Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-06-06 / 23. szám

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1971. június 6-án

Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6 egyházzenei áhítat: dr. Kékén András. Fasor de. 11 (úrv.) dr. Benes Miklós, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Kinczler Irén. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u, de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo- vák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11 Bárány Gyula, du. 6 dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Sólyom Károly, du. 5 szeretetven- dégség: Sólyom Károly. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Sólyom Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Váci út de. 11 Baranyai Tamás. Váci v.t de. 8 Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota

Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplőm du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 dr. Selmeczi János. Sashalom de. 9 dr. Selmeczi János. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szita Istvánná, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 (úrv.) Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthi- degkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. fél 10 Reuss András, de. 11 (úrv.) Szebik Imre, du. 6 Reuss András. Németvölgyi út de. 9 Szebik Imre. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll.

"{•D. Dr. Gottfried Noth

Május 9-én, 67 éves kora- Noth, a Szász Evangélikus ban elhunyt D, Dr. Gottfried Egyház drezdai püspöke, (epd)

ség segélyprogram járói mondott el számadatokat Eugene Ries lelkész, a Világszolgálati Osztály igazgatóhelyettese. A tavalyi évben 65,9 millió nyugatnémet márka értékben osztott szót a Világszövetség élelmiszert, ruhát, gyógyszert és más szükségeset a világ

számos pontján meglesrö szükség enyhítésére. A Világszövetség megalakulása, 1947 óta a kiadott segély összértéke meghaladja az 1 milliárd márkát. A segélyt vallási hovatartozás figyelembevétele nélkül osztották ki az elmúlt 24 év alatt 58 országban. (LWF)

— Szentháromság ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Km 11, 33—36: az igehirdetés alapigéje: Lk 10, 21— 22.

— A TOLNA-BARANYAI

EGYHÁZMEGYE új esperesét, Sólyom Károly paksi lelkészt május 26-án a paksi templomiban iktatta be tisztségébe D. Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke.

— GYULA. A gyülekezet szeretetvendégségén május 9- én Krämer György békéscsabai segédlelkész szolgált előadással.

— VÁC. Május 23-án az asszonyok részére rendeztek szeretetvendégséget amelyen Rwttkay-Miklian Géza gyóni lelkész szolgált.

— KONDOROS. Május 16án igehirdetéssel és a délutáni szeretetvendégségen angliai tanul many út járói előadással

szolgált dr. Vámos József teológiai tanár.

— KISKÖRÖS. Rogate vasárnapján Pásztor Pál a Bor- sod-Hevesi Egyházmegye esperese végzett egész napos szolgálatot a gyülekezetben.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 20-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH adó. Igét hirdet DETRE JÁNOS aszódi lelkész.

evangélikus elet

A Magyarországi evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó;

D. Korén Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest. VOT.; Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám; 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25 211

71.3387

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató

„Szent, szent, szent a seregek Ura, az egész földkerekséget betölti dicsősége!” (Ézs 6,3)

VASÁRNAP. — „Megkérdezte tőle Nikodémus: »-Mi módon születhetik az ember, ha vén?«” (Jn 3, 1-—15) Azt mondják a tudósok, hogy az emberi szervezet milliónyi sejtjének mindegyike tíz év alatt teljesen kicserélődik: egyetlen grammocs- ka sincs meg bennünk abból, amik tíz éve voltunk. De Jézus nem egy ilyen biológiai újjászületésre céloz, hanem a gondolkodás és cselekvés irányának megváltoztatására. Hogy ez mennyire lehetséges, mutatja az a sok idős ember, akik nyugdíjas fejjel is még tanulnak, vizsgáznak és továbbképzik magukat. A keresztyének ugyanezt tehetik, újjászülethetnek, ha elmélyítik istenismeretüket és újra meg újra Jézus beszédén tájékozódnak, s annak megfelelően élnek.

HÉTFŐ. — . hogy megérthessétek, mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége Isten jóvoltának. (Ef 3, 14—21) Emberi ismereteink szerint a világmindenség minden anyagának három térbeli kiterjedése van, három dimenziója: magassága, szélessége és hosszúsága. E három adat alapján rajzolható meg minden tárgy. De hol van az a mérnök, aki Isten szeretetének mindent átfogó nagyságát megszerkesztené? Milyen alapadatok szerint lehetne azt megrajzolni? — Isten maga adta meg szeretete nagyságának megértéséhez az egyetlen szükséges „adva van”-t: Jézus Krisztust. Ekkora Isten szeretete!

KEDD. — „Krisztusban fejtetett el a bölcsesség és ismeret minden kincse.” (Kol 2, 1—9) A keresztyénségen belül eltérő nézetek vannak arról, hogy hitünk alapján fölépíthető-e valamiféle bölcseleti-filozófiai,

tudományos-ismeretelméleti rendszer. Én magam hajlok arra, hogy igen. Tudom ug}7an, hogy nem ez az elsődleges feladatunk, azt is, hogy minden ilyen elképzelés erősen korhoz kötött, de a legfontosabbat is tudhatjuk: nincs olyan tudományos ismeret és felfedezés, sem olyan tapasztalati életbölcsesség, mely nagyobb lenne, mint Jézus tudása és bölcsessége, melyből nekünk meríteni szabad.

SZERDA. — „Szenvedjétek el egymást szeretettel” (Ef 4, 1— 6) Egy nagyon érdekes, de igen gyakran előforduló erkölcsi határhelyzetről ír Pál apostol. Rendes körülmények között minden emberi viszonyban hatást akarunk gyakorolni a másikra: alakítani, megváltoztatni, befolyásolni, meggyőzni. Az

élet azonban néha olyan helyzetbe állít minket, ahol a végletesen megromlott viszony, értetlenség, elfogultság, vagy más egyéb pillanatnyilag kizárja a közös nevezőre jutás lehetőségét. Ilyenkor csak egyetlen lehetőség marad: minden meggyőzni-akarás nélkül egyszerűen és „érdek nélkül” szeretni.

CSÜTÖRTÖK. — „Isten megjelent testben, igazoltatott a Lélek által; megjelent az angyaloknak, prédikálták a pogá- nyok közt; hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben." (1 Tim 3, 14—16) Ez a vers az úgynevezett „Krisztus-himnusz”, igazában versformában kellene leírni úgy, ahogy az énekeket. A versforma tökéletességéből költők tanulhatnak, a nagyszerű méltatás protokoll-főnököknek lehet példa, az ellentétpárokból felépített gondolatmenet logikája szónoki iskolapélda (test— Lélek; angyalok—pogány ok; világ—menny). A Szentírás tudósai is sok fejezetet szentelnek e csodálatos tömörségű „Hiszekegy”, méltatására. A mi dolgunk sem egyik, sem másik, hanem a bizonyságtétel élő Urunkról.

PÉNTEK. — ,A- szolgálatokban különbség van, de ugyanaz az Ür.” (1 Kor 12, 1—6) Senki nem állítja, hogy a keresztyének mind egyformák lennének, sem azt, hogy egyforma talentumokkal, képességekkel rendelkeznének, akár a családi élet, vagy munkahely viszonylatában. Vagy akár a gyülekezetében! De Pál apostol azt állítja, s ez a mi tapasztalatunk is, hogy mindéit különbségnél erősebb a Krisztusban megvalósult egység, mely legyőzi a generációs és nemi, alkati és tanultságbeli, szociális és jellembeli különbségeket. Legalábbis így kellene lenni!

o

SZOMBAT. — „Mint amilyen a szivárvány, olyan volt a fényesség köröskörül: az Űr dicsőségének formája, amit mikor láttam, arcomra estem”. (Ez 1, 22—28) A próféta megpróbálja a lehetetlent: emberi szavakban kifejezni a döbbenetes és megrendítő csodálatot, melyet számára Isten közelsége jelentett. Villám és izzó érc, kristály és tűzcsillogású drágakő, szivárvány és tenger zúgása ... mind csak szó, még ha oly” költői is, ki tudja-e fejezni a lényeget?! — Mennyivel könnyebb Simeon óta nekünk, akik elmondhatjuk másik napi igénkkel: „Látták az én szemeim a te üdvösségedet!”. Láttuk Jézusban Isten közelségét.

Bizik László

GYÜLEKEZETI TAGOK A SZÓSZÉKEN ÉS AZ OLTÁRNÁL

Szentháromság ünnepén

Lukács 10, 21—22

Sokszor van úgy, hogy az ember a legegyszerűbb dolgokat is túlbonyolítja és a legmagától értődőbb tényeket is összekuszálja. Valami hasonló történt az egyház több szakaszában akkor, amikor az első keresztyén gyülekezetek Szentháromságról szóló egyszerű hitvallását a teológusok, az igehirdetők túlmagyarázták, nem egy esetben szinte érthetetlenségig „agyonbeszélték”. Innen érthető az, hogy még manapság is nehéz szívvel és az adódható nehézségektől félve lép az igehirdető a szószékre, hogy Szentháromság ünnepén elmondja a ma egyházának a bizonyságtételét.

Pedig az ősi, „apostolinak” nevezett hitvallás hármas tagozódása, a hármas tagozódáson belüli sallangmentes mondatok ma is jó segítséget adnak az ige hallgatójának és az ige hirdetőjének. Történhet ez azért, mert a hitvallással mi is egy értelemben valljuk a valaha volt és a jelenben élő keresztyénséggel azt, hogy

1. ISTEN TEREMTETTE A VILÁGMINDENSÉGET s ennek a mindenségnek egyik tagját: az embert, ö az, aki gondviselő szeretetével fenn is tartja teremtett világát s a Föld jó rendjének, az élet biztonságának, békéjének fenntartásában munkatársául fogadta teremtettségének legdrágább kincsét: az emberiséget;

2. JÉZUS KRISZTUS, A VILÁG MEGVÁLTÓJA „valóságos Istenként” és „valóságos emberként” élt a történelem egy valóságos időpontjában itt a földi tereken, tanítva, gyógyítva, a békesség igéit hirdetve. Valóságos emberként halt meg a kereszten s támadott fel azon az emlékezetes harmadik napon, hogy az őt követők vele együtt élhessenek az ideig tartó földi életben és az örökkévalóságban;

3. A SZENTLÉLEK AZ, AKI HÍVJA, egybegyűjti, megvilágosítja minden korok híveinek nyáját, az egyház népét, ö az, aki munkálja a Teremtő Istenben, a Megváltó Krisztusban való hitet, a hívek egymás közötti megértő közösségét és Ö az, aki a szeretet emberséges szolgálatára indítja az igaz keresztyének szándékait, cselekedeteit.

Persze, az egyházi esztendőnként egymást váltó igék ennek a hitvallásnak legtöbbször csak egy-egy mozzanatát, egy-egy elemét tárják a templomi gyülekezet elé — a mostani vasárnapi igénk pl. Jézus Krisztusnak az Atyával való teljes egységét húzza erőteljesen alá akikor, amikor Jézus szavait idézi: „mindent nekem adott az én Atyám...” —, de ezekben a részelemekben benne él, benne lüktet az a hit, amit az ősi „Te Deum” ének így ad a hívek ajkára:

„Téged Űristen

Az igaz hitben

Áldunk, magasztalunk.

Atya, Fiúnak

S Szentléleknek vallunk."

Dr. Vámos József

IMÁDKOZZUNK

Téged áldunk és magasztalunk, Atya, Fiú és Szentlélek! Atya- isten, aki szerétéiből elküldted hozzánk szent Fiadat; Űr Jézus Krisztus, aki megmutattad nekünk az Atyához vezető utat: Szentlélek Isten, aki az ige által munkálod anyaszentegyházad egységét; Szentháromság-Isten: tied a dicsőség örökkön örökké. Ámen.,

LVSZ-SEGÉLYPROGRAM 1970; 65,9 MILLIÓ MÁRKA

A Lutheránus Világszővet„Légy hű mindhalálig”

Nagy a munkásvándorlás — panaszkodunk; Egyik nyáron szomorúan jegyeztem be üdülőnk lakónyilvántartó könyvébe egy 21 éves fiatalember adatait. 21 éves volt, s már nem volt hely a munkahelyváltozás bejegyzésére, mert nyolcadik munkahelyén dolgozott már. Ha dolgozott! Édesapám 48 évig tanított egy faluban, Nagytarcsán. Aki ezt hallja, felsóhajt, s azt mondja: „ma már nemigen akad ilyen ember!” Pedig a jó munkához idő kell. Sokszor egy élet is kevés ahhoz, hogy szerszám és tenyér összeszokjanak, egymásba simuljanak. Életünkben hány munka maradt félbe, mert nem volt türelmünk befejezni. Hány hűtlenül elhagyott ember, munkahely és szerszám kiált utánunk...?

A most következő szép mese bizonnyal evangélikus magyar népünk ajkán született valahol „Somogyországban”:

Volt egy szegény asszonynak három fia. A két nagyobbik nagyon lusta volt Elküldte az anyja a legöregebbiket, hogy menjen el valahová szolgálni, mert már nincs mit enniük. Nagy duzzogva el is indult a fiú. Útközben találkozott egy öreg emberrel.

■— Hova igyekszel édes fiam? — kérdezte az öreg.

— Szolgálatot keresnék öregapám, ha találnék valahoL

— Akkor csak maradj mindjárt nálam. Nálam csak három napig tart az esztendő. Van egy juhnyájam, s az lesz a dolgod, hogy mindennap kihajtod a legelőre. De mindenütt a nyomukba járj, s menj mindig arra, amerre ők vezetnek. Itt van egy kis ládika, ebben hozz haza abból, amit a bárányok esznek. Itt meg egy kis üveg. Ebben hozzál egy kicsit abból, amit a bárányok isznak. Én mindennap megnézem, hogy mit ettek és mit ittak.

A fiú megígérte az öregnek, hogy mindent rendjén elvégez. Másnap reggel kihajtotta a juhokat legelni. Ment a nyáj szépen, magától a legelőre. Egy szelíd kis bárány mindig a fiú oldalához szegődött, s hozzádörzsölődött. A durva pásztor oldalba rúgta szegényt, s káromkodott, hogy ne hányja bele a kullancsot. Nemsokára egy rozzant hídhoz értek, aminek

karfája se volt, csak két palló feküdt keresztbe a víz felett. A bárányok egyenként mind átmentek a hídon. Legutoljára maradt a kis tarka bárány, s mintha csak biztatná pásztorát, hogy csak fogódzón bele. A lusta fiú dünnyögve fordult vissza.

— Hadd menjenek csak ezek a bolond állatok, ha nekik úgy tetszik, én bizony nem akarok arról a rossz hídról lehömbörödni.

Nemsokára szép rendjén visszajöttek a bárányok és indultak haza.

— No most mit csináljak? Milyen füvet tegyek a ládikába, és milyen vizet az üvegbe? Ezek a bárányok egy harapást sem ettek, s egy kortyot sem ittak.

Kapta magát, teleszedte a ládikát fűvel, s egy forrásnál vizet töltött az üvegbe. Kérdezi otthon az öregember:

■— No édes fiam, hát megjöttél a nyájjal? Hadd lám: mit ettek és mit ittak?

Odaadja a fiú a kis ládikát és az üveget. Az öregember a fejét csóválta:

— Jaj, fiam, te nem abból hoztál, amit ettek és ittak! Holnap csak abból hozzál!

Másnap újra kihajtotta a lusta fiú a bárányokat, s úgy tett, mint tegnap. Szedett újra füvet, s mert a patakból vizet. Így ment haza a nyájjal.

Az öreg ember megint csak a fejét csóválta.

Harmadik nap is csak úgy tett a lusta fiú. Amikor megérkezett, így szólt az öreg ember:

— No édes fiam, kitelt a szolgálatod. Mit kívánnál bérbe? Egy tál aranyat, vagy a lelked üdvösségét?

A fiú nem sokáig gondolkodott:

— Adja ide az egy tál aranyat!

Alig várta a fiú a hajnalt, hogy vihesse az aranyakat. Útközben betért egy kocsmába. Eszik-iszik kedvére. Mikor berúgott, ivócimborái minden aranyát ellopták. Olyan üres kézzel ment haza, mint ahogy elindult.

A második fiát is elküldte az anya szolgálni. De az sem volt jobb a bátyjánál, ö is egy tál aranyat kért, s a kocsmában mind elvették tőle. ö is üres kézzel érkezett vissza.

Szomorkodott a szegény asszony. Miből is tartom el a családom?! Közben vigasztalta a legkisebb fia:

— Ne sírjon kend édesanyám! Majd elmegyek én szolgálni. Hozok én kendnek pénzt, csak ne sírjon!

Az anyja váltig marasztalta, hogy még kicsiny, de csak elment egy reggel. Ö is találkozott mindjárt az öreg emberrel.

— Hová, hová édes fiam?

— Szolgálatot megyek keresni, édes öregapám! Szegény édesanyám majd meghal már éhen, alig van egy betevő falatja. Segíteni szerelnék rajta.

— No, te jó fiú vagy látom! Szívesen szolgálatomba fogadlak. Ha akarod, maradj nálam, s nem lesz semmi bajod!

El is ment vele a fiú, s a háznál őt is kioktatta az öreg.

Mikor másnap reggel a mezőre hajtotta a bárányokat, a kis szelíd bárány odament hozzá, s dörgölődött az oldalához. A kis pásztor nagyon megszerette a tarka bárányt, simogatta, cirógatta. Mikor a régi rozzant hídhoz értek, a bárányok egymás után szépen átmentek. A kis pásztor megijedt, hogyan fog majd ő átalmenni?

A kis bárány ránézett és megszólalt:

— Ne félj! Ne félj! Édes kis pásztorom! Csak kapaszkodj meg jól a bundámban, majd én átvezetlek.

A kisfiú megfogadta a bárány tanácsát. Szerencsésen át is ment. A bárányok meg csak mentek, se nem ettek, se nem ittak. Egy idő múlva egy kis templomhoz értek. A templom előtt a bárányok mind megrázkódtak, s angyallá változtak. Ámult-bámült a kis pásztor, alig mert rájuk nézni. Az angyalok mind bementek. Öt a legszebb, a szelíd báránykából lett angyal kísérte. Az angyalok letérdeltek az

oltár előtt, s egy pap ostyát es bort adott nekik. A kisfiú tett a ládájába egy ostyát, s egy korty bort az üvegjébe. Amikor kiértek a templomból, az angyalok megrázkódtak, s újra bárányokká lettek. A fiú ájtatosan ballagott utánuk. A hídnál a kis bárány megint átsegítette. Hazaérkeztekor kérdi tőle az öreg:

— No kedves, fiacskám! Hoztál-e a fűből és a vízből, amit az én báránykáim ettek és ittak?

— Jaj, édes öregapám, nem bárányok azok,

hanem valóságos angyalok!

Elbeszélt mindent az öregnek, amit látott, s odaadta neki a ládából az ostyát és a bort. Az öreg ember csak mosolygott.

— No kedves fiacskám! Látom, hogy te derék és becsületes fiú vagy! Teljesítettel a kötelességedet! Most válassz: egy tál aranyat kérsz, vagy a lelked üdvösségét?

— Isten látja telkemet, édes öregapám, a tál aranyat is szeretném, mert földhözragadt szegények vagyunk, de a lelkem üdvösségét még jobban szeretném. Én azt választom!

— Jól választottál édes fiam! — mondta az öreg, s három tál arannyal töltötte meg a szűre ujját, és áldásával útnak eresztette. Otthon eztán nem fájt a feje édesanyjának.

Eddig a mese. Kis bojtárok éneklik:

„Süss föl nap, fényes nap,

kertünk alatt a kisbárány majd megfagy.. .”

Szent György napján a nyáj keresi pásztorát. A hűséges pásztort, ki nem hagyja cserben őket, megy velük végig, ha kell úgy, mini a „Nagy Pásztor”: vérig.

Az idő szalad, s hamarabb, mint gondolnánk énekli már a kis bojtár;

„Dömötör felé az idő, a juhásznak számolni kő..."

Aki most elindulsz, gondold meg jól: „kikeletkor, Szent György napkor, minden ember lehet pásztor, de már ősszel, számadáskor, az a legény, ki beszámol!”

Heraád Tibor

A Bajorországi Egyház legutóbbi zsinata olyan törvényt hozott, hogy a jövőben gyülekezeti tagok is prédikálhatnak és kiszolgáltathatják a

szentségeket egyházi engedéllyel. A rendelkezést tízéves hosszú teológiai vita előzte meg. (LWF)