Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-21 / 12. szám
0 RS Z ÁG 0 S EVA N G É L I K U S HETILAP XXXVI. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1971. március 21Ara: 2,— Forint LAETARE A negyedik böjti vasárnap latin elnevezése örömre biztatja a 'keresztyéneket. „Örvendj Isten népe, és akik az Urat keresitek, jöjjetek merítsetek az 6 Vigasztalása forrásából!” — így köszöntik az igehirdetok a gyülekezeteket. Majd így folytatják: „Boldog az, akinek ereje te vagy, Istenem, akinek szívében a te útjaid vannak.” (Zsolt 84,6) Tulajdonképpen böjt valamennyi vasárnapjának komoly üzenete egyetlen nagy öröm előkészítését szolgálja: a megváltás véghezvitelének, a halál felett diadalmas Élet győzelmének örömét. A Húsvéthoz vezető út legnehezebb része azonban még hátra van, s ezt Jézus nyomán 'lélekben nekünk is végig kell járnunk. Élfogadhatjúk-e hát ezt az örvendezésre való felszólítást? Minden túlzott sötétenlátás nélkül meg kell vallanunk, hogy 'az igazi, önfeledt és belülről fakadó öröm „ritka vendég a házunknál”. S még akkor is gyorsan eltűnik, hiába tartanánk vissza... Milyen könnyen eltűnik a mosoly, a derű emberarcokról. Tavaszt vártunk az elmúlt hetekben. Az emberek derűsekké váltak, kedvesebbek voltak egymáshoz, nyitottabbak és türelmesebbek. Visszatért a tél, s utcán, villamoson, munkahelyen, családban különös, ködös feszültség ereszkedett az emberek közé. Pedig ez csak a mindig változékony időjárás játéka volt. Hátha még komoly gondok s problémák jelentkeznének! Hogyan vehetnénk tehát komolyan e parancsot? Hogyan tehetnénk az örömöt, a külső megnyilatkozásoknál, derűnél is igazabb, belülről fakadó örömöt állandóbb, s megbízhatóbb „vendégünkké”? Azok a szavak, amelyeket idézett igénkből kiragadhatunk, mind valamilyen mozgást, folyamatosságot, tevékenységet jelölnek. Ebből megérthetjük, hogy ez az öröm nem pillanatokban, hangulatokban mutatkozik meg, inkább egy állapotot, magatartást fejez ki. ..Isten népe, és akik az Urat keresitek.” Nem egyszeri megtalálásról van itt szó, mely után már minden automatikusan megoldódna, hanem egy folyamatról: keresni az Urat. Milyen jó lenne, ha a keresztyének világszerte megfogadnák ezt, ha nem akarnának gyökeret verni „hagyománytisztelet” ürügyén a múltban, ha naponta rávennék magukat és közösségüket kérdések átgondolására, újragondolására. Ha nem elégednének meg ..tegnapi” felismerésekkel, tegnapi erőfeszítésekkel, tegnapi helytállással, hanem új alkalmakat keresnének s találnának Isten parancsainak teljesítésére. Aki az „Urat keresi5’, az keresztyén életében soha nem lesz „nyugdíjas” még szabadságra sem megy és kikapcsolódást sem keres, mert anélkül, hogy elfáradna. vagy megunhatná a szolgálatot, Isten akaratából szünet nélkül célokat, feladatokat lát maga előtt, és szünet nélkül kap friss erőt azok eléréséhez megoldásához. Hány tévedésünkre derült már így fény, hány erőtlenségünk, kishitűségünk oldódott fel, s vált a bűnbocsátó Isten szeretető által előrevivő erővé, zsákutca helyett emberek felé kitáruló, s járható úttá! Bizony nagy öröm, hogy kereshetjük Urat! „Merítsetek az ő vigasztalása forrásából.” Itt sem arról van Szó, hogy gyorsan merjünk ki valamit, hanem forrást láthatunk magunk előtt, mely titokzatos módon táplálja önmagát, s ezért kiapadhatatlan. A vigasztalásnak ilyen kiapadhatatlan forrására valóban szükségünk van. Arról a Szentírásban sehol nem olvashatunk, hogy Isten az övéinek sima, gond- és probléma- mentes életet készített volna. Vannak terhek, melyek elkerülhetők, megszüntethetek, a legtöbb mégis olyan, amelyet nem elkerülni hanem elhordozni kell. Arról viszont annál többet olvashatunk az igében, hogy Isten szívesen ad erőt, és vigaszt annak, aki kéri. Mostanában sok szó esik arról, a tudományos, de az élet minden területén érezhető forradalomról, melyet az elektronikus számítógépek hoznak. Teljesítményük egyenesen fantasztikus, a munkavégzés gyorsasága elképesztő- Jó lenne, ha e gépek jótékonyan befolyásolnák az ember életét e földön, s talán földön kívül is. Valamiben azonban e csodálatos gépek használhatatlanok és értéktelenek: vigasztalást, szomorúságot és belső feszültségeket feloldó szeretetet nem adhatnak senkinek. Azt azonban bátran elmondhatjuk, a böjti időben külön hangsúllyal is, hogy Isten „betáplálta” e világba a vígasztalás evangéliumát, Jézusban megmutatta szeretetének alig felmérhető mélységeit. Kibillent lelki egyensúlyi! emberek válnak e felismeréssel másokat is vigasztalni, erősíteni tudó felebarátokká. Ez az öröm folyamatos biztosítéka: merítsetek, s belőletek is merítenek majd! Ne üres szavakkal akarjatok vigasztalódni — Jézus az életét adta e vigasz valóságáért, de ti se szavakkal vigasztaljatok, hanem élettel, teherhordozással, felelősségvállalással, haználható segítéssel. A vasárnap zsoltárigéje végül boVáognak mondja azokat, akiknek szívében utak, Isten útjai találhatók. Az „út” is folyamatosságot, cselekvést fejez ki. Nemrégiben vetítettek egy filmet a fővárosban, „Boldogság” volt a címe. E szép cím sokakat becsalogatott, s az első részben senki nem is csalódott várakozásában: boldog családi életet láthattak, egymást szerető szülőket, gyönyörű gyermekeiket, idillien szép környezetet. A férfi azután megismer egy másik leányt, s a szerelmi jelenetek most már két helyszínen folytatódnák. A férfi ebben nem lát kivetnivalót, úgy érzi, boldogsága még teljesebb lett. A gyermekek édesanyja öngyilkos lesz, a férfi szívében egy zökkenést vált ezzel ki, majd minden folytatódik úgy, ahogyan kezdődött, idilli környezetben, s körülmények között. Csak egy ember cserélődött ki... A rendező a nézőre bízza a bemutatott „boldogság” megítélését. „Utak az emberi szívben” — ez azt jelenti, hogy mások is járnak rajta. Ha menet közben félreteszi tok valakit, már nem „Isten útjai” vannak a szívemben! Isten olyan utakat ad, amelyeken egymáshoz juthatunk. Ezeken az utakon az öröm és boldogság nem önmagunk boldogítása vagy valamiféle ,jkülön bejáratú”, másokra nem tartozó boldogság, hanem ha észrevesszük a közel, s távollévő útitársainkat is. Ha bombák hullanák erre az útra a mi utunk válik életveszélyessé. Ha éhség miatt kidől valaki a sorból, ha jogtalanság, faji megkülönböztetés teszi elviselhetetlenné, embertelenné útitársak életét, ez minket is vádol, és felelőssé tesz. S ha a jót tudom munkálni ezen az úton, örömöt és békességet szerezve, az az én örömöm és békességem is. E folyamatokban élve/válóságlehet Isten parancsa: örüljetek! Eleven munka az Országos Egyház bizottságaiban Lapunk gyakran hoz egy-egy rövid hírt a Magyarországi Evangélikus Egyház közgyűlése által megválasztott munkabizottságok működéséről. Arra gondoltunk, hogy egyszer „csokorba szedve” tájékoztatjuk olvasóinkat a jelenleg folyó bizottsági munkákról. Felkerestük D. KÁLDY ZOLTÁN püspököt, aki Dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő mellett az országos egyház lelkész-elnöke, és beszélgetést folytattunk vele erről a témáról. Többször olvastunk arról, hogy ülést tartott a Kate- chefikai Bizottság. Mivel vannak elfoglalva a bizottság tagjai? Ez a bizottság egyházunk tanító munkáját gondozza. Elsőrendű feladata, hogy elvileg és gyakorlatilag segítse az egyházunkban folyó hittan-tanítást, továbbá a konfirmáció munkáját, és a gyermek-biblia- órák szolgálatát. A hittankönyvek és a Konfirmációi Káté ennek a bizottságnak a munkájából nő ki. Több mint egy éve foglalkozunk egy szórvány-hittankönyv megszerkesztésével és kiadásával. Először a Tolna-Baranyai Egyházmegye lelkészei kérték, hogy ilyen könyvet adjunk ki, de őket követően sokan mások is. A szórványokban ugyanis nehezen lehet' használni az iskolai hittankönyvéket. Azokban túl sok az anyag. Rövidebb, szemléletesebb és sok tekintetben könnyebben tanulható könyvre van itt szükség. Olyan lelkészek foglalkoznak a bizottságban ezzel a témával, akiknek „szerelme” a gyermekmunka. Külön is ki kell emelnem Benczúr László Bu- dapest-Angyalföldi lelkész segítő munkáját. A könyv egyes részeit más és más lelkész, illetve lelkészi munkatárs (teológiát végzett nő) írja. Alapos elvi alapvetés után' szerkesztjük a könyv egyes részeit. A kéziratoknak március végéig kell készen lenniük. Reméljük hogy a könyv áz év végére már a lelkészek és a gyermekek kezében lehet. A püspöki körlevélből, majd lapunk hasábjairól is értesültünk arról, hogy az Országos Presbitérium új énekeskqpyv kiadását határozta el, amely fokozatosan bevezetésre kerülne egyházunk valamennyi gyülekezetében. Mi volt ennek a döntésnek az indítórúgója és milyen célokat tartanak szem előtt az énekeskönyv szerkesztésénél ? Az utolsó tíz esztendő egyik legszebb eredménye az új, egyetemes AGENDA megszerkesztése és kiadása volt. Egyházunk történetében ez az első olyan Agenda, amelyet országos síkon tudtunk bevezetni, vagyis minden, gyülekezetben— ahol a rendelkezéseket a lelkészeik megtartják — ennek az Ágendának használatával tartják az istentiszteleteket, keresztelési, úrvacsorái, esketési, temetési, konfirmációi stb. szolgálatokat. Ezt követően 1966-ban Zsinatunk alapos teológiai és egyházjogi munka után megalkotta az EGYHÁZI TÖRVÉNYEKET. Ügy láttuk, hogy gyülekezeteink éneklése vonalán ezzel párhuzamosan nem tettünk még meg mindent, amit meg kell tennünk. Külön is meg kell említenem, hogy mind a hazai viszonylatban, mind külföldön a különböző egyházak szinte kivétel nélkül új énekeskönyveket adtak a gyülekezeti tagok kezébe az utolsó két évtizedben. A mi egyházunk is hozzákezdett az énekeskönyv reformjához, és 1955-ben igen nagy munka után kiadásra került a Keresztyén Énekeskönyv új kiadása, amelyben már nem jelentek meg azok az énekek, amelyek teológiailag kifogásol-! hatók voltak, viszont szép számmal hozott új énekeket. Nagyon értékes része a Prőhle Károly által szerkesztett és írt „imádságos rész”. Most szeretnénk ezt a megkezdett munkát folytatni, és olyan énekeskönyvet kiadni, amely még előbbrelép. Köztudomású az is, hogy egyházunk több gyülekezetében nem a Keresztyén Énekeskönyv (dunántúli) van használatban, hanem a Békéscsabai vagy Szarvasi Énekeskönyv. Most szeretnénk egy „egyetemes”, vagyis országosan használt énekeskönyvet kiadni. Az énekeskönyv szerkesztő- bizottsága — melynek élén dr. Prőhle Károly teológiai professzor áll —, az országos elnökségtől a következő célpontokat kapta: az énekek szövegei fölé kotta kerüljön, a kotta rögzítse a dallamok helyes formáját a ritmikus éneklési mód szerint. Az 1955-ös szerkesztésű Keresztyén Énekes- köny énekeit teológiailag és prozódiailag vizsgálat alá kell venni: a meg nem felelőket az énekanyagból törölni kell vagy újra kell íratni. Az énekanyagot bővíteni ’ kell a békéscsabai, szarvasi és nyíregyházi éneke'-'könyvékből, illetve azok toldalék-anyagából. Az éneikanyag bővítendő a hazai más egyházak énekeiből az akumenizmus jegyében. Végül az énekanyag bővítendő ma írt énekekkel, melyek kifejezik egyházunk teológiáját Az énekesikönyv megszerkesztéséinek határideje 1975. december 31. Tehát a nagy munkára hosszú idő áiE rendelkezésre. Mivé! yarn elfoglalva a Lutheránus Világszövetség Magyar Nemzeti Bizottsága? Igen nagy munkára vállalkozott ez a bizottság. A Lutheránus Világszövetség genfi központja arra kérte a 82 tagegyházát, hogy alakítsanak teológiai munkacsoportokat és a Géniből megküldött témák sorából válasszanak ki olyanokat, amelyekkel a következő években készek foglalkozni. Ezzel segítenék a tagegyházak a Lutheránus Világszövetség teológiai munkáját. Ezzel a módszerrel hatékonyabban érvényesíthetnék a tagegyházak teológiai felismeréseiket valamennyi tagegyház számára. Évente egyszer lenne egy-egy (kiküldött révén közös munka- ülés Genfben. Mi négy témát választottunk, és ennek megfelelően négy munkacsoportot alakítottunk. — 1. Az egyházak élete és munkája új követelmények előtt. Mi az egyház és milyennek kell lennie, hogy a követelményeknek megfeleljen. 2. Dialógus más egyházakkal. E téma keretében azv ökumenizmus problémájával foglalkozunk annak előnyeivel és kísértéseivel. 3. Több oldalú békestratégia. Mik az igazságosabb társadalmi rendek feltételei és lehetőségei a világ- fejlődés szempontjából? 4. A keresztyénség találkozása különböző kultúrákkal, vallásokkal és ideológiákkal (köztük a marxizmussal). Itt azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a keresztyének és nem keresztyének, hívők és nem hívőik viszonyát és együttműködését milyen szempontok határozzák meg. A Lutheránus Világszövetséggel összefüggésben a fentieken kívül még két külön dolgozat is készül. Az eviani Nagygyűlésen hozott határozat szerint a tagegyházaknak nyilatkozniuk kell arról, hogy a saját társadalmukban hogyan értik az egyház politikai és társadalmi felelősségét. Ezt a témát egy kis bizottság dolgozza fel, melynek élén dr. Nagy Gyula professzor áll. — Egy másik kis munkaközösség tanulmányozza a reformátusevangélikus egyházak együttműködésére vonatkozó határozati javaslatot, melyet több éven keresztül európai szinten dolgoztak ki. A tagegyházaknak erre a javaslatra is vál- laszt kell adniuk. A magyar evangélikus egyház válaszát K a m o n d A kertaí gyülekezethez (Veszprém megye) tartozó Ka- Szirmai Zoltán mond! füiának már volt temploma, azonban annyira romossá vált, hogy 1957-ben le kellett bontani. Tíz év múlva, 1967. májusától szeptemberig felépítették jelenlegi templomukat. Űj templomtelket vásároltak, az anyagra és iparosmunkára 120 000 Ft-ot fordítottak, s a 200 lelkes kis gyülekezet 20 000 Ft értékű társadalmi mynkát végzett a hajlék felépítésében. A belső berendezés 23 000 Ft-ba került, összesen tehát mintegy 185 000 Ft-ot fordítottak rá. A gyülekezetét a kertaí lelkész, Sárkány András gondozta, az ő más parókiára távozása után ideiglenesen Mátis István ajkai lelkész gondozza. kidolgozó bizottság élén D ebk Pdlfy Miklós professzor álL Mi a feladata a Külügyi Bizottság által létrehozott Ösztöndíj Tanácsnak? Mint lapunk arról már beszámolt, az elmúlt években összesen 23 segédlelkészünk és lelkészünk járt ösztöndíjasként külföldi országokban. Bár előkészítésüket teológiai és nyelvtanulási síkon igyekeztünk elvégezni, mégis úgy láttuk, hogy ezt a munkát a jövőben sokkal következetesebben és céltudatosabban kell végeznünk. Ezért alakítottuk meg az Ösztöndíj Tanácsot, mely öt tagból áll D. dr. Pálfy Miklós professzor vezetésével. Az Ösztöndíj Tanács fog javaslatot tenni a kiküldendő ösztöndíjasokra nézve. Ez a Tanács készíti fél a kiiküldendő ösztöndíjasokat és Magyarországra való visszatérésük után beszámoltatja őket külföldön végzett munkájukról. A Tanács figyelme még arra is kiterjed majd, hogy figyelemmel kísérje a hazatért ösztöndíjasok továbbfejlődését, a Lelkész! Munkaközösségekben végzett szolgálatukat, és egyben ösztönözze őket nyelvismeretük frissen tartásában. Ügy gondolom, hogy ennek a bizottságnak a munkája ma már nélkülözhetetlen és igen hasznos segítséget tud nyújtani az egyház vezetőségének is. Olvastunk többször az Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottságról? Mi ennek a bizottságnak a szerepe? Egyházunkban volt olyan időszak, amikor az egyes gyülekezetek szinte saját ízlésükre építhettek és rendezhettek be templomokat, lelkészlakásokat és más épületeket. Szinte alig volt közegyházi ellenőrzés. Ennek következtében nem egyszer ízléstelenül építkeztek a gyülekezetek, különösen a templomok berendezésénél követtek el sok hibát. Több templomunk belső festése is ízléstelenségről tanúskodik. Az Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottság munkája abban áll, hogy egyfelől megvizsgálja az építkezési és renoválási kérelmeket, melyeket a gyülekezetek elnöksége most köteles megküldeni, másfelől tanácsot ad a templomok berendezésére, festésére vonatkozólag. Legutolsó ülésén megvizsgálta az új épületek építésére vonatkozó kérelmeket tíz éves távlatban. Azt reméljük, hogy a bizottság munkája nyomán nagyobb rendben, több szakértelemmé) és ízlésesebben folynak egyházunkban az építkezések. Egyik jelentős döntése volt a bizottságnak, hogy 100 (száz) négyzetméternél nagyobb területű lelkész-lakások építéséhez nem ad engedélyt. ÜNNEPÁTHELYEZÉS ÉS RÖGZÍTÉS A finn szakszervezetek központi szerve, valamint a finn munkaadók központi szerve javasolta, hogy három hétköznapra eső egyházi ünnepet, nevezetesen vízkereszt és menny- bemenetel ünnepét (ami áldozócsütörtök néven is ismert), valamint pünkösd másnapját a naptárban helyezzék máshova, mégpedig a két elsőt az ünnep hetének szombatjára, az utóbbit pedig hétfő helyett a pünkösd vasárnap előtti szombatra. Az Erkki Kansanaho püspök elnökletével működő egyház és állam kapcsolatával foglalkozó bizottság véleménye szerint az első két ünnep áthelyezése az egyház részéről nem megoldhatatlan. Mind az Egyházak Világtanácsában, mind vatikáni körökben , foglalkoznak azzal, hogy az ősi szokás szerint a holdtölte alakulásához viszonyuló évente változó időben ünnepelt húsvéti, s az ettől függő pünkösdi ünnepeket rögzíteni kellene egy állandó naptári napra, mégpedig április második vasárnapjára. Legutóbb Ruben Josef son svéd evangé- l'kus érsek nyilatkozott ebben a kérdésben. Nézete szerint eh - hez az állam szívesen hozzájárulna, de az a véleménye, hogy még hosszú idő eltelik, amíg a terv megvalósul, (Kotiniaa)
