Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-29 / 35. szám

„Közös felelősségünk egy jobb világért*' A IV. Keresztyén Békevilággyűlés jelentősége NÉHÁNY HÉT MŰLVA, 1971. szeptember 30-tól október 3-ig ülésezik Prágában a IV. Keresztyén Békevilággyűlés. 1961—1964—1968 évszámok jelzik az eddigi utat, három ered­ményes nemzetközi nagy tanácskozás esztendejét. Most a cím­ben szereplő téma ad feladatokat szerte a világon a keresztyé­neknek. A JOBB VILÁG MEGTEREMTÉSÉNEK lehetősége harcot jelent, küzdelmet a békéért és igazságosságért. Elég Hiroshi­ma vagy Vietnam nevét kimondani ahhoz, hogy értsük, mi­lyen óriási nemzetközi háborús feszültségekkel kell leszámol­nunk. A délafrikai nem-emberként kezelt színesbőrű testvé­reinkre gondolva vagy azokra a tízezrekre, akik hiányosan táplálkoznak és éhenhalnak naponta, érezzük a sürgető kér­dés jogosságát: mikor lesz már vége a háborúknak és az igaz­ságtalanságoknak. A HUSZADIK SZÁZAD EMBERE sokáig a technikai fejlő­désbe vetett bizalommal válaszolta meg ezeket a kérdéseket: a tudomány, az ipar fejlődésével eltűnnek majd a visszássá­gok. A Keresztyén Békekonferencia egyik nagy érdeme az ilyen ,.hittel” ■ szemben éppen az volt, hogy hangsúlyozta: nem lehet ölhetett kézzel vámunk, nem szabad csak szűkén számí­tott egyházi nézőpontok felől megközelíteni a béke és az igaz­ság világszinten történő létrehozásának kérdéseit, hanem ezért küzdeni kell. A harc mai módozatait, stratégiáját és egybe­hangolását jönnek megbeszélni Prágába a világ keresztyénéi. Á VILÁG KERESZTYÉNSÉGÉNEK félre kell dobnia az olyan gyakran még most is előkerülő közömbösséget, a „nem az én dolgom” gondolkodást vagy a kényes kérdések megke­rülését. KETTŐS ÉRTELEMBEN IS közös felelőssége a keresztyén- ségnek a. jobb és igazságosabb világ megteremtése. Egyrészt minden keresztyén együtt, minden keresztyén egyház és szer­vezet együtt, vállvetve kell, hogy harcoljon ezért. A szeptem­beri világgyülés feladata, hogy a nagy nemzetközi összefüggé­sek Ismeretében helyi-nemzeti-egyhází-gyülekezeti és végül személyes szintre is lebontsa, aprópénzre váltsa a tennivalót Másrészt tudnunk kell, hogy a világ lakosságának nem egé­szen egyharmadát kitevő keresztyénség egymaga kévés ehhez. A világ minden jóakaratú emberével közös felelősséget hordo­zunk. A jobb és igazabb világ éppen a különféle felfogású, arcszínű, vallású emberek közös harca nyomán sziitethetik meg. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA nagy érdeme, hogy elsőként fogta össze a keresztyénségnek azokat a képviselőit, akik megértették, hogy korunkban minden más kérdésnél elöbbreváló a béke ügye. Magyarországi egyházaink, a pro­testáns egyházak kezdettől fogva ott vannak a szervezetben és a most következő világgyűlésrc is elkészült a magyar egyhá­zak véleményét összefoglaló tanulmányi anyag, amit küldött­ségünk ismertetni fog majd. A MOSTANI NAGYGYŰLÉS választott bibliai igéje a 85. zsoltár 10. verse. „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást!” Keresztyén egyhá­zaink feladata, hogy az irgalmasság és hűség, igazság és bé­kesség Istenét meg ne hazudtolják magatartásukkal, mulasztá­saikkal, hanem megkeressék a maguk adott környezetében és társadalmukban a rájuk rótt feladatokat. E feladatok kettős irányban bontakoznak ki. Először is megálljt kell kiáltani minden háborús törekvésre, Indokíná­ban és Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában meg Európában, de meg kell keresni a háborús feszültségek okát és mélyreható változásokra megérett világunk rendszerének megváltozásán kell fáradozni. FELADATUNK AZUTÁN az is, hogy az „elsősegély” után fáradozzunk világunk békés új rendjének gazdasági-társadál- mi-kuUúrális téren való megteremtésén. Ahogyan üzemeink gépeinél van tervszerű megelőző karbantartás, azaz nem vár­ják meg, amíg egy gépnél hiba van, hanem adott időben előre gondoskodnak a kiszámítható hibák elhárításáról, úgy nem elég csak akkor szólni és tiltakozni a keresztyéneknek, ami­kor valahol kitört a háború. Meg leéli keresni világunkban azokat a lehetőségeket, hogyan tudunk mindenféle háborút el­hárítani és hogyan lehet világunk minden ember számára va­lóban jobb világ. A Keresztyén Békekonferencia eddigi eredményei arra a re­ményre jogosítanák, hogy az elkövetkező világgyülés is tovább folytatja ezt az elkezdett jó munkát, közös felelősséggel keres­ve, minden jóakaratú emberrel együtt keresve világunk job­bá, szebbé, emberibbé formálásának útját. Ifj. Harmati Béla GytilelceseteinV. a Uétícösnapolcban Egy falusi gyülekezet (ahogyan a lelkésze látja) Hajnali 5 óra. Hallom a ri­gók dallamos füttyét, kutyánk ugatását, s az autóbusz farmo­torjának duruzsoló hangját. Nem tudok aludni tovább. Vallanom kellene magamról és a gyülekezetről. A papiak belülről AHOGY MONDANI SZOK­TÁK — magamon kezdve a szót — bizony nem vagyok mai gyerek. 33 szolgálati esz­tendő kitaposott útja kanya­rog mögöttem. És ebből 30 esztendő falun, ahova felesé­get is városról vettem magam mellé, méghozzá idegen nyelv- közösségből, türelemmel tanít- gatva édes anyanyelvűnkre, honvággyal küszködő fájdal­mát csitítgatva, s 26 esztendő távolából a ma már megmo- solygott kudarcok árán közö­sen sajátítva el az emberek­kel való bánásmód nehéz tu­dományát. Parókusi éveim alatt munkatársam úgy is, mint gyülekezeti kántor, ki évtizedek óta zongora- és né­met nyelvleckék adásával se­gíti megélhetésünket. Ez a mi másodállásunk csak úgy tart­ható fenn, ha vállvetve végez­zük közös feladatainkat ház­ban és ház körül, s családlá­togatások során a gyülekezet­ben. De, hogy teljes legyen a kép, a vasárnapi igéhez is számtalanszor tőle kapok gon­dolatébresztő jó tanácsokat. — Két gyermekünk van. Már A mondatból kimaradt egy szó. Kitaláltad, hogy melyik? Szándékosan maradt ki. Nem véletlenül. A jól ismert mon­dat így szól: „Imádkozzál és dolgozzál.” Hányszor marad el valóságban is az imádság! Szándékosan? VéLetlenül? Te döntsd e! hogyan van nálad. Dolgozni kell! Ha nem akarsz, akkor is kell. „Aki nem dolgozik ne is egyék.” — mondja a Biblia. Imádkozni nem kell. Imádkozni lehet. Imádkozni szabad. Amikor imádkozol, kiűzi Isten szíved­ből a félelmet. Mennyit fél, mennyit aggódik az ember munkája miatt: nincs erőm, nincs kedvem hozzá... nem megy... úgyse fog sikerül­ni... Az egész kis gyermeknek is van dolga. Az ő munkája a já­ték. Hogy kifárad a játéktól sokszor! Ha nem tud játszani, unatkozik. Henyél. Az unat­kozó gyerek kibírhatatlanná válik. Hatéves kortól a játékot felváltja a munka. Iskolába diplomásak. Lányom férjezett közgazdász, a fiam egy pesti gyár tisztviselője. Velük kap­csolatban örömünk, hogy a hit és az élet alapvető kérdései­ben egyetértünk. A mi kis falunk KÖZSÉGÜNK két lankás hegy között, kissé az egyiknek az oldalára ráterpeszkedve, Nagykanizsa és Zalaegerszeg felezőpontján a festői szépsé­gű zalai táj egyik gyöngysze­me. A 3 km-re fekvő s hajdan Deák Ferenc bölcsőjét ringató Söjtör községgel közös tanácsi megyünk. A játék lesz pihe­nésünkké, a tanulás munkánk­ká. Sokat kell tanulnunk, hogy megálljuk helyünket, hogy Is­ten is kedvét lelje bennünk. Sokat kell tanulnunk míg Is­ten gazdag világát valanieny- nyire megértjük, amíg alkal­massá válunk a komoly mun­kára, amíg saját kezünkkel tudjuk megkeresni a minden­napi kenyeret.. Nem egyforma a munka. Hányán dolgoznak nehéz he­lyen. Hányán veszedelmes munkakörben. Vannak akik semmi örömüket nem lelik a munkájukban. Csak gürcöl­nek, melóznak. Nem tudják szívüket beletenni abba, amit csinálnak. A munka sohasem könnyű. Mindig nehéz. De öröm nélkül gyötrelemmé vá­lik a munka. Az értelmetlen munka tönkretesz. Istentől ké­rünk erőt. Isten meg tudja ál­dani munkánkat. Ezért: „Imádkozzál és dolgozzál!” Ó, Uram, segíts most,, ó Uram adj most jó előmenetelt! Ámen. közigazgatásban. — Evangé­likus népünk az idetartozó szórványbeliekkel mintegy 450 lelket számlál, akikkel a meg­osztott felekezetű községben még 450 katolikus, s nehány más felekezetű család él za­vartalan egyetértésben. — A helyi termelőszövetkezet mel­lett egy fafeldolgozó fűrészte­lep, nagy kiterjedésű meleg­ágyas kertészet, s mint ipari létesítmények: egy kis kesztyű­üzem és a zalai olajvidék szerves részeként kiépült tank­állomás és MAORT telep nyújtanak változatos munka- alkalmat a falu népének. Régebben az evangélikusok voltak többségben. A katoli- kusság csak jóval később te­lepült és növekedett önálló gyülekezetté a hajdani nagy- birtokosok s a környéken élő ún. pipás uraságok földjein keresve és találva megélhe­tést. A HEGYOLDALAKON es a községet körül ölelő kertek alján korán kialakított szőlő- és gyümölcskultúra nagyszerű munkabefektetésnek bizonyult. A zalai föld csodálatos ízű jo­natánjait külföldi kereske­dők már a háború előtt is megkülönböztetett érdeklődés­sel keresték. — A hegytetőn utcasorként végighúzódó pa­tinás borona pincék, megújí­tott és csinos új présházak teszik teljessé a képet. Talán nincs is olyan család, akiknek ne lenne a két hegy valame­lyikén szőlője, gyümölcsöse. A lelkészi javadalomhoz is hozzátartozik egy darabka szőlő, melyet tavasszal e tu­dományt jól értő presbiter atyák metszenek. A HÍVEK NAGY RÉSZE a helyi termelőszövetkezet­ben dolgozik, melynek ered­ményei jóval felülhaladják az országos átlagot. Mégis sokan, főleg a fiatalabb korosztályból szakmai képesítések birtoká­ban a még több keresetért fa­lun kívüli munkahelyeken, az oiajvidék központ.iaiban dol­goznak szívesebben. — A fia­talság továbbtanulási vágytól fűtve így állandóan elszakado- zóban van a falu közösségétől. A munkája után nyer min­denki megbecsülést. Ma már csak ilyen megkülönböztetés­sel lehet élni. mint: jómódú vagy jobb módú emberek. — Talán túl is nagy a minél többre való törekvés a háztar­tás kényelmét szolgáló beren­dezések, megújított, s új csalá­di házak, csínnal, s versengő gonddal kialakított szép ke­rítések hosszú során át némely helyütt már a saját, autó, s a városi lakás és balatoni vil­lák álmai megvalósításáért. így azután az egyházfenn­tartási járulékkal sincs prob­léma. Munkában a gyülekezet S HOGY MIVEL TELNEK a hétköznapok? Mindig akad valami, ami megújításra vár és társadalmi összefogással felépül. Nemrégen szólaltat­tuk meg ismét az immár 5 éve hallgató toronyórát, kerí­tést építettünk, azután vízve­zeték beszerelés, járdakészí­tés, fakitermelés, kútfödém készítése, pincetető stb. mind­mind ügyes gondnokaink s a szorgalmas segítő kezek áldo­zatából. — Gyülekezetünk fel­ügyelője vezetésével, aki egy­házmegyénk felügyelője is, minden hónapban tanácsko­zik a presbitérium. Munka­üléseink nem egyoldalú pa­pi és gondnoki beszámolókból állnak, hanem termékeny és építő hozzászólásokban is gaz­dagok. — Bibliaóráinkat Ad­venttól Böjt utolsó hetéig tartjuk, meglehetősen kevés 10—15 résztvevővel, inkább csak az asszonyok látogatják. Az ilyen esték meghitt alkal­mait felahsználjuk az igével párhuzamos gondjaink, bajaink megbeszélésére és új énekeink tanulására is. TEMPLOMUNK a hegyre vezető szerpentin oldalában, a hegy lábának is mondható ki­sebb dombszerű magaslaton épült 1815-ben. 150 éves év­fordulóján kívül-belül reno­válták, s az oltártér is egészen új kiképzést kapott. A lelkészlakás belső tere száraz, tiszta és egészséges. 1928-ban építette a gyüleke­zet. Azóta most fogjuk reno­válni, s kívülről megújítani. A HÍVEK ÁLDOZATKÉSZ­SÉGE reménytkeltő. Az évi persely adományok összege csaknem azonos az egyház­fenntartás összegével. Bognár József gondnokunk, a népmű­vészet fafaragó őstehetségének birtokában külön fejezetet ér­demelne, hogy munkásságáról szóljak. A hosszú téli estéken szebbnél szebb miniatűrök, fi­nom faragványok kerülnek ki a kezei alól, amelyek ámulat­ba ejtik a szakavatott embert is. Húsvétkor lepte meg a há­lás gyülekezetét legújabb al kotásával egy templomi per­sely ládikóval. Es a jövő ? ÍRÁSOMBAN' VÉGÜL ilyen kérdésre Is felelnem kellene: Milyennek látom lakóhelyem jövőjét? Hogyan alakul látá­som szerint a gyülekezet ar­culata? — Remélem, hogy köz­ségünknek a jövőben is lesz oly szívóhatása, hogy fiatal­jainkból vissza tud tartani egy bizonyos réteget, és így tevé­keny termelő munkájával ki - veszi részét szocialista építé­sünkben. Továbbá azt is remé­lem, hogy megőrzi gyülekeze­tünk és tovább ápolja a hit örökségét. Sárkány András pusztaszentlászlói lelkész w.*.és dolgozzál!” Lehet egy élettel több? Az osztályban csendes duruzsolás hallat­szott, mintha méhkas mellett ült volna. A lá­nyok közül sokan mondták magukban a szö­veget, amit a füzetbe írtak. Gizi néni, a ma­gyar irodalom tanára a padsorok között jár­kálva hallgatta ezt az ismert zajt. Nem hara­gudott a lányokra, mert dolgozatírás közben e zaj erősségéből érzékelte a megadott téma eredményes kidolgozását. A tanterv szerinti téma könnyűnek látszott. A mi otthonunk címmel kellett a lányoknak dolgozatot írniuk. Az óra végén jártak, s a csengő hirtelen berregni kezdett. Gizi néni megállt a padso­rok előtt. — Tessék befejezni1 Kérem a füzeteket a pad szélére tenni. A hetes szedje össze és hoz­za ide, a többiek hagyják el a termet. A zaj megerősödött, a székek összezörren- tek, az osztály hangos nevetés közben kivo­nult a folyosóra. A dolgozatokat otthon nézte át, kiemelkedő nem akadt közöttük. Legtöbbjük száraz, unal­mas leírás. némelyikük beleveszett a részlete­zésbe, de lényeges mondanivaló szinte egyik­ben sem akadt. Bizonyára rosszul készítettem elő — vélekedett az eredménytelen munka láttán Gizi néni. Ekkor jutott el Faragó Erzsi füzetéhez. A dolgozat utolsó mondata megütötte a fülét: „... Apukám még egy fürdőmedencét is terve­zett az udvarra, de akkor hirtelen meg­halt ...” Ezzel végződött a félbemaradt mon­dat. A, tanárnő kezében hirtelen megremegett a füzet. Maga elé képzelte a nyúlánk Erzsi­két, a Faragó család otthonát, az új házat, a félbemaradt terveket... Az italboltban egy tűt sem lehetett volna le­ejteni, úgy tömve volt szomjas emberekkel. Az álló asztalkákat sűrű embergyűrű vette körül. A néhány asztal, ami befért a helyiségbe, a törzstagoknak volt a kedves találkozóhelye. Itt pedig nagyon tisztelték a törzstagokat. A szomszédos telepről jártak ide a környék ivó- bajnokai, hogy a szénport leöblítsék kiszáradt torkukról, és ezek gyenge utánzói, akik a na­gyok mellől hamarosan kihulltak, s vagy rá­borulva a sörhabtól síkosra kent asztalra aludtak ki mámorukat, vagy pedig imbolyog- va keresték a friss levegőt — ha egyáltalán érezték annak szükségéi. Az egyik asztal mellett ebben a kora délutáni órában csak ketten ültek. Ök is a törzsta­gokhoz tartoztak. Faragó József és társa. Előt­tük négy üres korsó, az ötödiket emelték ép­pen szájukhoz. — Nem, nem én — folytatta Faragó a fél­bemaradt mondatot, akin a vékony atlétatri­kó már átnedvesedett a sok italtól. — Négy­száz alatt nem csinálom. Nem én! Mert ne­kem ennyit ér a vasárnap. Kell a pénz! Ha azt akarja, hogy rendbe tegyem azt a pincét, akkor fizessen, vagy megyek tovább. Én nem könyörgök, de nem ám! — Ne is, Pajtáskám — tette le az üres po­harat a másik, aki egy fejjel volt magasabb még így ültében is Faragónál. Látszott rajta, hogy harminc esztendejének még minden ere­je ott feszül pattanásig feszült, izmos karjá­ban. — Szólj csak nekem, majd én gondosko­dom, hogy legyen munkád. Majd együtt ráve­rünk valami melóra, és együtt lesz az Ady! Inkább igyunk még egyet. A csapos nagy habbal engedte a Kőbányait, neki is jól jön este a többlet. A két férfi pe­dig nekifeszült a hatodik körnek. Faragó nem messze innét dolgozott az egyik üzemben, mint Ti.lK lakatos. Jó kezű ember volt, szerették az üzemben. De néhány év óta nem lehetett vele bírni. Megszűntek az üzem­ben a túlórázások és Faragó alkalmi munkát keresett műszak utánra. Amióta pedig beve­zették a szabad szombatot, azóta összeköti a két pihenőnapot. Legtöbbször itt a telepen dolgozik, néha három műszakban is. Vagont rak ki, szenet lapátol, néha maszeknak segít. Ezzel lehet pénzt keresni! És kell a pénz, mert épül a nagy ház, azt be kell bútorozni, aztán ez is kell, meg az is. Kocsi is tervbe van véve, meg még sok minden más ... Ma is hajnalban kelt, négyre már itt volt, délelőtt kirakott két vagont, már a zsebében van háromszáz s még csak délután két óra. Délutánra még vállaltak ketten négy vagont, ez is hoz ennyit a konyhára. Holnap pedig — vasárnap sajnos itt nem lehet dolgozni —, a maszek Tükeres hívta, hogy rostálja át a ta­valyi szénport, mért a jövő héten fel akarja tölteni a pincét. Nem könnyű munka, de va­sárnap lesz, s ilyenkor nem egyszerű munkát találni. Csak a négyszázat adja meg, s akkor nem lesz hézag. Nekikezd reggel négykor, úgy este nyolc felé úgy rendbeteszi, hogy a tulaj szíve meghasad az örömtől. Csak a négyszáz a lényeg. Mert bent az üzemben ezért a pén­zért három napot kell melóznia. Most meg egy nap alatt hazavágja. — Igyál, komám — biztatta a másik. — Igyál, mert még van mit a lapátra hányni! Estig úgyse tudjuk leönteni a sok fránya port. A következő kört, mindet, ma én fize­tem Pajtikám! Ez se jött rosszul. Erre pedig inni kell! Az idő itt, ahol korsókban mérik a múlá­sát, lassan telik. A témák gyorsan kergetik egymást, nem várva be annak végét, hanem mint a végtelen lánc egymásba fonódnak té­mák, asztalok, ismerősök, ismeretlenek. A hetedik korsó után szabadkozni kezd. — Nem iszom többet, Pajtikám. Majd es­te. Száradjon el a nyelvem, ha még egy kor­tyot meg tudok inni. Nem, nem. Fel szeretne emelkedni, hogy kimenjen. Barátja nevetve nézi erőlködését. — Mi az? Ki akarsz menni? Hát nem va­gyok a haverod? Milyen ember vagy te. Fa­ragó? Itthagynád az eszedet? Nem tudsz te már felállni se! A vékony dülöngélő ember nehezen csak feláll, de egyszerre arca fehéredni kezd, ami átsüt a szénportól feketére izzadt arcon, és keretbe fogja lila száját. Hirtelen melegség futott át rajta, a terem forogni kezdett körülötte, aztán egy pilla­natra. mintha minden megállt volna. Meg­ragadta a szék karfáját, de már nem tudta magát megtartani. Ezzel együtt felborult. Es­tében feldöntötte a félig telt poharat, s ab­ból a sárgás lé lassan az asztal mellé esett férfira folyt, a pohár meg lecsúszott mellé je. Széléből lecsempült egy darab ... A helyiségben nevetés tört ki. Hiszen itt az az erős, aki állva marad. Faragó kiesett a versenyből, mert nem bírta az iramot. A vesztesnek pedig ezen a küzdőtéren nevetés a jutalma. Néhányan odanéznek, megvetően, arcukon látszik az undor, amiért most ez a gyenge elrontotta közös játékaikat, aztán las­san napirendre tértek az esemény fölött. Egyedül a haver próbál a segítségére len­ni, már csak a becsület miatt is. Ahogy a sok ital engedi, megpróbál felállni az asztal mel­lől és megpróbálja visszaültetni Faragót. — Na, Komám, mit csináltál? Gyere ülj ide, mindjárt indulunk. Na, gyere már. Olyan nehéz vagy mint egy zsák — s nagyot nevet saját viccén. Atyáskodó segítése eredménytelen marad. Faragó nem mozdul. Közben odaérkezik a csapos, hogy rendet teremtsen, mert az üzlet jó hírére vigyázni kell.., Hagyod mindjárt ezt a szerencsétlent! Nem látod, hogy szederjes a szája. Orvos kell ide, gyorsan! Disznók ezek, akik agyonisszák ma­gukat — mondja morogva, de nem sok meggyőződéssel, míg az iroda felé rohan. A csendesnek induló szombat délutáni for­galomnak vége lett Faragót leterítették pa­pírral, a vendégek kijózanodva széjjelszóród­tak, az üzletvezető lehúzta a rolót. ... és a fürdőmedence egyelőre nem évül Faragóéknál... Karner Ágoston

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom