Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-12-26 / 52. szám
Divattá vált általánosan elfogadott megállapítások, megszokottá vált igazságok mellé kérdőjelet tenni. Most a címfeliratban egy ismert karácsonyi énekünk első két szava mellé került kérdőjel. Nem azért, hogy kérdésessé tegye: csendes éj volt-e az első karácsony szentestéje. Az ének igazat mond. Jézus születésének éjszakája csendes éj volt. A kérdőjelnek itt csupán az a szerepe, hogy egy félreértést segít elkerülni, mert így válaszolhatunk: az első szenteste csendes éj volt, de nem a síri, a néma csend, hanem a beszédes csend éje. 1. A jászol körül csend volt. Legfeljebb egészen hétköznapi hangokat lehetett hallani. Állatok kérődzését, szalma zi- zegését. A világtörténelem legnagyobb eseménye olyan egyszerűen, olyan hótköznapian történt, olyan csendben, — hogy senki se vette volna észre, ha maga Isten nem gondoskodik róla. A jászolnál még az angyalok sincsenek jelen. Ami a betlehemi istálló hétköznapi környezetében történt, teljesen Isten műve. Abban még angyal se működik közre. Amikor jóakarattal fordul a tőle elidegenedett, ellene lázadó, dicstelenné és lármássá vált embervilág felé, egyedül ő cselekszik. Csendben. Karácsony éjszakája csendes éj, mert Isten minden lárma kerülésével, zajtalanul, csendben végzi munkáját. 2. Csend ült kinn a mezőn, ahol a pásztorok legeltették nyájukat. Ez nyomasztó csend volt. A fáradt, de virrasztani kénytelen epnbeire ólomsúly- lyal nehezedő csend. Ez a csend eltűnt. Hangos kiáltás törte meg. Nem kutyaugatás, vagy farkasüvöltés. Angyal szava. Nagyot kellett kiáltania: Ne féljetek! — mert a pásztorok szíve hangosan dobogott, nagyon megijedtek, amikor az Űr dicsősége körülvette őket. De éppen ez a határozott szó változtatta az ólom súlyú csendet igazi csenddé. Isten postásainak, a karácsonyi örömhír hírvivőinek szolgálata nélkül bármilyen néma csend uralkodott is a tájon, ném lett volna csendes éj karácsony éjszakája. Határozott szó, evangélium nélkül ma sincs csend. A csend nem a hangok elhalásából származik. Csend, igazi csend ott van, ahol megszólal ' egy olyan hang. amelyre érdemes hallgatni. Csend ott van, ahöl nincs „csend”, mert szól az evangélium szava. Ideig-órá- ig el tudjuk csendesíteni a lármát. Tudunk ünnepi csendet is teremteni, de csak viszony- tagosat, hamar mólót. A nyugtalan emberi szív többet igényel. Jó. ha van néha egy kis kikapcsolódás a lármából. Jó a párnázott ajtó nyújtotta védelem a hangártalmakkal Szemben. Jó. de nem elég. ..Szívemben, idegeimben kiabáló nagy lárma Téged keres Titok, Isten. A Tiéd minden!” Csendes éj ? — mondja Ady. Karácsony éjszakája csendes éj volt, mert szólt az evangélium. Az evangéliumban Isten szive dobog érettünk, a mi világunkért, mely mindenestül az Övé. Csend ott van, ahol Isten szívdobogását meghalljuk. 3. Csend, fásult csend ülte meg a pásztorok szívét. Az egykedvűség, a megszokottság, a közöny csendje. Ennek a csendnek is meg kellett szűnnie ahhoz, hogy a betlehemi éjszaka csendes éjjé váljék. Számukra azzal kezdődött a csendes éj, hogy hangosan vert a szívük. Nyugtalanság fogta el őket, amikor Isten közelsége körülvette fénnyel életüket, Isten nem engedi, hogy az ő jóakarata közelében, álmosak, unottak, közönyösek legyenek az emberek. A nyugtalanság, a hangos szívverések többnyire azt jelzik a világban, hogy az a béke, amely- lyel Isten ajándékoz meg bennünket, nem hagy nekünk békét, nem hagyja nyugodni az embert közönyében, kényelemszeretetében, álmos egyekedvűségében. Csend, igazi csend csak ott van, ahol az ember szíve is megdobban és jelébred nemtörődöm közönyéből. Pokoli csend lenne, ha hangos szívverések nélkül tudnánk élni egy olyan világban, amelyben atombombák társbérlőivé váltunk, ahol tízmillió pakisztáni menekült problémája vár megoldásra, ahol egyeseknek az a nagy kérdésük, hogyan adhatnának le néhány kilót, másoké, nagyon sokaké pedig az, hogyan juthatnának egy marék rizshez. Nem igazi csend az, amelyben nem dobban meg, hanem tovább alszik az emberi szív. A betlehemi éj csendes éj volt, mert ott az emberek szíve te megdobbant. 4. A pásztorok, durva, lármás, káromkodó népség. Lehet, hogy akkor éppen nem káromkodtak, nem veszekedtek. Az ember ebbe is belefárad. De karácsony éjjele nem azért volt csendes éj, mert a pásztorok fáradtak voltak és még beszélni se volt kedvük. Egy ének szólalt meg közelükben, angyali ének, Isten békeszándékát, emberhez forduló jóakaratát dicsőítő ének. Ennek az éneknek a tartalma és dallama egészen magával ragad ta őket. Amint eltűnt Isten hírnöke és elhallgatott az angyali énekkar, azonnal tárgyalni kezdtek egymással á pásztorok, röpgyűlésíélét tartottak és egyhangúan elhatározták: Menjünk el mind Betlehemig és lássuk meg e dolgot, melyet az Űr megjelentetett nékünk. Amikor meg visz - szartértek, fújták „szívvel, szájjal, lélekkel” az őket magával ragadó éneket: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Csend, igazi csend nem ott van, ahol nem nyitjuk ki a szánkat, a fáradtság vagy hiábavalóság miatt már nem is veszekszünk egymással, már káromkodni is fáradtak vagyunk. Csend ott van, ahol az emberek egymással tárgyalni kezdenek és megegyezésre jutnak, hiszen Isten is szóba állt velük. Csend ott van, ahol megnyílik az ember ajka és énekel. Morgoló- dás, panasz helyett hálát mond, dicséri Istent. Az első karácsonyi éjszaka igazi csendes éj volt. Megszűnt benne a némaság, a fáradtan összehúzódó, vagy keserűen összeszorított emberi ajak felnyílt beszélgetésre és énekre. Csend ott van, ma is, ahol felelevenedik a beszélő kedv, ahol nem a villogó szemeké és az ökölbe szorult kezeké, hanem az ajkaké a szó. Csend ott van, ahol háLatelt szívvel énekednek. Csendes éj volt az első karácsonyi éj, mert megszüntette a. némaságot és felnyitotta az emberi ajkat. A „Csendes éj” kezdetű ének csak egy a sok közül. Nem egyedül és nem teljességében tükrözi karácsony titkát De szép és igazmondó ének egyoldalúságában is. Kifejezi az emberi szív vágyát — a csendet. Sőt elő is segíti a csendet azokban és azok között akik énekelik. Benczúr László Gerényiné Af. Éva: Karácsonyest Szentséges éj. Beteljesülés Elkérgült szíveken támadott rés. Világot átfogó égi ölelés. Zengő hangszer. Dallama szeretet. Övele született. Áldó fény. Belőle sugárzó, útba igazító. Mennyei ajándék. És bárha egy marék emberi por, mi utána nyúl, tán ez estén, mégsem ejti rabul Kain átka s gyiíkát lerakja. Kisded születés. Egy parányé. fm, hódolattal járul elé, király; szolga, mert Ö, mindnyájak szolgálója. Békeforrás. Ki nem apadó. Létéből fakadó, új holnapot adó. Ima. Csendes, mély áhítat. Ember magában, anyagtalant kutat. S a tálált magban, > hogyha zsarátnok van, lángja ma máglyaként a magasba lobban. Az előadás esélyei a lehető legkedvezőtlenebbek voltak — kiderült, hogy a terem nem fűthető, a helybeli statiszták influenzásak és alig egy tucat jegy kelt el elővételben. Á helyszíni szemlét tartó rendező rosszkedvűén ténfergett a. városházterem bőségszarukat cipelő gipszangyalkái alatt és elképzelte a. bárgyú darab szüntelenül daloló és sorakozó matrózait a sivár színpadon, ahol most csak egy bőgőtok hevert, meg egy zománctábla, „Az illemhelykulcs a gondnoknál” — felirattal. — Képtelenségnek tartotta, hogy bárki is eljöjjön ide karácsony másnapján —, tudta, hogy a városka háziasszonyai már napokkal ezelőtt megvettek minden rövidkarajt, ólomkatonát és nyakkendőt —, hogy otthon készített likőrökkel kínálják majd a vendégeket, akik éjfél utánig megülnek majd a kellemes melegben. A színház kocsija csak késő este jön, így hát sétálni indult — ásítozivi, fázósan elolvasta a bronzporral aranyozott emléktáblákat, melyek alatt kincstári koszorúk mocorogtak a hideg szélben. Képtelen presszókban cigarettázott és bámulta a járókelőket, akik mind ismerték egymást. EsteJászol játék felé ünneplőbe öltözött helybeliek csoportjába keveredett, akik egy zöld kapu előtt gyülekeztek, Valamelyik protestáns felekezet ünnep előtti gyermekelőadására jöhettek — jóllakottak és szeretetre méltóak voltak, telve magabiztos várakozással, ráérős közlé- kenységgel. A rendező elkerül- teßket, hideg, huzatos mellékutcákba tévedt, ahol minden házban gyermekkocsit és lekvárt lehetett vásárolni. Fél óra múlva azonban mégiscsak beosont a kopár kapualjba és eltalált a már sötét nézőtérre is, mely előtt folyt a megbocsátó nevetésektől kísért karácsonyi előadás. — Fehér harisnyás gyermekek szavaltak fejhangon valami jelenetet, melynek során kiderült, hogy a sok- gyermekes, szanatóriumban lábadozó édesapa nem tud ajándékot küldeni a kicsinyeknek — de a sok imádság, ének és jó magaviselet végül mégiscsak meghozza gyümölcsét — csönget a postás és szétosztja a nem várt csomagokat. Ezután pátszorok következtek, akik vörös kreppapír alatt égő villanykörte körül tanakodtak a hosszú betlehemi útról —, majd megjelentek a húrom királyok is, éjjeliőrök bundáiban botladozva. A súgó harsányan előre mondta az együgyű szöveget, melyet nyilván a helybeli segédlelkész írt fellengzősen, döcögő rímekbe szedve. Végül mind szerencsésen megérkeztek a fűrészbakból rögtönzött jászol köré, melyben hatalmas kaucsuk baba pislogott és az istenanya állandóan belezavarodott mondókájába. A rendező maga sem tudta hogyan, egyszerre vigasztalha- tatlanul szomorúnak érezte magát — szerette volna megsimogatni a körülállt kisdedet és valami jót tenni —, vagy mondani valamit, aminek mindenki örül. — Eszébe jutott az apja. a jelentéktelen járásbírósági díjnok, aki két jégét alsót vett fel így karácsony előtt, mert a hivatalt csak háromig fűtötték és ö este tízig is túlórázott, hogy összeszedje a pénzt az ajándékokra. Évtizedek óta először jutott eszébe Jenke néni, aki mindig feljött az ünnepekre és évről évre da- maszt szalvétákat hozott ajándékba, nyakán maradt hozományának féltett darabjait. O volt az, aki karácsonyfa-díszítés közben kitette a protézisét, mely mindig elkallódott és mire megtalálták, kihűlt az ünnepi vacsora, meg az öröm is. „— Kiborultam, túlhajszoltam magam” — gondolta rosszkedvűen és átfurakodott a székek között. A kijáratnál pléhtányérók sorakoztak az adományoknak — csak kint a hóesésben jött rá, hogy ötszáz forintot dobott valamelyikbe. A főtér mulatságosan méltóságteljes középületeinek félkörében hóförgeteg bukfencezett és a színház nagy, fekete kocsija körözött lassan — őt keresve. Beszállt a szemüveges, kövér turnészervező mellé, aki nyomdakész mondatok tömkelegét ontotta a műbőr szagú hidegbe: „Mérlegelve a megelőző előadások tanulságait, helyes lenne a műsortervet úgy módosítani, hogy abban a helyi igények is jelentőségüknek megfelelő helyet kaphassanak, és...” Valamelyik gyengén világított mellékutcában betleheme- sek énekeltek — hótól körül- porzott, fekete' foltjaik csak egy pillanatig látszottak, de egyhangú, ünnepélyes énekük még sokáig hallható volt, és a rendező sokáig tűnődött az ismerős szövegen, mely sehogy- sem akart az eszébe jutni. Turchányi Sándor Pásztorok a mezőn Lk 2, 8—20 „Ocsó mán a pásztor, nincsen böcsületi, a jó gazdák előtt mind huncut a nevi, ha valamije van, azt mondják, hogy lopta, ha semmije sincsen, hogy elkorhelkodta.” Így kesereg egy magyar pásztor népdal. Jézus korában, Jézus szülőföldjén sem volt nagyobb becsülete a pásztor súgnak. Egy rabbi ezt mondtg.: „nincs inegveteruXőbb foyalkozás u világon, mint a. pásztorc.'” Az akkori jogszokás szerint pásztort nem fogadtak el hivatalos tanúnak. A pásztorok a társadalomnak olyan számkivetettjei voltak, mint a vámszedők, csalók, paráznák. Jézusnak a szemére vetették, hogy a bűnösökkel barátkozik. A karácsonyi történetből úgy látszik, hogy ezt a „bűnösökkel barátkozást” Isten kezdte el, a Megtartó születésekor. . • A MEGTARTÓ SZÜLETÉSÉRŐL először a pásztoroknak ad hírt Isten az angyalok által. A munkájuk folytán területileg és a megítélés szerint társadalmilag is a városon kívül rekedtek hallják először az angyali szót: „Született néktek ma a Megtartó.” Néktek. Mindenkinek. Felkerekednek megnézni a jelt és megvinni a hírt. Sietségre sarkallja őket a nagy újság. Nemcsak a rideg és veszélyes munka, nemcsak a lenézés az övék, hanem a Megtartóról szóló üzenet is. — Nem tudom, ha egy bölcs írástudó, egy igaz „városlakó” kapja elsőnek az angyali hírt eszébe jutott volna-e a mezei népség? Gondolt volna-e egyáltalán arra, hogy a néktekbe ők is beletartoznak? Az egész világot, minden embert átölelő néktek nem lett volna-e a farizeusi gőg, emberi szémélyválogatás által csupán egyeseknek szóló üzenetté? , A MEGTARTÓ SZÜLETÉSE Isten csodálatos szeretetéről tanúskodik. Ugyanerről a szerétéiről tanúskodik a pásztorok története is. A tény maga is evangélium, hogy a pásztorok hallották először karácsony evangéliumát, isten, megkülönböztetett, tüntető szeretettel odaáll azok mellé, akik az emberi megkülönböztetés áldozatai. Tévedés ne essék, arról nincs szó, hogy a pásztorokból „szentek”, Isten kiváltságosai lettek. Azt viszont hangsúlyozza, hogy az 0 szemében nem bűnösebbek és nem kevésbé szeretettek, mint bárki más. Az angyalok szájából ők hallják az első karácsonyi igehirdetést, a mennyei követektől ők veszik át a „stafétát,” követek, tanúk, igehirdetők lesznek. Az isteni kinyilatkoztatás döbbenetes és félelmetes élménye után örömteli bizonyságtevői Isten szeretetének. Végére járnak a kijelentésnek és nem csalódnak, elsők között győződhetnek meg a karácsonyi csodáról: az Ige testté lett és közöttünk lakozik. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Dicsérünk téged, Istenünk, hogy jóságos és embersaerető vagy. Kérünk, áraszd reánk Szentlelkedet, hogy kegyelmedből megigazuljunk, tetszésed szerint új életben járjunk és az örök élet örökösei legyünk, az Űr Jézus Krisztus által. ámen. Ezen az éjszakán hallgatnak a fegyverek. Ezen az éjszakáin egy Gyermekre gondolnak a katonák, áki szegényen, istálló jászlában fekszik, akit a próféták a Békesség Fejedelmének neveztek. Ezen az éjszakán a sebesültek Tőle kérdezik, miért fáj a seb, miiéri vesztették, el kezüket, lábukat. Mivel fognak ölelni és hogyan fognak járni. Ezen az éjszakán a haldoklók sóhaja úgy tölti be a léget, mint az angyali üzenet: e földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ezen az éjszakán hazaröp- pennek a vágyak. Az otthon melege megcsapja a szíveket és vacognak a frontok katonái. Az otthon, anya és feleség, gyermek és barát hiánya fáj, mint a seb. Ezen az éjszakán egyedül vannak a harcban edzettek, a fegyverek mesterei. Szakasz és század, dandár és zászlóalj sűrű tömegében nagyon egyedül vannak a baj társak. Ezen az éjszakán nagy csend van. Még a szív verését is hallani lehet. A csend parancsra állt be, s parancs fogja holnap megnyitni a füzét, hogy gyilkoljon a fegyver, győzelemig haljon az ember. Ezen az éjszakán vádol a Gyermek: békességet adok nektek, az én békességemet. Ezen az éjszakán sebzett galambszárnyakon suhog szava: de te nem akartad. Ezen az éjszakán belenyilall az emberbe szava, elődbe adtam az áldást, s az átkot. És azt mondtam : csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból met„Dicsőség — békesség — jóakarat“ i Tűzszünet szökéseket Zúg a nagy csend Kitüntetések és rangok, hőstettek és dicsőségek csörömpölve hullanak egy halóimba. Ezen az éjszakán egy szegény Gyermek áll szemben az egész Hadsereggel. A Halállal és a Sebesüléssel. A géppisztollyal, az aknavetővel, az ágyúval és a bombát szóró harci repülőgéppel, a tankkal és a háborúval. Egy gyermek a Háborúval. Ezen az éjszakán a Gyermek azt mondja: hazugság a tűzszünet. Képmutatás a fegyverek csendje. Mert holnap, újra kezditek. Amíg gyűlöltök, amíg utáltok, amíg fegyver van a kezetekben, amíg véres szívetek, telketek, kezetek, amíg vérben gázoltok, addig hamis a tűzszünet. A békét, az örök békét keressétek! Soha többet háborút! Soha többet vérontást! Soha többet ellenségeskedést! Soha többé! Nem volt élég eddig? Mit oldottatok meg ezzel? Mennyivel jutottatok előrébb? Mi hát a tűzszünet? Nemde arra jó, hogy újra kezdjétek? Hogy még több árva, még több özvegy, még több félkarú legyen, aki majd azt kérdezi: Békesség Fejedelme miért is? Ezt az éjszakát hosszabbítsátok meg! Nyújtsátok a végtelenségig! Legyen olyan szilárd, mint a menny boltozata. Kóstolgassátok ennek a csöndjét! Ennek a csöndnek ereje van. Ez hatalmas. Ez a csönd töltse meg napjaitokat. ízleljétek, hogy az otthon, a család más örömöt rejt, mint a hadszíntér. A munka, az alkotás több, mint a rombolás. Építsetek hajlékokat, iskolákat, kórházakat és gyárakat! Szántsatok és vessetek, hogy ara tás tok legyen! És szeressetek! Ne gyűlöljetek! * * * Ezen az éjszakán a jászol tele volt lyukakkal. Ügy tetszett, golyók ütötte lyukak voltak. Ezen -az éjszakán a Gyermek már legalább öt sebből vérzett. Az anya nem tudta elállítani a vérzést. Mert a hamis tűzszünet, a meg-megismétlődő öldöklés, az újra fellángoló harc tüze őt találta, A Gyermeket. R. P.
