Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-26 / 52. szám

CfaewnefaeJOsieA? Karácsonyi foghúzás Tej fognak nevezik az első fogakat. Ha tetszik, ha nem, ezeket mindenki elveszíti, hogy helyet adjanak az igazi­aknak, ahogy gyermekko­romban neveztük — vasfogak­nak. Ha jól emlékszem, nyolc­éves voltam. Elöl az egyik tej- fogam lötyögni kezdett. Ami­kor mar nagyon lötyögött, édesapám fehér cérnát kötött rá. Azután egy hirtelen moz­dulat és már megszabadultam első tejfogamtól. Igyekeztem bátran viselkedni, de azért szí­vem mélyéig megrendültem. Eddig az enyém volt, most már nem az enyém. Édesanyám becsomagolta fehér selyempa­pírba. Egy darabig őrizgette. De csak egy darabig. Később már mi húztuk ki egymás fogát testvéremmel az édesapánktól tanult módszer­rel. Még később új eljárást ve­zettünk be. Önkiszolgálókká váltunk. A nyelvünkkel pü- cögtettük ki meglazult tejfo­gainkat. Eldobtuk messzire ,és ért kiáltottuk harsányan: egér, adtam tejfogat, adj helyette vasfogait. Most egy karácsonyi foghú­zásom emlékét szeretném fel­eleveníteni tízéves koromból. Nem volt igazi foghúzás, mé­gis nagyon hasonlított első tej fogam elvesztéséhez. Kará­csony szentestéje előtt néhány nappal így szólt édesapánk: Eddig mi díszítettük édes­anyátokkal a karácsonyfát. Ti csak kinn vártátok a konyhá­ban szorongó szívvel, mikor szólal meg az üvegharang csi­lingelő hangja. Aztán tátott szájjal beléptetek a szobába. A gyertyák égtek a fán, a csillagszórók szikráztak, tf pe­dig álmélkodtatok. Még szinte láttátok is a Jézuskát, amint egyetlen villanással eltűnt a szobából, hogy a szomszédba menjen karácsonyfát gyújta­ni. így volt eddig. De már megnőttetek. Idén ti is részt- resztek a karácsonyfa díszíté­sében. Mintha a fogamat húzták volna. Tiltakoztam. Testvérem is tiltakozott. Ne! Idén még ne! Hagyjatok nekünk békét! Nem lustaságból mondtuk. Karácsonyfa díszítéshez csak később lettünk kissé lusták, kamaszkorunkban. Mi kész karácsonyfára vágytunk. Olyanra, amit a Jézuska hoz, és nem olyanra, amilyent mi dí­szítünk fel. Bár régen tudtuk már. hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza — tejfogunk már lötyögött — de nem akar­tunk megszabadulni .tőle. Olyan szép volt, ahogy régen volt és olyan jó volt abban a hitben élni, hogy a karácsony­fát ő hozza, sőt a játékokat is. Tiltakoztunk, hogy a mi szép mesevilágunkat kitépjék belő­lünk, mint ahogy kihúzzák a tejfogat s azután úgy nézzünk rá, mint ami már nem a miénk A foghúzás nem maradt el. Édesapánk ragaszkodott hoz­zá. Tudta, hogy nem pusztu­lunk bele. Nem túl lelkesen, de díszítettük a fát. Bele is fáradtunk, mert magas volt. A tetejét csak székre állva ér­tük el. A díszítés kivételével kü­lönben minden maradt a régi. Az ajándékokat csak az utolsó pillanatban láthattuk meg. Mi­előtt hozzájuk nyúltunk volna, énekeltünk és elmondtuk a Miatyánkat. Legfeljebb öcsém­nek az a kópésága maradt el, hogy az Ámen után még léleg­zetet se véve, tüstént bekap­jon egy orra előtt csüngő fél­hold formájú kekszet. Mestere volt. A selyempapírba csomagolt első kihullott tejfogunk ki tudja hol van. Gyermekko­runk karácsonyi emlékeit azonban megőriztük. Évről év­re elmeséljük. Nagyokat ne­vetünk közben. Mégsem ne­vetjük ki. Édesapánk külön­ben is jó előre számolt a ka­rácsonyi mesevilág megszűné­sével. Már évekkel előbb kap­tunk tőle egy képeskönyvet. Címlapján ez állt: Bibliai tör­ténetek. A képeket átlátszó papírral takartuk le és szor­galmasan kopírozgattuk. Köz­ben megkérdeztük, mit ábrá­zol a kép. Ö elmondta. Em­lékszem, az első átrajzolt kép Ádám és Éva kiűzetéséről szólt, őszintén szólva nem tet­szett. Évát kifogásoltam. Olyan furcsán tartotta magát. A ha­jával babrált. Mintha fono- gatta volna. Hát nincs jobb dolga — gondoltam magam­ban — minthogy a hajával törődjék, amikor ilyen nagy bajban vannak s iszkolnduk kell az angyal haragos tekin­tete elől. A kopírozással is felhagy­tam hamarosan. Lebecsül­tem. A betlehemi történet alakjait már magam rajzol­tam meg. Kivágtam Máriát, Józsefet, a pásztorokat és az istállóba való állatokat. Készí­tettem egy nem egészen töké­letes, de a célnak megfelelő jászlat s abba kicsike porce- lánba-bát fektettem. Követke­ző évben már .betlehemest ját­szottunk. Templomba ritkán vitt édesapánk. Messze esett tőlünk, meg félt, hogy unjuk magunkat és rendeltetlenke- dünk. Rendszeresen jártunk azonban vasárnapi iskolába. Ott mindent meg lehetett ér­teni. Egy kis Üjtestamentumot is kaptam. De csak az arany- mondásokat húzogattam ben­ne alá. Negyedikes koromban kérettem magamhoz, amikor a kórházban feküdtem. Így gondoskodott édesapánk arról, hogy amikor az egér el­viszi tej fogunkat, utána nő­hessen a vasfog. Ezért nem félt a karácsonyi foghúzástól. Nem engedte, hogy hitünk megmaradjon a gyermekek mesevilágában. Jól tette. • Az élet nem tejbegrizt tálalt asz­talunkra amikor felnőtté vál­tunk, hanem olykor nehezen rágható mócsingot. Kellett hozzá a „vasfog”. Benczúr László Beszélgetés a kis Jézussal Dallama régi magyar. Lásd: Magyar Kórus 1934 Kis Jézus, ki megszülettél ma éjjel nekünk, Ugye, Téged mii gyermekek megkérdezhetünk? Fényes csillag vezetett, nincs mit adjunk Teneked, De a szívünk mindörökké a Tiéd legyen! ..Mondd meg nékünk, ha olyan szép az a mennyország Mért jöttél a sötét földre mégis mihozzánk?” „Mert szeretlek titeket! Lehozott a szeretet!” „Itt a szívünk! Mindörökké a tiéd legyen!” „Mondd meg nékünk, Te hatalmas, örök végtelen. Miért lettél gyenge gyermek e szent éjjelen?’’ „Mert szeretlek titeket!. Lehozott a szeretet!” „Itt a szívünk! Mindörökké a tiéd legyen!” „Hova lett a gazdagságod? Hol a pompa, fény? Mért istálló palotád? Mért lettél szegény?” „Mert szeretlek titeket! Lehozott a szeretet!” „Itt a szívünk! Mindörökké a tiéd legyen!” „így szerettél Te bennünket, kisded Jézusunk! Jászlad előtt hálát adni térdre borulunk.” „Jászlam lesz a szívetek. így maradok veletek.” „Itt a szívünk! Mindörökké a tiéd legyen!” Túrmezeí Erzsébet Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. december 24-én, Deák tér du. 6. dr. Kekeai And­rás. Fasor du. 6. ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. du. 6. Karácsony Sán­dor u. du. 7. Rákóczi út 57/b. du. fél 5. Thaly Kálmán u. 28. du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya du. 8. Veöreös Imre. Utász u. du. 5. Sü­lé Károly. Vajda Péter u. du. 5. Veöreös Imre. Zugló du. 6. Boros Károly. Fóti út du. 6. Benczúr László. Váci út du. 6. Baranyai Tamás. Pesterzsébet du. 6. Virágh Budapesten, 1971. december 25-én, Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zol­tán, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. ifj Görög Tibor. Dózsa Györgjr út de. fél 10. (úrv.) ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Karácsony Sándor u. de. 9. (úrv.) Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák úrv.) Solymár János, de. 12. (magyar úrv.). Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imire. Utász u. de. 9. (úrv.) Veö­reös Imre. Vajda Péter u. de. fél .12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de, 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfal­va de. 8. (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv.) Bo­ros Károly. Fóti út de. 1:1. (úrv.) Benczúr László. Váci út de. 8. Benczúr László.' Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. (úrv.) Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. (úrv.) Matúz László. Kispest de. 10.(úrv.) Kispest WekerleteJep de. 8. Pest­újhely de. 10. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom Budapesten, 1971. december 26-án, Deák tér de. 9. (német úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) ifj. Görög Tibor, du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. ifi. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fel 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Sülé Károly Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fel 12. (úrv.) Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. Se. fél 10. Bízik Lász­ló. Fóti út de. 11. Baranyai Ta­más. Váci út de. 8. Baranyai Ta­más. Üjnest de. ló. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üj­telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest d-e. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. TO. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MAV-telep de. 8. Rá­kospalota Kistemplom de. 10. Karácsony estéjén Gyula. Pestlőrinc du. 5. Matuz László. Kispest du. 5. Rákospalota Kistemplom du. 5. Rákosszent­mihály du. 6. Karner Ágostom. Bécsikapu tér du. 5. (úrv.) D. Koren Emil. Óbuda du. 5. Turchá- nyi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. du. 5. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút du. 5. Csengődy László. Kelenföld du. 5. (úrv.) Bencze Imre. Csepel du. 5. Karácsony ünnepén de. 10. (úrv.) Rákospalota Kis­templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél II. (úrv.) ' Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karrier Ágoston Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fel 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. féd 11, du. .3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, de. 11. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Madoesai Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) D. Igorén Emil. Óbuda de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5. Tur- chányi Sándor. XII. Tartsay Vil­mos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Re­zess y Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Al­bertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelen völgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbá­lint tíu. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.). Karácsony 2. napján (úrv.), du. S. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Korén Emil, de. fél 11. (német úrv.), de. isj. (úrv.) D. Koren Emil* * * du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. Madoesai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Turchányi Sándor, du. 5. Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, Rutt­kay Elemér, de. 11. Ruttkay Ele­mér, du. fél 7. dr. Benes Miklós. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) tír. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessv Zoltán, du. 6. Reu&s And­rás. Németvölgvi út de. 9. Reuss András. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10, Csepel de. fél 11. IMÁDKOZZ UNK Hálát adunk neked, Istenünk, hogy nemcsak elküldted a világ Megváltóját, hanem igéddel és jelekkel el is vezetsz min­ket őhozzá. Ébressz bennünk élő hitet Szentlelkeddel, hogy a megváltás jó hírét őrizzük szívünkben, és békéjét örömmel terjesszük a világban, az Űr Jézus Krisztus által, ámen. Leskelődések Hongkongim története Mit sem sejtve betérek egy ÁPISZ-ba, hogy rajzlapot ve­gyek. — Kérem, tudna nekem ad­ni tíz darab szabványméretű sima ákettest? — Hodne kérem, akár döb- bet is, csak desség begbonda- ni, hód víruszt dedszig baran- csolni, vad rajzlapot ákeddes- ben — kérdezi két tüsszentés között s kedvesen hozzáfűzi: — ... bindkeddővel szolgál­hatunk udanis. Meg is kaptam, amit kér­tem. Bindkettőt. Haladó hagyomány Karácsonyfa vásárlás. Töb­ben állunk már a rögtönzött asztalka előtt, hogy leméres­sük és kifizessük a nagy mű­gonddal kiválasztott fenyőt. Éppen egy fiatalasszony fizet. — Tudja — fordul az el­árusító felé, aki a kis fa sat­nya ágacskáit kötözi össze egy spárgával —, a modern em­berhez nem illik már a kará­csonyfa. Én is csak az anyó­som kedvéért veszek, mert hát vele szoktuk feldíszíteni! — Gondolja Asszonyom, hogy ez a vékony kis gallyacs­— Karácsony este az oltár- teritő színe: fehér. Az istentisz­telet oltári igéje: Mt 1.20b—23; az igehirdetés alapigéje: Ézs 59, 20—21. — Karácsony ünnepén az ol­tárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet pltári igéje: Lk 2 1—14; az igehirdetés alap­igéje: Jer 23, 5—6. — Karácsony 2. napján az oltárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2 15—20; az igehirdetés alapigéje: Ézs 80,19—21, ka elbírja majd? — kérdez vissza a talán kissé merész fantáziájú, de szimpatikus el­adó. Fától as erdőt — Beállít karácsony előtt a mérnök fiam egy egész akta­táska szivacskutyával, mon­dom neki, hogy édes fiacskám, minek vetted ezt a rengeteg szivacskutyát, nem kell ez ne­kem, szegény nyugdíjasnak, felesleges pénzkidobás volt csak úgyis kikerül a végén az egész a szemétbe, de erre azt mondja a fiam, hogy ha tud­nád, milyen nagy jót tettem anyám, inkább megdicsérnél érte, mert mentem az utcán és az egyik sarkon megláttam egy öregasszonyt ezeket a szi­vacskutyákat árulva s szegény olyan szerencsétlen-árván állt ott, hogy megsajnáltam s az egész kosárral megvettem tő­le. Mindig ilyen bolondos volt az én kicsi fiam és amikor megkérdeztem tőle, hogy hát édesanyádat soha nem sajnálod meg, akkor azt felelte, hogy ugyan miért anyám, hiszen te nem árulsz a sarkon szivacskutyákat, és ebben most megint igaza volt az én kis fiacskámnak. B. Plagányi Erzsébet — .EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 26-án, karácsony 2. napján, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH-adó. Igét hirdet D. KÁLDY ZOLTÁN püspök. NIGÉRIÁBAN Canon H. Haruna vezetésé­vel a Keresztyén Bé .ekonfe- remcia új nemzeti bizottsága kezdte meg munkáját Iba- danban. (öpd) „És az Ige testté lett és lako- zék miközöttünk / és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egy­szülöttjének dicsőségét, 7 aki teljes volt kegyelemmel és igaz­sággal”. (Jn. 1, 14.) VASÁRNAP. — „Közöld az ő népével az üdvösség isme­retét, amire a bűneik bocsánata által jutnak el”. (Lk 1* 77.) Á mai vasárnapon, karácsony má­sodik napján is ott ragyog a karácsonyi fény, amely az emberért a földre jött Űr Jézus Krisztusra világít. Isten szere- tete testet öltött, a bűnbocsá­nat ajándéka az emberé lett. De a karácsonyi fény megvi­lágítja előttünk a szolgálat út­ját is, amelyen a betlehemi Űr Jézus Krisztussal találkozott embernek járnia kell. A ka­rácsonyi evangéliumot tovább­adni — ez a feladatunk. A ka­rácsonyi evangélium tartalma pedig a bűnbocsánat, az üd­vösség. * * HÉTFŐ. „Elbeszélték mind­azt, amit e gyermek felől mond­tak nekik”. (Lk 2, 17.) Milyen boldogok a pásztorok, hogy to­vábbadhatják a hallottakat! Mi is sokat hallottunk már a ka­rácsonyi Gyermekről, az em­ber érdekében mindent meg­tevő Messiásról, a golgotái utat is vállaló Megváltóról és a hús­véti csodában diadalmaskodó Ür Jézus Krisztusról. S mégis milyen néma az ajkunk és az életünk! Szavaink és cseleke­deteink nem adják tovább a drágá kincset. Pedig a keresz­tyén embernek a hittel és a szeretet cselekedeteivel való bizonyságtétel útján kell jár­nia. KEDD. — „Én vagyok az Al­fa és az Omega, ezt mondja az Űr, az Isten, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenha­tó.” (Jel 1, 8). A kezdetről és a végről tanít a mai ige, s mind­kettő fölé ezt írja: Isten. Isten volt az, aki elindított miniket a földi élet útján, ő az, aki életútunkon állandóan velünk van. Jó, ha nem feledkezünk meg erről, mert így nem esünk sem túlzott magabiztosságba, sem erőtlen bizonytalanságba. Isten az, aki értelmet, célt és hivatást adott az életünknek, s vele találkozunk a számadás napján is. Teljesítsük hát hű­ségesen szolgálatunkat, hogy boldog legyen végső találkozá­sunk is. SZERDA. —- „Ismét szólt azijrt nekik Jézus; Békesség nektek! Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek ti­teket”. (Jn 20, 21.) Ez az, amire szüksége van a ma emberének — sóhajtunk fel. Hiányzik a nyugalom, a békesség. És eb­ben a sóhaj tozásban elfeledke­zünk arról, hogy Jézus békéje nem semmittevés, pem a saját életünk megelégedett szemlélé­se, hanem szolgálat, a béke kö­veteként való járás. Mert ahogy Jézus Krisztus egész élete a békéltetés szolgálata volt, csak ebben a szolgálatban járhat ma élő tanítványa is. Azért kell fáradoznunk, hogy béke legyen az otthonunkban, a családunk­ban, a munkahelyünkön, a gyülekezetben. De a békéért megteszünk mindent hazánk­ban és a világban is. Imádság­gal, szívvel, lélekkel, tettekk« és egész életünkkel. CSÜTÖRTÖK. — „Gyűjtse- tek magatoknak kincseket a mennyben”. (Mt 6, 20.) Megint valami olyanrá tanít minket az ige, ami nemigen tetszik ne­künk. Mi azt szeretnénk, ha a földi életünk mentes lenne min­den gondtól és problémától. Azt szeretnénk, ha az anyagiak mérteken felül is a rendelkezé­sünkre állnának. De Jézus Krisztus a mennyei kincsgyűj- tésre tanít minket. S ez nem lehet más, mint az Istennel és az emberekkel való helyes vi­szony, a másokért való élés. Vagyis: hit és szeretet. Könyö­rögjünk azért, hogy részesei le­hessünk a mennyei kincsnek. PÉNTEK. — „Az Ür Jézus Krisztus kegyelnie legyen min­denekkel! Ámen. (Jel. 22, 21.) Az év utolsó napja így pilla­natra megállít minket az élet rohanásában. Vége az eszten­dőnek, de vajon elvégeztünk-e mindent, amit Isten felada­tunkká tett? Vajon, mit mond­hatunk a magunkénak ezen az estén? Az a legboldogabb, aki magáénak mondhatja az Űr Jé­zus Krisztusban adott isteni kegyelmet. Azt a bűnbocsána­tot, amely elfedezi mulasztá­sainkat és bűneiket. Azt a bűn ­bűn,bocsánatot, amely felemel és továbbvisz az élet gyors ro­hanása után Isten színe éléi Könyörögjünk, hogy Isten ke­gyelme valóban a mienk le­gyen most, holnap és mind * örökké. SZOMBAT. — „Isten meg­tartott minket és szent hiva­tással hívott, nem a mi csele­kedeteink alapján, hanem az <5 saját végzése és kegyelme sze­rint, amely nekünk Krisztus Jézusban adatott örök időknek előtte”. (2 Tim 1, 9.) Kegye­lemmel zárult az óév, s a ke­gyelemről tesz bizonyságot ez év első napja is. Isten tartóit meg minket, ő hozott át minké* ebbe az új esztendőbe. Nem a mi cselekedeteink alapján — hallhatjuk nagyon alázatos szívvel. Kegyelme szerint — tölthet el minket a boldog ör-J vendezés az ige hallatára. Hali­juk meg a hívás, a szolgálatra való elküldést ebben az eszten­dőben, s járjunk úgy, mint járt Urunk is egész életében: szo’- gálatban. Harkányi Lászlé evangélikus ele* A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelőt szerkesztő és kiadó: D. Korea Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VITT. Előfizetést ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.4411 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás • Felelős vezető: Soproni Béla igazgató EGY SEGESVÁRI OLVASÖNK LEVELÉBŐL „Megemlítem, hogy a Diák­hegyi ősi templom nagyha­rangját villamosítják. Ezt a nagyharangot csak négy erős harangozó tudta meg­csendíteni. A villamosítás anyagi fedezetét a LVSZ vál­lalta. A Diák-hegyi templom, mint történelmi emlék is ki­váló, ritka építmény, a nagy harangja pedig olyan mester­mű, hogy nem akad párja az erdélyi ősi nagy templomok harangjai között egy sem. 1797-ben öntötte Thallmánn Mihály európai hírű harang­öntő mester. A harang súlya 2900 kg. Belső és külső fel­irata latin nyelvű, sok rövidí­téssel. Magyarra fordítva: „Sokszor, öntöttek át, mindig dicsértem rendíthetetlenül az Istent, összehívom a népet a- szent egységbe. Újra lettem öntve a segesvári augsburgi hétrokonság által az igen ne­mes D. J. Schack királybíró úr, a nevezetes ismert J. Schencher úr várospapja a ne­mes Fabritius Jánog szolga­bíró úr és a négy tekintélyű M. Amad. Scheck városgazda által, a hármas egység védel­mével. Michel Thallmann új­ra öntött örökre 1797-ben.” * Idős olvasónk verset is írt a harangról, amelyben imád­sága szólal meg, nehogy vala­ha még ágyúnak öntsék be az öreg harangot: „Szólj, de a te hangod is a békéért, örök bé­kéért Zengjen, hogy békét ké­rő hangú zúgásod hassón a szívek mélyére, s a békét, mit annyira kér a világ népe, végre megérje” — fejeződik be a 90 éves Rácz Andrássí Sándor bácsi levele,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom