Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-07 / 45. szám

Csel 7, 59—60. Egy gyülekezeti munkás végső imádsága e néhány mondat, az első vértanúé Krisztus gyülekezetéből. Érezzük, aki elmond­ta erős hitű ember volt. Erős hitéről nem vértanúsága, hanem élete és utolsó órája ta­núskodik, ÉLETÉBEN: szolgáló szeretetben élt. Ezért választották a gyülekezet diakónusává. Szegények, árvák, özvegyek minden­napi szükségleteiről gondoskodott. Rajta keresztül csodálatos módon oldódtak meg emberek problémái. Megértette embertársai nyomorúságát, gondját, s amit tett, abban mások Isten szeretetének és erejének jeleit látták. Isten Lelkének erejével szólt. Ajkán nem vált frázissá az Örömhír, hanem életszükségletté. Nyíltan beszélt bűnről és hitet ébresztőn Isten kegyelméről. UTOLSÓ ÓRÁJÁN: Krisztus kezében tudja magát. A halál­nál erősebbnek ismeri Megváltóját. Rábízza lelkét, életét. Szívében megbocsátás van. Nem fenyegetődzik és nem átko- zódik akkor sem, amikor életére törnek. Az emberi tudatlansá­got és gyűlöletet megbocsátó szeretettel viseli. Embertársaiért imádkozik. Azokért, akik rászorulnak Isten bűnbocsátó kegyelmére, de ezt még nem ismerték fel s inkább megkövezik, mint hogy elfogadják megtérésre hívó szavát. István nem elvakult fanatikus, ki másokat megítél, kizár az üdvösségből és kárhozattal fenyeget. Nem is tragikus hős, ki elbukik a saját eszméiért vívott küzdelemben. Csupán élet­té lett számára Isten bűnbocsátó szeretete. Ennek erejével tu­dott élni, szolgálni és megbocsátani. Nem is kivétel. Erős hitű emberek mindig voltak és ma is vannak a gyülekezetekben. Előttem arcok sorakoznak. Idős né­ni, ahogy mosolyogva cipekedett s robotolt hajnaltól-estig ér­tünk, kikért felelősséget érzett. Beteg nőtestvérünk, ki a fájdal­maktól átvirrasztott éjszakákat arra használja, hogy szórvány­gyülekezete tagjaiért, igehirdetők szolgálatáért, gyülekezete­kért imádkozik. Szórványlelkész, ki vagy harminc éve végzi szolgálatát kis gyülekezetében, betegségektől meggyötört test­tel, de panasz nélkül, szerényen, de a hit erejével és bölcses­ségével. Sorolhatnám tovább, de nem merek neveket leírni, mert ők maguk tiltakoznának legjobban, hogy példának állítsuk őket. Istvánt a Szentírás állítja elénk az erős hit példájának, mert élete és halála szolgáló és megbocsátó szeretet volt. HOGY AZ EVANGÉLIUM-HIRDETÉS ne váljon üres frá­zissá és keresztyénségünk tartalom nélküli, elmúlásra ítélt, hamis vallásossággá, ma is ilyen erős hitű tanúkra van szükség. Akik tudnak másokért élni, a bűnről őszintén és Isten kegyelmé­nek a bizonyosságával szólni, emberi tudatlanságot és gyűlöletet megbocsátó szeretettel elhordozni. A mi feladatunk az, hogy így legyünk a hit emberei. Magyar László IMÁDKOZZUNK Dram Jézus! Erőtlen hittel kereslek. Érzem, hogy erődre és bűnbocsátó kegyelmedre van szükségem. Kétségeim és remény­telenségem azonban gátként állnak elém. Köszönöm, hogy pél­dákon keresztül tanítasz: erőt nem a kétségeskedéshez, ha­nem a szolgálathoz, a szeretet gyakorlásához adsz. Bűnbocsátó szereteteddel tégy késszé a szolgálatra, mások szükségeinek a meglátására. A szolgálatomat tedd természetessé és rajta keresz­tül nevelj kétkedőből erős hitű emberré. Amen. — Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 18, 21— 35, az igehirdetés alapigéje: Csel 7, 59—60. — KELENFÖLD. A novem­ber 6-i szeretetvendégségen, amely délután fél 6 órakor kezdődik, Szalatnai Rezső író tart előadást „Ady Endre is­tenes énekei”-ről. — PÁPA. A gyülekezet ok­tóber 17-én tartott közgyűlése egyhangúan Síkos Lajos mar- calgergelyi lelkészt, a Veszp­rémi Egyházmegye esperesét választotta meg lelkészéül. — KITÜNTETÉS. A szom­bathelyi Tanítóképző Intézet Csirkovics Kálmán ny. bobai igazgatótanító munkásságá­nak elismeréséül vasdiplomá­val tüntette ki. — HIBAIGAZlTÄS. Lapunk szeptember 26-i számában a „Hírek” rovatban közöltük Hamar Gyula volt soproni ta­nítóképző intézeti igazgató gyé. mánt diplomával történt ki­tüntetését. Hamar Gyulát vas­diplomával tüntették ki. — KITÜNTETÉS. A Test- nevelési Főiskola Zug or Ernő ny. székesfehérvári tanárt munkássága elismeréséül gyé­mántdiplomával tüntette ki. — OROSHÁZA. Az október 24-én tartott szeretetvendég­ségen Bodrog Miklós gyulai lelkész „Múlt a jelenben” cím­mel a francia templomokról tartott előadást. — MAKÓ. Az október 24-i szeretetvendégségen Pongó Gyula kiszombori református lelkész előadással szolgált. — ZOMBA. A gyülekezet­ben Csepregi Béla sárszentlő- rinci lelkész végzett szolgála­tot október 24-én. Ezen az al­kalmon. búcsúzott el a gyüle­kezet a Pécsre költöző Boros Béla ny. tanártól, aki az alsó­széliek áttelepülése óta őrkö­dött a kis gyülekezet felett. A gyülekezet köszönetét Andor- ka Sándor kétyi lelkész tol­mácsolta, Szabó Kálmán gondnok pedig igés képpel ajándékozta meg a távozót. Boros Béla alapítványt tett az istentiszteleti hely jövőbeni kialakítása céljából. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az 1972. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések november 30-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beérke­zés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a kiadványból visszavételezés nem lehetséges, a Sajtóosz­tály kéri megrendelőit, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 13 Ft. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. november 7-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. ll (úrv.) dr. Ké­kén András, du. 6 ifj. Harmati Bé­la. Fasor de. 11 (úrv.), du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Sülé Károly. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Peter u. de. fél 12 (úrv.) Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákos­falva de. 8 Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vi­rágú Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospa­lota MÁV telep de. 8. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszent- Nagytemplom de. 10. Rákospalota mihály de. fél ll Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11 (német) dr. Groó Gyula, de. 11 (úrv.) D. Koren Erriil, du. 6 Madocsái Miklós. To- rockó tér de. fél 9 (úrv.) D. Koren Emil. Óbuda de. 9 Turchányi Sán­dor, de. 10 (úrv.) Turcúányi Sándor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csengődy László, de. ll Csengódy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Reuss And­rás, de. fél 10 Reuss András, de. 11 (úrv.) Reuss András, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 Bencze Imre. Albertfalva de. 7 Visontai Ró­bert. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Buda­fok de. ll Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Búcsúzás verse Ha elmegyek innen: vissza se néze' mint fészke mögül elűzött madár, mint akit új hajnal dala ébreszt, mint akit új fény otthona vár. Ne sírj, ne sikoltsd, ne féltsd zuhanásom! Ami ma elért: csak a földi adó. Tovább jutok én, hogy más szeme lásson, ki mindent örökre visszaadó. Bántók a szavak: üresek, vagy nyersek. Elszakadtunk... Ne keresd a helyem! Képek: utak kövein, — meg a versek. . . — Rátaposhatsz, csak a porhüvelyem Esti Gyula Három évsmad orgonazmjc „Az alapmotívum tízszer is­métlődik, mert tíz a parancso­latok száma...” — hallom a padsorok előtt álló Várnai Pé­ter magyarázatát. Odalép a zongorához, s bemutatja az alapmotívumot í m. A Bécsikapu téri templom tele van, jórészt fiatalokkal. Teljesen szekuláris közönség. Nemegy hosszú hajú,szakállas fiú, s modern „szerelésű” leány hallgatja néma csöndben és feszült figyelemmel a szavakat, majd a fenségesen felbúgó or­gonajátékot. „Az alapmotívum tízszer szinte egymásba fonódik. Csu­pán a nyolcadik után hal­lunk hosszabb közjátékot. Ta­lán mert különösen fontosnak tartotta Bach azt, amit Luther ehhez a parancsolathoz fűzött: felebarátunkat hazugságba ne keverjük, el ne áruljük, ne ki­sebbítsük, se rossz hírét ne költsük, hanem inkább ment­sük, jót mondjunk róla és min­dent javára magyarázzunk.” Nem, ne tévedjünk el, nem kátéoktatáson vagyok, sem va­lamilyen erkölcstanórán. A TIT Budapesti Szervezete Mű­vészeti Szakosztályának elő­adássorozatára tévedtem be. Ezúttal éppen Bach Klavier­übung III. részéből hallgatom azt a részt, amelyet Luther Kiskátéjának tízparancsolat­magyarázatához költött. Zene- történetileg is helyénvaló hát a magyarázat. Én magam hoz­záteszem gondolatban, hogy éppen ez a szöveg minden mai embernek megszívlelendő egyetemes intés és felhívás. Egész nyáron, a télbe futó őszig húzódóan három évszázad orgonazenéjét ismertetik szak­szerű magyarázatokkal s mű­vészi bemutatással. Az előbbit Földes Imre és Várnai Péter adja, az utóbbit Peskó György kitűnő orgonamüvész. Bachtól századunk orgona­muzsikájáig elmélyült oktatás folyik itt azzal a céllal, hogy minél alaposabban értsék és érezzék ezt a muzsikát azok, akiket megérintett a hangsze­rek királynőjének csodája, öt csokorban kapták a hallgatók Bach műveit, majd egy-egy es­tén Händel, Liszt, Reger és a maiak következnek. Két estén az orgona mellett zenekarral. A TIT olyat szervezett, s olyan szinten nyújtotta, ami az ér­deklődők széles rétegeit mél­tán mozgatta meg. Peskó György pedig olyan művésze­tet nyútott, amely magában is vonzotta a közönséget. Ezek a péntek esték igen ismertekké lettek. Szinte va­lamennyit meg kellett ismé­telni. Peskó György ebben a sorozatban több mint ötven- szer ült nyár eleje óta az or- gonapadra. Meg is hosszabbí­tották a sorozatot decemberig, örülünk, hogy templomunk így is szolgálatot végez a sze­kuláris ökumenizmus élvezhető termékeként, s hogy Peskó György, aki egyben a Bécsika­pu téri templom művész-orgo­nistája, a miénk is. K. E. — NYÍREGYHAZA. Októ­ber 10-én nagy szeretettel kö­szöntötték Endreffy János ny. lelkészt 80. születésnapján az istentisztelet résztvevői. End- reffy János másfél évtizeden keresztül hűséges igehirdető volt a gyülekezetben. Október 17-én a reggeli és a délelőtti istentiszteleten Újhe­lyi Aladár egri lelkész hirdette Isten igéjét, délután a presbi­ter családok szeretetvendégsé- gén szolgált, amelyen a gyer- mek-bibliakörösök versekkel, az ifjúsági énekkar pedig J. S. Bach feldolgozásokkal mű­ködtek közre. Benkóczy Dá­niel esperes az egyház belső és külső szolgálatáról tartott előadást. Október 22-én este a gyüle­kezeti énekkar szolgálatával ünnepi istentiszteletet tartot­tak a templomszentelés 185. évfordulója alkalmából. — KAPOSSZEKCSÖ. Októ­ber 17-én a délutáni istentisz­teleten Gerhát Sándor galga- gutai lelkész igehirdetéssel szolgált. — KELENFÖLD. Felhívjuk temető-látogató híveink figyel­mét a farkasréti kápolnánkra (Bp., XI. Németvölgyi út 138.), ahol vasárnap délelőtt 9 óra­kor istentiszteletet, szerdán fél 6 órakor bibliaórát tartunk. 102 ÉVES EVANGÉLIKUS LELKÉSZ Dr. William H. Lehmann október 21-én az észak-ameri­kai Columbusban (Ohio) 102 esztendős korában elhunyt, mint a legidősebb egyesült államokbeli evangélikus lel­kész. (epd) „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül”. (Mt 24,13.) VASÁRNAP. — „És sokan a hívők közül sokan eljöt­tek, megvallottak és elbeszél­ték ördögi mesterkedésüket”. (Csel 19,18) Ezen a héten a ke­resztény élet útján való járás­ról van szó a napi igékben. Az egyes napok csupán egy-egy mozzanatot villantanak fel számunkra a keresztyén élet­ről, de a hét végére teljes lesz a kép. Ezt a képet állítja elénk a heti ige is, s a mai ige mindjárt a bűnvallásról be­szél. Mert, nyilvánvaló, hogy a keresztyén ember életét mu­lasztások, kételkedés és szere- tetlenség rútítja. Vajon lát­juk-e bűneinket, vajon meg- valljuk-e azokat őszinte és tö­redelmes szívvel, s vajon vá­gyunk-e megszabadulni azok terhétől? HÉTFŐ. — „Boldogok a lel­ki szegények, mert övék a mennyek országa.” . (Mt 5, 3) Szegénység és gazdagság milyen messze van egy­mástól — mondjuk első pilla­natra. És közben elfeledke­zünk arról, hogy mi valóban olyan „szegények” vagyunk, akiké a legnagyobb „gazdag­ság”: Isten országa. És ezzel a gazdagsággal együtt minden! A bűn után van bűnbocsánat, az elesés után való felemelte­tés, a kételkedés helyett Isten Szentlelke hittel tölti meg a szívünket, a szeretetlenség és harag helyett tud szeretetet és segítőkészséget adni az éle­tünkbe. Vajon tudunk-e ilyen nagy gazdagság birtokosaiként is alázattal szolgálni Istennek itt az emberek között? KEDD. — „Kérlek tehát ti­teket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok ahhoz az elhivatáshoz méltóan, amellyel elhivattatok, teljes alázatossággal és szelídséggel, türelemmel, szenvedjétek el egymást szeretettel”. (Ef 4, 1-2) Isten nem külsőséges „méltósá- gos” viselkedésre akar taníta­ni minket. Ugyanakkor azon­ban nagyon erőteljesen húzza alá, hogy „elhivatásunkhoz méltóan” kell járnunk. Nem akárhogyan, nem kételkedő szívvel, nem Isten útján és a bűn útján egyszerre, nem egy kicsit a szeretetben és egy kicsit a gyűlöletben. Nem egy kicsit munkálkodva és so­kat tétlenül szemlélődve. Jézus Krisztus egész földi élete szün­telen való cselekedet volt. Va­jon nem akkor járunk méltóan elhívásunkhoz, ha soha nem fáradunk meg a másik ember­ért való szorgos munkában? SZERDA. — „Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind­ezekre szükségetek van”.(Mt 6, 32) Nagyon gyakori emberi tu­lajdonsága a mi életünknek is az, hogy sokszor aggódás, féle­lem fog el minket. Félelem attól, hogy nem tudjuk elvé­gezni a hivatásunkat, elfogy az erőnk, megfárad a cseleke­detben a kezünk és a lábunk. És vajon ki gondoskodik ró­lunk? A mai ige le akarja venni rólunk a terhet, s aggódás helyett bizakodással akarja megtölteni szivünket. Atyánk jól tudja, hogy mi mindenre van szükségünk. És nemcsak tudja, hanem meg is adja a mindennapi kenyérrel együtt a békét, a boldogságot, az erőt, szerető szíveket, s mindent amire csak szükségünk van. CSÜTÖRTÖK. — „Nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait”. (Mt 13, 11) Ismét a keresztyén élet egy ismertetőjele: a tiszta látás, az előretekintés. Nem céltalanul bolyongunk az élet útján, nem úgy járunk hitben és szeretetben, hogy közben nem tudjuk a következő lépést. Isten nagyon világosan tudo­másunkra hozza igéje által akaratát, megvilágosítja Szent­leikével életünk minden nap­ját. De vajon élünk-e ezzel a lehetőséggel, vagy pedig úgy sodródunk ide-oda, mint őszi levél a szélben? Itt a feladat: igyekezzünk Isten útjának mi­nél jobb megismerésére! PÉNTEK. — „Mivel lát­tál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek”. (Jn 20, 29) Sokszor mondják a keresztyének, hogy könnyű lenne a dolgunk, ha szemtói szembe láthatnánk Istent, elénk állna Jézus Krisztus, s úgy vezetne, tanítana. Ez a vá­gyunk nem teljesül, a szemtől szembe való látás csak a „nagy napon” lesz az osztályrészünk. De addig is nagyon világosan és tisztán megláthatjuk akara­tát, útmutatását az igében. És a Szentlélek úgy munkálkodik közöttünk, hogy tudjuk mi a jó és mi a rossz. De tudjuk azt is hogy arra hivattunk el földi életünkben, hogy hitünk gyü­mölcsöt teremjen itt az embe­rek között. SZOMBAT. — „Miért mond­játok nekem: Uram, Uram! és nem cselekszitek, amiket mon­dok?”. (Lk 6, 46) A mai ige szinte összefoglalása az egész hétnek. Nem lehet csak külső­ségekben élni, nem lehet ösz- szekulcsolt kézzel ülni a temp­lomban akkor, amikor nem indul cselekvésre a másik em­ber érdekében a kezünk, a lá­bunk, az életünk. Nem lehet Istenről, hitről, bűnről, szeré­téiről, segítésről beszélni, ha ugyanakkor tétlen az életünk. Hit és szeretet, Isten iránti bizalom és emberek érdekében végzett szolgálat szorosan egy­betartozik. Járjuk hittel és szeretettel az Isten által na­gyon világosan megmutatott keresztyén életutat! Harkányi László EVANGÉLIKUS ELE* A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D, Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Vili., Puskin in VL Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm Előfizetési ár: egy évre 90,— F« Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 ® 71.4011 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Csidei Tibor acsádd presbiternek és felesé­gének, Haramia Annának má­sodik gyermekük született. Neve: TIBOR. A gyermek ke­resztelése október 17-én volt Acsádon istentisztelet kereté­ben Weltler Sándor lelkész szolgálatával, „örüljetek azon, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben”. — HÁZASSÁG. Garam Bé­la gépésztechnikus és Urbán Katalin október 16-án tartot­ták esküvőjüket a budavári templomban. Az esketés szol­gálatát a vőlegény édesapja, Garam Zoltán bobai lelkész végezte. — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Karkus Pál a tótkomlósi gyülekezet hűséges gondnoka és felesége, Szokolay Anna ok­tóber 16-án rokoni körben ünnepelte házasságkötésüknek 25 éves évfordulóját. A meg­hitt együttléten Koppány Já­nos igazgatólelkész, Zsembe­rovszky János lelkész és Bo­gár Mátyás főgondnok köszön­tötte a jubilálókat. — házassági évfordu­ló. Kiss Pál és felesége, Bu­dák Erzsébet október 17-én a tótkomlósi templomban ünne­pelték házasságkötésük 50. évfordulóját azon oltár előtt, ahol keresztelték, konfirmál­ták és eskették őket. Család­juk körében adtak hálát az el­múlt ötven esztendő minden ajándékáért. Kilencven éves édesanyja köszöntötte ünneplő leányát és vejét. Az arany­menyegző szolgálatát Koppány János igazgató-lelkész végez­te. — ROZSA legszebb fajtáiról díj­talan árjegyzéket küld PALKÓ ker­tész, Budapest, XV., Csillagfürt u. 8. — NÉMET NYELVRE gyermeke­ket, fiatalokat lelkiismeretesen ta­nít lakásán diplomás, idős nyelv­tanár. XI., Eszék utca 7. (Körtérnél) Dr. Rieger.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom