Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-07-30 / 31. szám

ORSZÁGOS E VAN G É LIKUS HETILAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 31. SZÄM 1972. július 30. Ara: 2.— Forint Otthon Részlet D. Kaldy Zoltán püspök igehirdetéséből a sár- szentlőrinci gyülekezet jubileumán Ef 2, 19—22 alapján 1722-BEN, 250 ÉVVEL EZELŐTT, nyolc györkönyi evangéli­kus család kocsija állt meg itt Sárszentlőrincen. Lényegében nagyon emberi okoknál fogva jöttek. Szerződés alapján vállal­ták a lőrinci pusztában a mezei munkát. De mi most úgy lát-' juk, hogy az emberi feltételek között maga Isten dolgozott. Az Ö akarata valósult meg az akkori szerződésen keresztül is, hi­szen ez a nyolc györkönyi evangélikus család megalapítója, el­indítója volt a sárszentlőrinci gyülekezetnek, amely 250 éven keresztül hallgatta itt Isten igéjét, élt a szentségekkel, szolgált egymásnak és népünknek. Az szinte jelképes, hogy ez a nyolc család papot is hozott magával. Ügy akartak itt lenni, hogy mindjárt papjuk is legyen. Ügy tűnik, hogy bizonyos türelmet­lenség is volt bennük, hogy nem „majd” „később”, „egyszer”, ha megerősödünk, szerzünk valahonnan egy papot. Magukkal hoz­ták a papot Szeniczei Bárány György személyében. Volt tehát nyolc család és egy pap. Azután lett egy sárból épült templom. Gondoljátok meg, hogy az a nyolc család a pappal együtt ho­gyan készítette a sarat, hogyan verték fel azokat a sárfalakat, amely jó ideig otthona, menedéke volt a kis maroknyi gyüleke­zetnek. Följegyzés van arról, hogy később az egyik oldalát ki­dobták az épületnek és tovább próbálták építeni. De amint nőtt a gyülekezet ez is kevés volt és talán 50 évvel később megépí­tették ezt a templomot, amelyben mi most hálát adunk azért a nyolc családért, az első papért, a későbbi családok százaiért és ezreiért, a későbbi papokért, tanítókért, felügyelőkért, mind­azokért, akik 250 éven keresztül itt igét hirdettek, itt szentsé­get szolgáltattak ki, akik itt harangoztak, akik itt orgonáltak, akik itt énekeltek, akik itt a gyülekezet pénzét kezelték. Azért vagyunk együtt, hogy hálát adjunk annak az Istennek, aki ezt mind cselekedte, véghezvitte, a gyülekezetei elindította, meg­tartotta, megőrizte. Ma is ugyanez a két kéz — az Istennek a két keze —amely letette ide azt a nyolc györkönyi családot, és le­tette ide Szeniczei Bárány Györgyöt, tartja, őrzi 1972-ben is a sárszentlőrinci gyülekezetei. Ebből az alkalomból jó figyelni a felolvasott igére. ELŐSZÖR IS, PÁL APOSTOL SZERINT a gyülekezet, a Krisztus gyülekezete, — tágabb értelemben a keresztyén anya- szentegyház — nem egy egyesület, amit meg lehet szüntetni. Nem egy társaság, amelyben szövetkeznek bizonyos gondolkodású emberek, hanem a gyülekezet, az egyház: az Isten házanépe, az Isten családja. Ha ezt tovább viszem, akkor azt kell monda­nom: az egyház, a gyülekezel,: otthon! Mégegyszer mondom: otthon. Nem tudom milyen íze van a szádban ennek a szónak, hogy „otthon”. De ha nem volna jó íze, kérdezd meg azokat, akik valamilyen oknál fogva elveszítették az otthonukat: hábo­rúk, viharok külföldre sodorták őket és csak álmukban látnak egy magyar falut, fehér falú templommal, toronnyal és közben „hallanak” egy-egy harangszót, talán még álmukból is ijedten ébrednek fel, hogy valahol Magyarországon harangoznak. Tu­dod mi az otthon? Ebbe beletartozik ilyen drága név, hogy édesanyám. Beletartozik az, hogy édesapám. Beletartozik az, hogy feleségem. Beletartozik az, hogy gyermek, unoka, nagy­szülő. Otthon! Az Isten igéje azt mondja, hogy az egyház ott­hon. A gyülekezet az otthon, melyben a házigazda, az asztalfőn ülő, aki otthonná teszi az otthont, maga az Isten, és mi az Ő házanépe vagyunk. Sárszentlőrinciek, 250 éves jubileumot ün­neplő sárszentlőrinciek, érzitek-e, tudjátok-e, hogy a gyüleke­zet, az egyház otthon, ahol Isten önnön magát adja az Ő háza- népének igéjében, bűn bocsánatban, új életben és üdvösségben. Otthon, ahol egymásnak is testvérei vagyunk. MIT JELENT NEKED EZ A SZŐ, HOGY TESTVÉR? Teoló­gus koromban, Sopronban, meglátogatott egyszer bennünket a nagy erdélyi költő, Reményik Sándor. És odavittem hozzá a Teológus Ifjúsági Kör emlékkönyvét, hogy írjon a teológus if­júságnak egy verset, ami emlékezetes marad. Most is előttem van: vette a töltőtollát, villant a szemüvege, kinyitotta a köny­vet és beírta ezt a két szót: „Testvér, testvérem!” Nem írt töb­bet. Tudta, hogy mit ír. Sárszentlőrinciek, az egyház az az ott­hon, ahol Jézus Krisztusban testvérek vagyunk. Méghozzá nemcsak azoknak a közössége kizárólag, akik élnek, hanem azoknak is a közössége, akik már meghaltak, de hittek. Figye­litek, az igében ezt olvassuk: Isten házanépe „polgártársai a szenteknek.” Most nem azokra a szentekre kell gondolni, aki­ket római katolikus egyházban szenteknek mondanak. Azokat kell itt érteni, akik az elmúlt századokban, évezredekben előt­tünk jártak és hittek úgy, mint mi is hiszünk és elmentek minden halandók útján. És az a méltóságunk, hogy nemcsak egymásnak, hanem nekik is testvéreik vagyunk és ők nekünk, mert polgártársai vagyunk a szenteknek. Mondjak néhányat közülük? Péter és Pál, és János és Augustinus, és Ambrosius, és Origenes, és Chisostomus, és Assisi Ferenc, és Benedek, és Luther, és Kálvin és Lőhe Vilmos. De sárszentlőrinciek, máso­kat is mondok néktek! Polgártársaitok: Szeniczei Bárány György, Perlaky Gábor, Nagy István, Balassa János, Badics István, Sántha Károly, Bohár László és Fábián Imre. Fel kellene sorolni meghalt felügyelőket és harangozókat, és kántorokat, és gondnokokat, mert ebben az otthonban polgártársai va­gyunk a szenteknek. Ne higgyétek, hogy a sárszentlőrinci gyü­lekezet csak az, amelyik itt jelen van. És még csak az sem, akik a gyülekezetben élnek, de nincsenek jelen. Azok is, akiket fel­soroltam. Menjetek ki a sárszentlőrinci temetőbe és betűzzé­tek a neveket, talán bemohásodott sírköveken neveket betűz­hettek, előttetek járók neveit, édesanyáitokat, édesapáitokat, nagyszüleiteket, akik hittek, ezek is a sárszentlőrinci gyüleke­zet! Egyetlen otthonban, az Isten "názanépeként élünk, léleg­zőnk, hiszünk és szeretünk. LUTHERÁNUS világszövetség Testvéri köszöntés Dr. Bartha Tibor püspök jubileuma Dr. Bartha Tibor, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lel­kész-elnöke július 13-án töltötte be 60. életévét. Ebből az alka­lomból július 13-án a Zsinati Elnökségi Tanács kibővített ülést tartott. Az ülésen jelen volt Balló István az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Madai András főosztályvezető is. Továbbá a református egyházkerületek püspökei és főgondno­kai, a teológiai akadémiák dékánjai, a Zsinati Iroda munka­társai és az esperesek. Dr. Bakos Lajos püspök imádsága után dr. Zsebök Zoltán, a Zsinat világi elnöke nyitotta meg az ülést. Ezt követően Szamosközi István püspök méltatta dr. Bartha Tibor püspök szolgálatát. Az Ökumenikus Tanács nevében D. Káldy Zoltán püspök mondott köszöntést. Köszöntésének szövegét teljes ter­jedelemben az alábbiakban közöljük. A Tanulmányi Osztály béke és emberi jogok kérdéseivel foglalkozó új titkársága veze­tőjévé kétéves időtartamra 1972 szeptemberétől a 45 éves amerikai dr. Loren E. Halvor- son lelkészt választották, (lwi) Főtiszteletű Zsinati Elnök­ségi Tanács! A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa szívből fakadó meleg köszöntését hoz­tam el dr. Bartha Tibor püs­pök úrnak, szeretett elnökünk­nek. Jó, hogy vannak alkal­mak, amikor elmondhatjuk, amit a hétköznapok munkájá­ban is szünet nélkül érzünk Bartha Tibor püspök úrral kapcsolatban. Azt, hogy öku­menikus Tanácsunk tagegyhá­zai igen hálásak azért az ön­feláldozó szolgálatért, irányt- szabó munkáért és mind teo­lógiai, mind egyházpolitikai és politikai szempontból egy­értelmű vezetésért, amelyet Bartha Tibor püspök úrtól közel másfél évtizedes elnöksé­ge alatt láttunk és tapasztal­tunk. Személye, álláspontja és szolgálata szilárd pont volt min­dig ökumenikus Tanácsunk munkájában és gyümölcsöző kihatással volt a tagegyházak életére és szolgálatára is. A szolgálat teológiájának műve­lése és gyakorlása, szocializ­must építő társadalmunk iránt való elkötelezettsége, a nem­10. 1972. július íp-én töltöt­te be 60. életévét Aimo Tauno Nikolainen finn professzor, új- szövetségi teológus, az öku­menikus mozgalom egyik ve­zető egyénisége. Életére és szolgálatára ezúton is Isten gazdag áldását kérjük. 13. Evangélikus Országos Le­véltárunk értékes levelet őriz erről a napról. Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1847. július 13- án kelt Bécsben. Az év elején Budán elhunyt József nádor­nak az osztrák fővárosba de­portált özvegye, Mária Do­rottya utasítja benne vissza rokonának, herceg Hohenlohe Sándor Lipót római katolikus püspöknek többszöri térítési kísérletét. Példamutató mó­don tesz benne bizonyságot keresztyén hitéről és szeretett evangélikus egyházához való ragaszkodásáról. 18. Háromszáz éve, 1672. jú­lius 18-án Kollonich Lipót ak­kori bécsújhelyi püspök ren­deletére elvették a pozsonyi evangélikusok templomát. Az utolsó istentiszteletet július 16-án tartották, amikor a Mak- kabeu6ok 1. könyvének 4. ré­széből az első 26 versét hall­gatta meg a hosszú szenvedés előtt álló gyülekezet. Ettől a naptól kezdve kerek tíz évre — a gyászévtized egész tarta­mára — némaságra volt kár­hoztatva az evangélikus egy­ház Pozsonyban. 23. Kétszázötven éve, 1722. július 23-án' írták alá a szer­ződést Szarvas új lakói föl­zetközi egyházi és világi fó­rumokon való megalkuvást soha nem vállaló magatartá­sa, sokszor volt követendő példa előttünk. Teológiai munka Elnöksége idején elmélyült Ökumenikus Tanácsunk teo­lógiai munkája. Az elmélyü­lést szó szerint kell érteni. Bartha Tibor püspök úr ugyanis állandóan azt kérte, hogy hatoljunk mélyebbre a Szentírás megértésében, sza­kítsunk minden felületesség­gel, szokványossá lett szóla­mokkal > és szorgalmas kutató munkával keressük meä' az igazabb értelmet, a nagyobb összefüggéseket és mindezt helyezzük bele a mába, a mai összefüggésekbe, mert ez se­gít bennünket Jézus Krisztus igazabb követésében. Azok a közös teológiai fáradozások, amelyeket tagegyházaink az utolsó másfél évtizedben vé­geztek, nemcsak egyszerűen új szakaszt jelentenek protes­desurukkal, Harruekem János báróval. Ekkor indul meg a később oly jelentős Szarvasi Evangélikus Egyyházközség élete. 25. Húsz ével ezelőtt, 1952- ben ezen a napon kezdődött Hannoverben a Lutheránus Világszövetség második nagy­gyűlése. Egyházunkat Dezséry László és Vető Lajos püspö­kök képviselték. 28. 1697 július 28-án, 275 éve halt meg a Trencsén me­gyei Zay-Ugróczon Masznyik (Masnicius Tóbiás, a hánya­tott életű illavai gályarab lel­kész (sz. 1640), akit pozsonyi és nagyszombati raboskodása után 1675-ben 41 társával együtt indítottak el Itália irá­nyába. Fogságának és szöké­sének történetét mint exuláns latin, német és szlovák nyel­ven is megírta. 29. Kétszázötven éve ezen a napon ment át a jezsuiták tu­lajdonába a Bél Mátyás, majd Marth János által szerkesztett latin hírlap, a Nova Posonien- sia. Az addig rendkívül nagy jelentőségű, főleg az iskolai oktatás céljait szolgáló, ma­gas színvonalú hetilap rövi­desen ezután meg is szűnt. A 4 oldal terjedelmű, Royer Já­nos Pál által kiadott pozsonyi újságnak Syllabus néven kü­lön havi melléklete is volt, amely mindig összefoglalta és értékelte az elmúlt hónap ese­ményeit. Dr. Fabiny Tibor táns egyházaink teológiai munkájában, hanem olyan új korszakot, amely egyháztör­téneti jelentőségű és meg fog­ják határozni nagyon hosszú időre egyházaink teológiáját. Ennek a teológiának ugyanis az a sajátossága, hogy miköz­ben mélyre hatol, nagyon gya­korlatias és életreszóló. Nem önmagáért való, hanem az életet szolgálja: a szocializ­musban élő egyházak olyan munkáját mozdítja elő, amely az emberek életét, javát van hivatva szolgálni. Ennek az elmélyült és ugyanakkor gya­korlatiassá vált teológiai mun­kának élő példája számunk­ra Bartha Tibor püspök úr. Szolgálatunk a társadalomban ökumenikus Tanácsunkban és annak tagegyházaibkn Bar­tha Tibor püspök úr vezeté­sével elmélyült társadalmunk iránti elkötelezettségünk tu­data is. Világossá lett, hogy nem általában a magyar föld és egy olyan haza iránt va­gyunk elkötelezve, amelyet a Duna, a Tisza, a Mátra és a Bakony, a Hortobágy és egy csodálatosan szép Budapest jellemez, hanem ezekkel együtt egy olyan haza iránt vagyunk elkötelezettek, amely szocializmust épít, olyan gaz­dasági, politikai és társadal­mi rendet, amelyért a legjobb magyarok évszázadokon ke­resztül küzdöttek és amelyet 1945. április 4-e óta immár tu­datosan és célratörően épít népünk a munkásosztály ve­zetésével. Bartha Tibor püs­pök úr nem egyszer tette nyil­vánvalóvá, hogy egyházaink­nak nem általában „a” tár­sadalom építéséhez kell ere­jüket odaadniuk, hanem a szocialista társadalom felépí­tésének segítésére. És mind­ezt nem úgy kell végeznünk, mint valami „idegen”, az egy­ház szolgálatához nem tarto­zó munkát, hanem mint ami a hit forrása által táplált ke­resztyén etikánk területére tartozik., Testvéri kapcsolat Külön is köszönjük Bartha Tibor püspök úrnak a tagegy­házak testvéri kapcsolatainak meggazdagítását és átmelegí- tését. Ügy vezeti az ökume­nikus Tanácsot, hogy a tagegy­házak tudjanak nyitott szívvel egymástól tanulni és a másik Istentől kapott karizmájával gazdagodni. Az elmúlt másfél évtizedben anélkül, hogy hit­vallásainkat feladtuk volna és valami ingoványos szünkre- tizmus talajára tévedtünk vol­na, megtanultuk a másik egy­ház értékeit becsülni, tőle át­venni, ami szolgálatainkat tel­jesebbé és színesebbé teheti. Főleg pedig megtanultuk egy­mást jobban szeretni. Mert ez a dolgok lényege: egymást szeretni, segíteni, emelni és támogatni és így tölteni be a „Krisztus törvényét”. Ennek a magatartásnak a kialakulá­sát az mozdította elő, hogy miközben Jézus Krisztus sze- retetéből egyre többet igye­keztünk átvenni, drága esz­közként közöttünk van Bar­tha Tibor, aki úgy van kö­zöttünk, mint „aki szolgál”. Az ökumené szolgálata Mindezzel szorosan össze­függ az a szolgálat, amit Bartha Tibor püspök úr, az ökumené területén végzett és folyamatosan végez ma is. Az ökumenén ebben az esetben sem egyeszerűen az egyházak kapcsolatainak mélyítését cél­zó munkamezőt értem, hanem a szó eredeti értelme szerint az egész földet és annak lakói között végzett munkát. Mint ahogy Bartha Tibor püspök úr idehaza sem tudja elvá­lasztani egymástól az egyház­ban és a társadalomban vég­zett munkát, az ökumené te­rületén is ilyen alapállásban dolgozott és dolgozik. Szemé­lyes tanúja vagyok annak, hogy egyházi világszervezetek és világi szervezetek kereté­ben végzett munkája milyen megbecsülést szerzett egyhá­zainknak, milyen sok indítást adott más külföldi egyházak­nak és világi közösségeknek és hogy ezt a munkát sokszor egészségének, szinte az életé­nek a kockáztatásával végezte el. Nem egyszerűen költői szólam amikor azt mondom, hogy ezt a munkát nem egy­szer egy világgal szemben kel­lett elvégeznie. Gondolok el­sősorban az ellenforradalom utáni korszakra, amikor az egyházi világszervezetekben neki is és mindazoknak, akik elítélték hazánkban és egy­házainkban végbement ellen- forradalmat, megbélyegezték, „kinézték maguk közül” és az egyház „árulóinak” tartották. Bartha püspök úr eközben is jó lelkiismerettel és szilárd­sággal végezte szolgálatát. Boldogok vagyunk, hogy több­ször mi is segíthettünk neki. Igen' nagy az a szolgálat, amit elvégzett a püspök úr az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságában, amelynek több mint egy év­tizede tagja. A Keresztyén Békekonferencia nevét nem lehet említeni Bartha Tibor püspök úr neve nélkül. En­nek munkájában elindulása óta, tehát 1958 óta részt vesz. 1961 óta, az első Keresztyén Béke-világgyűlés óta tagja a Folytatólagos Bizottságnak és a Munkabizottságnak, 1964 óta pedig folyamatosan alel- nöke is. Történelmi tény, hogy a Keresztyén Békekonferencia elvi alapjainak kimunkálásá­ban, majd 1968-tól kezdve, amikor a Keresztyén Béke- konferencia eredeti alapjairól kezdett letérni, az eredeti alapokhoz való visszatérítésben soha eléggé meg nem köszön­hető szolgálatot végzett. A Református Világszövetségben végzett nagy szolgálata meg­határozó volt ennek a világ- szervezetnek a munkájában is. A jubileum alkalmával mindezt köszönjük. Kívánjuk, hogy Isten ajándékozza meg Bartha Tibor püspök urat to­vábbra is friss hittel, forró szeretettel és élő reménység­gel. Jó egészséggel, derűvel és bátorsággal. Számunkra min­dig ajándék lesz a jövőben is a Bartha Tibor püspök úrral való együttmunkálkodás kö­zös céljaink eléréséért. Szívből örülünk annak a megbecsülésnek, amellyel Népköztársaságunk Elnöki Ta­nácsa értékelte püspök úr munkáját, amikor a Magyar Népköztársaság Zászlórendje első fokozata kitüntetést ado­mányozta. E helyen is örömmel jelen­tem, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiája dr. Bartha Tibor püspök urat tiszteletbeli teo­lógiai doktorává választotta. Fogadja el tőlünk püspök úr ezt a szerény kitüntetést sze­retetünk és ragaszkodásunk, valamint munkája nagyra ér­tékelése jeleként. Egyháztörténeti kalendárium Július I I <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom