Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-10-03 / 40. szám

A Szentháromság Isten szolgálatában Orgonaavatás a Deák téri templomban Az Evangélikus Élet 1970. majus 31 -i számában számol­tam be a Deák téri templom regi orgonájának búcsúszol- galatáról, a pünkösdi hang­versenyről. A bücsúzas alkal­mával elhangzott J. S. Bach Esz-dúr prelúdiuma es fúgája. Ez a hangverseny a búcsú al­kalma volt a gyülekezet és az orgona számára egyaránt. A tavalyi hangverseny óta nem egészen másfél esztendő telt el. A régi orgona a gyü­lekezeti szolgálatban átmene­tileg atadta helyét egy kis harmöniumnak, majd lassan­ként egyre többet láthattunk az épülő új orgonából. Először a hátpozitív készült el a ját­szóasztallal, s így épült hó- napról-hónapra a terveknek megfelelően. Néhány hónapon keresztül mindössze négy re­giszter szólt, de ma már tel­jes erejével és minden szép­ségével a Szentháromság Is­ten szolgálatában áll. Sokat lehetne beszélni és irni az új orgonáról. Itt csak a legfontosabbakat említem. Nem a szokásos orgonaépí- tesi módszerrel, hanem a leg­újabb stílusban épült. Az or­szág legnagyobb mechanikus csúszkaladás orgonája. 44 re­giszterével az ország orgonái­nak középmezőjében foglal helyet. Értéke kb. egymillió forint. Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész tervezte, a homlokzat Pfannl Egon épí­tészmérnök tervei alapján készült. A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgona­üzeme építette, Szeidl János művezető irányításával. Az intonáció Gyöpös László mun­kája. A tervező és a kivitelezők munkáját nagy várakozás és reménység, hosszú és jó mun­ka előzte meg. Most, az orgo­naavatás napján úgy éreztük, hogy az orgona mindnyájunk örömére és Isten dicsőségére készült el. Ezért az orgona­avatás napja szinte egész napos ünnepséget jelentett. De lássuk csak, mi is történt ezen a vasárnapon! Az orgonaavató istentisztelet A munkák befejezése után szeptember 12-én ünnepi is­tentisztelet keretében szen­telte fel az új orgonát a Déli Egyházkerület püspöke, a gyülekezet lelkésze, D. Káldy Zoltán püspök, mert „Isten igéje és az imádság szenteli meg az Ö ajándékait”. Az új orgona játszóasztala Dávid hálaéneke, az 54. Zsoltár néhány verse alapján hirdette a püspök Isten igéjét. Igehirdetésének első részé­ben köszönetét mondott mind­azoknak, akik „megálmodták”, megtervezték, megépítettek az uj orgonát, majd így foly­tatta: „Aki 1971-ben orgonát épít, az reménységben épít. Reménységben épít, mert ab­ban a bizonyosságban épít, hogy erre az orgonára szük­ség lesz holnap is. holnap­után is. Miért? Mert holnap is, meg holnapután is Isten népe össze fog jönni ebbe a Deák téri templomba bűnt bánni és ujjongani, énekelni az orgonával együtt. Akik ezt az orgonát tervezték, azok a reménységnek az emberei. Az egyház jövendőiében bízó em­berek.” A reménység mellett azonban ezért az úí orgonáért hálával is tartozunk Istennek. Dávid példája alapján — aki hála éneket zengett Isten­nek —, arról beszélt a to­vábbiakban a püspök, hogy „a Deák téri gyülekezet, ha ma hálát akar adni Istennek azért, hogy új orgonája van és van gyülekezet, ezt csak egyféleképpen teheti, ha hisz az ö Istenében. A hit az igazi hála!” A hála alapja, mozga­tója a hűség és a szeretet! Az orgonaavato egyházzenei áhítat A hat órakor érkezők már nem kaptak ülőhelyet a zsúfo­lásig teli templomban, s így kénytelenek voltak állva hall­Az új orgona homlokzata Ezek élése, aprópénzre vál­tása a mindennapi életben, ez a gyülekezetnek is feladata, mert csak így teljes és így igaz a hálaadás. Befejezésül arról beszélt a püspök, hogy hogyan tudja ezt a hálát Isten iránt a mai ember megélni és gyakorolni. A befejező oltár! szolgálat keretében áldotta meg és adta át rendeltetésének az új orgonát. „Az Ürnak szentelt legyen ez az orgona az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, Is­ten dicsőségére és a gyüleke­zet épülésére. Áldott legyen mindenki, aki ezt az orgonát megszólaltalja az Űr szolgála­tában, és áldott legyen a gyü­lekezet, amely megérti hang­ját, hogy Isten kegyelmének gazdagságát magasztalja nem­zedékről nemzedékre.” gatni az egyházzenei áhítaton előadásra kerülő zenemü­veket. Bevezetőül Max Reger Erős vár a mi Istenünk korélfan- táziája hangzott el. Hatalmas romantikus mű, amely nem­csak az egyházzenei áhítat kezdetét jelentette, hanem mintegy nyitányává is lett az új orgona szolgálatának. S az orgona Trajtler Gábor játéka nyomán megmutatta, milyen nagyszerűen tudja megszólal­tatni a romantikus műveket. Sulyok Imre Zsoltárkantátá­ja, amelyet a Lutheránia Ének és Zenekar adott elő, erre az orgonaavató ünnepre készült. A sajátos hangzású kantáta nemcsak az orgoná­nak adott lehetőséget arra, hogy megmutassa, hogyan szólalnak meg rajta a modern művek, hanem az énekkar­Az új orgona bemutatása nak és a zenekarnak egy­aránt. Hosszú készülődés előzte meg az előadást, hi­szen nem könnyen előadható műről volt szó. Az egyházzenei áhítat má­sodik részében J. S. Bach Esz-dúr prelúdiuma és fúgája jelentette a kapcsolatot a régi orgona búcsúhangversenye és az új orgona bemutatkozása között. A hallgatóság és a zeneértök boldogan állapít­hatták meg, hogy az új or­gona sokkal fényesebben, kor­hűbben szólaltatja meg a bachi muzsikát. J. S. Bach: Nun ist das Heil ■ .. 50. számú kantátája zárta a hangversenyt, ami azt a boldog reménységet és vára­kozást oltotta a szívünkbe, hogy a jövőben sok szép hang­verseny részesei lehetünk. A Lutheránia Ének és Ze­nekar Weltler Jenő karnagy vezényletével ismét nagy örö­mére szolgált a gyülekezet­nek. Az egyházzenei áhítat oltári szolgálatát dr. Hafenscher Karoly lelkész, a lelkészi szol­gálatot pedig dr. Kékén And­rás igazgató-lelkész látta el. Aki körülnézett a templom­ban, örömmel állapíthatta meg, hogy az új orgona nem­csak a Deák téri gyülekezet tagjai számára kezdte meg szolgálatát, hanem a buda­pestiek, sőt az egész ország evangélikussága számára is. Mert voltak itt bács-kisku- niak, vasiak, sőt szabolcsiak is. S ez is kifejezte azt, hogy a Deák téri templom az egész ország evangélikusságának temploma, az új orgona pe­dig a Szentháromság Isten szolgálatán túl az egész or­szág evangélikusságának szol­gál. Fehér asztal mellett Az ünnepi nap befejezése a gyülekezet vezetőségének és az orgonaépítőknek a fehér asztal melletti találkozása volt. Ezen az alkalmon Szent- Ivány Ödön másodfelügyelő üdvözlése után D. Káldy Zol­tán püspök köszönte meg az orgonaépitésben részt vevők munkáját. * Mi, akik hosszú évtizedeken keresztül részesültünk a régi orgona szolgálatában. Isten áldását kérjük azokra, akik áldozatkészséggel, adománnyal és munkával lehetővé tették azt, hogy az új orgona fel­épülhetett. És Isten áldását kérjük az új orgonára is, hogy elvégezhesse hivatását mindnyájunk örömére a Szentháromság Isten szolgála- tában. Harkányi László lfj. Kendeh György Délután 5 órára azok gyü­lekeztek össze a templomban, akik nemcsak az új orgona hangjára, hanem felépítésére, az egyes regiszterek sajátos­ságaira is kíváncsiak voltak. Nemcsak a második emeleti karzat telt meg budapesti és vidéki orgonistákkal, kánto­rokkal, főiskolai hallgatókkal, hanem szép számmal jöttek össze a földszinten a gyüle­kezet tagjai is. Dr. Hafenscher Károly lel­kész ismertette az orgona egyes sípsorait, hívta fel a hallgatóság figyelmét egy- egy regiszter sajátos hangjára, szépségére, Trajtler Gábor lelkész, orgonám ü vész pedig megszólaltatta az orgonát. Megtudtuk, hogy három ma­nuál és pedálsor van az új orgonán A legkisebb síp nyolc milliméter (Sifflöte), a legnagyobb öt méter körül van (Principalbass). A sípok száma kb. háromezer. Amint megszólaltak az egyes regiszterek sípjai á legkisebbektől a legnagyob- bakig. úgy éreztük magunkat, mint egy tárlaton. Ahogy egy kiállításon az egymás után következő képek színeikkel más és más hangulatot va­rázsolnak elénk, ugyanígy a megszólaló sípok hol komor, hol fenséges, hol meg ön­feledten csilingelő, éneklő hangulatot idéztek fel ben­nünk. Így mutatkozott be az új or­gona az érdeklődőknek ezen az alkalmon, Az örök út — Martin Luther King zászlaján — Hogy világvárosok lakója, rabja, vagy még a rejtett rengetegben él, a perceit száz veszély fojtogatja, együtt jön érte korbács és kenyér, lándzsát hord, vagy zakót és nylon-inget mindegy... Az embert másának alkotta Isten! Mert vannak mégis oly vadállatok, akik uralkodnak álarcban, hitben, és űzik azt, ki sose támadott, csak rejti bőre áruló színét: miért? Jézus azért jött: egy-utat mutasson, hogy minden szív az Ö szívét vigye, mindenkiben testvér után kutasson, s mindenkié, ha már nincs senkije; ne kergessék, ne alázzák, ne féljen *- vétlen. Kiroondtam én... s akárhogy tagadod, amíg igazság lesz a földgolyón, az emberek egyformák, szabadok, s az igaz Isten maga pártfogóm, s velünk hörgik utak, sikátorok- „Jogot!” Jogot az urnáknál s a büszkeségben, hogy együtt álmodunk és fáradunk, sötéten, sárgán és kevert-fehéren az élet vázait fonja fajunk: új ezredév atomszült partvidékén békén. Az én vérem s a többi népek fattya, ahelyett, hogy száz puskavégre lesnék, ne jajduljon, ha múltját mutogatja, dalok szaván köszöntse majd az estét, s úgy álljon ő is ott az ember-listán: tisztán...! • Esti Gyula Távol-Kelel V Valaki egy távol-keleti üggyel kapcsolatban a múltkor azt a megjegyzést tette beszélgetésünkkor, hogy véleménye sze­rint ez csak néhány szomszédos országot érint. Tőlünk ez nagyon messze van. Amikor felemelkedett az a gép, amely Losonczi Pált, Elnö­ki Tanácsunk elnökét a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ba vitte, eszembe jutott ez a beszélgetés. Igaz, hogy az út még ma, a szuperszonikus repülőgépek korában is hosszú és fá­rasztó, a Távol-Kelet mégis, a mi számunkra is közelebbivé lett. S ez nem ma kezdődött. Ismerek embereket, akik évek­kel ezelőtt népköztársaságunk „követeiként”, üzemük kiváló szakembereiként elindultak és hosszú hónapokat töltöttek el egy-egy távol-keleti országban, a népi Kínában, Koreában. Indiában, hogy azt a segítséget, amelyet népünk ajánlott fel ezeknek a korábban sok esetben elnyomott, fejletlen vagy ki­zsákmányolt országoknak, átadják a mindennapi élet gyakor­latában, az illető ország gazdasági, politikai, kulturális fejlő­désének szolgálatába. A KNDK-ban, másutt is, nagyra értékelik ezt a segítséget és népeink között az évek folyamán mindig jobban és jobban megerősödtek a kapcsolatok, most már a szocialista világ po­litikájában oly fontos elv, az egymás kölcsönös segítése, a széles körű együttmunkálkodás és egymásért elés szellemében. Ennek a szép célnak egy újabb igen jelentős állomását je­lezte az Elnöki Tanács elnökének utazása s hisszük, hogy az a vágy, amely a világ jószándékú embereinek reménységében él és erősödik, hogy a világ népei egyre közelebb kerüljenek egymáshoz az emberiség együttes boldogulásának és előre­haladásának útján, ezzel az úttal is továbbjutott a megvaló­suláshoz. Egyúttal erősödött vele az a kapcsolat is, amely a szo­cializmust építő országokat egyre szorosabb együtt munkálko­dásban fűzi össze. M. „...elnyomás, népszolgaság előttük ismeretlenek.. A fenti négy szó legkedvesebb verseim egyikéből, Arany Já­nos Ősszel című költeményéből való. A költemény maga Arany egy elkeseredett pillanatában született, akkor amikor a szabadságharc elvesztése feletti fájdalom s a Bach-korszak annyira megülte lelkét-testét, hogy szinte feljajdul. Ebben a komor hangulatban, a lelki-testi meg alázott Ság­ban sejlik fel előtte egy rég" elmúlt kor, amelynek önkéntelen felidézése olyan riasztóan ellentétes a maga jelenének kegyet­len valóságával. Erről a korról s az ebben a korban élő nép­ről az él a késői utódok emlékezetében, hogy: „S ha zúdulnak véres csaták, Szabadságért nem küzdenek, Mert elnyomás, népszolgaság Előttük ismeretlenek. Törvényök nincs — boldog hiány! A vének élőszája rendel Igazságot.. Mar az is, aki különben nem ismeri ezt a költeményt, ha­mar rájöhet arra, hogy az a hely, ahol „a vének élőszája ren­del igazságot” nem lehet más, mint az okori Görögország. Azt kell mondanunk, hogy az egykori valóságot nemcsak a. mindent megszépítő idő, hanem az a kor is, amelyben a költő élt és alkotott, alaposan átalakította. Átalakította úgy, hogy az ember — akinek a nevében a költő szólt — a maga álmait, a szabadság iránti vágyát visszavetítette a réges-rég elpusztult Athén falai közé: oda, ahol megszületett a demokrácia esz­méje és gyakorlata. Amikor pedig ezt tette, akkor megfeledkezett (de szinte nem is tehetett mást) a rideg tényekről. Arról, hogy ez a tár­sadalmi rend a kevesek „demokráciája” — népuralma — volt. Egészen pontosan: azoknak adott szabadságot, törvényt és jo­got, akik ezt amúgy is birtokolták, lévén szabadnak szüleiett polgárok. A „gondolkodó gépeknek” a rabszolgáknak — noha számuk többszöröse volt a polgárokénak és noha két kezük biztosította a szabadok jólétét — a demokrácia nem adott sem szabadságot, sem jogot, sem törvényt, sem igazságot, hanem csak „népszolgaságot“. De — hogy a költőnek egy másik verséből való szavait idézzük — „mindig így volt e világi élet”, azaz: a demokrácia mindig is a hatalmon levő osztály (osztályok) uralmát, rend­jét szolgálta. S tette ezt úgy, hogy a hatalomból kirekedtek számára jószerint csak a társadalmi-gazdasági kiszolgáltatott­ság és az ezt az állapotot biztosító diktatúra jutott. Ezek a tények. De vajon megszóljuk-e a költőt azért, hogy megszépítette a valóságot? Korántsem, hiszen — mint mon­dottuk — korának embertelen megpróbáltatásait kívánta el­lensúlyozni' azzal, hogy egy pillanatra felidézte az elérhetet­lennek látszó hajdani rendet. —- De vajon mi, ma élők elítél­hetjük, megítélhetjük-e azt a rendet, amely egykor csak ke­veseknek vagy a kevésnél valamivel többeknek adott jogot, szabadságot? Ezt nem tesszük, hiszen a demokrácia társa­dalmi-gazdasági rendje — akár ókori, akár újkori-polgári for­májában — jobb volt, haladóbb volt a megelőző rendszerek­nél és így az emberiség elöbbrehaladását s javát szolgálta. Viszont nekünk nincs is különösebb szükségünk arra, hogy mentegessük az egykor kényszerű illúziókba menekülőket vagy hogy példaként emlegessük a hajdan volt társadalmi rendek pozitív vonásait. Nincs, mert népünk jelenünkben abba a tör­ténelmi szakaszba jutott el, amelyben a demokrácia az eddigi­nél magasabb szinten valósul meg: a szocialista demokrácia formájában. A demokráciának ez a legfejlettebb formája pe­dig azt jelenti, hogy egyre inkább nő a szocializmust igenlő állampolgárok felelős részvétele a társadalom gazdasági és po­litikai életében, saját ügyeinek — tehát a „közügyeknek” — in­tézésében. S történik ez úgy, hogy hazánkban mindenki megta­lálhatja a maga „szolgálati helyét”, azt a helyet, ahol munkájá­val, adottságaival maga is elöbbreviheti a társadalom, mindnyá­junk közös ügyét: népünk anyagi-szellemi felemelkedéset. Még csak annyit: magyarországi evangélikus egyházunk hí­vei, vezetői nem egyszerűen csak hitből fogadják el társadal­mi rendszerünket a magukénak — hogy ti. Isten reánk kö­telező akaratát látják megvalósulni népünk életében —, ha­nem azzal a biztos meggyőződéssel, hogy jelen világunkban a szocialista demokrácia az a rend, ahol „az elnyomás, név­szolgaság ismeretlenek?’ és ahol a nép valóban maga „rendel igazságot”. pr. vámos József ÜJ TEOLÓGIAI HALLGATOK HELSINKIBEN A helsinki egyetem teológiai telére számítanak még. Így a karán ez évben 167 új ha! Iga- világ legnépesebb evangélikus tót vettek fel, akik közül 111 teológiáján kereken 200 első- férfi és 56 nő. Az utófelvételen éves kezdi meg tanulmányait, mintegy 30 jelentkezett felvé- (Kotimaa)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom