Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-28 / 48. szám

V Fegyelemmel meghatározott ember Koren Pálra emlékezik unokája Ezt kell szeretni Mt 22, 39 I Bibliai realizmusnak nevezhetniük azt a határozottságot, amellyel,a Szentírás konkrétan rámutat a közelünkben élő em­bertársra, mint szeretetünk szükségszerű tárgyára. A „feleba­rát” ószövetségi eredetije iigyanis olyasmit jelent szó szerint, mint „szomszéd”, „közelálló”. Hiszen könnyű az elméleti fele­barátot szeretni, hangzatos kijelentésekkel, vagy gondolatban — miközben átnézünk a gyakorlatilag mellettünk élők feje fölött. Dosztojevszkij egyik orvos-alakja bevallja, hogy ő elvileg lel­kesen kész átölelni az emberiséget, de elönti a méreg, ha az általában jaőn szeretett emberiség valamely nehezen elviselhető tagja kerül útjába. Az Ige nem valami testetlen eszményre, hanem az adott embertársra mutat rá:-.. EZT kell szeretni! Úgyis zsákutcába vezet mindenféle „lenne- sp'ekuláció”, amikor a családi, munkahelyi, vagy tágabb környe- ■ zetünk problémás tagjait képzeletben másokkal helyettesítjük be: „De más lenne az életem, ha...” Lehet igazság az efféle kesergésskben, de akkor is csak folyamatos önboldogtalanítás az eredményük. KELL a szeretet! Kétfelé is. Neki kell, hogy legyen, aki vállalja, ügy, ahogy van, speciális nehézségével, sebével, terhével együtt, ítélkezés és kioktatás nélkül — ‘különben az igények és vádak megvadítják, vagy összetörik. Hiszen az ordítozó férj, a „hisztiző” feleség, a tel­hetetlen pánzvadász, a habzsoló, a kaland-gyűjtő, a mániákus . gyűlölködő, a cinikus érdek-hajhász, a folyton panaszkodó és kétségbeeső, a mindenkit leszóló és megvető (s a többi), vala­mennyien be vannak zárva belső börtönükbe, melyből csupán mások szeretete szabadíthatja ki őket akár csak egy ikicsit is. Nekem is létfeltételem a szeretetképesség, hogy lélekben ne fordítsak hátat annak, akit gyakorlatilag úgyis figyelembe kell vennem. Az, „egymás terhét hordozzátok” buzdítás (Gál 6, 2) összefüggésében főként egymás gyengéinek elviselésére indít. Ha erre nem igyekszünk szívünk szerint összpontosítani, akkor a szeretetképtelenség elmagányosítja, sőt elsivatagiasíthatja életünket. SZERETET kell, nem kevesebb! Józan megfontolás, udva­riasság, önfegyelem és hasonlók sokat érnek, ha megvannak, da mindegyiknél minőségileg több a szaretet: nem kritikátlan rajongás, hazug dicséret, elvtelen ráhagyás, vagy éppen cin­kosság ez, hanem valami olyan lelki töltés és tettrekészség, amely javára akar lenni a másiknak, a sző mély és teljes ér­telmében, tisztuló akarattal és érzelemmel, értelmével és szí­vével egyaránt „Mint önmagodat” — ez a fokmérője. Ahogy sajátmagunkért tudunk izgulni, cselekedni, fejünket törni, úgy legyünk képe­sek bevetni magunkat mások testi, lelki, szellemi javáért (En­nek elsőrendű terepe a napi munkánk.) Ezzel pedig éppen nincs ellentétben, hogy bölcsen szaressük sajátmagunkat is. A szeretet ugyanis nem érzelgősség, vagy gyermeteg becsapható- ság, sőt józan határozottság, esetleg erély is kell hozzá, nehogy rosszul „szeressük” felebarátunkat. Korunkban egyre elégtelenebb viszont csupán egyes em­berekben, egyéni viszonylatokban gondolkozni. Nélkülözhetet­len ugyan ez is, de láthatárunknak KÖZÖSSÉGI TÁVLATOK­RA is ki kell tágulnia. „Kollektív szinten” ki a felebarát? az a nép, kisebb vagy nagyobb közösség, amely éppúgy ki van téve talán nemzetközi haramiák „ütlegelésének”, mint az a félholt, aki mellett aztán zavartan elsietett a pap és a lévi­ta, de akiben a samaritánus rögtön fölismerte a felebarátot. A szabadságáért küzdő Vietnam, a szinte állati sorban tartott dél-afrikai feketék — hogy csak kettőt említsünk — egysze­rűen nem maradhatnak ki a felebaráti szemlélet látószögéből, mert aki igent mond az irgalmasságra kicsiben, az „nagyban” sem lehet semleges, ha hitelképes akar maradni. Világszerte egyre növekvő mértékben ébrednek rá egyházak ilyen jellegű súlyos felelősségükre! Akár egyéni, akár közösségi síkon konkrét legyen a szere­tetünk: adott esetet szem előtt tartó, „testreszabott”. És táp­lálkozzék annak, a Jézus Krisztusnak örökkévaló szeretetéből, aki önmagát adta értünk. Bodrog Miklós Lelkészbeiktatás Pápán Egyházunk Országos Levél­tárában régi, fóliáns kötet fekszik el. Remegve veszi kéz­be az ember: lapjaira fiatal lelkész3k írták le egykor élet­rajzukat lelkéssszé avatásuk alkalmával — latinul. Hogyne remegett volna az én kezem máginkább, amikor az egyik lapon ezt olvastam: ego Paulus Koren... s alább az életelvét meghatározó mon­datot: sed disciplinam nonni­si stulti oderunt, azaz „ám a fegyelmet csak a balgák vetik msg”. A bejegyzés 1867-ből való. Ekkor avatta lelkésszé nagyapámat, az 1815-ben szü­letett Koren Pált Széliács Jó­zsef püspök. A baseli s berlini tanul­mányúiról megjött lelkészje­lölt úgy ült a vizsgáztató bi­zottság elé, hogy Székács meg­jegyezte: „Koren mindenben tájékozott, őt ne is vizsgáljá­tok, csak a többit” Regényes élet Negyvenhat év múlva a bé­késcsabai parókia kertjében ravatalon fekszik Koren Paine Jeszenszky Emma. A megtört férj megszólítva az elköltözöt- tet, újabb életrajzot kezd írni. Ez a „Memoir”-ja hatvan ol­dalas. Kettőjük életét írja le gyermekeinek. Én, az unoka, csak negyven év múlva vet­tem kézbe ezt a kész irodalmi művet, amelyből egy gazdag családi élet regényes útja bomlik ki. Koren István tanári ottho­nában látott napvilágot Aszó­don Koren Pál, néhány évvel azután, hogy Petőfi, aki ebben az otthonban is sokszor meg­fordult, elhagyta Aszódot. Ha­marosan Szarvasra kerültek. Koren Pál itt végezte iskoláit. Környékbeli papi családok szokott kapcsolatai során egy­szer eljutott Mezőberénybe a Jeszen^ky-parókiára. 14 éves babaaréú leány kacagott rá karika játék közben, s Koren Pál a hirtelen felgyűlt érzést hosszú évekig hordta magá­ban felfedetlenül. Jeszenszky Emma képét pedig úgy hordta szívében, ahogyan Orlay-Pet- rics Soma megfestette azt a mezőberényi templom oltárké­pén: angyalarcként —■ s így őrizte meg haláláig. Koren Pál Sopronban, Po­zsonyban végezte el a teoló­giát, majd Baselban és Ber­linben tanult. Közben Je­szenszky Emmát eljegyezte a fess Uhrinyi Károly tordasi lelkész. A kelengyét m^r oda is szállították, de a kitűzött es­küvőt betegség miatt elhalasz­tották, s heteken belül Uhri­nyi Károly meghalt Dehogy is tudtam én, ami­kor nyolcvan évvel ezután a tordasi templomban esküdtem, hogy nagyanyám leánykori el­ső szerelmének szomorú nyomdokaiban járok! Berlinben tanult, amikor hí­rét vette, hogy Jeszenszky Emma férjhez ment Wagner Dániel pitvarosi lelkészhez. Mégis az őrangyal töretlen ké­pével a szívében jött haza, s kezdte el felavatása után a szolgálatot Haan Lajos mellett Békéscsabán. A nagytemplom szószékéhez fűződik egy mon­data a Memoirból: „prédikál- gatva gyógyultam — a képzel­gésemből.’ De nem gyógyult ki belőle. Wagner Dániel két évi házas­ság után meghalt. Koren Pál a gyászév alatt nem mozdul, s csak azután látogatott el Mezőberénybe. Akkor is in­kább Jeszenszky Emmának kellett biztatnia a „régi bará­tot”. Hosszú házasságukat Isten nyolc gyermekkel áldotta meg, — s boldogságukat öt kopor­sóval fegyelmezte. Szüleit csak három gyermek élte túl. Az ötödik koporsó után — Koren Jenő pesti vallástanár volt’ már — sírba hanyatlott Je­szenszky Emma is. A Memoir pedig elkezdődött: „Most, hogy itthagytál.. Szolgáló élet Miközben a fiatalember Werther keserveinek olvasá­sán vigasztalódott, és hallat­lan pontos muzikalitással ját­szotta zongoráján korának divatos klasszikusait, feszült figyelemmel tanult. Sopronban Kolbenheyer Mór lelkész — akinél lakott — nemegyszer ébredt reggel arra, hogy kosz- tos teológusa még tanul. Felkészülten indult lelkész* szolgálatára. Amikor szószék­be lépett, „prédikálgatva gyó­gyult” nemcsak „képzelgései­ből”, de egész életére nézve. A hirdetendő igét először ön­maga hallgatta, s csak azután vitte azok elé, akiket mélyen ismert. Mert ismerte híveit. Előttem fekszik egyik látogatási nap­lója. Lelkészi szolgálatomnak lelkiismeret-rázó, számonkérő dokumentuma: így kell csa­ládlátogatást végezni. Egyház- politikai harcaiban megfárad­va később méginkább elmerült hívei közvetlen pásztorolásá- sába. Nem csoda, hogy idős csabaiak ma is emlékeznek mondásaira, intelmeire, taná­csaira és fegyelmező tetteire. Példaszerű igehirdetővé lett stílusában, mondanivalójában, hallatlan logikus gondolat-fel­építésében egyaránt. Igehirde­tései mai olvasásban is fris­sek, életesek, olykor mellbevá­gók. A szekták ellen élesen har­colt De diákkoromban Kiss Ferenc orvosprofesszor, a sza­badegyházak későbbi elnöke, tisztelettel emlegette: „magá­nak mélyen hivő nagyapja volt.. November 7-én nem a meg­szokott módon ünnepelte a vasárnapot a pápai gyüleke­zet és vele az egész Veszpré­mi Egyházmegye. A pápai gyülekezettel együtt az egy­házmegye lelkészei és gyüle­kezetei esperesük új lelkészi állásba indulásaikor könyö­rögtek sok áldásért. A megye gyülekezeteiben imádsággal gondoltak árra, hogy espere­sük a könnyebben megköze­líthető és régóta esperesi székhelynek számító pápai gyülekezetben folytatja lelké­sz! szolgálatát. Az ünnepet családiassá az tette, hogy volt lelkészét megértő szeretettel adta át a marcalgergelyi gyü­lekezet Pápának. Ott voltak a nagyalásonyiak, hogy a szülő­föld népe is köszöntse Sikos Lajos esperes-lelkészt, a kö­zülük valót. ' Harangszóra elindult a hit­her-kabátos lelkészek sora a .templomba, élükön D. dr. Ott- lyk Ernő püspökkel. A Zsidók­hoz írt levél 4, 12—16 alapján szólt a gyülekezethez és új lel­készéhez. Isten beszédét, ezt a kétélű kardnál élesebb és ha­tóbb szolgálati eszközt adta az új lelkész kezébe. .Ezzel kell ..szolgálnia továbbra is ebben a gyülekezetben, építeni az egy­házat és munkálnia népünk javát A lelkész az egyház által e vasárnapra rendelt ige Csel. 7, 59—60. alapján hirdette az igét Elhivatásunkhoz méltóan akkor járunk, ha annak mi­kéntje a megbocsátásban feje­ződik ki — mondotta. A beiktatást követő ünnepi közgyűlésen az új lelkészt, Si­kos Lajos esperest valamint elődjét Halász Béla ny. espe­rest köszöntötték: D. dr. Ott- lyk Ernő püspök, dr. Mihály Dezső, az egyházmegye fel­ügyelője, a lelkészi kar nevé­ben Németh Géza espereshe­lyettes, a helyi gyülekezetből Nagy Sándor gondnok és Gö­rög Zoltán s. lelkész mint munkatárs, Kiss József fel­ügyelőhelyettes a marcalger­gelyi gyülekezet nevében, a szülőfalu és gyülekezet kö­szöntését Nagy Gyula lelkész tolmácsolta. Megható volt Ha­lász Béla ny. esperes, mint előd köszöntése. Levélben küldte köszöntését D. Káldy Zoltán püspök, az Országos Egyház lelkész-elnöke, dr. Ba­kos Lajos református püspök, D. dr. Pálfy Miklós a Teoló­giai Akadémia dékánja. M. I. Koren Pál pedig, a fegye­lemmel meghatározott ember, szótlanul hordta szívében az őrangyal képét Igehirdetésben érettségének kiemelkedő példája az Áchim L. András temetésén elmon­dott prédikációja, amelynek Gyülekezeti nap Békéscsabán Egyházunk legnagyobb lé­lekszámú gyülekezetében, Bé­késcsabán, november 14-én gyülekezeti napot tartottak, amelyen arra emlékeztek, hogy Koren Pál esperest, akit nyolc­van évvel ezelőtt választottak' meg, harminc éven át volt bé­késcsabai lelkész, és ötven év­vel ezelőtt temették. A gyülekezeti nap szolgála­tait Koren Pál unokája, D. Ko­ren Emil budai esperes látta el, aki a nagytemplomban a gyülekezeti napok alkalmával szokásos szlovák-magyar két­nyelvű istentiszteleten a ma­gyarnyelvű igehirdetést vé­gezte. Szlovákul Dedinszky Gyula lelkész prédikált, a szlováknyelvű liturgiát Kiss György igazgató-lelkész vé­gezte, úrvacsorát Mekis Ádám esperes osztott. Délután a gyülekezet veze­tősége kegyeletes emlékezők­---------- M » ke l együtt koszorút helyezett Koren Pál sírjára a bogárháti temetőben, ahol Kiss György mondott imát. Este a kistemplomban vallá­sos estet tartottak, amelyen D. Koren Emil előadásban em­lékezett meg Koren Pál életé­ről, egyéniségéről, munkássá­gáról. A vallásos esten Valach Ilona és Szabó Pál énekeltek, Zátonyi János segédlelkész Áprily és Turmezei verseket adott elő, Weitler Ödön ág­falva! lelkész pedig igehirde­téssel zárta az estet, amelyet átfogott a délelőtt is, délután is elhangzott ige: „Kérünk pe­dig titeket, atyámfiai, hogy be­csüljétek meg azokat, akik fá­radoznak közöttetek, és elöl­járóitok az Urban, és intenek titeket, és munkájukért na­gyon szeressétek őket.” (I Tim 5, 12). CSEHSZLOVÁKIA tömegeket vezetni tudó hatá­sát, csak az tudja felmérni, aki a korabeli körülményeket is­meri. Lex Koreniana Így nevezték azt az esperes­vizsgálati szabályrendelet ter­vezetet, amelyet felsőbb meg­bízatás alapján készített, s amely miatt esperesi tisztéről lemondott. Az önmagát hallat­lanul fegyelmezni tudó ember másokat is fégyelmazni akart, s azok győztek, akik jobban felismerték a lelkészek fegyel- mezhatőségénsk határát. A fejlődésben nem lehet üteme­ket kihagyni. Ezt nem mérte fel reálisan. Túl nagyot lépett elő­re. Ma, kellő történelmi táv­latban, csodálkozva olvasom, hogy mit nem fogadtak el ter­vezetében a lelkészek. Íme. Az esperes által .megvizsgálandó- nak tartja: „nem tanít-e a lel­kész egyházellenes tanokat, — minő könyveket olvas, — mit tud azokból, — minő könyvek találhatók könyvtárában, — hányszor látogatta msg híveit évente, és mit tapasztalt azok családjában, — vezet-e mind­erről egyházi krónikát, — az egyházi ágenda szerint vágzi-e a szertartásokat, — kidolgoz­za-e és leírja-e minden egyhá­zi beszédét, — minő iratokat őriz irodájában, — idltkel szo­kott érintkezni az életben, — tudja-e érvényesíteni magát a társadalomban, — minő vi­szonyban áll feleségéhez, — hogyan neveli gyermekeit. — minő háztartást vezet, — minő lapokat járat, slb.” Mai esperesvizsgálati ren­dünkben ezek nemcsak hogy természetesek, de ezeknél mé­lyebbre is megyünk. Hajnalok termése Egykori kis cselédjükkel — 92 éves korában — még be­széltem. Jól emlékezett arra, hogy a koránkelésben nem tudta soha őt megelőzni. Haj­nali ötkor már dolgozószobá­jában ült, irdatlan mennyiségű könyvei előtt, az íróasztalánál. Ekkor születtek könyvéi — míg kint rikkantva s ostorpat­togva hajtották legelőre a te­heneket a parókia ablakai alatt, s a kistemplom tornyá­ban tülökkel jelezték a ne­gyedórákat Ortodox teológus volt. Ta­nulmányai idején ezt szívta magába —, s mindig mélyeket lélegzett. De annyi melegség­gel, és oly életközeiben írt, hogy lelkészeknek szánt exe- géziseit bármely gyakorló bib- liaolvasó haszonnal forgathat­ta. A Baselban egykor oly vi­dám ifjú, akit az alumneum- ban cseh társai megszóltak, mert „Koren” létáré tüzes ma­gyar volt, s aki Berlinben nem jól érezte magát, itthon bi­zonnyal mélyet lélegzett prin­cipálisának, Haan Lajosnak tanításából is, aki elhárította magától a német teológiát szenvtelen ridegsége miatt. Űjtestamsntomot magyará­zott. Abból is Jézus beszédeit, szenvedését, csodáit, életét. Majd a vasárnapi óegyházi epistolákat, a Zsidókhoz írt levelet végig. Egyháztörténet­ben a reformáció foglalkoztat­ta. Több traktátust írt róla. Luther Kiskátéját magyaráza­tokkal konfirmációi könyvül adta ki. Szegeden még ebből készültem én is a huszas évek vegén. 16 kötetben megjelent műveit hagyta hátra, és szám­talan traktátusát. A hajnalok termésérlelő csenddel ölelték körüL * Négy-öt éves lurkó lehet­tem, amikor tilalma ellenére ott játszottunk a parókia kő­kerítésének tetején, hátul a magtár sarkánál. Észrevette, felnyúlt értem, leemelt, s még a levegőben két akkora nyak­levest kaptam, hogy máig is azon gondolkozom, vajon me­lyik volt a nagyobb. Áldott le­gyen a keze. Születésnapján elébe kellett állnunk, s elmondanunk a kö­szöntő verset. Zavartan da­dogtunk, ' bele-belesültünk. Ó csak nézett, nyugodtan ülve fekete bőr karosszékében. Te­kintete útra irányító, meleg volt Visszataláltunk tőle a vers fonalához. Áldott legyen a szeme. Hatéves voltam, amikor meghalt. Nem voltam ott a te­metésén. Amikor most, ötven év távlatában, felnéztem gyer­mekkorom csodavilágából, a parókiakertből a kistemplom tornyába, ahol mély búgással kondult meg a nagyharang, gyermekfájdalom nyilait szí­vembe: nagyapát eltemették! S mintha gyöngybetűit látva kottákat olvasnák, felbúgott egy mondat dallama: „a fe­gyelmet csak a balgák vetik meg!” D. Koren Emil CfyenmetQefoncÁ? Ki a gyilkos? Furcsa kérdés. Detektívre- gények és krimik foglalkoz­nak vele. József történetével kapcsolatban megkérdezni: ki a gyilkos? — különösen is furcsa. Előre meg kell mon­danom: József életben maradt. Nem történt gyilkosság. Igaz, kevesen múlott. Minden más­képp is történhetett volna. Sokszor csak véletnenen mú­lik, — vagy inkább így mon­danám: Isten végtelen irgal­mán, hogy. a düh, a gyilkos szándék nem vezet gyilkos­sághoz:, Akkor leöltek egy kecske-: bakot. József felső ruháját be­lemártották vérébe. Odahaza megmutatták édesapjuknak és ezt mondták: Ezt a ruhát ta­láltuk. Nézd meg, nem József ruhája-e? „Jákob megismerte a ruhát. Fiam ruhája ez — ki­áltott fel. Biztosan vadállat szaggatta szét. Gyászruhát öl­tött. Napokig keservesen sírt. Gyermekei vigasztalni pró­bálták, de hiába. Ö csak ezt hajtogatta; nincs kedvem to­vább élni. Légszívesebben én is József után költöznék a sír­ba. A testvéreknek nem volt bátorságuk ahhoz, hogy az iga­zat megmondják. így meg­hagyták édesapjukat abban a hiedelemben, hogy József meg­halt. A kereskedőle magukkal vit­ték Józsefet. Nem halt meg. Testvérei megnyugtatták lelki­ismeretüket: nem öltük meg őt. Közöttünk ne keressen sen­ki gyilkost Amikor József odaért test­véreihez, rárohantak. Letép­ték róla a szép ruhát. Kútba dobták. A kút száraz volt, nem volt benne víz. Azután leül­tek falatozni. Észrevették, hogy a távolból kereskedők közelednek tevekaravánnal. Drága árukat szállítottak Egyiptom felé. Megszólalt’ Juda: Ne öljük meg testvé­rünket Ha a kút mélyén hagyjuk, elpusztul és nekünk kell felelni haláláért Adjuk el inkább a kereskedőknek. Kihúzták tehát Józsefet a kút- ból és eladták rabszolgának húsz ezüst pénzem Isten színe előtt azonban nem ilyen egyszerű, ötödik parancsolatában ezt mondja Isten: Ne ölj! Azt akarja, egy­más testét, életét ne károsít­suk. Azt akarja, hogy veszély­ben és bajban egymást segít­sük. Azt akarja, hogy mindent tegyünk meg a rossz-szándék megakadályozására. A testvérek megpróbálták eltitkolni tettüket. Azt hiszem, te is próbálkoztál már ilyes­mivel. Egy darabig sikerült bűnük leplezése. De csak egy darabig. Erről majd később lesz szó, egyház elnevezését is, mert ez eddig félreértésekre adott lehetőséget. Az új név: Cseh- szlovákiai-Huswbg. Egyház. (epd) Or. Miroslav Novak pátri­árkát a Csehszlovákiai Egyház október közepén tartott 6. köz­gyűlése újraválasztotta Ez al­kalommal megváltoztatták az f GERHARD VON RAB Rad, az ószövetségi tudomá­nyok világszerte ismert műve­lője október 1-én, 70 éves ko­rában elhunyt, (epd) A heidelbergi (Nyugat-Né­metország) egyetem teológiai kara nyugalomban levő pro­fesszora, D„ dr. Gerhard von

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom