Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-18 / 29. szám

Megvalósult álom Új imahds A kiskőrösi gyülekezet egyik jelentős gyülekezel evangéli­kus egyházunknak. Közel tíz­ezer evangélikus él a község­ben és a környező tanyaköz­pontokban és tanyákon. Négy lelkész végzi ennek a gyüle­kezetnek pásztorolását, lelki­gondozását Kiskőrösön nemcsak a nagy­község területén van jelentős gyülekezet. Rendszeresen tar­tanak istentiszteleteket közeli és távoli tanyákon, tanyaközt pontokban, és Kiskőröst körül­vevő községekben is. A legnagyobb ilyen hely 'Er­dőtelek. Közel ezer evangéli­kus él itt egy tömbben. Min­den vasárnap tartanak isten­tiszteleteket és hetente biblia­órákat és egyéb alkalmakat. Az erdőtelkiek mindig szép számban gyűlnek össze az ige hallgatására. Szeretik Isten igéjét. Évtizedeken keresztül az állami iskola egyik tanter­mét használta a gyülekezet is­tentiszteleti és egyéb célra. Ez a megoldás is biztosította a gyülekezet zavartalan életét, Igehallgatási lehetőségét, de a gyülekezet már régóta szeret­te volna, ha ónálló istentiszte­leti helye lenne. Ügy érezte a gyülekezet, hagy van olyan hite, kitartása, anyagi és fizikai ereje, hogy nyugodtan belekezdhet az épít­kezésbe. A szükséges engedé­lyek megszerzése irtán végre 1969 tavaszán elkezdődhetett az építkezés is. A falu apraja- nagyja, nők és férfiak jöttek dolgozni a kiskőrösi lelkészek­kel együtt. Csákány és lapát került a kezekbe, és szinte na­pok alatt elkészült az alapo­zási munka, majd hamarosan álltak a falak is. Különböző nehézségek miatt — más mun­kák összetorlódása, a súlyos áTviz okozta anyaghiány, né­hol reménytelenség és csügge- dés — lelassult az építkezés. De ez csak átmeneti nehézség Bartók színpadi zenéje a A póznám ..Stanislaw Mo- aiuszko” opera együttese ér­dekes, újszerű felfogásban, ki­tűnő előadásban mutatta be operaiházunkban Bartók „Kék­szakállú herceg vára” operá­ját és a „Csodalatos manda­rin” balettjét. Mindkét szín­padi zene a szerelem drámá­ja. Az opera — a szövegkönyv szerint — a Férfi zsarnoki ön­zésének áldozatul dobja a Nőt. A balett a halálba tor­kolló szerelem végső lobbana. sa, voltaképpen a mámor gro­teszk dicsőítése. A színpadi zene, ha időálló érték, szövegruháját a kor íz­lése szerint ■ cserélgetheti, esetleg teljesen új értelmezés - ben születik újjá. A lengyel művészek magasrendű vallás­erkölcsi szempontból vitték Erdőtelken volt, mert ez év tavaszán el­készült a templom. Az imaház felavatására a gyülekezet D. Káldy Zoltán püspököt kérte meg. A felava­tás időpontja jelképes is: pün­kösd ünnepe! A Kiskőrösön tartott ünnepi istentisztelet után, amelyen D. Káldy Zoltán püspök prédi­kált, délután került sor az új erdőtelki imaház felavatására. A szolgálatót végző püspök és kísérete az iskolából, a régi istentiszteleti helyről indult az imaházhoz. Az út két oldalán gyerekek virágcsokrokkal a kezükben álltak sorfalat, meg- hatottan és boldog mosollyal. Megható és felemelő piJlanat volt, amikor a püspök kinyi­totta az új templom kapuját és bevonult a gyülekezet élén. A templom körül a záporral is dacolva igen sokan álltak, akik nem férhettek 'be a templom­ba. Az új templom azért épült — mondatta a püspök igehir­detésében —, hogy a benne el­hangzó igehirdetéseken ke­resztül Isten költözzék a szí­vekbe. Isten, formálja az ide­jövök szívét életet szolgáló életté, hogy hasznos és építő tagjai legyenek egyházunknak és népünknek. Ha a templom betölti ezt a szolgálatát, akkor érdemes volt a gyülekezetnek közel kétszázezer forintos ál­dozattal templomot építeni. Örömökben és áldásban gaz­dag nap volt pünkösd ünnepe ebben az esztendőben a kiskő­rösi gyülekezetben. Adja Is­ten, hogy ez az öröm és áldás maradandó legyen. Ebből a sok ajándékból megerősödve töltse be jól a gyülekezet szol­gálatát egész egyházunk és né­pünk javára. És az új temp­lom olyan erőforráshely le­gyen az erdőtelkiek számára, ahová mindig szívesen és úgy mennek, mintha otthonukba mennének. Ifj. Kendeh György posnaniak előadásában színpadra Bartók két színpadi zenéjét Az operában egyen­rangú félként szerepeltetik a Férfit és a Nőt. Egyesülésük nem teremt harmóniát, merta szerelmük önző, kiki magáért, nem pedig a Másikért szeret. Különválva, megmaradnak fél- embernek, mert egésszé köl­csönös lemondással, csak a tiszta szerelemben válhattak volna. — A „Csodálatos man­darin”, a főhős: a lengyel ko­reográfia szerint a szelíd és jó­ságos Bölcs, aki tisztaságával győzedelmeskedik a szennyen, aljasságon és gyilkos erősza­kon és önkéntes áldozatával megmenti a züllésbe merült nőt Szép és igaz megoldás, a szenvedély« zene magasztos értelmezése helytálló és meg­nyugtató. . Halts Géza Június 20-án az alig pirkadó hajnalban az orosházi temp­lom nemesen egyszerű boltívei alól énekszóval és imádsággal az ajkán, várakozó szívvel in­dult el az az 50 főből álló kül­döttség, amely át kívánta ven­ni a nemrég átmenetileg fel­tárult egykori zombai temp­lomunk alapjának néhány kö­vét. Az Evangélikus Élet hasáb­jain jelent meg pár hónapja Boros Béla cikke „250 évünk temploma” címmel. írása már megjelenésekor nagy visszhan­got váltott ki az orosházi gyü­lekezetben, amely ebben a most útépítés folytán feltárt templomalapban látja első temploma és ezáltal jelenlegi gyülekezeti életének alapkö­veit is. EBBEN AZ EGYKOR ÁL­LOTT ősi templomban hirde­tett ige jó gyümölcsöt termett. Dénes Sándor prófétai lelkű tanító vezetésével a még 1743- ban elindult csapat Békéscsa­bán áttelelve a következő ta­vasz április 24-én vetette meg az új helyen, az „ország leg­nagyobb falujának”, a közben ipari várossá izmosodó Oros­házának az alapjait. Egy év­századon át a község és a gyü­lekezet élete egy volt. A Zom- báról elhozott kis harang ma is féltve őrzött emléke ennek a dicső múltnak. Első tanítójá­nak, s a szintén innen szárma­zó első papjának ' Horváth Andrásnak az emlékét • őrzi Orosházán. Felbuzdulva az említett hír­adáson az a gondolat kezdett megérlelődni a szívekben, hogy ezekből a hitelesen eredeti kö­vekből be kell építeni néhá­nyat méltó módon a mai he­lyén álló harmadik templo­munk falába, hogy eszméltes­sen és egyúttal hirdesse látszó­lag holt kövek mondanivaló­jaként is, hogy gyülekezet csak ott van, ahol a hívek nemze­dékről nemzedékre az örök krisztusi szegeletkőre épülve válnak mindennapi életükben szent templommá, Isten hajlé­kává a Lélek által. A MOST FORDÍTOTT IRÁ­NYÚ útra vállalkozó modem karavánt 10 óra után a köz­ség főterén azon a helyen fo­gadta Boros Béla vezetésével egy helyi küldöttség, ahol az ősi templom egykori épülete állott A hivatalt» köszöntés annak az iskolának az udvarán történt, ahol a szlovákiai Alsó­Hajnali könyörgés szeiibői idekerült 30 magyar evangélikus családnak van rendszeres istentisztelete. An­dorba Sándor kétyi lelkész me­leg hangú köszöntése után Fe­hér Endre orosházi egyház- községi felügyelő válasza után átadta mint a testvériség és az élet szimbólumát, azt a .3 nagy orosházi kenyeret és 5 kul­csoskalácsot, amely az oroshá­zi gyülekezet otthonmaradott­jainak szeretetét is tolmácsol­ta. AZ ISTENTISZTELETEN Benkö István igazgató-lelkész szólott arról, hogy: „Az a kő, melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett. Az Űrtói lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt.” Az egykori zombai templomban hirdetett ige sok és áldott gyümölcsöt termett. Bebizonyosodott gyülekezetünk történetében, hogy ez a kő át­vitt értelemben is új, nagy gyü­lekezet alapköve, értékes kö­ve, szilárd szegeletköve is lett s „aki hisz, az nem szégyenül meg.” (Ezs. 28:16). Az innen elkerült egykori zombaiak egyenes leszárma­zottjai és az új zombaivá lett egykori telepesek együtt hall­gatták az igét, mely arra ta­nított, hogy századok múltával, nagy idők viharaiban is bíz ránk itt is és ott is az Isten feladatokat. Az emberiség szol­gálatát vállalva csak a testvé­riség révén lehetünk ma is Krisztus követői és a régi zsom- baiak mai méltó utódai. AZ OROSHÁZI ÉNEKKAR magva Tóth László vezényle­tével szolgált nem. csupán az istentiszteleten, hanem az azt követő ünnepi közgyűlésen is, ahol Koszorús Oszkár esperes vázolta ennek a fontos napnak a jelentőségét és utunkat a múltban Zombátől ide és ma vissza Zombáig. Kívánta, hogy ez a mai .kezdeményezés sok áldás forrása és kiindulópontja lehessen. Ezek után Boros Béla szólt, aki amellett, hogy a helyi kul­turális élet vezetője is, egyúttal az említett áttelepült gyüleke­zet prófétai lelkületű vezetője is. Zomba ősi történetének is­mertetése után rámutatott ar­ra, hogy az egykori ottani gyü­lekezeti ősök a Kisalföldről te­lepedtek le erre a vidékre, ahol Petőfi Sándor, Garai Já­Kisunokámmal A kert a mienk. ,. ős-fák töve mellett labdát kergetünk Tincsi, meg én béke a dajkánk, a kékem a felleg ránk mosolyog az ég peremén. Már érik a nyár gyümölcse vidáman, de ajkam áléit, mint sárgul a fű, szédül a szív, mint szó az imában, mikor a hűtlenhez jön a Hű... Ha minden az út végén ilyen áldott, ezért tapad így rám gyermeki szem, derűt dajkálnak a vértelen álmok, míg az időm vonszolva viszem. Ma otthonom az, mit 6 meg sem ismert, a gond, a kereszt, mit hord a világ, — ő még kacagással hívja az Istent, Tlncsíke másképp nem tud imát __1 no s, Vörösmarty Mihály, Ba­bits Mihály is megfordult s ahol ugyanaz a szívós, munka­bíró, keménykötésű embertí­pus élt egykoron, mely az ő volt és most áttelepült faluné­pét fs jellemezte. Így megvan a remény a fejlődésre is. Oros­háza példája csak lelkesíthet és jó tudni, hogy a községe is tartja, ápolja Orosházával a kapcsolatot. A jelképesen átadott, az egykori földesúr, Dőry László nevének kezdőbetűit viselő, nemzetiszínű szalaggal átkö­tött téglát annak a 30 kőnek a szimbólumaként vették át, amely ennek a napnak az em­lékeztetője lesz Orosházán, amíg csak ott evangélikus gyü­lekezet él Isten kegyelméből! Gyors mérnöki vázrajz, jegy­zőkönyv, a helyi hagyomány magnószalagos megörökítése korszerűen dokumentálta az esemény fontosságát. Boros Béla „Történelmi örökség” c. alkalmi költemé­nyét Kajos Éva mondta el. Szem nem maradt szárazon. Az utána támadt csend talán a legjobbann hirdette, hogy mi­lyen érzéseket támasztott ez a csodálatos nap a jelenlevők szívében. Andorka Sándor zá­rószavai után éreztük, hogy ál­dott nap van mögöttünk és, hogy valóban történelmi örök­séget viszünk haza magunk­kal. EZUTÁN ALKALOM NYÍ­LOTT a barátkozásra, testvéri együttlétre, a mai dolgos Zom­ba életének, problémáinak megismerésére és arra is, hogy e nap emlékére Orosháza gyü­lekezete, testvér gyülekezetévé nyilvánítsa Zombát, és alka­lom nyílott annak a közlésére is, hogy Boros Bélát pedig tisz­teletbeli presbiterévé kívánja megválasztani Orosháza, ezt ä napot pedig még a későbbiek­ben maradandó módon kívánja megörökíteni. Hálásak vagyunk az egész gyülekezetünk nevében az Evangélikus Élet említett cik­kéért, mely e nagyszerű nap elindítója és ihletője volt egy­úttal, de ugyanakkor azt is érezzük e szép ünnep és nagy­szerű emlékű út után, hogy a múlt és jelen találkozása való­ban „Az Űrtől lett és csodála­tos a mi szemeink előtt.” Az ő kezébe van letéve mindany- nyiumk jövendője is. Benkö István Esti Gyula Ne hagyd cserben! Ha valaki bajban van s te segíteni tudnál rajta, de nem segítesz.— cserben hagyod. Ne csak az országúti autós bal­esetekre gondolj. Baj, ha vala­ki játék közben elesik. Vérzik a térde. Nem tud felkelni. Még nagyobb baj, ha éppen te lök­ted fel. Talán véletlenül, talán akarattal, mert valamivel fel­dühített. De baj az is, ha vala­ki nem tudja megoldani szám­tanból a házi feladatot és nincs segítsége. Baj, de milyen nagy baj, hogy tőlünk sokszor na­gyon messze emberek szenved­nek a háború miatt. Gyerekek is. Nincs otthonuk, nincs gyógyszerük, nincs meleg ta­karójuk. Ne tégy úgy, mintha észre se vennéd. Jézus azt mondja: vedd észre a bajba­jutottat. Erezz vele együtt. Segíts rajta. Hogyan? — erről mondta el az irgalmas sama- ritánus példázatát. Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment és rablók ke­zébe került Levetkőztették, összeverték, elmentek és ott­hagyták félholtan. Arra ment egy pap. Meglátta, de elkerül­te. Később egy templomi szol­ga, egy lévita ment arra Az is úgy tett, mintha nem látta volna. Elkerülte. Később egy samaritánus jött. A samaritá- nusok és zsidók nagyon rossz­ba voltak egymással. A zsidók lenézték a samaritánusokat. Amikor a- samaritánus meg­látta az útfélen fekvő bajba jutott embert, megsajnálta. Se­gített rajta. Hozzálépett. Sebét bekötözte. Á sebet előbb bor-‘ ral megtisztította, majd olajat öntött rá. Azután feltette sza­marára és elvitte egy vendég- fogadóba és ott ápolta. Más­nap tovább kellett mennie. Pénztárcájából elővett két dé­nárt és odaadta a vendéglős­nek. Ezt mondta: Viselj gondot rá és ha valamit még ráköl- tesz, ,ém mikor visszatérek, megadom majd neked. Jézus is így tett velünk. MI sem tehetünk másképp. Ezért énekeljük: Ama Samaritánus Te vagy, ó, Jézusom: Hogy példádat kövessem. Szívből imádkozom. Lehessek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jóltevésre A szíve kényszerít. SPANYOLORSZÁG A spanyol hatóságok nem adtak engedélyt ahhoz, hogy a Református Világszövetség ez év szeptemberében a Spanyol Evangélikus Egyház meghívá­sára konferenciát tartson Mad­ridban, mert a vendéglátó spanyol tagegyház az igaz­ságügyminisztériumnál eddig még nem kapott jogi elisme­rést. A konferenciát így Bel­giumban tartják meg. (epd) Jegyzetek júliusban A BIOLÓGUSOK DRÁMÁI KIÁLTVÁNY­BAN fordultak a világhoz, az élet legnagyobb értői és figyelői, köztük a magyar Szent-Györ- gyi Albert is. Arra hívják fel a figyelmet, hogy ijesztően rosszabbodik a környezet mi­nősége, vagyis életünk kerete. Egyes országok­ban már észlelik az emberek, másutt még nem. A roppant mértékben gyorsuló iparo­sodás elveszi az embertől a természetet, fel­falja, megmérgezi. Olyan mérges anyagok, mint a higany, ólom, kadmium s a klórozott szerves vegyületek behatolnak a táplálkozás­ba, elkerülnek a növényekbe s az állatok sejt­szövetébe. Az olajszennyeződés, az ivari szennyvizek ellepték a folyókat, tavakat, sőt- a tengereket. A norvég kutató, aki papirusz- hajóján átkelt az óceánon, azt írta nemrég, hogy az Atlanti-óceán olyan piszkos, mint egy szennycsatorna. A természet nem tud meg­birkózni azzal a szeméttel, amit az emberek elhullatnak. A városok felett füstfelhők álla­nak s rányomódnak tüdőnkre és szívünkre, s vérkeringésünkre. A levegőbe jutó mérgező anyagok tönkre teszik az emberi szervezetet, elpusztítják a fákat, a virágokat és a madara­kat. Egy német lap pár hónappal ezelőtt megállapította, hogy a gépesítés elűzte német föld, 51 a madarakat. A német ipari városok­ban nincs már madárcsicsergés. Az ipar leimé - letler.ül kiuzsorázza a földet, elveszi az egy­szeri anyagot is, melyet nem lehet pótolni. Idegen országok nyersanyagforrásait kizsák­mányolják anélkül, hogy tekintetbe vennék az ország és a jövő nemzedék szükségletét. A nyersanyag kezd kifogyni a földön, már azt tervezi az ipari társadalom, hogy a tenge­rek fenekén nyit bányákat mohósága kielégí­tésére, mintha a tengerek nyersanyaga nem­csak a bányakincs, hanem az élővilág, a halak és növények, nem tartoznának a világ termé­szeti tartalékaihoz. Földünknek csaknem teljes mezőgazdasági területét használatban tartjuk, mégis az ipari létesítmények, sugárutak, par­koló terek évről évre millió és millió hektárt vonnak el a mezőgazdaságból. A. világ mező- gazdasági termelése kezd összezsugorodni. Ép­pen akkor, amikor az orvostudomány fejlődé­sével meghosszabbodik az ember átlagos élet­kora s egész földrészeken megállíthatatlanul gyorsul a népszaporulat. Földünkön a jómó­dúak életmód]a és a szegényeké között áthi­dalhatatlan űr támadt, a szegények száma iszonyúan szaporodik. Ez az ellentétek forrá­sa, mondják a biológusok. Jelenleg három és félmilliárd ember él a földön, negyedszázad múlva, a kétezredik évben, hat és félmilliárd lesz a Föld lakossága, jósolják a statisztiku­sok. Mi lesz ennyi ember táplálkozásával, mi­kor már a jelenlegi népesség kétharmada rosszul táplálkozik. Holott másfelől a szak­emberek azt magyarázzák, még nagyobb né­pesség számára is van elegendő nyersanyag táplálék, ruha és lakás biztosítására. De ez csak tervezés, papírvalóság. A tér körülöttünk megváltozott és változik, A természeti tér összeszűkült, szorongunk, az ember nem kapja meg azt a helyet, amelyben testi törődöttsége után szabad lelke és szép ösztöne szerint élhet. Nincs mgány. Az erdők és mezők világa, a víz és a hegytetők az egyén számára nemsokára elérhetetlenek lesznek, hullámzó tömegek Öntik el, akár a gyárváro­sok utcáit munka után. Közben elérkeztünk a* legnagyobb pusztítással fenyegető fegyver- gyártáshoz, folynak a kísérletek biológiai és vegyi fegyverek tökéletesítésére. Általános há­ború veszélye fenyegeti a világot. Milliárdok mennek tudományos célkitűzésekkel leplezett katonai kísérletekre, holott ezekkel a milliár- dokkal segíteni lehetne a világ bajain, még­pedig azonnal. Azért nagy jelentőségű a min­dennapos fáradozás a világbékéért. Javasolják a biológusok nemzetközi egyezmények meg­kötését, az energiatermelés és az egész ipar ellenőrzését, a természet és környezetünk meg­mentését az elet számára. Az élelmiszerek s minden javak egyenletes elosztása a második . javaslatuk. A harmadik: az összes nukleáris fegyverek megsemmisítése, az emberiség alko­tó békéjének biztosítása. Le kell győznünk el­lentéteinket, meg kell fognunk egymás kezét. MINDEN NEMZET MAGATARTÁSÁVAL válaszol ezekre a kérdésekre. Mindenki egy­formán részese a közös sorsnak, melyről a biológusokat megelőzve az Egyesült Nemzetek Szövetségének főtitkára, tavaly októberben, az alapokmány 25. évfordulóján is hasonló drá­mai vallomást tett. Felhívta a figyelmet az esztelen fegyverkezési versenyre, elítélte a még fennálló gyarmatosítás minden formáját, rá­mutatott az élelmiszerhiányra, a túlzott váro­siasodás veszélyeire, a szegénységre, a termé­szeti erőforrásokkal folytatott rablógazdálko­dásra s környezetünk szennyezettségére. Te­hát mindarra, amit a tudósok is hangoztatnak. Ezzel kell foglalkozni a világszervezetnek, magyarázta U Thant. De minden nemzetnek is, külön-külön, só­hajtjuk hozzá e nyári hajnalon. Amikor eszünkbe jut, hogy nekünk, itt Közép-Európá- ban. van még erdőnk és hegytetőnk, ahol el­tűnődhetünk, van még tavunk és folyónk, ahol úszni tudunk, s szántónk és pusztánk, ahol nemcsak a külföldi vadászok tudnak vadat ejteni, hanem ahol a lelkünk is megközelíti a végtelenséget. Nekünk nem az a fő kérdé­sünk, hogy megállítsuk a népszaporulatot, ha­nem hogy elősegítsük, mert nálunk a legki­sebb a természetes évi szaporodás, s alacsony a magyarok aránya a kelet-, közép-európai országok lakosságával összehasonlítva. Azért sürgetjük a teljes nemzeti jelenlétet a nemzet erőivel és hagyományaival harmóniában, a nemzedékek szoros rendjét, az átadást és át- testálást, hogy semmi se vesszen el. Jelenlé­tünkben nemcsak gazdasági erőnkre és egyen­súlyunkra kell gondolnunk, hanem erkölcsi erőnkre, amely a gazdasági erőt igazgatja és okosan használja fel. Minél nagyobb egy nem­zet biztonságérzete, erkölcsi ereje, annál hatá­rozottabb az elvi-eszmei magatartás vállalá­sában. Szeretnők, ha mindenki e hazában na­gyon komolyan venné nemzeti hovatartozását, új élményként fogná fel, erkölcsi elkötelezett- ségként. Ehhez az kell, hogy az emberi méltó­ság megkapja azt a fényt, amely xnegilleti. Szeretnők, ha új, fényben állna a család, a nemzet első, s alapvető köre, amelyből össze­tevődik az egész, szerte nyelvünk területén. Főként becsületesség és a kölcsönös segítség kell, a szociális biztonság alapja. Akkor érez­ni fogjuk, hogy az égből nemcsak a napfény ragyog ránk, Szala inai Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom