Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-14 / 7. szám
ORSZÁGOS E Va n g é l I ku s hetilap XXXVI ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1971. február 14. Ara: 2,— Forint Mivel foglalkoznak az egyházak világviszonylatban? Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülése Előző cikkünkben az Addisz-Abebaban tartott ülés két témáját ismertettük, nevezetesen a keresztyéneknek a nem-keresztyén vallások képviselőivel való párbeszédét és az Egyházak Világtanácsának a római katolikus egyházzal való együttműködését. Most a másik két nagy témáról: a faji megkülönböztetés elleni harcról és a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontokról kell szólnunk. A faji megkülönböztetés elleni harc Mivel a központi bizottság éppen Afrikában tartotta ülését különösen is hangsúlyt kapott az egyházak szolgálata a faji megkülönböztetés elleni harcban. Köztudomású, hogy Afrikában több olyan állam van, amelyben a kisebbségben levő „fehér”-ek vannak uralmon és erőszakosan elnyomják a többségben levő „feke- té”-ket. Délnyugat-Afrikában a 600 000 lakosból csak 70 000 fehér, de a feketék teljes jog- (osztottságban élnek. A Dél- afrikai Unióban több, mint 3 millió fekete él rezerváciök- ban, tehát olyan kijelölt helyeken, melyeket csak bizonyos órákban hagyhatnak el. Ebben az országban a feketék bére ötszörte kevesebb, mint a fehéreké. Ezt lehetne folytatni. A szomorú helyzetet fokozza, hogy több keresztyén egyház a Dél-afrikai Unióban ugyancsak • gyakorolja a faji megkülönböztetést, még az istentiszteleten is, nem is szólva az úrvacsoráról. Az Egyházak Világtanácsa már korábban is, de különösen az uppsalai (1968) nagygyűlésen felhívta a tagegyhá- /.ak figyelmét arra, hogy minden eszközzel küzdjenek a faji megkülönböztetés ellen. Ennek a felhívásnak megfelelően a központi bizottság 1969-ben az angliai Canter- buryban tartott ülésén már programot dolgozott ki e tárgyban és egy különbizottságot is létesített, melynek az volt a feladata, hogy irányítsa és megtervezze ezt a szolgálatot. Még nagyobb lépés történt 1970 szeptemberében az NSZK-beli Arnoldsháin- ben, ahol a Végrehajtó Bizottság elhatározta, hogy 200 000 dollárt ad 19 afrikai és ázsiai ..felszabaditási szervezetnék”, amelyek küzdenek a faji megkülönböztetés ellen. Ezzel egy- időben még 300 000 dollár ösz- szegyűjését határozták el. Az arnoldshaini döntés néhány tagegyházban, elsősorban az NSZK-beli egyházakban, nagy ellenállásra talált. Ezek az egyházak azt állították, hogy „a keresztyén egyházak nem támogathatnak pénzzel olyan felszabaditási szervezeteket, amelyek fegyverrel is harcolnak, mert az egyházak nem segíthetik az erőszakos akciókat”. így érkezett el a központi bizottság addisz-abebai ülése. Az ülésen a vita középpontjában ez a kérdés állt: oda- állhat-e az egyház olyan törekvések, vagy mozgalmak mellé, amelyek — ha kell — akár erőszakos, tehát forradalmi úton akarnak megváltoztatni egy társadalmi relidet, amely elnyomja faji alapon a többséget és más igazságtalanságot is elkövet. Vagy pedig csak a „békés fejlődés'’-t segítheti az egyház? Közelebbről: jóváhagyja-e a központi bizottság a Végrehajtó Bizottságnak azt a határozatát, mellyel 200 000 dollárt szavazott meg a .19 „felszabaditási szervezetinek? A problémát a felszólalók igen sok oldalról világították meg. Végül is — igen nagy meglepetésre! — a központi bizottság teljes egyhangúsággal hagyta jóvá, a Végrehajtó Bizottság döntését. Még az NSZK-beli kiküldöttek is ifjúság és a felnőttek lelkiismeretét ezen a területen A nemzetközi kérdések A központi bizottság nagyon alaposan foglalkozott a nemzetközi kérdésekkel. A Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó megszavaztak a döntést, miután kitűnt, hogy a felszaba- dítási szervezetek kijelentése szerint a kapott összeget „nem használják katonai célokra.” A határozatból kiemeljük szó szerint a következő mondatokat: „A központi bizottság úgy véli, hogy az egyházaknak mindig az elnyomottak és az erőszak áldozatainak felszabadításáért kell- kiállniuk (az erőszak olyan áldozatairól van szó — mondja a határozat —, akiknél az erőszak megtagadja az alapvető emberi jogokat). A központi bizottság felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az erőszak sok esetben a status quo (tehát éppen a fennálló állapot) fenntartásából ered. Noha az Egyházak Világtanácsa nem azonosítja és nem is azonosíthatja magát teljes mértékben egyetlen politikai mozgalommal sem, de nem tudja elítélni a faji megkülönböztetésnek azokat az áldozatait sem, akik rákényszerültek az erőszakra, mint az egyetlen útra, amely számukra megmaradt, hogy orvosolhassák sérelmeiket és így út nyíljék számukra egy új és igazságosabb társadalmi rend felé”. — Ezt a döntést mi igen nagyra értékeljük! Bár az egyház számára a békés fejlődés előmozdítását javasolja, de ezzel egyidőben elismeri, hogy lehetnek olyan helyzetek, amelyekben az egyházaknak el kell ismerniük a forradalmi változás szükségességét és nem ítélheti el azokat, akik a forradalmi utat választották. Mi magyar evangélikusok, ennél még többet is merünk mondani. azt tudniillik, hogy az egyház tagjai maguk is segíthetik a. forradalmi változásokat, ott ahol már minden más út lezárult, az igazságosabb társadalmi és politikai rendért való küzdelemben. A határozat azt is kimondja, hogy a „tagegyházak támogassák teljes mértékben a faji megkülönböztetés elleni küzdelem programját”. Ezzel együtt támogassák az ENSZ idevonatkozó erőfeszítéseit. Itt említjük meg, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház delegátusain keresztül a közpónti bizottság ülésén 300 dollárt ajánlott fel a programra. Az egyik határózati pont sürgeti az egyházakat, hogy saját kebelükön belül is szüntessenek meg minden faji megkülönböztetést és tegyék érzékennyé a gyermekek, az Bizottság jelentésének megtárgyalásában magyar részről D. dr. Pálfy Miklós professzor vett részt. Blake főtitkár jelentésével kapcsolatban a központi bizottság Helyeslöleg vette tudomásul, hogy a „jelentés hangsúlyt helyez a tagegyházak dinamikus és aktív részvételére a társadalomban, továbbá a modern világ politikai és gazdasági problémáiban”. A határozat kiemeli, hogy „minden társadalmi aktivitásunk az egész világ Urához való tartozásunkból ered”, közelebbről: „ a Szentháromságba vetett folyamatos, megújított hitből és meggyőződés bői”. / Abból a helyzetből adódóan, hogy a-központi bizottság Afrika egyik országában tartotta ülését, a határozatok nagyobb része is afrikai problémákat érint. A bizottság teljes egyhangúsággal hozta azt a határozatát, hogy küldessék távirat Heath angol miniszterelnöknek és Pompidou francia elnöknek és szólíttassanak fel arra, hogy ne szállítsanak a Dél-afrikai Uniónak fegyvereket. Hatpontos határozat születetett ezen az összefoglaló címen : „Egység és emberi jogok a mai Afrikában”. A központi bizottság felhívja a tag- egyházakat: 1. segítsék a népek egymásrautaltságának gondolatát a nemzetközi erkölcs kifejlesztésével, 2. ösztönözzék kormányaikat, hogy segítsék a szabad afrikai nemzetek erőfeszítéseit, melyek arra irányulnak, hogy teljes önrendelkezést, függetlenséget és egységet érjenek el, 3. biztassák kormányaikat, hogy hozzanak olyan törvényeket, melyeknek értelmében nem adnak segítséget az idegen zsoldosoknak., 4. gyakoroljanak befolyást kormányaikra, továbbá a különböző ipari és kereskedelmi vállalatokra, hogy álljanak el olyan tervek támogatásától, mint a Cabora Bassa-ban (Mozambique) létesítendő duz-, zasztógát. melynek építésével összefüggésben közel 1 millió négert akarnak áttelepíteni és helyükre ugyanannyi portugált hozni, 5. támogassák a tagegyházak azt, hogy Afrika atommentes övezet maradjon, 6. ösztönözzék kormányaikat, hogy ne adjanak el fegyvereiket az afrikai faji megkülönböztetést gyakorló és gyarmatosító rezsimeknek. Egyéb határozatokból ki kell emelnünk a következőket: 1. A központi bizottság felhívja a tegegyházakát, , hogy segítsék az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak végrehajtását és a béke megvalósítását azokon a területeken, amelyeken háború dúl. 2. Támogassák a Biztonsági Tanács határozatának érvényesülését a Közel-Keleten és segítsék Jarring missziójának sikerét. 3. Tegyenek erőfeszítéseket az egyházak a halálbüntetések eltörléséért az egész világon, tekintettel az. élet szent voltára. 4. Segítsék, hogy az alapvető emberi jogok megbecsültessenek és érvényesüljenek saját országukban. D. Káldy Zoltán BÉKÉS Békéscsaba árnyékában élő kicsiny gyülekezet De helyzete merőben különbözik attól. Békéscsaba az ország legnagyobb evangélikus gyülekezeté, Békés igen erős refórmátus és római katolikus gyülekezetek mellett volt hosszú időn át templom nélkül vergődő kis közösség. Mostani épületét 1952-ben vásárolta imaház és parókia céljaira. (Az épület a húszas években épült.) A vásárlás 32 000 Ft-ért történt, de jelentős renoválásra és átalakításra szorult, hogy a célnak megfelelő legyen. Ez 1963-ban folyt végbe, Kotsis Iván dr. építész tervei szerint 51 000 Ft-ot költöttek rá, amelynek nagyobb részét az erőtlen kis gyülekezet külső segítségből kapta, bár erejéhez mérten maga is jelentősen áldozott. A gyülekezet lélekszáma a? épület vásárlásakor 460 volt. Az imaterem 100 férőhelyes, Jiétenként rendszéresén használják. A gyülekezet lelkésze hosszú időn át id. Abaffy Gyula volt, akit Gabányi Géza váltott fel. Ma Petor János a pász. tora. Határozataink nyomában Az egyházi építkezések, tatarozások ellenőrzéséről Az elmúlt év első püspöki körlevele — január 12-én — foglalkozott egy régi, de általánosságban még ma sem eléggé komolyan vett egyházfőhatósági rendelkezéssel. Eszerint minden egyházi építkezés és jelentősebb renoválás (10 000 Ft-on felül) tervét az illetékes tanácsi szervek jóváhagyása előtt egyházi jóváhagyás végett fel kell terjeszteni az Egyházi Építéseket Jóváhagyó Bizottság elé. Templomok esetében összegre való tekintet nélkül engedélyeztetni kell a festést, dekoráció alkalmazását, világításmódosítást, ablakozást, oltár és szószék építését, alakítását. Szóval nemcsak a templom-külsejének, formájának, de belső terének kialakítására is jelentősen figyelemmel kell lenni. ..I Nem túlzott adminisztráció ez? Vajon nem fékezi a tatarozások kívánatos ütemét? Nem nyúl bele túlzottan a gyülekezetek önálló elhatározásába? Nem — és szükségszerűen igen.. Nem túlzott adminisztráció, ha a célt nézzük. A templom sajátosan egyházi épület, s formában, tartalomban, kifejezésében belső törvényszerűség szabályozza. Liturgikus és művészi előfeltételei vannak. Az előbbi a formák, színek, elrendezések hittételekben gyökerező szabályozása, az utóbbi pedig — ízlés, és nem elsősorban pénz kérdése. Ezek tanácsolásához bizony szakember kell. Istennek csak a legszebbet szabad adni — ez volt Peskó Zoltán orognaművész egyházzenei elve és hitvallása. Ez áll az egyházi építkezésekre, tatarozásokra is, különösen ha templomról van szó. A szépnek pedig, az építészetben jelentősen, igen komoly belső törvényszerűségei vannak. Üj templomépítészetünkét — amikor majd, nemsokára végére érünk „25 évünk új templomai” sorozatunknak — értékelni fogjuk. Ki fog derülni, hogy nagy áldozatokkal egyes helyeken mekkora giccset alkottak, sok helyen pedig józan tervezéssel és főleg ízléssel igen kis összegből művészileg milyen szépet hoztak létre. Nem az fékezi az építkezések és tatarozások ütemét, ha előzetes tervet kell jóváhagyatni, hánem az, ha meggondolatlanul gyorsan toldoznak-foltoznak Valamit — s utána derül ki, hogy elszámították magukat s ráadásul giccses megoldást hoztak. Igen,' szükségszerűen belenyúl az intézkedés a gyülekezetek önálló elhatározásába. De a gyülekezetek érdekében! Nemcsak a liturgiái és művészi szempontok érvényesítésével, hanem az anyagi egyensúly munkálásával is. Van templomunk — s nem • is hagy — amely 12 évig épült, s van, amelyik 25 ev után sincs készen, mert a tervezésben nem számoltak jól, nem lévén a kellő áttekintés birtokában. És hányszor, súlyos tízezer >forint űszptt már el közegyházi segélyből azért, mert rosszul tervezett épületek kényszerű befejezésére kellett adni! 'Bizony' tanulságos listát tudnánk összeállítani építéseink, átalakításaink és íelújítijsaink " giccseiről, s csonkatoronnyal, vakolatlanul maradt épületeinkről — mert elmaradt a józan belenyúlás a gyülekezetek tervezéseibe. Sok tanulságos szempontot hozhatnánk még fel, de talán reálisabb és pozitívabb lesz a kép, ha néhány adatot közlünk a Bizottság egy évi munkájából. 45 tatarozási tervet vizsgált meg, s — némelyiknél némi módosítással — 40-et hagyott jóvá. 5 esetben nem hagyta jóvá a tervet. Tízéves előretekintő tervezésben — mert a reális gyülekezetek így számolnak és terveznek — 14 új parókia és istentiszteleti hely építési tervét hagyták jóvá. Itt jegyezzük meg, hogy a parókiaépítés mai elvei a keretet 90—-100 m2-ben állapítják meg két szoba és iroda részére. Bizony sok lelkészcsalád örülne — főleg a papnék — ha a régi, terebélyes, udvarháznyi, sokszobás és szüntelenül javításra szoruló papiak helyett modern, összkomfortos, egészséges kétszoba-irodás épületbe költözhetne. Én is. És de jó volna, ha ez azért bizonyulna kicsinek, mert sok a gyermek a lelkészcsaládban. D. Koren Emil A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA PRÁGAI KONZULTÁCIÓJA Prágában tartotta február első két napján konzultációját a Keresztyén Békekonferencia a katolikus békeszervézetekkel. A tanácskozás témája: „á béke teológiája és stratégiája”. A KBK elnöksége és nevesebb képviselői mellett jelentős számban voltak jelen Európa különböző országaiból a római egyház képviselői. Magyarországról -héttagú római katolikus delegáció utazott Prágába dr. Bánk József váci megyéspüspökkel és dr. Várkonyi Imre igazgatóval az élen. A magyar evangélikus egyházat dr. Proliié Károly teológiai tanár képviselte egyhazunkról A BUDAPESTER RUNDSCHAUBAN A Budapester Rundschau német nyelvű hetilap ez évi 4. száma két teljes oldalt szentel a magyarországi egyházak életének, helyzetének, s az egyház és állam viszonyának ismertetésére. A római katolikus, a református, az ortodox, a szabadegyházak és a zsidó hit- felekezetet ismertető cikkek között az evangélikus egyházról szóló cikket D. Koren Emil szerkesztő írta „Luthers Gemeinde” címen. A lap közli a Deák téri templom oltárterének képét is. FINN NYELVŰ EGYHÁZKERÜLET TERVEI SVÉDORSZÁGBAN A Svenska Dagbladed hasábjain nyilatkozott Pauli Öhrn- berg, a stockholmi finn gyülekezet lejkésze árról, hogy a Svédországba áttelepült finnek összefogására és lelkigondozására önálló finn-nyelvű egyházkerület szervezését javasolják a közöttük működő lelkészek, szervezetileg annak mintájára, ahogyan a finn egyházban is működik egy svéd-nyelvű kerület, A javaslatot a svéd egyházban egyetértéssel fogadták. (Kotimaa) I
