Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-16 / 20. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM, 20. SZ.£M 1971. május 16. A Biblia Hogyan keletkezett a Biblia? Valamikor úgy képzelték el a Biblia, keletkezését, hogy a Szentlélek diktálta szóról szóra a Bibliát és a szerzők csak íróeszközei voltak. Sőt még azt is megállapították, hogy az ótestamentumi héber és újtestamentomi görög nyelv a legtökéletesebb- a világon, mert a Szentlélek csak tökéletes nyelven beszelhet. Ha pedig ez a szó szerinti ihletés, az ún. verbális inspiráció, valóban megtörtént, akkor a fordításokat is a Szentiéleknek kellett diktálnia. A legenda valóban arról szól, hogy amikor a héber nyelvű Ótestamentumot görög nyelvre lefordították, akkor hetven tudós külön szobákban végezte munkáját, és minden egyforma szöveget produkáltak. Ezért nevezik ezt a híres fordítást a mai napig „Septuaginta”-nak, azaz hetvennek. Két dolog is ellene mond ennek a felfogásnak. Először is különböző fordításaink vannak, melyek tartalmukban is különböznek'egymástól. Ezek közül akkor melyiket diktálta a Szentlélek? Másrészt azok a régi héber szövegek, amelyek alapján a fordítások készülte^, részint igen romlott állapotban maradtak ránk. A fordító ezert sokszor csak sejteni tudja az eredeti szöveg mondanivalóját. De könnyen követhet el a fordító hibákat azért is, mert a régi héber kéziratokat még magánhangzók nélkül írták. De maga a Biblia is látszólag ellentmondó választ ad keletkezésére nézve. Mindenek előtt magától értetődő, hogy emberi oldala is van. Lukács evangélista például így vezeti be evangéliumát: „Miután sokan megkísérelték írásba foglalni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amik köztünk megtörténtek, amint ránkhagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: jónak látom én is, aki kezdettől fogva mindennek gondosan a végére jártam, hogy leírjam azokat helyes rendben Neked, nemes Teofilus, hogy teljesen megismerd azoknak a tanításoknak megbízhatóságát, amikre tanítottak Téged.” (Dk 1, 1—4). Dukács tehát pontosan úgy fogott hozzá evangéliumának a megírásához, mint minden gondos történész. Pál apostol először arról szól, hogy csak néhány embert keresztelt meg, de azonnal hozzá is teszi, hogy néhányat már el is felejtett (1 Kor 1, 14—16). A házasságra vonatkozó megjegyzéseinél sok mindenről azt mondja, hogy az csak saját véleménye, azok senkit sem köteleznek: „A többieknek pedig n mondom, nem az Űr” (1 Kor 7, 12). Kisebb személyes dóitokat is belesző fejtegetéseibe, hogy pl. Timóteus beteg gyoménak jót tenne egy kevés bor (1 Tim 5, 23), hogy a köpenyét Troasban felejtette (2 Tim 4, 13), stb. Mindez aligha került volna bele a szövegbe, ha azt a Szentlélek diktálta volna az apostolnak! Emberi fogalmazás világos nyomairól tanúskodik az ötesta- mentom is. Abban a nagy torténetoni alkotásban, amely 1 Móz t-el kezdődik és 2 Kir 25-el zárul, elég szép számmal találunk egymásnak ellentmondó megállapítást és párhuzamos tudósítást. Csak néhány példát említek közülük. Két teremtéstörténettel kezdődik, amiket nehéz volna egy nevezőre hozni egymással. Noé hajóraszállását kétszer is elmondja. Az égjük tudósítás szerint 40 napig (1 Móz 7, 12) a másik szerint pedig egy évig és 11 napig tartott az özönvíz (7, 11 és 8,13). Mindez azonban a dolgoknak csak egyik oldala. Mert Pál apostol sokszor hivatkozik Isten tekintélyére: „...még ha mi magunk vagy mennyei angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit mi hirdettünk nektek, legyen átkozott!” — írja a galériai gyülekezetnek (1, 8) és azt bizonygatja levelének első fejezetében, hogy nem a régi apostoloktól leste el az üzenetét, hanem magától Krisztustól kapta. Az az örömüzenet, amit hirdet, „mennyei kincs földi edényben” (2 Kor 4, 7). Maga a Biblia hirdeti tehát, hogy Isten ihletése alapján keletkezett (2 Tim 3, 16) és ezt sokkal életesebben teszi, mint sok kegyes ember. Nem cselekvőképtelen eszközök a Biblia könyveinek szerzői, hanem élő és gondolkodó emberek, akik éppen ezért tévedhetnek is korhoz kötöttségük miatt. Ezért öltöztette a bibliai szerző számunkra naivnak tűnő világképbe a teremtésről szóló bizonyságtételét, de maga a tartalom túl mutat minden koron. A Biblia gyűjteményes mű. Az ótestámentomi iratok kb. 1300 és 165 között keletkezhettek Krisztus előtt, de egyes történetek és kijelentések már sokkal korábban éltek a nemzedékek emlékezetében. Az Üjtestámentom iratai pedig 50 és 125 között keletkeztek Krisztus után s ezért már korán jelentkezett á kérdés, hogy milyen iratok számítandók a „szent iratokhoz”. Nem a vak véletlen döntött e tekintetben, hanem a lelkipásztori kérdés: Krisztus gyülekezetének építésére szolgálnak-e vagy sém? Magának Luthernek is kétségei voltak, hogy á Zsidókhoz írt. levelet, Judás és Jakab levelét és a Jelenések könyvét jogosan vették-e fel a Bibliába az ősgyülekezet idején. v A Biblia tehát ügy Isten igéje, hogy „örök javunk” emberi tökéletlenségbe öltözködött. A Bibliával foglalkozó tudományok nem tudják lerombolni annak örök érvényét és küldetését. Ha a Biblia emberi oldalát ma nyomatékosabban hangsúlyozzák, mint korábban, ezzel csak még élőbbé teszik számunkra és földközelbe hozzák. Mennyivel szemléletesebbek és ezzel egyúttal érthetőbbek is lesznek pl. Pál apostol levelei, ha az akkori gyülekezeti viszonyok ismeretében olvassuk és tanulmányozzuk őket! A Biblia tekintélyéből semmit sem vesz el éz a szemléletmód. A földműves megmunkálja a földet és él belőle. És akkor egy napon eljönnek a geológusok, megvizsgálják a talajt, különböző rétegéit állapítják meg és okos dolgokat mondanak összetételéről. De azután elmennek és a földműves továbbra is abból a földből él, hasznosítva a tudomány megállapításait. A Bibliát is megvizsgálják a teológusok, különböző rétegeket állapítanak meg benne, kijelentik, hogy Mózes könyveit nem is Mózes írta és Dániel -könyve csak 165- ben íródott Krisztus előtt. A gyülekezet azonban továbbra is ebből a Bibliából táplálkozik, de meggazdagodva mindabból, amit a teológusok elmondtak róla. Mert most már nem azért Biblia a Biblia, mert nem értik, hanem mert értik és élik az emberek! A Biblia igazi olvasói pontosan tudják, hogy jól kell ismerniük a Szentírás emberi oldalát is, hogy az élő Isten szavát hallják ki belőle — egészen személyesen nekik szólóan. D. dr. Pálfy Miklós Én is munkálkodom „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom!” Kettős ünnepünket nem tekintjük véletlennek. Isten kezéből vesszük az egyidejűség ajándékaként. Tegnap — országszerte zengett szabad május elsejének vidám éneke, dolgozó népünk millióinak ajkán önfeledt örömben szárnyalt a munka himnusza. Ma — templomainkban visszhangként zúg Jubilate vasárnapjának felhívása: örüljetek! Munka és öröm. Mindkettő Isten ajándéka. Munka és öröm. Ne érezd feszültségben a kettőt, el se szakítsd egymástól. Csúnyán ráfizettünk arra, hogy az „uralkodó egyház” végérvényesen letűnt korszakában elfelejtettük a kettő organikus egybe- tartozását. Nagyszerű múlt után három nemzedéknyi tévelygés. A múlt század végétől a felszabadulásig kíméletlen harc folyt egyházaink között a pozíciókért. A hatalmi harcban elveszítettük küldetésünk és szolgálatunk értelmét s vele a dolgozók millióinak bizalmát. A vagyonos osztályhoz kapcsolódtunk, patrőnusok kegyéért versengtünk, egyház- Vezetésünk az úri osztályra épült. Katasztrófánák tartottuk, ha gyermekünk kétkezi munkás sorba került. Bármenynyire alkalmatlan volt a fiú, valahol ki kellett szorítani számára egy íróasztalt... magára hagytuk a mezőgazdaságban dolgozó nincsteleneket. Nélkülünk izmosodott meg s vált új társadalmi renddé a munkás- osztály. Évtizedeken át — lényegileg nélkülünk! — küzdött a puszta megélhetésért a sok munkanélküli, a dolgozók szervezett csapata még rokonszen- vünktől is alig-alig kísérve harcolt kenyérért, bérért, a munkavállalók elemi jogaiért. Nélkülünk, sőt ellenünk is zengett évtizedeken át május 1. minden éneke. De sokan veszítették el hitüket egyházaink fonák és hamis magatartása miatt! Áldott az Isten, hogy megítéltetésünkből töredelem- met és égő szégyennel visszataláltunk ismét az elveszített útra és helyünkön vagyunk. Együtt a dolgozó népünkkel. Együtt a munka értékelésében. Együtt országunk újjáépítésében. TÖTENELMI HELYZETÜNKBEN a Biblia korábban elhanyagolt vagy elhallgatott üzenetei egyszerre jelentőssé válnak. így válik számunkra .centrálissá Jézus mondata: „az én Atyám mind ez idéig munkálkodik, én is munkálkodom!” Isten tehát dolgozó Isten. Templomi freskók pléhkoro- nás öregembere, gondolatrendszerek zárótétele, pantheonok trónján üldögélő mitikus Vén, maximális jelzőkkel ékesített eszme, az erkölcsi világrend őre, az ősök postulatuma ... mind-mind eltakarja öt. Többet mutat meg Istenből az éjfél felé pihenni készülő édesanya, aki látástól vakulásig dolgozott övéiért s miközben a család békés álma elcsendesíti az otthont, azon a fáradt asszonyarcon valami felfénylik Isten arcából. Láttál-e már martinászt, ki tudja, hányadik csapolás után, amikor folyik az acél s fénye ráhull izzadt, kormos arcára? Álltál-e már traktoros mellett, amikor műszakok hajrája után vállalását befejezve törődötten, de boldogan gépéről lelép? Vájárt a bánya mélyén, amint dől a szén fejtőkalapácsa nyomán ? Kutató tudóst metszetek fölé hajolva? Tervezőket rajztáblájuknál? Panelszerelőket szédítő magasban? Elfekvő osztály nővérkéjét, amikor már a hatodik öreget teszi tisztába? Láttad-e a villanó örömöt a gátvédelem ismeretlen hősének arcán, amikor az utolsó percben elcsípett egy alattomos buzgárt? A DOLGOZÓ EMBEREN TŰNIK FEL az Istenhez való hasonlatosság egy-egy vonása, mert Isten dolgozó Isten. Rósz-- .szül gondolta Madách: „a gép forog, az Alkotó pihen...” mi is lenne világunkból, ha Isten megpihenne. Hiszen Isten nemcsak életet adott, hanem azt fenn is tartja. A gondviselés az Atya szüntelen munkálkodása a világban a világért. Munkatársa az ember. Kezünkkel, eszünkkel, szívünkkel, ajkunkkal, dús képzeletünkkel és az igazság szívós kutatásával — dolgozik az Isten! Reánk bízta a világot és bennünket is egymásra bízott. Ahol ember dolgozik és munkájával élete földi értelmét is megvalósítja, ahol küzdelem folyik földünk minden népének kenyeréért, a béke megteremtéséért és megőrzéséért, kultúráért és egészségügyért, több tudásért és er- kölcsiségért — ott jelen van az Isten. Hitünkkel felismerjük Öt, amint ott látjuk a keresztvíz, az ostya és a kehely, az igehirdetés, a Biblia betűje, a szeretet és imádság, az áldozat és a kereszt mögött! A munka Isten jelenlétének egyik formája a yilágban. Ezért csak formális a különbség szellemi és fizikai munka között. Mindkettő teljes erőfeszítést igényel és egész emberségedet érinti. Az egyetlen norma a hűség, a tudatos szeretet. Hiszen az egészségügyi középkáder pontosan annyira szükséges, mint a képzett orvosi kár. Iskolák takarítóasszonyai is a közművelődést szolgálják. Mi lenne városainkból csatomamunká- sok, szerelők, útkarbantartók, köztisztasági alkalmazottak nélkül? Keresztyén hitünk szerint a hűségesen és nagy szeretettel végzett munkáddal kerülsz Isten és felebarátaid közelségébe. Akkor is, ha világ- viszonylatban jelentős a munkád, akkor is, ha szinte észrevétlen. Minden hűséges és szeretettel végzett munka — Istentisztelet és emberszolgálat. Ha Istent akarod szolgálni, ne gondolj kolostorra, hanem állj be a tennivalók sűrűjébe. Ha az emberiséget akarod szolgálni, ne törd fejed hősi tetteken, s ne szőj romantikus álmokat.” hanem tedd dolgodat becsülettel, végezd maximális odaadással s bizony, te vagy a legjobb felebarát! JÉZUS TÖKÉLETESEN BELESIMULT a mennyei Atya munkálkodásába. Szüntelenül dolgozott. Nehéz lehetett gyermekkora az ország legszegényebb vidékén. Korán kellett fizikai munkába is állnia. A várakozás idején ácssegédként dolgozott József műhelyében. Nem lett könnyebb a sora akkor sem, amikor szellemi munkát kezdett. Roppant erő kellett bálványok döntéséhez, hamis koncepciók feloldásához, a számtalan — és vallásilag megtűrt, sőt igazolt — diszkriminációk felszámolásához. Bizony, ez munka a javából! Aki belekóstolt, tudja, hogy amilyen engedelmes az anyag a formáló kézben, any- nyira megátalkodott és dühöd- ten ellenálló a gőgös ész és az önző szív, amikor megváltoztatásáról van szó. Mi minden fér el az emberszivben! Indulatok, vak ösztönök, ön- és közveszélyes pusztító erők, szenvedélyek ... Jézus tömören fejezi ki egész szolgálatát: „én is munkálkodom!” Ütőn volt, hogy minél többeket elérjen, átkelt a túlsó partra, egyetlen betegért. A korszellemmel és közvéleménnyel szembefordulva hajolt le perditákhoz, sikátorok nyomorultjaihoz, elhagyott utcagyerekekhez. Félelmetes bátorság és csodálatos szeretet kellett ahhoz, hogy ledőljenek a válaszfalak, amelyek eltakarták Isten arcát és a felebarátot. A dolgozó Jézus! Láttád-e Öt már így? Iszonyú, láthatatlan terheket hordozva, kimerültén és mindig újra kezdve, ugart törve,, reménységet vetve, bizalmat ajándékozva és szeretetével mindent elfedezve? Nem törődött magával, semmit sem tartott vissza. Még szenvedése és halála óráján sem gondolt magával. Nem a szegek tartották keresztjén, hartem szeretete. Míg ellenségei olcsó diadaltort ültek, Jézus imádkozott értük és megbocsátott. Saját fájdalma nem gátolta meg, hogy meghallja • a mellette haldokló suttogó fohászát, feloldozta őt, hogy fényes szívvel hulljon a sötétbe. ÉS TE, aki talán elveszítetted munkád örömét és robotnak érzed? Ne hárítsd másra a felelősséget ezért. Gyenge ember az, aki nem tud körülményei fölé kerekedni. Hiszen nagy ügyről van szó. Egyszerűen nem lehet emberi életet élni értelem, jelentés, alkotó tartalom nélkül. Másra vágytál? Fogadd el mostani munkádat, s öntsd színig szeretettel, hűséggel. Bizonyíts, hogy többre kapj megbízatást. Világosan lásd a jelentkező, rontó erőket. Ne vedd át a minél kevesebb munka, minél több jövedelem hazug elvét. El se keserítsen, ha késik az elismerés. Nem marad el. Arcod verejtéke többet ér az „édes élet” hazug képzeténél. Színtiszta evangélium .számunkra, hogy vissza lehet fordulni a rossz útról és újat kezdhetünk. Fo- rinthajsza helyett az alkotás öröme legyen mindennapod ritmusa. Becsülettel átdolgozott nappalok után felbecsülhetetlenül drága a lelkiismeret békéje: ami tőlem telt, megtettem! Nem jósolok néked jó véget sem itt, sem odaát, ha elengeded mindezt most füled mellett. Viszont ragyogó élet vár reád, ha frissen, mintha most kezdenéd, szíved minden szeretetével és hűségével hozzáfogsz feladataid végzéséhez. Üresjárattal az életen át? Üres kévével válladon az aratás napján? Bizony eltékozolt élet, jóvátehetetlen múlasztás. De lehet úgy is, hogy felséges minősítésként hangzik majd fölötted: „jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe”! Báliké Zoltán pécsi lelkész igehirdetése. Elhangzott a Magyar Rádióban, május 2-án. A LITVÁN EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TEOLÓGIAI KARAN Vilhelmas Burkevicius, a litván evangélikus egyház tavaly óta nyugalomban élt vezetője 85 éves koréban elhunyt. Az idős egyházi vezető eredetileg jogász volt, s mint ilyen, buzgó egyháztag. A második világháború után avatták lelkésszé, 68 éves korában. 1955 óta volt szervezeti és lelki vezetője a mintegy 30 000 lelket számláló kis egyháznak. Kimagasló érdeme az 1955-ben megalkotott litván egyházi törvények. Utódját —- amint arról hírt adtunk — tavaly választották meg Jonas Kai vanas személyében. A litván evangélikus egyházban hét lelkész és hat diakónus munkálkodik. Az utóbbiak is végeznek igehirdető szolgálatot. Ez az egyház gondozza a mintegy 7000 lelket számláló litvániai református- ságot is. Az egyház tagja a Lutheránus Világszövetségnek. (Kotima) ÖKUMENIKUS EGYÜTTMŰKÖDÉS JUGOSZLÁVIÁBAN A Szlovéniai Evangélikus Egyház esperese, Aleksander Kercmar (Lendava) a 24 ezer lelket számláló kis egyház ökumenikus érdeklődéséről számolt be. Az elmúlt ökumenikus imahét alkalmával sok gyülekezetben közös istentiszteleteket tartottak nemcsak más protestáns gyülekezetekkel, hanem ortodox és római katolikus hívekkel is. Kercmar esperes előadásokat tartott a ljubljanai és maribori római katolikus főiskolákon az evangélikus egyházról. A maribori római katolikus egyházmegye érvényesnek ismerte ei az evangélikus templomokban kötött házasságokat és olyan evangélikus szórványgyülekezeteknek, amelyekben nincs templom, felajánlotta a római katolikus templomokat használatra. Közösen dolgoznak az új szlovén nyelvű bibliafordításon is. (LWF) ORTODOX MISSZIÓ KELET-AFRIKÄBAN Makariosz érsek, ciprusi államfő Kelet-Afrikában tett körutat, hógy meglátogassa az ottani ortodox egyházakat. Kenyából visszatértébén megállapította, hogy az egyháztörténelemben a szlávok 9. és 10. században történt megtérítése után az elmúlt években érte el a görög ortodox egyház a legnagyobb sikereket. Nairobiban a ciprusi egyház ajándékozta új missziós szeminárium épületének alapkőletételén vett részt és megkeresztelt 5 ezer afrikait, (epd) ÜJABB HATÁROZATOK A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN Az Egyházak Viágtanácsa 17 országból jött 25 küldöttet számláló bizottsága, amelyik a fajJ megkülönböztetés elleni akciókat irányítja, március 29- én zárult genfi tanácskozásai eredményeképpen újabb határozatokat hozott. A következő időszakban a bizottság munkája három területre összponto- spl: ellenőrizni kívánják az ipari államok beruházásait és gazdasági segélyakcióit a fajüldöző rendszerű országokban és tiltakozni kívánnak ezek ellen. Vizsgálatot indítanak a harmadik világ jogfosztott millióinak érdekében jogi vonalón és végül pedig tovább kívánják folytatani a felmérő munkát Dél-Amerika indián törzseinek életéről. Dél-Afrika, Rhodesia és Portugália ellenében tovább folytatják a felvilágosító munkát, igyekeznek elérni, hogy a bebörtönzött szabadságharcosokat a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezmény értelmében kezeljék. A nevezett országok és Malavi és Madagaszkár ellenében pedig igyekeznek nemzetközi turista-bojkottot szervezni. (epd)
