Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-14 / 7. szám

Életbe vágó figyelmeztetés Zsid. 2, 1—4 Mindennapi életünkben sokszor hangzanak el reklámfelhí­vások. Az újságban, a rádióban, vagy televízióban szinte reg­geltől estig olvassuk, hallgatjuk, vagy látjuk anélkül, hogy észrevennénk, vagy komolyan vennénk azokat. Mert nem érintenek bennünket közelről, döntően, egzisztenciálisan. Mai igénk is ilyen unalmas, megszokott felhívásként hangzik, pe­dig számunkra, hivő emberek számára valójában életbe vágó figyelmeztetés. JOBBAN FIGYELJÜNK AZ IGÉRE! Százszor, ezerszer hangzott már el felénk ez a figyelmeztetés, s most mégis új­ra megismételi Isten. Hátha talán éppen most, századszorra, vagy ezredszerre látjuk meg, életbevágó fontosságát. Mert az igében, illetve a szószékeken és gyülekezetekben elhangzó ige­hirdetésekben maga a kegyelmes Isten jön hozzánk. Belealáz- kodik az emberi beszédbe, hogy annál könnyebben felismer­hessük öt és annál közelebb kerüljön hozzánk. Ezt tette akkor is, amikor Jézus Krisztusban emberré lett, s mint testté lett ige megmutatta az ö dicsőségét. Ezt teszi azóta is mindenütt, ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az ő nevében és ahol prédikáció hangzik el emberek előtt. MINDEZT AZÉRT TESZI ISTEN, hogy segítsen rajtunk. Hogy bűneinkből, elesettségünkből felemeljen, hogy letöröl­je könnyeinket, hogy örvendező új élettel ajándékozzon meg bennünket. Sőt azt szeretné, hogy ennek a boldog új életnek ne csak élvezői, hanem továbbadói és munkálói legyünk csa­ládunkban, társadalmunkban, az egész világon. Ezért tesz al­kalmassá arra, hogy minden erőnkkel szolgáljuk ezt az újat, munkáljuk a körülöttünk élő emberek örömét, békességét, boldogságát, s ez áltál megtaláljuk a kiegyensúlyozott, boldog emberi életet, más szóval az üdvösséget. EZ AZ ŰJ ÉLET NEM ILLÜZÖRIKVS ÍGÉRET, vagy hiú ábránd csupán. Isten Szentlelke megteheti azt a csodát, hogy az ige hirdetése és hallgatása nyomán mindez valóság legyen. Mint ahogy megvalósította a próféták, az apostolok és a refor­mátorok igehirdetése nyomán, Isten ma is, bennünket is el akar és el tud juttatni erre a kiteljesedett, boldog emberi életre. Ezért szólít meg és figyelmeztet ma is: jobban figyeljünk az igére! Mert az örvendező új életet munkáló hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje áltál. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Halát adunk neked, Mennyei Atyánk, hogy amint egykor Jé­zus Krisztusban emberré lettél, úgy alázkodsz ma is bele az emberi beszédbe, az igehirdetésben. Köszönjük, hogy az ige hirdetése, a veled való áldott találkozás nyomán ma is új élet, öröm, békesség és üdvösség fakad életünkben. Bocsásd meg, hogy sokszor nem vesszük komolyan igédet, nem figyelünk rá, s ezért akadályai vagyunk annak, hogy éle­tünkben és környezetünkben megvalósuljon ez a boldog, új élet. Kérünk, Szentlelked erejével nyisd meg fülünket az ige hall­gatására és szivünket annak befogadására és megtartására. Ámen. Magyar népi Krisztus-legendákból A hazugság „Hamarabb utolérni a ha­zug embert, mint a sánta ku­tyát.” A hazugságból épített kártyavár egyszercsak össze­omlik. A messziről jött embe­rek, a nagyotmondó diákok, s a Hári Jánosok alkonya el jő. Fény derül egyszer mindenre. „Nincs olyan dolog, ami egy­szer ki ne tudódnék...” — mondja Jézus. Péter se tudta ezt..., mert a legenda szerint: „Krisztus és. szent Péter, amint egy falun mentek ke­resztül, betértek egy házba. Ütra valóul sült ludat adtak nékik. Krisztus ment mindig elől, s utána Péter. Péter na­gyon éhes volt. Csendben az Ür háta mögött megette a lúd egyik lábát. Amint a falut el­hagyták, letelepedtek a patak partjára, s falatoztak egy ke­veset. A lúdnak — uramfia — csak egy lába van. — Hé, Péter! Hol ennek a lúdnak a másik lába? — kér­dezi tőle az Ür Jézus. — Uram! Ennek csak egy lába volt! — bizonygatta Pé­ter. — Nézd csak, Uram, ahajt a jégen is áll néhány lúd, azoknak is csak egy lábuk van! — Az bizony lehet, látod! — mondá Krisztus Urunk. De mégis, gyere csak! Nézzük meg őket közelebbről, hogy igazán csak egy lábuk van-e? Mindketten felkeltek, s oda­mentek egyenesen a ludak fe­lé. Amikor közelükbe értek, Krisztus Urunk hessegetni kezdte őket. Erre mind leen­gedte a másik lábát is, és nagy gígázással szétszaladtak. Ekkor odafordult Jézus Péterhez, s így szólt neki: — No látod Péter! Most is hazudtál! Ezeknek is két lába volt. Az volt annak is, csak te megetted, amikor utánam kullogtál! — Ó édes Mesterem! — re- begte Péter — én azt hittem, hogy téged is, mint az embe­reket, el lehet ámítani, de most látom, hogy te nem­csak előre, de hátra is látsz. Ezért tudod, hogy megettem a lúd egyik lábát!” A „hessegetés” idején lehull a lepel, s az igazság meztele­nül vádol bennünket. Fogad­juk meg Pál tanácsát: „Ne hazudjatok egymás el­len, mivelhogy levetkeztétek amaz óembert, az ő cseleke­deteivel együtt” (Kol 3, 9). Ne próbáljuk hát az óembert a hátunkon tovább Cipelni — se szívünkben, mert az Űr nemcsak hátra is lát, hanem a szívünkbe is. Hernád Tibor NIKODIM METROPOLITA XXIII. JÁNOS PAPÁRÓL Az Orosz Ortodox Egyház Külügyi Hivatalának vezetője, Nikodim metropolita „XXIII. János, .Róma pápája” címen nyújtotta be a múlt évben a Moszkvai Lelkészi Akadémián disszertációját. A mű első fele a pápa élettörténetével foglal­kozik, majd a második részben munkásságát tárgyalja három részben a következő szempon­tok szerint: szociális tevékeny­sége, a 2. vatikáni zsinattal kapcsolatos esemény'V és vé­gül a pápa békeszolgálata. A metropolita disszertáció­jának témaválasztását ázzál in­dokolta, hogy bár a protestan­tizmus jóval közelebb áll az ortodox egyházakhoz, az öku­menikus mozgalom érdekében azonban igen fontos, hogy az ortodox egyházák behatóbban foglalkozzanak a katolikus egyházban jelentkező legújabb irányzatokkal. Nikodim metropolita munká­ja az első orosz nyelven, ame­lyik a római katolikus egy­ház XXIII. János pápa nevé­hez fűződő újabb korszakát vizsgálat alá veszi, (Junge Kirche) Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. Többszörös lakástulajdonos Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén And­rás, du. 5. dr. Haíenscher Károly, du. 6. szeretetvendégség: dr. Ké­kén András. Fasor de. 11. D. Ko­ren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. D. Ko­ren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de- 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Tltaly Kálmán u. 28. de. 10. dr. Rédey Pál, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. szeretet­vendégség. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros. Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 3. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ö legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő sza­vát. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket.,(Zsolt 95, 7— 8) VASÁRNAP. — „És meg­kérdezték tőle tanítványai: mit jelent ez a példázat?” (Lk 8, 4—15) Az ember, élete, tudása, gondolkodásmódja rengeteget változott Jézus kora óta, a hir­detett ige útjának, sorsának képét azonban ma sem lehetne igazabban és tökéletesebben jellemezni, mint Jézus tette a magvető-példázatban. A tanít­ványok még feltehették a naiv kérdést: „mit jelent mindez?” — nekünk inkább azon kellene csodálkoznunk, hogy önmagun­kon szemlélhetjük az összes ta­laj-típust. Voltunk már Isten megítélő vagy elkötelező üze­nete számára „útfél”, „sziklás föld”, „tövisek közötti föld”. De voltunk — s legyünk most is! — „jó talaj”, mely magába fo­gadja Isten sokféle úton hoz­zánk jutó szavát. HÉTFŐ. — „Mert nem hiába­való ige ez nektek; hanem ez a ti életetek...” (5 Móz 32, 44—47 ) Mózes szolgálatán ke­resztül gazdagon áradt az ige a nép hallására, ők azonban fárasztó ismétlődésekkel kísé­relték meg felejtéssel és ke- ményszívűséggel hiábavalóvá tenni az igét. Hála Istennek, ez nem sikerülhet nekik. Mó­zes az út végén mondhatja el boldog összefoglalásként: nem­hogy hiábavaló lenne Isten sokféle igéje, de abban van a ti életetek, bölcsességetek, cé­lotok. Mi már „Mózesnél is na­gyobbat” — Jézus Krisztust láthatjuk, mint Isten igéjének közvetítőjét s ez a mi korunk kérdéseiben jélent életet, uta­kat. KEDD. — „És amikor be­ment a templomba, kezdte ki­űzni azokat, akik a templom­ban adtak-vettsk; — Mikor pe­dig a templomban körüljárt, odamentek hozzá a papi feje­delmek, az írástudók és a vé­riek.” (Mk 11, 15—19; 27—33) Sok álmodozó keresztyén vá­gya ez: bárcsak Jézus ma is itt lenne, közénk jönne!... Mai igénk Jézus két templomláto- gatásánák története. Mindkettő leleplező. Először a kufár-lel- kűeket űzi ki onnan, akiket manapság inkább „élelmes, ügyes embereknek” monda­nánk, másodízben pedig egyet­len visszakérdezéssel rávezeti a papi fejedelmeket, és „bölcs” társaikat tudatlanságukra, kép­mutató önhittségük nevetséges­ségére. Sose felejtsük el: a templomban s a templomon kí­vül Isten szeme rajtunk van, belénk lát. Észreveszi, ha ide­gen lélek van bennük és nem engedi, hogy mindig mi kér­dezzünk. Ő is megkérdez ... SZERDA. — „Márta, Márta, sok mindenért aggodalmasko­dói és töröd magad, pedig egy a szükséges ...” (Lk 10, 38—42) Milyen mai típus ez a Márta! Nézzünk csak körül: állásban lévő, háztartást vezető és gyer­meket nevelő asszonyok, má­sod- és harmadállást vállaló férfiak, különórák sorozatában őrlődő, túlterhelt gyérmekek ... Nem a „többet akarás” a baj, nem is a szorgalom, önmagunk odaáldozása másokért, szeret­teink szebb életéért. Ezek jó dolgok lehetnek, de csak akkor, ha megmarad a cél, a szolgáló február 14-én de. 8. Rákospalota KJstemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosiidét de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szita Istvánná, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de, 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidcgkút de. fél 31. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Im­re. Németvölgyi út de. 9, Bencze Imre, Nagytétény de. fél 9. Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. élet értelme: ha még család a család, ahol szeretni, beszél­getni, megpihenni is lehet; ha a munka nem pénzszerzési esz­közzé zsugorodik, ha a tanulás nem kellemetlen robottá vá­lik ... És ha marad még hely fejünkben és szívünkben Isten üzenete számára ... CSÜTÖRTÖK. — „Az ember beveti a magot a földbe... a mag pedig kihajt és felnő, ma­ga sem tudja, hogyan .. ,”(Mk 4, 26—29) E héten már sokat hallottunk a magról. Isten igé­jéről, annak befogadásáról, de keveset a gyümölcstermésről. Ez így is van rendjén: erről ke­veset tudunk. Legfeljebb az eredményt észlelhetjük, de a „hogyan” — titok marad. A mag az emberi szívben kihajt és felnő: szeretet lesz belőle, áldozatkészség, jóság, becsület, hit és bizonyságtétel. Nem tud­juk, hogyan lettünk képesek ezekre. „Magától” — mondja Márk. „Istentől” -a- mondjuk mi. PÉNTEK. — „Az én beszé­dem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsesség megté­vesztő szavaiban állott, hanem Léleknek és erőnek megmuta­tásában.” (I Kor 2, 1—5) Böl­csességre a keresztyén ember­nek is szüksége van. Érteni kell a dolgokat, a bennünket körülvevő világot és Isten szol­gálatra küldött akaratát. De ez a bölcsesség nem verejtékes agy-munkával sajátítható el. Alázat és nyitott szív kell hoz­zá. Nem lehet megtévesztő: nem ízlések, beállítottság, tu­dásmennyiség alakítják: Isten egy, örökérvényű igazsága a tartalma. S végül: a bölcs böl­csességében gyönyörködik, a keresztyén ember pedig Isten szeretetében. SZOMBAT. — „Mert az Is­ten beszéde élő és ható: éle­sebb minden kétélű kardnál és elhat a szívnek és léleknek, ízeknek és velőknek megoszlá­sáig és megítéli a szív gondo­latait és szándékait.” (Zsid 4, 9—13) A híres „Rágalom-áriá­ban” énekel az operai szereplő arról, hogy a suttogva tovább­adott rágalom mindenüvé el­jut, megállíthatatlanul terjed tovább, befészkeli magát — és aztán: robban, pusztít... Isten- beszédé nem ilyen „látványo­san” terjed. Dé egész életünk arról tanúskodik, hogy. e be­széd eljut oda, ahová Tsten akarja és célja nem a pusztí­tás, hanem mindig az építés, formálás, megvilágítás. Áldott érte az Isten. Szirmai Zoltán EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VTIL. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 @ 71.0361 Athenaeum Nyomda, Budapea« Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató A lakás, amelyben lakunk, olyan csöpp, hogy majdnem minden lépésnél beleütközünk valamibe. Persze, hibásak va­gyunk magunk is, mert egyet­len szobába sűrítettük be mind­azt, amire úgy érezzük, szüksé­günk van. Használati és em­léktárgyainkat, kedvenc darab­jainkat és a lehetőség határait kissé túllépve azt, amit a vi­lágirodalomból értéknek tar­tunk. Kicsi a lakásunk, de nagyon szeretjük. Az ablakok gyer­mekjátszótérre nyílnak, öreg fa kandikál be hozzánk, vere­bek csivitelnek az ágai között, a galambok állandó vendégeink és rigók csattognak az erké­lyünkön. Ha a redőnyt felhúz­zuk, a reggeli nap sugarai kö­szöntének. Festetni kellene, re- nováltatni, itt-ott beázott, hul­lik a vakolat, de amig ez a sze­retettel bélelt kis fészek oltal­mat, békét, csendét ad, ezt érezzük a legszebbnek az egész világon. Gyakran hallom mostanában emlegetni a lakásrendeletet. Az emberek latolgatják a lehetősé­geket, megoldásokon törik a fe­jüket, a fiatalok álmodozva né­zik az épülő bérházgkat, és szá­molgatják megtakarított fo­rintjaikat. Valamikor mi is ezt tettük. Nekünk is vannak még ál­maink, de megtakarított pén­zünk nincsen. A családban en­gem tartanak mégis a leggaz­dagabbnak. Többszörös lakás- tulajdonosnak tartanak. El­mondom, miért. Van egy szobám Bulgáriá­ban. Régi. parasztbútorok van­nak benne. Az asztalon népi hímzés, a sarkában kemence. Az ablakai hófödte csúcsokra nyílnak. A házigazda villogó szemű, fekete parasztember, azt mondja, ez a szoba az enyém, tehetek benne, amit akarok, ha szeretem, itt lak­hatok akár életem végéig. Van egy szobám fenn, Dániá­ban. Ablakai a fjordra néznek. Az ablak előtt zöld pázsit, ha­talmas fák. A tengerbe nyúló stégen kis, fekete kutya nézi a távoli hajókat és a közeli le­gyeket. Egyformán megugatja mind a kettőt. Éjszaka őzek és rókák járnak a kertben, nyo­mukat őrzi a harmatos fű. Für- csa, tarka madarak suhannak el az ablak előtt, és csodálatos szárnyú lepkék játszadoznak egy-egy százszorszép felett. Ember ritkán téved ide, csak a tengerbe siető patak hoz hírt, és néha egy madár rikolt éle­sen, furcsán. Órákig lehet itt ülni hangtalanul, csendben. Van egy szobám Kaliforniá­ban. Azt írják, az óceánra néz­nek az ablakai. Még nem lak­tam benne, de tudom milyen. A szobába behallatszik a ten­gerhab zenéje, ahogy a sziklás parthoz . ütídik. Húsoslevelű, pirosvirágú növények laknak az ablak alatt. Ez az a hely, — Hatvanad vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Lk 8, 4—15; az igehirdetés alapigéje: Zsid 2, 1—4. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 21-éri, vádSrnáp reg­gel 7 órákor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és URH adó. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYÉBEN Rónay Zoltán ba­lassagyarmati lelkész kapott megbízást a Gyülekezeti Se­gély vezetésére. — BUDAVÁR. Az egyetemes ímahéten a helyi lelkészek mel­lett ifj. Harmati Béla külügyi titkár, Lukáts József és Cserj Kálmán református lelkészek szolgáltak a gyülekezetben, — MEDGYESEGYHAZA. Január 2-án a gyülekezetben vendégszolgálatot végzett Sá­fár Lajos gyomai lelkész.-— CSORVAS. A gyülekezet január 17-1 szerété tvendégsé- gén Fecske Pál nágyszéttási lel­kész, a Nyugat-Békési Egyház* megye sajtóelőadójá „Evangé­likus egyházunk sajtószólgálá- ta” címen előadást tartott. — KONDOROS. Január 17- én a gyülekezet szeretetvéfi- dégségén Ürügdy Ferenc szar­vasi református lelkész tartott előadást ahol mindig békét találsz — ír­ják —, ez a szoba a tiéd. Van egy szobám, fenn, észa­kon, finn földön, .ahol későn olvad a, hó, és rövidek a virá­gos nyarak. Ott épült nemré­gen, kuporgatott fillérekből, egy kis faház. Abban nekem is van egy szobám. Szemben vele a templom áll, körülötte teme­tő. Ha kinézek, látom, ahogy vasárnaponként keresztelni vi­szik az újszülötteket, és este körülölel mindnyájunk pihenő­helyének végtelen csendje. Szü­letés, halál közvetlen a szemem előtt, hogy ne bízzam el ma­gam. Amikor lehull a hó, vidám, gyermekek lepik el az utcát. Élénk színű, mintás pulóverük, gondtalan nevetésük tavaszt hoz a télbe. Szeretem ezt a szo­bámat, ahol az élet és az év­szakok menése-jövése olyan egyszerű, természetes. Van egy szobám az Adriai- tengerparton. Pálmák és cit­romfák vannak a kertben, az ablakból belátni majdnem az egész öblöt. Az ezüstös, zöldes­kék vízen fehér vitorlák, gyors­járatú luxusjachtok suhannak., a sziklákon csukott szemű em­berek teste issta a szikrázó na­pot. öregasszony magányosan ül egy pádon. A messzeségbe néz. Elmúlt éveit vagy az: irigy jövőt kutatja, vagy talán csak ül gondolat nélkül, s hagyja, hogy elringassa a víz, a szél, á napfény beszéde. Többszörös, lakástulajdonos vagyok. A szobákért nem fize­tek se bért, se adót. „A te szo­bád” — mondják, Írják a házi­gazdák. És én hol az egyik, hol a másik szobában töltöm a na­pomat, aszerint, ahogy a kép­zeletemnek kedve telik. De otthonra találok minden olyan városban, faluban is, ahol van Isten háza. Soha nem tudtam'úgy ebbe az otthonom­ba menni, hogy ne fogadtak volna tárt karokkal. A ház Gazdája sohasem zárja be az ajtót. Az egész ház népe együtt énekel velem. És ez a közös éneklés erőt ad, az összeiarlo- zás erejét. Isten szolgája egy­szerű feketében van, a lobogó gyertyák fényében egyformán sápadtak az arcok, a kezek egyformán kulcsolódnak imára, és egyformán dobban talán a szívük is, ha a harang megkon- dul: Miatyánk, ki vagy ameny- nyekben... Gyermekkorom óta ezt a la­kásomat, szeretem a legjobban. Volt úgy, hogy orgonasipok és emberek százainak . szívéből szakad ki a vallomás: Erős vár a mi Istenünk. Volt úgy, hogy csak ketten voltunk benne a Gazdával. Elmondtam neki c-/y nap, egy hét, egy év, az egész életem örömét, bánatát. Sze­retem . ezt az otthonomat, amelyben mindenki számára van hely. amelyben mindenki otthonra i 'Iái, legyen a világ­ban bárhol. Gyarmathy Irén — ALBERTI. Az egyetemes imahét ker.etébeii január 19-én Cselovszky Ferenc bényei lel­kész igehirdetéssel szolgált. — HALÁLOZÁS. Polgár László ny. postafőfelügyelő, a fasori gyülekezet tagja január HUán, 62 éves .korában Buda­pesten elhunyt. Temetése, janu­ár 28-án. volt a Farkasréti te­metőben. Az elhunytban ifj. Harmati Béla külügyi titkár apósát gyászolja. „Jöjjetek én- hoZzárri mindnyájan, akik meg­fáradtatok és meg vagytok ter­helve, én nyugodalmat adok néktek.” Dr. Jármay Gyula a buda- hegyvidéki gyülekezet tagja, életéhek 65-ik, házasságának 40-ik évében rövid szenvedés után január 19-én elhunyt. Hamvait február 24-én helye­zik örök nyugalomra a Farkas­réti temetőben. „Jézus Krisz­tus tegnáp és ma és mindörök­ké ■ ugyanaz.” — özv. Domonkos Józsefné, sz. Herceg Lídia, az acsádi gyü­lekezet hűséges tagja 99 éves korában elhunyt. Temetése ja­nuár 26-án volt a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Hosszú élettel ejégítem meg és meglát­ta tóm vele üdvösségemet.”- 1546. FEBRUÁR 14-ÉN, ezen a vasárnapon prédikált Luther Márton utoljára Eisle- benben. Négy nappal később,, február 18-án meghalt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom