Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-26 / 52. szám

I

mum

0 R S Z AG 0 S E VA N G É L I K U S H E TI LA P

XXXVL ÉVFOLYAM, 52. SZÁM

1971. december 26.

Ära: 4,— forint

Testté lett

D. dr. Ottlyk Ernő

JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE, azaz testté létele azt jelenti, hogy beáll az embervilágba, szolidaritást vállal, egynek tekinti magát velünk. Jézus Krisztus megszületése tehát azt jelenti, hogy azonosítja magát az embervilággal és közösséget vállal vele. Mikor Istennek formájában volt, szentségét nem arra használta, hogy azzal kemény ítéletet tartson az embervilág felett, hanem arra fordította, hogy megajándékozzon minket magával, hogy önmagában lehozza a földre Isten országát. Nem magának kedveskedett- tehát, hanem nekünk. Kincseit nem tartotta meg magának, hanem felénk nyújtja. Nem az önzés töltötte el a szívét, hanem a mindeneket megváltani akaró szeretet. Nem sajátmaga volt a legfőbb gondja, hanem az embervilág.

SZOLGÁLÓ ÉLETFORMÁT VETT FEL JÉZUS KRISZTUS, emberekhez lett hasonlóvá. Beleöltözött a mi törékeny, múlékony, fáradékony, éhes, mohó, bűnös testünkbe, beleköltözött abba a szűk életkeretbe, beletörődött abba hogy az egész világból csak annyit tapasztalhat, amennyit szegényes szerveink közvetíteni tudnak. Valóban szolgai formát vett fel, hozzánk lett hasonlóvá.

SZOLGÁLATRA HlV MINKET IS. Róla szól az apostol: „Az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is”. Hogy amint ö nem magáénak tekintette az életét, hanem Isten tulajdonának, úgy mi se úgy éljünk, mint akik a magunk gazdái vagyunk, hanem úgy, mint akik szolgálatra kaptuk életünket, mint akik Istennel élünk és nem csupán önmagunknak.

*Krisztus igazi követése, a valódi „imitatio Christi” ezen a ponton valósul meg, a másoknak szolgáló életben jelenik meg valami a megfeszített Krisztusból. Ezek szerint: minden élet annyit ér, amennyi abban a másoknak való szolgálat.

AKI KRISZTUS TANÍTVÁNYA, annak része van őbelöle, közös abban, hogy a Krisztus tanítványának az élete is szolgáló élet. Jézus el akar vezetni minket a hivatásunk, otthonunk. családunk körében is megnyilvánuló keresztyén test- vérszeretetre. Pál apostol megsanyargatja a testét és szolgává teszi, elfojtja magában a benne és, minden emberben meglevő természeti embernek- nek az önzését és megszületik benne a szolgáló élet. Odaszánja magát erre az életcélra. A kenyérnek el kell fogynia, hogy élet, erő, mosoly és

munka legyen belőle. A gyertyának önmaga felemésztődé- sének az árán kell világosságot szolgálnia a sötétségben. A földbe vetett gabonaszemnek el kell rothadnia a földben, hogy belőle kicsírázzon az új kalásznak a hajtása. Az édesanyának a szenvedések és a károsodások egész sorát kell kiállnia, hogy gyermek szülessen e világra. íme, életünk az egymásnak szolgálás jegyében lefolyó élet s annál nagyobb, minél több benne a tiszta szolgálat, a másokért égő szeretet. Erre épült Jézus Krisztus váltságműve is, aki önmagát adta értünk, aki azért halt meg, hogy ebből a halálból támadjon fel millió és millió keresztyén ember új élete!

AKI VELE JÁR, mind megtapasztalja. hogy az ő jelenlétével nem férnek összg a bűnök. Az 6 szelíd szeme minden bűnt lát. Előtte nem lehet alakoskodni. Az Ö tisztaságának a fényében annál rikítóbb lesz a bűnnek a szennye. Jézus, a büntelen, a szent, azért ítéli el a bűnnek legrej- letteb és legfinomabb mozdulatait, mert tisztaságával semmiféle bűn nem fér össze. A mulasztási bűnök ugyanolyan szigorú ítélet alá esnek nála, mint azok, amelyeket tettekkel követnek el.

A CSALÁDBAN szeretetet és békét akar teremteni a hitvestársak között, hogy amit Isten egybeszerkesztett, ember ne válassza széjjel. Amit Isten keresztyén házasságnak tervezett, azt hűtlenség, paráz- naság. elidegenedés ördöge fel ne dúlja. Amit Isten az öröm és boldogság forrásának szánt, azt a durvaság, a haragtartás, gyűlölség tönkre ne tegye. Jézus Krisztus azt akarja, hogy Isten negyedik parancsolatának eleget tegyenek az emberek: a gyermekek tiszteljék apjukat és anyjukat és viszont a szülők az , apostoli tanítás értelmében óvják, szeressék, gondozzák, neveljék gyermekeiket, hogy így létre tudjon jönni a keresztyén családi életnek az a belső melegsége, amelyben Jézus Krisztus otthont talál, amely az ő nyája és tanítványt közössége.

AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉSBEN ez a szolgáló magatartás azt jelenti, hogy közösségi lelkülettel él a keresztyén ember a munkahelyén. Odaadó szolidaritást vállal népe és hazája feladataival. A társadalmi közösség szolgálata a lelkiismeretes munkavégzésben valósul meg Ez a céltudatos és tervszerű formája a társadalomért végzett szolgálatnak. Aki a békességnek és a szeretetnek megváltó Istene, meg akarja tartani az embervilágot fegyver és öldöklés nélküli fejlődésben. Űt támadja minden agresszió, népirtás, nyomor és kizsákmányolás. A keresztyén embernek ott a helye, ahol ezek ellen küzdenek.

JÉZUS KRISZTUS, a valóságos Isten, azért lett valóságos emberré, MZ Ige azért lett testté, hogy az emberrel szolidáris Jézus minket is elvezessen a másik embernek odaadó- an szolgáló életre!

...Lakott közöttünk

D. Káldy Zoltán

A cikk címe János evangéliumának első fejezetéből való: „Az Ige testté lett, lakott közöttünk”. Ez a mondat belénk vésődött, sokszor mondogatjuk és ezzel együtt el is koptattuk. Pedig, ami benne van, az föl- mérhetetlenül nagy és annak szívünkbe fogadása minden igazi karácsonyi öröm kimeríthetetlen forrása.

AZ ÖTESTÄMENTOMI GYÜLEKEZET számára a je- ruzsálemi templom volt Isten jelenlétének a helye. Ott leheÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK

KEDVES OLVASÓINKNAK

A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG

Reményik Sándor:

János evangéliuma

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt,

A Gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfölöttin foganta tett:

De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetíenül, Babusgatásra várón ott piheg A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott •

Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa Sugárkörébe Bús állati pára Lebeg körötte; a föld gőz-köre.

A dicsfény e bús köddel küszködik. Angyal-ének, csillagfény, pásztorok S induló végtelen karácsonyok,

Vad világban végtelen örömök Lobognak, zengnek — mégis köd a köd S mindez olyan nyomorén emberi S még az angyolok Jóakarata,

Még'az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.

Nem tud gyermekről és nem tud anyáról, Nem születésről, nem fogantatásról, Csillag, csecsemő, angyalok tara,

Jászol, jászolszag, — József, Mária.

Rongy és pólya, királyok, pásztorok. Induló végtelen karácsonyok:

Nem érdeklik — vagy mint rostán a szem Kihull az ő külön történetéből,

Kihull mindez, és mindez idegen.

Apró földízú. emberi dolog Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangélista, negyedik,

Külön áll. világvégén valahol,

Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben S a fénytelen örvény fölé hajol.

És megfeszül a lénye mint az íj,

Feszül némán a mélységek fölé,

Míg lényéből a szikla-szó kipattan S körülrobajlik a zord katlanokban Visszhangosan. eget-földet-verőn.

Hogy megrendül a Mindenség szíve:

Kezdetben vala az Ige,

S az Ige testté lön.

tett Vele találkozni, szavát meghallani és Neki áldozatot bemutatni. Ha János evangélista a „testté lett Igé”-ről, tehát Jézusról azt hirdeti, hogy Ö „lakott közöttünk”, akkor ezzel lényegében, szemben áll az ótestámentomi gyülekezet hitével, hiszen azt vallja, hogy nem a templom, hanem maga Jézus Krisztus az élő Isten valóságos jelenlétének a helye. Jézusban van jelen az Isten! Nem a jeruzsálemi templom csodálatosan díszített falai között és nem a templom legbelsőbb részében a szentélyében van jelen az Isten, hanem abban a Jézus Krisztusban, Akit az első karácsonykor Mária a karjaiban tartott, Aki később a Hegyen prédikált, a bélpok- lösokat magához ölelte, az éhezőknek kenyeret adott, a tengert lecsendesítette, a golgotái kereszten „engedelmes volt halálig”'és Aki húsvét reggelén, mint • Élő lépett ki a sírból. Jézus az Isten „temploma”,

EZ AZ ÖRVENDETES TÉNY

azt jelenti, hogy Isten „mozgó” Istenné lett a világ számára. Nem lehet „bezárni” egy helyiségbe, ahol időnként Ót meg lehet látogatni, hanem valóságosan jelen van a „templomon kívül” is, hiszen Jézus Krisztus benne van az emberi élet sűrűjében, a hétköznapok forgatagában, a problémák erdejében, mindazokon a területeken, ahol az emberről, az ember boldogulásáról és az emberi élet kiútjainak kereséséről van szó.

Mindez azt is jelenti, hogy nincs többé „szent” és „nem szent” terület. Jézus Krisztus áttört minden emberi korlátot és templommá tette az egész világot. Ezért nincs igaza azoknak, akik az egyházban arról beszélnek, hogy az egyház szolgálatával ne lépjen olyan területekre, amelyek „nem-egy- héziak”. Anélkül, hogy az egyház uralmat és jogoliat követelne magának a világban, óíí kell lennie minden olyan területen, ahol gyógyítani, segíteni, megoldásokat keresni és a job-. bért küzdeni kell. Ha az egyház ezt nem teszi, magát Jézust szorítja ki olyan területekről, amelyen pedig ö maga akar szolgálni. Jézus számára nemcsak a templom néhány négyzetméternyi területe

„szent”, hanem ugyanennyire szent az a terület is, ahol az emberek kenyeréért, békéjéért, a társadalmi igazságosságért és a faji egyehlőségért folyik a küzdelem.

HANGSÜLYOZNUNK KELL

azt is, hogy Jézus Krisztusban nem egyszerűen a „mindent tudó, mindenható és mindenütt jelen való Isten” „lakott és lakozik közöttünk” hanem a kegyelmes Isten. Benne nem az az Isten van jelen. Aki halálra sújt, ítél és bűneink miatt eltaszít, hanem az az Isten, aki ingyen kegyelemből bűnöket töröl el, magához ölelő szeretettel van közöttünk és Aki „nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.” Jézus nem tanácsolhatni jött a világra, nem is pusztán „elveket” hozott a világra és még csak azért sem, hogy „jó gondolotokat” adjon a saját és mások problémáival küszködő embereknek, hanem Önnön magában „utat, igazságot és életet” kínál fel a bűneivel küszködő és saját erejéből abból szabadulni nem tudó emberek számára.

Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy János evangélista vallomása szerint a testté lett Ige „közöttünk” lakott. Ez a „közöttünk” első értelmében nem magát az egész világot jelentette, hanem a tanítványi kört, ma így mondhatnánk: az egyházat. Gyakorlatilag és szinte megfoghatólag Jézus Krisztus tanítványai közösségén keresztül „lakik” a világban. Az egyház és az egyház tagjai a hordozói Jézus Krisztusnak a világban. Éppen ez ró hihetetlen felelősséget a mi korunkban az egyházra. Az egyház lehet megakadályozója annak, hogy Jézus Krisztus rajta keresztül megjelenhessék az emberi élet egész területén, ott, ahol háború dúl. ahol igazságtalanságok vannak, ahol együtt kellene dolgozni minden emberrel az emberiség békés holnapjáért. Alig követhet el az egyház ma nagyobb tévedést, mint azt, ha Jézus Krisztus világot átfogó szeretetének gátként útjába áll és visszaparancsolja Őt a templomba, az oltárra és a szószékre. De ennek ellenkezője is igaz: alig tehet ma az egyház többet és jobbat, mint azt, hogy alkalmassá válik Jézus Krisztus világméretű szolgálatának továbbvitelére az egész embervilágban.

JÉZUS KRISZTUS világméretű szolgálatának továbbadására csak akkor lesz alkalmassá a tanítványok közössége, tehát az egyház, ha napról napra engedi magát megtisztítani a „közötte lakó” Jézus által minden önzéstől, önbiztosítástól és „kizárólagosan egyházi célok” szolgálatától. Ügy kell megjelennie a tanítványok közösségének ebben a világban, hogy rajtuk keresztül megérkezhessek az emberekhez Jézus Krisztus irgalmas szeretete, megújító hatalma, a lelki-testi gondoskodás evangéliuma és kenyere.

KARÁCSONY ÜNNEPE nem

egyszerűén arra való, hogy megemlékezzünk János evangélista vallomástételéről: „lakott közöttünk”, hanem arra is szolgál, hogy felrázzon bennünket: engedjük, hogy ma is lakozzék közöttünk, a testté lett Ige: Jézus Krisztus.

„Az Ige testté lett és lakozott miközöttünk“