Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-10-10 / 41. szám

A legízletesebb gyümölcs „i.. a lélek gyümölcse: szeretet, öröm. békesség, béketürés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mérték­letesség... (Gál 5, 23—23) Ezekben a hetekben megkezdődik — vagy már megkezdő­dött — gyülekezeteinkben az intenzív munka. Elkezdődtek újra a nyári hónapok után a bibliaórák, gyermek és ifjúsági alkalmak, vallásos estek és szeretetvendégségek programjai formálódnak és megnő a vasárnapi istentiszteletek látogatói­nak száma is. A gyülekezet Ura hívja ezekre az alkalmakra az Ö népét, hogy kegyelmének és szereietének bőséges asztalá­ból megelégítse az „éhezőt és szomjuhozót”. Mert nemcsak gazdag hazánk bő termést adó földjének gyü­mölcsei kerülnek az asztalainkra, hanem az. Aki adja a ma­got és termést, az gondoskodik lelkünk „táplálásáról” is. És ezt az ő Leikéből teszi! Akiről — a fenti ige szerint is — úgy szól az apostol, hogy annak ereje gyümölcstermést jelent. Maradjunk egy percig ennél a „gyümölcsnél". Gyümölcsöt csak úgy tud teremni a fa, ha élő, kapcsolat van a fejlődő termés és a földbe kígyózó gyökér között. Isten népének lenni — élve ezzel a hasonlattal — éppen ilyen „egyszerű”. Csak egy a fon­tos. hogy élő kapcsolat legyen — gyökerekig menően — azzal, Aki teremtett, megváltott és az örökéletre megszentelt. Aki nemcsak hallgatja, hanem befogadja és meg is tartja Isten igéjét, aki élő „fájává” lesz a Mindenhatónak, az a Lé­lek gyümölcseit termi mindennap mindenki számára. Érdekes újra végigolvasni a Lélek gyümölcseiről írt apos­toli „tudósítást” sorrend szempontjából. Első helyen áll a sze­retet., mint gyümölcs. Véletlenül? Tetszés szerint felcserélhet­jük a sorrendet, mint tálcánkon a ránk mosolygó almákat? Alma mindegyik, tehát nem lényeges melyik kerül a szemünk elé? Azt hiszem nem véletlenül fogalmazott az apostol úgy, ahogyan azt tette. A sorrend ebben a kérdésben sem mellékes. Én úgy mondanám, hogy a szeretet az a Lélek gyümölcseinek a „héja”, az ami összefogja és gyümölccsé engedi tenni a többit. Isten népe szerétéiből lett gyülekezetté. Ez a mi feladatunk! És ha elveszítjük szemünk elöl, akkor alkalmatlanok vagyunk a tanitványi tisztségre. Vagy így is áll a tétel: ha nem szeré­téiből és nem szeretettel élünk, akkor elveszítettük küldeté­sünket. A szeretet mindig élő, tevékeny, élettel teli gyakorla­tot jelent. A mi számunkra ez a fogalom nem maradhat meg puszta szónak, hanem hallása, olvasása, átélése közben meg kell, hogy telítődjék olyan gazdag tartalommal, amely magában fog­lalja az örömöt, békességet, béketűrést, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, mértékletességet. A gyümölcsnek nemcsak héja van, hanem húsa, annak za- mata, illata, tápanyaga stb. S mindezeket a gyümölcs fogal­mával fejezzük ki. Amikor a keresztyén ember szerétéiről be­szél, nem szűkíti le annak tartalmát az érzelmi élet területé­re, hanem engedi — mert Isten mindig szerétéiről szól hoz­zánk igéjében, — kiteljesedni a Lélek eme gyümölcsét életé­ben, közel- és távolvalókkal szemben. Mert mi, keresztyének, Krisztust ismerők is, gyökereinkkel ebbe a világba vagyunk beleágyazva. És ez sem „véletlen”. Az akarta és rendelte ezt így, aki a Lélek gyümölcsével táp­lál bennünket. És ez azt jelenti, hogy szolgálatunk az otthon falai közt, a gyülekezetben, az egyházunkban vagy a társada­lomban csak körében más, de tartalmában és irányában min­dig azonos. Ezért tudjuk ugyawbból az alapállásból a családi élet kérdéseit, a társadalmunkat érintő közös' feladatokat és gondokat — amint azt éppen lapunk mai számának egyik cikke, melyben az élet elleni bűnről szólunk is bizonyítja —, de éppen ilyen világosan látjuk és állást is foglalunk, amikor az egész világ sorsáról, vagy az emberiség jövőjéről van is szó. így tágul a szeretet békességkereséssé, jósággá stb. Imádkozzunk, hogy az őszi új munkakezdés alkalmain erő­södjünk és táplálkozzunk a Lélek gyümölcsével! Karner Ágoston G\dilekczeteink a hétköznapokban Nagy utat tettünk meg A paksi gyülekezetről már többször jelent meg lapunk­ban tudósítás vagy riport, de ezek többnyire egyoldalúan is­mertették meg gyülekezetün­ket. Ez érthető is volt, hiszen egy-egy alkalom, ünnep felől néztek a gyülekezet egészére. Most szeretném több irányból is a figyelem reflektorával megvilágítani Paksot. Lutheránus utcák Bármerről közeledik is vala­ki Paks felé, legelőször az evangélikus templom tornyát pillantja meg. Ez a legmaga­sabb pont, amely kiemelkedik a településből. Kiemelkedik a gyülekezet is, hiszen a 15 ezer lakosból 1700 az evangélikus. Tolna megyében a legnagyobb lélekszámú egyházközség. A gyülekezet életét nagymérték­ben három tényező határozza meg. Az első történelmi ere­detű. Az 1720—30 között be­vándorolt hesseni, kisebb rész­ben elszászi eredetű németek egy tömbbe települtek. Egész utcák tiszta evangélikus lakos­ságúak. Ez a zárt települési tö­rekvés a mai napig is érvé­nyes. Nemcsak a régiek ma­radtak így, de az utóbbi 15 év alatt parcellázott új utcákban is vannak szinte tiszta „luthe­ránus” utcák. Ezzel függött össze az a másik fontos té­nyező, hogy rendkívüli módon szövik át a rokoni, családi szá­lak az evangélikus famíliákat. Ezeket a szálakat, unokatest­vér, másodunokatestvér fokig számon is tartják. Így adódik, hogy egy-egy lakodalom né­pes vendégseregében 100—150 evangélikus is jelen van, ter­mészetesen a kisgyermekekkel együtt. Ez a családi összetar­tozás nagymértékben megmu­tatkozik' a közösségi munká­ban is. A nagy munkát igénylő alkalmak szüret, házépítés, stb. a lakodalmak mellett jó alkal­mai annak, hogy ez a csalá­dias, összetartozási érzés, a kö­zösségi munkában is kifejeződ­jön. Aki a szociológus szemével nézi ezeket a tényezőket, azt mondja könnyen, hogy társa­dalmi tényezők, amelyek a történelmi örökség, az ősi fa­A kulmbachi (NSZK) kór­ház kápolnájában tartott pün­kösdi istentiszteleten a lehen- thali lelkész, a 33 éves Jürgen Koch a hamis biztonságba va­ló emberi menekülési kísérle­tekről szólva megemlítette a főorvosok aránytalanul magas jövedelemre való törekvését. A négy kulmbachi főorvos vála­szul a polgármester segítségé­vel kitiltatta a kórházból a lelkészt, (epd) A reformáció azért tudott fu­tótűzként, szinte egyik napról a másikra az akkor ismert egész kultúrvilágban elterjed­ni, mert a reformáció eszméi a feltalált könyvnyomtatás révén viszonylag nagy körben válhat­tak igen gyorsan ismeretessé. A reformáció terjedésében ezért döntő szerep jutott Luther ira­tainak. illetve könyveinek. Lapunk múlt heti számában Luthernek három legkorábbi iratát ismertettük. Most Lut­hernek időrendi sorrendben negyedik iratáról, A keresztyén ember szabadságáról című mű­véről szeretnénk szólni, amely jelenlőségében talán még az előzőeket is felülmúlta. A mű 1520 szeptemberében készült el, s egyik érdekessége, hogy Luther ezt az iratot ma­gának a pápának is megküld­te. Miután Kajetán bíborosnak az egyház tekintélyével, Eck Jánosnak pedig a vitatkozás módszerével nem sikerült Lut­hert meggyőzni, X. Leó pá­pa a sima modorú Miltitz Károly pápai követet küldte ki Luther megbékítésére. Mil- titznek sikerült Lutherrel abban megállapodnia, hogy mindkét részről beszünte­tik a további harcot, s Lut­her a pápának egy alázatos magyarázó levelet ír, a néphez pedig a kedélyek lecsillapításá­ra alkalmas nyilatkozatot in­téz. Luther ezt a levelek 1520. szeptember 6-i keltezéssel küld­te el a pápának, s a levélhez mellékelté A keresztyén ember szabadságáról című, éppen ak­kor elkészült iratát. Erre a le­vél befejező részében így utal: „Végezetül, hogy ne jöttem lé­gyen Szentséged elé üres kéz- . zel, itt nyújtom át nevem alatt kiadott könyvecskét jó kívá­nattal, béke és jé remény fe­jében. Ebben megízlelhetné Szentséged, miben telnék örö­1971 Reformáció hava Szabadság a szolgálatra möm, és mi volna gyümölcsö­ző foglalatosságom, ha istente­len hízelgőid szűnös-szüntelen nem zavarnának benne. Alak­jára kicsiny, de foglalatjára az egész keresztyén élet summá­ja.” Bár sem a levél, sem a köny­vecske nem tette meg a pápá­nál a remélt eredményt, a köny­vecske, amely a kutatók sze­rint Luthernek egyik legsike­rültebb műve, nemcsak a re­formációnak, hanem az evan­géliumi etikának is egyik alap­irata lett. Könyvének elején Luther két, egymásnak feszülő, dialek­tikus tételt állít fel, amit mű­ve további részében a szent­írásból vett idézetekkel támaszt alá és hoz összhangba. Luther első tétele így hang­zik: A keresztyén ember min­deneknek szabad ura, és nin­csen senkinek alávetve. E té­telével Luther szeretné felsza­badítani a keresztyén embert az egyház gyámsága, s ezáltal az akkori egyházban uralkodó szolgalelkűség alól. Tételét Lu­ther azzal magyarázza, hogy az embert Isten előtt nem a jó cselekedetek teszik igazzá — amelynek módját, mikéntjét mindig az egyház határozta meg, hogy ezáltal gyámkodjék az emberek felett —, hanem az Istenben bízó gyermeki hit. E gyermeki hit által pedig a keresztyén emberek nemcsak Isten gyermekei, hanem Isten királyi hatalmával felruházott követei és papjai is. S ennek megfelelően a keresztyén em­ber „királysága által minde­neknek ura, papsága által pe- dik Isten hatalmának birtokosa. E tételnek Luther idejében forradalmi jelentősége volt. Hi­szen ekkor még nincs vége a középkornak, amikor az egyház tekintélyével meg akart gátol­ni minden logikus gondolko­dást és természettudományos kutatást. Luther fel szeretné szabadítani az embert, hogy mint Isten képviselője e föl­dön szabadon kutasson, gondol­kozzék, s ezáltal valósítsa meg az isteni parancsot: Hajtsátok uralmatok alá a földet! Az eltelt ötödfél évszázad alatt Luthernek ez a tétele nem lett kevésbé aktuális. Még ma is vannak teológusok — saj­nos azok között is, akik a re­formáció örököseinek vallják magukat —, akik azt hirdetik, hogy az egyház hozzájárulása, útmutatása és tanácsa nélkül semmit sem tehet az ember ezen a földön. Azért jó lenne ma is nagyon komolyan venni Luthernek ezt az első tételét: A keresztyén ember mindennek szabad aura és nincsen senki­nek alávetve. Még az egyház tekintélyének sem! Nem kevésbé időszerű Lu­ther második tétele sem: A keresztyén ember mindenkinek készséges szolgája és minden­kinek alá van vetve. Az előző tételben kifejtett keresztyén szabadság nem lehet szabados­ság, amely szerint a keresztyén ember csak önmagának él. A keresztyén szabadság kell, hogy mindig a felebarát javát szol­gálja. Mert amint Krisztus oda­hagyta Isten mivoltát az em­berért, úgy kell nekünk is krisztusi magatartással oda­szánnunk magunkat a feleba­rát javára, mert „amint egyik- másik embertársunk ínséget lát és ránk szorul, ugyanúgy voltunk mi is Isten előtt ín­ségben, s úgy szorultunk rá az ő kegyelmére”. „így folyik a hitből az Isten iránt való sze­retet, és a szeretetből a szabad, szolgálatkész, vidám élet, amely ingyen munkálja a felebarát javát.” Luthernek ebből a tételéből következett és fejlődött ki a re­formáció egyházainak diakó- niai magatartása és szolgálata. Ezt a szolgálatot azonban so­káig úgy értelmeztük, hogy csak az intézményes diakóniá- ra, vagy az egyéni alamizsnál- kodásra vonatkozik. Isten azon­ban napjainkban megmutatta, hogy bármennyire szép és szük­séges az intézményes és egyéni diakónia, a „felebarát ínségét”, az emberiség égető szociális problémáit ezzel nem tudjuk megoldani. Luther szellemében akkor vagyunk .mindenkinek készséges szolgái”, ha mindent megteszünk azért, hogy a föl­dön igazságosabb társadalmi és gazdasági- rendszerek jussanak uralomra, s ha egyszer uralom­ra jutottak, akkor készségesen, jó szívvel és vidáman segí­tünk, hogy ezeknek a struktú­ráknak szociális elvei maradék­talanul megvalósuljanak. En­nek értelmében döntött Ma­gyarországi Evangélikus Egy­házunk is a „diakónia teológiá­ja” mellett, mely szerint evan­géliumi hitünkből indíttatva minden erőnkkel támogatjuk, nemcsak magyar népünket, ha­nem az egész emberiséget ezek­nek a nemes célkitűzéseknek az elérésében. S tesszük ezt ab­ban a reménységben, hogy ez­zel nemcsak Luthernek és a re­formációnak, hanem Krisztus Urunknak és az evangélium­nak örökségét igyekszünk meg­valósítani. Dr. Selmeczi János miliáris gondolkodás máig meglevő jelenségei. Mégis, ha visszatekintek az elmúlt 20 évre, lehetetlen, hogy meg ne lássam benne egy utat kereső és a maga új útját megtalált evangélikus gyülekezet azaz hitbeli közösség életét. Nagy utat tettünk meg Ez a gyülekezet 20 évvel ez­előtt egy nyomasztó adósság (nagyrészt köztartozások) ter­hével, belső ellentétektől szét­szakítva állt. Azóta temető-ká­polna épült, templom renová­lás. lelkészlak korszerűsítés, gyülekezeti imaterem kialakí­tás történt. Ugyanakkor felszá­moltuk a régi vertfalú gazda­sági épületeket, amelyek mint istálló, magtár stb. a régi gaz­dálkodó élet kellékei voltak, vizes, rogyadozó falukkal. Tet­tük mindezt úgy, hogy a gyü­lekezet anyagilag is erősödött. A gyülekezeti öntudat erősö­dött, a magunk céljaiért való áldozatkészség jelentősen nö­vekedett. Ennek csak egyetlen adatát írom ide: a templomi persely kb. 25-szörösre növe­kedett. Nagy utat tettünk meg ab­ban is, hogy ez a gyülekezet, amely csak önmagával volt el­foglalva, tág horizontra tanult meg körültekinteni. Éveken át minden téli időszakban foly­tak a férfiórák. Eleinte két-há- rom férfi jött el ezekre az al­kalmakra, azután több, volt 15—20 is. Az ige fényében nemcsak a gyülekezet, vagy az egyház kérdései kerültek elő, hanem háború, béke, történe­lem, társadalom, gazdasági élet, faji megkülönböztetés, élelmezés, éhínség, nyomorú­ság stb. nagy világkérdései is. Izgalmas vitákban nyíltak a szemek. A megnyílt szemek meglátták a másik ember kér­déseit. Ma ott tartunk, hogy a gyülekezetünk évente 17 000 Ft-ot ad közösségi célokra, másoknak. Ez azt jelenti, hogy minden hívünk (a kis gyermekek is) évente 10,— F-ot áldoz erre is. A felébredt közegyházi felelős­ség egyik jele, hogy évente 4000 Ft-os teológus ösztöndíjat adunk egyik egyházmegyénk­ben teológusnak. Ezen felül megtartjuk a lelkészképzés tá­mogatására a szokásos szupp- likációt is. Nagy utat tettünk meg a gyülekezeti struktúra változá­sa terén is. Paks szinte telje­sen földmíves, falusi gyüleke­zet volt. Ma már 60%-ban ipa­ri munkás, vagy a szolgáltató üzemek alkalmazottja. Koráb­ban a poros utakon este ser- téskonda és tehenek csoportja ballagott haza. Ma modern te­henészetet épít az egyik nagy tsz, tbc-mentes állománnyal, fehér csempés istállókkal. Változó falu képe A régi házak egyre ritkul­nak. Alig találni már hosszú nyitott folyosós, közepén kony­hára nyíló házat, elöl a tiszta szobával, hátul a csatlakozó gazdasági épületekkel. Egyre másra épülnek az újak. Alul a szuterénban présház, garázs. emelve pedig a modern, több­nyire központi fűtéses lakás, víz, gáz. Hol vannak a nyitott kéményes konyhák, ahol szőlő- venyigével forralták fel a te­jet. Egymás után épülnek a többszintes (kétemeletes) új öröklakásos házak, melyek már az új városközpontot kör­vonalazzák. A változó városkép egy sajá­tos vonással szegényül. Fogy­nak a présház utcák. Paksnak ez a különös sajátossága arra vár, hogy néprajzos szakértők vagy műemléki felelősök leg­alább egy ilyen skanzen utcát őrizzenek meg. A földalatti löszpincék labirintusa helyett most már három hatalmas ál­lami pince gyűjti magába szin­te a járás sok-sok ezer hektós ízes borát Nagy utat tettünk meg. Családias gyülekezet A megváltozott új életben mindenütt ott vannak az élet ütőere mentén az evangéliku­sok. Bármerre dolgozzanak is, hűséges, jó munkájukat meg­becsülik. A minap hat jutal- mazottból öt volt hívünk. Természetesen a szekurali- záció világjelensége itt is meg­van. A nagy ünnepeken mégis zsúfolt a szép neoklasszicista stílusú templomunk. Az akanthus levelekkel díszített oszlopfők között zengve száll az ének, mert ez a gyülekezet szereti templomát. Kedves alkalmai híveink éle­tének a családias disznótor, vagy a névnapok alkalma, amikor kitűnő ízléssel készült hurkafélék, vagy kellemesen csípős halászlé mellett tréfa száll a levegőben. Ugyancsak kedvesek a szüretek, amikor előkerül a tolnai specialitás* a szaimőka vagy gömböc (a disz­nógyomorba töltött remek sza­lámitöltelék) és erre ízlik iga­zán a friss must. A gyülekezet családiassága egy fontos jelére szeretnék még emlékeztetni. Évente a konfirmandusok népes csoport­ja valami maradandót ad a templom számára. így lett egyre barátságosabb egy-egy új szőnyeggel vagy más apró­sággal templomunk. Ez az ajándék egyúttal azt is jelzi, hogy ifjaink büszkén mond­ják: ezt tni adtuk. Ez a mi na­gyon drága a számunkra. Nagy utat tettünk meg. Talán ehhez kapcsolódik az is, hogy többször is közös munkával fejezi ki a gyüleke­zet egyházához való ragaszko­dását. Ennek során temetői fa­ültetés, az asszonyok részéről rendszeres templomi nagyta­karítás, vagy legújabban egy népes férficsapat közös mun­kájával kb. 90 négyzetméter új betonjárda készült el. Nemcsak a munkában va­gyunk együtt. Szívesen megy a gyülekezet más gyülekezetek nevezetes alkalmaira. Olykor egy-két autóbusszal megyünk át, hogy épüljenek egymás hi­te által. Nagy utat tettünk meg. Ezen az úton úgy látjuk rajta van mennyei Atyánk áldása és ezért neki vagyunk hálásak. Sólyom Károly Cfyetontí&kUwí? »..Ember nem végezhet! Sok mindent végezhet az ember — jót is, rosszat is. De Isten tervét nem tudja felbo­rítani. Figyeld meg. Izsák is el­végezte magában, ha törik, ha szakad, az általa kedvelt na­gyobbik testvér nyeri el az ál­dást, Ézsau. Nem sikerült neki. Alig távozott édesapjától Já­kob, megjött a mezőről Ézsau. Finom ebédet készített ő is Izsáknak és bevitte hozzá. Itt vagyok édesapám. Egyél az ételből és utána áldjál meg, amint magad is kívántad. Hát te ki vagy? — kérdezte meg­rökönyödve Izsák. Így vála­szolt kérdésére: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau. Izsák megijedt és egész teste remegett: Mégis Isten terve valósult meg. Testvéred meg­előzött és elvette tőled az ál­dást. Jákobot áldottam meg és most már rajta marad az ál­dás. Ézsau sírva kérlelte édes­apját: Édesapám, áldj meg en­gem is. Vajon csak egy áldá­sod van? Azt az áldást, amit Jákobnak adtam már nem ad­hatom neked, mert úrrá tettem őt feletted és rábíztam min­den vagyonomat. Ezen már nem segíthetek, kedves fiam. Ezután megáldotta őt, de egy másik áldással. Ettől kezdve gyűlölettel gondolt Ézsau test­vérére, Jákobra. Mennyi bűn, mennyi zűrza­var dúlta szét ezt a családot. Csupa görbe út. Izsák ki akar­ja játszani Isten tervét. Rebe­ka becsapja férjét. Jákób visz- szaél apja öregségével és vak­ságával. Hát szabad egy vak emberrel így bánni? Milyen szégyen! Isten terve mégis célbajut. Amikor Isten tervez, ember nem végezhet. Jákób minden haszointalansága ellenére el­nyerte az áldást. Csalásai miatt még sokat kellett szen­vednie. Isten sok próbán vitte keresztül, hogy engedelmes eszközévé tegye. Mai Credo Abból élünk, hogy Isten az Atyáník. Az ö műve a világmindenség és életünk, A történelmet is Ö irányítja és ott is hatalmas, ahol ezt nem látjuk. Abból élünk, hogy Isten Jézus Krisztusban emberré lett. Hozzánk hasonlóan élt, de egészen Istenhez kötötten. Benne ismerjük föl, hogyan viselkedjék ember az embertársával szemben. Megölték és eltemették, de tudjuk, hogy Krisztus él Nála fejeződik be minden bűn. Űj életet ajándékozott vele Isten nekünk, A halál sem tud elválasztani tőle. Abból élünk, hogy Isten Lelke által segít rajtunk. Egv egyházba akar általa gyűjteni minden embert. Erőt ad általa arra, hogy higgyünk és bátorságot ad, hogy föllépjünk az igazság és a béke érdekében. Az ö országa a reménységünk. „Werkbuch Gottesdienst" (G. Schnath) Fordította: ifj. Harmati Béla KIPRÉDIKALTA a főorvost — KITILTOTTAK a KÖRHAZBÖL t ERNST WOLF A göttingeni egyetem teoló­giai karának nyugalmazott rendszeres professzora, Ernst Wolf, szeptember 11-én 69 t éves korában meghalt, (epd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom