Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-28 / 13. szám
Szerelem, házasság, család Piros háromszögben felkiáltójel Országúton motorozok, jól ismerik ezt a jelet: vigyázat veszélyes útszakasz! Veszély — s szükséges vigyázat — nélkül nincsen utazás. így van ez a házasságban is. Ennek az utazásnak — kettesben, egy életen át — szintén megvannak a maga veszélyei, bukkanói, meredekjei. Néha úgy tűnik: nincs tovább, az út szakadékba vezet. Persze lehet hidat verni. Kell is! Válságok? Vannak ilyenek minden házasságban, a legjobban sikerültebbekben Is. Le kell küzdeni őket. Lehet. A házasság teljes: testi—szellemi—lelki életközösség. Szerelemnek, megértésnek, szeretetnek egyensúlyban és összhangban kell lenni a házasságban. Bármelyik része csorbul, kisebbedik, felborul az egyensúly , kész a veszedelem. S mindegyikben s valamennyiben egyszerre egymásért és egymásnak kell élni. A magunk boldogsága mindig a másikén teljesül ki. Nézzünk hát szemébe a házasságot. Isten boldogságunkra rendelt jó rendjét, környékező néhány veszedelemnek. Kezdjük a külső kísértéseken. A szomszéd kertje A szomszéd kertjében mindig pirosabb az alma, mosolygóbb a szőlő. Legalább így tűnik. Jézus tudta, hogy a kísértés ebben a tekintetben a szomszéd kertjébe vetett pilNGELIKUS FÖLDRA3Z A szigetország Európához tartozik szorosan, mégis képes volt mindig önállóan alakítani történelmét Független volt a kontinensünket leterhelő torzsalkodásoktól, mégis örökös küzdelembe keveredett vele. Hatalmas volt mindenkor, de hatalmát irigyelték és ezért súlyos árakat kellett fizetnie. Demokráciája hosszú időn keresztül példakép volt a kontinens népei előtt, de hírhedt volt a gyarmatosítása. Iparilag a legfejlettebb államok köze verekedte magát, de itt alakult ki a „klasszikus proletariátus”. Itt élt és alkotott Shakespeare, itt volt az első polgári forradalom, itt dolgozták ki először a „kizsákmányolás” közgazdasági és társadalmi fogalmát. Á világ ámulata és ellenszenve kísérte emelkedését és káröröme bomlását, miközben mindig éber szemmel figyelte, mi történik a La Manche-oh túl, az Atlantic innen. Izolált volt tehát fölrajzilag, történetileg, nyelvileg Európától. így vallását illetően is. Sehol másutt a világon nem alakult ki ilyen speciálisan a vallás. vagy egyház története, mint náluk. Még a vallás is „anglikán”, angol, a katolikusoktól elszakadt, de a reformációhoz végeredményben nem csatlakozó. Nem áll módunkban, hogy részletesen, taglaljuk az anglikán egyház történetét, elégedjünk meg azzal, hogy VIII. Henrik (Luther kortársa) 1532 —34 között parlamenti törvényekkel nemzeti egyházat hívott létre, amely által szakított Rómával A legnagyobb szerepet ebben a döntésben a humanizmus (Erasmus) játszotta és lassan a hitújítóktól, Luther, Zwingli, Buliinger, Kálvin, stb- től vett át teológiai elemeket S míg Tyndale — aki az angol újszövetség fordítója (Luther a német, Szilveszter a má- gyar) — még hűséges tanítványa Wittenbergben a reformátornak, addig Cranmer és Seymour végrehajtják a sajátosan angol reformációt A sziget északj felén skótok élnek. Itt ismét másként alakul a reformáció fejlődése. Ide elsősorban Kálvin és Béza hatása jut el és az ún. puritánok vagy presbiteriánusok református egyháza jön létre. (Mindkettő államegyház!) A 17. század legelején perszónálunióba kerül a két ország (a skót I. Jakab uralkodása idején), de addigra már megmerevedtek a felekezeti határok és Jakab, mint az egyház „feje” sein tudta már a puritanizmus elveit átültetni angol talajra, A vallásháborúk nemcsak a kontinens gyerekbetegségei voltak, Angliában is dühöngtek. A Cromwell-féle polgári forradalom idején több ezer anglikán pap volt kénytelen elhagyni áüását, míg a restauráció idején 1720 puritán lelkész sorsa volt ugyanaz. A 17. század során még igen erős kötelékek tartják egybe a társadalmat az egyházzal. 1922-ben Nagy-Britanniától végképp elszakad Írország, pusztán északi csücske marad meg hídfőnek. Az írek katolikusok. Észak-lrországban az ír kisebbség látszatra „felekezeti háborúba” sodródott az angol többségű protestantizmussal. Hangsúlyozzuk, hogy látszatra, mivel a történelem során már nem első esetben próbálta jogait, függetlenségét Angliától megszerezni. A vó- letlenség hozta magával úgy, hogy az angol társadalom protestáns, és a szociális ranglétrán magasabb fokon áll, míg az írek katolikusok és mind jogaikban, mind szociális helyzetükben alacsonyabb fokon varrtak.' A szünetlenül fellángol© észak-írországi harcokat természetesen motiválják ilvet> körülmények között felekezeti1 kérdések is. Angliában alig.vannak evangélikusok. Inkább az ödaemig- rált, vagy menekült evangéli- kusság szerveződött egyházzá. Két szervezetben élnek. 1. Evangélikus-lutheránus- egyház Angliában. Lélekszáma 32 ezer körül mozog. 1896 óta áll fenn. Először német, majd ’angol nyelvű közösség lett. Első lelkészét a Missouri Zsinattól nyerte, ennek megfelelően erősen hitvallásos közösséggé formálódott. Szervezetében is lemásolta ezt az amerikai egyházat, a gyülekezetek tekintélye és önállósága a döntő. A zsinatnak és elnökének tanácsadó joga van. 2. Nagy-Británnia lutheránus tanácsa. Ez tipikusan bevándorlók és menekültek egyháza, amelyet észt, német, lengyel, lett, magyar, stb. evangélikusok tartanak fönn. És noha a legidősebb gyülekezet múltja a Cromwell utáni időkig (1669) nyúlik vissza, mégis a legtöbb gyülekezet abból az első nemzedékből áll, amely Angliába emigrált. A lelkészek szolgálata ennek megfelelően rendkívül nehéz, mivel az országban szétszórt nemzetiségek közt kell a kapcsolatot fenntartani. Diaspora helyzet tűket nehezíti, hogy rendszeres időben nem képesek istentiszteletet tartani. Szoros kapcsolatuk volt szintén a Missouri Zsinattal, de 1955-ben amaz visszahúzódott, és emez, mint „nemzeti tanács” képviseli Nagy-Britanniát a Lutheránus Világszövetségben. Lélekszámúk 1000 körül van. 3. Harmadikként szólhatunk az ír evangélikusságróL Egyik gyülekezetük 1697-ben született. De többet nem is tudunk róla, sem az ír evangéi tusokról a 19. századig. Az első világháború alatt menekültek jönnek ide, köztük evangélikusok is, Így indul meg itt is a szórványmunka a 300 lelket számláló evangélikusok között. Ezeket a számokat vessük össze Anglia 55 millió lakosával, melyből 40 millió protestáns, 4 millió római katolikus, a többi felekezeten kívüli, illetve más felekezetű. A 25 ezer magyar között néhány száz evangélikus is van. Dr. Rédej Pál lantással kezdődik! (Máté 6, 28). A 6. parancsolat pontos fordítás szerint így hangzik: Ne légy hazassagtörö! Isten akarata a házasságot védi, ezt az üdvös kört, hogy benne oltalmazzon és benne megtalálhassuk boldogságunkat. Ezért mindenkinek úgy kell tekinteni a más nemen levő embertársára, hogy vagy lesz, vagy volt valakinek az élettársa, vagy éppen most az. Senki sem „szabadonfutó”, vagy éppen szabad préda. Senki sem „gazdátlan” s ha talán pillanatnyilag nem tartozik is ebben a vonatkozásban senkihez, egy gazdája bizonyosan van: Isten. Aki a szomszéd kertjébe tör, nemcsak tolvaj, de felségsértő is. A modern élet a férfiak-nök együttélésének sok olyan kérdését is felveti, amelyek korábban szinte ismeretlenek voltak. Nők-férfiak az élet, a társadalom számtalan területén egymásnak egyenjogú és egyenrangú munkatársai. Több időt töltenek munkahelyükön együtt, mint odahaza házastársukkal. A közös munka, esetleg hivatás és annak szeretete ezer szállal fűzheti őket össze. Őszinte barátság, kartársi megbecsülés természetes és helyes. Persze a kísértés, hogy más vonzalom is támadjon közöttük, 'a küszöbön leselkedik. Ezért arra a komoly feladatra, ami ezen a téren reájuk vár, fel kell készülni s a leckét naponta újra meg kell oldani. Elsősorban azzal, hogy megbecsüljük és tiszteljük a másik nemen levő munkatársat. Emberségben, emberi méltóságában. így vizsgázunk magunk is naponta emberségből. Hétköznapok Az élet többnyire hétköznapokból áll, — a házasélet is. Nem ok nélkül beszélünk szinte közmondásszerűen „szürke” hétköznapokról. Az. egyformaság okozza ezt a szürkeséget, megszokottságot. S ami megszokott, az könnyen válik megunná. Meguattá válhat a környezet, az embereik, az arcoík, egymás számára a házastársak is. Egy kis „félrelépés”, úgy tűnik, élénkítő változatosságot jelenthet, kitörést a hétköznapokból, a megszokottból, s a meguntból. A „kaland”, az újság felfedezésének izgalma veszedelmes vonzóerő lehet. Az emberi életkor általános meghosszabbodásával megnő a házasságok időtartama is. Lehet 40—50, vagy még több esztendőt egymással leélni, „ki lehet ezt bírni?” így töprengenek a házasságtudomány egyes nyugati művelői, s felvetik a kérdést: nemi kéllene-e ebben a helyzetben a házasságokat csak egy bizonyos időre, egykét évtizedre megkötni? S ennek leteltével keressenek a szétvált párok új partnert s — vélhetőleg — új boldogságot. Mélységesen embertelen s különösen a női fél számára megalázó elgondolás ez. Milyen más lelket tükröz a magyar költő megrendítő vallomása: „Megszólítalak, akár a levegőt, bármerre nézek, mindenütt te vagy, szekrényem alján, fiókjaimban, az agyvelőmben, és nem veszlek észre ... Ezt hajtogatom csöndesein magamban: Megszoktam őt, akár a levegőt. Ö adja nekem a lélekzetet” (Kosztolányi: Feleségemnek). Persze egy házasság végzetes elszürkülésében, megunt- ságában a házastársak kölcsönösen hibásak lehetnek. Ne csak akkor öltözzenek fel gondosan, ha látogatóba mennek; ne az utcának, s ez embereknek akarjanak tetszeni, hanem elsősorban — és mindvégig! — egymásnak. Ne kitörni akarjunk az együttélés prózájából, hanem magunk törjük fel azt egymás számára. Vannak otthonok, amelyeknek melege, csínja a belépőt marasztaló légkört áraszt, s ennek az otthonnak a leikéről — s ez rendszerint a női lélék — tanúskodik. A férj ne csak ünnepi évfordulókon állítson be egy szál virággal. Üljünk gyakran együtt ünnepet, magunknak, egymásnak. Tudok házaspárról, akik estélyi ruhába öltözve fel ékesített otthonukban kettesben töltötték a szilvesztert — s nem unatkoztak. Hódítsuk meg mindig újra egymást, s győződjünk meg mindig újra arról, hogy az igazit választottuk akkor, egykor, amikor egymásnak kezet nyújtottunk. Kis figyelmességek, meglepetések felvillanó fényei oszlassák a köznapi homályt. Törjünk ki a hétköznapokból, — de együtt. Nemszeretem napok Ezek is eljönnék bizonyosan. A betegség megviseli, próbára teszi a beteget és környezetét is, élsőrenden a • házastársat. Ilyenkor kell helytáll ani, áldozattal, lemondással, türelemmel és élni az apostoli intelmet: „ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valósággal”. Nem igazi a szerelem e nélkül a szeretet nélkül. Talán semmi úgy meg nem őriá a lelket, s így a házasság közösségét is, mint az anyagi gondok, a létért, az életben való érvényesülésért való küzdelem. Itt tűnik ki, hogy állják-e a házastársak, esküvői fogadalmukat, „el néni hagyom”, jóban rosszban. Az élettársak baj társak is, akik egymásnak segítve vívják meg az életharcot. Lehetünk közben esetleg egymásnak kritikusa' — az igazi kritika mindig segít —, de sohasem ellenségei és elítélői. Védjük meg egymást a házasság erős várában. Nincsen emberi botlás, vétkezés s házasság válságok nélkül. De van megbocsátás, istennél és egymás számára is. Ebből a megbocsátásból lehet élni, s mindig újra kezdeni, örvendezve és hálát adva. Mert a házasságot Isten az ember örömére rendelte. Dr. Groó Gyula Felhívás a lelkészekhez Á rendelkezések szerint a konfirmációi ünnepélyek az idén április 25-én lennének gyülekezeteinkben. Tekintette) arra, hogy ugyancsak április 25-én lesz országszerte az országgyűlési képviselők és tanácstagok választása, az egyházkerületek püspökei kérik a lelkészeket, hogy a konfirmációi ünnepélyeket ne április 25-én, hanem május 2-án, vagy május 9-én tartsák. A KOPT EGYHÁZ ÉS AZ ÖKUMENIKUS MOZGALOM Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának Ad- disz Abebában tartott ülése után a kopt egyházak uniója az egyiptomi Alexandriában tartotta meg az ökumenikus mozgalomban való részvétellel foglalkozó konferenciáját. „A kopt egyház mondanivalója az Egyházak Világtanácsában” című főelőadást a libanoni teológia professzor, Irts Habib-Masri asszony tartotta. A keresztyénség korai századai óta a többi keresztyén egyházzal kevés kapcsolatot tartó kopt keresztyénség most erősíteni kívánja együtt- munkálkodását az ökumenikus mozgalom tagegyházaival. (EPD) KILIMANDZSÁRÓI KERESZTYÉN GYÓGYÍTÓ KÖZPONT Március 6-án avatta föl Julius Ny er ere tanzániai államelnök a Lutheránus Világ- szövetség segítségével épült új Kilimandzsárói Keresztyén Gyógyító Központot. Az eddigi legnagyobb világszövetség: létesítmény 21,23 millió német márkába került, amelyből a legnagyobb részt a nyugatnémet és a svéd egyházak adományozták. A kórházi részben 320 beteget tudnak elhelyezni és az ambulancián naponta 1200 bejáró beteget tudnak kezelni. A Központ ezenkívül helyet ad egy 120 férőhelyes betegápoló nővéreket kiképző iskolának is. Az épületek tervezésekor gondoltak arra is, hogy a kórházat később 650 ágyasra bővíthessék. Az üzemköltségek fedezéséhez a Központ jelentős állami támogatást kap majd évente. (LWF) TöMi foggal felruházva —nagyobb felelősséggel Sokszor utaltunk már Luthernek arra a híres mondására, amely mintegy megalapozza a keresztyén embernek a világban való magatartását, hogy a keresztyén ember két világ polgára, Mint hivő benne él Isten országában, ugyanakkor mint ember benne él földi hazájában. Mi mint magyar emberek, a magyar hazában, a Magyar Népköztársaságban élünk. Evangélikus hivőlcént egy-egy gyülekezetnek vagyunk a tagjai, ugyanakkor dolgozó tagjai a magyar társadalomnak. Egyikünk a mezőgazdaságban, másikunk valamilyen gyárban, üzemben, vagy más munkahelyen dolgozik. Aki pedig már letette a munka eszközeit, a magyar államtól kapja meg megérdemelt nyugdiját. Ilyen egységben van bennünk a „lelki” és a „testi” ember. Így minden magyar állampolgár, tehát minden evangélikus egyháztag ügye is, amikor hazánkban négyévenként országgyűlési és tanácsválasztásokon megmutatkozik a nép akarata, választása, Néhány hét múlva, április 25-én újra urnák elé fogunk állni. Együtt dolgozunk — építünk Ahogy egy bennünk a „lelki” és a „testi” ember, úgy egy ebben a hazában a hivő és nem hivő állampolgár. Együtt dolgozunk felelős állami tisztségekben, vagy a Parlamentben, éppen úgy, mint a gyárakban és a földeken./Együtt takarítottuk el a háborús pusztulás romjait és együtt építettük az új életünket Kormányunk a szövetségi politika alapján áll és akarja, hogy együtt építsünk. Most fejeződött be a harmadik és kezdődött el a negyedik ötéves tervünk, Akik e közös fáradozásban részt vettek, átélték azt az örömet, amikor végignézhetünk eredményeinken. Nemcsak büszkeséget, mert nem akarunk elbizakodottá lenni. Csendes örömmel, hogy a munkánknak eredményei vannak. Ezek az örömpercek fűzték szorosab- ra a szívünk szálait ezzel, a földdel, ezzel a hazával. Ez a mi hazafiságunk. Minden kis faluban vagy izmosodó városban van ennek a szocialista építésnek valami eredménye. Az egyik helyen uj kórház, vagy új üzem, másutt családi házak hosszú sora. Húsz éve vagyok a gyülekezetemben és ha összehasonlítom a jövetelem idején látott és most látható képét községünknek, akkor mutatkozik meg az óriási fejlődés. így tervezzük az újat, a következőt Több joggal Az együtt dolgozásunknak eredménye az is, hogy egyre szélesednek azok a jogok Is, amelyeket államunk a választó polgároknak biztosít. így nagymértékben növekedett a néppel legközelebbi kapcsolatban lévő alsóbb fokú tanácsok jogköre. Az ügyek vitelébe való nagyobb beleszólás lehetőségével és a több jelölt közül való választás jogával éppen a legszélesebb területen élhetünk megnövekedett jogainkkal. Nemcsak élhetünk, de kell is hagy éljünk, hiszeji erre Indit szeretetünk hazánkért és felelősségünk népünk jövendőjéért. Ez pedig beletartozik a felebaráti szeretet körébe, amire Jézus Krisztus tanított és kötelezett minket Nagyobb felelősséggel A jogok növekedése akkor egészséges, ha vele nagyobb kötelezettség, illetve felelősség is jár. Ebben kell különösen is megmutatkoznia, hogy mi hivő emberek, ezt a felelősséget Isten előtt és emberek előtt hordozzuk A nagyobb kereseti, gyarapodási lehetőség nyomán az emberi szívben mindig megnövekszik az önzés és az irigység is. A magamnak és nem inasnak elve. Ahol pedig ez elhatalmasodik, visszájára fordíthatja a legnemesebb szándékot is. Ezért tudjuk —- ideológiai különbségeink világos tudata mellett is — együtt elmondani a X. pártkongresszus határozataival: Erősíteni kell azt a közszelle met, amely nem túri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust. a fegyelmezetlenséget, a közösség megkárosítását . . Ezért érezzük fontosnak és népünkért valónak, amikor azt az erkölcsi felfogást hirdetjük, hogy mindenki a maga helyén, munkájával, szolgáló szeretetével, segítséget nyújtó készségével végezze hivatását. A szeretet ma minket munkatársaink, barátaink mellé állít és az irántuk és az egész népünk iránti szolgálatra hív. Ezért hirdetjük a családi erkölcs tisztaságát, mert tudjuk, mekkora kárt okoz az emberi életben az így kapott sebek gyötrelme, vagy a szülői szeretet nélkül felnövő gyermekek problémája. Ha a mi szeretett hazánkban jobb az életünk, szebb az otthonunk, ha gyermekeink a sokféle oktatási intézményben nagyobb tudást, jobb felkészülést szerezhetnek az élet feladatai közötti helytállásra, ha jobban gondoskodnak betegeinkről es öregjeinkről, ha jobb a kenyerünk, ha nívósabb ipari termelésünk: az mindannyiunk öröme. Ha keresztyén szívünk készségével tudunk m,ost együtt építeni, több joggal élve és nagyobb felelősséggel, részt véve a közéletben is, együtt hordozva hívők és nem hivök a munka terhét, akkor biztosan fogunk tudni együtt örülni is. Sólyom Károly Mi van a gyülekezetek hétköznapjaiban ? 45 éves kaposvári olvasónk írja: „nagyon érdekes és elgondolkoztató számomra az egyes gyülekezetek eseményeiről szóló híradás. A riportokra gondolok. Nemcsak az ünnepi eseményekre, hanem a hétköznapi gyülekezeti életre és problémáikra. A múlt év végén egymás mellé állítottam két írást. Ha vagytok, lennetek kell címen a nagymágócsi gyülekezet. élet-halál kérdéséről olvastunk őszinte írást. Nem sokkal később a sámson- házai gyülekezet 100 éves ünnepéről olvastunk színes és sok örömet adó riportot. Egy élethalál kérdésével viaskodó és egy eleven életet élő gyülekezetről olvasva számtalan gondolat ébred az egyházát szerető és féltő ember szívében. Szorongás és félelem, de ott a bizonyosság is: Isten nem hagyja magára az ő népét. Azóta is várom a híradást, vajon mi lett a nagymágócsiak döntése? És milyen a sámsonházi ünneplő gyülekezet hétköznapja? Ugyanígy a többi gyülekezetnél is: ne csak az ünnepi eseményekről írjanak, hanem a hétköznapok kérdéseiről, gyülekezeti vívódásairól. Bátran kell foglalkozni a keresztyén élet problémáival is: szerelem, házasság — mint már olvasunk is róla —, de pálya- választás, munkahelyen keresztyén magatartás, munkatársakhoz való viszony stb. Kritikai megjegyzésem: egyes cikkek túlságosan magas teológiai nyelven íródnak. Újságunk a laikusok, az evangélikus gyülekezeti tagok lapja Nyelvezete is legyen tehát mindenki számára érthető.”
