentős kérdését Vizsgálat tárgyává tették az elmúlt időszakban. Ezek után az elnök részletezte azt a szerteágazó értékes munkát, amelyet a Tanácsban egyesült tagegyházak az ökumenikus szolgálat három területén elvégeztek. A TAGEGYHÁZAK EGYMÁSHOZ VALÓ KAPCSOLATÁRÓL szólva a jelentés megállapította, hogy „a tag- egyházak egymáshoz való kapcsolata az elmúlt években tovább mélyült — saját hitvallások, kegyesség! formák és tradíciók teljes tiszteletben tartása mellett.” Szólt az 1971 szeptemberében Leuenbergben lefolyt református—lutheránus dialógusról és az ott létrejött kon- kordia-tervezetről és az ezzel kapcsolatban kialakítandó magyar állásfoglalásról. Jóleső érzéssel állapította meg, hogy „a magyarországi evangélikus és a magyarországi református egyház a közöttük meglevő szószéki és úrasztali közösség jó és bevált gyakorlatát követésre méltó példaként tudják az érintett egyházak közvéleménye elé tárni.” Örömmel állapította meg az elnöki jelentés, hogy elmélyültek a testvéries kapcsolatok az ún. magyarországi történelmi egyházak és a Szabadegyházak Tanácsába tömörült egyházak testvérközössége között. Ezeket példákkal is illusztrálva annak a reménynek adott kifejezést, hogy „az egyházi vezetők körében gyakorolt testvéri közösség szelleme, lelkisége és gyakorlata általánossá válik a tagegyházak gyülekezeteiben is.” A KÖZÖS SZOLGÁLATOK TERÜLETÉRŐL kiemelte az ökumenikus imahetek évről évre megrendezett alkalmait, közös reformációi emlékünnepségeinket és a bibliafordítás nagy vállalkozásában a fokozódó együttműködés tényét. Fontos határosatok a bibliafordítás munkájával kapcsolatban Méltó részletességgel ismertette az elnöki jelentés a Magyar Bibliatanács munkáját és a valamennyi hivő ember érdeklődését évek óta foglalkoztató bibliafordító munka jelentős előrehaladását. Szólt a Bibliatársulatok Világszövetségének képviselői és szakértői részvételével lefolytatott nemzetközi konzultációról, a szuperrevízió munkájáról, a Tudományos Akadémia Magyar Nyelvtudományi Intézetének a nyelvhelyességi szempontokhoz nyújtott segítségéről és a több mint két évtizede folyó bibliafordítás munkájának közeli befejezésére való tekintettel döntő elvi és gyakorlati határozatok hozatalára szólította fel a közgyűlést. A közgyűlésen elfogadott határozatokat lapunkban külön is imertetni fogjuk. Hitvallás és ökumené Az egyes tagegyházaknak a saját hitvallási területük körében kifejtett tevékenységével kapcsolatban dr. Bartha Tibor püspök többek között a következőket mondotta: ..Csak a Krisztussal való közösségükben elmélyülő egyházak növekedhetnek az egymással való közösségben. A Krisztusban való növekedésben, az ige ú.i és teljesebb megértésének folyamatában az egyházak nem nélkülözhetik atyáik bizonyságtételét, útmutatását. Ezért az egyes egyházak hitvallásos közösségeinek körében végbemenő megújulás feltétele és hajtóereje az ökumenikus gondolat kibontakozásának.” A TAGEGYHÁZAK IDEVÁGÓ TEVÉKENYSÉGÉNEK ismertetése során az elnök megállapította, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház teológiai munkássága és szolgálatai nyomán jelentős helyet foglal el a Lutheránus Világszövetségben. Kitért a magyar evangélikus küldöttség munkájára az LVSZ 5. nagygyűlésén, az LVSZ Egyházi Együttműködési Bizottsága kecskeméti ülésére, dr. Nagy Gyula professzor szolgálatára az LVSZ genfi Tanulmányi Osztályán. Növekszik a Keresztyén Békekonferencia tekintélye A nemzetközi egyházi élet területén kifejtett közös ökumenikus tevékenységgel kapcsolatban két körre irányította a figyelmet az elnöki jelentés. ’ Egyike ezeknek a Keresztyén Békekonferencia munkájában való részvétel. A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIA szolgálatával kapcsolatban megállapította, hogy „a mozgalom a nemzetközi helyzet alakulását fokozott figyelemmel kíséri és az eseményekre friss, határozott állásfoglalásokkal reagál”. ».Számos akcióban tükröződött a Keresztyén Békekonferenciának az az álláspontja, hogy a béke és a haladás ügyének érdekében kész együttműködni mindazokkal, akik ezekért a célokért fáradoznak.” A részletes ismertetés utáni összefoglalóban kiemelte, hogy a mozgalom úrrá lett a nehézségeken és Nikodim metro- polita, a mozgalom elnöke (aki e napokban ünnepli pappá szentelése 25. évfordulóját) és dr. Tóth Károly főtitkár mindnyájunk megelégedésére irányítják a Keresztyén Békekonferencia munkáját. Tekintélye növekszik a nemzetközi élet területén, amire utal, hogy az elmúlt időben számos jelentős államférfi fogadta a vezetőséget és folytattak velük megbeszélést. Az egymással való közösség az ember javát kell, hogy szolgálja A közös nemzetközi egyházi szolgálat másik köréről, az Egyházak Világtanácsának tevékenységében való részvételről néhány összefoglaló megállapítást tett dr. Bartha Tibor püspök, mivel jelentését követőleg D. Káldy Zoltán, molt be és adott átfogó értékelést az EVT Központi Bizottságának utrechti üléséről. Mivel lapunk interjúi közölt D. Kái- dy Zoltán püspökkel az utrechti ülésről, másrészt közöltük az ott kiadott nyilatkozatot és az ülésen elhangzottakra előreláthatólag még továbbra is visz- szatérünk — itt utalva ezekre a cikkekre — idézek néhány jelentős megállapítást az elnöki jelentésből. AZ EVT KÖRÉBEN sokan a stagnálás jeleit vélik látni és az ökumenikus gondolat megvalósításáért folyó erőfeszítések lelassulásáról beszélnek. Valójában a tanbeli és szervezeti egység helyreállítására irányuló törekvések lelassulásáról, vagy stagnálásáról lehet szólni. Erre vallanak a nagy enthuziazmussal megkezdett és időnként látványosan folytatott EVT — római katolikus dialógus rendkívül szerény eredményei. Ezzel szemben folyamatosan fokozódik az egyházak világában a hit és cselekedet egységének. a keresztyén bizonyságtétel és szolgálat jelentőségének hangsúlyozása. Emlékeztetett az elnöki jelentés azokra a tendenciákra, amelyek a* emberiség jelenéért és jövőjéért való felelősségvállalásra utaltak. Fokozódott a szociáletikai problémák iránti érdeklődés, amiben szerepe volt a nyugalomba vonuló dr. Blake EVT főtitkárának is. Határozatok születtek a faji megkülönböztetés ellen, az Amerikai Egyesült Államok vietnami hadviselési módszereivel kapcsolatban. Erősbö- dött a Harmadik Világ keresztyénéinek szava. EZ A FEJLŐDÉS AZ ÖKUMENIKUS GONDOLAT ÉRTELMEZÉSÉBEN örvendetes eredmény, de látnunk kell, hogy ez a fejlődés kritikus szakaszhoz érkezett. Az EVT és a Vatikán által a társadalmi igazság ügyében preferált fejlődés-koncepciója és az UNCTAD fejlődésprogramja adatainak összevetésével illusztrálta dr. Bartha Tibor püspök a mind élesebben felvetődő kérdést: vajon a keresztyén egyházak a nyugati társadalmi struktúra függvényeiéi Illetve, hogy az emberszeretet ügyében (a faji megkülönböztetés elleni küzdelemben, a fejlődő országok felemelésére irányuló törekvésékben stb) a keresztyén egyházak át tudják-e törni strukturális megkötöttségeik korlátáit. — Éppen ezért különös szükségét érezzük annak, hogy beható tanulmányozás, elemzés tárgyává tegyük az ökumené jelenlegi helyzetképét és további feladatainkat. — Javasolta az elnök ezzel kapcsolatban munkacsoportok létrehozását. Együtt egész magyar társadalmunkkal Miközben örömmel állapította meg az ökumenikus Tanács elnöke, hogy az Egyházak Világtanácsa olyan határozatot hozott a vietnami ügyben, amelyet mi is elfogadha- (Folytatás a 2. oldalon) egyhazunk püspök-elnöke száA Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepi ülése Az Evangélikus Teológiai Akadémia szeptember 29-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartja tanévnyitó ünnepi ülését az Országos Egyház dísztermében (Bp. VIII., Üllői út 24. udvari épület II. emélet). Erre az alkalomra hívjuk és a gyülekezetek lelkészeit, presbitereit és tagjait. f
