Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-30 / 22. szám

\i egység reménysége 1 Móz 11, 1—9 Az emberiség sóvárogja az egységet, tudatosan, minden ere­jével keresi, formálja. Az, ami mindig gátolja, megterheli, visszatartja az emberben ható bűn, az önzés, szeretetlenség, felelőtlenség, hatalomvágy. — Még a különféle nyelvek, azok ismeretlensége, máskor finomságai is hatnak ebben, és gátolják az egymás megértését A reális tények ellenére sem szabad, hogy a tapasztalatok reménytelenségbe fulladjanak, defetizmushoz, közönyösséghez vezessenek. Ennek az ügynek, mindaddig, amíg tiszta ügy, és az emberiség, az emberi, népi közösségek javát szolgálja, van reménysége! Mert Isten ítélete az igében nem az egyetértés és alkotó együtt építkezés ellen, hanem a bűn, a nagyravágyás bűne el­len szól. A jó értelemben vett sokféleségnek is van áldása, gazdagsá­ga, mind a mai egyházak, mind a népek számára. A sokféleség értékéről írt Pál a karizmákról szóló magyarázatában is. Az apostol a különféle lelki képességeket Isten ajándékának te­kintette. Isten pedig a karizmákat nemcsak az egyházban osz­togatta és osztogatja, hanem az embervilág teljes területén má­sok között is. így kerül szembe a sokféleség isteni áldása, az emberi sokféleség nehézségeivel, és ebben a küzdelemben megállni, sőt résztvenni a jóért, csodálatos feladat! Pünkösd részben az első gyülekezet megalakulásának csodá­ját tárja elénk (voltak ott pártusok, médek, elamiták...), te­hát azt, hogyan tette érthetővé az evangéliumot a Szentlélek a sokféle nyelven beszélők számára, másrészt azonban hangsú­lyozza az univerzális megértés szükségességét is, egyben a le­hetőségét is! A pünkösdi csoda, az egyház, a gyülekezet csodá­ja, de a Szentlélek által teremtett egység, mint megvalósult- ság, egyben az egyház feladatát is jelenti, küldetését a széthú­zó világban a világ egysége javára. Akár a hit ereje, akár az emberi optimizmus, lelkesedés, hő­siesség ereje által munkálkodik az egységen, túlzás lenne ka­tegorikusan kijelenteni, hogy ez az egység egyszer az egész világon megvalósul. Az ígéret már az eljövendő világban tel­jesedik be, de a küzdelmet nem szabad feladni sohasem! A küzdelemnek van előrehaladása nagyon sok egyházi és világi kérdésben, amellett mindenképpen pozitív eredmény az, hogy visszatart a még nagyobb szétesés, a még több ellentét és el­lenségeskedés folyamatában. Különböző nyelveket beszélők között tolmács kell, és Isten ezt a szolgálatot bízta a keresztyén egyházra, hogy ezzel is összekössön sokakat egymással, annak a Jónak az érdekében, amit Isten is a Jónak tart. Ez pedig a népek békessége egy­mással, a népek egyenlősége, minden ember joga. kenyere, műveltsége és hite, és ezzel a népeknek olyan egysége, amely az adott történeti helyzetben éppen lehetséges. Pünkösd, ellentétben Bábellel, azt fejezi ki, hogy Isten Jézus Krisztusban és a Szentlélek munkájában „leszállóit” az em­berhez. Szeretetével, irgalmával tette ezt, hogy egybetartson. A gőgöt alázatra, az aggodalmat bizalomra változtatja, és ezt kell tanítványainak is cselekednie ma és mindenkor. így lehet a sokféleség is termékeny az élet szolgálatában. Várady Lajos pünkösdi igehirdetés előkészítőjéből, a Lelkipásztor c. folyóiratból. IMÁDKOZZUNK Dicsérjük szent nevedet, Irgalmas Istenünk, hogy nem hagy­tad magára népedet, hanem elküldted Szentlelkedet. Kérünk, teremts bennünk Szentlelkeddel erős hitet, hálás szeretetet és örvendező reménységet, hogy napról napra megújulva egé­szen a tieid lehessünk, és a hozzád való hűségben mindvégig meg is állhassunk, a mi Urunk Jézus Krisztus által, ámen. Szomszéd egyházak gyásza A prófétai szó Isten igéjének gazdagságá­ból most a prófétaság tartal­ma emelkedik elénk. Hozzá­tartozik ez a keresztyén élet­hez, sőt az egyház életmeg­nyilvánulásának egyik alap­pillére. Ugyanakkor egyéni ke­resztyén életünk irányítója és tartozéka. Gyakran hallunk mind az Ó-, mind az Újszövet­ségben prófétákról, prófétai igehirdetésről. Ennek a felada­ta, hogy az Isten igéje élővé, beszélővé, üzenetté váljon szá­munkra. Mi a prófétai szó sa­játos tartalma és mondaniva­lója? 1. A gyülekezet tanítója A gyülekezet tanítója a pró­féta. A gyülekezethez szóló prófétai igehirdetés megvilágít­ja a mindenkori helyzetet, és abban ad gyakorlati eligazí­tást. Ebben az értelemben a prófétai szó gyakran utal a múltra, hogy abból tanulsá­got merítsen. Az egykor tör­téntek alapján ad irányítást a jelen számára. Emberközép­pontú a prófétai igehirdetés, mert mindenestől a testvért, a felebarátot akarja szolgálni. Akkor is így van ez, mikor a prófétai szó a jövőről szól, s a néki adott látás szerint jelöli meg a gyülekezet útját. A prófétai szó átfogja a vi­lágot, a történelmet, mert Is­ten a lakott földnek és az egész teremtettségnek Ura. A prófétai szó átfogja az egyház­nak és a gyülekezetnek a hely­zetét, mert Isten családját, há- zanépét látja abban. A prófé­tai szó tanácsolja az egyes hí­vőt, személyes hitéletünket 2. Értelmezi a történelmet Isten látását képviseli az események sodrában. Ennek körvonalai a következők. Isten a maga képére és ha­sonlatosságára teremtette az embert. Hatalma alá vetette a földet, levegőt és a vizet, s an­nak minden állatát. Ez adja az ember méltóságát, ebben a hatalom-birtoklásban képmása és halvány árnyéka az Isten­nek. Isten teremtése után be­népesítette az egész rábízott birodalmat, történelme legele­jén meghódította a szárazföl­dek nagy részét a tengereket, utóbb már meghódította a szá­razföld és a tenger minden ré­szét, sőt, amit eddig nem tu­dott valóra váltani, meghódí­totta a levegőt is. Ami azonban a kérdés erköl­csi oldalát illeti, már más a helyzet. Az embernek, aki a föld uralkodójává lett, saját magán is kell tudnia uralkod­ni. Az atomkorszakban min­den az ember hatalmában ált, a létnek és nem-létnek a ha­talma is. Nem vesztheti el ön­maga felett az uralmat. Isten azt az erkölcsi szerepet szánta az emberiségnek, hogy fejlőd­jék, előbbrejusson a haladás útján. Ennek az iránya az előbbrejutás, az emberszeretet jegyében. Gondoskodás az em­berről. Az ember-ügy egyre ki­emelkedőbbé válik. Ebben vi­lágosan kivehető az emberiség fejlődésének Istentől akart iránya. Természetes, hogy a prófétai szó a keresztyéneket ennek az ismeretnek a jegyében irányít­ja és biztatja az emberszeretet gyakorlására. Arra a keresz­tyén humanizmusra, amely a Jézustól tanult szeretettel akar szolgálni a felebarátok javára. 3. Megmutatja a keresztyén ember helyét a világban Mi, keresztyének, nagyon jól ismerjük azokat az igéket, amelyek a keresztyén élet bel­ső dolgaira vonatkoznak. El­lenben annál kevésbé tisztá­zott előttünk, hogy az a ke­resztyén ember, aki kegyelmet és új életet nyer, hogyan éljen bent a világban, amelybe Is­ten szolgálatra rendelte. Igénk kifejezetten arra kényszerít minket, hogy felfigyeljünk Is­tennek arra az üzenetére és akaratára, amelyet ez a rövid mondat fejez ki legjobban: a keresztyén ember a világban. KÉTSÉG Uram, lelkem csupa bizalom, fejem csupa kétség. Uram, csak azt mondhatom: valahol hiszek; segítsd ki fejemet a hitetlenségből. Uram, plántáld át fejembe hitemet, mely megvan valahol bennem, s bízik és remél, A keresztyén ember egyszer­re tartozik két birodalomba: az egyházba és a világba. Mi­vel az egyház is a világban él, ennél fogva annak tagja, az egyes keresztyén ember élete is bele van ágyazva a világ életébe. A kettő tehát a leg­szorosabban összetartozik: a keresztyén ember élete az egy­házban és a világban. Isten az embert közösségi életre terem­tette. Az Isten-képűség már magában véve kifejezi Isten akaratát, hogy ti. az ember Istennel kerüljön közösségbe. Azonban a teremtés rendjének jellemző megnyilvánulása az, hogy az ember léte nem a má­sik embertől elszigetelt lét, ha­nem vele közösségbe helyezett életforma. Az egyház tagjai ezt különösen forrón élik át egymás között, mert „akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind, akár tisztességgel illettetik egy tag, vele örülnek a tagok mind”. A keresztyének élete egymásért való élet, sőt Isten iránti szeretetük éppen az egy­más iránti szeretetben tükrö­ződik. Keresztyen életünknek oly vonzóvá kell lennie a kívül­állók számára, hogy azok ige nélkül is megnyeressenek a mi példaadó magatartásunk alapján. A világ azon méri le a keresztyénség erejét, hogy hogyan tudja az embereket átalakítani, a közösség hasz­nos tagjává formálni. Isten igéje kibocsát minket a világba azzal, hogy cseleke­detünkkel, magatartásunkkal követei, tükörképei, tanítvá­nyai legyünk Jézus Krisztus­nak. D. dr. Ottlyk Ern« „Jó Atyánknak énekeljünk” Kantáta-est a kelenföldi templomban Több mint másfél évtizedes hagyomány már a Budai Egy­házmegyében, hogy minden év Kantáte vasárnapján zenés áhítatot tartanak mindig más­más templomban. A Budai Egyházmegye területén műkö­dő énekkarok együttes műsort adnak ezeken az alkalmakon. Ebben az évben is megtar­tották ezt a szokásos és na­gyon szép alkalmat. Május 9-én a kelenföldi tempi ómban szépszámú hallgatóság előtt rendezték a hangversenyt. A budavári, budahegyvidéki és kelenföldi egyesített énekka­rok énekeltek magas színvo­nalon és művészi igényesség­gel. Az volt a hallgatóság be­nyomása, hogy nem egy alkal­mi énekkart hallhattunk, ha­nem egy olyan együttest, mely állandóan együtt próbál és énekel. Az idei Kantáta estnek kü­lön jelentőséget adott az, hogy az egyik igen jelentős egyházi muzsikusnak, Praeto- riusnak ebben az esztendőben ünnepli a zenei világ a 400 éves születési és 350 éves ha­lál évfordulóját. Természetes és érthető is, hogy a zenés műsor első részében öt Prae­torius mű hangzott el. A szép szövegek és a szép hangzás, dallamosság átforrósította azoknak a szívét, akik szere­tik és élvezik az egyházi mu­zsikát. A műsor második részében mai szerzők művei hangzot­tak el. Olyan friss művek, me­lyeknek a bemutatója nem is olyan rég volt, a budavári énekkar jubileumi hangverse­nyén, Gárdonyi Zoltán, Bár­dos Lajos és Sulyok Imre egy- egy énekkari műve hangzott el. A modern művek különö­sen is a mai fiatalság szívében talált visszhangra, de élvezet­tel hallgatták az idősebbek is. Az énekkart felváltva vezé­nyelte a három énekkar kar­nagya: Gárdonyi Hajnal, Csorba István és Sulyok Imre. Külön kell szólni Peskó György orgonaművészről, aki orgonajátékával emelte az est művészi színvonalát. Egy Prae­torius művet és egy Sulyok művet adott elő olyan átélés-: sei és művészien, mint aho­gyan azt megszoktuk tőle. Az egész est istentiszteleti keretbe volt beépítve. Az ige­hirdetés szolgálatát Bencze Imre kelenföldi lelkész végez­te. Köszönjük a három ének­karnak és Peskó Györgynek a maradandó élményt nyújtó estét. Isten adjon nekik to­vábbra is erőt, hogy énekkel dicsőíthessék az ö nevét. Ifj Kendeh György Pünkösd SOSTAÄECZ FERENC, ny. tőesperes, a szabadkai evangé­likus gyülekezetnek hosszú időn át volt lelkésze, a jugo­szláviai magyar nyelvű evan- gélikusság kiemelkedő lelké­sze, 83. éves korában elhunyt. A zentai temetőben temették el április 8-án. Megszomoro­dott szívű híveivel és család­jával együttérzünk. Május 8-án a szokottnál jó­val korábban nyitotta ránk az ajtót derűs arccal otthon- igazgatónk: „Keljetek fiúk — indulunk!” Alig múlt öt óra, s az épp akkortájt felbukó reggeli nap már a pályaudvar kövezetét róva találta az álmos szemű, de vidám kis csapatot. Egy fülke nem is volt elég a három ta­nár s huszonöt hallgató alkot­ta társaságnak. Vonatfütty — irány Miskolc. Játékkal, énekléssel, beszél­getéssel telt az utazás. Az or­gonaillatú tavaszi reggelben suhanó vonatban zengett Mar­tin Luther King békehimnu­sza, melyet ott tanultunk dr. Nagy Gyula dékántól azon a pacsirtadalos korai reggelen. A miskolci állomásra begör­dülő vonatot már várta Szebik Imre lelkész. Rövid megbeszé­lés, s máris indult a lelkes kis csapat a Bükk napsugárban úszó csúcsait megrohamozni. Az első állomás Lillafüred. A tömött busz karsztsziklák- kal szabdalt erdők aljában kú­szott felfelé a kanyargós szer­pentinen. Hámori tó. Kiszál­lás! —- Néhány csónak a hul­D. dr. NAGY GÉZA, a ko­lozsvári Protestáns Teológiai Intézet egykori egyháztörténe- lemszakos tanára, a baseli Teo­lógiai Fakultás tiszteletbeli doktora 84 éves korában Ko­lozsvárt elhunyt. Szeretettel és kegyelettel emlékeznek reá a romániai magyar református és evangélikus lelkészek, valamint magyarországi egyházunknak azok a lelkészei, akik egykor stipendiánsokként Kolozsvárt tanultak. Uram, add, hogy szemeim ne csupán puszta tényeket lássanak, hanem rajtuk át Téged is. Uram, a számok oly meggyőzőek; add, hogy Igéd ugyanily tekintéllyel szólítson meg. Uram, Fiadért segíts. hogy fejemmel is higgyek. Amen. Az „afrikai imádságokból” fordította: Bodrog Miklós Teológusok a Bükkben lámzó vízen a zöldellő hegy­koszorú közepén; az új lomb­koronát eresztett tájban gyö­nyörködve ballagtunk felfelé a hegyoldalba épített úton, az Istvám-bar Lánghoz. Hűvös levegő s pompázó látvány fogadott a hegy gyom­rában húzódó cseppkőbar­langban. A kongó csendet csak az idegenvezető hangja s egy- egy átsuhanó denevér törte meg. Gyönyörű cseppkőkép­ződmények villogtak a lám­pák fényében: a természet évezredes munkájának művé­szi alkotásai, melyek még ma is nőnek, alakulnak. Isten ke­zének gyönyörű alkotásai. Indultunk tovább, Ojra egy bússba zsúfolódva haladt a társaság felfelé a szerpenti­nen, a Bükk erdei között. Er­re a napra a végcél a bánkúti turistaház. Ómassa, a hegyek közé szorult kis falu, az állo­mása az autóbuszunknak. In­nen még 6—7 kilométer Bán­kút. Hatalmas gyertyán-szál- faerdőn keresztül vezetett a köves gyalogút. A társaság széthúzódva — mindenki az erejéhez mérten — haladt a hegycsúcsok irányába... Esti éneküket zengték már a madarak a szürkületben, mikorra a fáradt, de az élmé­nyektől átitatott társaság fel­ért a bánkúti turistaházba. Itt meleg vacsora várt ben­nünket. Még egy program, volt arra az estére. Lázas készülődés, nyüzsgés az erdőben, és pár perc múlva már lángra is lob­bant a hatalmas tábortűz. Ré­gi magyar népdalok és közis­mert kánonok szálltak az éj­jeli csendben. A kellemes hangulatú, tábortüzes estét áhítattal fejeztük be Másnap a kelő nap újra talpon talált már bennünket Szilvásvárad, Eger volt az út­irány. Napsütötte lankákon, bozontos erdők aljában a rap­szodikusan csapongó hegyek tövében haladt most már le­felé vidám kis csapatunk. — Pihenő, szalonnasütés! —szólt az utasítás, s mindenki öröm­mel telepedett le a harmattól lassan felszáradó, üde gyepre. Ropogó tűz, ínycsiklandozó illatok... Jó étvágygerjesztő a kirándulás. Aztán újra úton. A festői Szalajka-völgyön keresztül Szilvásváradra, majd a döcö­gő lokomotíwal tovább Eger felé. Kis eldugott hegyi falvak bukkantak elénk, s tűntek el mögöttünk; gólyahíres rétek, sötét szurdokok. Egerben a várba vezetett az első utunk. Megilletődve áll­tunk meg a hős magyarok emlékeinél, az egykor oly élet­teli folyosókat járva. A cson­kán is méltóságteljes, ódon falak közt a XVI. század di­cső harcainak történelmi le­vegője áradt ránk. A várból lejőve kis csoportokra sza­kadva a Bazilikát, az egri mi­naretet s más nevezetessége­ket néztünk meg. S újra az állomáson. A sze­merkélő eső ellenére kitűnő hangulatban szálltunk a ha­zafelé vivő vonatra. Azt hiszem, aznap este egyi­künknek sem okozott nehéz­séget az elalvás. If j. Foltin Brúnó Szereted Jézust? Azt mon­dod: szeretem. Jól teszed! De ne légy beképzelt. Nem a te érdemed. Isten gyújtotta meg szívedben a szeretet tüzét. Is­ten maga akarja, hogy szeres­sük, kövessük Jézust, akit nagy szeretetében nékünk adott. Ha hiszünk benne, ak­kor igazán a miénk. Ezért ad­ja Szentjeikét. Jézus mennybemenetele után tíz napra nagy csodát tett Is­ten. Elküldte Lelkét a meny- nyekből. Ügy jött mint valami szélvihar, mint a tűz, amikor lángra lobban. Betöltötte az apostolok szívét. Hangos szó­val áldották Istent. Ügy be­széltek Jézusról, hogy azt mindenki megértette Jeruzsá­lemben. Néhány ember meg­próbált gúnyolódni. így szól­tak: ezek berúgtak és csak azért beszélnek. De előállt Péter, nyugodtan válaszolt ne­kik. Hogyan részeged Lek vol­na meg az édes bortól? Azért magasztalják Isten nevét ilyen nagy erővel és félelem nélkül, mert Jézus betartotta ígéretét. Eljött hozzánk a Szentlélek. Ne szellemeskedje- tek. Inkább térjetek meg és higgyetek a Jézus Krisztus­ban és keresztelkedjetek meg. Háromezer ember keresztel- kedett meg akkor. Így szüle­tett meg Jézus gyülekezete, az anyaszentegyhúz. Jézus mennybemenetele után tíz napra ünnepeljük pünkösd ünnepét. Pünkösd a Szentlé­lek ünnepe. Azért Szentlélek, mert az Atyának és a Fiúnak Lelke. A Szentlélek teremti meg bennünk a hitet és közöt­tünk az anyaszentegyházat. Luther pünkösdi énekével így kérjük a Szentlélek Isten közénk jöttét: „Jövel Szentlé­lek Űristen, Töltsd be szívein­ket bőven ...” Az apostoli Hitvallás szavai­val ezt valljuk a Szentiélek­ről: „Hiszek a Szentiélekben, egy keresztyén anyaszentegy­házat, szenteknek közösségét, bűnöknek bocsánatát, testnek feltámadását és az örök éle­tet. Ámen.” DIAKŐNIAI MUNKA AZ NDK-BAN Dr. Gerhard Bosinski igaz- gondozónő-képzőben 76 nőven- gató beszámolója szerint az dék tanul. 330 öregotthonban NDK evangélikus diakóniai in- 11 396 ágy áll rendelkezésre, tézményeinek száma 58, ősz- míg csökkent testi és szellemi szesen 7123 ággyal. 15 ápoló- képességűek részére 5889 férő- növér-képző iskolában össze- helyet tartanak fent 95 otthon- sen 607 tanuló és 3 csecsemő- ban. (epd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom