Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-09-19 / 38. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXVI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1971. szeptember 19x ——-V>—— Ara: 2,— Forint Fegyelem az országos egyházban NEM ELEGENDŐ, hogy csak az egyes gyülekezetekben menjenek „ékesen ég jó renddel” a dolgok, hanem egyházunk egészére nézve is kötelező ez a jó rend és fegyelem. Az 1966-ban tartott zsinatunk által elfogadott Egyházi Törvények 1. §-a ezt .r.ondja: „A Magyarországi Evangélikus Egyház a Magyarországon élő evangélikusok közössége”. Nagyon hangsúlyos a . cözösség” szó, mert ez nem csupán arra utal, hogy egyhá- unk valamiféle „szervezet”, hanem egyértelműen azt juttatja .ifejezésre, hogy egyházunk organizmus, tehát egy élő test. A est minden tagjának — (gyülekezeteknek, egyházmegyéknek, :gyháakerületeknek, szeretet intézményeknek, stb. — organikusan együtt kell munkálkodnia az egész testnek a javára. VILÄGOS TEHÁT, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház egy és oszthatatlan. Ebben az oszthatatlan egyházban vannak különböző nyelvű és nemzetiségű gyülekezetek. A gyü-le- lezetek különböző hagyományokat hordoznak és különböző cagyességi típusokat képviselnek, hiszen van színezetbeli különbség a kemenesaljai magyar, a Békés megyei szlovák nyelvű és a Tolna megyei német nyelvű gyülekezetek kegyessége között. Szervezetileg van 16 egyházmegyénk és 2 egyházkerületünk. Mégis mindez egy és oszthatatlan egyházon belül van. ENNEK AZ EGY ÉS OSZTHATATLAN Magyarországi Evangélikus Egyháznak az útja is egy. A második világháborút követően népünk felszabadulásával egyházunk is új történelmi körülmények közé került. A szocializmust építő Magyarországon utat kellett keresnünk és találnunk szolgálatunk továbbfolytatására. Hosszú teológiai és egyházpolitikai eszmecsere után Isten megmutatta nékühk a jó utat, amelyen járnunk keliL Egyházi Törvényeink és a törvényeket megelőző Ünnepélyes Nyilatkozat fő vonásaiban összefoglalja azokat a teológiai, egyházpolitikai és politikai döntéseket, amelyeket egyházunk egésze magáénak txdl és amelyre elkötelezte magát. A zsinati törvény alapján világos, hogy nem lehet külön valamiféle „extra” teológiája, vagy egyházpolitikája egyik, vagy másik gyülekezetnek, vagy egyházmegyének. De nem lehet külön útja a Déli, vagy az Északi Egyházkerületnek sem. Nem lehet külön vonalat vinni a Duna jobb partján és bal partján. Mindkét egyházkerületet kötelezik az Egyházi Törvények és-az Ünnepélyes Nyilatkozat. A két világháború közötti időben szinte szóbeszéd volt az, hogy a négy egyházkerület, illetve azok vezetői között milyen súrlódások és nézeteltérések vannak. Akkor ezt még meg lehetett tenni. A mi időnkben ez elviselhetetlen volna. Ma egy úton, egy célkitűzéssel és egymást segítve haladhatunk csak előre. EGYES NYUGATI EGYHÁZI K0R0K szívesen látnák, ha „szakadék”, volna a Magyarországi Evangélikus Egyházban az egyházvezetőség és a gyülekezetek között, sőt még azt is, ha minél nagyobb rés támadna az egyház diakóniai útján járó lelkészek és a rájuk bízott gyülekezetek között. Ezzel ugyanis azt tudnák Igazolni, hogy az álammal jó viszonyt tartó egyház- vezetőség mögött nincsenek ott a lelkészek és a gyülekezetek, illetőleg az egyházvezetőséget támogató lelkészek mögött nincsenek ott a gyülekezeti tagok. Mondanom sem kell, hogy az ilyen külföldi „elvárások” mögött mennyire nem egyházi szempontok, hanem politikai nézetek húzódnak meg. Aki itt él egyházunkban, az pontosan tudja, hogy egyes nyugati körök ilyen irányú vágyával szemben nem lehet az egyházvezetőság- től leválasztani a gyülekezeteket és a lelkészeket, és a lelkészektől sem lehet leválasztani a híveiket. Ugyanakkor a fegyelem arra kötelezi a lelkészeket és a gyülekezeti tagokat, hogy sem szavukkal, sem magatartásukkal, sem itthon, sem külföldön ne adjanak okot arra, hogy egyes külföldiek hamis hitbe ringassák magukat. Sajnos arra is van példa, hogy egy-egy lelkészünk, vagy gyülekezeti tagunk — ki tudja milyen céllal — mind idehaza, mind külföldön olyan dolgokat sugdosnak az erre vágyó külföldiek fülébe, ami egyszerűen hazugság és kimeríti a rémhírterjesztést. Nem is olyan régen egy külföldi magyar egyházi lapban olvastam, hogy az egyik európai országban fiát meglátogató magyar evangélikus asszony — miután odakint résztvett egy magyar evangélikus istentiszteleten — kijelentette, hogy „végre evangéliumot hallhatott egy istentiszteleten, mert sajnos odahaza csak a békéről prédikálnak.” Igaz ez? MINDEN MAGYAR EVANGÉLIKUS EMBERNEK TUDNIA KELL, hogy szavával és magatartásával mind idehaza, mind külföldön segítheti Magyarországi Evangélikus Egyházunkat, vagy nehezítheti annak szolgálatát. Ha egy gyülekezetünkben, vagy egyházmegyénkben rendetlenség és helytelen magatartás lesz úrrá, az nemcsak annak a gyülekeztetek és egyházmegyének a gyalázata, hanem egész egyházunkká. Ha például Somogybán történik valami kivetni való az egyik gyülekezetben, olt még csak azt fogják mondani: „Persze, ilyen a Somogy-Zalai Egyházmegye”. Mire a hír feljön Budapestre, már azt mondják: „Ilyen a Déli Evangélikus Egyházkerület”, a kívülállók pedig ezt mondják: „Ilyen a Magyarországi Evangélikus Egyház”. Mindez azért van, mert egyházunk egy és oszthatatlan és egy-egy tagnak a gyalázata az egész egyház gyalázatát hozza magával, ugyanakkor egy-egy tagnak a jó- szolgálata az egész egyház jóhírét és megbecsülését segítheti elő. Senki sem élhet egyházunkban felelőtlenül és fegyelmezetlenül. A FEGYELMET MEG KELL TARTANUNK a szeretetint.ézményekben, a lelkész! munkaközösségekben, a Teológiai \kadémián, az egyházkerületek, az egyházmegyék életében, -ülügyi szolgálatunkban és általában minden munkaterüle, "nkön. ÍRRE KÖTELEZ BENNÜNKET mindenekelőtt az a nagyszerű valóság, hogy a „Krisztus teste” vagyunk. D. Káldy Zoltán A Budai Egyházmegye új esperese A Budai Egyházmegye gyülekezeteinek presbitériumai a megüresedett budai esperesi tisztség betöltésénél teljesen egyhangúan D. Korén Emil budavári lelkészre, a Pesti Egyházmegye volt esperesére, lapunk felelős szerkesztőjére adták szavazatukat. Az új esperes beiktatása október 9nén lesz ünnepi közgyűlés keretében, Igazodjatok hozzájuk... Esperes-iktatás a Pesti Egyházmegyében A Pest Evangélikus Egyházmegye mindig élen járt a Magyarországi Evangélikus Egyházban. És a Pesti Evangélikus Egyházmegye esperese mindig jelentős szolgálatot végzett egész egyházunkban. Ezért jelentős esemény ez az esperes-iktatás nemcsak a Pesti Egyházmegyében, hanem a Magyarországi Evangélikus Egyházban is. Ezzel vezette be D. Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke igehirdetését, amikor 1971. augusztus 29-én a pesterzsébeti templomban tisztébe iktatta Virágh Gyulát, a Pesti Evangélikus Egyházmegye új esperesét, a Budapest—pesterzsébeti gyülekezet lelkészét. A püspök bevezető szavainak. súlyát igazolta a beiktató istentisztelet ünnepélyessége és a magas rangú vendégek, akik között' köszönthettük Straub Istvánt, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető helyettesét, Szamosközi Istvánt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökét, Miháczy József római katolikus érseki helynököt, Komjáthy Aladár és Adorján József budapesti református espereseket, az izraelita hitközség képviselőjét, a kerület és a Hazafias Népfront képviselőit, a testvéregyházak számos más kiemelkedő egyéniségét. Egyházunk részéről az országos püspök-elnökön, Szent- Ivány Ödön egyházkerületi felügyelőhelyettesen, Karner Ágoston országos főtitkáron, s a közvetlen előd, a megválasztott budai esperes, D. Korén Emilen kívül teológiai tanáraink, esperesek, gyülekezeti lelkészek, tisztségviselők, a helyi és a szomszédos gyülekezetek tagjainak nagyszámú serege vett részt az ünnepségen. A szavazatbontó bizottság jelentését Kökény Elek egyházmegyei főjegyző, rákospalotai lelkész ismertette. Eszerint a Pesti Evangélikus Egyházmegye 19 gyülekezete közül, egy kivételével, mind Virágh Gyula pesterzsébeti lelkészre adta szavazatát. Az ünnepélyes bejelentés és a megválasztott igenje után hangzott el D. Káldy Zoltán püspöknek a már előbb is idézett iktató igehirdetése a Zsidókhoz írt levél 13. részének 17. verse alapján. A püspök, miután megemlékezett a nagynevű elődökről, elsősorban is Kemény Lajosról és D. Koren Emilről, hangsúlyozva ez utóbbinak 13 évi hűséges segítő munkásságát, az alapige egyes részeinek láncára fűzte az ige aktuális üzenetét. Az ige első mondatával kapcsolatban: „Engedelmeskedjetek vezetőiteknek és igazodjatok hozzájuk!” •— a püspök felvetette a kérdést — van-e egyáltalán az egyházon belül valami kötelező rend? Fölérendeltség és alárendeltség? Közelebbről az evangélikus egyházban, amely nem ismeri el a hierarchia jogosultságát. A válasz: igen. „A Magyarországi Evangélikus Egyháznak a Biblián alapuló egyértelmű, világos rendje van!” Ezután kifejtette: egyházunkon belül mindenki egyenlő. De az egyenlő egyházi emberek közül Isten egyeseket a gyülekezetek fölé, másokat az egyházmegyék fölé, ismét másokat az egyházkerületek fölé emel. Nem a hierarchiáért, hanem azért, mert őket különös felelősséggel ruházza föl. „És mert több a felelősségük, és mért Isten adta nékik ezt a felelősséget, azért a többiek a szolgálat rendjében alájuk vannak rendelve.” Az egyház nem az anarchia, hanem a rend helye. Ezt a felelősséget tartoznak a többiek tiszteletben tartani. És a nagyobb felelősségű embereknek a nagyobb megbecsülést, nagyobb tiszteletet és nagyobb szeretetet megadni. Az eredeti szöveg nem egyszerűen gyülekezeti elöljárókról, hanem vezetőkről beszél. D. Káldy Zoltán püspök Kökény Elek rákospalotai és Blatniczky Jenő cinkotai lelkésszel beiktatja Virágh Gyula esperest Itt tűnik ki a nagyobb felelősség. A püspök is, az esperes is, a lelkész is vezető. Az esperesnek mindig előre kell okosnak lennie teológiai, egyházpolitikai, politikai döntésekben. Vezető, aki nem Jiátul kullog, hanem azt mondja: utánam! Ez nagy rizikó, mert a döntésnek kihatása van lelkészcsaládokra, presbiterekre, gyülekezeti tagokra. Egy, a sportéletből vett képpel illusztrálta a püspök, hogy aki az élen jár, nem fékezheti a tempót — csak diktálhatja. Ezután rámutatott, hogy hit nélkül lehetetlen vezetni. Majd arról szólt, hogy az egyházi vezetőnek elöl kell járnia az igehirdetésben. És a gyülekezet? — vetette fel az újabb kérdést az ige- hirdető püspök. Mit tegyen a gyülekezet a nagyobb felelősségű egyházvezetőkkel? „Engedelmeskedjetek nekik és igazodjatok hozzájuk!” A Magyarországi Evangélikus Egyház az adott történelmi helyzetben nem járhatja az útját jobbra-balra húzva, szervezetlenül. Ez gyengítené erejét, szolgálatát, diakóniáját, jó rendjét. „Magam Is soknak érzem a szentírónak ezt a sajátos kifejezését: — igazodjatok hozzájuk. Kihez? Tudom, hogy nagyon szerénytelen leszek és mégis kimondom, oltár elől: „Igazodjatok” a püspökökhöz, az esperesekhez, az egyházkerületi, egyházmegyei felügyelőkhöz. a lelkészekhez. A helyes utat talált. lelkészekhez.” „Azokhoz a vezetőkhöz, akik egyházunkat a diakónia útján járatják.” És vita nincs? — hangzott az újabb kérdés. „Van vita! Lehet vita! Nem vagyunk egyformák. Isten különböző ajándékokat adott a lelkészeknek, presbitereknek, gyülekezeti tagoknak. Tehát vitázhatunk. De a vita csak háromféle vonalon lehet. Ha a vita segíti a közös célt — ha a vita segíti az egyház belső egységét, •— ha a vita segíti az egyház és népünk érdekeit — akkor van vita! Ha viszont a vita nem segíti a közös célt, ha a vita nem segíti az egyház belső egységét, ha a vita nem segíti az egyház és népünk érdekeit — akkor nincs vita! Végül az igének egy nagyon AZ OLVASNI TUDOK 95%-A SZAMÁRA ÉRTHETŐ A BIBLIA * érdekes kitételére irányította a figyelmet a püspök igehirdetése: „hogy örömmel tegyék a szolgálatukat és ne sóhajtozva, mert ez hátrányos nektek.” Egy jelenetre utalt itt az igehirdető. Jézus sír Jeruzsálem felett: „hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint tyúk a csibéit, de te nem akartad!” ' A püspök itt személyes vallomásban beszélt arról, hogy hányszor Kellett' félsöhajtania 13 év alatt azok miatt, akik — bár 25 éve vagyunk egy űj társadalmi rendben, 25 éve építünk egy új társadalmat együtt népünkkel — még mindig azt hiszik, hogy 1945 előtt vagyunk. „Még mindig vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy az az egyház útja, ha visszafelé megyünk. Még mindig vannak olyanok, ha nagyon kevesen is, akik azt magyarázzák, hogy nem kell az ateistákkal együttműködni __, ho gy szembe kell helyezkednünk azokkal, akik állami feljebbvalóink ..akik azt mondják — nyugati sugallatra —, hogy legyünk mártíregyház, szembeálló egyház, földalatti egyház.” Az ige arra figyelmeztet: „ne vigyétek a vezetőket abba a helyzetbe, hogy belefáradjanak az önfejűségetekbe és a makacsságotokba, hanem igazodjatok hozzájuk, hogy örömmel végezzék szolgálatukat.” Az angol fordítás még plaszti- kusabban arra szólít fel: viselkedjetek úgy, szolgáljatok úgy, hogy a vezetők „happy task”-nak, boldog feladatnak lássák szolgálatukat és ne tehernek. Befejezésül a püspök az űj espereshez szólva ezt mondta: „a jó vezetésnek a titka két szó: bizonyos esetekben határozott „igen", más esetekben kemény „nem"! Javaslom a határozott igenjeidhez, a következőkre: határozott igen a Biblia egészére, határozott igen a hitvallási iratokra, határozott igen egyházunk haladó útjára, határozott igen egyház és állam jó viszonyának a munkálására, határozott igen a szocializmusra, határozott igen népünk fejlődésének segítésére. Kemény „nem”! Mire? Az egyéni pietista teoló- gizálásra, miszerint az igét csak nekem kell meghallanom, nem fontos, hogy mi van egyébként a világban. Kemény nem: ha azt mondják neked, hogy te csak bűnbocsánatról, hitről, üdvösségről beszélj, de hagyd a társadalmi kérdéseket Kemény nem: a kapitalizmusra, kemény nem az imperializmusra.” • A közgyűlésen Péter Lajos egyházmegyei felügyelő köszöntötte a vendégeket. Majd az újonnan beiktatott esperes mondotta el székfoglaló beszédét, melyből bőven idézünk lapunk következő számában. A köszöntők sorában elsőnek a közvetlen előd, D. Koren Emil, megválasztott budai esperes szólt arról a helyzetről, összetételről, amely sajátosan jellemzi az egyházmegye gyülekezeteit, majd ezzel kapcsolatban arról a sajátos küldetésről, amely a pesti gyülekezeteknek, lelkészeknek, espereseknek osztályrészül jutott. Nagy figyelem kísérte Straub Istvánnak, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető-helyettesének a felszólalását, aki Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének köszöntését is hozta az új esperesnek. Straub István elismeréssel , szólt a székfoglaló beszéd azon részéről, amelyből a népünk, a szocializmus építése és az egyház szolgálata iránti elkö- tela^s csendül ki. Örömét fejezte ki, hogy az új esperes : össze tudja egyeztetni szolgálatát a szocializmus építésé- I nek támogatásával. Beszélt ar- ; ról az őszinte jó viszonyról, ■ amely az állam és a protestáns : egyházak között kialakult, és : hogy e viszonyban tartós r együttműködés alakult ki. Szamosközi István, a Duna- í melléki Református Egyházke- 1 rület püspöke arról a barát■ Ságról szólt, amely azokat fűzi : össze, akik a közös feladatok , hűséges végzése közben kerül• nek egymáshoz közelebb. A • két egyház erkölcsi értékeit ; vitte a társadalomba, a hit t erejét a hétköznapokba. Jelké• pet lát abban, hogy Virágh • Gyula egy munkáskerületben maradva végzi esperesi teen, dóit, ahol világosan látni, ho- I gyan épül a szocializmus és milyen új problémákat ad az ’ élet a keresztyének elé. Miháczy József érseki helynek felszólalása azt a közös i szolgálatot reprezentálta, amelyet a különböző felekezetekben élő és szolgáló lelkészek . és hívek népünk és az emberi- ; ség békéje, jóléte, haladása ér- . dekében végeznek. Majd az ‘ izraelita hitközség képviselője köszöntötte az új esperest. Kökény Elek az egyházme- I gye, Ferenczy Zoltán a Lelké■ szí Munkaközösség, Dúl István i felügyelő a pesterzsébeti gyü- i lekezpt nevében szólalt fel. Végül D. Káldy Zoltán püs- 1 pök foglalta össze a köszönté■ seket. Virágh Gyulával meg- i nőtt azoknak a tábora, akik ; együtt hordják a terheket és ■ együtt osztoznak a szolgálat ■ örömében. A volt diáktársa■ kát most Isten újra egy padra t ültette, hogy együtt tanulja- I nak tőle. ; Az ünnepi közgyűlés után • az új esperes és a pesterzsé■ beti gyülekezet terített: asztal■ hoz hívta a vendégeket, a gyü- ; lekezeti teremben, ahol még a , késő estébe menően folyt a testvéri és baráti beszélgetés. Mezősi György Jelenleg a legutóbbi évben elkészült 8 teljesen új fordítással a Bibilia már 1431 nyelven olvasható. Ez azt jelenti, amint azt a Hollandiai Bibliatársaság kiszámította, hogy a földkerekség olvasni tudó lakosaiból 95% számára kézbe adható a Biblia az anyanyelvűkor.. (epd)
