Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-28 / 13. szám

Lelkésziktatás Szügyben Bizalom — hűség — hazaszeretet Szorgos kezek által hófehérbe öltözött a szügyi templom ol­tára. Levetette gyászruháját, amelyet Fábry Mihály lelkész halála óta, három hónapig hor­dott. Hóruhájában, március 7- én együtt ünnepelt a gyüleke­zettel a szép“ nógrádi táj. Szügy, Mohora, Patvarc, Csesztve és a lelkészt adó Fcl- sőpetény evangélikusai gyüle­keztek össze az ünnepre. Jelen volt a beiktató ünnep­ségen D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök, az Északi Egyházkerület püspöke, feleségével, dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai dé­kánnal és feleségével, valamint Kőszeghy Tamás püspöki tit­kárral együtt. D. dr. Ottlyk Ernő püspök köszöntő szavai nyitották meg az istentiszteletet. Ezt követte a lelkésziktatás, amelynek szolgálatát Gartai István espe­res látta el Polóny Zoltán te- rényi és Szabó István ősagárdi lelkésszel. Megható jelenete volt a be­iktatásnak, amikor a jelenlevő püspök a többi lelkésszel együtt áldásra emelt kézzel énekelte el az ősi Confirmá-t. Ezután az új lelkész, Záborszky Csaba prédikált. A láthatatlan, de élő Istennek szeretnék közöttetek és érettetek élő szolgája lenni. Egy szívvel szeretni mind a négy falu evangélikusait, aho­gyan az édesapa szereti a gyermekeit. Az élet által felve­tett kérdésekre együtt keresni a választ és élni a gyülekezet és a falu javára — mondotta töb­bek között. Az igehirdetések között a helyi és a balassagyarmati kántor orgonajátékkal és szó­lóénekkel szolgált. Ünnepi közgyűléssel folyta­tódott az egvüttlét. Szügy má­sodfelügyelője a szeretet és a kölcsönös megértés fontossá­gát hangsúlyozta. A csesztvei gondnok a szép ünnepből a munkás hétköznapokra hívta fel az új pásztor figyelmét. Mo­hara, Patvarc képviselői is örö­mükről és gondjaikról szóltak azzal a hittel, hogy Isten ke­gyelméből megoldódnak a problémák. Ezt követték D. dr. Ottlyk Ernő püspök és dr. Nagy Gyula dékán üdvözlő szavak Kedves színfoltja 'tolt az ün­nepi közgyűlésnek az, amikor az új lelkész volt gyülekeze­tének, Felsőpeténynek népes csoportja a templomban eléne­kelte volt lelkészük egyik ked­ves énekét. A jelenlevő lelké­szek üdvözletéi Gartai István esperes adta át az üj lelkész­nek, majd Záborszky Csabd mondott köszönetét minden üdvözlésért. A bensőséges ünnep a Him­nusz eléneklésével ért véget, majd kezdetét vette a szeretet- vendégség a parókia helyisé­geiben. A gyülekezet asszonyainak és leányainak D. dr. Ottlyk Er- nő püspök mondott köszönetét. Meleg szeretettel köszöntötte Németh Géztz nyugalmazott lelkészt, aki három hónapon keresztül pásztorolta a nyájat. Szabó István Evangélikus lelkész sikere országos pályázaton A XVIII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat kapcsán, szép sikert ért ed id. Dedinszky Gyula békéscsabai lelkész. „A békéscsabai szlo­vák tájny-elv kas zó tára” című mintegy 200 oldal terjedelmű dolgozatával. A bírálóbizott­ság a dolgozatot 2. helyeszés­sel tüntette ki. A pályázati díjat megosztva adták ki ugyancsak egy másik második hellyel kitüntetett dolgozattal. Itt említjük meg. hogy id. Dedinszky Gyula már a múlt évben is hasonló kutató mun­kájáért „A szlovák betű út­ja Békéscsabán” 2. helyezést ért el és megkapta a Művelő­désügyi Minisztérium külön- diját is. Szívből gratulálunk id. De­dinszky Gyulának, örülünk annak, hogy Békéscsaba fo­lyamatosan ad tudós papokat az országnak. A budapesti protestáns, or­todox, izraelita lelkészek ré­szére egyre számon tartottab- bakká vájtak a Hazafias Nép­front által rendezett tájékoz­tató előadások. Hasznos és pó­tolhatatlan segítséget nyújta­nak életünk, munkánk és szol­gálatunk számára.' A tájékoz­tatók során fokozott figyelem és érdeklődés kísérte az utób­bit. Ez érthető, hiszen minden magyar ember — különösen a fővárosi — szivét megdobog­tatja ez a n*év: Budapest. Hantos János, a fővárosi ta­nács vb-elnökhelyettese tárta elénk Budapest holnapját, „A főváros fejlesztésének legfon­tosabb vonásai a IV. ötéves tervben” című előadásában. Csaknem 40 milliárd forint- bői 20 milliárd jut új lakások­ra és lakótelepekre. Alikor ért­jük ineg ennek igazi nagysá­gát, ha számba vesszük, hogy a II. és III. ötéves tervben — 10 év alatt! — 100 ezer lakás épült, most pedig öt év, alatt 90 ezer, zömében 2—3 szobás. 922 agyas új kórház épül. új rendelőintézet, az elavultakat bővítik és korszerűsítik. 15 ezer új óvodai férőhely, 630 tanterem, uszodák, sportpá­lyák, művelődési otthonok, metróbővítés, útkorszerűsítés, felüljárók és hidak szerepel­nek a tervben. Csaknem 40 milliárd! Le­nyűgöző szám ez, s belőle cso­dálatos létesítmények szület­nek. S mindez az emberért! 2 millió 100 ezer ember ké­nyelmes, megelégedett, kultú­rált, boldog-békés életéért! Elkerülhetetlen szembe nem néznünk azzal a meggondol­kodtató kérdéssel: ha népünk s annak felelős vezetői így, ak­kor mi, hivő emberek h o- gyan? Évek hosszú során tanúi va­gyunk annak, hogy a Haza­Messze a templomtól 42. zsoltár Mint a szarvas vágyik csörgő patakokra, lelkem úgy vágyódik hozzád, Istenem. Lelkem Istenre szomjazik, az élő Istenre — mikor mehetek már s jelenhetek meg isten színe előtt? Könnyem lett kenyerem éjjel és nappal, mert naphosszat ezt hajtják: „Hol a te Istened.?” Erre gondolok s elömlik lelkem: hogyan vonultam a sűrű seregben, vándoroltam az Isten házához örömrivalgással, dicsérettel, ünneplő tömegben. Miért csüggedsz el, lelkem, mért nem nyughatsz bennem? Bízzál Istenben — magasztalom még én őt, arcom szabadítóját, Istenemet! Elcsügged lelkem, rád gondolok hát a Jordán s Hermon vidékén, a Micár hegyen Özön zúg özönhöz: vízesésed hangja — kavargó hullámaid átzúdultak fölöttem. Nappal kegyelmét küldi ki az Űr, éjjel éneke van velem: imádság életem Istenéhez. Ezt mondom Istennek: „Sziklaszálam, miért feledkeztél el rólam, miért kell gyászban járnom szorongató ellenség miatt?” Csontomat őrölt szorongatóim gúnyja — naphosszat ezt hajtják: „Hol a te Istened?” Miért csüggedsz el, lelkem, mért nem nvughatsz bennem? Bízzál Istenben — magasztalom még én őt, arcom szabadítóját. Istenemet! Fordította: Bodrog Miklós Az egyliáztőrténeti szakcsoport műhelymunkájából Három évvel ezelőtt, 1968 elején ültek Össze először kö­zös munkára a Teológiai Aka­démia szakcsoportjai. Egyházi vezetőségünk tudvalevőleg ez­zel az új munkamódszerrel is a lelkészek tudományos to­vábbképzését akarta elősegíte­ni; korszakkezdő indítványa a kollektív munka egyik igen fon­tos ágának: evangélikus lelké­szeink közös tudományos mun­kásságának, a megindítója lett. Most az egyháztörténeti tan­szék 15 főnyi szakcsoportjának munkájába szeretnénk bepil­lantást adni Olvasóinknak. A Teológiai Akadémia egyik tan­termében a kemény fagy és hó ellenére csaknem teljes szám­ban gyűltek össze messze vi­dékről március 3—4 napjain a közös munkában részt vevő gyakorló lelkészek. Vas me­gyétől Békésig, Bács-Kiskuntól Borsodig 10 különböző egyház­megye történeti érdeklődésű — sőt most már többségükben több éve tudományos kutatást is folytató — lelkészeinek tu­dományos műhelyében va­gyunk. A szakcsoport vezetője, dr. Fabiny Tibor professzor beve­zető írásmagyarázatában Máté 25, 21, verse alapján az egy­ház Urától ránkbízott történeti kincsről szólt, amelynek nem­csak őrizői, hanem egyúttal ka- matoztatói, tehát feldolgozói, rendszerezői és értékelői is va­gyunk. Ehhez pedig „jó” tájé­kozottság, tehát a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturá­lis összefüggések alapos isme­rete és elemzése is szükséges, de egyúttal „hű”, szolgálatkész szív is, hiszen nem uralkodni akarunk az anyagon, hanem annak feltárásával az élő Krisztust akarjuk szolgálni annak a népnek a szolgálatá­val együtt, amelyhez való hű­ségre a ma feladatai kötelez­nek. Ezután Hemád Tibor gye- nesdiási igazgató-lelkész, majd Huley Alfréd páhi lelkész az egyházi néprajz fontosságáról tartott egy-egy referátumot. A muzeális „tárgyi” emlékek és az ugyancsak gyűjtés alatt le­vő „szellemi” kincsek mellett a néprajznak ez a „lelki” ága olyan jellegű anyag, amelynek az Összegyűjtése, rendszerezése és 'közkinccsé tétele az egyház sajátos feladata. Az egyházi vezetőség előze­tes hozzájárulásával döntés született ezen az ülésen arról, hogy kellőszámú jelentkező esetén létrehoz egyházunk — az egyháztörténeti munkakö­zösség alcsoportjaként — egy Néprajzi Szakcsoportot is, amely tájegységenként szerve­ző, hozzáértő lelkészek vagy gyülekezeti tagok közreműkö­désével, és ugyanakkor a Nép­rajzi Múzeum illetékeseivel összhangban feltérképezné és feldolgozná a hazai evangéli- kusság országos néprajzi anya­gát. Ezután Szigeti Jenő nagy- figyelemmel kísért előadása következett az egyháztörténeti kutatás módszertani kérdései­ről. Szakértelemmel elemezte a kutatókra váró elméleti és gyakorlati feladatokat, különös tekintettel a levéltári kutatás és az ún. „cédulázás” alapsza­bályaira. Kovács Pál szarvasi igazga­tó-lelkész a nemrég lezajlott Tessedik-ilnnepségekről szá­molt be, majd ismertetett több egykori Tessedik-prédikációt 1797-ből. Ezek eddig nyomta­tásban még nem jelentek meg, ő fordította le őket a közel­múltban szlovákból magyarra abból az értékes kéziratból, amelyet Tessedik egykori szarvasi kántora, Kristóffy György jegyzett le az ótemp­lomi orgona mellől. Igen ér­dekesek és tanulságosak ezek az igehirdetések. Szarvason volt tanár a re­formkor kiemelkedő költője és Írója: Vajda Péter is. Róla, a bakonyaljai Vanyola szülött­jéről Németh Tibor vanyolai lelkész hozott referátumot, kü­lönös tekintettel a február 10- én Vajda szülőfalujában meg­rendezett és az egész község nagy érdeklődésével kísért ün­nepségre, Megtudtuk azt Is, hogy Vajda Péter helyet kap a zirci apátság egykori épüle­tében berendezendő Bakonyi Panteonban is. — Németh Ti­bor, ezenkívül a pápai Refor­mátus Gyűjtemény Könyvtá­rában fellelt ismeretlen „Hun- garikákról” és a lovászpatonai parókiális könyvtár néhány'ér­tékes régi könyvéről adott még tájékoztatást. Ugyancsak komoly érdeklő­dés és őszinte megbecsülés kí­sérte Tóth-Szőllős Mihály du- naegyházi lelkész beszámoló­ját, aki az 1968-ban kiadott „Dunaegyháza község történe­te” című gyűjteményes mun­káról, mint annak egyik társ­szerzője adott ismertetést. Ezt egybekapcsolta újabb helytör­téneti kutatásaival, amelyek során Hajnóczy Józsefnek, az egykori iunaegyházi lelkész Martinovics-összeeskiivésben részes vértanú-fiának, újabb értékes adatait tárta fel. A ta­valyi március 15-i vetélkedőn a dunaegyházi Honismereti Szakkör a 100 000 forintos első díjat nyerte; ezt egy helyi mú­zeum alapítására fordítja a község. Kultúrházukat pedig Hajnóczy Józsefről nevezték el nemrég, aki mellesleg ke­resztkomája volt Tessediknek. — Örömmel töltötte el a szak­csoport tagjait, hogy a Honis­mereti Mozgalom 10 éves mű­ködése alkalmából a Bács-Kjs- kun megyei Tanács mind Tóth- Szőllős Mihály, mind Huley Alfréd lelkészeket elismerő ok­levéllel tüntette ki. Az első munkanap végén Só­lyom Károly paksi lelkész, a Tolna-Baranyai egyházmegye espereshelyettese az előző ülé­sen felkért témáról, a panno- niai kereszténység összefoglaló elemzéséről hozott dolgozatot, különös tekintettel annak 1000 év előtti szervezeti kérdéseire és teológiai irányvonalára. Mindazt, amit a munkaülés második napján, mint az előt­tünk levő esztendőre szóló fel­adatot tűzött célként maga elé a szakcsoport, akkor fogjuk ismertetni lapunk olvasógár­dájával, amikorra remélhető­leg letehetik a szakcsoport tag­jai újabb szerény hozzájárulá­sukat — magyar evangélikus- ságunk és az egész magyar népünk iránti megbecsülésük, de elsősorban Isten iránti há­lájuk jeléül — egyházunk asz­talára. Dr. Fabiny Tibor fias Népfront szervezetében és irányítása alatt egyre jobban egy családdá forr össze a nem­zet. Örömmel vallhatunk ar­ról, hogy ennek a családnak őszinte szívvel és meggyőző­déssel mi hivő emberek is tag­jai vagyunk. Népünk eddig el­ért eredményei dokumentálják népűn): egységének és erejé­nek a tényét. Az elért ered­ményeket. látva, van okunk örömre és van okunk bizalom­ra. Az elért eredményeknek mi is haszonélvezői vagyunk. Népünk iránt érzett szerete­tünk, sorsáért és jövőjéért va­ló felelősségünk indít arra, hogy a magunk helyén, a ma­gunk eszközeivel bekapcsolód­junk a IV, ötéves terv nagy erőfeszítéseibe. Az elmúlt év­tizedek tapasztalatai, megmu­tatták, hogy a népi-nemzeti egység megvalósításában, ha­zánk felvirágoztatásában, né­pünk javáért folytatott fára­dozásban jól és gyümölcsözően tudunk együtt gondolkodni, együtt érezni, együtt dolgozni más világnézetű testvéreink­kel is. Az, ami ebben a hazá­ban történik, az egész nép ja­vát szolgálja. Az új gazdasá­gi program, a IV. ötéves terv az egész ország boldogulását munkálja. S mi, hivő emberek úgy tudunk jelen lenni né­pünk fáradozásában, ha min­dent megteszünk — hogy csak a legfontosabbakat említsem — a közéleti tisztaság, a kö­zösség iránt érzett felelősség- érzet, a munka és termelés hatékonyságának fokozása, a rmmkaerköics színvonalának emelése érdekében. Ezzel lényegében véve nem­csak a magunk szolgálatát lát­juk el jól és hűségesen, hanem gyümöicsöztetjük azokat a teo­lógiai felismeréseinket, ame­lyekre az elmúlt esztendők so­rán eljutottunk. Blázy Lajos Különös éjszaka Emlékezel még Jézus utolsó vacsorájára ? Milyen különös vacsora volt! Utána sötét éj­szaka borult Jeruzsálemre. De ez is milyen különös volt. Tel­jesen magára maradt Jézus. Tanítványai elfutottak mellőle, ő tudta, hogy így lesz. Meg is mondta nékik: Ezen az éjsza­kán mindnyájan megbotrán- koztok bennem. elhagyta mindenki. De Jézus nem hagy el solia bennünket. Feltámadása után ezt mond­ta: Veletek vagyok minden nap a világ végéig. Jézust a főpapnak, Kajafás­nak a házába vitték. Vallat­ták. Ütötték. Hazugságokat akartak ráfogni. Amíg ő benn volt a házban, Péter kinn az udvarban a tűz mellett mele­Amikor befejezték a vacso­rát, Jézus tanítványaival együtt a Gecsemáné-ikertbe ment. Ott szokta tölteni az éj­szakát. Nagyon szomorú volt. Gyötrődött. Fűidre borult és úgy imádkozott: Atyám, ha le­hetséges, ne kelljen a szenve­dés keserű poharát kiinnom. De így fejezte be imádságát: Ne úgy legyen, ahogy én aka­rom, hanem ahogy te. Három tanítványát, Pétert, Jánost és Jakabot megkérte, hogy maradjanak ébren, imád­kozzanak vele. Nem akart ma­gára maradni. De azok elalud­tak. Háromszor ébresztette fel őket. Amikor harmadszor szólt hozzájuk, megjelent Júdás. Jé­zushoz lépett. Megcsókolta. Ez­zel adott jelt a főpap katonái­nak, akiket odavezetett. Azok Jézusra rohantak. Megkötöz­ték és elhurcolták. A tanítvá­nyok ijedten szétfutottak. Csak Péter és János követte Jézust távolról. Miért engedte Isten, hogy az ő kedves Fia ennyire magára maradjon? — kérdezed. Azért, hogy nekünk ne kelljen soha ennyire elhagyottá válnunk, öt gedett. Háromszor kérdezték meg tőle: te nem Jézus tanít­ványa vagy? Ö félt és három­szor is letagadta. Azt mondta Nem ismerem őt. Semmi kö­zöm hozzá. Amikor harmad­szor is letagadta, már hajna lodott. Megszólalt a kakas. Pé­ternek eszébe jutott Jézus. Ki­ment és keservesen sírt. Na­gyon szégyellte magát. Sok szégyellnivaló van a mi életünkben is. Bárcsak sírni tudnánk Péterrel együtt. Jé­zushoz kell vinnünk szégye­nünket. Ö rendbe tudja hozni. Ezért mondta egyszer: Boldo­gok, akik sírnak, mert magvi- gasztaltatnak. A pityergós nem sokat számít. De Jézusnál sír­ni jó. A mi dogunk ma könnyebb, mint Jézus tanítványainak volt azon a különös éjszakán, nagy­csütörtök és nagypéntek kö­zött. Jézus azóta feltámadt. Él. Nekünk nem kell megbotrán- koznunk benne. Nem kell Jú- dássá válnunk. Nem kell gyá­ván megtagadnunk, ahogy Pé­ter tette. Vigyázzunk és imád­kozzunk, hogy kísértésbe ne essünk. CSALÁD! HÍREK — HAZASSAG. Sáfár La­jos gépészmérnök és dr. Sze- merédy Margit döntőbíró feb­ruár 27-én Sopronban házas­ságot kötöttek. Az esketést. a vőlegény édesapja, Sáfár Lajos gyomai lelkész végezte. — HALÁLOZÁS. Ozv. Kri­ttle Ervinné, sz. Krolópp Irén, Králik Ervin volt vanyarci lel­kész özvegye, rövid szenvedés után 78 éves korában elhunyt. Temetése március 4-én volt a vanyarci temetőben a gyüleke­zet és a község nagy részvéte mellett — Mogyoróssy Gyula ny. lel­kész, a bakónyszentlászlói gyü­lekezet egykori lelkésze, aki a nyugalom éveit negyedszázada szülő falujában, Bükön töltöt­te, 88 éves korában elhunyt. Temetésén Komjáthy Lajos büki lelkész hirdette Isten igé­jét — Nagy Lajos, a szombat- helyi gyülekezet mintegy más­fél évtizeden át volt felügyelő­je 78 éves korában elhunyt. Negyven esztendőn át viselt gyülekezeti tisztséget és az egyházmegye megalakulása óta tagja volt az egyházmegyei presbitériumnak és számvevő- széki tag is volt — Kiss Sándor, a jánosházai kis gyülekezet volt gondnoka, lapunk hűséges olvasója sú­lyos betegség után 65 éves ko­rában március 6-án elhunyt Nagy részvét mellett temették el március 8-án Benkő Béla kissomlyói lelkész szolgálatá­val. — Dr. Zelenka István tudo­mányos főmunkatárs, az egy­kori miskolci Evangélikus Jog­akadémia tanára és utolsó dé­kánja, Zelenka Pál egykori püspök unokája 67 éves korá­ban, február 7-én Budapesten elhunyt Temetése március 16- án volt a Farkasréti temetőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom