Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-22 / 34. szám

Arany-láz K4S-BAN KEZDŐDÖTT el az amerikai Kaliforniában az aranyláz. A svájci származású Sutter kapitány nagyobbítani akarta vízzel hajtott fűrészmalmát. Fölhúzatta a duzzasztó zsi­lipjét, hadd vágjon magának a víz nagyobb medret. Az egyik munkás belenyúlt az iszapba és amint kihúzta a kezét, arany­szemcséket vett észre rajta. A fölfedezést nem lehetett titok­ban tartani. Megindult az aranyláz fölbolygatta ezrek áradata a mesés kincseket ígérő Eldorádó felé. Az amerikai életstílusra ez a legjellemzőbb azóta is: az arany lázas keresése, egyre több, egyre több dollár. A „money", a pénz áll első helyen. ETTŐL AZ ÉLETSTÍLUSTÓL messzire elütő kivételként hat egy amerikai fiatal egészen másféle, csak kimondva, hangzá­sában azonos Arany-láza. Bell Lajos fiatal irodalomtudós két egyetemi félévet töltött ösztöndíjasként Magyarországon, hogy disszertációjához tanulmányozhassa Arany János költészetét és lefordítsa angolra nagy költőnk Toldiját. Hazulról kapta az in­dítást, hiszen apja egyházunk lelkésze volt, majd a világháború óta amerikai magyar és angol gyülekezetekben szolgált. KEMÉNY MUNKÁBAN eltöltött hónapok alatt az Irodalom­tudományi Intézetben és az egyetemen tanult és kutatott, töké­letesítette magyar nyelvtudását. Néhány évvel ezelőtt még tör­ve és nehezen beszélt magyarul, ma már nem lehet észrevenni, hogy iskoláit Amerikában járta. Témája az epikai elbeszélő költészet és ehhez egyik példája A.rany János. Az eddigi sok kívánnivalót maguk után hagyó fordítások helyébe oda szeret­né tenni az angolul értők számára a maga Toldi-fordítását, Arany Veretes mondanivalója hű angol megfelelőjét. CSILLOG A SZEME, ha ráterelődik a szó Aranyra. Német származású feleségével, aki régészetet tanult, együtt kutatták és járták a helyeket, ahol Arany élt, Nagyszalontától Buda­pestig. Közben arra is bőven akadt alkalmuk, hogy ismerked­jenek fővárosunk és hazánk mai életével. Fölkeresték egyhá­zunk vezető püspökét és maradandó élményük lesz a Deák-téri templomban hallott János Passió BachtóL AZT KÍVÁNJUK SZÁMUKRA, hogy a kisbetűs amerikai aranyláz ne tudja elnyomni és lehetetleníteni a nagybetűs Arany-lázat. Reméljük, hogy amikor az amerikai egyetemeken egyre kevesebb pénz jut nyelvészeti és irodalmi szaktudásra, de egyre több hadászati eszközök előállításán fáradozók jutal­mazására, meg tudják találni a lehetőséget Arany János élet­művének aprópénzre váltására, irodalmunk és vele hazánk és népünk 'életének megismertetésére. Ifi Harmati Béla Közlemény % KBK alelnökelnek 1971. augusztus 5—6 napjain, Varsóban tartott üléséről A KBK alelnökei az előkészítő csoporttal együtt 1971. augusztus 5—6. napjain, a Lengyelországi Egyházak ökume­nikus Tanácsának varsói székházéban tartották meg Nyikodim metropolita elnökletével utolsó előkészítő ülésüket a IV. Ke­resztyén Békevilággyűlés előtt, amely 1971. szeptember 30. — október 3. napjain kerül megrendezésre Prágában. Tudomásul vették a nagygyűlésre való jelentkezések örvendetes állását és megtették a szükséges intézkedéseket, mindenekelőtt a ÍV. KBVGY költségvetési fedezetének biztosítására. Részletes ta­nácskozás folyt a konferencia programjának egyes pontjairól. Az új alapszabály figyelembe vételével megtárgyalták a moz­galom újjáalakítandó szerveinek összetételére vonatkozó alap­elveket. Az alelnökök egyhangúlag elhatározták, hogy a jelölőbizott­ságnak javasolni fogják: a IV. KBVGY válassza meg Nyikodim metropolitát a mozgalom elnökévé. Köszönetét mondva nagy érdemeiért vették tudomásul az alelnökök, hogy dr. J. Ma- kowski megbízott főtitkár nagy másirányú elfoglaltsága miatt nem kívánja jelöltetni magát a főtitkári tisztre. Mivel Ma- kowski kész a mozgalom keretében továbbra is aktívan együtt­működni, az alelnökök elhatározták, hogy a jelölőbizottságon keresztül alelnökké választását ajánlják a Munkabizottságnak. Az alelnökök egyhangú határozata szerint javasolják a jelölő- bizottságnak, hogy a Folytatólagos Bizottság dr. Tóth Károlyt válassza új főtitkárrá. Az alelnökök tájékoztatást kaptak azoknak az utaknak az eredményeiről, amelyeket a KBK. munkatársai főként a har­madik világ egész sor országába tettek. A jelentések egybe­hangzóan megállapították e népek, nehéz helyzetét és egyben a KBK céljai iránt tanúsított nagy érdeklődését Az alelnökök beható megbeszélést folytattak a békére nézve még mindig rendkívül veszélyes világheyzetről. Mivel az ál­elnökök ülésére augusztus 6-án került sor, a KBK japán terü­leti bizottságához küldött táviratban emlékeztek meg az első atombomba 1945. augusztus 6-án történt hiroshimai bevetésé­ről. A távirat kifejezte azt a reményt, hogy soha többé nem sújtja ilyen katasztrófa az emberiséget. Ezért harcolni és kü­lönösen pedig az egyháztagokat békeszolgálatuk jobb betölté­sére felhívni — ez marad továbbra is a KBK feladata. J GyuleJceeeteititc a TiétíősnapoTcban Gerendás ma NAGYOT VÁLTOZOTT A VILÁG Gerendáson is! Alig van ház, a község központi te­lepülésében, ahol ne volna tv- antenna, megszaporodtak az autótulajdonosok, a vasárnapi, délutáni, főutcai sétára a leg­utolsó divat szerint öltöznek fel a lányok. Gerendás — a 2300 lelkes Békés megyei község — min­dig is a vállalkozó szellemű emberek hazája volt Az 1900­as évek eleje óta, amikor a nagy urasági birtokok egy ré­szét megvásárolhatóvá tették, Békéscsabáról és Orosházáról azok a családok éltek a kínál­kozó lehetőséggel, amelyeknek volt bátorságuk nekivágni az újnak. Később, a most is so­kat emlegetett „bolettás” kor­szakban, amikor olcsó lett a föld termése, de embertelenül magas a bankkölcsön kamata, már nemcsak vállalkozó kedv­re és bátorságra, hanem eróre és nélkülözni tudásra is szük­sége volt itt a munkáskezű gazdának... Most, az akkor küzdelmesen megszerzett leleményesség, az állattartás terén szerzett gya­korlati tapasztalat, kedvező kö­rülmények között, kiegészülve korszerű ismeretekkel, jól ka­matozik a termelőszövetkeze­tek munkájában. Ma, két nagy termelőszövetkezetben tömörül jóformán az egész lakosság. A termelőszövetkezetekben első­sorban a növénytermesztés és ezen belül a kertészkedés te­rületén érnek el kiváló ered­ményeket, de jelentős az állat­tenyésztés is, és a háztájiak eredménye. Gerendás legnagyobb átmé­rője 12 km, a legkisebb is leg­alább 8 km. Ezen a területen szétszórtan, tanyákon éltek. Ma már fogy a tanyák száma, a község központjába - húzódnak az emberek, bár a fiatalok né­hány évre olykor most is vál­lalják a tanyai életet. „Csak néhány évig gazdálkodunk kint — mondják — amíg az ott könnyebben végezhető állat­tartással az új házra valót meg­keressük.” 4-5 év alatt leg­többször meg is keresik a két­szobás összkomfortos új házat, de a megszokottá vált nagy­iramú munka utána sem las­sul. Űjabb igények jelentkez­nek: modern bútor, tökéletes villamosítás, autó stb. ISTEN IGÉJÉNEK sokirányú figyelmeztető üzeneteiből Ge­rendáson nem a munka jobb megbecsülésére kell inteni hí­veinket, hanem inkább a túl- haj szolás veszélyétől kell óvni embereinket, a 600 lelkes gyü­lekezetei örülünk annak, hogy civilizáltabbá és kulturáltabbá vált az élet örülünk, hogy a vasútállomással nem rendelke­ző Gerendás nincs elzárva az élet legkorszerűbb javainak megszerzésétől sem, de nem kell mindennek egyszerre meg­lenni és nem szabad úgy ro­hannunk a több és jobb után, hogy rohanásunkkal időnap előtt emésszük fel az életet! A gerendásiak nem mara­diak, de megbecsülik a múlt értékes örökségét. A csabaiak elhozták magukkal a gerendá- si tanyákra és most is őrzik a régi Tranosciusokat és sokszor ma is a csendes órák hű ka­lauza, nem is annyira a Biblia, mint inkább ez a régi szlovák énekeskönyv. A délutáni isten­tiszteletek énekeit a templom­ban még ma is ebből az éne­keskönyvből választjuk. De a régi lelki örökség mellett ott van Keresztyén Énekesköny­vünk is. Örömmel hallom lel­kipásztori látogatásaim során nem egy testvértől, hogy meny­nyi vigasztalást, útmutatást merített énekeskönyvünk nem­csak énekes, hanem imádságos részéből is. Megbecsülik és szeretik a templomot. A gyülekezet idén parkírozta nagy szeretettel a templom környékét és büszkék a hívek a templom derűs,’tisz­ta belsejére. Kár, hogy kedves, szép templomunknak nincsen orgonája és a kántori szolgá­lat céljaira eléggé gyenge han­gú harmóniumunk van csupán. Felhők felett „Változó felhőzet” — jelentették. Keresni kellett kékegét. És gépünk felemelkedett Hétezer méter magasan suhantunk, ragyogásában fénylő sugaraknak. S a felhők alattunk maradtak. Győzelmes-szép volt felettük repülni, lenni a kék-azúrban fények tükre, és lenézni háborgó tengerükre. Jó volna mindig fölétek kerülni ily boldog-győzelmesen, sötét felhők, kék egem, napom szürkeségbe rejtők! Hol az a titokzatos csodagép, amelyik engem minden pillanatban hétezer méternél is magasabban fölétek emel tiszta magasokba, ahol csak fény és azúr-ragyogás van, hogy Napom, Isten arcát mindig lássam?! Hétezer méter magasan suhantunk gomolygó felhők tengere felett.... „Az imádság!* — dalolt a felelet Túrmezei Erzsébet Hiszem,... hogy Jézus volt az, akivé nekünk lennünk kell, mindazok szolgája és testvére, akiknek szüksége volt reá. Mert szeretett, szenvednie kellett Mert nagyon messzire ment ebben a szeretetben, meg is kellett halnia. De nem hiába halt meg és valójában nem vesztette el a csatát övé az utolsó szó és mindnyájan, holtak és élők és utánunk következők, hozzá kell, hogy mérjük magunkat. Ford.: L H. B. KATOLIKUSOK A HELYI ÖKUMENIKUS TANÁCSOKBAN Nemzeti és helyi keresztyén egyházakat összefogva 83 öku­menikus Tanács dolgozik je­lenleg a világon. Ezek közül tizenegy tanácsban a római katolikus egyház is. tagja a BULGARIA A Bolgár Ortodox Egyház új pátriárkája, Maxim met­ropolita július 4-én ünnepé­lyes külsőségek között kezdte szervezetnek, éppen azokban az országokban, ahol kisebb­ségben vannak a katolikusok vagy nem élveznek kiváltsá­gokat a protestánsok rovásá­ra. (epd) meg egyházvezetői munkáját. A beiktatásom megjelentek a világ valamennyi ortodox egy­házának képviselői. (öpd) Milyen jó lenne legalább egy* erős hangú orgonaharmóniumi A GYÜLEKEZET A DIA. KÓNIAI MUNKÁBAN ért eá az utóbbi években kimagas­lóan jó eredményt. Hagyo­mánnyá lett Gerendáson, hogy az aratási hálaadó istentiszte­leten nemcsak imában, ének­ben mondanak köszönetét Is­tennek a jó termésért, hanem adakozással is. Az aratási há­laünnep utáni 2-3 hét a ter­mészetbeni adományok össze­gyűjtésének időszaka Evangé­likusaink a hozzánk legköze­lebb eső szeretetotthon, a Bé­késcsabai Evangélikus Szere­tetotthon lakóiról megemlékez­ve, szinte erejükön felül ada~ kozrf&k. A szeretet egymás kö­zötti érintkezésükön is meg­látszik, A gyülekezeti tagók természetes kötelességüknek tekintik a betegek, a gyászolók felkeresését és segítését... NAGY GOND GERENDÁ­SON is a fiatalság elvándorlás sa. A tanulás és a munkalehe­tőség 14 éves kor után elszó­lítja fiataljainkat. Bízunk ab­ban, hpgy az az áramlás, amely pillanatnyilag a városok felé mutat, a fejlődés egy későbbi szakaszában ellenkező irányú­vá válik és az ifjúság elván­dorlása csak átmeneti jelen­ségnek bizonyul. E sorokat író lelkész, a „fa­lu” evangélikus papja, teoló­gus éveiben a folyton „köny­veket bújó” fajtának számított. És mivel úgy képzelik, hogy falun önművelésre, olvasásra nincsen lehetőség, nehezen tud­ják elképzelni, hogy vidéki pap legyen belőle. Ma nagyon jól przi magát vidéken. Az olva­sás nem maradt abba. Jó fa­lusi csend van hozzá. És a kör­nyezet állandóan kényszeríti az embert, hogy amit tanult, azt vesse egybe az élettel és egyszerűen, az élet számára fo­galmazza meg. A zajló élet be­jön az irodába is, egy-egy kér­vényírásra belépő, ügyes-bajos idolgát ismertető emberen ke­resztül, és hív az élet, a köz­ség vezetőihez, akikkel egy gyülekezeti tag kérését vitatja meg, a kultúrházba, hol író­olvasó találkozót hirdettek, vagy a falusi vezetők klubja ülésezik; családokhoz, beteg­ágyak mellé, hol pedig a béke helyreállításán kell fáradozni. MINDENBEN HÜ SEGÍTŐ­TÁRS a papné, ki egyben a gyülekezet kántora is. Akad­nak asszonyi problémák, ami­ket csak neki lehet elmonda­ni... A kis falus^ gyülekezet­ből' mindkét papgyerek elju­tott az egyetemig. A paplány már kész gyógyszerész, a fiú ősszel az agráregyetem utolsó évét kezdi meg, Debrecen­ben ... Községünk, világi és egyházi vezetőkkel jó egyetértésben, derűs bizakodással néz a jövő­be és lendületesen dolgozik is érte. Nagybocskaí Vilmos BOLDOG, AKI A NYÁR FIA, irta Ady egyik versében, boldogok a Nyár fiai, az erős emberek. Vannak még boldog emberek? Nem múló káprázat-e csupán a jó érzés ma­gas foka? Hol láthatók a boldogok és erősek? Ady látta őket, prófétikus szeme volt, s ép­pen magyar földön szemlélte a boldogságot, vagyis eszményünket, melyet ma kegyetlen— egyszerűen pénznek és lakásnak neveznek az európaiak. Fekszem a füvön, a víz mellett, az ég teljesen tiszta és tökéletesen végtelen, mint az űrkutatás előtt. Ez a teljes és töké­letes egység körülöttem, szín, életérzés, fizi­kai ábránd harmóniája: a boldogság. Nem pénz, nem szerencse óhajtás, nem lakásgond, csak csend és nyugalom és magány. Fekszem a meleg füvön, hallgatom szívem verését. Napfény simogatja csupasz testemet. Sze­mem az égre meresztem, amelyen semmi sincs, csak a festői kékség tisztasága. Szabad vagyok, mint a madár, mely felettem elröpül, S mit sem tud a gondról. Ez a Nyár ajándé­ka. Boldog, aki a Nyár fia, mondom újra a szép hitvallást ezen a darabka magyar föl­dön, ahol most senki sem zavar. Ez a legna­gyobb dicséret az életről, amit most el tudok mondani, ez a könnyűség, ez a szabadság, amelyben nincs féltékenység és hiúság, csak gyermeki öröm. Biztos, ez a boldogság,mon­dom halkan, semmi kedvem, hogy elemez­zem ezt az érzést. Idegeinket szaggatja sok­szor a technikai kultúra, amelyről azt -mond­ják, hogy átalakította az embert a felgyorsí­tott időben. De mi marad az emberben, aki csak a gépnek hisz, s gúnyolja a gyarló em­beri érzést? A technika gyakran felbomlás­sal kísért. Az atomrobbantás nem elszigetelt tünemény, a láncreakció tovább reng, mű­veltségünk, emberségünk bomladozik, s mi magunk segítjük elő. A legtöbbet vészit az ember, a lelkét veszíti el, a boldogságot és Augusztusi ég alatt erőt. Mit szív fel ma az ember a nyárból, a végtelen égből, a pázsit simogatásából? Épít-e a Nyár még lelket is? Állítja-e i'ssze a sugár­zó, szabad évszak világunk, harmonikus ké­pét? Erezteti-e a Nyár örökségünket, össze­függésünket a múlttal, amelyből táplálkozik az élő ember? Fekszem a füvön, a víz part­ján. Jaj, az ember boldog akar lenni. BABITS MIHÁLY harminc évvel ezelőtt halt meg. Szekszárdim született, Pécsett és Budapesten végezte iskoláit, Baján, Szege­déi, Fogarason s Budapesten volt gimnáziu­mi tanár, írói munkássága a fővároshoz il­leszti. De ha azt keressük, hol fejezte ki ma­gát leginkább, Esztergomot kell megkeres­nünk, ahol szőlőkertje volt az Előhegyen, a város és a Duna felett, kis kerti házában ti­zenhét éven át lakott, tavasztól őszig. Az esz­tergomi kert volt Babits Mihály igazi mun­kahelye. Az Előhegyről szétnézhetett hazá­ján, azonosíthatta a magyar szenvedéseket. Babitsnak látomásai voltak az Előhegyen Elmenekült Pestről, de nem bújt el. Harcolni kezdett a hegyen, a nyár fényei közt, szabad levegőért és szabadságért. Amikor a főváros­ban gyáván meglapvltak a számítók, hírle- sők, helyezkedők, amikor már kínálták az országot a német vezérnek, Babits e réteg fölé szállt, égi jelenséggé nemesedett, jelkép­pé vált, Jeremiás prófétának érezte magát: Elsüllyedt a világ és nem maradt élve más: dombon ül s fejet csórni a mord Jeremiás — írta híres látomás-versében. Hír és divat nem ragadta el. Van egy verse, amelyben a rövid nyári éjt írja meg, amelyet álmatlanul ott töltőit kertjében a fekvőszéken s megvár­ta a napkeltét. Szőlőtőkék és gyümölcsfák kö­zött nézte az eget, a végtelent, s a Dunát, a szép szalagot a völgyben, s érezte a kínt a magyar emberségért, mely akkor végveszély­be került. Tűnődött a közeledő halalcm, de nem félt, holott halálos beteg volt, az orvo­sok már rég feladták. Még megírta, fuldokol­va a gégeráktól, nagy művét, a Jónás köny­vét. 1941 nyara volt. A költő érezte, mi kö­zeledik hazájához. Szánta Pest-Ninivét és Magyarország-Ninivét. Hogyan lehet szétvá­lasztani a jót a rossztól? Istent idézte önma­ga válaszaiként: Bízd azt reám, majd szétválasztom én A szó a tiéd, a fegyver az enyém. Te csali prédikálj, Jónás, én cselekszem. Próbára tett * helytálló humanizmus és ősz­szehasonlithatatlan antifasizmus volt Babits utolsó éveinek költészete. A mentőkocsi csak a testet vitte Budapestre meghalni. Babits szelleme ott maradt élve Esztergom Előhe­gyén, egy magyar Jeremiásé, aki holttá válva vont kardot a barbár világ ellen. A BUDAI VÉRMEZÓN, vagyis a parkban, ahol pihenni lehet, hallgatom egy diáksereg zsongását Egyre érthetőbb minden szó, lá­nyoké és fiúké, akik nem is festenek vadóc- mód, de a szók szörnyűek, piszkosak, trágá­rak. Szomorúan lecsüggesztem a fejem, s el­hessentem ezt a fiatal hangot. Arra a másik diákhangra gondolok, amelyet heteken át, munkámban állva, figyeltem a rádió előtt, amikor Bartók muMikájdról és szelleméről vizsgáztak az önként jelentkezők az egész magyar nyelvterület hallatára. Mennyit tud­tak a nagy zeneköltöről! Milyen mélyen és eltűnődve ismerték muzsikáját, büszkeségün­ket a világban! Hogyan pergették az adato­kat Bartók hatásáról a magyar szellemi élet­ben! Ez á Bartók-diákverseny boldoggá tett s nyilván nemcsak engem. Nemrég Szófiában nemzetközi diákverseny zajlott le a fizikai tudásból, s első helyen magyar diákok végez­tek. A hírek közül, amelyeket este hallga­tunk, a szófiai hír felemelte az embereket. Van ilyen diákságunk, mely első helyen áll a világon. Aztán Zsolnán folytatódott a ma­gyar diáksiker: ott matematikában verse­nyeztek ugyancsak nemzetközi szinten s a versenyt ismét magyar diákok nyerték meg Ilyen nagy sikert a diák-olimpiák során egyetlen nemzet csapata sem szerzett. A má­sodik helyen végzett a Szovjetunió, s a har­madik helyen a németek. A számtan és a fi­zika a mai műszaki kultúra kapuja, liehet, hogy a diákság elitje és tömege között e tu­dományokban nincs nagy távolság. De sze­retnénk versenyt, széles körű magyar diák­olimpiát más tantárgyakból is, főként a ma­tematika és a természettudományok között elfulladó történelemből, földrajzból és iro­dalomból. Éz a három tárgy jellemnevelő és nemzetnevelő tárgy, a legkézenfekvőbb em­lékezés és tájékozódás tudománya. Nekünk a tudatosítás tárgyai, az, ami hiányzik a diák- műveltségből, vagy ha megvan, inkább szó­lam, semmint önérzetes értékelés. Höl a hő­si és emberséges múlt vállalása és átérzése diákjainkban? Csodálkoznak azon, hogy az idősebb nemzedéknek fáj érdektelenségünk az előrevivő, segítő hagyományok iránt, an%i a nemzeti körben szent és örök. S a vérmezői beszédre gondolva eszembe jut, hogy ver. senyt rendezhetnénk a természetes és tisztes­séges magyar beszédből is. Szálainál Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom